Nógrádi Népújság, 1961. június (17. évfolyam, 44-51. szám)
1961-06-03 / 44. szám
1961. június 3. NÓGRÁDI NÉPÜJüAffi 5 Aratásig fejezzük be a kukorica harmadik kapálását A növekvő élelmiszerszük- séglet és az export növelése előtérbe állítja az állattenyésztés fejlesztését, az állati termékek — tej, tojás, hús — termelésének növeléséit. Ez viszont szükségessé teszi a szemestermények — legfőké- pen a kukorica — hozamainak nagyarányú emelését. E termények közül a kukorica adja meg az egységnyi területről a legnagyobb takarmányértéket. A megye szántóföldi növénytermesztésében fontos helyet foglal el a kukorica- termesztés, 36.000 kh-on termesztjük. Ennél a növénynél van a legnagyobb lehetőség a hozam megkétszerezésére, termelési költségének csökkentésére. Ebben az évben már sokat, téttünk a'fenti célok megvalósítása érdekében. A szövetkezeti gazdaságok bőven termő hibridvetőmagot használtak a vetésre, a vetés idejében megtörtént és a magvak csírázása is kifogástalan. Szaporodott a növény- ápoló géppark. Az anyagi érdekeltség fokozásával egyidő- ben tovább növekedett a szövetkezeti parasztok termelési kedve, Szakemberek, gépek tábora segíti a termelést. Az utóbbi hetekben már csapadékban sincs hiány. Most . már nagyobbrészt a növényápolás, a kukorica területegységenkénti növény- állománya dönti el a termés sorsát. Jelenleg is nagy munkában vannak a fogatos és a gépi kapák, viszont a kézi munkaerő-szükséglet még mindig nincs megfelelő mértékben biztosítva. Ezt bizonyítja az a tény, hogy megyei szinten 45 százalékban végeztük el a kukorica első kapálását. Az ütemet nap mint nap fokozni kell, hiszen az első kapálás döntő hatással van a kukorica egész te- nyészidejére. fejlődésére és terméshozamára. A jó kezdeti fejlődés hiiáliyát késel kapálással nem lehet helyrehozni! Sok szövetkezetben már hozzákezdtek a második kapáláshoz is. bár azt nem a növény fejlődési foka. hanem a kiadós esők, záporok tették indokolttá. Kapálni annyiszor kell, ahányszor a talajfelszín gyomosodik, vagy megtömő- dik, ami általában minden esőzés után bekövetkezik. Arra van most szükség, hogy a kukorica kapálását időben és gyorsan végezzük el. Kapáljunk, amikor a talaj nedvességi állapota az ápolásnak a legkedvezőbb és amikor a növények fejlődése a munkát lehetővé, vagy szükségessé teszi. Minden késlekedés behozhatatlan kár és terméskiesést okoz. Hogy a lemaradást behozhassuk, növelni kell a fogatos és gépi kapák napi teljesítményét s szaporítani kelil a kézi kapásak számát. A növényápolás elvégzésekor mozduljon meg az egész falu. Dolgozzanak úgy, hogy ezévben már ne legyenek bakapálatlan, gazzal felnőtt kukorica-ültetvények. A kapálással egyidőbén megkülönböztetett gondot fordítsunk a kukorica tőszám növelésére. A megyében még dívik az a szokás, hogy alacsonyra hagyják a holdanként! növényállományt. Azt tartják, hogy a szellősebb növénysorok nagyobb csöveket nevelnek, s így több a termés. Viszont a tudományos és gyakorlati tapasztalatok bizonyítják: a kellő számú növényállomány a nagy termés feltétele. A cél érdekében szakítani keli a hagyományos konzervatív kukoricatermesztési módszerekkel és rá kell térnünk — már most a növény- ápolás legforrób napjaiban — az új módszerű tőszámnöve- lósre. A tőszámnöveléssel minden külön befektetés nélkül, 20—30 százalékos terméstöbblet érhető el. Soros vetéseknél négyzet- méterenként 3—4 növény használja ki a legkedvezőbben a tenyészterületet. Ezért a- tőszám megállapításénál a soros vetések agyelésénél irányadónak kell tekinteni, boigy négyzdfcmétereniként 3-4 termésthozó növény legyen. Ez a .'gyakorlatiban azt jelenti, hogy 70 cm-es távolság esetén átlagosan 40—50 cinnél nem szabad ritkábbra egyelni! Különösen a négyzetesfészkes vetés teszi lehetővé a növényállomány nagyságának helyes kialakítását. A 70—70 centiméteres tőtávolságra vetett kukorica növényállományát úgy kell meghagyni, hogy fészkenként 2 tőnél kevesebb és 3 tőnél több növény ne maradjon. Ha fészkenként 2-nél kevesebb a tőszám, akkor kevés lesz a növónyszám, kisebb lesz a termés. Ha viszont 3-nál több a fészkenkénti növényszám, akkor a kukorica- növény legértékesebb része a cső, nem fejlődik ki megfelelőnek. A községi, járási tanácsok, termelőszövetkezetek. bemutató üzemek szakemberei szívós. meggyőző felvilágosító munkával érjék el, hogy a nagyobb kukoricaterméshez szükséges növónyszámot mindenütt — még a háztáji földben is — meghagyják és a betakarításig megőrizzék. A magasabb kukoricatermés elérése nemcsak a népgazdaság. hanem az egész falu legszemélyesebb érdeke is. Ezért o növényápolásra mozgósítani kell az egész falu erejét, és növelni kell a holdamkónti tőszámot, mely biztosíték arra, hogy az üzemtervekben meghatározott termelési célkitűzéseket minden szövetkezeti gazda megvalósíthassa. A szövetkezeti parasztság akkor tesz saját érdekében is a legtöbbet, ha aratásig befejezi a kukorica harmadik kapálását. Lantos László A SZIRÁKI DOHÁNYFÖLDÖN A sziráki falu végén találkoztunk Sztrehárszki Istvánnal az Uj Tavasz Termemunkaidő, hanem azért, mert olyan munkát végzett az egyik brigád, amely megítéA szekéren kiszállított víz gyorsan fogy, mert az öntözést végző asszonyok szaporán fordulnak. lőszövetkezet jól megtermett, napbarnított arcú elnökével. Ingerült volt egy kicsit, mivel későn érkeztünk. Félt, hogy már nem találjuk meg a mezőn szorgoskodókat. Nem mintha Szirákon délután négy órakor már véget érne a lése szerint ebben az időtájban fejeződik be. Egy kicsit elszámította magát a szövetkezet elnöke, mert a dohányföldön a palántázásnál még kint találtuk a brigád valamennyi tagját. Éppen ebben az órában fejezik be öt és félholdas dohánytáblájukon a palántázást. Nagyon boldogok az asszonyok, amikor megtudják, hogy az elnök fényképészt is hozott magával. A határ minden részében folyó munkát jól ismerő elnök míg a fényképek készülnek elbeszélget a dohány- termesztő brigád vezetőjével. A brigádtagok egy-két huncut, csípős megjegyzésére viccelődve felel, majd jó munkát kívánva indul tovább, hiszen van még a határnak egy olyan része, ahol ma még nem járt. Egy-két barátságos szó a mezőn ■ dolgozó embereknek sokszor többet ér mindennél. Nagyon jól tudja ezt Sztrehárszki István, a szövetkezet elnöke, ezért járja fd- radthatatlanul a sziráki dombokat. s intézkedik, hogy a legsürgősebb munkák gyorsan befejeződjenek. Növelik az előleget a nagy munkák idején Ságújfaluban Ságújfaluban, az Űj Élet Termelőszövetkezetben a kapásnövények mielőbbi megmunkálásának érdekében már korábban úgy döntött a termelőszövetkezet vezetősége, hogy a burgonya, a, kukorica, a cukorrépa és a mák területét egyénenként osztja szét a szövetkezetben dolgozó asz- szonyok között. így látták biztosítottnak a növényápolás elvégzését, hiszen az Űj Élet Termelőszövetkezet nem dicsekedhet munkaerő-fölösleggel. Ez persze mégsem jelenti azt, hogy a szövetkezeti gazdák ne akarnák eredményesebbé tenni az esztendőt, mint az elmúlt évben volt. A termelőszövetkezetben dolgozó asszonyok között felosztották az 5 hold mák. a 10 hold cukorrépa, a 25 hold burgonya és a 60 hold kukorica területét. A szövetkezeti asszonyokat a prémium♦ ♦ ♦ ♦ rendszerrel méginkább érdekeltté tették a munkában. Sőt elérték azt is ezzel a módszerrel, hogy dolgoznak a növényápolásban a családtagok is, hiszen a tervezett termésátlagokon túl elért cukorrépa, burgonya, vagy kukorica egy részét a munkaegység mellett prémiumként kapják meg az asszonyok. Burgonyából 70, cukorrépából 16 mázsát terveztek egy holdról átlagosan. A termelőszövetkezet vezetősége mindezeken túl arról is gondoskodik, hogy a nagy munkák idejére minden hónapban rendszeres pénzjövedelemhez is jussanak a szövetkezetiek. Eddig még minden hónapban megkapták az előleget, munkaegységenként 15 forintot. Ezt az állati termékekből, a nyolc holdas kertészet jövedelméből és egyéb, a növénytermesztésből adódó pénzjövedelemből • biztosították. A termelőszövetkezet már az idén jelentős mennyiségű burgonyát, búzát és aprómagot adott az államnak, mintegy 208 000 forint értékben Minden egyes kis palánta helyét megöntözik a kiültetés sikere érdekében. Az utolsó sorok palántázásánál a legszorgalmasabb tagok dereka is megfájdul. Közös összefogással fékezzük meg az Ipoly árját Van a szécsényi II. Rákóczi Ferenc Termelőszövetkezetnek olyan határrésze, amely késő tavaszig hatalmas tó látszatát kelti. A nagy, nyári esőzések idején sem kíméli a területet az ár i Az elmúlt évben 880 ka- tasztrális hold rét, legelő és 200 hold szántóföld termésének jelentős részétől fosztotta meg a szövetkezetét a viz. A szécsényi szövetkezeti gazdák minden második, harmadik esztendőben eredménytelenül dolgozzák meg a 200 hold szántót, s a 880 hold rét szénatermését is használhatatlanná teszi, elsodorja az ár. De ehhez hasonló gondokkal küzdenek Ludánvhalászi- ban, Monton, Drégelypalán- kon, Dejtáron, egyszóval valamennyi olyan községben, ahol az Ipoly keresztülszeli a határt. Dejtáron például az elmúlt évben 10 va- gonnyi széna esett ki a takarmányozásból, melyet elpusztított a víz. Ludányhalásziban az elmúlt évben is jelentős összeget fizettek ki a vízkárosultak között, hiszen az árterület megközelítette az 540 katasztrális holdat. Hasznos tapasztalataink vannak azt illetően, hogyan fékezték meg a víz pusztító hajtását egy-egy községben, közös összefogással. Dejtáron például már az elmúlt évben sem pusztította a határ azon részét, ahol a kertészet legfőbb növényféleségét, a paprikát termesztették. Gátat építettek a víz útjába, s így megmaradt a termés, a nagyszerű jövedelem. A gátépítésnek nem lenne különösebb akadálya azokban a termelő- szövetkezetekben sem, ahol most még az Ipoly vize soksok értéket tesz semmivé. Ha az 50—60 centiméter magas partot gáttal megemelnék, a part mögötti alacsony területen sokszáz hold hasznosítása válna lehetővé. Nagyon sokat jelentene ez a termelőszövetkezeteknek, hiszen csak Drégelypa- lánkon 443 holdat, Honton mintegy 260 hold termését mentenék meg, amelytől eddig csaknem teljes egészében elestek a termelőszövetkezetek. A munkát természetesen az érintett termelőszövetkezeteknek kellene kezdeményezni. A pénzösszeget, a gátépítésre fordított munkát a víztől megmentett terület megmunkálása, hozama rövid idő alatt megtérítené. Minden bizonnyal támogatnák c munkában a szövetkezeteket a községi tanácsok és az egyéb társadalmi szervek, hiszen termelőszövetkezeteink ügye az idei tavasztól nálunk is az egész közösség ügyévé vált. Ma még sok helyen arra kényszerülnek az emberek, hogy munkájukat függővé tegyék az elemi csapásoktól, így a víztől is. De közös ösz- szefogássnl megfékezhetik, úrrá lehetnek a természeten. nézésről egy szót sem szólt. Rendszertelen beszámolójában Jósika bácsi vesztére megemlítette a háztáji föld kérdését is. Alighogy leült, az első hozzászólónak Fabi Lajos jelentkezett. — Négy hold földet hoztam a közösbe, s ebből egy talpalatnyi sem jár vissza? Nyomorult rokkant ember vagyok, s hogy nem bírok dolgozni dögöljek meg? A szavak hallatára zúgni kezdenek a teremben lévők, de Fabi Lajos folytatja. — Nem ezt írja elő az alapszabály — meglobogtatja kezében a mintaalapszabályzatot — nem ezt írja a Népszabadság sem — bizonyításként felmutatja a kivágott cikket — no meg nem ezt mondták a bányászok sem, amikor aláírtam a belépési nyilatkozatot. — Igaza van Lajos bácsi! — kiabálják többen is a remegő hangú, megtört embernek, aki tovább mondja a magáét. — Fabi Lajos nem kaphat háztájit, de Csala Pista a kocsmáros, az kaphat, mert ő az elnök veje. A tejkezelő Rozinak is van háztájija, mert ő az elnök menye. Nekik sincs munkaegységük, meg nekem sincs! — Könny csillan Lajos bácsi szemében. Kabátja ujjúval letörli, majd leül.' Akácz Jóska bácsi sápadtan ül az elnöki emelvényen. A terem zúg, morajlik mint a megbolygatott méhkas. Felállna, de nem mer. Fél, hogy lehurrogják. De alkalma sincs, hogy közbeszóljon, mert egyszerre vagy tíz kéz emelkedik a levegőbe. Káposzta Jani bácsi kapott szót. Az izgalomtól reszket a hangja. ~ — Nem értek egyet a vezetőséggel — kezdi. — Mi sem! — kiabálják vagy harmincán. Jani bácsi szétnéz. megvárja míg elül a lárma, s folytatja: — Az idén a rokkant Fabi Lajos nem kapott háztáji földet, jövőre nem kap más, azután már én sem, hiszen nem sokáig bírok már dolgozni, pedig 15 holddal léptem be. — Mit számít az ezeknek? — szakítják félbe a beszélőt. — Akinek tetszik a képe az kap háztájit, akinek nem szép a képe az nem kap! A teremben felborult a rend. Akácz Jóska bácsi homlokára verejtékcseppek ültek ki. Már bánja, fél hold földért ilyen cirkuszt. De mégis összeszorította a fogát. — No megállj te csámpás Fabi, ezt még megkeserülöd. Közben újabb felszólalók jelentkeztek, s mind neki, az elnöknek beszéltek. Agyában egymást kergették a gondolatok. — Ellenem a járás, a megye, most már a tagság is, s mind ez a Fabi, a kétszínű templombújó Fabi miatt. Az egyre izzóbb légkörben alig tudott szóhoz jutni Kecskés István, a szövetkezet párttitkára. Lassan kezdte felszólalását, mert tudta, minden szót meg kell rágnia, s a kialakult helyzetből valahogy ki kell rántania az elnököt, meg az őt támogatókat. — Igazam van az előttem felszólalóknak — kezdte, s a teremben helyeslő moraj hallatszott, majd így folytatta — a szövetkezetben helye van a rokkantaknak ugyanúgy mint az öregeknek, vagy a betegeknek. A szövetkezetben személyi bosszúból nem érhet senkit kár, ezért van a közgyűlés, hogy a visszaéléseknek elejét vegye. — Ügy van, igazad van Pista! — szólnak közbe többen is, de ő folytatja. — Javasolom, hozzunk határozatot ebben a, háztáji földkérdésben, és zárjuk le a vitát. Azt mindenki elismeri Jóska bácsi és néhány társa kivételével — mutat az elnöki asztal felé — hogy Fabi Lajosnak jár a háztáji föld. Ha jár adjuk ki, ugyanott, ahol a többi kapta. — Ügy van! — zúg a helyeslés. — Akkor szavazzuk meg, s a vezetőség mint mindig, most is köteles végrehajtani a közgyűlés határozatát. Egyszerre emelkednek a karok a levegőbe. Akácz Jóska bácsi félve néz a karok erdejére, majd feláll s beszélni kezd. — Ha a közgyűlés így határoz ám legyen, kiadjuk a vitás háztájit. Amikor lezárult a vita Akácz Jóska bácsi megköny- nyebbülten ült le, hiába magában, ha nehezen is, de elismerte, hetek óta nyomta szívét Fabi Lajos vitás földje. Kata János
