Nógrádi Népújság, 1961. április (17. évfolyam, 26-34. szám)
1961-04-01 / 26-27. szám
6 NÓGRÁDI NÍPÜJSÁS 1961,. április 1. A művészet szerelmese Nagyon forgalmas ez az iroda itt, a Salgótarjáni Acélárugyár főműhelyében. A legbelső asztalnál ül, s éppen tárgyal Bolyós László. Első pillantásra furcsának, hétköznapinak tűnik. Talán azok, akik jobban ismerik nem ezt állapítják meg róla, de aki ritkábban látja így vélekedik: vajon miért? A munkatárs elmegy, s ő végre ráér rövid időre. Mikor az életéről, munkájáról kérdezem valahová messzire néz, ki az ablakon; gondolom megvillannak lelkében életének fontosabb eseményei, állomásai. Munkásgyerek. Alig nőtt ki a földből, már elkötelezte magát a munkával. Két év múlva jubilál. A munka 25 éves jubileumát ünnepli. Élete talán csak annyiban különbözött a korábbi években is hasonló, sok más sorstársáétól, hogy benne állandóan lobogott valami furcsa, örökké kielégíthetetlen érdeklődési láz. — Nagyon szeretek olvasni — mondja, s fgy folytatja. — Szerettem tanulni is. Amikor 1946-ban megindult a dolgozók iskolája elsők között jelentkeztem. Megszereztem a közgazdasági képesítést. Bolyós elvtárs életében az érdeklődés nagy szerepet játszott mindig. A tanulás, a munka mellett szorgalmasan járogatott a . régi Olvasóba, a gyár művelődési otthonába. Nem tud magyarázatot adni arra, hogy mi volt az az erő, amely szinte kényszerítette, hogy eljárjon a színjátszók közé, s végül ő maga is a „világot jelentő” deszkákra lépjen. Szerényen mesél. Látszik az arcán, nyugodt, talán néha kissé borongós arcvonásain, hogy nem a hiúság, a nagyravágyás, a feltűnési láz hajtotta. Rajongással beszél a színjátszásról. — Tizenhat éve szerepeltem először. Igaz, csak epizód szerep volt, de annak a három szónak is, amit többször kellett ismételgetnem, nagyon örültem. „Zsiska a félszemű... Zsiska a félszemű...” Erre örökké emlékezni fogok. S aztán jöttek a különböző szerepek. .. A 19 éves fiatalember nagy-nagy szeretettel fogott ehhez a munkához és fáradhatatlanul tanulta a szerepeket, hogy tanuljon, tanítson és szórakozhasson. A Liliomfi ifjú Swartza után eljátszotta a Luxemburg grófja anyakönyvvezetőjét, a Két úr szolgája Brigellját. az Egy marék boldogság Zsizsik Zsozsóját, s még mennyi kedves, derűs iró- nikus jellemet. A Liliomfi után azt mondták róla az emberek, hogy nagyon jó komikus. Ez így igaz. Aki nem látta még játszani el sem tudná képzelni erről a kutató tekintetű, kissé álmodozó fiatalemberről, hogy képes kacagtatni. A kezdet kezdetén próbálkozott drámával is. Erről a kísérletről még annyi idő után sem beszél szívesen. dezőnek, hogy hagyjanak ki ebből a feszült légkörű játékból, mintha éreztem volna, hogy valami bekövetkezik. S valóban így történt. A drámai pillanatban színre léptem, mire kitört a nézőkből a nevetés... Ez a kisiklás nem vette el a kedvét Boly ós Lacinak a későbbi szerepléstől. Szorgalmát nagy-nagy akaratát, kitartását az emberek iránti szeretetét tanúsítja az is, hogy Laci Petőfi díjat kapott. Nagyon boldog volt ő is, két másik társával együtt, mikor átvette ezt az értékes, megtisztelő kitüntetést. Úgy érezte, hogy volt és van értelme ennek a munkának, amely egyre növekvő lelki gazdagságot is jelent számára. Bolyós Laci már komoly családapa is. Feleségét, kisfiát nagyon szereti, s örömmel beszél róla, hogy már lesz utánpótlás is a családban. Kisfia is szerepelt már, a felesége is fellépett, aki különben a versek szerelmese. A mindenki által bohémnak gondolt Laci komoly munkát végez itt a gyárban is. Több mint tíz éve dolgozik a TMK irodán, ö irányítja a TMK javításokat. Az itteni jó munkáját bizonyítja az is, hogy tavaly szakma kiváló dolgozója oklevelet kapott... — Csak azt sajnálom, hogy nem technikumban tanultam — mondja. — A gyakorlati műszaki ismeretekhez nagyon jól jönne a komolyabb elméleti tudás. Elmosolyodik, aztán szinte bocsánatkérő- en néz rám amiért a gyári munkájáról beszélt. Újra visszatér a szakosztályra, a színjátszói munkára, amely már egyik életele- rnévé vált. Nincsenek nagy tervei. Azt mondja, hogy minden szerepnek örül, amit rábíznak. Mindegyiket igyekszik úgy megformálni, hogy az minél életszerűbb legyen, tetsszék az embereknek. Sok az elfoglaltsága. Ezt sokan tudják róla csak azt nem, hogyan hozza összhangba az elfoglaltságait. — Nagyon egyszerű, s mégis igen bonyolult, — magyarázza. — A feleségem egyre jobban megérti a művészeti munkát, erre neveljük a gyereket is, s am'ikor szabadidőnk akad sokat beszélgetünk... Ez a vékony, magas, szemüveges fiatalember jól beosztja idejét, energiáját a feladatok megoldására. Jut idő a családra; a másik családra is, a szakosztályra, s arra amire éppen kell. Sokan nem hiszik el, s ez a művész sorsa, hogy neki is, bohémsága ellenére is fájnak az élet .apró tűszűrásai kellemetlenségei. így van. Azonban ilyenkor felemelkedik önmagán, s ha egy kissé ironikussá is válik, a jókedvét nem veszíti el. Bolyós Laci újabb szerepekre készül. A legnagyobb szerepet azonban az életben alakítja, s ez dicséretére válik.Pádár András — A Harminc ezüstpénzben léptem fel közvetlenül a Liliomfi után — meséli. — Már a darab tanulásakor szóltam a renNagy felelősségünk a népművelésben A népművelési tevékenység a dolgozó nép kulturális tömegmozgalma, amelyben megvalósul — egyre hatásosabban — a tömegék iskolánkí- vüli kulturális nevelése, művelődése és önművelése. E tevékenység legáltalánosabban megfogalmazható célja és feladata: kielégíteni a művelődés, a kultúra vonatkozásában fellépő társadalmi és egyéni igényeket. Hazánkban, így megyénkben is a népművelési tevékenységnek széleskörű kibontakozása, a szocialista kulturális tömegmozgalom fejlődése, csakis a szocializmus építésének folyamatában, annak szerves részeként mehetett és ment is végbe. A szocialista népművelés fejlődésének alapja, feltétele és ösztönzője: a nép, a párt és az államunk egységes, azonos törekvése. A szocializmus építése során megteremtődtek a szocialista népművelés gazdasági, politikai és szervezeti feltételei. Az ötéves és a hároméves terv időszakában megyénk gazdasági és szociális fejlődése mellett, a kulturális ellátottság — intézmények és rendezvények tekintetében — kielégítően fejlődött. Ma már megyénk községeinek 75 százalékában találunk művelődési házat, otthont, termet, vagy klubot, a könyvtári hálózat 100 százalékos, a mozival való ellátottság több mint 95 százalékos Három helyen működik állami, illetve munkaközösségi zeneiskola mintegy 900 tanulóval. A Palóc Múzeumon kívül 1959-ben létesült, a maga nemében országosan is első, Megyei Munkásmozgalmi Múzeum. 1960- ban újjárendezték és kibővítették a horpácsi „Mikszáth Emlékmúzeum” anyagát. 195! óta az Állami Déryné Színház megyénkben 1589 előadást tartott, összesen 400 ezer néző előtt. 1960-ban a Moziüzemi Vállalat filmszínházaiban 16 061 előadást 2 197 227 néző látott. Meglevő művelődési intézményeink ma még nem teljes egészükben korszerűek. Felszerelésük nem kielégítő mindenütt, a növökvő igények és feladatok bővítésüket kívánná, ennek ellenére azonban komoly feltételei, biztosítékai a kulturális tömegmozgalomnaik. A népművelési tevékenység politikai tevékenység, és mint ilyen, tudatosságot igényel. Céljait, feladatait pártunk; és államunk kultúrpolitikája határozza meg. A szocialista népművelés egységes, mert öntevékeny, társadalmi jellege nem ellentétes a párt és állami szervek irányításával, megegyezik a hivatalos művelődéspolitika szellemével. Az MSZMP által kiadott művelődéspolitikai irányelvek jelölték meg a népművelési tevékenység helyét, szerepét, jelentőségét és feladatait a szocializmus építésében, meghatározza politikai, eszmei jellegét. Államunk rendeletekkel, törvényekkel szabályozza ezt a társadalmi tevékenységet is. Mindez megyénk vonatkozásában is a legteljesebben érvényes. A megyei, járási, községi párt és állami szervek irányítják, segítik, ellenőrzik megyénk dolgozóinak tömegikúlturális mozgalmát A párt és állami szervek biztosítják á népművelés szervezettségét és tömegességét is. Mint már említettük, befejezés előtt áll a népművelési intézmények hálózatának kiépítése állami és társadalmi erőforrásból. A művelődési bizottságok megalakulása a különböző szervek kulturális munkájának koordinációját, összefogását segíti elő, megszabják a községek, szervek feladatait egy-egy időszakra. A Megyei Népművelési Tanácsadó létrehozása a szakmai irányítást látja el, tömöríti a legjobb gyakorlati szakembereket, képezi a népművelés aktíváit. A TIT megyei és járási szervei az ismeretterjesztő tevékenységet szervezi, biztosítja az előadókat. A mozgalom tömegességének alapja a dolgozó nép kulturális érdeklődésének és igényeinek állandó növekedése, a művelés és művelődés szinte korlátlan lehetőségei hazánkban és a kulturális tevékenységnek, mint társadalmi mozgalomnak a demokratizmusa. A tömegek kulturális tevékenységének szervezésében nagy szerepet játszanak a különböző társadalmi szervek, A tömeges részvételt biztosítják, annak kereteit jelentik és ösztönző erőként jelentkeznek a különböző kulturális szemlék. kulturális mozgalmak, ünnepségek. Ilyenek az évente megrendezett gyermekművészeti, illetve ifjúsági kulturális szemlék, (az 1959- ben a Tanácsköztársaság évfordulójára, 1960-ban pedig felszabadulásunk 15. évfordulójára kiírt szemlék jártak különösen nagy sikerrel), az 1960- ban megrendezett Mikszáth-emlékünnepségek, a filmszínházak ünnepi film- napjai, filmhetei stb. Népművelési tevékenységünk végső célkitűzése: a dolgozó nép szocialista tudatának kialakítása. A tartalma pedig így foglalható össze: általános és szakmai műveltség emelése, világnézeti, politikai, erkölcsi nevelés, esztétikai nevelés, illetve az ízlés fejlesztése, a kulturált szórakozás biztosítása. Mindehhez számtalan forma, módszer, út áll rendelkezésünkre. Az ismeretterjesztésnek a népművelésben elsődleges szerepe van Az előadások hallgatóinak szervezése, jól képzett előadók és korszerű szemléltető anyag biztosítása társadalmi jelentőségű ügy. Az ismeretterjesztés a korszerű műveltség általános — természet- és társadalomtudományi — és szakmai műveltség szükséges alapjait közvetíti a hallgatósághoz. A művészeti eszközökkel végzett világnézeti és érzelmi nevelés kiegészíti az ismeret* tedjesztés által megvalósított értelmi nevelést, biztosítja a tömegek esztétikai, ízlésbeli nevelését. Ezt megfelelő mértékben csak a helyes műsor- politika, magas művészi színvonal megteremtésével érhetjük el. A könyvtárak, a könyvek az emberek önművelésének eszközei. Az utóbbi években a könyvek iránti érdeklődés is jelentősen" növekedett. Az állami és szakszervezeti könyvtárakba beiratkozott, rendszeres olvasók száma 37 009 fő, megyénk összlakosságának 16 százaléka. 1960- ban a megyei könyvtárak forgalma 454 896 kötet volt. A film és színház a tömegek kulturált szórakozását jelentik elsősorban. Helyes és bevált kezdeményezések e téren a filmankétók szervezése egyes, jelentős filmekről, illetve színészek, rendezők találkozása a munkásokkal és parasztokkal. Mindezek fokozzák a film és színházi előadások iránti érdeklődést, elmélyítik azok hatását. Hazánk fejlődésének mai szakaszában a gazdasági és kulturális feladatok megoldása került előtérbe. Szocialista világnézetű, korszerű műveltséggel rendelkező emberek nélkül nem építhetjük fel a szocializmust a maga teljességében. Ezért jelent ma nagy felelősséget és egyben nagy tisztességet is a népműveléssel, a kulturális tömeg- mozgalommal való foglalko* zás, az ebben a munkában számára. Kojnok Nándor Czinke Ferenc: SZÉNOSZTÁLYOZÓ ién és Mizserfán, a külszíni fejtéseknél. — Világlátás? — Az ösztöndíj — úgy tudom — külföldi utakat is lehetővé tesz. Szeretném látni a leningrádi Ermitage műkincseit, Párizs művészetét. Illetődön ismét a hangja: — A Derkovits-díjat szinte nem is akarom hinni, olyan boldogság ... Megírtam édes- apáméknak, hogy a cselédsorból hova vezetett az út... Sírtak a kisöregek. Barna Tibor Műterem-sarokban a Derkovil-s-díiassal bánya artisztikuma lassan bevonul az esztétikába, egyre inkább benne él az emberek ízlésében s az ízlés formálása elsőrendű kötelessége a képzőművésznek. Az üzem, a gép, amit eddig ridegnek véltünk, ha korunkat a maga valóságában akarjuk ábrázolni, helyet követel magának a művészetben, a téma tartalmi fűtöttségétől függ minden. Persze, a témaválasztást azért nem akarom leszűkíteni s ezenkívül a grafika mellett, mint festő, a színekről sem akarok lemondani. Kevés hallgatás után folytatja: — Néhány éve még azt hittem, hogy nem tudok itt megmaradni. Elmosolyodik. — Érdekes, hogy a művészre is milyen formáló hatással van a környezet... Czinke Ferenc most harmincöt éves. Néhány napja munkássága értékes méltánylásban részesült: Derkovits ösztöndíjat kapott. Három teljes éven át biztosít további alkotó kedvéhez anyagi gondtalanságot művelődési kormányzatunk. Hogyan akarja hasznosítani a gazdag időt Czinke Ferenc? — Az a tervem, hogy lná- szó bányatelepen bekapcsolódom egy szocialista munkabrigád életébe. Nagyon sokat akarok rajzolni közöttük, valamint az Erőmű környé¥ Csomagolópapírra Rákóczi képmását, a halászhomoki hercegi uradalom cselédeit, abban az egyetlen szobában, ahol az asztal alatt a kottás költött. Tanítóképzőben rajztanmeneteket, tablókat festett az iskolának amíg Képzőművészeti Főiskolára jutott. Szö- nyi István lett a mestere, a nemrég elhunyt Európa-hírű művész. A salgótarjáni képzőművész kiállítások mellett az elmúlt esztendőben részt vett és figyelmet keltett két munkájával a Vili. Magyar Nemzeti Tárlaton, a miskolci országos tárlaton, — amelynek anyaga most is országos körúton van. Találkozhattunk nevével az Ernst Múzeum „Dolgozó emberek között” című kiállításának anyagában, két kitűnő alkotása pedig egy magyar válogatás keretében jelenleg a Kairó—Bagdad— Damaszkusz útvonalat járja. Czinke Ferenc témavilága a szegényparaszti sors ábrázolásától indult. — Engem. — így vallja —, mint paraszlgyereket a táj, füzesek, kis kertek érdekeltek. Amikor a nógrádi tájra kerültem, az első évben azt mondtam, nem tudok én itt maradni. Ridegek a gépek, üzemek, Most szerelmese vagyok a gépeknek, a munka monumentalitásának, a kis bányacsilléknek, embereknek, akiknek életére, gondolatára a technika világ<y nyomja rá héhienét. A név. a avár. a — ... Anyámnak milyen nagy dolog vólt, hogy tanító lesz az uradalmi cseléd fia!... Az emlékek között keresgél, igy folytatja: — Az uradalmi gyümölcsöst gledicsiasövény és akácsor védte. Azok között jártam mindennap iskolába. Egy este azt látom, hogy végig az út mentén a kihajló szúrós hajtások sorra letördelve. Ö ,tördelte le, a kedves, hogy ki ne verje a szemem, mert hogyan rajzolnék akkor? — Festettem régen egy képet. Elnyűtt kis parasztasz- szonyt, ölében kendermagos tyúkkal, kezében tojással. Anyám van a képen, ő várta egyszer így, ennyire türelmetlenül, hogy megtojjon az árva jószág, apámnak akart legalább egy falás rántottál a puszta kenyérre. Űjabb festményt mutat. Ugyancsak az anya. Lágy, puha tónus öleli az alakot. Az asszonyi ölben egyetlen körte és három alma. Megkapó szép szimbóluma a négy élő gyereknek, az egy leánynak és három fiúnak. — Ilyen emlékek járnak bennem, mint művészben — magyarázza. — Mert az a nagyrozvágyi kisfiú, aki a cselédháztól tíz kilométereket tett a polgári iskoláig, a pataki képzőig, sokmindent látott és élt. Napszámba járt, mint diák és rajzolt untalan.
