Nógrádi Népújság, 1961. augusztus (17. évfolyam, 61-69. szám)

1961-08-16 / 65. szám

NÓGRÁDI NEPÜJSÁ® 1961. augusztus 16. Visszapillantás ás előretekintés a balassagyarmati Művelődési Otthonban A balassagyarmati Mikszáth Művelődési Otthon művészeti munkásai közé tartozni ran- gosságat jelent. Több eszten­dős ernyedetlen munka ered­ménye ez ma már, azé a szorgalomé és bátor kezde­ményezésé, amely időről idő­re értékes gyümölcsöket te­rem. A művészeti csoportok kö­zül a legrégebbi múltra visz- szatekintő, a színjátszóké, már az ország határain túl is hallatta hangját. Az elmúlt nyáron a kitűnő együttes Csehszlovákiában vendégsze­repeit, s az otthon életében körülötte bontakoztak ki a kü­lönféle célkitűzésű gárdák. A Balassagyarmati Irodalmi Színpad például országos vi­szonylatban a legigényesebbek közé sorakozott. Merész kí­sérleti kezdeményezés, vidé­ken egészen egyedülálló vál­lalkozás a pantomim-játszók munkája, s igen nagy remé­nyekre jogosító, megyei rep­rezentatív együttes csíráit hordozó a Palóc Együttes je­lentkezése a nyilvánosság előtt. A szoraalmas munka szünete még a nyári hóna­pokban is ismeretlen fogalom itt. A színjátszók, táncosok műsorukkal a legnagyobb ká­nikulák idején sem töltötték tétlenül az időt, szorgalmasan látogatták a környező közsé­geket. Visszapillantva egy eszten­dő végzett munkájára, akad­nak persze köszörülni való feladatok is. Ma már világo­san megmutatkozik például, hogy a lelkesedés hevületében egyes területeken túl sokat próbáltak markolni, s a várt­nál némileg kevesebbet fog­tak az emberek. Erőn felüli feladatnak bizonyult többek között az Irodalmi Színpad 8 bérletre tervezett előadása. Az tehát most a helyes, ha a művelődési otthon vala­mennyi gárdája felméri való­ságos erejét, teherbírását, s a 61—62-es munkatervet en­nek alapján állítja össze. Az erőfelmérést a most megválasztott 24 tagú társa­A főelőadó igazsága Mikó Kelemen rosszkedvűen zár. ta be az íróasz­talát, de a má­sik pillanatban már felágaskodott benne valami fur­csa gőg és úgy gondolta, mond­hatnak akármit, neki van igaza. Hazafele indult. Mintha darázs csípte volna meg, úgy megrándult az arcán minden ideg, mikor a szomszéd szobá­ban meglátta Fu- rulyás Balázst. Ez, ez az alak merte azt mondani nyil­vánosság előtt, hogy helytelenül gondolkodik. a dőljön össze a vi­lág, mert még tapsoltak is neki, mikor leült. Pedig semmi érdekesei nem mondott... Rosszkedvűen gondolt arra az értekezletre. O Mikó Kelemen a Lószőrhegyező és Patafaragó Válla­lat főelőadója ter­jesztette elő kor­szakos javaslatát. Egy új import szőrhegyező­gépet és másik üzemet követelt. Előterjesztését megelőzően két hétig böngészte a vállalat korábbi eredményeit, számoszlopokat szerkesztett és nagy pátosszal körvonalazta a szörhegyezés és patafaragás minő­ségi megjavításá­nak népgazdasági jelentőségét. Örömmel töltötte el, hogy gondolt a hulladékra is. mert azt ajánlot­ta, hogy e nemes anyagokat adják át más vállalatok­nak további fel- használásra. El­végre tudja meg a világ, hogy mi­lyen emberek a patafaragók. Előterjesztése befejezéseképpen kisebb-nagyobb számokat sorolt fel. Elmondta, hogy mennyi pénz szükséges e ko­moly feladatok megvalósításá­hoz. Elégedetten ült le, csak akkor keseredett meg a szájaíze, mikor ezt a Furulyást meg­tapsolták. Bele­mart a féltékeny­ség és a pokolba kívánta a vézna csoportvezetőt. Még az igazgató is figyelemmel hallgatta és he­lyeslőén bóloga­tott, mikor Furu- lyás elmondta, hogy a kiadások háromnegyed ré­szét meg lehet ta­karítani, ha egy­két gépet kicsit átpofoznak, átala­kítanak, több le­vegőt adnak a zsúfolt üzemben dolgozóknak. Szó­val magyarázott, érvelt és még azt is meg merte mon­dani, hogy az em­berek nagyobb kedvvel dolgozná­nak, ha a fürdő tisztább lenne és melegvíz várná őket munka után. Hát nem jó a friss, hideg víz? A szomszéd vál­lalatnál még für­dő sincs, mégis dolgoznak az em­berek. Az meg végképp feldühí­tette, hogy az a nyalakodó Furu­lyás még pénzt sem kért erre. Szeretett volna a torkának ugrani, mikor az vicce­sen megjegyezte, hogy ö, Mikó Ke­lemen még a lé­legzetre is pénzt kérnd a vállalattól. Valami saját erő­re, találékonyság­ra hivatkozott. Persze be akar vá­gódni, s még arra mer hivatkozni, hogy ez szemlélet kérdése. Ezután persze újra felállt és mo­solyogva elmond­ta hogy vélemé­nye szerint szem­lélet nincs is, s ő csak úgy tud teljes értékű mun­kát végezni, ha megkapja a pénzt, amennyit kér. Ta­lán nincs igaza? Nem mondta sen­ki. Ö úgy szeret­né, ha lelkiisme­retesen hegyezett, selymes lószőrrel és nemesen fara­gott patával árasztanák el az országot. No, jó, jó az az kis por munka közben nem árt és meny­nyit megtakaríta­nának, mennyivel több hegyezett ló­szőrt gyárthatná­nak, ha az ilyen Furulyások nem tilinkóznának ál­landóan a jobb körülményekről. E hosszú és fá­rasztó gondolatsor után elégedetten beült a verejték­kel szerzett kis­kocsijába és úgy érezte, hogy azért szép ez az élet, s hiába mondják, sziklaszilárd az <5 állásfoglalása. — pádár — BARNA TIBOR: Élef, alvó városban Ej volt... Ej volt... ... . Ott fönn a csillagok En mentem nesztelen, • Fényévek távlatából Alvó házak során át. Meredtek rám, mint holmi Alvó város során át. Izzó rakéta-szikrák S szinte hallani véltem S a házak sárga tömbje is A város óriásra nőtt, Oly hallgatag, sötét völt. Eggyé dagadt, hatalmas Oly hallgatag és néma. Szívének halkuló. Mint rőt. vad árnyú sziklák. Távoli dobbanását. § § § § dalmi vezetőség már elvé-l gezte, s a tervek ennek meg-S felelően bontakoznak. Az Iro-§ dalmi Színpad a színvonalé biztosítása érdekében az új •» évadban négy válogatást ter-§ vez, s az eddigi eredmények K utáni továbbjutást budapesti^ szakemberek bevonásával kí-S vánja biztosítani. A színját-§ szók már megkezdték előképe születeiket a Vándordiák pí-S mű daljátékból, ezt követően § egy szlovák író: A Vidor, csa-K Iád című darabja kerül kö-2 zönség elé. Dolgozik munka-y tervén és szeptemberben kezdi § új műsorának betanulását ae pantomim együttes és a Palóci Együttes is, az új bemutat- § közökig a csoportok vegyest jutalom-műsorokkal látogat- s ják a termelőszövetkezeteket. S A jelenleg működő művészetig csoportok mellett a zeneisko-c Iára támaszkodva most már 5 meg vannak a lehetőségei egy§ szimfonikus zenekar összeho-e zásának, valamint a jelenlegi ^ énekkar kiterebélyesítéséneky is. § Az otthon keretében dc.l-o gozó különféle szakkörök márS szintén érlelik őszi terveiket. § A „Ki mit gyűjt?” klub tag-K jai októberben országos ki-^ állításon vesznek részt. A \) cimkegyűjtők a sikeres sze-K replés érdekében érintkezés- c be léptek a budapesti gyufa-S gyárral, s ennek eredménye- § ként szó van egy Nógrád me-K gyei vonatkozású gyufacimke-; sorozat kibocsátásáról. Szep-§ temberben a fényképezés hí-K vei részére járási fotokiállí- tást rendez a művelődési ott­hon, egy sajátosan érdekes népművészeti ág kifejlesztésé­re pedig csont- és fafaragó szakkör alakul. Szeptember, október elejé­től teljes lendülettel kezdik meg munkájukat a művelő­dési otthonban a különféle tanfolyamok. Különösen nagy az érdeklődés a nyelvtanu­lás és a szabás-varrás iránt. Hogy a sokirányú munká­nak valóban méltó otthona le­gyen a Mikszáth Művelődési Otthon, 150 ezer forintos költ­séggel jelentős csinosítási munkálatokra kerül sor. A nagyterem új széksorokat kap, cserélődik a fűtőberendezés és máris virágoktól kedves az udvar. A szépítő munká­ban nagy társadalmi segítsé­get nyújtottak a város ipari tanulói, s a megszépült ott­hon az elkövetkező időszak­ban bizonyára az eddiginél is szívesebben látogatott helye lesz a balassagyarmatiaknak. D I N N Y E S Z ü R E T K O R Sokkal több felelősséget a közös tulajdonért! A minap reggel a piaci egészségügyi ellenőr felhábo­rodva mutatta meg a stand egy részét. Előtte rohadt lé folyt, a romlott tök leve, az asztalon fonnyadt a káposzta, az uborka és nem tudni, akad-e olyan vásárló, aki eb­ből valamit is venne, mert feldolgozásra, emberi étkezés­re alkalmatlanná vált máris. Az történt ugyanis, hogy a iucfalvi tsz behozta áruját a piacra. Árult belőle annyit, amennyi azon a napon el­kelt, aztán hazamentek és há­rom napig feléje sem néztek az árunak. Az akkori rek- kenő hőség és kánikula elég volt aztán a főzelékféle tönk- remenésének. A legyek, a da­razsak, meg ki tudja miféle bogarak összemázták és fer­tőzte már a piac levegőjét is. Hogy mi történt ez alatt a három nap alatt a Iucfalvi tsz-ben, azt nem tudjuk. De hogy felelőtlenül, nemtörődöm módra bántak — a fenti pél­da alapján — a közös tulaj­donnal, az már biztos. fis sajnos ilyen, vagy ha­sonló példa előfordult más formában, más tsz-eknél is. Az iljenek nem érzik át kel­lő felelőséggel a közösért aggódás, a mindnyájunk kin­csét megbecsülés gondolatát. Nagy közömbösség és felelőt­lenség kell ahhoz, hogy meg­feledkezzenek a sok munkát magában fogalaló termékről. Mert ha sok ilyet csinálnak, nem gyarapodni, csökkenni fog a munkaegység értéke. Bekötőút a főutcától a tsz majorig Rútság on Rétságon szorgalmasan dolgoznak a termelőszövetke­zeti parasztok legnagyobb örömére a bekötőút létesíté­sén. A bekötőút építése mintegy 170 ezer forintba kerül. Az Egri Ütépítő Vállalat burkolt lefolyóval készíti a szórt ma- kadámutat. Nemsokára a tsz parasztok mindennapjaikban élvezhetik a közlekedés és személyfor­galom megjavítását szolgáló új utat. Megvalósult- álom felszabadulas hozza meg sza­mukra azt a változást, amely­ről addig legfeljebb csak ál­modni mertek. A kisebbek K ovács Istvánék porta- földből nem éltünk meg, én ján látszik a gondos napszámba jártam, így is kezek munkája: amer- csak szegények voltunk, re csak tekintünk, mindenütt _ Majd a szivem szakad rend, tisztaság, még egy elej- meg — szól közbe Kovács tett szalmaszálnak sem sza- néni — ha eszembe jutnak bad az udvaron maradni. Az azok az idők. Ä falu szélén istállóban egy tehén és egy laktunk, hozzánk szoktak be- üsző, az imént érkeztek a jönni a határban dolgozó em. csordából, jóllakottan. Az ól- berek az ebédet elfogyaszta- ban három darab hatvan-hét- ni, mivel jó vizünk volt. Egy ven kilós süldő, és hátul ember szalonnát evett zöld- rengeteg baromfi: csibe, ka- paprikával, s az én drága csa, liba vegyesen. kisfiáim úgy nézték, a látá­- Nagyon sok dolgom van sával akartak betelni, mert velük — mondja Kovács, né-h nekünk akkor még kenyerünk ni — egész napomat lefoglal- se volt. ják. Nem is tudom, hogyan — Bizony így volt — veszi tudtam azelőtt még a határ- át a szót ismét Kovács '' ba is járni. Ügy látszik öreg- esi. — Mit törtük a fejünket szem — vallja be kissé bá- az asszonnyal, ha jött a ka- natos-szégyenlősen, mintha rácsony. Mert örömet akar. tehetne róla. Bizony hatvan- tunk szerezni a gyerekeknek, öt év nyomja már a vállát, erre szükségük van. No nem férjéét még hárommal több, úgy mint a maiak. Az uno- s bár az évek súlyát testű- káink már alig Hídnak öríii- kön hordják, mindennél fon- ni valaminek, úgy tele van- tosabb, hogy becsületben őre- nák. Mondtam is a fiamnak, gedtek meg. Mert voltak ne- menyemnek, hogy mire való héz éveik is, amikor már- ez? Azt mondják, más is így már úgy érezték, a gondok csinálja, az ő dolguk, nem és szenvedések terhe összetö- avatkozhatok bele. ri őket. Kovács bácsi így be- plhallgat, gondolkodik, szél a régi időkről: fc. A.ztán felemeli fejét, — Semmi nélkül kerültünk szemében különös tűz össze. Dogoztunk éjt nappal- lobog, amint megszólal. Iá téve, hogy gyermekeink- — Negyvenben már kifizet­nek mór jobb legyen. Adós- tünk mindent. A gyerekek Ságra építettünk egy házat, nőttek, és csak az volt a gon- vettünk öt hold földet, alig dunk, hogy embert neveljünk győztük a kamatokat fizetni, belőlük. Mennyit terveztünk: A család pedirj egyre nőtt, ez ez lesz, amaz az, mind­hat gyerekünk született. A egyiknek szakmát akartunk a kezébe adni. A legöregebb, közül Karcsi sofőr, Laci mer- János kijárta a polgárit, az- n°K Ica óvónő lett, András tán géplakatos lett, a má- a legkisebb pedig orvosnak sikf, Dezső pedig szabóinas, készül. Szétröppentek, élve- De közbeszólt a háború. ■lrt- z*k az életet, a szabadságot, nőst elvitték katonának, oda- s a szülők — boldogságukat veszett. Dezsőt a leventékkel látva — gyakran el is fele- Németországba hurcolták, ha- dik a rossz emlékeket. Büsz- zajött ugyan, de csak két hé- kén mutatják a fényképeket flg én gyermekeikről, és a két kis fájdalom elönti szí- unokáról. Velük együtt örii- vüket, a szoba leve- l°k­gője is egyre nyomasz- 5 hogy a kép teljes legyen, tóbbá válik, amint ráncos ar- nemcsak gyermekeik élete cukon megered a könnypa- változott meg, az övéké is tak. A legdrágábbért fájó nyugodalmas lett. Kovács Já­szív minden egyes dobbaná- nos a felszabadulás után pár sa, a borzasztó emlék min- évig gazdálkodott, majd el- den egyes könnycseppje vá- ment állami gazdaságba, dől: azokat vádolja, akik el- Szorgalmas munkája megbe­vették tőlük gyermekeiket, csaláséképpen kiváló állatte- Hányszor átkozta meg Kovács nyésztő lett. A letöltött tíz néni a gyilkosokat? Hány- évből egy sem ment el, hogy szór a napot, amelyen az el- jutalomban ne részesítették ső fegyver eldördült? Nem- volna. Tavaly pedig megkap- lehet tudni. Szivének bána- ta. a jól megérdemelt nyugdí- tát mindez nem enyhítette, jat. Nem sok az a hétszáz Amint a második is meg- forint, de jól Jön minden hó­halt, önkívületien rohant a napban, egyelőre még nem folyónak. Ügy érezte, ezt szorulnak a gyerekeikre. Igaz, már nem lehet kibírni. hogy Andrást ők iskoláztat­— Nem is tudom, mi tör- ják, meg azért hol ezt, hol tént velem — mondja — már azt vesznek, üres kézzel so- a víz szélén álltam, amikor ■ hasem jönnek haza. eszembe jutott a négy kicsi. f f a van is fájó pont Ko- Visszatartott az. honn élnem vácsék életében, amely kell értük, nem maradhat- újra meg újra kong­nak árván. nyel fályolozza szemüket, És tovább dolgoztak, küz- alapjába véve mégis boldo- döttek, lelkűkben a halottak- gok: érzik, hogy hajdani ál­ért való fájdalommal. az maik valósulnak meg. égőkért való bizakodással. Nem is gondolták, hogy a Tóth Dénes

Next

/
Oldalképek
Tartalom