Nógrádi Népújság, 1961. május (17. évfolyam, 35-43. szám)
1961-05-17 / 39. szám
6 KÖSäADI NÉPÚJSÁG 1961. május 17. az idén tovább nö a termelőszövetkezetek állatállománya A nagyüzemi mezőgazdálkodásnak egyik legfontosabb jövedelmi forrása az állat- tenyésztés. Termelőszövetkezeteink ezen a téren már eddig is jelentős lépéseket tettek előre, de a törekvések még korántsem olyan mérvűek, hogy a fejlődést kielégítőnek mondhatnánk. A gazdaságok jószágállományának nagymérvű növelését elsősorban a szálláshelyek, istállók hiánya akadályozta, s ha egyelőre ideiglenes módon is, legtöbb helyen ezen kellett segíteni. Az állattenyésztéssel való fokozott foglalkozás érdekében ezen a tavaszon a megye egész sor termelőszövetkezetében láttak hozzá a gazdák istállók, sertésszállások, fiaztatók, juhhodályok, ólak építéséhez. Ezek a munkák részben a szövetkezetek szétszórt állományának egybevonását, részben azt a célt szolgálták, hogy eleget tehessenek gazdaságaink a nagyüzemi állattartással rájuk háruló feladatoknak. A Nógrád megyei tsz-eknek ebben az esztendőben jelentős lépést kell tenniök, hogy megfelelően járulhassanak hozzá az ország tej. tejtermék, hús és zsírellátásához, s örvendetes, hogy a célt szolgáló törekvések igen biztatóak. Termelőszövetkezeteink a megye által meghatározott tervszámokat ebben az esztendőben nemcsak teljesíteni akarják, de azon felül is igen jelentős számban növelik állatállományukat. Szarvasmarhából például az év végére a kívánt 12 500 darabbal szemben 17 265 darabot akarnak sajátjuknak mondani a megyei tsz-ek, az előírt 4500 tehénnel szemben pedig 6529 darabot. A közös sertésállomány a kívánt 22 ezer helyett a szövetkezetek szándéka szerint 23 231 darab lesz, a tenyész- koca éppen ezer darabbal haladja meg a megyei tervezettet — 4300 darab lesz. A juhállományban 34 ezer darab az idén elérendő szám, de a termelőszövetkezetek közel 40 ezret akarnak számlálni, és több mint 23 ezer lesz az anyajuh. A nagyüzemi baromfitenyésztéssel ugyan még elég nehezen barátkoznak a szövetkezeti gazdaságok, de az eziránti érdeklődés jelei már mutatkoznak lassanként. A kért 15 ezer tyúkfélével szemben 21 200 darabra lehet számítani, s foglalkoznak kisebb mértékben a termelőszövetkezeteink a liba, kacsa és pulyka törzsállomány kialakításával is. Termelőszövetkezeteink állománya a március 31-i állapot szerint szarvasmarhából több, mint 14 ezer, sertésből szintén közel 14 ezer, juh- ból pedig meghaladja a 40 ezret. Ez biztató kilátást enged arra, hogy tsz-eink egyes területeken saját terveiket is túlteljesíthetik. Az egészségügyi kultúra fejlesztésének fontos feltétele a jó felvilágosító munka Az egészségügyi kultúra megteremtése, az egészségügy javuló feltételeinek további fejlődése érdekében igen fontos az egészségügyi felvilágosító munka megszervezése. Az egészségügyi szervek a Vöröskereszt tevékeny közreműködésével sokoldalúan gondoskodtak a közelmúltban a lakosság körében végzendő felvilágosító munkáról. Az egészségügyi dolgozók többsége szívesen vállalta a tanfolyamok vezetését. Javult a kapcsolat az egészségügyi dolgozók és a Vöröskereszt munkatársai között. A járásokban közösen szervezték meg az oktatómunkát. A vöröskeresztes szervek feladatul szabták meg, hogy a jövőben az eddiginél nagyobb . gondot fordítanak a tanfolyamok tartalmi színvonalának biztosítására. Ügy tervezik meg tanfolyamaikat, hogy az közvetett módon a lakosság politikai nevelését is szolgálja. Ennek érdekében még jobb kapcsolat kiépítését tervezik a TIT-tel és az egészségügyi szakszervezettel. Ügy nevelik a különféle tanfolyamokon a résztvevőket, hogy azok a pártnak a Vöröskeresztre vonatkozó határozatának végrehajtásában, a lakosság egészségügyi nevelésében még tevékenyebben közreműködj enek. Az elmúlt két évben 300 egészségügyi előadást és 500 filmelőadást tartottak a megyében. Emlékjelvénnyel tüntették ki a bányász énekes zenekar régi tagjait Bensőséges hangulatban ünnepeltek a múlt hét közepén, csütörtökön délután a zenészek és az énekesek a salgótarjáni Bányász Művelődési Otthonban. Fehér asztal mellett ültek a régi és az új tagok, hozzátartozók, hogy elbeszélgessenek a két kar hagyományairól, munkájáról, eredményeiről. A kis ünnepségen Ivüithi Sándor elvtárs, a Bányaipari Szakszervezet Trösztbizottságának munkatársa méltatta az ének- és zenekar fejlődését, szerepét és szólt azokról a szép eredményekről, amelyeket a zenei és énekkultúra terjesztésében értek el a résztvevők. Ezután sor került a bányászszakszervezet központja által alapított emlékjelvény kiosztására. Azok a régi ének- és zenekari tagok kaptak emlékjelvényt, akik évtizedek óta hűséggel és becsülettel teljesítik a művelődés terjesztésében önkéntesen vállalt feladatukat. Elsőnek Fenyvesi János bácsi, az idős dalos vette át a jelvényét, aki már 50 éve tagja az énnekkarnak. Óvári János zenész 40 év munkája után kapta a kitüntető jel- vénvt. öten kaptak 30 év, négyen 25 év, tizenöten 20 év és nyolcán 10 év munkája után jelvényt. Néhány idősebb dalost és zenészt kiváló munkájáért külön is mesju- talmaztak. A résztvevők szeretettel vették körül a kitüntetetteket. a két kar törzs- gárdájának tagjait, akiknek élete, munkássága példakép lehet a fiatalabbak előtt LÜMUMBA-EMLÉK- BÉLYEGEK EGYIPTOMBAN Egyiptomban egy emlék- bélyegsorozatot adtak ki Lumumba emlékére. A bélyegek többek között megörökítik az afrikai népeknek Kairóban március végén tartott 3. értekezletét. Az egyik bélyeg Afrika térképét ábrázolja, közepén Lumumba arcképével és egy széttört bilinccsel, ami a gyarmati rendszer széthullását jelképezi. 9 9 Megkezdték az Üvegipari Kiállítás rendezését JÜNIUS 10-ÉN NYITJÁK MEG A KIÁLLÍTÁST A Salgótarjáni Munkásmozgalmi Múzeumban már összegyűlt ^z anyag az üvegipari kiállítás megrendezéséhez. A múzeum dolgozói e héten már megkezdték a kiállítás rendezését. A múzeum új kiállítása bemutatja az üveg történetét, gyártását, a különböző termelési folyamatokat, az üvegipari gyártmányok fejlődését, általában üvegiparunkat. Az üveges szakma gazdagságát részben szerszámokkal, nyersanyagokkal, egyes technológiai eljárások ismertetésével, különféle gyártmányokkal mutatják be az érdeklődőknek. Kiállítják a Salgótarjáni Üveggyár makettjét is. A gyártmányok között szerepelnek a* Salgótarjáni Üveggyár és a régi társvállalat, a Párád—Sasvári Üveggyár termékei is a legrégebbiektől a legújabbakig. A Zagyvapálfalvi Üveggyár is képviseli a táblaüveggyártást a szokásos különleges gyártmányaival. Egyébként a kiállításon az ország minden üveggyárának szerepelnek a tipikus termékei. A kiállítás bemutatja az üvegipari szakma dolgozóinak múltbeli és jelenlegi életét is. A kiállításra kerülő munkásmozgalmi anyag, fényképes dokumentumok tanúsítják az üvegipari munkások részvételét a munkásmozgalomban. A szaklapok és a szakkönyvek a szakma elméleti és gyakorlati kérdéseinek fejlődését tükrözik. A nagy érdeklődéssel várt kiállítást az Építők Napja alkalmából június 10-én nyitják meg. Védjük hasznos madarainkat Az időjárás tavaszra fordultával elérkezett a hasznos madaraink fészkelése, illetve tojásrakás és költési ideje. A madár nemcsak ékessége a természetnek, nemcsak a szépség és ügyesség megtestesítője, hanem táplálkozásánál fogva igen fontos gazdasági tényező is. Igen nagy tehát a veszteség, amely különösen a rovarevő énekes madarak rohamos pusztulásával jár. Pusztulásukkal egyre nehezebb lesz a küzdelem, amit az ember ősellenségével, a káros rovarok millióival folytat. Sajnos — főleg most, tavasszal - sok meggondolatlan gyerek, sőt felnőtt is akad, akik szinte meg- akadályozhatatlanul pusztítják légpuskával, fészekkiszedéssel és egyéb eszközökkel hasznos madarainkat. Ha ezek a madárpusztítók tudnák, hogy egy kis cinege egy éven át hat és félmillió rovart pusztít el, de ezután még 12—16 fiókát is felnevel, ami megint azt jelenti, hogy egy cinege család több millió rovart fogyaszt el, Illetőleg ennyi kártételtől óvja meg a kertet, a nekünk minden időszakban olyan kedves erdőt, minden bizonnyal meggondolnák. vajon helyes-e madarainkat pusztítani. Igen gyakran találkozunk olyanokkal, akik léppel. csapdákkal, hurokkal fogdossák madarainkat. Ezekhez csatlakoznak légpuskás pusztítók Is, elfeledve, vagy nem ismerve a Magyar Népköz- társaság Minisztertanácsának idevonatkozó rendeletét, amelynek értelmében tilos a vadon élő madarak lövése, fogása, fogságban tartása, fészkeik megrongálása, fiókáik elszedése és bármilyen módon való pusztítása, a madarak adás-vétele, kitömése. Ugyanezen rendelet mondja ki azt Is, hogy amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, szabálysértést követ el és 500 forintig terjedő pénzbírsággal kell sújtani azt, aki a hasznos madarakat pusztítja, hatósági engedély nélkül forgalomba hozza. Megyénkben Igen elharapódzott a madárpusztítás, éppen ezért felhíváscsal fordulunk az illetékes szervekhez, valamint a vadász- társaságok és azok tagjaihoz, erdészekhez, vadőrökhöz, hogy a legszigorúbban járjanak el a madárpusztítókkal és a madarakat fogdosókal szemben. Csak a tudatlan és rosszindulatú ember bánt ja. és irtja a madarakat. Védjük és oltalmazzuk szárnyas munkásainkat, mert ezzel óriási rovar-kártételtől óvjuk meg mező- gazdaságunkat. Barta Simon, erdészeti-vadászati felügyelő. Szocialista módon dolgozni és élni \ y, Alig szállt le a vonatról, beszélni kezdett: % — Meglepődtél a táviratomon és húsz év után a vá% ratlan látogatásomon, ugye? Ismersz, ezért sejtheted, hogy % nem akármilyen ügyben teszek ilyen gyors elhatározásokat. ^ Most én nagyobb izgalommal kérem tőled a segítséget, mint f te annak idején az érettségi előtt Mert nemsokára 38 éves f fejjel, jogi doktorátussal, vezető állással indulnom kell ^ olyan érettségi vizsgára, amely valóban az életbe való kilé- $ pést jelenti. Felelnem kell, mit tanultam eddig. Röviden az előzményekről. Feleségemnek és velünk élő í- szüleinek polgári felfogása, bigott vallásossága hosszú éve- % ken át befolyásolt engem is. Ehhez jött, hogy bárhol dol- ^ goztam, bizalmatlanok voltak hozzám az emberek, éppen a £ környezetem, meg a múlt rendszerben szerzett diplomám f miatt. Soha nem kaptam olyan állást, ahol képességeimnek f megfelelően dolgozhattam volna. Bizonytalanná váltam a í jövőmet illetően. ' . ^ Félrehúzódva és rettegve figyeltem az ellenforradalmat. $ Az is igaz, hogy a családom, a rendszer megváltozását re- % mélte. Amikor a gyárban megindult a termelés, énhozzám is jöttek az emberek, hogy menjek és segítsek a munkában. % Talán ösztönből, talán félelemből, de mentem. Akkor úgy ^ volt, hogy éjjel-nappal, hétköznap, vasárnap dolgozni kel- 2 lett. Nagyon közel kerültem a nyers, de nyíltszívű munkáit sokhoz. Később egyik vezetőjük lettem. f % A család kényszerűen tudomásul vette a helyzetet. Azt % se bánták már, hogy vasárnaponként nem tartok velük a $ templomba, vagy kikapcsolom a Szabad Európát, ha haza- ^ érkezem. „Szegény Ferenc, neked alkalmazkodnod kell!” — á mondották gyakran. Ők nem változtak semmit. Én azonban ? azt hiszem: igen. f Ezt abból is láthatod, hogy itt vagyok nálad. És most % én kérek tőled segítséget az én vizsgámhoz. Otthon a fia- £ mon kívül úgy tudják, hogy azért jöttem hozzád: intézd el 5j a gyerek bérmálását nálatok, ahol engem nem ismer senki. í; Valakitől hasonló példát hallott a feleségem és hogy szaft, baduljak a vitáktól, mentsem a gyereket is, rád hivatkoz- f, tam, régi barátomra. Álmatlan éjszakák a tanúim, hogy f nem volt könnyű ez az elhatározás. En magyarázzam ne- $ ked, hogy tudom: akkor se történne bajom, ha most meg- % bérmáltatom a fiam? Hogy nekem már a munkám a leg- % jobb protektorom a gyárban? Hogy ennek ellenére, vagy % pont ezzel a felismeréssel vértezve akarok most már vég- ^ érvényesen a családom előtt is kilépni a terhes kettősség- bői? Nem vagyok párttag és ha ott valamelyik gyári kom- % munistának a segítségét kérném ehhez, talán újból félre- f értenének, amit nem kívánok. így, te, az ismeretlen, aki j? távol is élsz mitőlünk, józanabbul és hatásosabban állhatsz $ most mellém, ha akarsz. Megmondom hogyan. Ugyancsak most készülnek az is- ^ kólákban az úttörőavatásra. A gyerek naponta lelkendezve ^ számol be róla, hogy melyik társának ki lesz a névadó apja ^ és sürgeti, hogy neki is válasszunk már. Az anyja azt ígérte ^ néki, hogyha megbérmálkozik, azután úttörőavatáson is ^ résztvehet. Most, ha hazamegyek megmondom, hogy eljössz f hozzánk az úttörőavatásra, a bérmálásra pedig nincsen ná- latok lehetőség. f Itt vagyok most és talán még saját magam jövőjénél $ is fontosabbnak tartom a te tanácsodat és segítségedet a % fiam érdekében, akit. nem akarok az én hozzájárulásommal $ belekényszeríteni abba, hogy hazudjon mások előtt, a tár- £ sai előtt és önmaga előtt is, mint ahogy én cselekedtem valóban hosszú időn keresztül, És azt hiszem, ezután én is f, nyugodtan, magabiztosan járhatom az élet útját. í ... Éppen hazaértünk. És már nem is kellett monda- /// nőm, hogy két hét múlva meglátogatom őket... I / £ LNÉMULTAK a csilingelő, sikongó köszörűgépek. Kattannak a villanykapcsolók, a műhelyre félhomály borul. Árad kifelé a munkásnép a Salgótarjáni Üveggyárból. Szombat délután van. A porta lassan elnéptelenedik, mi pedig Horváth György szocialista brigádjával bemegyünk az üzemi bizottság irodájába. Négyen vannak itt a brigádból: Horváth György, a brigádvezető, Toldi Sándor, Schramek József, Szikszai Pál üvegcsiszoló szakmunkások. Ketten hiányoznak: Szolnoki József munkásőr, tegnap lövészeten volt, most a fegyverét tisztogatja. Edőcs János szabadságon van. így számba veszünk mindenkit, mint ahogyan már ez úgylátszik a Horváth-brigád vérében van a munkahelyén, a szemináriumon, a szakmai előadáson, a gyár rendezvényein. amelyek után Horváth elvtárs le-leül, s ráveti a papírra: megjelent ennyi és ennyi fő. Ezek a bejegyzések a brigád munkatörténete. Most tán’ egy újabbal szaporodik: beszélgetés a brigád tapasztalatairól: jelen volt négy fő és egy újságíró. * ’ Régi munkásai a gyárnak, régi, tapasztalt üvegcsiszolók, komoly emberek és egyben művészei a szakmád nak. Nem véletlenül verődött össze máról holnapra a brí- I gád, így aztán nem is csoda, hogy már nyolc esztendeje együtt munkálkodnak, s immár harmadik éve viselik n szocialista brigád nevei. A nyugodt, megfontolt beszédű brigádvezető meséli: — Ötvenkilenc márciusában, vagy februárjában, pontosan már nem emlékszem, azután, hogy a Szovjetunióból eljutott ide a híre a kommunista brigádoknak, jön a művezető, azt mondja, mit szóltok hozzá, körülbelül ilyen és ilyen feltételek vannak. Rendben van, mondom, megbeszéljük a brigáddal. Meg is beszéltük, mindenki benne volt. Kezdetben is, azóta is mondom, pénz ezért nem jár. így vágtunk neki, nem valami külön jutalom reményében, hanem — itt pici szünetet tart, rámpillant —, hogy úgy mondjam, a szocializmus építéséért. Egy év után értékelték a munkánkat, akkor nyertük el tulajdonképpen a szocialista brigád nevet, egy esztendő múlva megint értékelték, akkor már oklevelet is kaptunk. Hát így... Miközben hallgatom, figyelem is, ahogy gondosan fűzi egymásba a szavakat, néha keresgél, a megfelelő kifejezés után; ahogy elakad, mikor mondja: „...hogy úgy mondjam., a szocializmusért...” Egyszerre nagyon rokonszenvessé válik ez az ötven felé baktató munkás. Volt ebben a kis elakadásban valami megfoghatatlan, és szinte kifejezhetetlen: férfias szemérmesség — végtére legbensőbb ügyéről beszélt, a szocializmusról —, valami kis riadt- ság is, nem tekintik-e frázisnak megnyilatkozását. Egy pillanat volt csupán, s mégis úgy éreztem, régen ismerjük egymást. * A BESZÉLGETÉS különben folyt tovább, élénken, sőt tán kissé csapongóan, hol erről, hol arról, néha még a brigádfegyelem is felborult, közbevág ez is, az is. Ilyenkor Horváth elvtárs elhallgat, egy szemrehányó pillantását el is csíptem. Dehát mit lehet itt tenni, mikor annyi az izgalmas probléma. Éppen a felajánlásoknál tartunk, a selejtcsökkentésnél, „ami a legfontosabb”, a sürgősségi sorrend betartása a munkáknál. a javítások azonnali elvégzése, hogy a szállítmánynak ne kelljen vesztegelnie. „Az esetleges újítások bevezetésénél” — megvillan Toldi elvtárs élénk, kék szeme: — Mert, hogy az újtól — hát tudja az elvtárs is — sokan félnek még. Nem ismerik, azzal még kísérletezni kell, talán ráfizetnek és inkább nem nyúlnak hozzá. Csak az a baj, hogy a mi szakmánkban nem nagyon van újítás, vaay legalábbis, mi nem tudunk róla. A tapasztalatcsere, az hiányzik. Mert azt tapasztaljuk, hogy hozzánk jönnek Csepelről, écsről, Miskolcról, meg az •szág minden részéből, csak i nem megyünk sehová. így aztán kiderül, ami újításnak el is jut a híre ide, bizony gyakran hír marad csupán. így jártak például azzal is, hogy hallották: Csehszlovákiában a karborundum- követ nem kell f élőére énként a csiszolónak „lehúzni”, igazítani, hanem a gépre felszereltek egy készüléket, amely automatikusan elvégzi ezt a munkát. Ezzel a termelékenység jelentősen emelkedne nálunk is, a minőség is tovább javulna. Ez pedig egy olyan gyárnál, amelynek áruit Brüsszeltől Kubáig, Ausztráliáig ismerik, nem megvetendő dolog. Éppen, mikor arról a bizonyos sürgősségi sorrendről van szó, lép be a szobába a „házigazda”, Varga elvtárs, az üzemi bizottság elnöke. Neki úgy látszik különösen a szívén fekszik ez a vállalás, mert magával ragadja a szót és fejtegeti, hogyan húzódtak a munkások egy-egy sürgős munkától. Ezek gyakran kisebb sorozatok, vagy kisebb munkák, amelyeken nem lehet annyit keresni. Amióta a Horváth-brigád példát mutat, egyre kevesebb a vonakodás. Már nem mondogatják: mindig csak én?... * T ERMELÉSI kérdésekről a tanulásra, kulturális vállalásokra, a társadalmi munkára terelődik a szó. A brigádból többen voltak falun, segíteni a termelőszövetkezetek szervezését. Horváth