Nógrádi Népújság, 1961. március (17. évfolyam, 17-25. szám)
1961-03-29 / 25. szám
4 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1961. március 29. TBC és tüdőgyógyász szakemberek, tömegszervezeti vezetők tanácskozása Szécsényben Szombaton Szécsényben tartotta csoportgyűlését a TBC és tüdőgyógyász csoport He- ves-Nógrád megyei decentru- ma. A fontos kérdést tárgyaló gyűlés újszerűsége volt, hogy nemcsak szakembereket, egészségügyi dolgozókat hívtak meg a tanácskozásra, hanem részt vettek megyei és járási pártvezetők, megyei és tanácsvezetők, országgyűlési képviselők a Vöröskereszt és a Nőtanács képviselői, szociálpolitikai előadók is. Az ülésen részt vett csehszlovák orvos küldöttség is, dr. Her nády László és dr. Ádám Sándor, a Losonci Tüdőgondozó Intézet szakorvosai képviseletében. Ezenkívül a budapesti Korányi Szanatórium, valamint Szolnok, Fejér és Csongrád megye szakorvosai is. Az Egészségügyi Minisztériumot dr. Mosolygó Dénes osztályvezető képviselte. Üjszerű és nagyszerű volt az egész szaikcsoporti gyűlésben az, hogy orvosok és egészségügyi szakemberek, tömegszervezeti vezetők együttesen beszéltek közös felelősségükről a hajdani népbetegség elleni küzdelemben. Nógrácl megye TBC elleni küzdelmétől dr. Balogh Oszkár, a megyei TBC gondozó igazgatója tartott előadást, értékelve a betegség elleni küzdelem eddigi eredményeit, az orvosok erőfeszítéseit. Báli András, a Szécsényi Járási Tanács Végrehajtóbizottságának elnöke arról beszélt, mit kell tenniük a tanács vezetőinek és a TBC gondozóintézet szakorvosainak, egészségügyi dolgozóinak a közös cél érdekében. A járás TBC-s társadalmi bizottságáról Lantos László tartott ismertető előadást. Az egészségügyi középkáderek szerepéről, a TBC elleni küzA furfangosok salgótarjáni bajnokságát most újszerűén az Acélárugyár Művelődési Otthonában rendezték meg. delmékről Bolgár Józsefné, Lászay Lajosné asszisztensnők és Kőpataki Edit kalmettizáló nővér beszéltek. A Szécsényi Tüdőgondozó Intézetben az utóbbi időben számos szép eredmény született. Erről dr. Pál Endre, a gondozó intézet vezető orvosa számolt be a jelenlevőknek. Jó munkájuk jutalmául az egészségügyi osztály által most alapított vándorzászlót elsőként a szécsényiek kapták, itt, az orvos ahkéton. A hozzászólások során szakemberek és társadalmi vezetők szólották az új kormány- rendelet által megszabott feladatokról, az eredményekről és hibákról és arról is, hogyan kell összefogniok egészségügyi szakemibereknék és a tömegszervezetekndk, az egész társadalomnak annak érdekében. hogy ez a betegség mielőbb megszűnjön népbetegség lenni. Felszólalt dr. Lányi Andor, Mátraháza igazgató-főorvosa, dr. Ferenci György, a Szolnok megyei TBC gondozó igazgatója, dr. Kovács Júlia, szegedi gyermek TBC főorvos, dr. Móró József, a Munkaügyi Minisztérium csoportvezetője, aki ,a gyógyult betegek munkábaállításáról beszélt és dr. Nemes János, a Csonigrád megyei TBC gondozó igazgatója. Dr. Mosolygó Dénes, az Egészségügyi Minisztérium osztályvezetője zárszavában igen pozitívan értékelte a tanácskozást, nagy jelentőséget tulajdonítva annak, hogy az egészségügyi szakcsoport a járási pártbizottság székházéban- tarthatta ülését, és hogy a társadalom vezetői, tömeg- szervezetek képvisélői ennyire átérezték a társadalmi összefogás nagy felelősségét. téka is. Különösen nagy sikert aratott Németh Lehel és Váradi Zsuzsa sláger és táncdalénekesek fellépte. Új darabok színjátszók részére Műkedvelő csoportjaink megfelelő színvonalú műsoranyaggal való ellátásának gondját hosszú esztendők óta legnagyobb részben a budapesti Népművelési Intézet vállalja magára. Az intézet szerkesztési osztályának gondozásában az évek során számos olyan kiváló mű látott már napvilágot, amely szerte az országban szép sikereket biztosított az öntevékeny színjátszóknak. A változatos anyag biztosítására a Népművelési Intézet idei kiadási terve is egész sereg magyar és külföldi író munkáját juttatja el a csoportoknak. A kiadási tervvel kapcsolatosan Timár Katalin, a szerkesztési osztály lektora a következőket mondotta: A hetekben megjelent, vagy a hamarosan megjelenésre váró műsoranyagok közül nagy érdeklődésre számíthat a Huszárvágás című három- felvonásos zenés parasztbohózat. Ugyancsak a Színjátszók Kiskönyvtára sorozatban kerül a csoportokhoz Zolnay Vilmos: A pokol tornáca című drámája. A magyar nőírók gyermekdarabjai kiadvány hét egyfelvonásos mesejátékot fog egybe, az Emberség című füzetben pedig Boldizsár Iván, Sándor Iván, Báród Géza, Gyurkó László, Karikás Frigyes és Bélteki László egyfelvonásosai között válogathatunk. Ifjúsági mű- sorkiadványrói is gondoskodik a műsorszerkesztő osztály. 12—20 éves fiatalok számára négy egyfelvonásos jelenik meg, a Játékszín sorozat Akik harcoltak érte címmel szabadságharccal foglalkozó darabokat ad ki. Megjelenik továbbá Mágori Erzsébet: A szélhámos című vígjátéka, Csíki Gergely Mu- kányi című négyfelvonásos vígjátéka, Iszajev: Nem magánügy című darabja, a Kezedben a sorsod című egyfelvonásos válogatás, Lui Vel- létől a Szenteltvíz és kokain című négyfelvonásos vígjáték és négy zenés egyfelvonásos. Furfangosok bajnoksága az Acélárugyárban ä nógrádgárdonyiak nemcsak munkában, de szórakozásban is együtt tartanak hanem együttesen művelik, s ki-ki éppen ott, ahová a beosztása szól. A tagság megállapodott abban, hogyha valaki a beosztása helyét önkényesen megváltoztatja, annak a munkaegységet nem írják jóvá. A tapasztalt tsz-ben évről évre szilárdabb a fegyelem, a feladatok végzésére serkenteni sem kell a gazdákat. A serkentő, a növekvő jövedelem. A termelőszövetkezet dolgozói ma már nemcsak a munkában vannak közös akaraton, de egyéb téren is. A grófi kastély, amelybe még 1956 őszén is annyira visszapályáztak a régi gazdák — nemcsak a szövetkezeti irodát fogadta be, de klubhelyiség megteremtésére is lehetőséget biztosított. A fiatalok rendbehozták a legnagyobb termet, berendezéseket szereztek, s esténként most itt adnak találkozót egymásnak a gazdák. Van itt már sokminden, ami kellemes időtöltést biztosíthat. A fiatalok, mert a múlt évi kukoricatermesztés átlaga 42 mázsa volt, jutalmat kaptak, s ebből a pénzből sokmindenre tellett. A sportolni vágyók labdarúgó felszereléshez jutottak, van asztalitenisz felszerelés, számtalan társasjáték, televízió, lemezjátszó rádió a klubban, most készülnek biliárdasztalt szerezni, s rövidesen Ízléses függönyökkel is otthonosabbá teszik klubjukat a fiatalok, akik nemcsak a munkában, de a kulturális tevékenységben is hallatni akarnak magukról. A KISZ- szervezet kezdeményezésére 18 tagú kultúrcsoport alakult, táncolnak, darabokat tanulnak az együttes tagjai, s bemutatóikat szívesen látogatják a község lakói. Loksa Mária kiszTITKÄR joggal büszke az eddig elért eredményekre, s erősen bízik abban, hogy az eddiginél még nagyobb eredményekről is számot adhatnak, amikor munkájuk hasznát gyűjtik majd a közös zsákokba. Dologban, szórakozásban együtt él a nógrádgárdonyi Uj Élet Termelőszövetkezet — egyszívű, közös nagy család. Barna Tibor A NÓGRÁDGÁRDONYI Uj Élet Termelőszövetkezet a közös gazdaságok sorában a veteránok közé számít. Tíz- esztendős ez a szövetkezet, tizenegyedik évébe lépett, sok bajt, megpróbáltatást ért meg egy évtized alatt, de a nehézségekkel vívott küzdelmekből mindig győztesen került ki és mindig előbbre lépett. Az Uj Élet Tsz annakidején nem pusztán nevében, de tartalmi valójában adott az egykori zsellér, cselédsorssal szemben új életet a mostani gazdáknak. Ma már bátran úgy is mérhetjük, hogy nemcsak a cselédsorssal, de az egyéni jobb gazdák sorsával szemben is jobbat, még az olyan keservesen nehéz, aszályos esztendőkben is, amilyen az elmúlt évi volt. Lehet-e panasza bárkinek a 68 közül, ha a munkaegység értékét látjuk? Negyven forint 65 fillérre rúgott az, s húsz forint volt az előlege minden hónapban. Hát az az igaz, hogy nincs panaszolni valója egynek sem a gazdák közül, megtalálta mindenki a számítását, s a háztáji jövedelemmel együttesen sokminden tervet, kívánságot megvalósíthatnak. A házépítők egyáltalán nem mennek ritkaság számba. Nem is házak azok már — valóságos kis paloták, amik itt is ott is sorrá emelődnek. Igaz, megfizették a nógrádgárdonyiak is a tandíjat, amíg idáig jutottak, de most már nagyjából elérkeztek az egyenesbe, ahonnan beláthatják az utat, amelyen a boldogulás felé haladhatnak. Tudják, hogy amivel a mostani, eddigi eredményektől is tovább juthatnak, az a szorgalom. Abban pedig ezen a tavaszon sincs hiány a földeken. Földben van 20 holdon a vetőborsó, melegágyban a paprika és egyéb palántamag, befejeződött a tavaszi szántás, vetés s az emberek felkészülten várják a további feladatokat. EróS, IZMOS, MUNKABÍRÓ gárdája van a gárdonyi Uj Életnek, a 68 tag közül harmincnál is több, zömében KISZ-korú fiatalt lehet egybeszámlálni, s ez jó nyugalmat ad a munkában. Az emberek bíznak egymás szorgalmában, hogy mindenkit egyaránt serkent a közös cél s tavaszi közgyűlésükön úgy döntöttek, hogy a területet a répa kivételével ebben az esztendőben sem porciózzák ki, Megyénkben is nagy léptekkel haladtunk a falvak villamosításával. Az év elején fejeződött be Szanda község villamosítása is. Mintha jelkép volna, a tanácselnök petróleumlámpáját a lomok közé teszi. OOOOOOOOOGOOOOOOOO QOOOOOGOO0OOGGOGXZ)O0OOGOOOOOGOOOOé>GOOOOGti ^GGGGGGOGG-OOXDOOOOOGGOOOGGOOOOOGGOGGOOCDGGGGGOOO Mark Twain: A bibliai tanítás és a vallásos gyakorlat A rendezvényre teltház előtt került sor. Ismét Pálos Miklós a furfangosok bajnoksága népszerű irányítója tette fel furfangos kérdéseit a közönségnek. Ezúttal a kérdések földrajzi jellegűek voltak, elsősorban földrajzi ismereteket követeltek meg a pályázóktól. De szó volt a kérdések között irodalmi jellegű, gazdasági és egyéb általános ismereteket megkövetelő tudnivalókról is, Csehszlovákia, Lengyelország és a Szovjetunió életével kapcsolatosan. A jelentkezők — jelen esetben külföldre „utazók" — között diák, adminisztratív dolgozók, pénzügyi osztályvezetők, esztergályos és pedagógus szerepelt. A tovább jutásért, illetve az első és második hely birtoklásáért Földi Ferenc osztályvezető, illetve Szórád Ilona adminisztrációs dolgozó vetélkedett. A szerencse Földi Ferencnek kedvezett, aki az elődöntő első helyét pályázta meg sikeresen. Ott nyomban meg is kapta az erre az alkalomra pálya- díjként kitűzött 200 forintos takarékbetétkönyvet. A műsorba jól illeszkedett be a budapesti művészek jáA Pásztói FJK azonnali belépésre FŐREVIZORT alkalmaz. Feltételek: mérlegképes könyvelői képzettség, legalább 5 éves számviteli gyakorlat és ezen belül 1 év fmsz-i revizori gyakorlat erkölcsi és működési bizonyítvány. Felvételkor útiköltséget térítünk. FJK. Pásztó, Szabadság út 56. 134. A nagy amerikai humorista, Mark Twain: „A bibliai tanítás és a vallásos gyakorlat’* c. pamflet-cikke először 1923-ban, tizenhárom évvel az író halála után jelent meg. Magyarul most jelenik meg először, rövidített formában. Twain nem egyszer zúdította szatírájának tüzét a vallásos álszentség és képmutatás ellen, a „szentatyák” ellen, akik a templomok szószékeiről szentesítik az imperialista rablást, háborút, rabszolgatartást. Ez az írása is erről szól. Azok a módszerek, amelyeket a papok és szerzetesek követnek, igen sokfélék, és történetük rendkívül tanulságos. Annak idején a római egyház is tartott rabszolgákat, vette és eladta őket és szentesítette, támogatta a rabszolgakereskedelmet. Sok-sok idő múlt el, s mikor egyes keresztény népek már felszabadították rabszolgáikat, az egyház még mindig rabságban tartotta őket. Vajon lehet-e kételkedni abban, hogy az egyház nem tehetett másképp? Hiszen mindez az uralkodó osztály akarata szerint történt, amelynek az egyház egyértelmű, teljhatalmú képviselője volt, amelynek akaratát vitathatatlanul képviselte. Volt egy' szentírás, amit nem lehetett megváltoztatni, csak a meglevő formájában lehetett tolmácsolni. Az egyházat nem lehetett meghazudtolni, hiszen csak úgy lépett fel, ahogy azt a biblia előírta. Saját igazáról meggyőződve, az egyház évszáza" dokon keresztül soha nem emelte fel a szavát a rabszolgaság ellen. Ha végre azt halljuk, hogy ti római pápa a rabszolgakereskedelmet bűnnek nyilvánította, sőt speciális expedíciót küldött Afrikába, hogy az ott akadályozza meg újabb rabok beszerzését. Vagyis a dogmák megmaradtak, de a taktika megváltozott. Miért? Csak azért, mert az emberiség elhatározta, hogy kiigazítja a bibliát. Maga az egyház soha nem teszi ezt meg, de viszont soha nem mulaszthatja el, hogy beálljon az események sodrába, és szükség esetén idegen áramlatok szolgájának vallja magát. Éppen így járt el a jelen esetben. A keresztény Anglia fenntartotta és igazolta a rabszolgaságot 250 éven keresztül, és papjai nyugodtan szemlélték ezt, s szüntelenül részt vettek személyesen is a rabszolgakereskedelemben, fenntartották az egyenlőtlenséget. Vagy talán lehet abban kételkedni, hogy azok az érdekek, amelyeket akkor Anglia követett, keresztény érdekek voltak, s az egész rabszolga- kereskedelem tisztán kei'esz- tény jellegű volt? Az angol parlamentek támogatták és szentesítették a rabszolgakereskedelmet. Két angol király személyesen is részvényese volt rabszolgakereskedelmi társaságoknak. Az első hivatásos angol rabszolgafelhajtó, John Hokkins, akinék emléke ma is él, hadjárata során olyan eszközöket használt, hogy váratlanul rátámadt a bennszülött falvakra, lángba borította, megsemmisítette azokat, s össze- fogdosva, rabszíjra fűzte az ártatlan lákosókat, amiért a hálás királynő lovaggá ütötte őt. Sir John tevékenysége valóban keresztényi tett volt, és egy negyed évezreden keresztül ez a véres, szörnyű monopólium a keresztények kezében maradt. A keresztény egyház segítségével falvákat romboltak le, családokat zúztak szét, külön-külön fűzték rabszíjra a férfiakat és a nőket, számtalan sok ember szívét törték össze. És mindezt csak azért, hogy a keresztény nemzetek virágozzanak, bőségben éljenek, hogy keresztény templomokat építhessenek, s a szelíd és irgalmas szívű megváltó birodalmát kiterjeszthessék. De eljött az idő, mikor egy törvénytelen születésű angol keresztény felkelt a rabszolgaság ellen. Érdekes tény: ha egy keresztény felkel a törvényerőre emelt gonoszság ellen, az mindig törvénytelen születésű, a megvetettek kasztjába tartozik. Kegyetlen harc lángolt fel, de végül is meg kellett tagadni a rabszolgakereskedelmet. A biblia hatalma megmaradt, de a taktika megváltozott. Aztán egészen megszokott dolog történt. Meglátogatva országunkat egy angol — egyike azoknak, akik mindig meglátják a szálkát a más szemében —, s ájtatosan égre emelte a kezét, és egészen elsizörnyűlködött a mi rabszolgáink láttáin. Bánata leírhatatlan volt, szavai megvetéssel teltek. Valóban, ő éppen a mi rabjainkat siratta, a valamivel kevesebb, mint másfél millió amerikai rabszolgát, akkor, amikor Angliának éppúgy, mint régen tengerentúli birtokain tizenkét millió rabszolga dolgozott. Az a tény, hogy valahányszor elődeink meg akartak szabadulna a rabszolgaságtól, éppen Anglia állított elénk mindenféle korlátokat és hiúsította meg terveinket, nem befolyásolta őt ebben. Hisz’ mindez a régmúlt, történelem emléke csák, amire már nem kell emlékezni. De végre már mi is új hitre tértünk. Mi is kezdjük felemelni a hangunkat a rabszolgaság ellen. A lágyszívű emberek felfegyverkeznek, s az ország minden sarkában meg lehet találni, ha csak a legkisebb jelét is a rabok iránti sajnálatnak. Az ország minden sarkában — kivéve a templomokat. Századokon keresztül voltak boszorkányok Legalább így is állította a biblia. Éppen a biblia írta elő a boszorkányok megsemmisítését. Ezért az egyház 800 éven keresztül, bár fájó szívvel és nem szívesen, de szigorúan teljesítette szent misszióját. Akasztófák, kínzóeszközök, máglyák segítségével fáradhatatlanul dolgozott ezen a feladaton. Kilenc évszázad alatt börtönbe ültette, megkínozta, felakasztatta, máglyára küldte a boszorkányok egész hadseregét, tisztára mosva kiontott tisztátalan vérükkel az egész keresztény világot. Aztán hirtelen kiderült, hogy nincsenek semmiféle boszorkányok és soha nem is voltak. Az emberek nem tudták, hogy sírjanak, vagy nevessenek. Ki fedezte fel, hogy nincsenek boszorkányok? Lehet, hogy a papok? Nem, ezek soha ilyen felfedezést nem tettek. A salemi szentatya továbbra is tiszteletreméltó buzgalommal hivatkozik a szentírásra, amely felhív a boszorkányok megsemmisítésére, még azután is, hogy a hivatalos egyházi szervek, eltérve ezúttal a bibliától, krokodilkönnyeket ejtenek azok miatt a kegyetlenkedések miatt, amelyéknek elkövetésére kényszerítették őket. Skóciában még akkor is ölt meg a pap boszorkányokat, ha a városi elöljáróság ártatlanoknak minősítette őket. És amikor a könyörületesebb polgári hatóságok azt javasolták, töröljék a törvények közül az idevonatkozó cikkelyt, ami a boszorkányok ellen szólt, megjelentek a papok, és kérésekkel, könnyekkel, átokkal igyekeztek rávenni őket, hogy hagyják érvényben a szóban forgó törvényt. Boszorkányok nincsenek. De a szentírás, amely állítja létezésüket, ma is megvan. Csak a taktika változott. Nincsen semmiféle pokol tüze, de a szentírás továbbra is állítja, hogy van Több mint kétszáz olyan törvénycikk, amely halállal büntette a vajákosságot, már kimaradt a törvénykönyvekből. De az írás, amely létrehozta ezeket, megmaradt.
