Nógrádi Népújság, 1961. július (17. évfolyam, 52-60. szám)
1961-07-08 / 54. szám
4 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1961. július 8. Sokszor találkozunk az utcán, utakon piros, megrakott teherautókkal. Ezek a kocsik felkeresik a legkisebb településeket is. Élelmiszert szállítanak. Mindennap reggel rövid idővel hét óra után indulnak a kocsik a FÜSZÉRT Salgótarjáni telephelyéről. Egy embert keresek a telephelyen. Várnom kell rá, mert még nem érkezett vissza az egyik fordulóból. Délelőtt tíz órakor egy kocsi kanyarodik be a kapun. Megérkezik Tiszttartó István is. Ez a fiatalember nem hazudtolja meg a munkáját, mert nehézsúlyú birkózó termete elárulja, hogy rakodómunkás. Ilyen termettel könnyen emelgeti a 30 kilós ládákat; mintha csak gyenge pelyhek lennének. Tiszttartó István rakodómunkás már három éve dolgozik itt, ő a „csoportvezető”. A csoport két emberből áll. ö kezeli a számlákat is, de ugyanolyan szorgalommal emelgeti az árut is, mint a társa. Az alacsony, nyílt tekintetű fiatalember már sok százezer forint értékű árut juttatott rendeltetési helyére. Míg mások délután már a szórakozáson törik a fejüket, ő valahol, talán éppen a salgótarjáni járás útjain igyekszik valamelyik üzlethez. Nem irigy- li ezeket? — őszinte leszek, Egyszerű ember s megvallom, igen, — mondja, s hozzáteszi még: — nekem is jólesne sétálni, moziba menni... Kérdezni sem érek. rá, mert újra ő beszél. — Bele kell nyugodni a sorsba ... Nagyon meglep ez a kijelentése, s önkéntelenül is megkérdezem, hogyha így van, miért van itt. Felderül az arca, s aztán megmagyarázza, hogy félreértettem, mert ő szeret itt lenni, s ki tehet arról, hogy nem helyben lakik, s hogy ez a munka nem nyolc órás elfoglaltság. Bármenynyire nem mondja ki, s f bármily derűsen beszél is, érzem, hogy a szabad idő hiánya a legfájóbb pont: Szépen keres, közel kétezer forintot havonta. Azonban az elfoglaltság több mint napi 12 óra. Reggeltől estig rakodnak, s utaznak. Nagyon egyhangú élet lehet. Ő újra az ellenkezőjét bizonyítja. — Mindig más-más üzletbe megyünk, sokféle emberrel találkozunk, s ez már némi változatosságot ad. Színt kölcsönöz a munkánknak. A gépkocsi már indulásra kész, azonban . még néhány percig feltartom. Most Kishartyánba mennek. Közben még gyorsan elmeséli, hogy a könnyű túrákat jobban szereti, mert kevés az apró ' áru, s gyorsabb a rakodás. Naponta 3 —á túrát leszaladnak, s megtesznek 120—150 kilométert. Hitetlenkedem, mikor kimondja, hogy 120 mázsát is megmozgatnak egy nap. Rövid számolgatás, s neki van igaza. — S elégedett? — kérdezem. Mosoly suhan át az arcán, s csak ennyit mond: — Igen... Még az is kiderül, hogy már felesége is van. Hét végén jár haza. A felesége a varsányi tsz-ben dolgozik. A hét vége aztán tényleg a két fiatalé. Ilyenkor a ház körüli tennivalókat látják el, s aztán néha moziba, vagy bálba mennek. A terveiről is beszél. — Szeretném körülkeríteni a házat, s már elhatároztam, hová telepítem a gazdasági udvart... Kis tervek? Számára a legnagyobbak. Hiszen senki sem kívánhatja tőle, hogy világrengető dolgokon törje a fejét. Érzi munkája iránti felelősségét, amit az is bizonyít, hogy ' sohasem volt panasz munkájára. A szavaiból néha úgy érzem, hogy fásult gépember, aki reggel pontosan kel, rakodik, autózik, s KÉPZŐMŰVÉSZEINK MAPPÁJÁBÓL Tanulnak a pedagógusok Kücel 70 pedagógus jött össze az ország minden részéből a Gépipari Technikumban, megyénk székhelyén. Itt sajátítják el azokat az ismereteket, amelyek a politechnikai oktatáshoz szükségesek. A gyalu simán szalad, ha hozzáértő kezekben van. KÍNAI DZSUNKA A THEMZE-HlD ALATT A régi London-híd alatt fennállása óta most első ízben valódi kínai dzsunka vitorlázik át. A „Tengeri sárkány” nevű vízijármű az első e sajátos hajófajtából, amely távol-keleti vizekről a Themse- folyóra és a La Manche- csatorna partjaira került. A dzsunkát John Warner és felesége hozatta Hongkongból és az Északi-tengeren akar vitorlázni vele. A hajóra oldalmotort szereltek. i Rátok gondolunk, Édesem, Ti pihentek otthon csendesen. ! A párnán nyugszik a fejetek, ) De mi dolgozunk értetek. ! Mi itt vagyunk s nem alhatunk, } De érted, s értetek dolgozunk, Nálunk a nap' s az éjjel egy, Ünnep-hétköznap egyremegy. A mozdony most is éppen úgy Sípol, dolgozik, zakatol, Mint nappal, mikor a nap ragyog. Most éj van, máshol már csend honol. Te alszol, Édes. A szép hajad. Puha karod és karcsú derekad Most mozdulatlan, csak agyad talán Álmodik és úgy gondol reám. Büszkén mondom, vasutas vagyok, Gallérunkon szárnyaskerék ragyog, Hivatásunk súlyos és nehéz, De nagy családunk mindig tettre kész. Telefon berreg, távirda kattog, Mozdony kéményeiből szikra pattog, Ütköző-tányérok verődnek össze, Magasra száll a mozdony fehér gőze. Esőben, hóban, fagyban, sárban A vasút, mint egy óriás szörnyeteg, Dübörög, csattog, szikrázik s karban Kiáltanak utánunk a gyerekek. Az asztalunkra bűvös fénysugárt vet A lámpa fénye, s egy képre mosolyog, A képen gyermekünk nevet, Csillogó két szeme a képen is ragyog. Rájuk vetünk egy-egy gyors pillantást, — „Halló, a vonat jöhet’’ — Vigyázunk a vonatokra éberen, Mert azon is van sok-sok kisgyermek. A kezünkben milliós értékek, Hazánk, népünk sok-sok kincse ez, S hogy pontosan menjen, s jöjjön mindez, Ezért dolgozunk és értetek. Éjjel van, lámpa s holdvilág, Hinti ránk gyenge sugarát, A város alszik, békés, csendesen, Mi dolgozunk csak zajjal, éberen. VOJTKO ISTVÁN, MÁV főtiszt (Balassagyarmat) Emberpalánták egészségének őrei Bepillantás az egészségügyi védőnők munkájába A nehezebb vasmunkát, annak raffinált fogásait is el kell sajátítani. ARAB NYELVŰ MŰSZAKI SZÓTAR Ismail Arif, iraki miniszter rendeletére bagdadi műszaki szakemberekből bizott- * ságot alapítottak egy arab nyelvű műszaki szótár elkészítésére. ELKÉSZÜLT FRANCOISE SAGAN LEGÚJABB REGÉNYE Francoise Sagan francia írónő a napokban nyújtotta át kiadójának legújabb regénykéziaratát, mélynek címe: Les merveilleux nuages” („A csodálatos felhők”.) Nyílik az ajtó, belép egy fiatalasszony, karján kisbabája. A védőnő mosolyogva fogadja: — Vetkőztesse csak le kedves kismama, mindjárt megmérjük a picit. — A kismama leteszi a kicsit, vetkőztetni kezdi, közben mosolyogva köszön jobbra is, balra is. Sok az ismerős. A védőnő kikeresi a kis L. Marika kartotékját. Édesanyja ráfekteti Marikát a csecsemőmérlegre, a védőnő pontosan leméri, közben érdeklődik: Mit eszik Marika? A kismama már sorolja is. Főzeléket, kávét, kakaót, almát, gyümölcsöt, napjában egyszer tápszert. A védőnő figyelmesen végighallgatja, majd tanácsot ad. A tápszert elhagyhatja kismama, helyette sok zöldfőzeléket adjon. Marika kartotékjára újabb bejegyzés kerül: A kislány két hét alatt szépen gyarapodott, panasza nincs. A védőnőhöz újabb kisbabát hoznak: „Kedves védőnő, próbaszopást szeretnék csinálni. Péterke napok óta nyugtalan, sokat sír, azt hiszem nem eszik eleget, éhes”. A szép, feketehajú védőnő megméri Petikét. A kismama leül, szoptat. Kissé lehangolt vagyok. A védőnőkkel szeretnék beszélgetni, munkájuk szépségéről, örömeikről, gondjaikról. De hát lehet itt beszélgetni? Hiszen a védőnőnek nincs percnyi szabadideje sem. Na, de tulajdonképpen nincs is olyan nagy szükség kérdezősftödésre. Munkájuk szépségét, saját szememmel látom: „ügyfeleik” aranyos kisbabák, a védőnők fő feladata, hogy segítsenek a kismamáknak jó egészségben felnevelni őket. — Majdnem pontosan eltalálta — nevet két mérés között a kedvesmosolyú védőnő. — Tulajdonképpen terhes- és csecsemőgondozással foglalkozunk. Ide hozzánk csak egészséges gyerekekkel jönnek a kismamák, lázas babát nem is szabad idehozni, hiszen esetleg a többit is megfertőzhetné. Az ő ápolásuk már a gyermekgyógyász feladata. Mi azt figyeljük, hogy nem lépnek-e fel fejlődési rendellenességek, segítünk a kismamáknak kiküszöbölni a táplálási panaszokat. Pétiké mamája visszahozza a kisfiút. Már alszik, kis száján egy elcsurrant tej- csepp. A védőnő gondosan megméri, s rosszallóan csóválja a fejét. — Hát így nem is csoda, ha sír a baba. Hiszen alig evett valamit. A kismama segélytkérően néz a védőnőre. — Mit tegyek, valahányszor szoptatnám elalszik. Aztán meg úgy sír, hogy nem tudom betartani a három óránkénti szoptatási időt. — „Keményszívűnek” kell lenni kedves kismama. Akármilyen édesen alszik, etetési időben mindig ébressze fel. Az a legfontosabb, hogy a baba megszokja a pontos időközönkénti evést. Újabb babák érkeznek. A kismamák vetkőztetnék őket, de hol. A kisterem zsúfolásig megtelt. — Igen ez a legnagyobb problémánk — veszi át a szót egy másik védőnő. Ilyenkor nyáron még jobb a helyzet, de télen, amikor sok meleg ruha van a babákon, borzasztóan szűk a hely. Végignézek a kis. várószobában, egyik gyerek édesebb, mint a másik. Szinte önkéntelenül vetődik fel bennem a kérdés. — Van kedvencük? — Hirtelen elszégyellem magam és legszívesebben ki nem mondottá tenném az elhangzott szavakat. Hiszen lehet kevesebb szeretettel nézni akármelyik magatehetetlen apróságra? De a védőnő már felel: van. S mikor látja meghökkent arcomat, hozzáteszi: Nem kisbaba, őket mindnyájan egyformán szeretjük. A kismamák között fordul elő. hogy egyiket jobban kedveljük, másikat kevésbé. S mikor látja, hogy még ezt sem értem, megmondja az okát is. A mi munkánk nemcsak abból áll, hogy itt rendelési idő alatt foglalkozunk a gyerekekkel. Minden védőnőnek van saját körzete. Ebből a körzetből hacsak lehetőség van rá, nem helyezik el, úgy, hogy lassanként már mindenkit ismer. Ha nincs rendelés a védőnők körzetüket járják. Meglátogatják a terhesanyákat és a . kisbabákat, s ha valami panasz van, segítenek. Nagyon sok kismama tudja, hogy a védőnő a baba érdekét védi és megfogadja a tanácsokat. De sajnos van olyan mama, akihez hiába mennek ki, s bár egyre ritkábban, de van elhanyagolt, rosszul táplált gyerek is. Ennek nem a szociális helyzet az oka, ez ma már igen jó, hanem — szinte hihetetlen — a szülők nemtörődömsége, felelőtlensége. Ezekkel a mamákkal szinte sohasem találkozunk a rendelőben. Ha valamit tanácsolunk nekik, nem fogadják meg. ők bizony nem tartoznak a kedvenceink közé. öt óra, véget ér a rendelés. Az egészségügyi védőnő összeszedi kartotékjait és elindul szokásos kőrútjára. Nagy a körzete, jelenleg 56 csecsemője van, de szívesen járja. Néha szúrós megjegyzést hall a háta mögött. „Ni, a védőnő már megint sétálgat”, mégis mosolyogva megy tovább. Szeretettel várja őt a sok kismama, aki tudja, hogy közös a feladatuk: a legfiatalabbak egészségének- őrzése. Losonczi Éva lefekszik. Nem. Érző ember. Bár nincsenek mélyenszántó gondolatai, nincs tág világa, nem ismeri a filozófiát, de még a relativitás elméletéről sem hallott, azonban azt tudja, hogy az árunak időben meg kell érkezni, mert ez kötelesség, törvény. Egyik szürke — de fontos — tagja ó a társadalomnak. Aprócska csavar a nagy mechanizmusban. Senkinek sem tűnik fel, hiszen csendesen, szinte észrevétlenül él. S számunkra milyen természetes, hogy amikor besétálunk az üz letbe, kényelmesen megvásárolhatjuk c szükséges árut. Ezel az emberek, a Tiszttartó Istvánok gon doskodnak arról hogy ne álljon met egy pillanatra sen az élet. Vidám ember, sze réti a munkáját családját, a barátait őt is szeretik, meg becsülik. S ez ön bizalmat ad neki Nem jártas a társadalmi kérdésekben de a kötelességét eg\ pillanatra sem fe lejti el. Nagy erő ez amely felemeli a: embert. S ez a kötelességtudat a társadalmat is gazdagítja. — A Jdocsi kész indulhatunk — kiál; Szép Antal, a rakodópár, s néhán% pillanat múlva má: Kishartyán felé robog a kocsi. — pádár 210 gyermeket üdültet ! a megyei tanács I Legfőbb kincsünk a gyér I mek. Ha megkérdeznénk ; J megyei tanácson, hogy mi j vei tudnák ezt a jnegállapí • tást alátámasztani, kétszáz ■ nál több gyermeket idézné ínek tanúnak. Kétszáztíz ta í nulónak biztosít a Nógrái ) megyei tanács költségvetési ) két hét nyaralást, teljesei ^ingyenesen. ^ Eddig száz leányt üdültet >tek és 13-án, csütörtökön 11 \ fiútanuló indult Cebrecenb l Nógrád megye minden ré ^széből. A fiatalok 12 napc ^ töltenek az Alföldön, meg ^ismerkednek a 600 éve c fennállását ünneplő • Debre r cennel, ellátogatnak a híre •1 Hortobágyra, ahol megfigyel S hetiik, hogy a szűrös-gatyá ^ csikós-romantikát hogya c szorítja ki a modern öntöz« r ses növénytermelés és a be’ sterjes állattenyésztés. A fia talokat előre elkészíti X program várja Debrecenbei 5 A nyári kirándulás egyi § legnépszerűbb eseménye les ^ a strandolás a szoboszlói für ^ dőben. ÉJJELI SZOLGÁLATBAN
