Nógrádi Népújság, 1961. július (17. évfolyam, 52-60. szám)
1961-07-22 / 58. szám
4 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1961. július 22. Tíz esztendő, — erőltetett menetben A könyv, amit a napok- •í*’ ban lapozgattam, nálunk, a nógrádi vidéken, az Állami Déryné Színház munkájának hatókörzetében különösen érdekes olvasmány. Hősei mindnyájunk által ismertek, azok a művészek, akik erőltetett menetben, tíz esztendő próbás útjain az ismeretlen magyar falu- és tanyavilág legújabbkori felfedezői lettek. Bános Tibor: Thália Ika- rusán című riportszerű feljegyzései sok-sokszáz kilométer utat próbálnak nyomon követni abból a sok tízezerből, ami a bátor vállalkozá- sú együttes mögött van, hogy kronologikus rendbe szedje a falujáró színház történetét. író, újságíró számára nagy lehetőségek nyílnak mindig egy ilyen krónikaszerű könyv összeállításakor, különösen, ha olyan kivételesen érdekes nyersanyag áll rendelkezésre, mint a színház. Bárhogy próbáljuk tagadni: az ember hallatlanul fogékony az intimitások iránt, s egy olyan izgatóan eksztra világ életének feltárása, mint a színház, kivételes csemegének számít. Indokolt a kíváncsiság Bános könyvével kapcsolatosan is. Thália Ikarusán helyet foglalni, arcéleket figyelni, részese lenni Thália könnyének, örömének, szándékokat, szavakat meglesni, tervbontó vitákon ámulni, lelkesülni, kudarcon csüggedni, s hinni megint, változatos élményt kínál. itzzel a falánksággal olvastuk Bános Tibor könyvének első harmadát, amely a színház alakulásának hihetetlenül hősi és áldozatos korszakát eleveníti meg nemcsak történeti hitelességgel, de a riportírás legjobb eszközeinek alkalmazásával. Mennyire finom módoh talál párhuzamot a krónika írója például Balogh Istvánnak, az egykoron való első magyar faluzó színigazgató 1821-es naplójában vallott történések, a jó századdal későbbi, de háború előtti falujáró truppok és a felszabadulás után, 1951-ben létrehívott Állami Faluszínház viszonyai, induló időszaka között. Milyen lelkesen bizonyítanak itt a sorok, az egymásra következő oldalak, a teljes meggyőzés erejével, hogy a Faluszínház ála pítójával a magyar színjátszás hőskorának, „a nemzet napszámosainak”, Déryné, Megyeri, Kántorné egyenes utódai állnak előttünk riElső benyomásaim igen kedvezőek voltak Karancsalján. Nagyon sok az új épület, virágos kert, tiszta udvar, látszik, hogy az emberek tőrödnek községük tisztaságával, szépségével. Véleményem csak akkor változott meg, amikor megláttam a tanácsházat. A szegényes kis épület bent húzódik meg az italbolt és kultúrház udvarában, úgy, hogy alig lehet ráakadni. Éppen ezért Teplán László tanácselnökkel történt beszélgetésem erről a témáról folyt. Közölte, hogy egyéb gondjaik, bajaik között — amelyek mindenütt megtalálhatók — már évek óta ez a legégetőbb. Nincsen se tanács-, se pártházuk. a múlt évben már szó volt egy pártház építéséről, ami akkor megfelelő anyagi fedezet nélkül nem sikerült, most ismét nekigyürkőztek közös erővel, hogy végre legyen a községben nyugodt munkát biztosító helyisége mindkét szervnek. Mikor szóbakerült az építkezés, a tanácstagok kivitték az emberek közé, kisgyűlése- ken beszélték meg a munka fontosságát, s elhatározták, hogy minden család vállal hat nap társadalmi munkát. A lakosság többsége — annak ellenére, hogy a vezetőség kissé tartott a sikertelenségtől — nagyon pozitívan fogadta ezt a javaslatot. így van ez Karancsalján is: ha látják az emberek és biztosak is benne, hogy nem haszontalanban dolgoznak, munkájukvaldafényben Látjuk minden útelzáró akadályát a színházteremtő munkának, a semmi- ből-teremtés tiszteletkeltő nagyszerűségét, amivel a színház első igazgatója, a korán elhunyt Mátray József a magyar színháztörténet leg- becsültebbjei közé nőtt, míg első ízben gördült fel a függöny és elindult országjáró vándorlására Moliere: „Kép- mutató”-ja, Czínészek korabeli nap- lójegyzetei adnak számot napról napra a friss élményekről, színház és falusi, tanyasi hallgatóság sokszor bizalmatlan, tapogatódzó ismerkedéséről, barátkozni próbálásáról, előadások fogadtatásáról, tájak sajátos megnyilatkozásáról. De egyszerre lankadni kezd az olvasó figyelem, az események lekötő hatása meglazul, s ennek az az oka érzésem szerinti hogy a könyv írója nem bánik elég ökonomikusán a rendelkezésére álló nyersanyaggal s a helységek egymás után való sorakoztatásá- nál az egyszer elmondott dolgok más-más helyeken alig érzékelhető, lényegtelen variánsokban ismétlődnek. Az események stagnáltatása pedig ilyen riport műfajú írásnál azzal a veszedelemmel jár, hogy az ember félreteszi a művet, hiszen itt az írás jellegénél fogva nincs és nem is lehet olyan központi személyt szerepeltetni, akinek sorsát követhetnénk, — bár Bános Tibor próbálkozik ilyennel a társulat egyik alapító tagjának többízbeni előtérbe hozásával, — véleményem szerint kevés eredmény- r.yel. Mégis rosszul járna, az aki a könyvet ennél a lankasztó szakasznál összehajtaná, mert a krónika írója néhány oldal után új erőre kap, tartogat még bőségesen érdeklődésre, megismerésre méltót, ami tovább erősítheti mai tiszteletünket, becsülésünket és szeretetünket a színház iránt. Még a sajtó munkásai számára is van néhány gondolkodtató és megszívlelendő mondanivalója a könyvnek, ha nem is mindenben és mindenütt úgy helytállóan, ahogy a színház és újság viszonyát a támogatást illetően felveti. De ez inkább közös vitázások tárgya. Uzt a könyvet nekünk azért is érdemes végigolvasnunk, mert igen jelentős terjedelmet szentel utolsó szakaszként a Nógrád megyei kulturális életben a Déryné Színház részéről eddig betöltött és betöltendő feladatoknak. A „Nógrádi fények” címmel összefogott fejezett a benne olvashatókkal annak bizonysága, hogy a falujáró színház szíves látogatója ennek a tájnak, s felelősségteljes feladatának tekinti kultúrális, szel- lemi pallérozását. A könyvnek erre a vallomására mi újból csak azzal felelhetünk, amit Jakab Sándor elvtárs, a párt Nógrád megyei bizottságának első titkára az együttes 10 esztendős jubileumi ünnepségén mondott: ez a színház a mi színházunk, a Déryné Színházat magunkénak valljuk... S tízesztendős történetének alaposabb megismerése után, — most méginkább. (b. t.) Nem lehetne egészségesebben? Jó dolog a tisztaság, különösen, ha azt egy egész városra szándékoznak kiterjeszteni. Közismert dolog, hogy Salgótarján ilyen szempontból hosszú ideig meglehetősen elmaradott város volt. Több intézkedés és különösen a főutca átépítése nyomán kezd a helyzet változni. Hanem azért ezt is módjával kellene csinálni .. . Mert ugyan egyáltalán nem kellemes — és kimondottan egészségtelen -, ahogyan az utak, járdák seprése történik . .. Este féltiz. Hazautazók és munkába indulók tömege várakozik az autóbuszmegállónál. A köztisztaság illetékes alkalmazottja mitsem törődve ezzel, fokozott lendülettel, jó nagy ívben meghúzva seprűjét, hadakozik . a szeméttel. Közben olyan port csap, hogy az emberek nem lájták egymást, köhögnek, fulladoznak és közben — enyhén szólva - a köztisztálkodás valami jobb megoldását kívánják. De bizony reggel sem különb a helyzet: 6-7 óra tájban a járdák pora ellen indul roham. A munkába sietők a friss levegő élvezése helyett fertőző bacilusok- tól kísérve méltatlankodnak magukban . >. Jó dolog a tisztaság. De tessék mondani, nem lehetne ezt úgy csinálni, hogy közben kevesebb legyen a por, a fertőzés szervezett terjesztése . . .? Eredményes félév KÖZEL MÁSFÉLEZER ISMERETTERJESZTŐ ELŐADÁST TARTOTT A TIT Az emberek szocialista tudatának formálásában, továbbképzésük elősegítésében nagy szerepe van a Tudományos Ismeretterjesztő Társulatnak. Sokrétű munkájuk kiterjed a munkásságra, parasztságra, az ifjúságra, nőkre, szülők iskoláival és egyéb ismeretterjesztő formákkal is elő kell segíteniük az újtípusú, szocialista öntudattal felBíznak az emberekben Karancsalján nak van értelme, szívesen csinálják. Bizonyítja ezt, hogy vasárnap is — érezve a felelősséget az állam és saját maguk iránt — 85-en voltak társadalmi munkában aratni. Az építkezés előkészületi munkálatai már megkezdődtek, 80 köbméter sóder és 100 köbméter kő már ott van a helyszínen. Ezzel kapcsolatban egy nagyon kedves epizódot mondott el az elnök. A télen, amikor még csak óhaj, gondolat volt az egész építkezés, a község veteránjai felkeresték, s vállalták, hogy példamutatás végett ők csinálják az első munkálatokat. ígéretüket be is tartották, s a mintegy nyolc idős ember: Sándor József, Ramasz Gyula, Kovács Pál és társaik elvégezték a sóder kitermelését és szállítását. Ezzel nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy azokban is felébredjen a kötelességtudat, felelősségérzet, akik eddig hadilábon álltak a közösség ügyéért való munkálkodással. Az építkezés irányítására létrehoztak egy operatív bizottságot — tagjai a tömegszervezetek vezetői és olyan szakemberek akiknek segítsége megkönnyíti és lehetővé vértezett, a korszerű tudománnyal lépést tartó emberek kialakítását. A TIT Nógrád megyei elnöksége és a helyi szervezetek ezt a munkát lelkiismeretesen, eredményesen elvégeztek. 1961 első félévében 1471 előadást tartottak — ez több, mint az előző évi összes — a hallgatók létteszi az építkezés biztonságát, minél gyorsabb ütemét. Vezetője Halász Sándor elvtárs, az egységes pártvezetőség titkára. Teplán elvtárs ismételten hangsúlyozta, hogy nagy feladat hárul a község dolgozóira, amit csak a legteljesebb összefogással, legnagyobb odaadással tudnak elvégezni. Az egész építkezés ugyanis 57 000 forintba került, ezzel szemben a községfejlesztési alapból biztosított összeg 80 000 forint. Eddig mindössze a már említett sóder és kő, valamint egy régi uradalmi épület lebontásából a tetőzet faanyaga biztosított. Ez még nem sok, de elegendő ahhoz, hogy a munka beinduljon. Kedden Nagy Árpád mérnök, aki a tervet készítette, már kijelölte az alapozás helyét, úgy, hogy vasárnap szeretnének hozzálátni a fundamentum lerakásához. Remélhetőleg már az első nap sokan lesznek, hiszen ez az épület valameny- nyiüké lesz, helyet kap benne a párt, tanács, KISZ és szó van arról is, hogy odaköltözik a megfelelő épülettel nem rendelkező termelő- szövetkezet. A község vezetői sokat töprengtek, fáradoztak azon, hogy megoldódjék Karancs- alja nagy gondja. Most a lakosságon a sor: bizonyítsák be, hogy lépést tudnak tartani a fejlődéssel, közös munkával, összefogással megvalósítják a terveket. Tóth Dénes száma pedig 66 679 fő volt. Az előadások városon és falun egyaránt két területen folytak: társadalomtudományi és természettudományi. Társadalomtudományi előadások száma: 717, hallgatók száma: 34 150. Természettudományi előadások száma: 754, 32 529 hallgatóval, örvendetes, hogy nagy mértékben nőtt az érdeklődés a filozófia, valamint a csillagászat-űrhajózás iránt. Több helyen például 70—80 fő hallgatta meg a „Csillagok születése”, „A Föld kialakulása”, „Az élet keletkezése”, „Mesék a világ végéről” c. témákat. Ebben az évben 7 bányászakadémia működött rendszeresen a legkisebbek a Mizserfán, Mátra- novákon és Saigon rendezettek, ahol a dolgozók mindig nagy lelkesedéssel vettek részt az előadásokon. Ugyancsak előrelépés tapasztalható vasas vonalon is, különösen az Acélárugyárban, ahol nagy volt a hallgatók aktivitása, minden előadáson kérdéseket tettek fel. I Másik fontos terület a falusi munka. A termelőszövetkezetek szervezése idején kettős feladat hárult a TIT- re: egyrészt meggyőzni a parasztságot a szövetkezeti életforma előnyeiről, másrészt tudományos ismeretek nyújtásával elősegíteni világnézetük fejlődését. A termelőszövetkezeti községek létrejöttével azonban elegendő a tsz-akadémiák működtetése. Jó munka folyik Nagyorosziban, Pilíny községben és Varsányban. Szép létszámot mozgattak az ifjúsági akadémiák és a szülők iskolái is. A felsoroltakon kívül volt még 4 nyelvtanfolyam, valamint 15 alkalommal országjárás. Nógrádi tájak A BÁNYAVÁROS TAMÁS ISTVÁN: Már régen voltam itthon S azóta oly asszonyosan meghízott a táj: Tele köténnyel robogott elém, S dicsekedve — úgy régi-jó-pletykásan A Má-ról kiabált. És nem csitítottám le mindig-igaz nyelvét, Ha volt is egy-egy hamiskás való, — Ugye, néha megcsúszik a szó? — Mert az ember néha-néha elvét; Mert gond és munka ma még Talán több van, mint akkor: Apám siet bekapni levesét, Mert menni kell... S nagyapám kezében reggel s este hatkor Még feszült a gyeplő. S az új gond fizet: Ezüstöt kapott Apám is, Mert nem szokta még, S emberül akarja csinálni. És tudja Ő is: Most egy Nagy Családért dolgozik, Munkáját százak várják s százak tisztelik. Szurdokpüspöki, 1961. július BARNA TIBOR: Nyár Mint szerelemlány a pamlagon: Dúsan, buján és váratagon,— Úgy terült szét a Nyár... Szemérmes lányka, a Tavasz Most, hogy már végre Nyárba nőtt, Megunta hímes köntösét, Kitárta drága titkait. Ügy várni, várni boldogan, Várni az ifjú vőlegényt. Ki szűz testére harmatos Szerelem-csókokat hullaszt. ...És jött az ifjú vőlegény, A parázs-csókú büszke Nap S szülésbe fáradt tőle már Csókharmat-vágyó lány, — a Nyár. Terven felül készültek új lakások Közel 200 új lakás megépítése szerepel a megyei Építőipari Vállalat idei tervében. Annak nyomán, hogy a vállalat első félévi tervét 106 százalékra teljesítette, az esedékes előirányzaton felül hat újabb lakás készülhetett el. Különösen kiemelkedők, hogy Salgótarjánban az egész évre előirányzott 156 új lakással szemben az eiső félévben 89 új lakás készült el-. Az első félév lakásépítési programjának kiemelkedő mozzanata, hogy Zagyvapál- falván hozzáfogtak a megye első. korszerű eljárásokkal, salakblokkból épülő tömbházának elkészítéséhez. Augusztusban kezdi új évadját a Déryné Színház Az Állami Déryné Színház együttese egyesztendős fáradságos munka után még nyári pihenőt tart, az igazgatóságon azonban lázasan folynak már az új évad előkészületei, hogy az elmúlt évben a magyar mezőgazdaságban végbement döntő változásokat követő fokozódó igényeknek megfelelően állíthassa össze az új évad műsorát. A Déryné Színház a tervek szerint augusztus hó 6-án kezdi meg újból előadásait a megyében. Elsőnek Karancs- lapújtőre látogat el, ahol Darvas József: Hajnali tűz című érdekes és nagysikerű színművét mutatja be.
