Nógrádi Népújság, 1961. május (17. évfolyam, 35-43. szám)

1961-05-27 / 42. szám

4 NÓGRÁDI NÉPÜJSAO 1961. május 27. Klubjaink életéből Megyénk művelődési ottho­naiban új népművelési forma, a klubélet bontogatja szár­nyait. Népművelési munká­saink helyesen ismerték fel a klubmunka jelentőségét a művelődéspolitikai irányelvek jobb, gyorsabb végrehajtásá­ban, a művelődési otthon te­vékenységének szélesítésében, a lakosság sokoldalú kulturá­lis foglalkoztatásában, neve­lésében. Az általános igény kielégí­tésére igyekeznek községi ta­nácsaink, művelődési ottho­naink megteremteni a szük­séges feltételeket: bővítik a művelődési otthonokat; köz­ségfejlesztési alapból, műkö­dési bevételből és a lelkes aktívák, szakköri tagok oda­adó munkájából igyekeznek otthonossá, ízlésessé, kényel­messé tenni a klubokat. Nép­művelőink törekednek arra, hogy a klubokban televízió, rádió, lemezjátszó, lemezek, könyvek, napilapok, folyóira­tok segítsék elő a közvetett nevelés hatékonyságát. A fiatal korosztályok szórakoz­tatása érdekében gondoskod­nak különböző társasjátékok beszerzéséről. Ezek a kultúr- cikkek jelentős szerepet ját­szanak a klubok életében. A televízió színházi közvetíté­seit, filmbemutatóit, ismeret- terjesztő előadásait tömegesen élvezik, sokszor kicsinek bi­zonyul a klubszoba az ér­deklődés kielégítésére. Ha­sonlóan kedveltek a rádió különböző adásai, különösen akkor, ha a klubvezető idő­ben felhívja a látogatók fi- gyelrfiét egyes közvetítések meghallgatására. Ami ennél a szórakoztatva nevelésnél lényeges: nem kényszerítjük akaratunkat a résztvevőkre, hanem szabadon, kedvük sze­rint töltik el szabadidejüket. A televízióval rendelkező klubok ezért látogatottak még a vasárnap délelőttökön is. A kedvük szerint való idő­töltés céltudatos irányításával még nem léptünk a rendes kerékvágásba. A szórakozta­tási program kialakításánál még nem eléggé érvényesül a dolgozók igénye, érdeklő­dése, a rétegeződés, szakmák, társaságok, kedvtelések sze­rinti szervezés. Esetenként agyonszervezett, aprólékosan kidolgozott program várja a látogatókat, más esetben irá­nyítás, érdeklődés-felkeltés és befolyásolás nélkül ké­szülnek el a programok. Meg kell jegyezni, hogy a két véglet helytelen. Nem segíti elő például Somoskő­újfalu művelődési otthonának klubjában a sok klubtaggyű­lés és vezetőségi ülés a klub­tagok vonzódását, á pihenés és a kultúrált szórakozás biztosítását. Még kevésbé az irányítás nélkül, szűkkörűen szervezett klubprogram kibő­vítésére szolgáló kártyacsaták, a szükséges felügyelet nélküli spontán szórakozások. Több alkalommal felmerült, hogy szabad-e a klubokban kár­tyázni. Tekintettel arra, hogy az emberek szeretnek és akarnak kártyázni, nem va­gyunk a kártyajáték ellen, de a „hazardírozásról” le kell szoktatni az embereket. Arra kell törekedni, hogy más szó­rakoztató játékokat is meg­kedveltessünk a művelődési otthonokban. Az eddig elmondottakon kívül milyen művelődési le­hetőségeket kell kiaknázni a művelődési otthonokban, klubokban? Mindenekelőtt az olvasás, ismeretterjesztés számtalan formáját és módszerét. Nép­művelőink, klubvezetőink ne riadjanak vissza ettől a ke­vésbé látványos, de nagyon fontos tevékenységtől. Felol­vasások, könyvismertetők, könyvkiállítások, könyv- és filmankétok, a kötetlen be­szélgetések, viták, olvásókö- rök szélesíthetik a klub tar­talmi munkájának skáláját, érdekessé, színesebbé tehetik a klub programját. Elő kell segíteni, hogy a tsz-parasztok ügyesbajos dolgaikról a klu­bokban politizálhassanak, vi­tatkozhassanak, vagy éppen döntsenek egy-egy kérdésben. Felhasználhatjuk klubjainkat szemléltetésre is. Helyes egyes előadásokat alátámasz­tani olyan kiállításokkal, ké­pekei, könyvekkel, folyóira­tokkal, melyek a témához kapcsolódnak, akár elvi, akár gyakorlati vonatkozásban. Sokat tehet a klub az em­berek művészeti ízlésének fej­lesztésében is. Hanglemez- és táncesteket, szavaló- és tánc­versenyeket, szóló esteket, opera és operett ismertető­ket rendezhet. Szervezhet iro­dalmi, zenei esteket hangle­mezről, magnetofon segítsé­gével, vagy a művészeti cso­portok fellépésével is. Nem maradhat ki a külön böző játékos szórakozás sem. Sok klubban már nagyon he­lyesen alkalmazzák a szel­lemi fejtörőket, találós kér­déseket, dupla, vagy semmi játékot, klubtotót stb. Ez kü lönösen a fiatal korosztályok körében talált népszerűségre E bevált módszereken kívül helyes felhasználni a szóra­koztatásra az udvariassági ügyességi, találékonysági ve­télkedőket, divatbemutatókat kozmetikai tanácsadást stb. E fenti néhány dolog még közel sem meríti ki a klu­bok színes, sokrétű munká­jának lehetőségeit, csupán néhány módszert emeltem ki, melyek bevezetése, rendsze­resítése nem ütközik nagy akadályokba. A klubélet von­zóvá tétele megteremti a fel­tételét annak, hogy a műve­lődési otthonok a dolgozó tö­megek és családtagjaik talál kozóhelye legyen és ne csak a próbák, értekezletek szín­helye. V. I. Az egészségügyi felvilágosító munka eredményei Nógrádi tájak A FENNSÍKON Egyre többen tanulnak a helyiiparban is E1KÉSZÜLTEK A BEISKOLÁZÁSI TERVEK A közegészségügyi feladatok végrehajtása érdekében az utóbbi két esztendőben to­vább fejlődött a lakosság kö­rében végzett egészségügyi felvilágosító munka. Az elmúlt két évben első­segélynyújtásra és házi beteg­ápolásra 50 főt képzett ki két egészségügyi csoportnál a Vö­röskereszt. Ezenkívül létre­hoztak 139' egészségügyi állo­mást 659 fővel, 24 főt képez­tek ki a házegészségőri teen­dők ellátására és 48 tsz egész­ségügyi felelős tanulta meg a termelőszövetkezeti egészség- védelemmel kapcsolatos tenni­valókat. FÉNYKÉPEZŐGÉP GYŰRŰBEN Ditrich Kúra hamburgi mérnök, eredeti fényképező­gépet szerkesztett, amely kö­ves gyűrű formájában az em­ber ujjára húzható. Ez a világ egyik legkisebb fény­képezőgépje. Négy kerek ne­gatív fér bele, a negatívok­ról 18-szoros nagyítás készít­hető. A karancsságiak büszkesége Két hete, hogy megnyitotta kapuit a karancsságiak új művelődési otthona, amelynek önerejű építéséből a ter­melőszövetkezeti község apraja-nagyja derekasan kivette részét. Az új művelődési otthonban a pártszervezet helyi­sége mellett klubszobák vannak, a nagyteremben pedig különféle kulturális rendezvényeket, mozielőadásokat tar­tanak. Az otthont ezen a héten már az Állami Déryné Színház is nagysikerű előadásával avatta fel, bemutatta a Juanita csókja című operettet. Ezenkívül 93 elsősegély- nyújtó tanfolyamon 2915 fő vett részt, 102 anyák iskolá­ján mintegy 2000 leendő anya tanulta meg» az egészségügyi tennivalókat, 14 házi beteg­ápolási tanfolyamon mintegy 450, 13 bánya-egészségügyi tanfolyamon pedig mintegy 1200 dolgozó vett részt a me­gyében. A helyiiparban is csak úgy tudják emelni a műsza­ki színvonalat, a vezetés mun­káját, ha alapos felmérésen nyugvó, előrelátó tervezéssel készített intézkedéseket való­sítanak meg. A műszaki mun­ka erősítése, a vezetés szín­vonalának növelése egymást kiegészítő kölcsönhatásban levő feladat. E feladatok meg­valósítása — bár egyik is, másik is perespektívikus te­vékenység — jeléntős fejlő­dést eredményez a helyiipar­ban. A vezetők és dolgozók képzése, a tanulás, amelynek a termelőmunkában kell rea­lizálódnia, elősegíti a terme­lési, termelékenységi tervek egyre jobb teljesítését. Biztató az a kezdeti munka, amely megnyilvánul a. helyi­Halálkanyar ipar vezetői részéről, a me­gyei pártbizottság határoza­tának végrehajtása érdeké­ben. Az eddig elkészült ter­vekből látszik, hogy végre ér­demben foglalkoznak a helyi­ipari vállalatok vezetőinek, dolgozóinak képzésével is. A megyei tanács ipari osz­tályán már elkészült az a terv, amely meghatározza, hogy az 1961—62-es oktatási évben hányán tanulnak to­vább, vagy kezdik el tanul­mányaikat a könnyű- és az élelmiszeriparban. Az öt­éves beiskolázási terv meg­valósításával 1965. végére a helyiiparban a jelenlegi szak­emberek mellett két gépész- mérnök, négy vegyészmérnök és 22 technikus erősíti a ve­zetést és tevékenységük nö­veli a műszaki színvonalat. A jelenlegi gondokra már mérséklő hatással van az is, hogy a tavaly indult két éves művezetői továbbképző tan­folyamon, s a gazdaságpoli­tikai tanfolyamon közel 60-an vettek részt a vállalatoktól. E két tanfolyamon kívül szép számban kaptak politikai képzést is a különböző okta­tási formákon a helyiipar­ban. Jelentőségteljes a fontos kérdéssel kapcsolatban az is, hogy a vállalatok vezetői egy­re fontosabb tennivalóként kezelik a tanulást. Ezt a szemléletbeni fejlődést tükrö­zi az is, hogy az oktatási év végén a helyiiparból öten fejezik be a nyolc általá­nos iskolát. örvendetes, hogy a jövőben a vezetők képzése mellett gondoskodnak a dolgozók kép­zéséről is. A dolgozóknak el­sősorban a gépkezelői tanfo­lyam elvégzését teszik köte­lezővé. Az idén indul a két­éves üzemgazdasági tanfo­lyam, amelyen többen vesz­nek részt a helyiiparból is. Az ipari osztály egyéves vál­lalatgazdálkodási tanfolyamot is indít, jelentős létszámú hallgatósággal. Az osztály dol­gozói számára készült beis­kolázási terv értelmében min­den dolgozónak meg kell sze­reznie a megállapított határ­időig az előírt képesítést, il­letve a szakvizsgát. Ezek a tervek optimista kö­vetkeztetések levonására ösz­tönözhetnek. Azonban legyünk óvatosak a következtetések­kel, mert a tervek tettek nél­kül csak tervek. S még egy szót a tervekhez. Jó lenne, ha itt is — mint a szolgál­tatások megszervezésénél —• összehangolná az ipari osz­tály a helyiipar három szek­torának közös tennivalóit. E. I. HARTENSTEIN: Évezredek homályában teremben néma csend van. Lélegzetvisszafojtva ül továbbra is mindenki a helyén, pedig a vetítővásznon már megjelent a „Vége” fel­irat is. Egy alacsony, barna, középkorú férfi töri meg a csendet, helyéről felállva. — Emlékeztetni akartunk, emlé­keztetni azokat, akik könnyen felejtenek és megmutatni az azóta felnőtt generációnak, ifjúságnak a háború igazi énjét. Ennyit mondott Bokor Péter a film rendezője és új­ból - helyet foglalt. A filmen történelem napjai elevenednek fel. Emlékeznek ezekre a napokra özvegyek, árvák és mindazok, akik élet­ben maradtak, szinte vala­mennyi magyar család, mert talán nincs is olyan, akinek közeli, vagy távoli rokona ne pusztult volna el a második világháború vérzivatarában. 1943. január 12-én reggel a szovjet hadsereg elsöprő erejű támadást indított a front voronyezsi szakaszán. Majdnem 200 ezer magyar katona vesztette életét ott, ahol a Don széles ívben for­dul keletről dél felé. S Horthyék ezalatt győzelmes diadalmenetről szónokoltak. Az ország urai, akik bele­hajszolták a magyar népet a Szovjetunió elleni háborúba, továbbra is a katonák tíz­ezreinek behívását, hadba- szállását sürgették. És a film feleleveníti eze­ket a kockákat, meghamisít- hatatlan, eredeti dokumen­tumok ezek. K arády Katalin, könnyes szemmel, fátyolos han­gon énekelte a „Jó éjt drága kis hadnagyom” c. dalt, de a távoli mezőkön a magyar határt „védő” katonák már nem hallották meg ezt. Ször­nyű kontraszt. A horthy- propaganda és az izmokat tépő valóság. Búsás haszonról, az ország határainak kiterjesztéséről ál­modoztak Moszkva felé. Kau­kázus, a bakui olajmezők felé kacsingattak uraink. De hiba csúszott a számításukba. A németek és magyar csatlósaik, nem jutottak el Moszkváig. Nem jutottak el a bakui olaj­mezőkig. Sztálingrádot nem tudták elfoglalni, hiába lőt­ték porrá ezt a virágzó vá­rost. Hézagok képződtek a fronton, s ezeket a hézago­kat a második magyar had­sereg katonáival tömték be. Dokumentum, dokumentum után. Megtizedelésről, 45 ezer munkaszolgálatos halálba haj­szolásáról, éhezésről, ruhát- lanságról. Vágóhídra terelve haltak meg a magyar kato­nák. De miért haltak meg sok tízezren a távoli hómező­kön? Hitlerért? Horthyért? A nagybirtokért? A magyar katona nem vonulhatott- visz- sza. Ök fedezték élő falként a német visszavonulást. Ko­vács Gyula vezérőrnagy úr, vitéz Jány Gusztáv vezér­kari főnöke intézkedett. „Nincs meghátrálás, aki szök­ni akar agyon kell lőni, itt csak meghalni lehet... 180 ezer magyar itt csak meghal­hatott.” kfe is soroljuk tovább a * * dokumentumokat. Em­lékeztetőül azoknak, akik ma is játszanak a tűzzel, talán ennyi is elég. Ez a film egy­szerűen nemcsak dokumen­tum, nemcsak emlékeztető. Tiltakozó vádirat is a múlt letűnt úri Magyarország ve­zetői ellen"és a jelenlegi re- vansiszta politikusoknak is. És ezért üdvözölhetjük új filmünket, amelyet fiatal, ma­gyar filmalkotók állítottak össze. Nem fog a film a ma­gyar, vagy a nemzetközi film­gyártás kiemelkedő alkotásai­hoz tartozni, de tiltakozó fák­lyaként, emlékeztetőül sokáig ott lesz a filmszínházak mű­során. Az Élet és Tudomány sorozat e legújabb kötete minden bizonnyal a sorozat legjobb kötetei közé tartozik. Eléggé semmitmondó címe után ítélve ugyan az em­ber nem nagy várakozással v • zi kézbe, de az első pár oldal után már nem tudja letenni. Érdekes? Több annál, - izgalmas olvas­mány. Hartenstein műve az ősrégé­szeti barlangkutatás népszerű története, illetőleg inkább színes krónika a kőkorszakbeli barlangi művészet felfedezésének, megis­merésének 80 esztendejéről. Él­ményszerű, regényes leírásokban számol be az Altamira-barlang festményeinek felfedezésétől kezdve az összes jelentősebb em­lékek feltárásáról, egészen a második világháború utáni kuta­tásokig. Spanyolországon, Fran­ciaországon át Afrikába vezeti az olvasót a tudósokkal, hol zűk sziklanyílások között, hol jég­hideg folyóvíz rohanó árjában, hol meg forró hegyoldal borotva- éles törésű sziklatörmelékén. Nem lehet megrendülés nélkül olvasni arról a rengeteg küzde­lemről, amit e tudományág mű­velői vívtak értetlen emberekkel és a természet erőivel. Saoutuola törhetetlen, bátor hite. aki egye­dül szegült szembe az egész tu­dományos világgal az altamirai felfedezés hitelének elismerteté­séért, vagy a Lhote expedíció valósággal emberfeletti kitartása forró nappalok, fagyos éjszakák, vízhiány, homokviharok köze­pette a Tassili-hegység sziklafest­ményeinek lemásolása érdekében - mind olyan részletei a könyv­nek, amelyek túl a tudományos érdekességen, az emberi helyt­állás legragyogóbb példái közé sorolhatók. A szerző azonban nem csupán a felfedezések történetével ismer­teti meg az olvasót. A színes le­írások közben módot talál arra, hogy a művészeti emlékek ké­szítéséről, formai sajátosságairól és funkcióiról is beszámoljon, így tudjuk meg, hogy az őskori festmények kultikus célokat szolgáltak, sőt egy vadászvarázs­lat leírásával valósággal meg­eleveníti előtünk az őskori szer­tartást. A könyv témája tehát rendkí­vül érdekes, és ez az első ma­gyar nyelven megjelenő kötet, amely a kérdéssel ilyen részle­tesen foglalkozik. De Hartenstein írásművészete, ha lehet, még él­vezetesebbé varázsolja. Párbeszé­dek, találó reflexiók, szemléletes leírások kimeríthetetlen fegyver­tárával dolgozva, szinte iskola­példáját adja, hogyan kell nép­szerű ismeretterjesztő könyvet írni. Az illusztrációk, sajnos, nem méltók a könyv szövegéhez.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom