Nógrádi Népújság, 1961. június (17. évfolyam, 44-51. szám)
1961-06-28 / 51. szám
1961. június 28. IMIIM infills 3 Egyéniek közötti munkaverseny kezdődött a Salgótarjáni Acélárugyárban A féléves, illetve az éves terv maradéktalan teljesítéséért egyének közötti párosverseny kezdődött a Salgótarjáni Acélárugyárban. Az acélöntődében dolgozó Szőke Kálmán qntvényfaragó november 7-e tiszteletére felhívás- sál fordult az acélöntöde dolgozóihoz, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóját újabb munkasikerekkel köszöntsék. Szőke Kálmán azt vállalta, hogy a havonkénti átlagos 110 százalékos teljesítményét június 1-től minden hónapban 1 százalékkal növeli. A munkafegyelem terén példamutató lesz, munkahelyét rendben és tisztán tartja, balesetmentesen dolgozik és minőségi munkával segíti az üzem termelési eredményejt. A versenyfelhívásihoz az acélöntöde többi öntvényfaragói is csatlakoztak, így Antal László, Móricz József és Veres Gyula. Az acélöntödében kibontakozó egyéni munkaversenyt csak helyeselni lehet, mert ezzel növelni lehet a szocialista munkabrigádok eredményeit, a vállalat előtt álló feladatok maradéktalan va- lóraváltását. Ezért szükséges, hogy a felhívás nyomán az Acélárugyárban mind többen csatlakozzanak az egyéni versenymozgalomhoz és szakmánként egymás közötti versenyben szélesítsék ki e mozgalmat. KISZ VEZETŐKÉPZŐ TANFOLYAM SZOROSPATAKON Hétfőn Szorospatakon megkezdték egyhetes továbbképzésüket a megye KISZ alapszervi vezetőségeinek sportfelelősei. Ez a második turnusa a KISZ vezetőképzésnek. A tervek szerint öt csoportban, mintegy 500 KISZ vezető vesz részt ezen a tanfolya.- mon. Már elvégezték a továbbképző tanfolyamot a termelőszövetkezeti KISZ .titkárok, ezen a héten a sportfelelősök, jövő héten az üzemi KISZ titkárok, majd az ágit, prop. és kultúrfelelő- sök vesznek részt a szorospataki vezetőképzőn. Mielőbb gyümölcsözzön a beruházásra fordított összeg A beruházások határidőre történő befejezése is egyik fontos feladat most megyénkben. Senki előtt nem lehet közömbös, hogy mikor áll a termelés szolgálatába az értékhatáron felüli beruházás akár a Salgótarjáni Acélárugyárban, a Romhányi Cserépkályhagyárban, az üveggyárakban, a bányáknál, mikor adják át rendeltetésének az új lakóházakat, iskolákat, mikor telepíthetik be állatokkal termelőszövetkezeteink új létesítményeiket. Fontos erről most szólni, mert néhány nap múlva lezárjuk az első félévet, de a kivitelezés korántsem áll olyan fokon, hogy biztosítottnak látszana a beruházások határidőre történő elkészülte. Ha az építési beruházások felhasználását vizsgáljuk, általában azt kell megállapítani, hogy jelenleg mind a pénzügyi, mind a műszaki megvalósulás magasabb fokon áll, mint az elmúlt év hasonló időszakában. Jó ütemben halad a Salgótarjáni Acélárugyár hideghengerműjének rekonstrukciója, s minden remény megvan arra, hogy szeptember 30-án megkezdhetik a próbaüzemeltetést. A Salgótarjáni Üveggyár rekonstrukciójának befejezési határideje 1961. december 31-e, ami a munkák jelenlegi állása és üteme szerint előreláthatólag tartható is lesz. A megyénkben folyó rekonstrukciók megvalósítására azonban jellemzők, hogy a termelő létesítmények üzembe állításával egyidőben nem készülnek el a mellék- és kisegítő épületek. A Romhányi Cserép- kályhagyár rekonstrukciós bővítésének megkezdése vontatottan haladt, pedig a zökkenőmentes kezdésnek és folyamatnak minden előfeltétele biztosítva volt. A kivitelező rendelkezésére állt a tervdokumentáció, időben megtörtént a kijelölés és a hitel- fedezet biztosítása is. Pedig a Romhányi Cserépkályhagyár rekonstrukciójának határidőre történő megvalósítása nép- gazdaságilag is igen jelentős. Éppen ebből a szempontból kiindulva vetődik fel az a kérdés, hogy a beruházó jelenlegi szakembereivel képes-e gazdájává válni ennek az értékhatáron felüli beruházásnak. Az értékhatáron felüli beruházások mellett másik fontos terület a termelőszövetkezeti építkezések. E területen egyáltalán nincs biztosítva valamennyi létesítmény határidőre való átadása, ami a termelőszövetkezetek árutermelési tervének nem teljesítését okozhatja majd. Eddig a 165 létesítmény közül alig 80-on kezdődött el a munka. Vannak olyan létesítmények, amelyeknek helyszíni kijelölése még ma sem történt meg, mint például Héhalom- ban és Hugyagon S hogy mik gátolják a termelőszövetkezeti beruházások megfelelő ütemben való haladását? Különféle építőanyagok hiányoznak, vagy határidőre nem kerülnek leszállításra, mint például a faanyag, palló, nádpalló, különféle típuselemek — oszlopok, gerendák stb. A termelőszövetkezetek egy része sem biztosítja a szerződésben vállalt saját erőt, — földmunkát, anyagszállítást, segédmunkát. Például Nagybár- kányban a tsz a vállalt kötelezettségnek nem tett eleget, ezért a tanácsi Építőipari Vállalat a kőműves- és segédmunkások létszámát más építkezéshez csoportosította át. Palotáson is a tsz hozzájárulásának teljesítésétől függ, hogy határidőre megvalósul-e a beruházás. Probléma a termelőszövetkezeti beruházá- •soknál, hogy a Nemzeti Bank az utóbbi időkig abból az elvből kiindulva, hogy a tsz-ek saját ereje megfelelő arányban biztosítva lesz, csak részben biztosította az építkezések hitelfedezetét. S míg a tanácsi Építőipari Vállalat kivitelezésében létesítendő istálló és más gazdasági építkezés vontatottan halad, addig a stabil létesítményeknél a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat igen jó eredményt ért el. A kivitelezés üteme, a munkák jelenlegi állása máris arra enged következtetni, hogy a termelőszövetkezetek stabil építkezéseit a vállalat egy hónappal a határidő előtt befejezi. Ezt a célt segítette elő a kivitelező vállalatnak a beruházóval, illetve a termelő- szövetkezetekkel kötött szocialista szerződése. A megyei párt-végrehajtó bizottság a beruházások hatője. S mintegy varázsszóra be is lép a vegyészmérnök. Magas, tagbaszakadt ember, borostásarcú, szemüvege az orrára csúszva, amögül néz le rám ravaszkás mosollyal. Igazi kutató típus — mint mondják —, az első pillanatban nagyon rokonszenves. — Van ideje? — pislant rám. — Hogyne, azért vagyok itt, mert rengeteg időm van. — Akkor menjünk át a szobámba. Hát igen, a filmeken láttam már impozánsabb mérnöki dolgozószobát is. Ez itt inkább fülke, lehet tán 3x3 méter, benne két ócska íróasztal, két tűrhető és egy rozzant szék, egy szekrény, fogas, teli aggatva női és férfi ruhákkal — tehát öltöző is. A mérnök az irat- szekrényhez lép, vállával meglöki az egyik akasztót — rajta széles szoknya, alóla kacéran kivillan a csipkealsó —, s zuhé, az egész leesik. Prakfalvi ijedten kap utána, porolgatja, hál’ isten sikerült elkapni, szorulna is ezért a gazdájától, abban a pillanatban az akasztó kiesik a kezéből és le a földre. Ajjaj! nevetünk, nézegetünk kifelé, nincs-e a gazdája a közelben. A mérnök megreparálja az akasztót, leporolgatja a szoknyát, felakasztja. v Na, nézzük miből élünkíj * AAiről is van száj? Arról, hogy a mérnök kikísérletezte a vasúti féktus- kók öntését gömbgrafitos eljárással. Ennek az eljárásnak a lényege az, hogy az egyszerű szürke vasba magnétáridőre, illetve határidő előtt való átadására mozgalmat kezdeményezett, mégpedig úgy, hogy javasolta a beruházónak és kivitelezőnek a szocialista szerződések megkötését. Míg az év első négy hónapjában ez a munka vontatottan haladt megyénkben, örvendetes, hogy az utóbbi időben — elsősorban az értékhatáron belüli beruházásoknál — kötötték meg a beruházók és kivitelezők a szocialista szerződéseket. A Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat már e szerződés értelmében dolgozik, a hideghengerműnél, a Salgótarjáni Üveggyárnál, a Romhányi Cserép- kályhagyárnál és a bányáknál is. Ez szinte biztosítékként kezelhető, hogy határidőre befejeződnek a munkák valamennyi rekonstrukciónál és az új beruházásoknál is. S még a korábbi időben igen vontatottan haladt a megyei tanács kezelésében lévő beruházások szocialista szerződésben történő kivitelezése, ma már elmondhatjuk, hogy e téren is lényeges a változás. Például a tanácsi Építőipari Vállalat annak ellenére, hogy a Lakóterv még ma sem biztosította teljes mértékben a tervdokumentációt, munkáját már a szocialista szerződésben megkötött határidőnek megfelelően végzi. Érdekes jelenség a megyei tanács tervosztálya — — mint beruházó és az Állami Építőipari Vállalat — mint kivitelező közötti vita, amely a lakásokra vonatkozó szocialitsa szerződés megkötését a mai napig is gátolja. Ennek oka a fix-áron történő kivitelezés bevezetése. Pedig éppen a lakásoknál lenne leginkább indokolt a szerződés- kötés, hogy a kivitelezést meggyorsítsák. ■Hogy a beruházások határidőre történő átadására indított mozgalom továbbfejlesztéséről szóló megyei párt vb. határozat nem kellő ütemben kerül végrehajtásra, annak más oka is van. Például az, hogy egy-egy határozat a meghozatal után a legutóbbi időkig nem jutottak el az illetékes beruházókhoz, illetve kivitelezőkhöz. Gátolja a határozat végrehajtását az is, hogy az egyes határozatokban említett területi pártszervek, üzemi pártbizottságok sem hajtották végre a határozatból rájuk háruló feladatokat. Az eredmények mellett is megállapítható, hogy igen sok tennivaló van akár az értékhatáron feletti, vagy azon alatti beruházásoknál. Nekünk pedig fontos, hogy az államtól kapott pénzzel, a beruházásra fordítandó összeggel úgy gazdálkodjunk, hogy a befektetett összeg mielőbb gyümölcsözzék népgazdaságunk számára. Ezért az szükséges, hogy az első félév lezárása után beruházók és kivitelezők vizsgálják felül eddigi ténykedésüket, s minden erővel a beruházások határidőre történő átadásán fáradozzanak. Az üveg egyik állomása Vajon hányán gondolnak arra, hogy miből és hogyan állítják elő azt a palackot, vagy más üvegárut, amit éppen a kezükben tartanak. Biztos kevesen. Hosszú az útja. Ennek az útnak egyik állomása a keverőház, ahol az alapanyagokat — kvarchomok, dolomit, mészkő, stb. — úgy keverik össze különböző vegyi anyagokkal, amint éppen kívánatos. A zöldüvegbe — amiből palackokat készítenek — vegyianyagokból álló előkeveréket is tesznek. A hatalmas 500 és 300 literes keverőkből aztán egy fenékürítős puttonyban viszi a daru a keveréket a kádakba, hogy beöntse az egyik oldalon az izzó lávafolyamba a pótlást, míg a másik oldalon az ember, vagy a gép már készíti az üvegárút. FENT: A jó anyagkészítés első lépése a szárítás. Nyitrai Gyuláné végzi czl a nagyfontosságú feladatot. KÖZÉPEN: Győri Sándor csoportvezető nagy gonddal ügyel arra, hogy a mérlegelésnél ||l|tp a technológiai WF: utasításban elő-s-, írt mennyiség kerüljön a keve- fv rékbe. * LENT: És végül a szál lítóüstbe engedik a kész anyagkeveréket, ahol Csé- pe Sándor ügyel a zavartalan munkafolyamatra. A MŰSZAKI INTÉZKEDÉSEK NYOMÁBAN Jó eredmények Kónyóson A kányási bányaüzem dolgozói elsők között jelentették első féléves tervük határidő előtti teljesítését. Azt vállalták, hogy a félév végéig még 4 ezer tonna jó minőségű szenet adnak a népgazdaságnak. E hír hallatára önkéntelenül felvetődik e kérdés: Hogyan érték el ezt az eredményt? Kányáson már hetek óta nem titkolják, hogy a féléves terv eredményei alapján ismét az élüzem címet kívánják elérni. Ennek érdekében a bánya vezetői még az elmúlt év végén 13 pontban foglalták össze azokat az intézkedéseket, amelyeket nemcsak a terv, hanem a vállalás teljesítéséért is végrehajtanak. A műszaki intézkedési tervben az egyes műszaki-gazdasági jellegű intézkedéseken túlmenően figyelemmel voltak a fokozott technika követelményeire, a dolgozók érdekeit szolgáló biztonsági és technológiai fegyelem fontosságára, a baleseti oktatások színvonalának emelésére, a munka- fegyelem megszilárdítására és a szakmunkás továbbképzésre egyaránt. Az intézkedési tervben rögzített vállalásokat a bánya műszaki és fizikai dolgozói jó eredménynyel teljesítették. Ezt bizonyítja, hogy túlteljesítették mennyiségi előirányzatukat, több mint 100 folyóméterrel teljesítették túl vágathajtási tervüket, de emelkedett az elővájási, a produktív és az összüzemi teljesítmény is. A korszerű biztosításnál az év öt hónapjában 220 folyóméterrel teljesítették túl előirányzatukat. A műszaki intézkedési tervnek, a fizikai és műszaki dolgozók hozzáállásának tudható be az anyagtakarékosság terén elért eredmény is. A fajlagos bányafa felhasználásnál például csupán az év első öt hónapjában több mint 350 köbmétert takarítottak meg, amelynek gazdasági értéke meghaladja a 210 ezer forintot. Az árammal való gazdálkodás is jó eredményt hozott Kányáson. Ebből mintegy 380 ezer forinttal használtak fel kevesebbet, mint ahogyan azt tervezték. ziumot visznek, ez modifikálja a vas szerkezetét. A modifikálás következtében a szürke vasnak olyan kellemes — ahogy itt kifejezik — tulajdonságai lesznek, melyek az acéllal vetekszenek. Szakítószilárdsága többszöröse a szürke vasnak, hatalmasan megnő a kopásállósága. A kísérlet a féktuskókkal sikerült. Az így öntött darabokat kipróbálták. Az öntöde című szaklapban Varga Ferenc, a Vasipari Kutató Intézet osztályvezetője és Füle Endre, a MÁV Anyagvizsgáló Intézetének vezetője márciusban cikket írt róla. Számokkal, a vizsgálat részletes ismertetésével bebizonyították, hogy az így gyártott féktus- kók élettartama a duplájára emelkedett. Évente 200—300 vagon öntöttvas tuskót lehet majd megtakarítani, több millió forintos értékben. — Ez igen! — csettintek. — És mikor kezdik a gyártást? — Semmikor. A MÁV 10 tonnás kísérleti tétel legyártását kérte. A gyár nem vállalta. — Miért? ön szerint lehetne gyártani ? _— Szerintem igen, bár előre megmondom, vannak árnyoldalai is a kérdésnek. — Mégis, mivel indokolta a^gyPtí az elutasítást? — Egyrészt azzal, hogyha leöntünk 10 tonnát, ránknyomják az egész féktuskó öntését. — Ez is szempont? — Bizonyos fokig igen, mert a másik árnvoldala a kérdésnek az, hogy a beren- 1 dezésünk kezdetleges, nagy '■ tétel legyártására nem alkalmas, azonkívül balesetveszé- lyes. A modifikáláshoz egy ■ kis, nyitott üstünk van. Mi■ kor a vas érintkezik a mag■ néziummal, hatalmas, több ■ méter magas láng-, gőzoszlop- tör fel, s bizony fröcsköl a vas is. De lehetne zárt üstl tel. . .- — Beruházásra nincs mód? Zárt üst beszerzésére. Sok i pénz kellene hozzá? Mégis- 2—300 vagon megtakarítás i megérné! 5 — Zári üst beszerzése népi- demokratikus viszonyok közt- nem probléma. Gyártják a- lengyelek, a Szovjetunióban, , de nincs benne a tervben.- Darusítani is kellene a mű- í helyt. Szóval nem megy... • Pedig én azt mondom, el le- t hetne vállalni, s akkor talán ki lehetne csikarni valami pénzt a fejlesztésre. És az . új gyártmány nagyobb súlyt • is adna a vállalatnak. Ezt mondta egyébként Varga ) is... Drakfalvi már régen el- * ment, már Alexiné- val, a laboratórium vegyé- szével beszélgetünk, s nekem még mindig a több száz r vagon vasmegtakarítás jár az c eszemben, meg hogy a modifikált vas temperálása ada- i gonként körülbelül 50 óráról 20, sőt 20 óra alá csők- : kenne más alkatrészek gyár■ tásánál is. Csak a kulcsáruk- ) nál 150—200 ezer forintot lehetne megtakarítani. — x — , (Folytatjuk) i Csizmadia Géza
