Nógrádi Népújság, 1961. július (17. évfolyam, 52-60. szám)

1961-07-01 / 52. szám

4 NÓGRÁDI NÍPÜJBAG 1961. július 1. ^Cák&iúzái Megérdemelt pihenőjüket töltik az isko­lás gyerekek. Az ifjúsági vezetők, pedagó­gusok mindent megtettek, hogy az iskolai szünidő a legkellemesebben, a legliasznosab- ban teljen el. Megépültek az úttörőtáborok, felvonták a zászlókat, amely hirdeti, hogy táborban él az iskolások nagy serege. Megyénknek úgyszólván minden iskolája elviszi a gyerekeket táborozni, vagy ország­járásra. Közel 3500 gyerekről való gondosko­dást jelent ez. E hét elején került sor az el­ső táborok megnyitására. Daltól, gyerekzsi­vajtól lettek hangosak a kedvenc táborozá­si helyek, s üdülnek az iskolások gondtala­nul, mindennel gazdagon ellátva. Akaratlanul is felvetődik a1 gondolat: mi­lyen nagy is az ifjúsággal való törődés! Ezt a gondolatot rögtön követi egy másik: mindez csak azért lehetséges, mert a szoci­alizmust építő társadalmi rend az elsők kö­zé helyezte az ifjúsággal való törődést. Se­hol, de sehol a felszabadulás előtt nem ta­lálunk arra példát, hogy a munkásszülők gyerekeit üdülni, táborba, vagy országjárás­ra vitték volna Nincs erre példa. De ho­gyan is tették volna? Idegen volt tőlük a gyerekek egészséges szellemi, testi nevelése. Mindenesetre ez már a múlté. De most, amikor megnyíltak a táborok kapui, elindul­tak az országjárók, azok a pedagógusok, akik a gyermekek felügyeletét végzik, bi­zony helyes volna ha felelevenítenék a gye­rekek körében ezt a gondolatot. De keltsék életre azok a szülők is, akik az öröm és a szülői aggódás vegyes érzésével engedték útra gyermekeiket. összeegyeztethetetlen a régi és a mai gye­rekkor. Ma boldogságot, gondtalan életet nyújt rendszerünk a gyerekeknek. És bár mindenünnét hallhatjuk a megelégedés hangját, mégis eltökélt szándék, hogy to­vább emelkedjen a gyerekek mindenben való leggazdagabb ellátása. A táborokban a legjobbat kapják. Ötszöri étkezés, gazdag szórakozási lehetőség, amely tarkállik az iz­galmas játékoktól kezdve a legkülönbözőbb foglalkozásokig. Minden bizonnyal felejthe­tetlen lesz a gyerekeknek az a két hét, ame­lyet a táborban töltenek. Sokan fáradoznak azért, hogy mindez így legyen. És szóljunk talán elsőnek az úttörő szövetségről, a szövetséghez tartozó úttörő nevelő-tanárokról, tanítókról. Szóljunk azok­ról az üzemekről, amelyek minden tőlük telhetőt megtettek és anyagiakban, de fel­szerelésekkel is segítették a táborok létre­hozását. Szóljunk a szülőkről is, akik maguk is hozzájárultak a táborok létrehozásához. Szóljunk hozzájuk az elismerés hangján. A gyerekekért mindennél nagyobb nálunk az összefogás. És így is helyes ez. Mert ná­lunk minél szorosabb a társadalom összefo­gása a gyerekek holnapjának kialakításáért, jellemük alakításáért, annál egészségesebb, műveltebb lesz a felnövekvő ifjú nemzedé­künk. Jó szórakozást gyerekek, pihenjetek, hogy az elkövetkezendő tanévben még ered­ményesebb munkát végezhessetek! Az Ágas vár déli lejtőjén egy tisztáson van a káliói úttörők tábora. Szép helyen. Nagy fáktól védve. Patak csö­rög a gyerekeknek altatót és madár kiált ébresztőt. Margit néni pedig főzi a finom éte­leket, az örökké éhes gyere­keknek. A tábor parancsnoka Tu- rányik Józsefné tanárnő. Maga is fiatal még, alig né­hány esztendeje került ki az iskolából. Ha az ember csak szemlélődne a táborban és nem kérdezősködne talán meg sem tudná különböztetni őt a nagyra nőtt nyolcadikosok­tól. Fiatal, jókedvű, pirosra gyűlt arccal, tele-tele szere­tettel őrködik ez a fiatal ta­nárnő a gyerekek felett. Bol­dogan mutatja mi mindenük is van erre a két hétre, ame­lyet a táborban töltenek. Valóban nem is lesz hiány. Hiszen a tanító néni olyan a táborban mint a mama, akinek minden porcikája azért van, hogy a gyerekek jól egyenek, testi épségük­kel baj ne essék, szórakozza­nak és ismerkedjenek a rej­telmes, de annál kedvesebb A szorospafoki KISZ-vezetőképző tábor Az idén Szorospatakon ren­dezte meg a Megyei KISZ Bi­zottság vezetőképző táborát. Itt képezik ki azokat az ifjú vezetőket, akik a KlSZ-szer- vezeteknél különböző funkció­kat töltenek be. Igen népes a szorospataki ifjúsági tábor. Hetvenegy úttörővezetőt, 44 középiskolai KISZ-vezetőt és 34 sportvezetőt képeznek a a jelenlegi turnusban. A tá­bor parancsnoka Máté Mihály, azonkívül minden héten fel­váltva a KISZ Megyei Bizott­sága küld egy-egy embert a táborparancsnok segítségére. Az önellátó sátorlakó pajtás TÜRÁKON A KAZÁRI ŰTTÖRÖK A kazári úttörők szuhahu- tai táborában gazdag prog­ram foglalkoztatja a gyere­keket. Naponta túrákat tesz­nek a Mátra rengetegében. Legutóbb a Galyatetőt láto­gatták meg, ahol az üdülő vezetőségével egyezségük van, hogy a Nagyszálló strandját használhatják. A további túrák, Mátraháza, Kékestető, s Parádfürdő lesz. A kazári gyerekeknek na­gyon tetszik a tábori élet. A táborban nagy gonddal elégítik ki a rendkívül nagy­étvágyú fiatalokat. Naponta 3 ezer kalóriájú értékű ételt fo­gyasztanak. Gazdag a tábor programja is. Legfőbb feladat a tanulás. Nagyon szorgal­masan foglalkoznak a tábor lakói, hogy elsajátítsák azokat a feladatokat, amelyet célul tűztek ki számukra. Emellett természetesen a szórakozásra is megvan minden lehetőség. A tábor időtartama alatt minden bizonnyal testben is, szellemileg is gyarapodnak a tábor lakói. marad számára, mint a sá­tor körletének rendezése, az egyéb hivatalos és a szabad­idő érdekesebbnél érdekesebb programja. Mikor eddigi legkedvesebb élményeiről kérdezzük, za­varba jön egy kis időre. Hi­szen itt minden olyan ked­ves és megkapó. Talán még­is a nyitótábortűz volt a legérdekesebb. Vagy inkább a hétfő esti séta a szoros­pataki utcán? Kart barbaölt- ve sétálták az újonc kiszes- lányok és olyan szívből éne­keltek, hogy harsogott belé az erdő-övezte környék. A búcsú kézfogása után visszanézve, látjuk Major Magdi újra a könyv fáié hajtja a fejét. Tanul, hogy jó ifivezető legyen belőle. De fejében talán rajzanak már a gondolatok a következő, a meseszépnek Ígérkező salgói táborozásról is. Boldog lehet ez a kislány, hogy egy nyá­ron két tábor üdülésének örömében gyönyörködhet. Mi­lyen jó, és irigylésre mél­tóan csodálatos ezeknek a mai fiataloknak a mi orszá­gunkban élni. A táborparancsnok örökké sustorgó öreg Mátrá­val. — A programunk? Hogy jól érezzék magukat a gye­rekek. Ez a legfőbb. Elme­gyünk Galyatetőre, Mátrahá­zára, a Kékesre, felkeresünk egy szomszédos tábort, kö­zös harci gyakorlatot tartunk — és néz, várja vajon mi lesz a vélemény. — Gazdag a program. Felcsillan a szeme, de nem tudunk kérdezni semmit, mert már el is ragadják. Jön­nek a lányok, a fiúk, ülnek körülötte és várják mi lesz a parancs.-7- Ebéd! — Hurrá — harsogja az erdő többszörösen is vissza a csatakiáltást. Most jöttek meg. Vala­hol az Ágasváron csatangol­tak és jól esik az ennivaló. Csupa boldogság, öröm su­gárzik a gyerekekről. És ez az öröm, az ő öröme is, a tanító nénié. Mert ő most csak azért van, hogy a gye­rekek jól érezzék magukat. I Úttörőlány a sorompónál A rögtönzött sorom- < pónál szigorú szemek- ! kel, keményen állja a I sarat az éppen ügyele- j tes őrtálló Valencsik 1 Hedvig. Kislány még, j mindössze 12—13 éves, j mégis aki csak meg- i közelíti a kazári gye- ) rekelc fenséges tábor- I helyét, számoljon az­zal, hogy éber gyerek­szemek tudakolják ki­létét és azt is, mit akar itt, a nyári tábor­ban, náluk. { Most a kislány út- ] törő éberséggel és bá- ( lorsággal vigyázza a tá- 1 borlakók pompás szál- j lását, a szépen bérén- < dezett szobákat, a va- ] jaskenyeres, kakaós t reggeliket, az ízletes, ' hizlaló ebédeket, a nyugodt, derűs, boldog ' éjszakákat. Vigyázza a többiek játékát és hegymászó kedvét. És azt is, hogy a mizserfai bányászok berendezték nekik ezt az iskolát, hogy az ud­varon lócás, asztalos kerti ebédlőt rögtönöz­tek és a bejárat fölé díszül emelt bányász­lámpával kívánnak ne­kik jó szerencsét. KISLÁNY A KÜNYYYEL Egy pillanatra abbahagy­ja a játékot, a gondtalan, jó- i ízű szórakozást és idetelep- . szik az árnyékos gyepre, él- 1 ményeiről beszélgetni. Almási : Dénes jórendű bizonyítvá­nya mellé jutalmul kapta ezt a feledhetetlen tíz napot, ide a Mátra aljába. Évközben fukaron spórolta a fagyira, cukira, csokira ka­pott forintokat kis takarék- betétkönyvébe és így ő fi­zette nagy gálánsán, ezt a mátrai kirándulást magának. Dénest akartam kérdezni az első napok legszebb élmé­nyeiről, de szavába egy­szerre öten, tízen is belevág­nak. Ezek a jókedvű, kedves kállói gyerekek olyan napo­kat élnek most itten, ame­lyekről édesanyjuk álmodni sem mert volna azelőtt. Azt sem tudják mit újsá­goljanak. Az ideérkezés iz­galmait-e, vagy az éjszakai tréfás kalandjaikat, amikor is ugratásból három diák akarta „elcsenni” róluk a takarót, vagy azt sorolják mennyire feledhetetlen emlék marad a turistázás. De éppúgy kedves a szabadtéri élelmiszerrak­tár készítésének izzasztó epi­zódja, vagy a krumplipuco- lás, ebédkészítésben való se- gédkezés sok kedves dolga. Dénes úgy beszél erről, mint akinek az a legtermé­szetesebb, hogy nyáron fogja magát és sátrat verni, tábort ütni rándul az ország leg­szebb helyeinek egyikére. Az még csak fokozza magától értetődő büszkeségét, hogy vasgyűjtéssel, gesztenyegyűj­téssel, sok egyéb apró mun­kával keresték meg közösen ezeknek a felejthetetlen szép napoknak minden költségét. És amikor kész az ebéd, ezek a kis feneketlen gyom­rok nem győzik magukba gyűrni a jobbnál jobb fala­tokat. Dénes is kétszer kér repetát. Ez a jószagú, han­gulatos erdei légkör csodás hatást gyakorol a gyermeki étvágyakra. Hát ismét újra csak küldjük, szívbéli „jó étvágyat” kívánságunkat, a táborverő úttörők sok százas seregének a Mátrába, a Duna és Balaton partjára, meg a nagyvárosok „házas” táborai­ba. Nyugodalmas csend, csodá­latos erdei levegő övezi a szorospataki sátortábort. De most, a júniusi, júliusi nyár­ban fűszerezi a madarak csat­togását fiatalok, úttörők és kiszesek harsány jókedve, de­rűje. öt héten át ifjú ve­zetők száz-százfős csoportja szállja meg az erdei tisztá­son ütött sátrakat, hogy a nyári vakáció pár napját az elmélyült tanulásnak, a kö­zösségi élet megismerésének, a sok játékos szórakozásnak és a mátrai levegő üdítő ha­tásának szentelje. Az egyik sátor mélyén bő­röndből rögtönzött asztalnál ül és olvas Major Magdolna. Hosszú fekete haj övezi ar­cát, égkék szemében mély ér- telmesség és a fiatalság bája ragyog, szép szelíd arcán. Magdika most fejezte be a nyolc osztályos iskolát, s ezt a pár napot szívesen lopta el vakációjából, sőt úgy mondja örül is hogy idejö­hetett. Itt készül fel arra, hogy ő is a többivel együtt képzett és sokoldalú ifjú ve­zetővé váljon. Most, hogy sátrába kuk­kantunk, pár pillanatra félre­teszi a könyvet. Mosolyogva meséli el, hogy milyen ne­hezen tudott idejönni. A falu orvosa kézzel-lábbal tiltako­zott elutazása ellen, mivel csúnya a mandulája, ki kel­lene venni. Ű hősiesen meg­ígérte, hogy rendben van, a tanfolyam után áll a mű­tét elébe. Utána pedig a gyönyörű, történelmi neveze­tességű Salgó várat keresi fel a rétsági úttörőcsapattal. Magdi szeret itt lenni. El- ismétli ezt míg ott vagyunk többször is. örül, hogy ilyen szép, komoly feladattal bízta meg a KISZ-szervezet. De örül ennek az üdüléses ta­nulásnak azért is, mert még sosem járt ezen a tájon. Szép a Mátra és érdekesek neki a tsz-parasztasszony lányá­nak, a szorospataki bányász­emberek. Örül az itteni mun­kának, megbízatásoknak. Az őrségen állás bátorságot, és önállóságot követelő posztja éppúgy emlékezetes élmény

Next

/
Oldalképek
Tartalom