Nógrádi Népújság, 1961. június (17. évfolyam, 44-51. szám)
1961-06-03 / 44. szám
4 nógrádi népüjság 1961. június 3. Á pedagógus öröme Levél a szerkesztőségbe Nógrádi tájak Közeledik június első vasárnapja, amikor országszerte ünnepük a pedagógusokat. Gondolom, pedagógus társaim nevében is szólok, amikor leírom e sorokat. A szülők, tanítványaink, de közöttünk is sokat vitatott kérdés az, hogyan ünnepeljünk? Erre csak úgy lehet választ adni, ha megvizsgáljuk: mit várnak tőlünk nevelőktől a szülők, tanítványaink és az ország népe, és mit várunk mi pedagógusok viszont? Mi vállaltuk azt, hogy fáradtságot, időt nem kímélve tanítjuk, neveljük a reánk bízott gyermekeket. A szülők azt várják tőlünk, hogy gyermekeiket irántuk való szereiéire neveljük, becsüljék meg szüleiket, segítsenek az otthoni munkában, adják meg a tiszteletet a felnőtteknek, légynek szófogadók, ne tegyenek olyan dolgot, mely káros a családra, vagy a közösségre nézve, — rendelkezzenek megfelelő tudással. Szocializmust építő hazánk pedig azt várja, hogy vidám, erős, munkaszerető, tettrekész és bátor ifjúságot neveljünk. Nem kis feladat ez számunkra. Csak úgy tudunk munkánknak eleget tenni, ha nagyon felkészülünk a hivatásra. Állandóan tanulunk mi is. Mindenben elősegítjük a közösségi nevelés számára oly alapvetően fontos úttörő- csapat munkáját az iskolában. ha szorosan együttműködünk a város, vagy falu népével. A szakmai és ideológiai tudásunk állandó bővítése, a jó nevelési módszerek mellett van azonban egy mindennél fontosabb dolog, melyet egy nevelő sem nélkülözhet, s ez a szeretet. Úgy kell szeretnünk a kis szőke-barna Pistákat, Ilonkákat, mint saját gyermekeinket. A tudás mellett át kell adnunk számukra szívünk minden melegét, szere- tetét. Minden erőnkkel azért küzdünk, hogy forrón szeressék szüleiket, szeressék kis falujuk népét, egyre szépülő életünket és mindenkit a világon ki a békét és a nép javát akarja, de gyűlöljék azt, ki mindezeknek ellensége. Bátran megmondjuk, hogy van még sok tennivalónk a magunk nevelésével is. Azt akarjuk, hogy minden pedagógus forrón szeresse hivatását, és igazi néptanítója legyen hazánknak. Aki erre nem alkalmas, mi is azon vagyunk, hogy más pályát válasszon. Munkánk nem egyszerű és itt szeretnék arról beszélni, hogy mit várunk mi? Feladatunkat csak úgy tudjuk maradéktalanul ellátni,. ha államunk — mint eddig is — segítségünkre lesz. Szeretnék azonban kissé bővebben foglalkozni a szülők által nyújtandó segítséggel. Ahhoz, hogy a fent leírt tulajdonságokkal rendelkező ifjakat neveljünk, nélkülözhetetlen a szülők teljes támogatása. Elsősorban bízzanak bennünk. Segítsenek megszüntetni a kettős nevelés okait. Gyermekeink otthon is végezzenek kisebb feladatokat — például segítsenek a házi munkában, becsüljék a köztulajdont, az iskolával és a nevelőkkel ellentétben ne tanítsák őket a szülők babonákra, elavult szokásokra. Mi azt a világnézetet akarjuk megismertetni velük, mely egyedül igaz, emberi és igazságos, a munkásosztályét, így tanulják meg csak igazán szeretni dolgos szüleiket, népüket, hazájukat és más népeket is. Csak néhány mondatban kívántam a problémával foglalkozni. Végeredményképpen, ha kölcsönösen eleget teszünk nagy feladatunknak gyermekeink nevelése terén, ha a pedagógus, szülő és a társadalom összefog, akkor munkánk csak eredményes lehet és nem okozhat gondot senki számára a Pedagógus Nap megünneplése. Ha őszinte szívvel és szeretettel egész életünkben gyermekeink neveléséért fáradozunk, küzdünk, akkor sem a szülő, sem a pedagógus munkáját nem lehet „honorálni” 50—60 forintos ajándékkal. Szégyenletes dolog ez, hiszen — szerintem — a múlt kísért ebben is. Vissza lehet ezt vezetni arra az időre, amikor a nyomorgó tanítónak esetleg utolsó csirkéjét vitte el a nyomorban élő paraszt- ember, beiratás alkalmával. Mindennél többet ér számunkra, és a szülők számára is a gyermek igaz szeretető, mely olykor mezei virágcsokorban, versben, dalban, vagy néha-néha a hála könnyében is nyilvánul meg A pótolhatatlan örömöt azonban az hozza mindnyájunk számára, ha tanítványaink jól dolgoznak, megállják helyüket az életben is. Nincs szebb hivatás, mint pedagógusnak lenni. Átadni mindent, ami bennünk van, napról napra tanítványaink számára. Küzdeni azért, hogy az ő életük már másképpen legyen, mint a miénk volt. Hogy a kis munkás és parasztgyerekekből nagytudású, de szerény és egyszerű, igaz emberek nevelődjenek, akik továbbviszik fejlődésünket. Akikre bátran számíthat minden időben a munkásosztály. Ha úgy látják a szülői munkaközösségek tagjai, hogy fáradozásunk elismerést érdemel, szerény munkánk említésre méltó, akkor szerezzenek számunkra valóban örömet a Pedagógus Nap alkalmából, de azon túl is. Segítsenek, fogjunk össze még jobban! Tegyük közös munkával még szebbé iskoláinkat. A közömbös szülőket is vonjuk be gyermekeink nevelésébe. Hallgassanak nevelési tanácsainkra. Sem pénz, sem drága ajándék nem okozhat számunkra örömet, s csak szégyelljük magunkat, ha munkánkat így akarják „megfizetni”, annál többet jelent számunkra minden kis segítség* mit drága kincsünk, a gyermekeink neveléséhez nyújtanak. Bízom abban, hogy megértésre találnak a sorok, hiszen a sok probléma közül erről már nagyon sokat beszélgettünk nevelőkkel, szülőkkel egyaránt és zömmel hasonlóan vélekedtek. Fenyvesi József nevelő Kihünhehések a X. Pedagógus Nap alkalmából A X. Pedagógus Nap alkalmából megyénkben több pedagógust kitüntetésben részesítettek. A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány Sztruhár Jánosné nevelőotthoni igazgatónak Felsőpetény, KIVÁLÓ ÓVÓNŐ kitüntetést adományozott. A művelődésügyi miniszter az OKTATÁSÜGY KIVÁLÓ DOLGOZÓJA kitüntetést Pólyák Ferenc általános iskolai igazgatónak Bércéi, dr. Kiss Gyula gimnáziumi igazgatónak Balassagyarmat, Havasi Károly általános iskolai tanárnak Salgótarján, Szabó Arpádné tanítónőnek Nőtincs. Molnár Pálné vezető óvónőnek Szirák, adományozta. A SZOCIALISTA KULTÚRÁÉRT című kitüntetést Horváth Antalné általános iskolai igazgatóhelyettesnek, művelődési otthon igazgatójának Mohora, adományozta. A KIVÁLÓ DOLGOZÓ kitüntetést Gergely Ferenc kerA mai gimnázium a minden ember számára szükséges általános ismereti anyag mellett megismerteti tanulóit a fizikai munka örömeivel is. A tar'ilók •" akorlati munkáját a szakmát nagyszerűen ismerő szakemberek irányítják, akik gondos figyelcmm el kísérik a tanulók minden megmozdulását s ahol keil segítenek tésznek Szátok, adományozta. MINISZTERI DICSÉRŐ OKLEVÉLBEN részesült Pod- iipszki Ervin általános iskolai igazgató Nógrádmarcal, és Kőszegi Sándor vezető tanító Magyalos-puszta. A kitüntetéseket és dicsérő okleveleket Budapesten, az Országházban, illetve Salgótarjánban az SZMT székházában adják át ünnepélyes keretek között. AZ IPOLY Szerdán bemutatkozik a salgótarjáni központi bábegyiittes Néhány lelkes pedagógusnő, óvónő ad egy idő óta rendszeres délutáni találkozót egymásnak a salgótarjáni József Attila Művelődési Otthonban. A kis csoport tagjai, akik valamennyien rajongói a művészkedésnek, arra a szép feladatra vállalkoztak, hegy a bábjátszás eszközeivel színpadot teremtenek az iskolások és ezeknél is fiatalabb korúak részére, szórakoztató nevelésére. — A művelődési otthon bábegyüttese — mondja a munkával kapcsolatosan Rétéi Ferenc tanár — olyan központi gárda kíván lenni, amely törekvéseivel és eredményeivel példát mutathat a megye iskolás bábjátszó köreinek. Ennek érdekében működési terünk nem korlátozódik Salgótarján területére, hanem megkeressük a legtávolabbi községeket is. Ennek a célnak a megvalósítása érdekében támogatást kérünk és várunk minél több pedagógus társunktól, de mindenkitől, aki kedvet, hajlandóságot érez a báb játszáshoz. Elsősorban férfi bábosokra lesz szükség a továbbiakban a megkezdett munka továbbviteléhez, fejlesztéséhez s bízunk abban, hogy első bemutatkozónk után számbelileg is erősödünk. A sqlgótarjáni központi bábegyüttes munkájához a megalakulás percétől komoly szakmai és erkölcsi segítséget nyújtott a budapesti Népművelési Intézet, valamint a debreceni Ludas Matyi Bábszínház, amelynek vezetője, Tóth Sándorné olyan értékes és fáradságos feladatra is készségesen vállalkozott, hogy elkészítse az első bemutatásra kerülő mesejáték bábfiguráit. A bábszínház bemutatkozására a többhetes gondos előkészítő próba után június 7-én, szerdán kerül sor, amikor három előadáson a Jancsi és Juliska csodálatos történetében gyönyörködhet a Ms közönség. A salgótarjáni bemutatkozó A után a bábegyüttes már június első felében megyei körútra indul s elsőként előreláthatólag a nagybátonyi gyermekeket keresi meg műsorával. Irodalmi színpad alakult Nagybátonyban Nagybátony bányavárosnak ismét gazdagodott kulturális intézménye. Az elmúlt napokban a bányász kultúrott- honban i rodalmi színpad alakult amelynek 23 tagja van. Az irodalmi színpad tagjai valamennyien bányász fiatalok. Célul tűzték, hogy műsoruk keretében felelevenítik a régi magyar klasszikus irodalmat, emellett a mai magyar irodalomból is merítenek műsorukhoz témát. V V V V V V V V V V V V V V V V V V V V V V V V V V V V V V V V V V V V V V V V V V V V \ Fabi Lajos föidje a falu utolsó házát hirtelen megállt. Ár— Elnök elvtárs! Levél jött a megyei tanácstól Fabi Lajos háztáji földje ügyében! —töri meg a csendet a levelek iktatásával foglalkozó könyvelőlány, Erzsiké. — Add ide, hadd nézzem! — nyúl a levél után Jóska bá- r.si az elnök. Sokáig keresgéli a szemüvegét, míg végre fogason lógó kabátja zsebében találja meg. Magában morogva, idegesen teszi fel a szemüveget. — Ügy sem adok háztáji földet, ha megpukkad a megye akkor sem — határozza el még az olvasás megkezdése előtt. Tekintete gyorsan siklik a gépelt sorokon, arca egyre vörösebbé válik, s arcán a vörös szín kékes árnyalatba csap át. — Azt már nem! — mondja elfúló hangon az aláírásra nézve. — Fabinak míg én vagyok a szövetkezet elnöke nem adok háztáji földet — jelenti ki. dacosan. A főkönyvelő is átnézi a megyei tanács levelét s rosz- szallóan csóválja a fejét. — Nem lehet ezt így csinálni elnök elvtárs! Nincs ennek semmi értelme! — Nem lehet? Majd én megmutatom, hogy lehet! Az a baj, hogy egyedül vagyok, ha lenne, aki segítene a világot kifordítanám a sarkából! A teremben jelenlévők hangos nevetése szakítja félbe Józsi bácsi heves kitörését. — Csak nevessetek! Az nevet, majd, aki a végén nevet. — majd így folytatja az előbbi gondolatot. — Tudom én mi fáj ennek a Fabinak. Az, hogy a vejem a kocsmá- ros, a menyem a tejcsarno- kos. — Dehogy az fáj elnök elvtárs — szól közbe a főkönyvelő. — Hát akkor mi? — kapja fel a fejét az elnök. — Az igazságtalanság! — hangzik a tömör válasz. Az előbb még vörös arcú elnök mintha elsápadt volna. Szólni akar. de nem találja a megfelelő szavakat. Kapkod, mint a partra került hal. — Te is szívesebben tolod Fabi szekerét, mint a közösét — fordul a főkönyvelő felé. — Kikérem magamnak! — pattan fel dühösen a sértett, s emelt hangon így folytatja — érdekes a járás, a megye azt mondja Fabinak van igaza, maga mégsem akarja elhinni. — Nem is hiszem. mert tudom, hogy nekem van igazam. Mit törődik a járás meg a megye *a mi szövetkezetünkkel? Semmit! De ne is törődjenek, hagyjanak nekünk békét, a csámpáslábú Fabit meg vigyék a megyére, fújják fel! — Az elnököt egyre inkább elkapja az indulat, már maga sem tudja mit mond. Felpattan az asztal mellől, szó nélkül kirohan csak úgy csapódik utána az ajtó. Az irodán dolgozók tanácstalanul néznek egymásra. , — Az agyamra megy ez a háztáji földügy — szól elkeseredetten Kormos János főkönyvelő. — Nem értem, miért nem akarja a közösség érdekében annyit dolgozó, a tagok érdekében annyit járó Jóska bácsi kiadni? Pedig Fabi Lajos bácsi négy holdat hozott be. Mit csináljon szegény, ha nem bír dolgozni. Nem is várhatjuk egy rokkant embertől. Az utcán mint egy megsebzett vadkan rohant a tsz elnöke. Alig hallotta az egyik ház elől hozzá szóló ember hangját. A hang irányába fordul, szólni akar, de elakad a hangja, mert a ház előtti kispadon a háborúban megrokkant Fabi Lajos ül. Vagy két lépést tesz feléje az elnök míg megszólal: — Ha az atyaúristenhez mész panaszra. akkor sem kapsz az idén háztáji földet! Fabi Lajos botjára tá- maszküd’-'i erőlködne teláll ? így felel: — Jó ne adj! Megbánod te ezt még, szá'.sznr megbánod. Tovább nem is beszélgettek. Az elnök folytatta útját Fabi meg magúba roskadtan leült a kispadra. Jóska bácsi elhagyva a fáin utolsó házát hirtelen megállt. Arcát megcsapta a csípős nyugati szél, s a hűvös légáramlat mintha lehűtötte volna. Gondolkodni kezdett. Hová rohanok most tulajdonképpen? Mit is mondott Fabi? Mi volt abban a levélben? Forgott körülötte a világ. — Mindenttudó Akácz Jóska — ezt hallotta a szél zúgásából. Mindenttudó? — s legyintett. Fabi találta ki ezt a gúnynevet. Fabi a csámpás gazember, az a kulákokkal cimboráló kapcabetyár. Hárem napig be sem tette lábát a szövetkezet irodájába Jóska bácsi, a határt járta. Harmadnap után is csak úgy került oda, hogy Erzsiké a könyvelő utána ment a mezőre, egy bizonylatot kellett aláírni. Pedig most tényleg dolga lett volna ott, hiszen szombaton közgyűlés, s a beszámoló még sehogy sem áll. Mindig géppel szokta leíratni, most nem. Megharagudott az irodai személyzetre. — Még hogy neki nincs igaza. — Nem ment ki a fejéből. A szombat esti közgyűlésre valahogy többen jöttek el, mint eddig bármikor. Az első sorban, ünneplő ruhájában ott feszített Fabi Lajos is. Akácz József tsz elnök amikor végignézett az egybegyűlteken mintha mindenkiben Fabi Lajost látott volna. Sokszor beszélt már emberek előtt, most mégis megzavarodott. A saját maga által írt beszámoló mondatait ■ összezavarta. Beszélt mindenről csak arról nem. amit az emberek vártak. A munkaszer-
