Nógrádi Népújság, 1961. március (17. évfolyam, 17-25. szám)

1961-03-29 / 25. szám

6 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1961 március 29. I JOGI TANÁCSOK Á tsi-ek közös állatállománya továbbfejlesztésének lehetőségei Bevitt állatok értékének kifizetése Az új, nagy, jelentős területtel megnöveke/dett tsz-ek szarvas­marhaállományát elsősorban a ta­gok állatbeviteléből kell kialakí­tani. A bevitt szarvasmarhákat tényleges értéküknek megfelelően kell értékelni és a vonatkozó jog­szabályok alapján kifizetni. A tsz-ek a tenyészszarvasmarhák árának kifizetésére középlejáratú hitelt vehetnek igénybe éspedig két részletben, a kifizetés esedé­kessége alkalmával. Háztáji szarvasmarha­állomány szaporulatának átvétele Célszerű, ha a tsz-ek a te­nyészállat és hízó alapanyag­szükségletük biztosítására a ta­gokkal közvetlen megállapodáso­kat kötnek a háztáji szarvas­marhaállomány szaporulatának átvételére. A megállapodás során meg kell egyezni a tagokkal az átvételi súlyban és árban egy­aránt. A tenyésztési kedv fenn­tartása érdekében az a helyes, ha a tsz a szaporulatot az érvé­nyes állami áron vásárolja meg a tagtól. Szarvasmarha-állomány felvásárlása Elsősorban azon tsz-eknek le­het a felvásárlást lehetővé tenni, amelyben nincs mód az állomány saját tenyésztés, vagy bevitel út­ján való fejlesztésére. Az állam a tsz-eknek tenyész­szarvasmarhák vásárlásához kö­zéplejáratú hitelt nyújt. A te- nyészíisző felvásárlási akció ke­retében a tsz-ek állami hitelből általában vemhes és tenyész- üszőt vásárolhatnak. A szüksé­ges mennyiséget elsősorban a tagok háztáji gazdaságából, va­lamint a nevelési és tenyész­tési szerződéssel lekötött tenyész- üszők felvásárlásából kell biztosí­tani. Hitelt e célból elsősorban azon tsz-ek kaphatnak, amelyek te- üyész-szarvasmarlia vásárlásához hitelt még nem vettek igénybe. Azon tsz-ek, akik már korábban hitelből vásároltak tenyészállo- mányt, újabb hitelt csak akkor kaphatnak, ha - tiszántúli me­gyékben - 1957. január 1. után a hitelből vásárolt tenyész- szarvasmarha 100 kh szántóterü­letenként a három darabot nem haladja meg. A tsz-ek a hitelből és az ál­lami szektor gazdaságaiból vagy a szerződéssel nevelt szarvasmar­hákból történő vásárlásnál ár­támogatást kérhetnek. Az állam viseli a szerződéses íenyészüsző felvásárlási ár és mindenkori sza­badpiaci ár közötti különbözetet, a minőségtől függően kg-ként 2—6 forintig. A szállítási költsé­gek a tsz-eket terhelik. A tenyészüsző felvásárlási ak­ciót a Tenyészállatforgalmi Gaz­dasági Iroda a tsz-eknek ingyen bonyolítja le. A tsz-ek közvetle­nül maguk is vásárolhatnak, ilyen esetben azonban ártámogatásban nem részesülnek. Törlesztési akció ­Elsősorban a régebben alakult tsz-ek — a felvásárlási hitelkere­ten belül — természetbeni tör­lesztésre is kaphatnak * tenyész- üszőt. A törlesztéses akció kere­tében adott tenyészüszőknél a tel­jes vételár kerül a bankfiók út­ján meghitelezésre. A tsz-ek ez esetben ártámogatásban nem ré­szesülhetnek. A törlesztésre kapott tenyész- szarvasmarhát azonos értékben hízott marhával törleszthetik. A törlesztést a szállítást követő 4 éven belül be kell fejezni. Amennyiben a kapott tenyész­állat és a törlesztés céljára át­adott hízott marha nem azonos értékű és értékkülönbözetet is ki kell egyenlíteni. Ezt az akciót is a Tenyész­állatforgalmi Gazdasági Iroda bo­nyolítja le, ő köt a tsz-ekkel megállapodást. Ennek tartal­maznia kell a tsz kötelezettség­vállalását arra vonatkozóan, hogy a törlesztést mikor kezdi meg, illetve fejezi be. Az így kapott tenyészszarvasmarhát a törlesztés befejezéséig a tsz nem idegenítheti el. Gyenge termelőképességfi tehenek kicserélése A jogszabályok lehetővé teszik, hogy a tsz-ek ez évben is ki­cserélhessék gyenge termelőké­pességű teheneiket. Ez azt je­lenti, hogy a tsz-ek tehénselej­tezést csak akkor végezhetnek, ha azonos számú üszőt tenyész­tésből vágy vásárlásból beállíta­nak. Az Allatforgalmi Vállalat csak akkor köthet tehénre hízialási szerződést, ha a járási mezőgaz­dasági osztály igazolja, hogy a tsz a kiselejtezett tehén helyett tenyészüszőt állított be. A tsz-ek a kiselejtezett tehenek értékének kiegészítésére a vásárlásból be­állított üsző után középlejáratú hitelt kaphatnak.-----—— ILL ETÉKESEK FIGYELMÉBE A szentkútiak három problémája Az igaz, hogy e település nem nagy. Sokan azt is mondhatnák elöljáróban: ak­kor miért emelünk szót mel­lette, s mindjárt miért ajánl­juk az illetékesek figyelmébe. Azért, mert emberek, csalá­dok, aggok laknak Szentkú- ton, azért, mert jelentősége ennek a településnek is egy­re nő — ha hirtelen mást nem is veszünk figyelembe csak azt, hogy országosan is jelentős keltetőállomással ren­delkezik, vagy azt, hogy sok idős, aggastyán nyert itt is elhelyezést, talált nyugodt, meghitt otthonra. És Szent­kút — nagyon furcsán hang­zik —, de jobban el van zár­va a külvilágtól mint me­gyénk bármelyik más, leg­kisebb pusztája, tanyája. A villanyon kívül semmi más nincs. De talán szedjük cső­Húsz nógrádi bányász ifjúsági vezeto látogatott el szombaton a losonci Munkásmozgalmi Múzeumba . Hatvanhat bányász KISZ brigád dolgozik a Nógrádi szónmedencében, s a brigá­dok kilencszáznál több tagja nagyszerű termelési sikereket ér el, már most a második ötéves terv első évének kez­detén. Első negyedéves tervét pél­dául mind a hatvanhat bri­gád teljesítette március hú­szadikáig, s a még hátralé­vő tíz nap alatt közel 1000 tonna szenet termelnek és szállítanak negyedéves ter­vükön felül. A KISZ brigá­dok kimagasló munkasikerei elismeréseként az elmúlt va­Hang verseny a Városi Kultúrházban A salgótarjáni zeneiskola rendezésében a Városi Mű­velődési Otthon nagytermé­ben tartották meg a zeneis­kola III. bérleti hangverse­nyét. A hangversenyen Bally György gordonkaművész és Huse'k Rezső zongoraművész vendégszerepeit. Különösen nagy sikert aratott Boccherini: Á-dúr szonátája Bally György, és Beethoven: Waldstein szo­nátája Husek Rezső előadá­sában. Szánthó Lajos zongoratanár kísérete szépen alkalmazko­dott Bally György gonrdonka- művész játékához. A műsort Virág László, a zeneiskola ta­nára ismertette. ÉRTESÍTJÜK megrendelőinket, hogy a mezőkövesdi és a mezőcsáti járásban üze­melő hűtőberendezések karbantartása és javí­tása szervizünkhöz tar­tozik. Üzemzavar ese­tén kérjük megrende­lésüket, Eger 19—34-es telefonszámon szíves­kedjenek leadni. Ugyancsak hozzánk tar­toznak a Lőportár u-i Hűtőgépgyár által gyár­tott hűtőgépek beszere­lése és garanciális ja­vítása is a fenti két járás területén. Címünk: Egri Vas- és Fém KTSZ. hűtőgépja­vító részlege Eger, Macky Valér-u. 3 sz. 115. Az É.M. Nógrád me­gyei Áll. Építőipari V. vizsgázott építőipari gépkezelőket vesz fel. Felvételre Jelentkezni lehet a vállalat munkaügyi osztályán Salgótarján régi vásártér. 137. KOIMEIIHJII HIÄIllTflS FíT. 20-íí -I-IC. sárnap a szorospataki bánya ifjúsági alapszervezetét és a mátranováki szénbányák csurgói üzeme egyik KISZ brigádját, Kollár János ti­zenkét fős elővájási csapatát a Nógrád megyei KISZ Bi­zottság selyem zászlajával tüntették ki. A KISZ Köz­ponti Bizottsága háromezer forint pénzjutalomban része­sítette a napokban a szoros­pataki kiszistákat, s most a megyei párt és a KISZ bi­zottság ajándékaként húsz bányász ifjúsági vezető volt a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban egynapos ki­rándulásra. A nógrádi kiszisták szom­baton, március 25-én a lo­sonci Munkásmozgalmi Mú­zeumba látogattak, hogy a salgótarjáni iparmedence munkásmozgalmával együtt dolgozott csehszlovák párt és munkásmozgalom dokumen­tációs anyagaival ismerked­jenek meg. A nógrádi bányász ifjúsági vezetőket a helyi if­júsági szervezet vezetői fo­gadták Losoncon. korba Szentkút problémáit, az itt élő emberek panaszait, s azt ajánljuk az illetékesek figyelmébe. doznak tudósok, Szentkútra még a madár sem jut el. Se postai, sem telefonösszeköt­tetése nincs ennek a telepü­lésnek. Az út szélén csüngő drótok, dülledező oszlopok jelzik, hogy valaha telefon- huzal volt ott. Valaha. Igen, még akkor, amikor a szom­szédságában épült kányási bá­nya igazgatósága Szentkúton székelt. És ma? Felszabadulá­sunk 16. esztendejében Szent­kútra nem lehet telefonálni, nem lehet az ott lakó embe­reket „dróton” keresztül meg­közelíteni. S ami ettől is fon­tosabb: idős, aggastyán em­berek laknak a gyönyörű kastélyban. Betegségük gyor­san bekövetkezhet. De, ha mentőt kellene telefonon gyor­san a helyszínre kérni — akár megbetegedéshez, akár az ott lakó bányászfeleségek számára szüléshez, az már egyenlő lenne a lehetetlen­séggel. Pedig nincs nagy tá­volságról szó. A posta nem is olyan régen vezetéket épí­tett erre — állami telefont szereltek a bányához, miért nem oldották már meg a szentkútiak jogos kérelmét is? Az illetékesek figyelmébe ajánljuk... p Társadalmi életet él- nek itt is. Az emberek szeretik szeretteik levelét ol­vasni, böngészni az újságokat, folyóiratokat. Arról nem is beszélve, hogy — bárhonnan is, de jő az a kis pénz, amit néha-néha a postás hoz a házhoz. De hogyan? Sajnos Szentkútra érkezhet express levél, érkezhet távirat, azt csak közönséges levélként kéz­besítik az ott lakóknak. A rendes levelek is csakúgy, mint az újság, késve érkez­nek a címzettekhez. A cso­magokról már nem is szólva. Furcsaság az is, hogy* a pos­tás bármilyen összeget — ez­reket is kivihet Mátravere- bélyből Szentkútra, de ott már százasokat sem vehet fel továbbítás céljából. Nem a kézbesítőre panaszkodnak itt, de a további intézkedést még­iscsak az illetékesek figyel­mébe ajánljuk. Q A szociális otthon lét- rehozásával megnőtt a forgalom Szentkútra is. Is­merősök, távoli rokonok lá­togatják meg az ott élő öre­geket. Az otthon és a keltető­állomás több olyan embert foglalkoztat, akik főképpen Nagybátonyban, a bányavá­rosban laknak. No, de sem a látogatók, sem pedig az ott dolgozók utazása nincs bizto­sítva. A dolgozók ugyan meg­veszik a 19 forintos heti autóbusz jegyet, de ez az autóbusz is csak háromheten­ként biztosított; amikor is a szentkúti bányászok nappalos műszakban dolgoznak. Más al­kalommal — nagyon sajná­latos, de a gépkocsivezetők kinevetik az autóbuszbér­letlel rendelkező dolgozókat, bérlettel a zsebben gyalogol­nak munkahelyeikre. De bez­zeg, ha egyes autóbuszvezető­nek magánérdekből kedve szottyan Szentkútra rándulni — mint február 27-én, ami­kor az egyik barát sertés- perzselőjét kellett kiszállítani —, a dolgozó asszonyok mel­lett „húznak” el, különböző megjegyzések kíséretében. Persze ez az autóbusz-prob­léma igen elevenen érinti a szentkútiakat is. Elsősorban azért, mert egyetlen vonathoz sincs csatlakozásuk, másod­szor azért, mert a kányási telepre bejáró gyermekek té­len, nyáron, esőben, sárban, világoson és sötétben gyalog teszik meg azt a jó néhány kilométert, ami a lakás és is­kola között van. És le­hetne erre megoldást találni? Feltétlen. Nagybátonyban mindig ott van a két tarta­lék busz, miért ne lehetne egyiket legalább naponta két vonathoz — indulóhoz és ér­kezőhöz beállítani úgy. hogy az kedvezzen a bejáró dol­gozóknak, az iskolásoknak és az ottlakóknak egyaránt. Az összhangot pedig kölcsönösen megoldhatnák. Feltétlen az illetékesek figyelmébe ajánl­juk. Nem nagy ügyek ezek. De mégis fontosak, embereket érintenek. S ha illetékeseink csak egy kicsit is megeről­tetik magukat, feltétlen tud­nak ezen a településen is segíteni. Mi bízunk is ebben a segítségnyújtásban. S. L. öiarüu (Dani [JUGOVJIi i&mtM minmniTTiFirnnfFim B artus Dani világéleté­ben csendes természetű volt: hallgatag, afféle tutyi-mutyi ember, aki hár­mat is hallgatott, mielőtt egyet szólna. Gúnyolták is faluszerte együgyüségéért, de ő ezt fel sem vette. Általában semmi sem tudta Bartus Da­nit kihozni a sodrából. Csak a nagyon bölcs, vagy a na­gyon együgyű emberek tud­nak olyan rendíthetetlen nyu­godtak lenni, mint ő volt. — Te Dani! — mondták neki egy októbervégi regge­len — baj van! Csendőrök razziáznak az alvégen. Ami lisztfelesleget, zsiradékot ta­lálnak, mind elrekvirálják. — Csendőrök? Elrekvirál­ják? — állította meg Dani az ökröket, mert éppen föld­jét szántogatta — má’ mért rekvirálnák el? — Hát a németeknek, te szamár. — Németeknek? — tátotta el a száját Dani. — Ammá nem lehet igaz. Nem kő azoknak, van azoknak elég. S azzal ostorával pattintva, tovább hajtotta az ökröket, mint aki biztos a maga dol­gában. Má’ mért rekvirálnák el azt a pár zsák lisztet a padláson. Igaz, búza is van egy kevéske, de vannak is hozzá elegen, láthatja, aki­nek szeme van. Annak a két felnőtt szájnak és két gyer­mekszájnak ennie kell... Kettő? — elmosolyodva simí­totta végig ritkás bajuszát. — De hiszen két hónap múlva itt a harmadik is. Meg az­tán, hogy az após meghalt, majd berimánkodja magát az öregasszony is a hideg hóna­pokra. Erre a gondolatra ag­godalmasan nógatta meg az ökröket. — Cselő, Bimbó! Húzzátok, az anyád ... Hej, de kevés, de nagyon kevés minden. A főtisztelendő plébános úr azt mondja, csak addig lesz így, míg nem győznek a mieink. Dani gyakran dolgozgatott a papnál. A plébános szerette az ember jámbor szótlansá­gát — dolgos két keze még- inkább kedvére való volt. — A németek igazi hősök... — ismételgette Dani a pap szavait —, csak hetek kér­dése és a mérleg a javukra billen. Jó mélyen belenyomta az ekét a földbe s a reggeli pá­rák közül kibukkanó napfény meg-megvillant az eke fényes vasán. Most kell szántani, most jó puha a föld. Rekvi- rálnak? Bolondság, biztosan katonaszökevényeket keres­nek, mint a múltkor. Alig egy hete, hogy a részeges Molnár fiát szedték elő a kazal alól: valóságos pince volt kimélyítve számára. Öt nem vették be katoná­nak, hála a bal lábának, me­lyet gyerekkora óta húz egy kicsit. Akkor nagyon odavolt miatta, de most örül neki. Nem azért... de hát mi len­ne az asszonnyal, meg a gye­rekekkel? — Cselő! Húzzátok, az anyád... Barázdát barázda után ha­sított az ekéje. Ment az ök­rök után, nyugodtan, szokott lassúsággal, de egyenletesen és fáradhatatlanul, mint a gép. Oda sem hallgatott már a szomszédok locsogására. Hadd verjék a szájukat, őt nem nyugtalanítja. Pedig azidőtájt éppen elég ok volt az izgalomra. Mert igen bizonytalan napok vol­tak azok: 1944. őszét írtak s az emberek riadtan futottak össze minden legkisebb hírre. Csakhát Bartus Dani nyu­godt természetű ember volt. * D él felé azért, gondolta, hazaugrik, fal valamit. Nem messze lakott: a Borókás-dombon, idelátszott házának barnás fedele. Vala­mikor a papé volt az ütött- kopott házikó, eredetileg prés­háznak készült, de hogy a szőlő kiveszett, a papnak fő­nyeremény volt, hogy túl­adhatott rajta. Nem is lakott más család a Borókás-dom­bon Bartusékon kívül. Más­kor az asszony szokott ebé­det hozni ilyenkor, dálidőben. De az asszonyt kímélni kell már. Ahogy felér a dombra, befordul az udvarára, idegen kocsit lát meg a nagy akác alatt. A lovak csörögve rán­dítanak egyet-egyet a kocsin, harapdossák az asszony őszi­rózsáit. — Coki, az anyátok! — hátráltatja vissza a lovakat. Akkor a kisbíró lép ki a házból, vállán zsákot cipelve. Megy a kocsihoz, löki bele, mintha ő ott sem lenne. — Jancsi... — nvögi meg­lepődve s mint ilyenkor min­dig, egy szó se jut eszébe — Jancsi... De már akkor az asszony is jön kifelé és már a pitvar­ajtóból észreveszi emberét. — Dani! — sikítja. — Vi­szik a lisztünket, Dani! — odaszalad az emberhez és megrángatja a kabátját, mint­ha csak álmából akarná fel­rázni. — A nullást viszik, amit szombaton őröltettünk, Dani! Bartus csak áll és hallgat, szinte belevörösödik a nagy hallgatásba. Az asszonyt sírás rázza, majd hirtelen rákiált az emberre, minden kétségbe- .esése benne van ebben a kiáltásban: — Hát mért nem nyitod ki a szád, te szerencsétlen! Ha­gyod, hogy kihúzzák a gyere­kek elől az utolsót is? Bartusnak már-mar moz­dulna a szája, de íme: a tiszt“ helyettes jön elő a házból, nyomában egy másik csendőr­rel. Oldaiszaloftna a csendőr kezében, a tiszthelyettes int, hogy vigye csak a kocsihoz. Dani meredten nézi őket. Mit akarnak itt ezek? Hiszen ő beszolgáltatott rendje-módja szerint mindent. M;ért viszik el a szalonnát? Hiszen lesz február is, mire levághatja a malacot... Ahogy az asz- szony domborodó kötényére fordul tekintete, hirtelen va­lami elkeresedett erő szóra nyitja a száját. — Tiszthelyettes úr ... — lép közelebb a csendőrökhöz, alázatosan levett sapkával. — Én már beszolgáltattam min­dent .. . Meg aztán az asz- szony ... mert hát hogy így van .. . — Fogja be a száját! — mordul meg a csendőr. —- Reiteeetni. dueosni mind-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom