Nógrádi Népújság, 1961. március (17. évfolyam, 17-25. szám)

1961-03-01 / 17. szám

1901. március 1. NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 3 Ha gyenge az előkészítés... Az elmúlt napokban szer­te a szénmedencében szak- szervezeti taggyűléseket tar­tottak bányászaink. Ezek a taggyűlések arra lettek vol­na hivatva, hogy megtárgyal­ják elsősorban az egyes üze­mek előtt álló megnövekedett feladatokat, megvitassák a gondokat, problémákat egé­szen a munkahelyekig. Szól­ni kellett volna ezeken a taggyűléseken a párt VII. és a Bányászszakszervezet kong­resszusából adódó feladatok­ról, a munkaversenyről, ar­ról, hogy milyen feltételek szükségesek a vállalás tel­jesítéséhez, a műszaki fej­lesztésről, az újítómozgalom­ról, a munkásügyekkel való foglalkozásról. Mégis: ezek a taggyűlések zömükben nem voltak helye­sen előkészítve, az előadók nem készültek fel a taggyű­lésekhez méltóan, s legtöbb helyen regisztrálták a múlt- évi eseményeket, eredménye­ket, Mi több: Kisterenyén — de másutt is — úgymond „globális” beszámolókkal áll - tak egy-egy akna, vagy üzem dolgozói elé, ahelyett, hogy a beszámolók éppen az aknák, az üzemek problémáit tár­gyalták volna meg. Kistere­nyén — például — a bánya legnagyobb üzeménél: Csiga- kúton maga az előadó arra sem méltatta a bányászokat, hogy zökkenők nélkül olvas­sa fel a beszámolót, sőt majd­nem hátat fordítva — a rossz világítás következtében — mondotta el a beszámolót. Arról persze már nem is szólva, hogy a teremben he­lyet foglaló bányászok több mint kétharmada nem is hall­hatta az előadó szavát — ért­hetően nem is tudtak mihez szólni. Pedig Kisterenyén, Csi- gakúton csakúgy mint a többi üzemeknél lehetett volna mi­ről vitatkozni. Akár arról, hogy hogyan lehetne az ez évi lemaradást pótolni, akár arról, hogy milyen legyen az üzem, vagy a bánya éves versenyvállalása egészen ad­dig, hogyan halad a norma­kiigazítás, milyen műszaki és egyéb intézkedésekkel lehetne csökkenteni a ma még bő­ven előforduló veszteségidő­ket. Márpedig ez a taggyűlés erre nem volt képes, nem tölthette be feladatát a gyen­ge felkészülés, a rossz szer­vezés hiányában nemcsak Kis­terenyén, de több más bánya­üzemnél sem. A szakszervezeti taggyűlés egyik igen fontos fóruma az üzemi demokráciának. Ezek a taggyűlések a többi más fontos feladat megvitatása mellett elsősorban hivatottak a munkaverseny szervezésé­re, az ebloen a mozgalom­ban meglevő hiányosság meg­vitatására, mindazokra, ame­lyek egy-egy bánya életében, termelésében döntő ielentősé- gűek. Ezt pedig végre meg kell érteni mindenkinek. S. L. Olcsóbban építkeznek az idén a tsz-ek Az eddig lebontásra került keretek alapján a megye ter­melőszövetkezetei építkezésre és gépi beruházásra több mint 46 millió forintot köl­tenek ebben az évben. Az első ütemben 146 létesítmény megépítésére kerül sor, amelynek mintegy kétharma­da szerfás épület. Az idei beruházásoknál jelentősen figyelembe vették az építési költsé­gek csökkentését. Azzal, hogy a 146 létesít­ményből 101-nél egyszerűbb eljárásokat alkalmaznak a növendékistállóknál egy-egy férőhely költségét 8—9 ezer forintról két-háromezer fo­rintra csökkentik. Ugyanez vonatkozik a sertésférőhe­lyekre is, ahol a korábbi évekkel szemben 10 ezer fo­rint helyett 2800 forintra tervezik a költséget. A férőhelyek mielőbbi fel­építése és különösen a költ­ségek csökkentése szükséges­sé teszik, hogy meggyorsítsák a tervellá­tottságot, a szerződéskö­téseket. Eddig ugyanis még csak 87 létesítményre készítették el a tervdokumentációkat. Ese­tenként gondot okoz az anyagellátás is. Megkezdik a rekonstrukciót a Romhényi Cserépkályhagyárban A kétszeres szocialista brigád Horváth György csiszoló bri­gádjának már másodszor Ítélték oda a kitüntető szocialista címet \ a legutóbbi termelési tanácskozó- j son, a Salgótarjáni Üveggyárban. ! A brigád három tagja a kiváló \ oklevél birtokosa, a negyediket most terjesztették fel a kitünte­tésre. A brigád hat tagja rend­szeresen résztvesz az önképzés­ben, egymást segítik munkájuk­ban. Különösen kiemelkedik a selejt csökkentésében elért ered­ményük: selejtjük nem éri el a 0,3 százalékot sem. Horváth György a szocialista címet másodszor is elnyert brigád veze'ője r agy gyakorlat fa! és pontossággal végzi a külföldre kerülő dísztárgyak csiszolását gyorsításával csökkentik az átfutási idQt is. Bővítik a gyár energiaellátását, új ipar­vágány létesül a felújítás során. Elkészül az új köz­ponti irodahelyiség is, amely­ben az üzemi konyha, a für­dő, az ebédlő és az öltözők is elhelyezést nyernek. A rekonstrukció teljes egé­szében, 1963. év végére fe­jeződik be. A gyár terme­lése több mint kétszeresére növekszik majd, a termelé­kenység 40 százalékkal fog emelkedni, jelentősen csökken az önköltség és javul a ter­mékek minősége is. Ebben az évben már több mint 8 mil­lió forintot ruháznak be a gyár fejlesztésére. Ennek túl­nyomó többségét építkezésre fordítják. összesen mintegy tízmillió forintot költenek majd a gépi felszerelések be­szerzésére. Ezek közül is ki­emelkedik az új öntési mód­szer bevezetése. A gyár új részlegeinek fel­építése mellett mintegy 7 méterrel bő­vítik a jelenlegi alagüt- kemencét is, amely a termelés mintegy 15 százalékos emelését, és a minőség javítását teszi majd lehetővé. INTERPELLÁL A KÉPVISELŐ Mikor oldják meg az Ipoly szabályozását? Nógrád megye életében gazdasági problémáink meg­oldásában jelentős problé­mákat okoz az Ipoly, mert évről-évre többezer hold te­rületet áraszt vel. Az ország- gyűlés legutóbbi ülésén erről szólott Jakab Sándor elvtárs. A szabályozás sürgető feladat — hangoztatta Jakab Sándor elvtárs — és arra kérte Lo- sonczi Pál földművelődésügyi minisztert adjon felvilágosí­tást Nógrád megye e prob­lémájával kapcsolatos ter­vekről. Losonczi Pál elvtárs vá­laszolt Jakab Sándor elvtárs feltett kérdésére. Válaszában elmondotta, hogy a kormány és a különbö­ző illetékes szervek fog­lalkoznak az Ipoly sza­bályozásának terveivel. A munka hatékony és bizton­ságos elvégzése érdekében közös tervet dolgoztak ki a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság és a Magyar Nép- köztársaság e határfolyójá­nak rendezéséről. A csehszlovák vízügyi szer­vek terveinek elkészítése után ’megalakult egy közös vízügyi, műszaki bizottság is, annak érdekében, hogy eze­ket a terveket összehangol­ják. A bizottság a közeljövőben részletesen foglalkozik majd e problémával. Március első felében Prágában tárgyalnak az Ipoly-völgy rendezéséről. A miniszter megjegyezte, hogy a szabályozási munkák­ra előreláthatólag a közeljö­vőben nem kerülhet sor, mert jelenleg több más ér­tékes terület vízkármentesí- tése szerepel napirenden. Az Ipoly-völgy rendezésé­nek időpontját azonban ter­mészetesen függővé teszik a csehszlovák vízügyi szervek javaslataitól — fejezte be Ja­kab ^lvtárs interpellációjára válaszát Losonczi Pál föld­művelésügyi miniszter. Saját húsunk táján • • • Több mint másfél órája ül­tek már együtt egyik fon­tos szervünk vezető munka­társai. Arról folyt a tanács­kozás, hogy a rájuk háruló feladat elvégzését milyen hi­bák, nehézségek gátolják, me­lyek a jobb munka akadályai. Az a több mint másfél óra azonban zömében nem telt el egyébbel, mint azzal, hogy bírálták a felsőbb szerveket, igyekeztek mindenki másra hárítani a felelősséget, csak a magukéról beszéltek keveset. Valamennyi rajtuk kívülálló okot nagy gonddal és alapos­sággal összeszedték, hogy iga­zolják: a hibákhoz nekik egy­általán semmi közük. Később azonban mégis kiderült, hogy a bajok fő okait nem más­hol, mint éppen náluk, belső munkaszervezésükben, fegyel­mükben, a határozatok iránt tanúsított következetlenségük­ben kell keresni. E szerv nevét csupán azért mellőzzük, mert hasonló ese­teket kisebb-nagyobb mérték­ben majdnem mindenütt ta­lálhatunk. Volt időszak, ami­kor egyes vezetők mereven elzárkóztak, ha illetékes szer­vek, vagy éppen a munkások, a dolgozók rámutattak a hi­bákra. Ez a szemlélet és gya­korlat ma már egyre inkább háttérbe szorul, elveszti lét- jogosultságát. Viszont fel­ütötte fejét a magyarázkodás, a hibák okainak másutt, vagy másban történő keresése. Ez kifinomultabb és mondjuk meg őszintén, veszélyesebb formája a bírálat visszave­résének, a csalhatatlanság ér­zése megnyilvánulásának. Emlékezetes, hogy fél, vagy egy évvel ezelőtt számos eset­ben szóba került, egyes vál­lalataink nem tesznek meg mindent a termelékenység emeléséért, a gazdálkodás ja­vításáért, a magasabb mű­szaki színvonal, a jobb mun­kaszervezés, a leghaladóbb el­járások bevezetése érdekében. Akkor nem egy olyan vezető akadt, aki a minisztériumtól kezdve valamennyi más szer­vet és intézményt /összesze­dett, hogy azokra hárítsa ezek okait. Most viszont, amikor egy nagyobbarányú rendcsi­nálás kezdődött meg és van folyamatban a vállalatoknál, szinte esetről esetre kiderül, hogy a helyzet egészen más. Jelentős veszteségidőket tár­nak fel a munkanapfényké­pezések. A munka- és tech­nológiai fegyelemben elural­kodott lazaság komoly káro­kat okoz a népgazdaságnak, az egyes dolgozóknak. A ka­pacitás, a gépkihasználás fel­mérésére irányuló törekvések arra derítenek fényt, hogy sok helyen a lehetőségeknek csak felét, vagy annál is kisebb há­nyadát hasznosítják. A mun­kaszervezés igen elhanyagolt területe pedig azt mutatja, hogy ésszerűbb, átgondoltabb gazdálkodással minden külö­nösebb beruházás nélkül egy sor tartalék feltárása lehet­séges. A munkanormák ki­igazítása, a műszaki normák bevezetése tehát hatásával és következményeivel együtt a legerőteljesebben igazolja, hogy az a vezető jár el he­lyesen, aki elsősorban saját munkáját vizsgálja önkritiku­san, ha a gyorsabb előrehala­dást gátló tényezők feltárásá­ról van szó. Sokat tanulhatnak ilyen szempontból is némely veze­tők a munkásoktól. Nem egy gyárunkban — mint a Bá­nyagépgyárban, az Acéláru­gyárban, a Salgótarjáni Üveg­gyárban —, maguk a mun­kások ismerték fel először, hogy csak akkor lehet gyor­sabb ütemű a szocialista épí­tés, csak akkor teremthető újabb alap a jobb élet- és munkakörülmények számára, ha javítjuk saját munkánkat. Számos termelési tanácskozá­son a dolgozók nem valami­Tanácskozik a brigád, újabb feladatokat beszélnek meg a kis kellek lávában. Negyedszer teljesítette az élüzem cím feltételeit a múlt év második felében a Kis­terenyei Fűtőház, amely egyébként már két éve bir­tokosa ennek a megtisztelő elismerésnek. A fűtőház dolgozói a múlt évben több mint 3 ezer ton­na szenet takarítottak meg. Ennek értéke meghaladja az 1.8 millió forintot. Kiváló eredmény született a mozdo­nyok gazdaságos felhasználá­sában is. 1960-ban összességé­ben 19 mozdonnyal dolgozott, kevesebb, mint egy évvel ko­rábban, ugyanakkor lényege­sen több árut is továbbítot­tak. A csökkentett mozdony­park megtakarítási eredménye mintegy 95 ezer forint. Az üzemeltetési költséget is je­lentősen csökkentették, a ter­vezetthez viszonyítva mintegy hét százalékos megtakarítást értek el. A fűtőház által to­vábbított tehervonatoknak csupán 0,5, a személyvona­tokénak 0,1 százaléka késett a múlt évben. Eredményeik értékét külön növeli, hogy teljesen balesetmentesen dol­goztak, szolgálatképtelenség már két éve nem volt. Si­A szocialista cím várományosai A Salgótarjáni Vízművek­nél három brigád versenyez a kitüntető szocialista cím el­nyeréséért. Az elmúlt év má­sodik félévének elején alakult brigádok szép eredményeket értek el tavaly is. Például a búvárszivattyúk cseréjének száz órás idejét nyolcvan órára csökkentették. Emellett a három brigád 19 darab újí­tást nyújtott be, amelyből tizet már bevezettek, négy most van kísérleten. Ezek kö­zül például, két energia-taka­rékossági újításnak közel 50 ezer forint az előkalkulált éves megtakarítási eredménye. Az év elején a brigádok új vállalást tettek. Az Ifjú Gárda brigád vállalta, hogy a búvárszivattyú-csere 80 órás idejét 60 órára csök­kenti, valamint a kiadott munkák idejét 10 százalékkal csökkentik és ezalatt más karbantartási munkákat vé­geznek el. A brigádok többek között vállalták a technoló­gia pontos betartását is. Az Űj Élet brigád például az újonnan lefektetett nyomóve­zetékek szerelésénél 10 száza­lékkal akarja növelni a ter­melékenységet. Az Ifjú Gár­da brigád versenyre hívta a Petőfi brigádot, s ezáltal a vízműveknél tovább folytató­dik a brigádverseny, amely az elmúlt évben is szép ered­ményeket hozott létre. A Pe­tőfi brigád például tovább ja­vítja a munka minőségét, s ezáltal el akarják érni, hogy 1960-hoz viszonyítva 50 szá­zalékkal csökkentsék a vá­ratlan meghibásodásokat. lyen harmadik, vagy negye­dik szervnél keresik a jobb munkához szükséges feltéte­leket. Maguktól indulnak ki, vezetőiktől kérnek több támo­gatást. És igazuk van! Senki sem akarja tagadni, hogy egyes országos, vagy megyei irányító hatóságok munkájá­ban nem található olyan fo­gyatékosság, amely alsóbb szinten kedvezőtlenül érezteti hatását. De csak ezt látni, egyoldalúan eltúlozni, komoly hibákhoz vezet. A párt és a kormány általános politiká­ja jó, helyes, megfelel an­nak a követelménynek, hogy erősödjön a központi irá­nyítás, lent pedig szélesed­jen a demokrácia, szilárdul­jon a fegyelem a határoza­tok gyakorlati végrehajtásá­ban Az iparban most folyó mun­kálatok, a normarendezés ép­pen azt igazolja, hogy né­hol a vállalatok vezetői nem élnek megfelelően azokkal a jogokkal, amelyeket kaptak, nem követnek el mindent, hogy maradéktalanul meg­valósítsák, a párt és a kor­mány határozatait. A kor­mány már 1957-ben határoza­tot hozott a munkanormák ál­landó váiitozitatására és fej­lesztésére, a feltételek válto­zásának megfelelően. Ezt vi­szont alig-alig vették figye­lembe, az igazgatók, a fő­mérnökök, a műhelyvezetők különösebb felelősségérzet nél­kül elmentek mellette. És így van ez más tekintetben is. Világosan megmondták a ve­zetőknek a munkafegyelem­mel, a létszámgazdálkodással és más kérdésekkel kapcso­latban is, hogy legyenek kö­vetkezetesebbek, hajtsák vég­re a határozatokat. Ha most sok gond szakadt egyes ve­zetők nyakába, azért egye­dül és elsősorban csak ma­gukat hibáztathatják. A jobb munkához szüksé­ges feltételeket, a hibák okait másutt és másban keresni nemcsak azért veszélyes, mert a felelősséggel való labdázás- hoz, céltalan vitatkozáshoz vezet. Káros azért is, mert van, akiket megnyugtat, ké­nyelmessé tesz és elvakít, ab­ban a hitben, hogy „ja ké­rem. én mindent megtettem, de hát a felsőbb szerv...” Azoknál a vállalatoknál, ame­lyeknél elsősorban a maguk házatáján teremtenek rendet, kerülik a magyarázkodást, és van némi önkritikájuk, ott általában megfelelően men­nek a dolgok és csodák-csodá- jára a felsőbb szervekkel egé­szen jól együttműködnek. Ahol viszont kényelmesség, beképzeltség uralkodott el, ahol a határozatok gyakorlati végrehajtása csorbát szenved, ott bizony a helyi vezetők nem valami jó kapcsolatot tarthatnak az irányító ható­sággal, mert munkájuk el­marasztalást érdemel. Tennivaló, munka akad most bőven mindenütt. Hogy a feladatok végrehajtása ered­ményesebb legyen, ahhoz az is hozzátartozik, hogy a ve­zetők önkritikus szemmel vizsgálják munkájukat, saját hibáik okait ne másutt és másban, hanem maguknál és magukban keressék. Balogh Gyula ! szerű gépesített technológiára ! térnek át. Felépítik az új Il-es szá­mú kemencét és az új generátort. ! Szalagszerűvé teszik az anyag­mozgatást, a szállítás meg­Több mint 40 millió fo­rintos költséggel ez év tava­szán megkezdik a Romhányi Cserépkályhagyár nagyarányú rekonstukcióját. A felújítás so­rán teljesen új üzemi épü­letet emelnek, amelyben az eddigi kézi gyártásról, kor­Negyedszer is élüzem a Kisterenyei Fűtőhöz kérésén teljesítették az idő-1 szakos mozdony ja vitást is. A sikerekhez különösen hoz­zájárultak a szocialista cí­mért versenyző brigádok, amelyekből jelenleg 10 dol­gozik a fűtőházban. A leg­jobb közülük is Szilágyi Ist­ván és brigádja, amely már elnyerte e címet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom