Nógrádi Népújság, 1961. április (17. évfolyam, 26-34. szám)
1961-04-01 / 26-27. szám
3 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1961. ápr HÁROM ÁLLOMÁS Alig múlott negyven éves. Egy életben ez nem nagy idő, ahhoz azonban elegendő, hogy sok megpróbáltatásnak tegye ki az embert. Molnár Gyula is ezt mondhatja el magáról. Negyven év alatt sok minden történt vele. Éhség, és nyomorúság, • sztrájk és munkanélküliség — fel- szabadulás és tanulás. A bányászból mérnök, igazgató lett. Éppen ezért érdemes végig kísérnünk Molnár Gyula életét, annak néhány mozzanatát. — x — A család valamennyi férfi ** tagja hosszú évtizedek óta bányász. Az akkor még vékonydongájú Gyula is korán ismerkedett meg a bányával. 13 éves volt, amikor már a bányánál dolgozott — először vízhordó, de a Bárnavölgyi aknában már csillésként tevékenykedett. Korán megismerkedett a munkásmozgalommal Az apja sokat beszélt 1919-ről, arról, hogy mit hozott a dicső Tanácsköztársaság, hogy bukása után hogyan kínozták a bányászokat Egerben, a börtönben. És 1939-ben Molnár Gyula — életében először — a tömeg között vonult. Sok száz bányász torkából tört ki: Enni adjatok! Akkor a sztrájkolok között már Molnár Gyulát is ott lehetett találni. Gyalog indultak Mátranovákról Salgótarjánba, nagyobb kenyeret követeltek a bányabáróktól; :: Az élet megpróbáltatásai ezek után következtek. Ahogyan nőtt Molnár Gyula, úgy nőttek a gondok, a bajok is. Mert a háború senkit sem került el — Molnár Gyulát is besorozták. Ungvári katonáskodása után a hadiüzemben találjuk. Nádasdy alezredes úr is értett ahhoz, hogy hogyan lehet minél több szenet kitermeltetni a bányász- szál, értett a bányász kizsigereléséhez, ezért nem is egyszer kellett Molnár Gyulának is az alezredes úrral szembe kerülni. No, de nem tart semmi sem örökké. Hiába szedték össze Molnár Gyűl ékat a csendőrök, hogy Nyugatra kergessék, rövid idő alatt megszöktek a fiatalok . .. II j élet kezdődött 1945- ben. Molnár Gyula mohón szívta magába az újat. Ott volt a párt megalakításánál, az életet jelentő munka megkezdésénél. Az apja szava csengett állandóan a fülébe. „Eljön még az az idő* amikor magunknak építhetjük ezt az országot” — mondogatta az idős bányakovács a fiának. És Molnár Gyula érezte, tudta, hogy most itt van ennek az ideje .;. Az új élet új embereket kívánt. Molnár Gyula élt is azokkal a lehetőségekkel, amelyektől régen az egyszerű bányász gyermeke el volt zárva. Tanulni kezdett. Nem ismert lehetetlent. Nappal a bányában vágta a szenet, éjszakákon át a világított szoba bizonyította: Molnár Gyula az irkák, könyvek fölé hajolva gyűjti magába a tudományt. Egy év alatt a polgári iskola négy évi anyagát sajátította el. És aztán a tanulásban már nem állt meg. Amit Nyerges János vájár csapatában a szénfal mellett sajátított el, gyakorlati munkáját 1947-ben már Pécsett, Tatabányán, a bányaipari technikumban elméleti tudással gyarapította. Kevés volt az a 300 forint havi ösztöndíj, de Molnár Gyula tudta, hogy miért tanul. Az évekkel ezelőtti Gyuszi- j ból Gyula lett. A bányászból 1 technikumot végzett aknász. ' Molnár Gyulát azonban még A felszabadulás előtt a megye földterületének több mint a felén a 100 holdasnál nagyobb gazdaságok uralkodtak. Ezek az összes gazdasággal rendelkező földtulajdonosok 1 százalékának kezében összpontosultak. Az első termelőszövetkezetek — a paraszti felemelkedés biztosítékai — 1949-ben alakultak meg. Ma már viszont a megye szántóterületének csaknem teljes egésze a szocialista szektorhoz tartozik. 19G1. január 1-én a megyében 155 termelőszövetkezet működött, a tagok száma megközelítette a 31 ezret. Az összes földterületük közel 208 ezer kh. Amíg 1957-ben a szocialista szektor 229 százalék volt, addig ma már eléri a 90 százalékot a szántóterületben. 148,6--------- 140.1 A főbb növények termésátlaga 1958—60. években megközelítette, illetve kukoricából, burgonyából és cukorrépából lényegesen magasabb mint az 1955—57. évek átlaga volt. Ez utóbbi növényekből a termésátlag az utóbbi három év összességében magasabb volt, mint a tcrvfeladat- kent kitűzött országos átlag. ( ) cápa! m fi«,w Ma már megyénk 121 községébe jutott el a villany, az összes községek 89.9 százalékába. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy megyénk községeinek több mint 90 százalékú ban ma már rendszeres filmvetítést tartanak. A rádió előfizetők száma a múlt év végén mintegy kétszerese az 1938-as állapotnak. A televízió előfizetők száma pedig meghaladja az ezret. ez sem elégítette ki. Többet akart. És 1949-ben már a soproni egyetem padjai között ült, mert mérnök akart lenni. Nem volt könnyű dolga, nehéz volt a tanulás. Kettőzött akaratra volt szűk ség, hogy megbirkózzék a nehéz anyaggal. A bánya- művelés, a bányagépesftés, a geodézia, elektrotechnika mellett megismerkedett az őslénytannal, az általános földtannal, meg ki tudná mind itt felsorolni, hogy mivel. Az idő rohamosan haladt. 1952- ben mint mérnök tért vissza Molnár Gyula Mátranovák- ra..; — x — A mátranováki bánya” üzem igazgatói • irodájában nagy a sürgés-forgás. Molnár Gyula, a bánya igazgatója intézkedik. Mert azt Ígérték, hogy a felszabadulási munkaversenyben április 4-e tiszteletére szenet ad a szárazvölgyi új lejtősakna. Szükség van erre, mert ma már naponta 160 vagon szenet kér a mátranováki bányászoktól népgazdaságunk. A Gáti Il-es akna lefejtés alatt áll, a szárazvölgyi bánya új 100 folyóméteres frontfejtéséből kell a hiányzó szenet pótolni. És Molnár Gyula, a bánya igazgatója úgy intézte, úgy irányította a munkát, hogy beindult ez a fejtés, közel 15 esztendőn keresztül naponta több mint 30 vagon szenet nyernek ebből az új bányából is. Újabb szénvagyonok biztosítása, ez most a legfontosabb Mátranovákon. Ezen ténykedik mindenki, ezt a munkát, az egész bánya lüktető életét irányítja az egykori bányász, a vájárból lett mérnök, igazgató. — Itt nőtt fel közöttünk, itt küzdött velünk. Mi látjuk legjobbban egy ember óriási fejlődését — így vélekednek az emberek, egykori játszópajtásukról, munkatársukról, a ma igazgatójáról. — x — Egy ember három állomása. Életének három mozzanatát örökítettük meg. Ez a három mozzanat pedig egy egész életet jelent Molnár Gyula, Molnár Gvulák életét, az új a felszabadult emberét. Somogyvári László A MEGIBODOTT MESTER A Szovjetunió nagyobb ipari városai után Bojnice, Ostrava, Kiadná, Prága és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság más munkásvárosai ismerkednek meg az észak-magyarországi kis falu, Benczúrjaira világhírű mesterével, a Kossuth-díjas idős Szabó Istvánnal. Bár az említett városokat nem járta végig a faszobrászat kimagasló tehetségű művésze, a cseh és szlovák munkások tízezrei mégis közeli ismerőseikként tisztelik őt. A Szénbányászat története című felbecsülhetetlen értékű alkotása ugyanis tökéletesen kifejezi a mester hovatartozását, művészetének irányát és kifejezésmódját. A Kossuth-díjas szobrász hatvankilenc, nagyrészt embermagasságú figuráiból és domborművekből álló bányásztörténeti kiállítása, hónapok óta a Csehszlovák Szocialista Köztársaság iparvárosait járja, Prágában bemutatták a kiállítást a külföldi diplomáciai testületek képviselőinek is. Antonin Novotny elvtársat magyar- országi látogatásakor az idős n ester egyik legszebb művével ajándékozták meg. „Bányászok autóbuszon” c. domborműve Hruscsov elvtárs ajándékaként ott van a Kremlben. Az elismerések levélben, újságokban nap mint nap érkeznek a Nógrád megyei kis községbe, Benczúr- falvára. Legutóbb a moszkvai Pravda fényképriportban ismertette olvasóival a faszobrászat művészének munkásságát. De vajon ki is ez az idős mester, aki születése hatvanadik esztendejére készül már, mégis csak most, az utóbbi másfél évtized emelte a művészvilágban őt megillető helyre? Idős Szabó István közel negyven éve faragja figuráit az észak-magyarországi hegységek: a Mátra és a Cserhát erdeinek fáiból. A félszabadulás előtt csak a helyi igényekre korlátozták munkásságát, noha egyes alkotásai már akkor nagy elismerést váltottak ki külföldön is. Egyedülálló munkásságában csak a felszabadulás után nyerte el a művészetét megillető támogatást. Különösen a bányászat történetét megelevenítő munkája aratott nagy sikert, amely egyben munkássága irányát és művészete helyét is meghatározta. Ezt követően, véglegesen a munkáshétköznapok gondjait, örömeit véste, faragta, a nógrádi hegyhátak erdeinek fáiba. Két éve tüntették ki Kos- suth-díjjal. Jelenleg a Csehszlovák Szocialista Köztársaság városait járó bányásztörténeti kiállítását kérték már az NDK-ba, sőt több nyugati országba is. A hazai és külföldi elismerés szinte szárnyakat adott a hatvanadik életévéhez közeledő művésznek, aki az utóbbi hónapokban szinte csodálatraméltó eredménynyel dolgozik. A műterembe belépő vendég napról napra újabb remekművekkel találkozik. A bányász és a paraszti élet figurái a mai való életet elevenítik meg. — Mindenekelőtt a bányász- történelmi anyagot egészítem ki — mondja, amikor munkájáról, terveiről kérdezem. A k'állításokon ismert hatvankilenc figurából álló bányásztörténelmi anyagot máris újabb negyven darabból álló csoporttal egészítem ki A megváltozott és megbecsült bányászéletne leneteit faragtam a disznótor, a < hon körüli szoi\ , U munka utáni szóruko.ás, pihenés és tanulás. A műteremben ott van Mikszáth mellszobra és a Tanácsköztársaság munkáik ito- nájának monumentális alakja is. A Mikszáth-szo or Salgótarján most épü'ő új főterén kap majd he'yet. A legújabb alkotások közül egyre több a paraszti témájú fafaragás. A kukorica címeiét törő lány természetes n gy- ságú alakja, a takarmánygyűjtögető és több más figura is a termelőszövetkezetivé lett nógrádi parasztság nagyszerű munkakedvének állít emléket. — Mitől a nagy munka- kedv, ami nap mint nap új alkotásokat szül? — A társadalom megbecsülését szeretném viszonozni, de természetesen a hatvanéves jubileumomra is készülök már. 1963 augusztusában eddigi munkásságom gyűjteményes kiállítását rendezi majd meg a Műcsarnok, s ezen a kiállításon bcsületes és művészi munkáról akarok számot adni a dolgozó nép országának, hazámnak, amely a megbecsülés ezernyi ked.ves epizódjával halmozott el engem — mondja az alkotás lázában élő megifjodott mester. Nagy Ferenc A természet semmit nem észlelt a világ nagy változásaiból. Az a tavasz is olyan volt, mint a tavaszok min- denike lenni szokott: kései fagyokkal csipkelődő, sugárra] cirógató, szellővel bolondozó. Az embereknek mégis egészen más volt: levegőt adó tavasz, fullasztó évek után ... Ezerkilencszáznegyvenöt tavasza. Életkezdő idő törmelék-országban, — megsemmisült korszak felett. Üj kor nyitánya. Tervek fakadása föld felett, földön és föld alatt, — gyárban, mezőn, művészetekben. A tizenhatodik tavaszon az akkori régiről s a most kopogtatóról szólalnak itt a vallomások. A föld, a bánya, az újhodott művészet friss élet felé töreuvő embereinek szava. Idős Varga Mihálynak évi 18 mázsa gabona, 20 pengő és napi 1 liter tej volt a kommenoiója a nógrádgárdo- nyi Majláth uradalomban. S egy rossz cselédszoba. Karókra rakott deszka az ágya. A háború még ebből is elkívánta, s a két gyerek, az asz- szony csak tábori lapokból sejtette, merre iár. Messzi tájon köszöntött rá a tizenhat év előtti tavasz és az a hír. hogy földesgazda lett, hét holdat juttatott nekik is az új hatalom. Negyvenhétig csak hírek nyomán élte kis gazdasága gondjait. — kivált az első keserves évét sok aggodalommal. Akkor együtt, közösen vetett a falu, ösztönösen is az egységben sejdí- tette meg az erőt. A cukorgyár két ottmaradt szántógépe, az uradalom traktora, — amit pesti falujárök javítottak meg, — biztosította a szántó-vető munkát Ősztől aztán szilánkokra hasadt a határ, a- kis parcellákon kiki magának kereste a boldogulást. — Mikor hazajöttem, — mondja — egy tehénke és egy borjú volt az ólban. Két lovat vettem hozzá iiggyel- bajjal, így kezdtük az új életet. — S azóta? — A termelőszövetkezetbe már egy pár lovat, kocsit, teljes gazdasági felszerelést vittem a földdel, de fiem bántam meg. Tíz esztendős a szövetkezetünk, bár csak az első közös szántás után együtt maradt volna a falu. Hol tartanánk már! ... Így is ... 45 forint 65 fillért adott a munkaegység. Nekem egymagámban 482, a fiamnak meg 700 egysége volt, — így számoljon az eívtárs. A háztáji is szépen hozott, s a két gyereknek, hat unokának szép ikerházat építettem 160 ezer forintért, négy szobával, két konyhával, két előszobával, éléskamrákkal, terasszal, s most tavaszon még nyárikonyhát is sikerítettem. Mit mondjak még? ... A háztájiban hat disznóm volt, kettőt a télen vágtam, a harmadikat a napokban szúrtuk le, a fiú is hármat ölt. Bizony tízen vagyunk ... ősszel villanyt szereltek, hát rádiónk is van, a bútor sem szedett-vedett, — ez a mienk tizenhat év múltán. II. Éppen húsz esztendeje, hogy bányász leltem, — idézi egykori életét a pártiskolai tanulószobában két előadás szünetében a mostani Susán József. Hogy milyen volt a régi bánya, csak az tudja, aki meg- ízlelte.. Naponta tíz-tizenkét kilométert gyalogoltam a munkahelyig. A székvölgyi bányában például a csákányt, s-zerszámokat műszak után három kilométerre kellett felhordanunk. A kézigránikon Kívül, amivel a csillét vontattuk, egyetlen gépet ismertünk, az emberi erőt. Kézi- erő hajtotta a szellőztetőt, a A legújabb alkotások között vízszivattyút és a bányamestereik, aknászok a munkásokat úgy telepítették be a munkahelyekre, — ki milyen elvet vallott. A fejfára öklöm- nyi szenet függesztett a bányamester, annál nagyobb nem kerülhetett a csillékbe. Robbantás előtt félnapos keserves munkával kellett résel- nüník. A munka legtöbbször ősztől tavaszig' tartott és a papbért, — 15—20 pengőt, — már az első fizetésből levonták Tavasztól a legtöbb bányász alkalmi munkából élt, gombázott, szamócázott, kőfejtésre járt, ínségmunkára és emlékszem, bizony emlékemben él. hogy az ínségmunkán 40 fillér volt a kereset egy műszakban. — Az újrakezdés? — A háború végén még az a silány felszerelés is tönkrement, ami addig volt. Ezer- kilencszáznegyvenöt tavaszán jó ideig kenyér nélkül szálltunk munkába, mentünk hídépítésre. A bányában egyes részeken vasút nélkül kellett húzni a csillét és még azután is hosszú esztendőkig fúrógép, kaparószalag nélkül dolgoztunk, — ezek ismeretlenek voltak egészen 1948-ig az elhanyagolt nógrádi részeken. — És most? — Azóta bizony nagyot változott a bányaélet. A réselést az újak már csak hírből ismerik, a jövesztést betörőlövéssel végezzük, fúrógépeket, a szállításra rázócsúszdákat, kaparószalagokat, Kóta- féle rakodókat kaptunk, s az emberi erő kihasználása a bányászatban egészen minimális. Olyan védelmi berendezéseink vannak, amilyenekről valamikor nem is álmodtunk. Beépített csillefogók, billenőmacskák gátolják meg a szerencsétlenséget, hogy ne vérszenet termeljünk, — mint egykor. Jól felszerelt hányása
