Nógrádi Népújság, 1961. augusztus (17. évfolyam, 61-69. szám)
1961-08-09 / 63. szám
1961. augusztus 9. NÓGRÁDI NÉPÜJSÁG A Vosztok-2 indulásáról Alekszandr Romanov a TASZSZ különtudósítója az alábbi riportban számol be a Vosztok— 2 indulásáról: Hatalmas hőség van. Gépkocsink a tükörsima aszfalf- úton végtelen síkság közepén száguld. Az út mellett falvaik és városok suhannak el, magasfeszültségű távvezetékek oszlopai rajzolódnak ki a láthatáron. S íme egy forduló után mesz- sziről észreveszünk valami áttört létesítményt. Közelebb ’érünk. Fémállványok sűrűjén keresztül csillog a sok- lépcsős rakéta szivar alakú teste. Ez a rajthely. Az űrhajót körülvevő állványokon emberek láthatók. Rádión rövid, határozott parancsszavak hallatszanak. A repülés utolsó előkészületei folynak. A rakéta csúcsától lift ereszkedik alá. Könnyű szürke nadrágban, kékkockás ingben alacsony termetű fiatalember száll ki belőle. Gyorsan lejön a lépcsőn s odamegy egy csoporthoz, amelyet a főkonstruktőr, az a személy vezet, aki kezében tartja az űrutazás előkészítésének összes szálait. Mi valójában nem is ügyeltünk volna a kékinges fiatalemberre, aki éppen olyan, mint annyi más munkás, ha szomszédunk nem súgta volna fülünkbe: — Ez az űrhajós, German Sztyepanovics Tyitov, egyike azoknak, akik Jurij Gaga- rinnal együtt elsajátították az űrhajózás új, bonyolult mesterségét. Közelebb megyünk, hogy jobban lássuk. Alig észrevehető szellő játszadozik German Tyitov világosbarna hajában. Szeme szürke, csupa elevenség, ami jellemző a bátor, erélyes emberekre. Az ember nem is hinné, hogy 26 éves. Fiatalabbnak látszik. Egész lénye sugározza az egészséget, az életörömet. Estére minden munkálatot befejeznek. Ismét látjuk az űrhajót. Tyitov. nyári egyenruhában van, s a messzi útra induló űrhajót előkészítő elvtársai fogják közre. Egyszerű szavakkal, igazi barátként a mérnökök, a munkások elmondják German Tyitovnak, hogyan dolgoztak azon, hogy a legjobban és határidőre elkészüljön az űrhajó. Mindenki igyekszik kezet fogni vele és jó utat kívánni. „Érezze jól magát” — mondták. A leggyakrabban azonban ez a kívánság hallatszik: „a mielőbbi viszontlátásra!” Meleg, szívből jövő szavakkal beszél Germán is. Megköszöni elvtársainak a jókívánságokat, elmondja, büszke a bizalomra, majd megígéri, hogy visszatérve a Földre, feltétlenül eljön az űrrepülőiére, hogy beszámoljon útjáról. Augusztus 6-a reggel. A nap tüzesen emelkedik a sztyeppe fölé, aranyfénnyel árasztja el az űrhajó ezüstösen csillogó testét, az űrrepülőtér építményeit, a járda mentén ültetett virágokat. A parancsnoki helyen összegyűlnek az állami bizottság tagjai — tekintélyes szovjet tudósok, konstruktőrök, kísérletező mérnökök, a rajtcsapat tagjai. A bizottság elnöke megnyitja a megbeszélést, amely az utolsó az űrhajó felrepülése előtt. Tömör jelentések hangzanak el, ezeket néhány szóban lehet összefoglalni: „a repülésre minden kész”. Az állami bizottság kitűzi a rajt időpontját. Üres a rajthely. Csupán a legszükségesebb emberek maradtak ott. Az idő gyorsan telik, s közeledik a pillanat, almikor az űrhajó felemelkedik a kéklő magasba. Ekkor feltűnik a kék autóbusz, amely hozza az űrhajóst German Tyitov kilép az autóbuszból és a ikilövőhely- hez indul. Ott felvonó emeli fel őt a kabinhoz, narancs színű űrhajós öltözéket visel, sisakján a felirat. Kissé nehézkesen mozog. Az űrhajós öltözet természetesen nem, földi sétára készült. [ Alatta különböző műszerek ! vannak. Ezek továbbítják a földre az űrhajós állapotára vonatkozó adatokat. —Ez azt jelenti, hogy az űrhajós személyes élményeit mindig alá lehet támasztani? —f Igen azt. A hozzánk érkező jelzések pontosan meghatározzák az űrrepülő szervezetének mindenkori állapotát. German Tyitov elbúcsúzik társaitól, a jövő űrhajósaitól és a felvonóhoz lép. Szeme örömtől csillog, széles mosoly az arcán. Jól áll neki a sisak. Kiemeli széles homlokát, egyenes vonalú orrát, kissé előreugrő állát. Már csak néhány lépés a kis létráig. Itt üdvözli őt a bizottság elnöke, tagjai, a fő- konstruktőr. Min'd férfiasán kezet ráz, megöleli és jó repülést kíván néki. German felsiet arra az emelvényre, ahol a felvonó áll, üdvözlő szavakat intéz az egybegyűltekhez, az egész szovjet néphez. Elmondja, hogv becsülettel végrehajtja a feladatot, amellyel a párt és a kormány megbizta. A néphez intézett szavaiban világosan kifejezésre jut az a határtalan szeretet, amelyet az űrhajós hazája iránt érez, az a készség, hogy megtesz mindent hazája felvirágoztatásáért. Mindenki, aki ezekben a pillanatokban az űrrepülőtéren van, forrón megtapsolja őt. Látjuk, hogy German Tyitov belép a kabinba. Mintegy félkilométernyire a rajt helyétől külön erre a célra épített. állásból figyeljük az űrhajó felrepülését. De nem vagyunk elszakítva attól, ami ott az űrhajón történik: a rádió elhozza hozzánk az utolsó vezényszavakat. Tízperces készültség... Az állami bizottság elnöke megkérdezi az űrhajóst, hogy érzi magát. — Kitűnően — mondja nyomatékosan German Tyitov — kitűnően érzem magam. Köszönöm a figyelmet. öt perces készültség... S végre a beállott csendben felhangzik az utolsó vezényszó: „rajt”! És megtörténik a rajt! Messziről látjuk az ezüstösen csillogó rakétát, amely már teljesen kiszabadult az állványok közül, még egy másodperc — pontosan kilenc óra. És a rakéta, amelyet valami láthatatlan, csodálatos erő mozgat, lassan, úgy tetszik, igen lassan, elszakad a Földtől. Hatalmas erővel mind gyorsabban és gyorsabban tör fölfelé, mint egy süvöltő tűzgolyó. Két nap látszik az égen. Az egyik azonban egyre inkább kisebbedik. Viszonylag nem nagy magasságban az űrhajó oldalt fordul és megadott irányban pályájára lép. A rádió közvetíti German Tyitov első szavait, amelyeket a világűrből küld a Földre. — A Föld fölött vagyok, éppen hazánk fölött. Néhány perc múlva újból szól: — Könnyedén, egyenletesen halad az űrhajó! Mélyzengésű baritonja oly jól hallatszik, mintha itt lenne a közelben, pedig már sok-sok kilométer választja el tőlünk, s ismét felhangzik German Tyitov hangja: — Jó egészséget elvtársak! A mielőbbi viszontlátásra! A mielőbbi viszontlátásra! — kívánják elvtársai és jó utat. kíván neki minden szovjet ember. Tyitov őrnagy életrajza G. Sz. Tyitov 1935-ben született, az altaji terület koszihini járásában, Felső- Zsilino faluban. Apja tanár.. Nemzetisége orosz. Középiskolai tanulmányait az altaji terület ugyanezen járásának iskolájában végezte. 1955-től 1957-ig a sztálingrádi katonai repülőiskola növendéke volt, tanulmányait kiváló eredménynyel végezte. Utána szolgálattételre a leningrádi katonai körzetbe vezényelték. Tyitov az SZKP tagjelöltje. Nős. Felesége — Tamara Va- sziljevna — 1937-ben született. Az űrhajós pilóta apja, Sztyepan Pavlovics Tyitov 1910-ben született. Orosz nyelvet és irodalmat, majd német nyelvet tanított az altaji hétosztályos iskolában. 1961. óta nyugdíjban van. Felesége, Alekszandra Mi- hajlovna, 1914-ben született. Forró köszönet szeretett lenini pártunknak German Sztyepanovics Tyitov őrnagy űrhajós pilóta augusztus 6-án indulás előtt az alábbi nyilatkozatot tette: „Nekem jutott az a nagy megtisztelés, hogy újabb űrrepülést hajtsak végre a Vosztok-2 szovjet űrhajón. Nehéz szavakkal kifejezni milyen boldogság és büszke*- ség tölt el. Megtisztelő és felelősségteljes feladatot bíztak rám. Mi szovjet dolgozók büszkék vagyunk arra, hogy hazánk nyitotta meg a világűr meghódításának új korszakát. Nagy barátom Jurij Gagarin elsőnek tört utat a világűrben. Útja a szovjet ember pompás hőstette volt. Az elindulásom előtti percekben szeretnék szívélyes köszönetét mondani azoknak a szovjet tudósoknak, mérnököknek, technikusoknak és munkásoknak, akik létrehozták a nagyszerű Vosztok —2 űrhajót és előkészítették ennek repülését. Az űrrepülésre szeretett kommunista pártunk XXII. Kongresszusának jegyében indulok el. Ezekben a percekben ismét forró köszönetét mondok szeretett lenini pártunk Központi Bizottságának a szovjet kormánynak, a drága Nyikita Szergejevics Hruscsovnak az irántam tanúsított bizalomért és kijelentem, hogy minden erőmmel és tudásommal azon leszek, hogy . teljesítsem a megtisztelő és felelősségteljes feladatot. Mélyen hiszek utam sikerében, mielőbbi viszontlátásra kedves elvtársak és barátaim. A moszkvai dolgozók ismerkednek Tyitov űrhajós portréjával Cséplőgépek mellett, auláiiuszota, utcai beszélgetéseken Tyitov őrnagyról folyt a szó megyeszerte Nemcsak Salgótarjánban, a megye minden pontján élénk érdeklődés kisérte a vasárnapi nagy eseményt, a Vosztok—2-nek, és utasának, Tyitov őrnagy űrrepülését. A pásztói járásban vasárnap javában folyt a cséplés. itt a cséplőgép mellett érte az embereket a hír a második szovjet űrutas hőstettéről. Csécse, Ecseg, Szarvasge- de, Jobbágyi, termelőszövetkezeti parasztjai innét küldték szívélyes jókívánságaikat a Föld körül keringő szovjet embernek. Volt aki azonnal ivott Tyitov egészségére és azt kívánta, a legközelebbi űrutas, 1 a harmadik már legalább három hétig legyen a végtelenségben. A pásztóiak abbeli örömüket fejezték ki, hogy a szovjet tudomány ismét magasan túlszárnyalta az amerikai tudományos és technikai eredményeket. Szécsényben is nagy eseménynek számított az újabb szovjet siker. Az emberek másról sem beszéltek, mint Tyitov útjáról, s a rádió mellett szabályszerűen inspekciót . tartottak, hogy min- diCT tájékozódva legyenek az újabb hírekről. A kommunizmus nagy diadalát látják a Vosztok—2 útjában Litke és Ludánvhalászi lakói is. ' Bíznak abban, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja programtervezetének minden pontját ilyen biztosan meg tudják majd valósítani, mint a 2. szovjet űrutas útját. A balassagyarmatiak is elragadtatással figyelték a Vosztok 2-ről érkező híreket. Herencsénvben vasárnap azon tanakodtak az emberek, hogv tud majd lejönni a szovjet pilóta. A Gyarmat felé igyekvő buszokban is ez foglalkoztatta az embereket. A balassagyarmati kommunisták külön örültek annak, hogy az űrrepülésre akkor került sor. amikor Moszkvában értekeztek a kommunista pártok titkárai. Voltak, akik egyszerűen nem tudtak szóhoz jutni meglepődésükben és örömükben. A vakációzó diákokat a nyári táborhelyeken érte utói a nagy esemény híre. Mindenütt, megyeszerte örömmel fogadták a nagy eseményt. A szovjet pilóta földre érkezése után mindenki kíváncsian várta, hogy megszólaljon, rádióból és televízióból hallhassák hangját. Csodálatos dolgok tanúi Űrhajósok a moszkvai Vörös téren: Tyitov és Gagarin A Salgótarjáni Üveggyár dolgozói is élénk figyelemmel kisérték a German Tyitov őrnagy vezette Vosztok —2 űrhajó útját, A finomcsiszolóban éppen reggeli szünetet tartottak, s kisebb-na- gyobb csoportokba verődve tárgyalták az emberek a világ- szenzációt. Selmeczi György ezeket mondotta: — Gagarin űrrepülése óta az ember szinte várta ezt, mert bízott benne, hogy ezután még nagyszerűbb dolog következik. De ilyen óriási teljesítményre, arra hogy Tyitov őrnagy többször körül- repüli a földet . . . erre ríem számítottunk. Selmeczi Györgytől Ven- czel Rudolf vette át a szót. — Tegnap délben hallottam a hírt, hogy a Vosztok —2 elindult földkörüli útjára. A rádió akkor kommentálta azt is. hogy 16 esztendeje a hirosimai atomtámadásnak. Az ember önkénytelenül is párhuzamot von e két hír hallatán. Milyen erős. milyen magabiztosan halad előre a Szovjetunió, aki a birtokában lévő hatalmas erőt ilyen nagyszerű célok megvalósítására fordítja, mint a világűr meghódítása. A férfiaktól nem messze fiatal asszonyok, lányok csoportja reggelizett, s egymás szavába vágva mondták el, ki mit hallott az űrhajóról. Smelkó Béláné vitte a szót: — Tegnap amikor meghallottam, meglepődtem, de azért nagyon-nagyon örültem is. Ekkora dologra azért nem számítottam . . . — Nálunk tegnap egész nap kiabált a rádió — vágott Smelkóné szavába egy mosolygós fiatalasszony. — Nem akartunk semmit sem mulasztani abból amit a Vosztok—2 űrhajó útjáról mond. — Jaj, csak sikeresen földet érjen, — mondta aggódva egy csinos fiatalasszony. Akkor persze még nem tudták, aminek most már birtokában vagyunk: German Tyitov őrnaggyal a Vosztok—2 űrhajó sikeresen földet ért. De bármelyik üzemrészbe is mentünk, mindenütt az űrrepülés volt a szóbeszéd tárgya. Akivel csak beszélgettünk, ha más szavakkal is, ugyanannak a véleménynek adott kifejezést valamennyi: German Tyitov űrrepülése, sikeres földreérése. nagyszerű diadala a szovjet tudománynak, a szovjet népnek, amely óriási léptekkel halad előre a kommunizmus építésében. Utoljára Sólyom Istvánnal beszéltem, az üvegfestőben. Fiatal ember még, KISZ-tag, s csodálattal, elragadtatással beszélt az űrrepülésről. Azt hiszem az ő szavai fejezték ki leginkább valamennyiünk véleményét: — Nagyszerű dolognak tartom, hogy ebben a korban élek, ilyen nagyszerű, csodálatos dolgok tanúja lehetek. V-né
