Nógrádi Népújság, 1961. július (17. évfolyam, 52-60. szám)
1961-07-19 / 57. szám
1961. július 19. NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 5 Á közösség ereje A nógrádkövesdi Május 1 Termelőszövetkezet két nehéz munkával eltöltött esztendőt hagyott már maga mögött. S az idén már igen kevés volt azoknak a szövetkezeti gazdáknak a száma, akik kivonták magukat a közös munkából. Jól is haladt a munka. A közgyűlés határozata értelmében a kapásnövények területét tagokra bontották le. Ez a módszer nagyszerűen bevált, mert a szövetkezeti tagok, igénybe- véve családtagjaik segítségét, igyekeztek gyorsan és jól elvégzni területükön a munkát. így nem maradt kapá- latlanul sem a kukorica, sem a burgonya az aratás előtt, a cukorrépában meg már a harmadik kapálást végezték az asszonyok, hogy megkezdődött az aratás. Amíg az asszonyok a növényápolási munkákkal voltak elfoglalva, a férfitagok a takarmány betakarításán fáradoztak. Veszteség nélkül takarították be, hordták kazalba a pillangósokat. Már most több a takarmánya a termelőszövetkezetnek, mint tavaly az egész esztendőben volt Most , az aratással vannak elfoglalva a termelőszövetkezeti gazdák. Az őszi árpát már el is csépelték, s a kenyérgabona aratása is jó ütemben halad. Minden remény megvan arra, hogy július 20-ra teljes egészében befejezést nyerjen ez a munka. Az aratással párhuzamosan megindult a búza hordása is, hogy folyamatos legyen, s mielőbb befejezést nyerjen a cséplés is. A nógrádkövesdi Május 1. Termelőszövetkezet példája is azt bizonyítja, hogy nagyszerű dolgokra képes a közösség, ahol nemcsak a szövetkezeti gazdák fognak ösz- sze, hanem bevonják a közös munkába a családtagokat is. Szívesen segítettek a termelőszövetkezet idősebb tagjai is a nagy munkák idején, hiszen tudják, hogy minden kaszavágással a közöst gyarapítják. M. N. Hogyan szoroz a szégyellős ember? Utakat épít községfejlesztési pénzéből Karancskeszi A községfejlesztési alap keretében ebben az esztendőben mintegy 190 ezer forint áll rendelkezésére Karancskeszi tanácsának. Ebből az összegből a legtöbbet utak, hidak rendbehozására akarja fordítani a tanács, s a munkálatok teljes lendülettel haladnak. Sor kerül a fejlesztés keretében a művelődési otthon bekerítésére, fásítására, parkosítására a környezetnek, 31 ezer forint értékben pedig hangosbemondó berendezést vásárol a község. A fejlesztési terv keretében a termelőszövetkezet részére bekötőút építését is tervezi a tanács s ezzel jelentős segítséget nyújthat a szövetkezetnek a szállítások könnyítése érdekében. Csalamádét vet másodnövényként Endrefalván az Aranykalász Termelőszövetkezet. A 10 holdas tábla az elmúlt esztendőben ugar volt, s most hasznos takarmányt nyer rajta a termelőszövetkezet Olyan szűkszavú embert is lámpással kell keresni még egyet, mint a karancskeszi Március 15. elnökét. Nem első eset és most is így próbál menekedni mindenféle kérdések válaszától: — Nincs mirólunk most írnivaló, elvtárs. Kötve hiszem az állítást, hát nem tágítok. Mondom: — Most jövök a tanácselnöktől, tudom, hogy tavasz óta semmi baj a fegyelemmel, megnőtt a szorgalom, szépen halad az aratás. — Így van. — Na és hogy van még? — próbálom tovább szorongatni. — Van 35 hold másodvetésünk. Köles, csalamádé, édescirok ... Azt már az agronómustól kell megtudnom, hogy a szovjet búza igen szépen fizet, a magyar is felette hoz a tervezett átlagnak, hogy igen sokat várnak a fehérherétől, 25 mázsánál is többet, azt, hogy számíthatnak a tervezett munkaegység értékre, tehát az esztendő eddigi szakasza megfelelt a reményeknek, a további kilátások pedig biztatóak. Bizony, aki egy esztendővel ezelőtt járt utoljára a karancskeszi Március 15-ben, örvendetes változások tanúja lehet minden tekintetben. Elsősorban az emberek kedélyállapota az ami másabb mint akkoriban volt. Az induló esztendő kedvetlenségét, szorongását, bizakodás, munkakedv váltotta fel, s ez a gazdasági erősödést szolgálta A tavasz óta vásárolt gépek, gazdasági eszközök is rengeteget segítettek a munkák nehezében, s ma már a Március 15. egyre nagyobb mértékben tudja függetleníteni magát a gépállomástól. Saját traktorával vet, kapál s most arat jelentős mértékben, hát hogyne lennének szinte minden nappal egyre bizakodóbbak a gazdák. A saját traktoron, saját traktorista ül, a szövetkezet által másfél esztendővel ezelőtt iskolára küldött ember, akiben bízni lehet minden tekintetben, hiszen közülük való társ, a közös gazdaságot sajátjának érző lelkiismeretű a munkában. Zsidaá István a neve. A nehezen induló beszélgetés őhozzá kanyarodik, Zsidóihoz, a traktoristához, s végül a karthausi nyelvű elnök szava is megered. A szótlanságot nem bírja tovább tartóztatni a büszkeség: — Olyan a mi traktoristánk, hogy bármelyik gépállomás örömest vállalná, ha adnánk... Ha bolondok lennénk ... De nem azért tanul- tattuk meg vele a gépet, hogy csak olyan egyszerűen lemondjunk róla. Igaz, az elmúlt esztendőben még itt dolgozott a gépállomáson, mert nekünk nem volt mire ültessük, de ahogy megvettük az Utost, már hoztuk is visz- sza. Tavasszal több, mint 500 holdat ő vetett el, 185 holdat ő kapált, meg kétszer, most ő végezte 35 hold másodvetését, hengerezést, s a múlt kedd óta az aratógéppel jár, szombatig levágott vagy 30 holdat a búzából. Az agronúmus sem akar hallgatni az elismeréssel: — Olyan az a Pista, hogy traktoros társai két hét alatt nem bírtak annyit megkapálni, mint ö egy nap alatt. Es kifogástalan munkát végez, akármiről van szó. A szövetkezet udvarán dis- kurálunk, s tekergetjem a nyakam, merre láthatnám a tsz büszkeségét, akitől semmi jó szót nem sajnálnak a szövetkezeti társak. A határban most néhány órára kényszerpihenő van az aratásnál, az előző napi eső süppedővé tette a földet — hát itt kell lennie valahol Zsidainak is. S valóban, mintha hívásra állna elő, a csendes útról meggyszín Utos duruzsol be puha dohogással az udvarra Csakhogy könnyű azt tervezni, mondani, hogy mostan pedig szólaljon meg az emlegetett ember, mert Zsidai István akármilyen barátságos, barátkozó és vidám természetű, amikor megtudja, hogy róla van szó, úgy bedugaszolja beszélőjét gyermekes zavarában, hogy elnökén is túl tesz. Egészen mulatságos így ez a 32 esztendős, hatalmas darab férfi, futva, bújva a fényképező masina elől a ház homályába, hogy onnan alkudozzék: — Nem kell énrólam semmit... Nem való az! Minek? S hogy érzi, nehezen szabadulhat, alkudozni próbál és kilátásba helyezi: menten hazafut a „veszedelem” elől. De ez csak aféle menekedő kísérlet, s a traktor körül egész bújócska-játék formálódik, míg üzemanyagot pakol, hogy végül menekülés- szerűen elszáguldhasson munkagépkezelőjével, Takács Andrással. Már útjukra erednek, amikor mégis visszaszól, a kötöző zsinegre mutatva: — Riportot akar írni?.. Akkor azt írja meg hogy ezzel a zsineggel nem köt a gép. Adjanak a csehszlovák géphez csehszlovák zsineget. Elmegy, de megintcsak őt kerülgeti a szó. Eddig is jó gazda volt a 12 holdján, de most, a termelőszövetkezetben, a traktor hátán szárnyai nőttek, s kitárultak előtte a lehetőségek határai. Felesége, kisgyermeke van, értük és nagyobb családjáért, a szövtekezeti közösségért napi 14—15 órát van nyeregben. Ha kell 18-at is. A munkaegysége? Március — áprilisban 175, májusban 102, júniusban 120 és júliusban lesz vagy 150. S hol vannak még az őszi hónapok?! Mennyi lesz a keresete ennek a szerény és pironkodó Zsidainak, ha már eddig félezer és félszáz munkaegységet szorgoskodott össze? .. A munkaegység tervezett értéke 28 forint. Tessék kiszámítani. A boldog élet mércéje kéznél van: közönséges szorzási művelet az egész. Barna Tibor Növekvő teljesítmények Állami gazdaságainkban egyre több helyen alkalmazzák az aratásnál a rendre- vágó aratógép és a kombájn kapcsolását, az úgynevezett kétmenetes aratást, amit nem egy helyen idegenkedve fogadtak termelőszövetkezeteink. Ezzel a módszerrel ért el a Magyarnándori Állami Gazdaságban Poroszka János kombájnos egy nap alatt őt vagonos teljesítményt. Egyébként Poroszka Jánosnak július 10-ig 36 vagon gabona volt az összteljesítménye. Borsosberényben Kovács László, Erdőkürtön Németh János 3,5 vagon gabonát arattak és csépeltek el egy nap alatt SZK 3-as kom- bájnukkal. Ezek a teljesítmények az előző években ismeretlenek voltak, s hogy ma már vannak ilyenek, az a dolgozók munkalendületét, a jobb szervezést. a gépi munka előrehaladását bizonyítja. Ilyen munkalendület mellett remélhető, hogy az aratást korábban befejezik nálunk is, mint eddig bármikor. — Augusztus 1-től bevezetik a folyamatos védőoltásokat Salgótarjánban. Eddig védőoltásokat időszakonként, kampányszeren bonyolították le. Az új módszerrel kevesebb idő alatt több gyereket lehet beoltani. — A litkei kiszisták vasárnap társadalmi munkában 4 hold gabonát arattak le „A kenyérről van szó.. “ Igen nagy a forgalom ezekben a napokban Romhány- ban a Terményforgalmi Vállalat telephelyén. Gyorsmozgású férfiak szaporít jak a gabonával telt zsákok nal- mazát, belopva ide a magtár hűvösébe az új búzával, a termékeny nyári mezők illatát. A szátoki Aranykalász Termelőszövetkezet szállítja a gabonát. Azt a mennyiséget, amelyre kötelezettséget vállalt már korábban, hogy átadja az államnak. Az ajtó előtt két Zetor pöfög. A pótkocsik telve búzával. Az egyiken, amely közelebb áll a bejárathoz, két fürgekezű asszony, meg egy férfi szedi, lapátolja zsákokba az aranyló magvakat, Ahogy megtelnek, férfiak veszik vállukra, viszik a magtárba. Két-három ember várja, mikor kerül rá a sor. Benn aztán Imre István az átvevő mérlegeli, s írja fel a tételeket. így számítják később, hogy megvan-e a tervezett, amire szerződést kötöttek. Míg megtelnek a zsákok — beszélgetünk. Arról folyik a szó, milyen a termés, hogyan fizet az idén a búza. — Ilyen termésre nem is számítottunk. Nagyon jól fizet a búza nálunk — mondja egy idősebb, pirosarcú ember. őt bízta meg a termelőszövetkezet. hogy lebonyolítsa a szállítást, a gabona átadását. Egyszerre többen is bizonygatják, hogy többet ad minden gabonaféleség zettnél. terve— S ezt a többletet megérzi a felvásárlás is? — fordulok Imre István felé. — Természetesen hiszen a termelőszövetkezetek a többlettermés jelentős részét is az államnak adják. Itt van például a szátoki termelőszövetkezet. Közel 10 vagon búzára, 2,5 vagon árpára kötöttek eredetileg szerződést. Most hogy jól sikerült az esztendő szépen fizetett a gabona, többet adnak. Úgy gondolom, árpából meglesz az 5 vagon, amit értékesítenek ... Megtelnek a zsákok, újra munkához kezdenek az emberek. Közben Imre István azt magyarázza, hogyan sikerül megoldaniok a felvásárolt gabona tárolását addig, míg azt el nem szállít • ják a malomba. — Ide — mutat körül a fehérfalu, hűvös helyiségben — 15—20 vagonra való gabona fér el. — Később aztán, hogy akadt egy kis ideje, átmentünk az udvar túlsó végébe, ahol megnéztük a másik magtárt is. Tisztára meszelt fehér falak, új mérlegek, minden készen a gabona fogadására. Ahogy magyarázta: 25 vagonnal képes befogadni ide is. — Van tehát tárolásra hely bőven — mosolyog Imre István. — S ha szükség van rá, nincs munkaidő vége, sem vasárnap, itt vagyok mindig. Mert hát a kenyérről van szó. Gyűlik a magtárakba az új gabona. — Hát akkor nézzetek csak jobban utána, mert vitték tegnap is, s úgy láttam, nem is a közösbe. S az ilyen beszédet — ha azt sok esetben az alaptalan gyanú diktálja is — jólesik a fülnek hallania, különösen akkor, ha egy olyan termelő- szövetkezetről van szó, ahol bizony még most is megtörténik, hogy éjszakájukat, vagy éppen kora hajnali álmukat áldozzák fel a szövetkezet ügyét szívükön viselő emberek, hogy végre rendet teremtsenek a rendetlenségben. — Arra pedig a termelőszövetkezet vezetőségének kell nagyon ügyelni, hogy a szövetkezeti gazdák észrevételei, amelyek a közös vagyon védelmét hivatottak szolgálni, minden esetben körültekintő vizsgálatot nyerjenek, ne sikkadjanak, vesszenek el az érdektelenségben. Szmolnik elvtárs, a járási pártbizottság munkatársa mondta ezt. S ez így igaz. így ébrednek rá egyre inkább a tagok, a termelőszövetkezet közös munkájuk eredménye, valameny- nyiüké, s ebben a közösségben mindenki úgy találja meg számítását, annyit kap a közösségtől, amennyit becsületesen elvégzett munkával, ad is a szövetkezetnek. Azt pedig számtalan pél“ da bizonyítja, nagyszerű eredményekre képes az emberi összefogás, akarat, ha a tagok valóban sajátjuknak tekintik a termelőszövetkezetet. Vincze Istvánná sával, továbbfejlesztésével, a termelőszövetkezeti gazdák közös erőfeszítésével meg kell teremteni a reális lehetőségeket, alapokat hozzá. Mert a pontosabb, gondosabb munka több pénzt is hoz a termelőszövetkezetnek. Ügy gondolom, akkor már egészen közel lesz ehhez az idő, ha azokat a szövetkezeti gazdákat, akik elfeledkeznek kötelességeikről, vagy éppen nem veszik komolyan azt, s nemtörődömségükkel, hanyagságukkal kárt okoznak a közösségnek, éppen úgy felelősségre vonják — mert azért ez még most nincs így — mint azokat a tagokat, akik eltulajdonítják, nem vigyáznak a közösség vagyonára. A termelőszövetkezeti irodában hallgattam végig azt az idős sötétruhás asszonyt — később megtudtam, tagja az ellenőrző bizottságnak — aki arra hívta fel az elnök figyelmét, szomszédja sok esetben megfeledkezik magáról, olyan dolgokat eltulajdonít, magáénak mond, amelyet . közös munkával szereztek a szövetkezeti gazdák. Hallottam azt a beszélgetést is, amely az elnök és két asszony között folyt le a hűvös udvar sarkában. — Dezső, nálunk az viszi ki a takarmányt. aki csak akarja? — kérdezte az egyik. — Már hogy vihetne? — így az elnök. szaporább lenne a munka, ha több előleget fizethetnének, több pénzt láthatnának havonta a tagok. A 25—30 forintok után, amelyet munkaegységenként kaptak annak idején előlegként, a 8, s most a 10 forintnak nem nagy becsülete van. Ezt magyarázta az a két fiatal fogatos is, akiket akkor fogtam el pár röpke szóra, ahogy egy-egy tele kocsi takarmánnyal tértek meg. Ők azonban még a tárgyilagosabbak közé tartoznak ezen a téren, akiknek az volt a véleményük: — Kevés munkáért kevesebb a pénz is. Vannak azonban olyanok is, akik csak fújják a magukét: — Biztosítson az állam több pénzt havonta, s mi dolgozunk. pontosan a nógrádme' gyeri Petőfi Termelő- szövetkezet példája bizonyítja, államunkban megvan a jószándék, s erről nem mond le a későbbiek során sem, hogy segítsen az olyan termelőszövetkezeteken, ahol erre valóban szükség van. Persze azért a nagyobb előleg, a több pénz sem valamiféle ábránd. Ezt sem bizonyítja jobban egyetlen más termelő- szövetkezet példája sem a megyében a nógrádmegyeri- nél. Csak persze a vezetés további erősítésével, a megfelelő munkarend kialakítᣠrről, a küzdelmekben gazdag jelenről beszélgetünk, az árnyékot adó vadgesztenye alatt Szabó elvtárssal. A szénakaszálást, a hordást említi, amikor nem volt vasárnap a vasárnap. Csak munka volt, mert az idén már végre azt akarnák, ne sínylődjenek, romoljanak le az állatok a gyenge, sokszor nem is elégséges takarmány miatt. Pedig nehezen indult ez is. A szövetkezeti irodán egymásnak adták a kilincset a brigádvezetők: — Nincs jelentkező a vasárnapi munkára — mondták. Ekkor beszélni kezdtek az emberekkel. Szépen, ember módra. Akiknél a meggyőző szó nem használt, nem tagadják, kicsit erélyesebben is. Mindenkivel úgy, ahogy éppen kellett. S az eredmény: vasárnap reggel tele volt a határ, kaszáló férfiakkal, gereblyéző lányokkal, asszonyokkal. Igaz, arcukon nem játszadozott mosoly, de dolgoztak. Reggelizni ültek le a kazlak tövébe, amikor valamelyik megszólalt: — Ha azt akarod, hogy kibéküljünk veled elnök, hozd a liter pálinkát. Persze nemcsak a pálinka volt jó hatással a munkára, hanem az a prémium is, amelyet a termelőszövetkezetben alkalmaznak az idén. Még MEGTÖRIK A JÉG
