Nógrádi Népújság, 1961. május (17. évfolyam, 35-43. szám)

1961-05-27 / 42. szám

1961. május 27. M08RÄDI RÍPÜJSAS 3 RÉSZLEGFEJLESZTÉS A SALGÓTARJANI VEGYESIPARI VÁLLALATNÁL Vasárnap élelbelép a nyári menetrend Május 28-án, vasárnap lép I menetrendben a kocsik már életbe a közlekedés nyári me- Szorospatak bányatelepig is netrendje. A Budapest—Salgótarján közötti vasúti közlekedésben az eddig érvényben lévő me­netrendtől lényegesebb eltérés nem lesz. Az Autóközlekedési Válla­lat az igények jobb kielégí­tése érdekében több változta­tást hajtott végre. Többek kö­zött vasárnap is lesz autó­közlekedés Nógrádsipekrői Szécsényen át Salgótarjánba, illetve Balassagyarmatra. A Salgótarján, Nógrádmegyer, Szécsény közötti útvonalon vasárnap egy járattal több közlekedik majd. Ugyancsak bővül az autóbuszforgalom a Salgótarján. Endrefalva, Szé- fcsény közötti viszonylatban. Autóbuszjáratot kap Garáb község is. A kirándulók uta­zását segíti elő a Salgótar­ján, Nagybátony, Galyatető Mátraháza útvonalon közle­kedő járat. Naponta közleke­dik majd a Salgótarján, Bükkszék közötti autóbusz Nagybátonyon keresztül. Az új menetrendben több járat biztosítja majd a vizslásiak utazását. Jelentős változás lesz a sal­gótarjáni helyijáratban is. Az eddigi gyakorlattól eltérően a különböző járatok nem egymást követően, hanem félórás időközökben közleked­nek majd. Bővítik a nagy- bátonyi helyijáratot is: az új közlekednek. Hittel, akarattal Többségükön hasznos, szép eredményekkel biztató meg­beszélések, viták, újabb és újabb gondolatok felszínre- kerülése és természetesen számos jó intézkedés, elhatá­rozás jellemzi . ’mostanában a műszaki értelmiség életét, munkáját. Mérnökök, techni­kusok, közgazdászok kutat­ják, keresik azokat az új le­hetőségeket, módszereket, amelyekkel emelni lehet a vállalati gazdálkodás színvo­nalát, jobbá, olcsóbbá lehet tenni a termelést. Adódik ez abból, a — bát­ran mondhatjuk — új hely­zetből, megváltozott körülmé­nyekből és feladatokból, ame­lyek ’ma. iparunkat jellemzik. Induljunk csak ki a második ötéves terv céljaiból, annak is legfontosabb, részéből: biz­tosítani kell, hogy már 1961- ben a termelés növekedése kétharmadrészben a terme­lékenység emelkedéséből származzon. Lehet-e ezt az igen komoly feladatot régi módon megoldani? Általáno­san elismert, hogy nem! Ah­hoz, hogy a termelékenység szakadatlan növelésének fel­tételeit minden vonatkozás­ban biztosítsák —. igen, ah­hoz a műszaki irányításnak szervezésnek, a vállalati gaz­dálkodásnak a korábbitól lé­nyegesen fejlettebb színvo­nalára van szükség. Az elmúlt hónapokban le­zajlott vizsgálatok, mérések éppen annak szükségességét igazolják, hogy a vállalati Javuló fegyelem — növekvő teljesítmény Kisterenyén A kisterenyei bányaüzem hosszú éveken keresz­tül egyike volt azoknak a bányáknak, ahol tröszti szin­ten is legmagasabb volt az igazolatlan távolmaradás, sok volt a baleseti kiesett műszakszám — ebből pedig az is következett, hogy gyen­ge volt az összüzemi telje­sítmény. Az 1960. évi munkát érté­kelő műszaki és termelési ta­nácskozáson — ez év elején — a bánya vezetői fogadták, hogy mindent megtesznek a munkafegyelem megszilárdí­tás érdekében. Ténykedésük azt a célt szolgálja majd, hogy kijussanak a holtpont­ról, s a fegyelem javítása terén hasznos eredményeket érjenek el. Vajon sikerült-e ezt elérni Kisterenyén — er­re voltunk kiváncsiak leg­utóbbi ott-jártunkkor. Csak a statisztikai számo­kat is vizsgálva megállapít­ható, hogy jelentős a fejlő­dés. Ezt elsősorban az igazo­latlan hiányzások csökkenté­se bizonyítja legjobban. Míg az elmúlt év első négy hó­napjában összesen 42 hi­ányzás fordult elő a bánya­üzemnél, addig 1961 hasonló időszakában már csak 16 műszak esett ki ilyen okból. A havi alakulás még szem­Á Balassagyarmati Bútorgyárban 27 százalékkal nőtt a termelékenység A Balassagyarmati Bútor­gyár egyre fontosabb szerepet tölt be megyénk helyiipará­ban, a növekvő bútorigények kielégítésében. A gyár az elmúlt év ele­jén tért át az ízléses kom­binált szekrények gyártására. Kezdetben sok problémával kellett megküzdeniök a gyár vezetőinek, dolgozóinak. Azóta nőtt a munkások begyakor­lottsága, több mint egy éve áttértek az egyéni normára, amelyeket az elmúlt hónapok­ban már felül is vizsgáltak. A műszaki intézkedések kere­tében új hengercsiszoló és lakkfúvó berendezést helyez­tek üzembe. Mindezek nyo­mán az egy ledolgozott órára eső termelési érték ez év első negyedében közel 12 forinttal volt magasabb, mint 1960-ban. Ez azt je­lenti, hogy a bútorgyár a termelékenység tervezett 15 százalékos növekedése helyett mintegy 27 szá­zalékos emelkedést ért el. már az év első három hó­napjában. Ezt a nagyszerű teljesítményt kevesebb lét­számmal, a béralapterv be­tartásával biztosították. Egye­dül a törzsórabér túllépése rontja a kedvező képet. A termelékenység ilyen je­lentős növelése mellett gond­juk volt arra is, hogy a gyártmányfejlesztés kereté­ben új terméket állítsanak elő. Az elmúlt napokban ké­szült el egy hét darabból álló modern kombináltszoba mintagarnitúrája. betűnőbb. Míg 1960. januárjá­ban 13, áprilisban 20. ezzel szemben ez év januárjában már csak 2, áprilisban pedig egyetlen igazolatlan hiány­zás sem fordult elő a bányá­nál. Hogyan érték el ezt a ja­vulást Kisterenyén? — Az volt a véleményünk, hogy elég volt a könyörgés­ből — mondja Ujj János, a bánya vezetője. Bár igyekez­tünk meggyőző szóval hatni azokra az emberekre, akik már a notórius lógósok, mu­lasztók közé tartoztak, min­den törekvésünk hiábavaló­vá vált. Voltak olyan embe­reink, akik nemcsak hogy rendszeresen hiányoztak, ho— állandó betegszabadsá­got töltöttek, de ha bent voltak a bányában, akkor sem dolgoztak. Ezzel rontot­ták a többi becsületes em­berek, az egész bánya mun­kamorálját is. Itt már ra­dikális intézkedéseket kellett végrehajtanunk. A tények igazolják, hogy az intézkedések he­lyesnek bizonyultak. Azzal, hogy példás büntetéseket, felelősségrevonásokat alkal­maztak, a közösség is kita­gadta soraiból az olyan em­bereket, mint Oláh József, Ducza Sándor, Bacsa István, vagy Oláh Kálmánt, akiknek már ebben az esztendőben is meghaladta a nyolc műsza­kot igazolatlan hiányzásuk. Jó hatást váltott ki a dol­gozók körében azoknak a határozatoknak röpgyűlése- ken történő ismertetése is. amelyet a bánya mozgalmi és gazdasági vezetői hoztak a munkafegyelem megsértői­vel szemben. Kisterenyén ma már odáig jutottak, hogy egyetlen gyűlés, megbeszélés sem múlhat el anélkül, hogy maguk a bányászok ne vet­nék fel a még ma is meglé­vő lazaságokat, s kérik a kö­zös összefogást a munkafe­gyelem megsértőivel szem­ben. Ennek folytatása, hogy bár lényegese^ javult a hely­zet Kisterenyén. de — első­sorban a bányamesterek — még ma is eavéni beszélge­tést folytatnak azokkal a dolgozókkal, akik vagy ko­rábban hagyják abba a mun­kát, vagy később szállnak le a munkahelyre. Ebben pél­dát mutat Sándor Kálmán, a tordasi üzem bányamestere, aki nevelő munkájával csak­nem megszüntette üzemében a késést, a mujica korábbi abbahagyását. A melleit, hogy Kistere- nye elsősorban az iga­zolatlan hiányzás terén vitte el a „pálmát” a tröszt üze­mei közül, igen magas volt a beteglétszám, a 2—3 napos betegségből kieső műszakszám is. A bánya vezetői látták: e téren is kell valamit tenni. Az állandó betegellenőrzés megszervezése melleit össze­hívták azokat a dolgozókat, akikről tudták, hogy a fizetés utáni napon legalább két műszakot „betegségben” töl. tenek el. Nem várt változás következett be. Egyik hónap­ról a másikra több mint 100-zal, az 1960-as év első hónapjához viszonyítva pe dig közel 200-zal csökkent a kiesett betegműszakok szá­ma. Az igazolatlan hiányzás lé nyeges csökkenése, a keve­sebb betegműszak száma — egyszóval a kisterenyei bá­nya mozgalmi, gazdasági ve­zetőinek, de az egész kollek­tívájának meggyőző munkája még szembetűnőbb akkor, ha figyelembe vesszük, hogy a csökkenés a nagyobb létszám ellenére is bekövetkezett. Kisterenyén a munkafegye­lem megszilárdítása igen ha­tékonyan érezteti a termelés­ben is hatását. A kevesebb kieső műszakkal, a munkaidő jobb kihasználásával ará­nyosan emelkedik a bánya dolgozóinak összüzemi telje­sítménye is. Míg 1960-ban csak 858 kilogramm volt az összüzemi teljesítmény, ad­dig ez év azonos időszaká­ban 883, áprilisban pedig 941 kilogramra emelkedett ez a szám. rdcines a türelmes szót,, a felvilágosító mun­kát alkalmazni a munkafe­gyelem megszilárdítása ér­dekében. A kisterenyei pél­da is bizonyítja: ahogyan ja­vul a munkafegyelem, úgy emelkedik a termelékenység, többet kereshetnek a bányá­szok. Ez pedig ahhoz vezet, hogy a fegyelem megszilár­dításával együtt a kístere- nyeiek is eljutnak majd oda, hogy maradéktalanul teljesít­hetik a rájuk szabott terve­ket. Somogyvári László munkafolyamat alapos meg­ismerése, a részletes és mindenre kiterjedő elemzés, a gazdálkodás komplex meg­szervezése egy sor tekintet­ben napjaink, illetve a jövő feladata. Régi álláspontról, túlhaladott szemlélettel e kérdésekben lehetetlen az előrehaladás. Könnyebb volt a helyzet, amikor még a mennyiség dominált és nem kapott megfelelő súlyt a gaz­daságosság. Nem okozott na­gyobb fáradtságot az sem, amikor a termelési és ter­melékenységi feladatokat fő­leg a létszám növelésével ol­dották meg. A napjainkban folyó nagyarányú rekonstruk­ció szintén gyorsan és ked­vezően érezteti hatását, de nem lehet mindig és csak a beruházásokra sem számítani. A fejlődésnek ez csak egyik vonatkozása. Annak az egész­séges szemléletnek, felfogás­nak a kialakításához, amely összefüggéseiben vizsgálja hogy mit. hogyan és mennyi­ért termelünk, — annak ki­alakításához többre van szük­ség. A tudományosan meg­alapozott, sokoldalú gazdasá­gi számításokkal alátámasz­tott tevékenység úi módsze­reket új szemléletet igényel. Mérnökeink, technikusaink túlnyomó többsége úgy fogja fel az életet, a jövő felada­tait. ahogyan az éppen előt­tünk áll. Látják, megnöveke­dett felősségüket, élnek egy­re. nagyobb önállóságúikkal, az alkotás lázától fűtve újabb ás újabb intézkedése­ket, eljárásokat, megoldáso­kat hajtanak végre. Ebben a kedvezően kialakult helyzet­ben itt-ott vannak olyan hangok is, amelyek elütnek a nagy többségtől. Némelyek sötétre festik a képet, eltú­lozzák a nehézségeket, egye­sek kishitűségbe esnek. Sen­ki nem tagadja, hogy nehéz­ség akad bőven. A baj in­kább akkor kezdődik, amikor a megoldás módját keresve akadnak. akik összekeverik az olyan problémákat, ame­lyek elintézése rájuk vár, azokkal a gondokkal, ame­lyek kiküszöbölése mások feladata. Egyik nagy vállala­tunk napokban tartott tanács­kozásán néhány műszaki 've­zető úgy nyilatkozott, hogy a párttitkár véleményével el­lentétben nem látják valami biztatónak a további felada­tok megoldását. Sorra-rendre ismertették a nehézségeket, a gondokat. Amikor viszont arról volt szó, hogy meg­nézzük ki oldhatja meg azo­kat, akkor kiderült, hogy a problémák túlnyomó többsé­gét helyben lehet csak leküz­deni. Ha a munkaszervezés gyenge, romlik a minőség, nincs megfelelő technológiai utasítás, vagy éppen rutin­ból, tapasztalatból határoz­zák meg a gépkihasználás fo­kát, a bér- és létszámgazdál­kodást, — akikor ennek ki­javításáért senki más nem felelős, csak éppen az ottani vezetők. És ezzel a kérdéssel függ össze, hogy a normák felül­vizsgálása nyomán a munká­sok egyre határozottabban és következetesebben elvárják a műszaki feltételek mara­déktalan biztosítását. Ezt a kívánságukat világosan ki is fejtik. Kétségtelen, hogy a munkásoknak ez a megnöve­kedett igénye fokozza a mű­szakiak felelősségét, még elő­relátóbb munkát, még jobb módszereket kíván meg tő­lük. Ismeretes, hogy a nor­mák felülvizsgálása nemcsak és nem elsősorban a százalé­kok korábban szokásos visz- szahúzását jelenti. Mindenek­előtt azt célozza, hogy a mű­szaki fejlesztés, a jobb mun­kaszervezés, a javuló fegye­lem útján növekedjen a ter­melékenység, a dolgozók a lehető legkedvezőbb körül­mények között hasznosíthas­sák munkaidejüket. A mun­kanap-fényképezések pedig erőteljesen aláhúzták, hogy a kieső idők nagy többsége a munkástól független okok miatt következett be. Ezek kiküszöbölése, a jobb munka­körülmények megteremtésé-, hez szükséges műszaki fel­tételek biztosítása pedig nem egyszerűen műszaki, hanem elsőrendű politikai kérdés is. E feltételek biz­tosítása, a munka zavartalan­sága minden tekintetben erő­síti a dolgozók és a vezetők közötti kapcsolatot, növeli a műszakiak tekintélyét, meg­sokszorozza a munkások al­kotó kedvét. Hol lehet és szükséges el­kezdeni a megváltozott kö­rülményeknek és feladatok­nak megfelelő munkát? Min­denekelőtt ott, hogy a mű­szakiak ismerjék meg még jobban, mélyedjenek el még alaposabban vállalatuk gaz­dálkodásában, a munkafolya­matok összefüggéseinek ta­nulmányozásában. Ehhez kap­csolódik, hogy nagy körülte­kintéssel és gonddal válasz­szák ki azt az egy, vagy egy­néhány főfeladatot, amelyek­ben előrehaladva az egész vállalat ügyét jelentősen to­vábblendíthetik. ’Mindezekhez pedig szükséges, hogy a vég­rehajtásban az egyes posz­tokon a legjobban megfelelő emberek álljanak, ismerjék és magukénak vallják a mű­szaki intézkedéseket a mun­kások is. A párt általános helyes politikája, a vállalati párt- bizottság,olc, pártszervezetek mind hatékonyabb gazdasági szervező- tevékenysége egyik és elsőrendű biztosítéka an­nak, hogy a műszakiak le- küzdik á nehézségeket, tevé­kenységük még hatékonyabb lesz. Ezzel párosul a munká­sok egyetértése, növekvő al­kotó kedve. A ’műszakiaknak is megvan a megfelelő ere­jük, elszántságuk, tudásuk és tapasztalatuk, hogy való- raváltsák a rájuk eső felada­tokat. Megoldhatják, mert akarják és hiszik is, hogy a korszerűbb, a fejlettebb gaz­dálkodás, a magasabb szín­vonalú műszaki tevékenység az ország éis saját maguk ja­vát szolgálja. A jövőbe ve­tett bizalom hatja át egész népünket, benne a műszaki értelmiséget is. Ez‘ a jövő pe­dig még több, még jobb mun­kát kíván ’munkástól, műsza­ki vezetőtől egyaránt. ♦ ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ Megkezdték a mizserfai 100 személyes munkásszálló épí­tését. A beruházási összeg meghaladja az 5 millió forin­tot. A minden igényt kielégítő munkásszállót jövő év közepén adják át rendeltetésének. Képünkön: már a falazási munkát végzik. Lesz-e ruhatár? A Salgótarjáni Vegyesipari Vállalat ebben az évben rész­legfejlesztéseket tervez. Első­sorban azokat a részlegeket fejlesztenék, ahol javítani szükséges a szolgáltatási mun­kát. így fejlesztik majd az autó, rádió, televízió és mérlegjavító részlegeken. A fejlesztés révén — amely bi­zonyos korszerűsítésben és némi létszámfejlesztésben nyilvánul meg — jelentőseb­ben bővül a kapacitás, amely azt eredményezi, hogy ezeken a részlegeken bővül a javító szolgáltató tevékenység. PRÉMIUMFELTÉTELKÉNT SZEREPEL A SZOLGÁLTATÁSOK TELJESÍTÉSE A megyei tanács ipari osz­tálya megállapította a helyi- ipari vállalatok részére az új prémiumfeltételeket. Az új feltételek szerint döntő mó­don szerepel a szolgáltatások teljesítése. Az idei tervév­ben csak azok a vállalatok, illetve prémiumra jogosult dolgozók csak akkor kapják meg a prémium teljes össze­gét, ha a vállalat teljesítette szolgáltatási tervét. Nem tel­jesítés esetén is kap a vál­lalat prémiumot, azonban ahány százalékkal elmaradtak a szolgáltatási terv teljesíté­sében, annyi százalékkal csök­kentik a kifizetésre kerülő összeget. Az új prémium­feltételeket már bevezették. A Salgótarjánba érkező ki­rándulócsoport bizony nem mindennapi gonddal találko­zik abban a pillanatban, ami­kor leszáll a vonatról. Az ál­lomásépületben ugyanis hiá­ba keres ruhatárt, vagy bár­milyen lehetőséget, ahol cso­magját megőriznék. A főtéri állomáson már több mint 1 éve szünetel a ruhatári szolgáltatás. Igaz, hogy a korábbi helyi­ség nem felelt meg céljai­nak, az őrizet nem volt biz­tonságos. Az állomásvezetés éppen ezért a múlt év már­cius 8-án azzal a javaslattal fordult a Budapesti Igazgató­sághoz, hogy kisebb átalakí­tással biztosítsák a korszerű, biztonságos ruhatárat az ál­lomáson. Július közepén az igazgatóság vizsgálatot is tartott — a régi ruhatárt be­csukták. Ezután javaslatot kért az új helyiség létesítésé­re, szeptemberben pedig váz­latot igényelt. Mindez meg­történt — viszont a panasz­könyvi beírások egyre sza­porodnak. Csodák,csodájára november 18-án az igazgató­ság könyvelősége aziránt ér­deklődik, hogy az állomáson miért nincs ruhatár. Sőt az állomás személyzetét is meg­gyanúsítják: bizonyára ők szorgalmazták a panaszköny­vi beírásokat. Újabb kilin­cselések az igazgatóságon, vizsgálatok Salgótarjánban, Ígéretek, — de ruhatár még ma sincs. Az utazás kultúráltságáról így aztán épületes jelzők hangzanak el, szidják a hely­beli vasutasokat, akik nem okai, hogy e fontos szolgálta­tási igénynek nem tehetnek eleget. A túristák, az átuta­zók száma pedig egyre sza­porodik. Az egy évvel ez­előtt erre járt külföldi ven­dégek most fejcsóválva ve­szik tudomásul, hogy azóta sem változott a helyzet. Nyugodtan állíthatjuk, hogy a ruhatár átalakítása nem kerülne annyiba, mint amennyi forint már elveszett annak hiánya miatt. Rosszul járt a MÁV is, még rosszab­bul az utazóközönség. Na­gyon ideje lenne, ha az egy­mást keresztező javaslatok, vizsgálódások helyett a Bu­dapesti Igazgatóság illetéke­sei végre ruhatárral is meg­lepnék az utazókat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom