Nógrádi Népújság, 1961. július (17. évfolyam, 52-60. szám)

1961-07-08 / 54. szám

1981. július 8. NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 5 Üjabb kedvezmények a jövő évi sertéshizlalási akcióban résztvevő termelők részére A gazdasági bizottság a közelmúltban hozta ' nyilvá­nosságra az 1962. évi hízla- lási akció feltételeit. A ser­téshizlalási szerződés felté­teleivel kapcsolatosan kér­tünk tájékoztatót Szabó Be- rény elvtárstól, a Pest-Nóg- rád megyei Állatiorgalmi Vállalat igazgatójától. — Van-e eltérés a jelen­leg érvényben lévő, valamint a most megjelent sertéshiz­lalási szerződés feltételei kö­zött? — Lényeges eltérés van. Először is megváltozott a megyében most már általá­ban elterjedt hús- és hús- jellegű sertések alsó átvé­teli súlyhatára. Az 1962-es akcióban leszerződött hús­sertéseket már 106 kilós súlytól átvesszük. Ezen túl­menően kezdvezőbbek az át­vételi árak is. A fehér hús­sertésnél 15.70 forintot, a hús- és húsjeljegű sertések­nél pedig 15,30 forintot fi­zetünk az alsó súlykategó­riában. A zsírjellegű serté­sek alsó súlykategóriája nem változott, tehát 126 kUó ma­radt. Ezekért á sertésekért 15,20 forintot fizetünk kilón­ként. Az új szerződéses akció­ban megállapított súlykate­góriák jelentős anyagi ösz­tönzést nyújtanak ahhoz, hogy a termelőszövetkezetek, termelőszövetkezeti tagok, vagy az egyéni termelők az .eddiginél magasabb súlyúra hizlalják sertéseiket. Százhuszonegy kilónál ne­hezebb fehér hússertéseknél már 16,50 forintot, a hús- és húsjellegű sertéseknél 131 "kilogrammtól 16,20 forintot, ;a zsírjellegű sertéseket pedig 141 kilótól 16 forintot fize­tünk kilónként. A súlykategóriák leszállí­tása és a kedvező átvételi árak az eddiginél is jövedel­mezőbbé teszik a hizlalást. — Élvezik továbbra is a termelőszövetkezetek a nagy­üzemi felárat? — Igen. A nagyüzemi fel­ár az új hízlalási akcióban is változatlan marad. Húsz .sertésen felül 1,50 forintot, 51 sertésen felül pedig két forint nagyüzemi felárat fi­zetünk a szövetkezeteknek kilónként. — . Támogatja-e az állam <s jövőben is a tsz-tagokat és az egyéni állattartókat szerződéskötés esetén takar­mánnyal? — Az 1961-es szerződéses akcióhoz hasonlóan, a jövő, évre szerződést kötő tsz- tagok és egyéni állattartók részére, darabonként tovább­ra is másfél mázsa, főleg tfehérj ed ús abraktakarmányt biztosítunk állami eladási áron. Ezenkívül darabon­ként 400 forint dlőleget is folyósítunk. — Mikor lehet szerződést kötni az 1962. évi sertéshiz­lalási akció feltételei sze­rint? — A szerződéskötések jú­lius 1-vel kezdődnek és a leszerződött állatokat legko­rábban január 1-e után lehet leadni. — Érdeke-e a termelőszö­vetkezet vezetőségének, hogy támogassák a tagokat a ser- téshízlalásban? — A sertéshizlalási akció keretében a termelőszövetke­zet vállalhatja, hogy a tagok részére állami felvásárlási áron takarmányt biztosít. Ha legalább 1 mázsa abrakta­karmányt ad a szövetkezet sertésenként, akkor a leadott sertések után kilogrammon­ként 1,20 Ft lebonyolítási díjat kap a termelőszövetkezet. — Hogyan látja az újonnan beinduló sertéshizlalási ak­ció sikerét? — Véleményem szerint az 1962. évi sertéshizlalási ak­ció eredményei jobbak lesz­nek az előző években elért eredményeknél. Ennek meg­vannak a gazdasági feltéte­lei isi Az új termelőszövet­kezetek az idén már elkészí­tették a szükséges férőhelyet. Nőtt a kocaállomány is, az előző évihez viszonyítva. így teháit lényegesen több hizla­lásra alkalmas süldő van a megyében, mint az előző év­ben volt. Ezenkívül egyre több termelőszövetkezetben térnek át az úgynevezett ex- presszhízlalásra. Ezek az adottságok * lehetővé teszik, hogy az 1962. évi sertéshiz­lalási akció az eddigieknél jobb eredményeket hozzon. — Kötnek-e még szer­ződéseket az 1961. évi híz­lalási akció feltételei mel­lett? — Azokkal a szövetkeze­tekkel és egyéni termelőkkel, akiknek nagyobb súlyú süldő áll rendelkezésükre, az 1961. évi sertéshizlalási akció fel­tételéi mellett tovább foly­tatjuk a szerződéskötéseket, a sertések ez évi átadására — fejezte be nyilatkozatát Szabó Berény elvtárs. Szövetkezeti gazdáink vizsgája A mezőgazdaság szocialista átszervezése után nagy fel­adatok várnak megyénk dol­gozó parasztságára. Viszony­lag rövid idő alatt meg kell teremteniök a nagyüzemi gaz­dálkodás tárgyi feltételeit. Azt az időszakot, amelyben e célkitűzésekért fáradozunk, a megszilárdítás időszakának nevezzük. Rövid idő alatt biz­tos alapokat kell teremte­nünk a nagyüzemi gazdálko­dásnak ezen belül a növény- termesztésnek és az állatte­nyésztésnek, ugyanakkor ren­det kell teremtenünk az em­beri agyakban is. Nap mint nap fáradoznunk kell a szö­vetkezei útra lépett paraszt­ság tudatformálásán, hogy megértsék, az új élet, amely ma van kibontakozóban fa­lun, az egész dolgozó paraszt­ság érdekében formálódik. Szokatlan dolgok ezek. Szo­katlan mind a növényter­mesztés, mind a? állattenyész­tés nagyüzemi formája a kis­paraszti gazdálkodáshoz szo­kott embereknek. Főleg az szokatlan, hogy még kialaku­latlanok a nagyüzemi terme­lési viszonyok. Most keresik, tapogatják, hogyan lehetne Végezzük el a nyári mélyszántást! A korszerű talaj művelés egyik alapszabálya, hogy a lehetőségek szerint minél korábban és minél mélyeb­ben szántsunk. A gépi kapa­citásunk fejlődésével mind nagyobb lehetőség nyílik ar­ra, hogy a talaj művelés leg­fontosabb munkáját, a mély­szántást ne késő ősszel, télen, vagy tavasszal végezzük el, hanem amint a táblát leta­karítottuk, azonnal. Tarló­hántásban nem részesülő tarló is alkalmas arra, hogy megfelelő eső után az ekét mélyebben engedve, jó mi­nőségű munkát végezzünk. A nyáron végzett mély­szántásnak számos előnyei vannak. Minél korábban szántunk, a lehullott csapa­dékot a talaj annál jobban hasznosítja, mert a szántás szivacsként seívja magába a nedvességet, s az alsó ta­lajrétegek feltöltődését se­gíti elő. A baktériumélet fel­tételei a korán végzett szán­tásban jobban biztosítva van­nak, mint a késő őszi, vagy a téli szántásokban. A nyá­ron mélyen szántott föld télire beérik, tavaszi mun­kája sokkal könnyebb, kifo- g ás tálán, jó vetőágy készít­hető a legkorábbi tavaszi növények alá is. Üzemi elő­nyei közé tartozik a gépek gazdaságosabb kihasználása, mivel a nyári időszakban, az őszi talajelőkészítési és vetési kampány előtt a ne­Rothadásra Ítélt szarvaskerep Szécsénke határában, a Szalóka-puszta melletti dűlő­ben szarvaskerepet termel a Nógrádkövesdi Állami Gaz­daság. Ebben nincs is semmi érdekes, hiszen' minden gaz­daság ott termel valamilyen növényféleséget, ahol akar. Ez a szarvaskerep mégis szó­ra érdemes, mert az itt ter­melt pillangós szálastakar- mánynak története van. Tavaszai, kaszálás idején rendszerint le szokták vágni az itt található szarvaskere­pet. Annak rendje és módja szerint fel is gyűjtik, s utána felgyűjtve otthagyják a föl­dön, hadd páljon ki a boglya alatt a növény, s a felgyúj­tott takarmány meg hadd rothadjon ott. Ennek a nem­törődöm hanyagságnak tradí­ciója van ebben a dűlőben. Ezt a hagyományt évek óta tiszteletben tartják. Ügy lát­szik, egyesek jóvoltából az it­teni szarvaskerep arra van ítélve, hogy felhasználás előtt trágyává váljon. Vagy talán azt gondolják a gazdaságban az illetékesek, hogy annyira félreeső hely ez a Szalóka- puszta, hogy a kutya se jár arra, s nem látja senki ezt a hanyagságot? Hát nem! Elég sokan lát­ják ezt a nemtörődömséget, s azt is tudják, hogy ez a szarvaskerep az állami gaz­daságé. Jó lenne, ha a gaz­daság új vezetője gondos­kodna arról, hogy az ilyen hagyományok halódó, pusz­tulásra ítélt hagyományok le­gyenek csak, s kerüljön vég­re kazalba az új hajtásoktól benőtt, összegyűjtött szarvas­kerep is. Intézmények, vállalatok, magánszemélyek figyelmét ezúttal hívjuk fel arra, hogy a balassagyarmati Mű­anyagokat Készítő KTSZ. GALVANIZÄLÖI ÜZEME július 1-vel MEGINDULT. Rezezést, nlkkelezést, egyéb galvanikus munkákat rendkívül olcsón és rövid határidővel vállalunk. Ezirányú munkával keresse fel szövetkezetünket. __________________ 323 hé z szántótraktorok éjjel- nappal, két műszakban dol­gozhatnak. A nyári mély­szántás nagyon fontos felté­telei közé tartozik a mélyí­tés, a szántások lezárása és elmunkálása. Azáltal, hogy az ekét mé­lyen leengedjük, ahogy azt a talajviszonyok megenge­dik, ezzel talajunk termő­rétegét vastagítjuk. Nagyon fontos a nyári mélyszántás során, hogy a talajt asztal­simára dolgozzuk el. A nö­vényápoló-, kaszáló-, arató­gépek és kombájnok az asz­talsimára megmunkált táb­lán dolgoznak zökkenőmen­tesen és zavartalanul. Az ilyen területeken a géptöré­sek minimálisra csökkenthe­tők. Nem nehéz ezt meg­tenni, mert a nyári idő­szakban tudjuk legjobban el­munkálni és megszántani a földet. A nyári mélyszántást fel­tétlenül le kell zárni, az üregességet meg kell szün­tetni, mert kellően elmun­kált felületű, lezárt szántás adja a legjobb víztároló ré­teget. Elvként álljon előttünk, hogy későre egyetlen hold szántatlan föld se maradjon, mert novemberben bármikor beállhat az esőzés és meg­szűnik a jó szántási lehető­ség. Ha az őszi mélyszántást az őszi vetési időszak elé hozzuk, kiküszöböljük a ta­vaszra maradt szántás hát­rányait, illetve tavaszi szárí­tású földünk egyáltalán nem, vagy csak elenyésző kis terü­leten lesz. Barlay Gábor, ésszerűbben, célszerűbben megkeresni minden ember­nek a számára legmegfele­lőbb helyet a közösségben. Az új gazdálkodási forma ma már egyre nagyszerűbb tettekre serkenti a termelő- szövetkezetek gazdáit. Szövet­kezetről szövetkezetre járva szinte mindenütt találkozunk olyan dologgal, amely az új helyzet velejárója. Nem egy szövetkezetből hallani az olyan gazdák szájából, akik néhány éve még az „enyém” leghűségesebb védelmezői voltak, hogy ez a sok takar­mány, ez a sok állat a mienk. Kezdik sajátjuknak érez­ni a közöst. Ennek sokfelé gyönyörű megnyilvánulásaival lehet találkozni. Dejtáron, a József Attila Termelőszövet­kezet gazdái, azért nehogy nagy legyen a bíbcxrherénél a magpergés már kora hajnal­ban megjelentek a mezőn és mire az idő felmelegedett, már össze is gyűjtötték a gazdag aprómagtermést biz­tosító bíborherét, amelyet azóta már el is csépelnek lassan. De ugyanilyen elisme­réssel lehet szólni a szilaspo- gonyi, a pöstyén-pusztai, az őrhalmi szövetkezeti gazdák­ról is, amely szövetkezetek­ben sikerült igazán közüggyé tenni a termelőszövetkezet soronkövetkező munkáit. Az említett helyeken annyira közügy lett a takarmánybe­takarítás, hogy a családtagok, iparban dolgozó hozzátarto­zók fáradhatatlanul gyűjtöt­ték, kazlazták a takarmányt. Találkoztunk olyan férjjel, aki éjszaka a Salgótarjáni Acélárugyárban dolgozott, délelőtt meg a feleségével együtt a takarmány gyűjtésé­nél fáradozott. A mostani időszak komoly erőpróbája a szövetkezethez való ragaszkodásnak. Ha mindenütt nem is. de szövet­kezeteink többségében nagy­szerűen vizsgáznak szövetke­zeti gazdáink. Szorgalmas, fáradtságot nem ismerő mun­kájuk nyomán egyre inkább alakul, formálódik a falu, s az új arcú falu új embere. Most az összetorlódott munkák ide­megy ei mezőgazdász, jén/ mindenki, aki igazan ma­— Nem lesz ez így jó — figyelmeztetett előre Józsa Károly, a termelőszövetkezet elnöke, s közben mosolyogva ingatta a fejét. — Aztán miért? — csodál­koztam. — Nem érdemlik meg az asszonyok? — Nem erről van szó... — fordította komolyra a szót az elnök. — Nálunk most, mondhatnám úgy is, asszony­ellenes hangulat van. S ha most megint csak róluk ír az újság, beigazolva látnák egyesek téves nézeteiket, vélt sérelmeiket. Ezeket mondotta az elnök, s szavai bizonyítására be­szélni kezdte; a legutóbbi közgyűlést, ahol néhány férfi azt találta mondani: az asz- szonyok munkáját túlbecsü­gáértak érzi a közöst, vallhat, kimutathatja igazi énjét. Nem elég csak a szövetkezeti tag munkája. Minden egyes tag­tól ma többet kéir az új hely­zet. Az a tag szereti igazán új közösségét, aki munkába tudja állítani a közösség ér­dekében feleségét, gyermekét és egyéb hozzátartozóját. Elérkeztünk az aratási idő­szakhoz. A gépek munkája mellett szükséges az emberi erőfeszítés is. Minden szem megtermelt gabona kedves nekünk, éppen ezért ne hagy­juk. elérni a gabonát, hanem teljes erőbedobással harcol­junk a veszteségmentes beta­karításért. A dolgozó paraszt­ság régebben még a kocsiról lehullott kalászt is felvette, s nem hagyta elveszni, ma legalább ilyen felelősséggel kell a közösségét kezelni. Köztudomású az, hogyha nagyobb munkák jelentkez­nek az komolyabb munka- szervezést igényel. A szövet­kezeti vezetőségek legyenek a munka parancsnokai. Határo­zottan, ingadozás nélkül szer­vezzék azt. Vegyék számba hová, mikor mennyi munka­erő szükséges, nehogy fejet­lenséget, szervezetlenségét ta­pasztaljon a munkára jelent­kezett tag és annak család­tagja. A jó munkaszervezés, a fegyelmezett munka nevelő­hatású, s elősegíti a tudatfor­málást. Ha a szövetkezet gazdái kapkodást, zűrzavart, fejetlenséget tapasztalnak, s nem látják maguk előtt a célt, könnyen elcsüggednek, s visszavágynak a fejletlenebb kisparaszti gazdálkodás vilá­gába. A közösségben végzett.mun­ka gyönyöre, s annak ered­ményei lelkesítőleg hatnak, s új munkasikerek elérésére ösztönöznek. Nem várhatunk csodát, égi segítséget! A jövő formálása a mi kezünkben van. Ha az idei mezőgazdasá­gi munkákat pontosan, lelki- ismeretesen elvégezzük na­gyot léphetünk előre, s ha nagyobb lesz a munkakedv, gazdagabb lesz a jövedelem is. Kata Janos zal jár, hogy példát mutat a közös munkában. S mun­kájuk, a több mint 200 hold kapásterület megmunkálása dönti el részben, hogy a nö­vénytermelés meghozza-e azt a másfél millió forint jö­vedelmet, amelyre számíta­nak. Ahogy így beszélgettünk, egyre inkább meggyőződtem, a szövetkezetiek éppen úgy elítélik Klincsok Jánost, aki az idén még egyetlen mun­kaegységet sem teljesített, mint azt az asszonyt, aki érezve az asszonykezek szük­ségességét, távol tartja ma­gát a közös munkától. — Mert nálunk, a szövet­kezetben, úgy értékeljük az embereket, úgy becsüljük meg őket, mint amennyit munkájuk után megérdemel­nek — mondta ki az örök igazságot — a termelőszö­vetkezíet elnöke. — Nem az számít, hogy férfi, vagy nő az illető, hanem hogy milyen lelkiismeretesen dolgozik a közösségért. Néhány perc pihend a fogat Puszta János és Nagy osoknál. A képen Róka Lajos, István (testvér) látható. Asszonymunka, férfimunka ■ munkaegységeinek számán. , Több mint hetvenet írtak neki jóvá eddig. — Van olyan férfi tagunk, nem is egy, aki még nem tart itt, mint ahol Margit néni... — mondták az iro­dán, amikor a munkaegysé­gek után kutattunk. De Puszta Lászlónén kívül még egy egész sor asszonyt említettek, özv. Mester Ist- vánnét, Vámos Lászlónét, ifj. Kilián Lajosnét, meg a töb­bieket, akiknek a munka­egységük száma 40—50, vagy annál is több. Kukoricát kapáltak a ha­tár túlsó végén a fogatosok is. Tíz, tizenöt pár fogat so­rakozott egymás után. tisz­tították a gyomoktól a ku­koricát. Nagy István (testvér), Róka Lajos, meg Puszta Já­nos, mint mindig, most is ott voltak a közös munká­ban. Nagy István csapatve­zető. Nála ez a tisztség az­lik a szövetkezetben. Lett er­re nagy hangzavar, mert nyilván az asszonyok nem hagyták magukat. Azóta persze elült a vihar. Néhány fogatosban azonban még Ügy volt, hogy Ludányhalá- sziban csak az asszonyokról írok. Hogyan dolgoznak, mit jelentenek a szorgos asszony­kezek az Alkotmány Terme- ] lőszövetkezetben? i Négyen a legszorgalmasabbak közül: Vámosné, Pusztámé, Mesterné és Kiliánné. bent maradt a tuske az asz- szonyok ellen. — Hát ezért kell vigyáz­nunk — világosított fel az elnök. — Mert a torzsalko­dásnak sem az egyik cso­port, sem a másik látja csak kárát, hanem az asszonyok és férfiak együttesen. Az asszonyokat a határ­ban találtuk. A kukoricát kapálták. Puszta Lászlóné területén pusztultak leggyor­sabban a gyomok. — Nem lehet vele verse­nyezni — emelte, fel fejét egy sötétkendős, idősebb asszony. Barna homlokán verejtékcseppek csillogtak. Pedig nem álldogálunk mi sem... Meg is látni ezt a nagy igyekezetei Puszta Lászlóné

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom