Nógrádi Népújság, 1961. május (17. évfolyam, 35-43. szám)

1961-05-17 / 39. szám

1961. május 17. NÓGRÁDI népüjsag 7 Korszerűsítették a fürdőt — újabb autóbuszjáratok MEGNYITOTTA KAPUIT A BÜKKSZÉKI FÜRDŐ Vihar és reménység — az angolai helyzet A korai tavasz után ezek­ben a napokban ugyan nem alkalmas az idő fürdőzésre, ennek ellenére a gyúgyulást kereső dolgozók máris töb­ben keresik fel a Salgótar­jánban, de az iparmeden­cében is kedvelt bükkszéki fürdőt. A fürdő már megnyi­totta kipuit és várja a me­gye, az iparmedence dolgo­zóit, Vajon hogyan elégíti ki ebben az évben a fürdőzők igényeit Bükkszék, eziránt érdeklődtünk Zagyva Ottótól, a fürdő igazgatójától. — Kétségtelen, hogy a bükkszéki fürdő legnagyobb közönségét Nógrád megye, azon belül is elsősorban Sal­gótarján és az iparmedence dolgozói képezik. Annak el­lenére, hogy Bükkszék már más megyéhez tartozik, fő törekvésünk mégis az volt, hogy intézkedéseinkkel kelle­mesebbé tegyük a Nógrád megyei, de a gyógyulást kereső és az ország területé­ről ide járó egyéb dolgozók pihenését is. örömmel mond­hatom, hogy ebben az évben már megszűnik a fából épült, korszerűtlen ' közös öltöző és helyette egy nagyobb és a hi­giéniai követelményeknek megfelelő öltöző épül. Ko­rábbi kéréseknek eleget té­ve a fürdőn belül megoldot­tuk a vendégek reggelizési lehetőségeit is. Ugyanis a régi söntés helyén cukrászda létesült, ahol tejeskávé, tej, kakaó. pék- és curászsüte- rnény kapható. Fürdőző ven­dégeink bizonyára örömmel fogadják azt a hírt is, hogy a földművesszövetkezet új vezetősége ebben az évben megoldotta a fürdőzők ét­kezési lehetőségeit is. A ven­déglőben az ebéd és vacsora biztosítása mellett egész na­pon át kapható meleg étel, gondoskodtunk a fürdőző vendégek szórakoztatásáról is. A földművesszöveitkezet vezetősége fővárosi művé­szek, énekesek fellépését tette lehetővé. —x— Különösen a nyári forga­lomban nem volt biztosított a dolgozók Bükkszékre való szállítása. Kérésünkre a 33. sz. Autóközlekedési Vállalat­nál elmondták, hogy bővítet­ték az autóbuszjáratok szá­mát. Ebben az évben Salgó­tarjánból Egerbe közlekedő elvtárs valamikor puszta idő­töltésből elvégezte az ezüst- kalászos gazda tanfolyamot. Sosem gondolta volna, hogy ilyen hasznát veszi. A víz­művek részére is voltak ár­kot ásni, szemináriumra va­lamennyien járnak. Időközön­ként a gyár műszaki dolgozói szakmai továbbképző előadást tartanak. Valamennyit meg­hallgatták. A vállalat rendez­vényein megjelennek, ezt is bevették a vállalásba. No és azonkívül a brigádvezetö a gyári kórus tagja. Toldi elv­társ a joto-szakköré, Szik- szai elvtárs „táncos”. És Schramek elvtárs? — A gye­rektől kedvet kaptam a bé­lyeggyűjtésre. Egy éve csiná­lom már. Ha itt végeztünk a beszélgetéssel, most is oda­megyek. Alighanem csere-nap lesz. Rajtam a sor, kérdezni: — Rendszeres állami ok­tatásban nem vesznek részt? Van ahol például technikum­ba iratkoztak be a brigád­tagok. Munka után összejön­nek-e szórakozni, előadásra, moziba menni, vitatkozni raj­ta. Egyszóval: brigád-e a bri­gád nemcsak a munkaidő alatt, hanem a munkaidő után is. Nem jönnek zavarba, be­csületesen védekeznek. Nem igen jutnak hozzá, hogy mun­kaidő után összejöjjenek. Ahányan vannak, annyifelé laknak, az elfoglaltság is sok: Horváth elvtárs alapszerve­zeti termelési felelős, Toldi — tulajdonképpen kolléga — faliújság felelős. Panaszkodik is. Rendszerint neki kell meg­járat a fürdő érintésével közlekedik majd. Közvetlen autóbuszjárat indul Sal­gótarjánból Kisterenye— Nagybátony—Maconkán át, amelyhez a nógrádmegyeri Az Acélárugyár párt-végre­hajtó bizottságának tagjai meglepetten néznek egymás­ra, mikor a titkár felolvassa a soronkövetkező tagjelölt kérelmet: — Földi Sándor, született... anyja neve ... foglalkozása segédmunkás ... szakképzett­sége: mezőgazdasági techni­kus ... Az elhangzott szavak után néhány pillanatra csend lesz az irodában, aztán kirobban a vita. •' Vajon Földi Sándor gondolja-e, hogy az ő szemé­lye most milyen gondot okoz ezeknek az embereknek? Nem hiszem! Valamelyik üzemrészben lehet, hogy ép­pen vasat cipel, vagy söprö- get, hiszen segédmunkás. So­sem láttam, de elképzelem, hogy ezt a faluról jött fiatal­embert a gyárban sok új be­nyomás érte, megragadta őt a gyári élet, a munkáslendü­let, s úgy érezte, hogy közé­jük kell tartoznia. Aztán megszületett benne a vágy: párttagjelölt akar lenni. Földi Sándor helyesnek ta­lálja elhatározását, büszke is, hogy párttagjelöltnek jelent­kezett. Azonban az már való­színűleg nem jutott eszébe, hogy mielőtt jelentkezik, ala­posan megvizsgálja önmagát, számot vessen eddigi tetteivel, munkájával, jövőjével. Ezt egészen biztos, elmulasztotta. Hiszen igazolja az is, hogy eszébe sem jutott a mezőgaz­dasági szakképesítése. Gon­dolkodott-e vajon azon, hogy négy éven át, míg ő tanult, csak kapott a közösségtől? Ha igen, akkor is nagyon fe­lületesen, önös szemlélettel át­hatva, hiszen arról már tel­jesen elfeledkezett, hogy ő még adós a kötelesség telje­sítésével. Adós a közösséggel, de az önmaga lelkiismereté­vel szemben is. A párttag jelöltség, a párt­tagság, az élet jelentős for­dulata. Erről nagyon komo­lyan kell határozni, öntudat, írni a cikkeket. Edoes párt­bizalmi, Szolnoki is az, Schra­mek pártonkívüli népnevelő. Van akire hetenként három­négy értekezlet jut. Aztán, akármikor színházba sem me­hetnek. Könnyű a pestieknek, sóhajtják. S ha összejönné­nek is, hiszen jó is volna az, de hol? A gyárnak nincs klubja. Akárhová mennének, nem úsznák meg ivás nélkül. Tanulás? Szikszai az egyet­len fiatal tag. Egy év múlva bevonul, most nem vág bele semmibe addig. A többiek őszintén szólva az egészségü­ket is féltik. Munkahelyük sö­tét is, elszívóberendezés nincs. Sok a szilikózisos megbetege­dés. Az új üzem talán ha 1964-re felépül. Addig is kel­lene valamit csinálni. A sze­mük is gyorsan romlik. Rá­adásul hárman közülük házat építenek. így aztán nehéz. Társasutazás, valami jó kis kirándulás, az le'nne jó. Mond­juk az összes szocialista bri­gádoknak. Az asszonyokkal együtt. ígéret volt is rá... Kezdem kicsit kényelmet­lenül érezni magamat. Ennyi szerénységre mégsem számí­tottam. Horváth elvtárs azt fejtegeti: nagyon jól tudják ök, hogy még sok hibájuk van. Szocialista brigádnak hív­ják őket, de mégcsak lesz­nek azzá. Azért is lesz jó a szocialista brigádok veze­tőinek ez a tanácskozása, amit vasárnap tartanak, hogy ta­nulhassanak másoktól. * H ZEK AZ EMBEREK valamennyien becsületesen, nagyon becsületesen ledolgoz­zák a napi nyolc órát, iga­és a balassagyarmati járatról Zagwapálfalván lesz csatla­kozás. Vasár- és ünnepnapo­kon a szükségletnek megfele­lően kiegészítő járat is indul. érettség kell hozzá. Földi Sándornál kevés komolysá­got, érettséget árul el az, hogy mezőgazdasági szakem­ber létére segédmunkásként dolgozik. Talán nem látja, érzi, hogy milyen jelentős át­alakulás megy végbe körülöt­tünk? Nem akar részese len­ni e nagy munkának? ö biz­tos azt mondaná, hogy része­se akar lenni. De a maga módján. Kétségtelen, sokkal könnyebb egy nagyipari üzemben dolgozni, a lehető legkisebb felelősséggel, mint most a mezőgazdaságban vál­lalni a még fennálló régi szemlélettel szemben a har­cot, küzdeni a nehézségekkel és győzedelmeskedni. Ez ne­hezebb, de sokkal szebb, lel- kesítöbb feladat. S mi jellemzi a kommunis­tát? Többek között az is, hogy nem hátrál meg a nehézségek elől, helytáll a munkában és minden tehetségét ügyünk szolgálatába állítja. Földi Sándor nem tudja gyümöl- csöztetni szaktudását, tehet­ségét jelenlegi munkahelyén. Számára — hiszen ezt vá­lasztotta élethivatásául — a mezőgazdaságban teremnek megoldásra váró feladatok. S vajon egyenes dolog-e az, hogy egy fiatal szakember, aki tele van ambícióval, tett­vággyal, szűk egyéni érdek­től vezettetve meghátrál a feladatok elől? Földi Sándor párttag akar lenni. De addig, amíg szemlé­letén, felfogásán nem változ­tat, mit sem ér törekvése. Vállaljon feladatot a mező- gazdaságban, ahol most nagy szükség van az ő szaktudá­sára is. Sok segítséget nyújt­hat szakértelmével például egy-egy termelőszövetkezet­ben. S ha már majd az ön­tudat oly fokára jut el, ame­lyet igazol az ő jelenlegi ké­relme, akkor mondja azt: ez a munka legyen párttagjelölt­ségem záloga. zolatlan hiányzás nincs ná­luk. Eljárnak a szeminárium­ra, a szakmai előadásokra, árkot ásni a vízműnek, falura járnak, segiteni a parasztok­nak, még a házépítő brigád tagjainak is segítenek. A párt­munkát már nem is említik meg, hogy munkásőrök is van­nak köztük, ez magától érte­tődik. Szerettem volna nekik mindjárt itt helyben meg­mondani, hogy sokat fognak tőlük is tanulni más brigá­dok: a többi között egyenes, becsületes gondolkodást, sze­rénységet, áldozatvállalást, és ők is fognak tanulni, mert különben is, olyanok ök, akik képtelenek nem tanulni! Ter­mészetükké vált, jellemük vonásává, hogy tanulni akar­nak, nem valami külön ju­talom reményében, hanem „hogy úgy mondjam, a szo­cializmusért.” És itt is fognak tőlük tanulni, itt a gyárban, benn a műhelyben, hogy mun­katársaik ne torpanjanak meg félúton, hiszen három szocia­lista brigád is volt — s ez az egy maradt. Es tanulni fognak tőlük a gyár vezetői is, hogy például jobban vi­gyázzanak az üvegcsiszolók egészségére, akiknek a két keze és szeme nemcsak dicsőséget, de dollárt, márkát, frankot, schillinget, fontot hoz a kony­hára. Szocialista módon dolgozni, szocialista módon élni is: ez a jelszava a Horváth-brigád- nak azon az úton, amelyen elindult immáron három esz­tendeje, s amelyre egyre több és több társukat vonz az ő példájuk. Csizmadia Géza „Ha Afrika nem lenne gaz­dag, nem lenne afrikai kér­dés” — mondotta egy afrikai politikus. A gazdagság von­zotta már századokkal ezelőtt a gyarmatosítók őseit Afri­kába és a fekete földrész gazdagságától tudnak oly ne­hezen megválni ma, az egy­kori kincsrabló kalandorok unokái. Mikor századokkal ezelőtt a portugál János király és fia. tengerész Henrik, messzi vi­zekre küldte hajósait, hogy ráleljenek a kincses Indiák­hoz vezető útra, Bartholomeu Diaz eljutott Afrika legdélibb csücskéig. Hamarosan felis­merték, hogy ott kincsesek a partok — így lett Aranypart a mai Ghánái köztársaság sok más parti területe és sziget a portugál király birtokává, később Portugália gyarma­tává. A portugál hódítók az an­golai terület népét éppen úgy, mint más portugál gyar­matokét, a legnagyobb nyo- rríorúságban tartották. Kezdő­dött ez a fehér elefántcsont­nál is értékesebb „fekete ele­fántcsont”, a rabszolga elhur­colásával munkaerőnek a kiirtott indiánok helyett az új világrészbe, Amerikába, valamint az indiai ültetvé­nyekre. Folytatódott a föld méhe kincseiriek, az arany­nak, gyémántnak elrablásával, az őslakók rabszolgamunkájá­val a bányáiban, majd az ős­Genf, (MTI): Hétfőn este a szovjet és az angol küldött­ség közös sajtóértekezletet tartott Genfben. A sajtóérte­kezleten bejelentették, hogy kedden délután 5 órára ösz- szehívták a laoszi kérdés megoldására hivatott genfi értekezletet. Lord Home angol és Gro- miko szovjet külügyminiszter a következő szövegű közös közleményt adta ki: A társelnökök megállapod­tak abban, hogy az értekez­letre beengedik mindazokat a laoszi küldötteket, akiknek jelenlétét az értekezleten résztvevő egy, vagy több kor­mány javasolta. A társelnökök úgy véleked­nek, hogy az értekezletnek a laoszi kérdés nemzetközi vo­natkozásaival kell kizárólag foglalkoznia. Mint az AFP jelenti, a Washington, (MTI): Az amerikai szenátus külügyi bizottságának latin-amerikai ügyekkel foglalkozó albizott­sága vizsgálatot folytat a ku­bai invázió kudarca ügyében. Hétfőn Adolf Berle-t, a State Department latin-amerikai ügyekkel foglalkozó államtit­kárát hallgatta ki a bizott­ság. Berle kihallgatása után nyilvánosságra hozták, hogy a szenátusi albizottság meg­idézte Lemnitzer tábornokot. Jeruzsálem, (MTI): Az Eichmann-per hétfőn délelőtt a 39. tárgyaláshoz érkezett, de még mindig csak a vád tanúinak kihallgatásánál tar­tanak. Hétfőn Musmanno ameri­kai bíró tanúkihallgatására került sor, aki a nürnbergi per idején folytatott vizsgá­latot a náci bűnügyekben. Servatius védő úgy látszik már az amerikaiakban sem lakosság elűzetésével, elrab­lóit termékeny földjeikről. Angola népének ma a leg­terméketlenebb földeket kell megművelnie és olyan tömér­dek adót fizetnie, hogy föld­jein megélni már nem tud. így fogják be az angolait kényszer-útépítésre, viszik el dolgozni a portugál ültetvé­nyekre. Az ültetvényeken a portugál telepesek féktelen önkénye szerint jár el ve­lük ... Egy angolai politikus ezért mondta: „Jóllehet meg­szüntették a rabszolgaságot már egy fél évszázada, ma több a rabszolga Angolában, mint valaha __” An gola a boldogság és a béke földje — hangoztatják a gyarmatosítók századok óta. Az igazságnak nehéz a hall­gatás sűrű hálóján áttörnie. Talán sehol a világon nem olyan szigorú a hírzárlat, mint Angolában. Újságíró csak igen ritka esetben kap engedélyt arra, hogy Angola területére tegye lábát. Az amerikai John Gunther egyi­ke volt azoknak a kevesek­nek, aki afrikai utazása so­rán Angolába is elátogatott. „A középkor féktelen tör­vénye uralkodik itt, ez való­sággal pokol!” — írta Inside Africa című könyvében. Mint ahogy annakidején Já­nos király és tengerész Hen­rik „jóreménységgel” kecseg­tetve űzte hajósait Angola felé, úgy küldi most Salazar laoszi lázadók kormánykül­döttségének vezetője közölte, hogy a kedd délután megnyí­ló értekezleten csak akkor vesznek részt, ha a két má­sik laoszi küldöttséget nem hívják meg. A lázadók ra­gaszkodnak ahhoz az állás­pontjukhoz, hogy őket tekint­sék Laosz törvényes képvi­selőinek. A küldöttség veze­tője hétfőn délután Rusk amerikai külügyminiszterrel is tárgyalt és közölte vele álláspontját. A Reuter értesülése szerint a laoszi lázadók magatartása nem sokat változtat az érte­kezlet megkezdésén, mert nélkülük is megindítják a ta­nácskozásokat. Couve de Murville francia külügyminiszter - délután 6 órakor repülőgépen hazauta­zott Párizsba. Elutazása előtt közölte, hogy az első ülés megnyitására visszatér Genf- be. a vezérkari főnökök egyesí­tett bizottságának elnökét, Nice hadügyi államtitkárt, valamint néhány újságírót, akik jóval az invázió előtt megírták a kubai kaland elő­készületeit. Jólértesült körökben ezt az intézkedést annak tulajdonít­ják, hogy Berle kihallgatása alkalmával a felelősséget nagyrészt a Pentagonra hárí­totta. bízik és azzal az ürüggyel emelt kifogást a tanú szemé­lye ellen, hogy mint vallomá­sa főleg hallomásokon alapul­na és mint ilyen, „elfogadha­tatlan”, a bíróság majd egy órás tanácskozás után mégis a tanú kihallgatása mellett döntött. Délután a védőügyvéd in­tézett kérdéseket a tanúhoz, majd a tárgyalás folytatását kedd délelőttre halasztották. a portugálokat, kiszolgált tisz­teket és hivatalnokokat, vala­mint munkanékülieket — évente ötezer kivándorlót — Angolába, hogy gyarapítsák a telepesek számát, az őslakos­ságtól elrabolt földekre tele­pítik őket, rászabadítják őket az angolai népre, parancs­ba adják a fosztogatást, hogy az új telepes érdekévé vál­jon Angola földjének megtar­tása gyarmati sorban, a gyar­mati rendszer megvédése. Még csak néhány hónapja annak, hogy híre kelt a világ­ban: az angolai népi erők összefogása komoly gondot okoz a gyarmatosítóknak — ezen a pompás trópusi tájon vér folyik, az ország népe harcban áll a betolakodókkal. „Angola, a boldogság földje” — ismételgette elkeresere- detten a portugál rádió és ennek az állításnak szívesen adtak hangot az imperializ­mus lapjai az Egyesült Álla­mokban, Angliában, Francia- országban és másutt. Lehetett beszélni békéről, de katonákat kellett küldeni, ha nem akar­ták, hogy e terület kicsúsz- szék lábuk alól* És nem akarták. Mert görcsösen ra­gaszkodnak a kincshez. Ismételgetik a régi mon­dást: az afrikaiaknak szük­ségük van reánk. Ugyanakkor minden cselekedetükkel azt igazolják, hogy a portugál kormánynak van szüksége Afrikára, — a portugál gaz­daság csődbe jutna Arfika kincsei nélkül, belepusztulna Angola elvesztésébe. így lett Portugália Afrika leggorombább csendőre, ék­telen káromkodására a NATO legutóbbi ülésén még a többi gyarmattartónak is „mérséklőén” kellett reagál­nia. Az angol külügyminiszter azt tanácsolta portugál kolle­gájának, hogy „térjen vissza a XX. századba”. A XX. században a gyar­matosítók újszerű módszerek­hez nyúltak. A nyílt erőszak) korábbi századai után ma szemforgatóan „meg akarják nyerni” az afrikaiakat. Ezt a mindennél ~ álnokabb mód­szert nem lehet zavartalanul érvényesíteni akkor, ha Por­tugália külügyminisztere em­lékeztet a régi módszerekre és óhatatlanul rádöbbent mindenkit a két módszer mögött az azonos célokra. Az angolai hazafiak több mint 70 ezer négyzetkilométer földnyi területet szabadítottak fel. A portugál kormány újabb csapatokat küld. Elke­seredésében már a „felper­zselt föld” taktikájához folya­modik — ezrével irtja az angolaiakat, bombákkal söpri el a falvakat a föld színé­ről. Nem lehet tovább hallgatni a viharban. Ennek a vihar­nak a szele eljutott még New Yorkba is, az EJJSZ közgyű­lésére. Foglalkozni kellett az angolai helyzettel az ENSZ- közgyűlésében. A világ fel­háborodása arra szorította a közgyűlést, hogy határozatot hozzon a portugál gyarmati hatóságokkal szemben, mivel­hogy ezek tevékenysége ve­szélyezteti a nemzetközi bé­két és biztonságot. Megszüle­tett a határozat, eddigelé azonban nem volt sok foga­natja. A Szovjetunió ENSZ- képviselője most felhívta a közgyűlés elnökét, hogy al­bizottság lásson hozzá sürgő­sen a közgyűlés által kitűzött feladatok végrehajtásához, hogv az angolai véres föld valóban békés területté vál- hassék. Addig, amíg Ango’a népe nem lesz szabad, Afrikának ez az országa a vihar országa marad. Salazar hiába k'sérli meg azt állítani hogy An­gola számukra n<=m a vihar, hanem a jóreménység országa. 1961-ben, a múlt esztendőhöz, 1960-hoz hasonlóan Afrika esztendeje van. egymásután vá'nak az afrikai országok szabaddá Jóreménvsée ”z an­golai népé. de nemcsak a re­ménység, a bizonyosság is. Hamarosan szabaddá válik, mint ahogy véglegesen lerázza magáról a gyarmatosítás jár­mát a fekete földrész vala­mennyi népe. — padar —-----------------«» % ----------------­A laoszi kérdés genfi értekezletéről---------------------------------------­As amerikai szenátus külügyi bizottsága sorozatos kihallgatásokat folytat a kubai invázió ügyében Eichmann védőjének már az amerikai tanuk sem felelnek meg Földi Sándor felelőssége

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom