Nógrádi Népújság, 1961. június (17. évfolyam, 44-51. szám)

1961-06-28 / 51. szám

nógrádi népújság MHS bemutató Karancskesziben — Már elindultak az első úttörőcsapatok 1961. június 28. TÖBB SZÁZÁN NÉZTÉK VÉGIG A DOBRODA-PATAK MELLETTI SZINPOMPÄS BEMUTATÓT KÖZEL 3500 ÜTTÖRÖ VESZ RÉSZT A NYÄRI TÁBOROZÁSON Nagyon sokan tudják, mit jelent ez a három betű MHS: Magyar Honvédelmi Sport­szövetség. Hogy maga a név mit takar, azzal jóval keve­sebben vannak tisztában. Tud­ják, hogy sportolnak benne, de a szövetség pezsgő, vidám, egészséges életét nem isme­rik közelebbről. Pedig érde­mes megfigyelni azt, bár „veszélyes”. Aki egyszer meg­ismeri, annak annyira meg­tetszik, hogy nem tud sza­badulni tőle, s előbb, vagy utóbb, de maga is részt kér a szövetség munkájából. Ezt bizonyította be az el­múlt vasárnap az MHS sal­gótarjáni járási elnöksége Karancskesziben. A E'obroda- patak mellett Honvédelmi Napot tartottak. Ezen a köz­ség lakóin kívül sokan vettek részt az egész Karancs-völgy- ből Karancsaljától Litkéig mindenünnen tömött au­tóbuszok hozták a néző­ket, s már jóval a meg­nyitó előtt izgatott tömeg várta a műsor kezdetét. Érhető volt a nagy érdeklő­dés. Hiszen ami igaz, az igaz eddig nem igen ismerték az MHS célkitűzéseit, s kíván­csian várták az ízelítőt, amely egy röpke vasárnap délután megpróbálta, ha csak nagy vo­nalakban is bemutatni a szö­vetség életét. Már a megnyitószám a he­lyi iskola tanulóinák bemu­tatója is nagy sikert ara­tott. Egyre forróbb lett a hagulat, s gyakran zúgott a hajrá, amikor Karancs-völgy csapatai összetett honvédelmi versenyekben mérték össze erejüket. A terepgyorsasági ver­senyt nemcsak a sport- kedvelők, hanem a mo­torosok is kitörő lelkese­déssel fogadták. Ebben a versenyszámban, megyénk 'motoros klubjának tagjai a Heves megyeiekkel vetélkedtek. Nasv sikert ara­tott az országos elnökség mo­toros műrepülő bemutatója is. Nem volt idő ámuldozás'- ra, kifogyhatatlanul peregtek az érdekesnél, érdekesebb mű­sorszámok. Még alig csodáltuk meg a helyi tűzoltók színes gyakorlatát, máris a re­pülőmodellezők kötötték le figyelmünket. A legszenzációsabb a ballon­Kristóf István elvtárs látogatása a rétsági járásban Kristóf István, a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsá­nak titkára, országgyűlési képviselő a rétsági járásban meglátogatott több községi tanácsot és tsz-t. Látogatása során Kristóf elvtárs a me­gye és a járás néhány veze­tője társaságában ösagárd, Nógrád és Keszeg község dolgozó parasztjaival elbe­szélgetett az időszerű gazda­sági kérdésekről. Nagy Sándor arat Ilyenkor a kalászt érlelő, napsugaras nyáron a mező­nek egészen sajátos muzsi­kája van. A szélben szőkére érett kalászok zizegnek, a fűben tücsök ciripel, s vala­hol pitypalatty hívja hangos szóval párját. Vajmi keveset ügyel azon­ban erre a nagyszerű kon­certre Nagy Sándor. Az ő számára a gép, az érett ka­lászokat harapó aratógép zú­gása jelenti a legszebb mu­zsikát. Nagy Sándor az idei nyá­ron arat először géppel. A kézi aratás már nem lenne újság. Bizony szégyen­be maradna, ha valaki arra kényszerítené egyszer, hogy számlálja meg azokat a na­pokat, amelyeknek hajnalán beállt az aranyló gabona­tábla szélébe és vágta a ren­det. A József Attila Termelő- szövetkezetnek volt tagja Dejtáron több esztendeig. Kocsis volt az igaz, de ilyen­kor, amikor eljött a nagy munkák ideje, csak megfogta ő is a kasza nyelét. Mun­kájára mindig számíthattak. Most is Dejtáron kezdte az aratást, a József Attila Termelőszövetkezetnél. Uj a gép és új ember ő is a gé­pen. Egy esztendeje múlt, hogy elvégezte Szabadszállá­son a traktorosképző iskolát. Ahogy az Ersekvadkerti Gép­állomás vezetői mondták: tel­jesítményével még nem tar­tozik ugyan az élenjáró dol­gozók közé, de azt a mun­kát, amelyet rábíznak igyek­szik elvégezni becsülettel, legjobb képessége szerint. Közben a gép újra meg­kerülte a hatalmas árpaten­gert. Nyomában egyre fo­gyott a még lábonálló ka­lász. Mikor a tábla végére ért a gép, szinte beleveszett a nagy szőkeségbe. Csak a távolodó, majd újra közeledő egyenletes zúgás jelezte, merre jár Nagy Sándor. — Tudja 300 hold a ter­vem a nyáron. Háromszáz hold aratni való. De hát en­nél többet szeretnék le­vágni ... Legalább 500 hol­dat — magyarázta a rövid- revágott tarlón állva, s köz­ben mosolygott, olajbarna ar­cából kivillantak hófehér, erős fogai. S ez nem afféle virtus nála. Nagy Sándor túl van már azon a koron. A meglett ember józan be­széde volt ez. Azé az em­beré, aki tudja, hogy mun­kájára számítanak. Tudja, hogy munkájára szüksége van a termelőszövetkezeteknek, különösen most, amikor elő­ször közös gond a megyé­ben is az aratás. — Ha itt végzünk, mert ketten aratunk a József Atti­lában — fejével arrafelé in­tett, ahol társa dolgozott —, megyünk valamelyik más termelőszövetkezetbe. Hosszú a nyár, sok gabona vár még aratásra ... Meg aztán így lesz meg nekem is az 500 hold. így arat Dejtáron a Jó­zsef Attila Termelőszövetke­zetben Nagy Sándor. Szemét nem veszi le a gépről, fi­gyeli hogyan dolgozik, nincs-e valami baj. Csak ritkán pil­lant arrafelé, ahol a má­sik arafógép zúg, hogy meg­nézze mennyire haladt társa. V-né Ünnepélyes televízió-avatás Ludányhalásziban A Ludányhalászi Szociális Otthon vezetősége és az in­tézet gondozottjai vasárnap az otthonban televízió avató­ünnepséget tartottak. Mint már hírt adtunk ró­la, a televíziót az otthon lakói közösen vásárolták és most vasárnap adták át ren­deltetésének modern kulturá­lis vívmányukat. Ezentúl a szociális otthon öregjei szá­mára is elérhető a hazai és nemzetközi események meg­tekintése, filmek, színházi közvetítések hallgatása. vadászat és a csoportos ejtő- ernyűugrás volt. Ez is aratta a legnagyobb sikert. A Hon­védelmi Nap sokáig beszéd­téma lesz majd Karancs-völ- gyében és lehet, hogy a leg­közelebbi Honvédelmi Napon azok, akik még azzal szóra­koztak, hogy figyelték a szö­vetség honvédelmünket se­gítő munkáját, a legközelebbi bemutatón már maguk is ak­tív sportolóként vesznek részt. Budapesten tartották a MÉH iroda országos rongy­gyűjtő versenyének sorsolá­sát. A nívós műsort követő sorosolás megyénk asszonyai­nak kedvező eredményt ho­zott. Az országos versenyben beadott 500 mázsa rongyhul­ladékból több mint 80 mázsát adtak be a Üest-Bács-Nógrád megyei MÉH Vállalat terü­letén lakó asszonyok. A sor­solási urnába minden asz- szony neve annyiszor került, ahányszor 4 kilogramm ron­gyot adott át a MÉH-nek. Az 50 értékes jutalom közül 15-öt a három megye asszo­nyai nyertek, ebből 7 jutott a Nógrád. megyei asszonyok­nak. Fenyvesi József né Kis- terenye, Kossuth-út 29. szám alatti lakos 1 mosógépet, Gó­Már elindultak az első út­törőcsapatok a táborozás színhelyére és javában ké­szülődnek a többiek is. Ed­dig a salgótarjáni Béke-telep 5203 számú csapatának úttö­rői ütöttek sátrat Egerben még június 22-én. Szuhahu- tán táboroztak le a kazári gyerekek, mozgótábor kereté­ben üdülnek az alsótoldiak, Mátrakeresiztesre kirádulnak a káliói pajtások, a nagyoro­sziak Fonyódon üdülnek, és lya Ferencné Balassagyar­mat, Baitik F. út 2. szám alatti lakos egy porszívógé­pet, Bolvári Péterné diósje- női asszony egy 700 forint ér" tékű velour szőnyeget, Tar- kányi Lászlóné Salgótarján, Határ-út 2 szám alatti lakos egy 500 forint értékű toron­táli szőnyeget, Sándor Gyu- láné Vizslás, Kossuth úti la­kos egy villanykávéőrlőt, Kovács Zoltánná Salgótarján, Munkás-út 5 számú lakos e<*r villanyvasalót. Bővíz Ferencné szécsényi asszony pedig egy 100 forintos vásár­lási utalványt nyert. A nye­reményeket a MÉH Vállalat a nyerteseknek külön levél­ben közölt helyen adja át július 5-től 31-ig bezárólag. ma indulnak Siófokra a lit- keiek is. Mintegy 80 csapat vesz részt a megye úttörőcsapa­tai közül a nyári táborozáson. Az úttörők a megye és az or­szág túristák által1 leglátoga­tottabb, legkedveltebb, leg­szebb üdülő és kiránduló he­lyeit választották nyári tá­borozásuk színhelyéül. Közel 3500 általános is­kolás vesz részt különbö­ző táborhelyeken a nyá­ri vakáció alatt. Salgótarjánból 13 csapat rán- dul ki az ország legkülönbö­zőbb helyeire. A salgótarjáni járásból 29, a pásztói járás­ból 4, a rétsági járásból 7, a szécsényi járásból 10, a ba­lassagyarmati járásból pe­dig 16 csapat vesz részt nyá­ri táborozáson. Többek között felkeresik az úttörők a történelmi ne­vezetességű Eger városát, el­látogatnak a várqsalakítás 600. évfordulóját ünneplő Debrecenbe, más csapatok Szolnokra, Budapestre, Sze­gedre, Sztálinvárosba, illetve Miskolcra kirándulnak. Tizenöt csapat a Balaton mellé készül, több csapat vesz részt a Duna-menti tá­borozó helyeken. Az ország nevesebb üdülő, fürdő, illetve kiránduló he­lyei mellett az idén is szá­mos csapat választotta me­gyénk szép táborozó helyeit. népfront-tAjértekez- LETEK — IDŐSZERŰ KÉRDÉSEKRŐL A megye valamennyi köz­ségének népfront-bizottságai e héten tartják szokásos táj­értekezletüket. A népfront-bizottsági ülé­seket 5—6 község közösen, egy-egy körzetben rendezi meg. Itt értékelik a községi népfrontbizottság munkáját, megszabják a sürgető nyári munkák meggyorsítását elő­segítő feladatokat, megvitat­ják a testületi vezetés és a községfejlesztési munkákkal kapcsolatos tennivalókat is. A Népfront tájértekezlete­ket június 27-28-29 és 30-án tartják meg. így például a karancsaljaiak Bujákra, a karancsberényiek Szorospatakra, a jánosak- naiak a Mátrába, a kazáriak Szuhahutára, a kállóiak Mát- rakeresztesre, a ludányhalá- sziak pedig Nógrádverőcére készülnek a nyári vakáció alatt. A csapatok nagy része a fő üdülési szezonban, tehát június végétől júliusban és augusztus elejéig keresik fel a kiválasztott táborozó helyeket. Néhány csapat úgyneve­zett mozgótábor kereté­ben kirándul, így több szép kirándulóhelyet tudnak felkeresni. A táborozás időtartama alatt az úttörő pajtások a kollektív együttélés szabályai értelmében töltik pihenőnap­jaikat. Többhelyütt maguk a pajtások készítik az ebédet, tábortüzeket raknak, kultu­rális műsorokat iktatnak a táborozási idő programjába. A táborok résztvevői maguk ütik fel sátraikat és maguk bontják szét az üdülés vé­geztével. Tehát a kellemes üdülés mellett hasznosan is töltik a nyári vakáció táboro­zóhelyeken töltött napjait. ÖREGEKET GONDOZNAK, SEGÍTIK MUNKÁJUKAT a rétsági järäs VÖRÖSKERESZTES AKTIVÄI A rétsági járás egészség- ügyi dolgozói és vöröskeresz­tes aktívái számos egyéb fontos feladat mellett jelen­tős eredménnyel tevékeny­kednek az öregek megsegíté­sében is. Nógrádsápon két idős öreg embernek hozták rendbe a házát társadalmi munkában az egészségügyi állandó bi­zottság tagjai. Nézsa község­ben három öreg , házát javí­tották meg a vöröskeresztes aktívák. Felelősséget érez a Vörös- kereszt a családok védelmé­ért is. Szátok községben pél­dául elintézték, hogy az egyik részeges férj fizetésének 50 százalékát a többgyermekes feleség vehesse fel. A Salgótarjáni Városi Tanács mai vb-ülésén: az üveggyári lakótelep vizsgálata A Salgótarjáni Városi Ta­nács Végrehajtó Bizottsága ma ülést tart. Az ülésen megtárgyalják az üveggyári lakótelep vizsgála­táról szóló jelentést a gyár rekonstrukciós terveivel kap­csolatosan. Az ülésen az Üveggyár igazgatóját, a párt­ÜJ KIADÁSÚ FINN ATLASZ Nyolc esztendős kartográ­fiai munkával most kihozták az új finn atlaszt, amelyben 415 szárazföldi és tengeri térkép van. A Finn Földrajzi Társaság annak idején bi­zottságot létesített az 1925­bizottság titkárát, valamint az Üveggyár Vállalát beruhá­zási osztálya és . Üvegipari Főigazgatóság képviselőit is meghívták. A vita .után meg­tárgyalják a végrehajtó bi­zottság harmadik negyedévi tervét, és számos egyéb fon­tosabb időszerű kérdést. ben megjelent atlasz kiegé­szítésére és újabb kiadás el­készítésére. Az atlasz szer­kesztője Leo Aario profesz- szor. Az első példányt a na­pokban nyújtották át a finn köztársasági elnöknek. Értékes jutalomtárgyakat nyertek a negye asszonyai a MÉH rongyhulladékgyiijtíí rejtvényversenyén Látogatás a Salgótarjáni Tűzhelygyárban I. Jobb ma eS>yveréb..,? AA egyek a Salgótarjáni *vI Tűzhelygyárba. Igaz, hivatalosan nem így nevezik már. Az előkelő hangzású ZIM — Zománcipari Művek az új titulusa, de a nóg­rádiaknak csak Tűzhelygyár marad. Szóval baktatok eb­ben az irgalmatlan, áldott jó júniusi melegben, tarsolyom­ban egy gomb, keresek hoz­zá egy kabátot. A szerkesz­tőségben mindig lehet találni egy-két ilyen gombot, s én is kaptam egyet. A kabát persze nem mindig olyan, amilyennek a riporter előre elgondolta, gyakran nem is veszi hasznát a gombnak, de makacékodni nem szabad: a gomb a téma, a szempont, a kabát: maga az élet. S az olyan műhelyben készül, amelyben nem mindig törőd­nek az efféle gombokkal. Tu­lajdonképpen arra lennék kíváncsi, hogy a gyári fiata­lok miként illeszkednek bele a termelő kollektívába, ho­gyan találják meg a helyü­ket, mi a véleményük az idősebbekről, s amazoknak — őróluk. De már az első beszélgetés kissé más irány­ba terelte az érdeklődést, s én — nem szabódtam. A gyári KISZ-bizottság tit­kára, Egner József elvtárs vállalkozott kalauzomnak. Utunk az öntödébe vezetett. Az üzem bejáratához közel két fiatal férfi állt, látni­valóan hevesen tárgyaltak valamiről. A titkár mondja, hogy honnan s miért jöt­tem, mire az egyik, Kovács Mihálynak hívják és tech­nológus — felkiált: — No, éppen jókor jött az elvtárs, most nagyon be va­gyunk gerjedve. Mondja, hogy beadtak egy csomó újítást, vagy negyve­net, s a főmérnök elutasí­totta mindet, egytől-egyig. Azzal, hogy munkaköri köte­lességük a technológia fej­lesztése. — Rendben van — pattog Kovács —, hogy munkaköri kötelesség, nekünk sem kö­zömbös az üzem érdeke, de teljesen elutasítani mindet, az valahogy... És nem ér­tem, hol itt a logika? Koráb­ban beadtunk egy újítást, úgynevezett alkatrész össze­vonásról. Benne volt az újí­tásban a Monostori elvtárs, Egner főművezető és én is. Most ugyanazt az újítást, csak más alkatrésznél, eluta­sították — s széttárja a kar­ját. — A munkaszervezési hó­nap folyamán — folytatja kesernyésen — tapsoltak a javaslatainknak, mi voltunk a legjobb brigád, most, hogy újításként beadtuk a legjob­bakat ... — Mert egyébként be is jelentették — szólt közbe Daku János, a másik, — hogy a javaslatokat újításként is be lehet adni . . .-r- Csak éppen pénzt nem adnak érte — fejezi be le- gyintve Kovács. — Volt itt egy újítás — veszi át a szót Daku, külön­ben művezető és másodéves egyetemi hallgató, — úgyne­vezett oszlopöntés. Ebben is benne voltam. Itt a haszon- részesedést 6 százalékban ál­lapították meg. A vezérigaz­gatóságon azzal az indoklás­sal, hogy munkaköri köte­lességünk volt, levették 3 százalékra. Nem szólhattam egy szót sem. De teljesen el­utasítani az újításokat ilyen címen, ez érthetetlen. Aztán sorolják azokat a " technológiai változta­tásokat, amelyeket az ö ja­vaslatukra vezették be, s nem adták be újításnak; ezektől, amelyeket beadtak, vártak egy kis pénzt, s nagyon csalódottak. Pedig ' jött volna. Pláne, h vács sehogy sincs k azzal: most is, mint lógus, lényegében ugyananfj- nyit keres, mint mikor mitita- lakatos volt. Minek végezte el akkor a technikumot? — háborog. — De most kap prémiumot — szólok. — Mi esetenkénti prémi­umba vagyunk besorolva — mondja Daku. — Ez mit jelent a gyakor­latban? — Hogyha eszükbe jut — szól epésen Kovács — ad­nak negyedévenként 200 fo­rintot. Na, igen, Kovács Mihály harapós kedvében van má­ma. Sokáig beszélgetünk, vi­tatkozunk még, csatlakozik a társasághoz Gyöngyösi József fiatal művezető, egyébként szintén másodéves mérnöki hallgató, aztán Péter elvtárs, fiatal mérnök, üzemvezető. Sok minden szóba kerül, a fiatal műszakiak perspektí­vája a gyárban — nem va­lami derűlátóak —, a lakás­kérdés — ebben sem; hogy a művezetők miért nem kap­ják a reggeli-pénzt, a ren­delet rájuk miért nem vo­natkozik, az öntödei selejt­százalékot nézegetjük — ez nagyon szépen csökkent. De nekem egyre az forog a fe­jemben, hogy azért a gomb, az a bizonyos gomb most már várhat. Másfajta a ka­bát. Még nem tudom, égé- n milyen lesz, de más- az már bizonyos, aboratóriumban — e is ellátogattunk — ett kibontakozni a ekete Andor fiatal egytsSléchnikussal beszél­getünk, min dolgozik, ö meg a modofikálást említi, a vas­úti féktuskók öntésénél, ez nagyon érdekes, de ezt nem ő csinálta, hanem Prakfalvi elvtárs, a laboratórium veze-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom