Nógrádi Népújság, 1961. augusztus (17. évfolyam, 61-69. szám)
1961-08-19 / 66. szám
„A Magyar Népköztársaság különös gondot fordít az ifjíság leülésére és nevelésére, következetesen védelmezi az ifjúság érdekeit“ V\\\\\\\\\\VV\\\\\V\\\V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V^^ A Tripartitumtól a kenyérhez való jogig T ripartitum, — Hármas- könyv. .. Szóho?. és tartalmi lényeghez talán még soha nem fűződött annyi keserve, átka négy és fél évszázadon át a magyar parasztnak, mint ehhez. Bottal oktatták rá, hogy félje. Törvényt írt Werbőczy 1514-ben. Három vaskos könyv summázza a valahai országbíró megalkotta általános jogi rendeleteket, törvényeket, amelyek pillérei lettek az úri rend országának, védelmének. Törvényt írt az országbíró és Ady, a költő joggal marasztalja el e tettéért, sok századra kiható bűncselekményéért, mert a hírhedt Hármaskönyv a feudalista földesurak jogainak őrzője, később pedig a kapitalizmus érdekeinek támasztéka lett, nem a kiszolgáltatottaké, az országot alkotó népé. A „törvényen kívüliek” majdhogy fél évezredig “mondták könnyekkel és kínokkal kevert átkaikat a törvények alkotójára, aki a Hármaskönyv: Partis primae titulus nonus részében a nemesek négy kiváltságos és fő szabadságáról dönt. Vér és könny mosta századokon a könyv minden sorát de a gyűlöletes paragrafusok ma már csak múltunk emlékeit feketítik. jog és a szorgalom jogán nyert kenyér mindannyiunké, a munkásság és dolgozó parasztság közös nagy ünnepe ez a nap. Szorgos parasztságunk mellett azoké az üzemi munkásoké, bányászoké, akik ezen a nyáron is szíves segítő kezet adtak az időbeni munkához, hogy augusztus 20-án új, friss kenyeret szelhessünk, hogy nagyobb legyen a karéj, minél fehérebb, s jusson belőle mindenkinek — nem Werbőczy parancsolata szerint, hanem ahogy a Magyar Népköztársaság Alkotmánya jogossá teszi. A mostani augusztus 20-án a friss puha kenyérrel, munkánk gyümölcsével 12 éve megszületett alkotmányunkat köszöntjük, amely életünknek tartalmat adott. Ez az alkotmány egész közösségünk védelmét, érdekét szolgálja, különböztetés nélküli igazságossággal, mert nem ismer kiváltságot csak a végzett munka érdeme szerint. Amikor most kenyerünket szegjük, ennek az alkotmánynak az áldását ízleljük. Lisztjét azok a búzamezők adták már, amelyeket szövetkező dolgozó parasztságunk vetett, aratott és csépelt, s helyezett egész népünk asztalára szíves kínálással, fogyasztani egészséggel, étvágyunk szerint. A szorgalomért gazdagon fizetett ez a nyár a földek műveseinek; értékes a jutalma a fáradozásnak. A munka már nem hasztalan, céltalan robot, mint Werbőczy törvénye szerint volt. A föld annak terem, aki műveli s annak, aki jó eszközöket, gépeket és kamatozó tudást ad gazdáinknak az egyre kevesebb verítéket kívánó, s mind eredményesebb termeléshez. A jogok mellett a mi törvényeinknek is vannak erős, de mindig teljesíthető kötelességei. Aki a jogokra számot tart, annak szocialista törvényeink szerint kell alkotnia. élnie, akár asztal mellett, akár üzemben, akár a földeken történik is az alkotó tevékenység. Dolgozó népünk, — s közösségében az új gazdálkodási formát választott, termelőszövetkezeti parasztságunk is, — az esztendő első felében becsülettel eleget tett eddigi, ráháruló kötelességeinek. É vi kenyerünk magtárakban, acélos gabonától feszülő zsákokban pihen. Akik kötelességük végzésével fáradhatatlanul munkálkodtak érte, méltóknak bizonyultak szép alkotmányunk jogaira. Legyen e nap a kenyér és az alkotmány egymáshoz tartozásának örömteli és boldog ünnepe kedves mindnyájunknak. Barna Tibor Asszonyok a cséplőgépnél A varsányi Dózsa Termelőszövetkezetben mindig nagy becsülete volt az asszonyoknak, most munkájukkal méginkább rászolgáltak arra. A termelőszövetkezet vezetősége annak idején úgy határozott, hogy az egyik cséplőgéphez teljesen asszonyokból álló munkacsapatot szerveznek. Beszélgettek az asszonyokkal erről, s az önkéntesség elvén alapuló csapat létre is jött, s nap nap után már a korai órákban kinn voltak a gépnél, hogy megkezdjék a munkát. Sőt az asszonyok elhatározták, felveszik a versenyt a másik gépnél dolgozó férfi csapattal, naponta teljesítik a gép normáját. A termelőszövetkezet elnöke és a tanácselnök naponta értékelték a teljesítményt, melynek alapján a cséplési véndorzászló tulajdonosa az asszonycsapat lett. A zászlót ünnepélyesen vitte ki az asszonyoknak a két elnök, s röviden méltatták az asszonyok munkájának jelentőségét, azt, hogy mit jelentenek a szorgos asszonykezek a közösségben. A rögtönzött ünnepélyen az asszonyok megfogadták, -hogy a jövőben is úgy dolgoznak, hogy a zászlót ne vihessék el tőlük. II szövetkezeti napra emlékezünk Uj törvény született. A ..törvényen kívüliek” törvénye. Gyárak proletárjaié, földek művelőié, dolgozó, egyszerű embereké. Több, mint négyszáz évig várták ők az igazságtevést, hogy eldőljön a per kiváltságosak és kisemmizettek között. Werbőczy törvényei azt mondták ki örökérvényűnek kiáltva, hogy úr az úr, a paraszt az, paraszt. S úgy is éltünk félezer évet, hogy úr volt az úr és paraszt a paraszt minden jogban és következményben, mert Werbőczy országbíró így parancsolta, rendelte a paragrafusok kalodájába zárt munkálkodónak. Uj törvénynek kellett hát jönnie, hogy eldöntse, kit Illet igazán ez az ország? S a mi törvénytevésünk ezt mondja: ..A Magyar Népköztársaság biztosítja polgárai számára a munkához való jogot és a végzett munka mennyiségének és minőségének megfelelő díjazást.” A negyvenkilencedik paragrafus, amely csaknem félezredév után született meg, bizony más mint a Werbő- czyé. Ha valahai országbíró urunk most éledne új létre, bizony hitetlenül látná, mit változott a világ nálunk. Azt mondja és gyakorolja a mi alkotmányunk: „A Magyar Népköztársaság biztosítja a dolgozóknak a pihenéshez és üdüléshez való jogát,... polgárai a törvény előtt egyenlőek és egyenlő jogokat élveznek...” A mi törvényeinkből nem kell sokat citálni. Kevés szóból is sokat ért az ember, ha .olyan igaz szóról van szó. amely kerülgetés nélkül megmondja: helyes, vagy helytelen dolgokat tettél-e, tisztességgel élsz-e, vagy sem, méltó vagy-e az emberi névre, az embernek alkotmányunkban foglalt jogaira? Werbőczy törvényeiben az emberség mércéje a lenyúzott kutya bőre. A mi mércénk a tudás, képesség, szorgalom szerint végzett munka. Nálunk minden jog alapja ez. A kenyérhez való jogé is: Ugye, milyen sarkalatos a különbség két jog között?! É ppen ezért ennek, a mi alkotmányunknak ünneplése az új kenyér napján bizony nem kis esemény. S mert a törvény, a A szövetkezés áldásos, a kisemberek munkáját megkönnyítő hasznos szerepére emlékezik ezen a napon földművesszövetkezetek, mezőgazdasági termelőszövetkezetek és kisipari termelőszövetkezetek sokezres tagsága. Földművesszövetkezeteinknek 48 ezer tagja van. ötvennégy földművesszövetkezet kezében yan a megye kiskereskedelmi áruforgalmának 36 százaléka, míg a vendéglátóipari árúforgalomnak 49,3 százalékát bonyolítják le. Ezt a munkát egyre kulturáltabb, az új, a falusi lakosság által egyre jobban megkedvelt formában végzik. A földművesszövetkezetek kezelésében 28 új önkiszolgáló Levelet kaptam a hét közepén. A kék borítékban a pásztói járásból érkezett híradás, ahol már valamennyi termelőszövetkezet maga mögött hagyta a gabonaesép- lés nagy gondját. A levelet E rdőtarcsáról küldte Kiss Gy, István a községi tanács elnöke, meg a két termelő- szövetkezet vezetője: Bartos István és Liptai Gyula. „A Szabadság Termelőszövetkezet nagy szorgalommal dolgozó tagjainak köszönhető, hogy augusztus 8-ra befejezték a cséplést. Két nappal később leálltak a cséplőgépek a határ azon részén is, ahol az Új Élet Termelőszövetkezet tagjai szorgoskodtak, mert elfogyott a csépelni való gabona”. Ezeket írják, s ahogy a levélben áll a szövetkezeti gazdákkal megbeszélve, a valóságnak megfelelően. A sűrűn rótt sorokat olvasva szinte hallom a kombájnok, a cséplőgépek bugását és látom a tűző napon, a fullasztó porban is mosolygó szövetkezetieket, amint egymásnak mondogatják; lesz bőven kenyér. A levél azonban különös gondolatokat is ébresztett bennem. Az a télvégi este jutott eszembe, amikor az Üj Elet Termelőszövetkezetben a közös munka első napjait ízlelgető gazdákkal beszélgettünk. De nem afféle csendes beszélgetés volt és 22 önkiválasztó bolt működik, a lakosság egyre nagyobb megelégedésére. A földművesszövetkezetek jelentős szerepet vállaltak a termelő- szövetkezetek számszerű fejlesztésében, megszilárdításában, a termelést szervező munkában, a megtermelt árúk- felvásárlásában és értékesítésében. Mert az elmúlt években kitéphetetlen gyökeret eresztett megyénkben is a termelőszövetkezeti mozgalom. Tagjainak száma elérte a 30,500 főt, területe pedig 204,992 ka- tasztrális holdat. Dolgozó parasztságunk a szövetkezeti összefogás útját választotta, amely a paraszti felemelkedés egyedüli helyes útja és biztos léptekkel halad minden nép boldogulása. A valóságnak megfelelően ez, hanem parázs vita. Megterem-e az, amit eddig termeltünk? Megélünk-e itt a termelőszövetkezetben? Ezekre, s még számtalan ehhez hasonló kérdésre kértek választ, s akkor is a valóságnak megfelelően. Ügy gondolom, ezzel a mostani esztendővel sok minden világosabb lett a szövetkezeti gazdák előtt. De hogyan is futnak tovább a sorok? „Az évre igazán nem panaszkodhatunk. Búzából mindkét termelőszövetkezet éppen 3 mázsával takarított be többet a tervezettnél ka- tasztrális holdanként. A Szabadság Termelőszövetkezetben meg a szovjet búza fölülpiúl- ta minden számításunkat: több mint 20 mázsa volt a holdankénti termés.” Erdőtarcsán az idén először volt az egész község gondja, hogy időben zsákokban legyen a kenyérnekvaló. S kell-e fényesebb bizonyítéka e soroknál annak a megállapításnak, amelyet azon a télvégi estén eléggé kétkedve fogadtak a szövetkezeti gazdák: a terméshozamok állandó tervszerű növelése csak a nagyüzemben valósítható meg. a szocialista nagyüzem útján. Komoly, szinte nélkülözhetetlen tényezője lett szocialista népgazdaságunknak a kisipari termelőszövetkezeti mozgalom is. A kisipari termelőszövetkezetek termelő és szolgáltató tevékenysége jelentős szerepet tölt be a lakosság egyre növekvő igényeinek kielégítésében. Ezeknek a gondolatoknak jegyében köszöntjük a mező- gazdasági és kisipari termelő- szövetkezeteket, valamint a földművesszövetkezetek sokezres tagságát. A szövetkezeti nap alkalmából kívánjuk, éljen és virágozzon a szövetkezés eszméje, melyben a dolgozók együttérzése, közös munkája, szolidaritása, barátsága és békeakarata jut kifejezésre. „Az Üj Élet Termelőszövetkezet a cséplőgéptől azonnal teljesítette kötelezettségét. A korábban leszerződött 400 mázsa búzát több mint 150 mázsával toldotta meg. A Szabadság Termelőszövetkezet a 380 mázsa kenyérgabona helyett, amelyre leszerződött a terményforgalmi vállalattal több mint 500 mázsát adott át a felvásárlónak.” Lassan természetes lesz Erdőtarcsán is, hogy a tegnap csak maguknak élő, saját érdeküket néző gazdaemberek először a nagy-nagy közös-, ségnek adják meg a magáét, csak azután gondolnak a sajátjukéval. Mert azóta már ki-ki hazaszállította a gabonaelőleget, a ledolgozott munkaegységek után a Szabadság, meg az Üj Tavasz Termelőszövetkezetben is. És az igazsághoz tartozik az is — bár a levélben még sokmindenről írnak, amely azt bizonyítja, milyen nagyott lépett előre a fejlődés útján mind a két termelőszövetkezet, amelyet most mind leírni nincs módunkban, — hogy vidám ünnepséggel fejezték be a szövetkezetiek az első és emberemlékezet óta a legkoraibb aratást és cséplést. Mert hát erről a dologról én sem írhatok másképp: csak a valóságnak megfelelően. VINCÉÉ ISTVANNÉ ^ Rostás bácsi ZSÁKJAI Jól ment a f munka ebben az fj esztendőben a £ mohorai Mikszáth í Termelőszövet- í kezeiben. A közös fj gazdaság a leg- nagyobb nyári £ feladattal, az nru- ^ tást követő csépiléssel már augusztus 10-én végzett, % s a termésátlag % jóval felette van % a tervezettnek, i A termelöszö- Í vetkezetben a y i munka menetelj nek jó serkentője (j az idén a premi- % zálási terv, amely % a kalászosoknál j mutatkozó ter- méstöbblet 50 szá- $ zálékát biztosítja % az aratásban, hor- dósban, csépié s? ben résztvevő gazdáknak. Ennek megfelelően az itt 'j szerzett munka- egységekre 3 kiló % búzát és 2 kiló ^ árpát mérnek ki i a termésből. % A prémium osztására a hét elején került sor u termelőszövetkezetben, s ekkor mutatkozott meg igazan, kik voltak a legszorgalmasabbak a nyári időszakban, kinek mennyire telt meg kövér zsákokkal a szekere a török-világ korabeli kastély pincemagtárából. Uram János állatgondozó például — akinek már eddig több mint 400 munkaegysége van —, 140 aratásnál szerzett egység után vitt ■ haza a gabonái. De bőven jutott a termés többletből az olyan jó- szorgalmú embereknek is. mint Petrik Mihálv. Tréznyik Pál. Radnai Gézáné. Fondain Ferenc- né, Róza Mihály- né, Szarvas Ferenc. Petrik János, Rostás János, Rostás Mihály és Rostás István — a három testvér. A prémiumszerzők jónéhánya ugyancsak benne van a korban, de idei szorgalmuk azt a régi mondást igazolta, hogy öreg ember nem vén ember. Munkája eredménye láttán különösen nagy volt az öröme a nyolcvanadik esztendős Rostás István bácsinak, aki április elején lépett a szövetkezetiek sorába, s azóta fiatalokat megszégyenítő frissességével 155 munkaegységet gyűjtött, így prémiumoszláskor gazdatársai előtt tele zsákjaival is tanúsíthatta, hogy aki teljes ember, még 80 éves fővel is megállhatja a helyét. XXXXXXXXXVXXVXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX\\NXX\XVXvVSNXS>NV>sX>XNVOC WWWW A házépítők egyike Három nagybirtok és az egyházi föld zsellérei voltak valamikor szinte kivétel nélkül mindazok, akik ma a cserhát- surányi Szabadság Termelőszövetkezet megelégedett és boldog tulajdonosai. A fogatos csapatvezető, Veres Gergely, már kora reggel munkába áll. A cséplés idején szinte megállás nélkül hordta a kévét a géphez, a szalmát a kazlazáshoz. Most a trágyahordás a soros feladat. Munka után árpadarát méret a háztáji jószágoknak, mert azokra is gondolni kell. S otthon megkezdődik a „második műszak”. Tető alatt már az új ház, télre szeretne beköltözni a család a két szobás, konyhás előszobás, kamrás, fürdőszobás épületbe. Ezt szeretné felesége és István fia is, aki ősztől a tsz bognár-tanulója lesz.
