Nógrádi Népújság, 1961. március (17. évfolyam, 17-25. szám)

1961-03-08 / 19. szám

• 1961. március 8. NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 5 Munkára serkent a tavasz yönyörű napsütéses idő- vei, mezőt ébresztő langyos szellőkkel köszöntött ránk a tavaszt ígérő hónap, a rügyíakasztó március. Ez az a hónap, amelyben a ha­lottnak hitt természet meg­mozdul, rügy fakad a csu­pasz ágakon, virág a kopár pusztaságokon, s dallal, ta­vaszi zengéssel lesz tele a határ. A parasztember szíve is hevesebben ver, ha érzi a ta­vasz közeledtét. Ilyenkor már nincs maradása, mennie kell, hívják a dombok, a messzeségbe nyúló szántóföl­dek. Az idei március verő­fényes, igazi tavaszt ígérő napjai reménységgel, bizako­dással töltik el az új utat vá­lasztott parasztság szívét. Amikor reszkető kézzel, tele kétellyel aláírta a belépési nyilatkozatot, nem egyszer hallotta, életére új tavasz, so­kat ígérő nyár és gazdag ter­mést adó ősz köszönt, Űj ta­vasz, mindent megújító új tavasz, amelyben eltűnnek a mezsgyehatárok, kitágul a látóhatár s elosztanak a ké­telyek. Nem a napsugarak ezernyi színben való pompázása, nem a szürke rétek selymes zöld ruhája, a fák, bokrok illatos virága teszi újjá, feledhetet­lenné ezt a tavaszt. Hiszen a tavasz máskor is nyitott, ha eljött a március, máskor is reménységgel, bizakodással töltötte él az emberi szíveket. A mostani tavasz mégis más, újabb minden eddigi tavasz­nál. Nemcsak a mi megyénk sok viszontagságot, remény­telen tavaszt megért paraszt­sága, hanem az egész or­szág parasztsága az új úthoz igazgatja lépteit. Szokatlan még ez az új út, félnek so­kan, hogy buktatókkal lesz terhes. A falu népe eddig is nem egyszer megmutatta az elemi csapások, tűzvész, ár­víz idején, hogy közösen cso­dákra képes. Hát akkor hogyne lenne a paraszti szor­galom, leleményesség, tudás most még nagyobb csodákra képes, amikor a kibontakozás elé nem emel senki gátat, amikor az egész társadalom, a párt, a kormány azon van, hogy segítse ezt az új életet? IV em ismeretlen dolgozó ’ parasztságunk előtt a nagyüzemi gazdálkodás útja. Megyeszerte éveken keresztül olyan termelőszövetkezetek bizonyították a nagyüzemi gazdálkodás életrevalóságát, mint. a ceredi Búzakalász, a kisterenyei Vörös Október, a nógrádgárdonyi Űj Élet, a palotása Május 1, vagy a nóg­rádi Béke Termelőszövetke­zet. A hosszú évek óta ered­ményesen gazdálkodó szebb­nél szebb tavaszokat megérő szövetkezetek példája azt bi­zonyítja, akikor lesz a tavasz szép, a nyár gyönyörű, s az ősz megnyugtató, ha erőin­ket összpontosítjuk az előt­tünk álló feladatok elvégzé­sére. Akkor lesz valóban új az idei tavasz, ha egy szív­vel, akarattal kezd az új útat választott parasztság a munkák végzéséhez. Már most, a munkák kez­detén legyen a szövetkezeti parasztság szorgalma, mun­kafegyelme dicsérendő, hi­szen a gazdag betakarítás alapjainak lerakása most kez­dődik. A gondos, egész falu által megbeszélt tervék csak úgy lesznék valósággá, ha azok megvalósításán nemcsak a vezetőség, hanem a falu apraja, nagyja fáradozik. Ne legyen a megyében egy ter­melőszövetkezet sem, ahol a megszervezett munkaszerve­zeti egységeikre ne lehetne számítani. A termelőszövet­kezeti parasztságra is számít a párt, amikor azt kéri az or­szág népétől, hogy minden­nap egy kicsivel többet, egy kicsivel jobbat adjon, ter­meljen. így épül, szépül a mi szocializmusunk gyönyörű épülete, s a parasztság is büszke lehet, hogy a mi egy­re szépülő, megújuló életünk­80 fogat szánt-vet Vanyarcon Vanyarcon, a Virágzó Ter­melőszövetkezetben a szövet­kezeti gazdák teljes ütemben megkezdték a tavaszi munkát, a szántást, a vetést. A négy gép mellett munkához lát­tak a fogatok is. Nem rit­ka az olyan nap Vanyarcon, amikor a gépek mellett 80 eke hasítja a barázdákat. A szövetkezeti gazdák idő­ben megtették a szükséges előkészületeket a tavaszi mun­kához. A vetéshez szükséges vetőmagvak már teljes egé­Tavaszra SZÉP CIPŐT a salgótarjáni Cipész KTSZ-nél rendeljen. (90) szében együtt vannak. A zab és a kukorica összegyűjtése is folyik. A tavaszi búzát már elvetették a szorgalmas szö­vetkezetiek. Tavaszi árpából 490 holdat vetnek. A vetési munkálatokat már az árpa­táblában is megkezdték. höz neki is köze van, ebben az ő munkája is benne van. IVf indennap egy kicsit többet, s ha ez a sok egy cél elérésére szövetkezett kéz többet termel falun is, akikor már az első évben megtalálja számítását a falu népe, s már az első évben azt mondhatja, nem bánta meg, megérte. Hogy ez így legyen, hogy valóban új munkasikerék színhelye le­gyen a falu, az Ipolytól az Alföld pereméig annak érde­kében most sókat lehet ten­ni, s ha ez a sokattevés ha­talmába keríti a mi me­gyénk munkában edződött, szorgalmas parasztságát, cso­dás lesz az új tavasz s még nagyszerűbb a nyár és a be­takarítás. Jelentős árumennyiség az államnak A ceredi termelőszövetkezetek terveiből Közgyűlésre készülnek Ce- reden a Március 15. és a Pe­tőfi Termelőszövetkezetek. Az idei esztendőre készített ter­veket vitatják meg a szövet­kezeti gazdák. Az egy eszten­deje dolgozó szövetkezetek az idén már jelentős árumennyi­séget adnak az államnak a növénytermesztésből és az ál­lattenyésztésből egyaránt. A Március 15. Termelő- szövetkezet például 40 hízottsertés és 40 vágó­marha értékesítésére kö­tött szerződést az Állat- , forgalmi Vállalattal. A Petőfi Termelőszövetkezet a szerződés értelmében 50 hízottsertést és 25 vágómarhát értékesít az idén. Az árutermelés növelését a termelőszövetkezet állatte­nyésztésének nagyarányú fej­lődése teszi lehetővé. A Már­cius 15. Termelőszövetkezet­ben mintegy 30 darabbal nö­vekszik az idén a szarvas- marha létszám. A Petőfi Termelőszövetkezetben a 15 anyakoca szaporulata jelen­tős számmal növeli a ter­melőszövetkezet sertésállo­mányát. Mindkét termelőszövetke­zet komoly gondot fordít az idén az állattenyésztés fej­lesztéséhez szükséges takar­mány biztosítására. A szál­A reális terv, a vezetés megjavítása a földművesszövetkezeti munka sikerének záloga Az ötéves terv szabta fel­adatok szervezettebb munkát kívánnak a földművesszövet­kezeti dolgozóktól is, hiszen 1965-ig 50 százalékkal na­gyobb forgalmat kell lebonyo­lítani mint az elmúlt év­ben. A szövetkezetek megyei központja keresi azokat a módszereket, amelyek leginkább biztosítják, hogy a növekvő feladatokat a hálózat dolgozói a lehető legjobban megoldják. Az egyik ilyen módszer az új típusú kereskedelmi for­mák széleskörű bevezetése. A másik fontos feltétel az, hogy valamennyi földművesszövet­kezeti dolgozó pontosan is­merje a reája háruló felada­tokat és azokat a lehetősé­geket, amelyekkel meg is va­lósíthatók a tervek. Természetesen elsősorban a tervezést kell megjavítani. Ezen a téren már az elmúlt hónapok is jelentős változá­sokat hoztak. Eddig például a MÉSZÖV csak a tervbontás­hoz kérte meg a földműves­szövetkezetektől a főbb mu­tatókra szorítkozó javaslato­kat. Most azonban már a tervjavaslat készítésekor fel­használták a földművesszö­vetkezetek elgondolásait, ja­vaslatait és így a MÉSZÖV tervjavaslata sokkal megala­pozottab, mint bármikor. A SZÖVOSZ által jóváhagyott tervek lebontásánál is két dolgot vettek figyelembe. Egy­részt a tervszámok segítsék elő a földművesszövetkezetek további munkáját, másrészt ezeket a lebontott terveket a földművesszövetkeze­tekkel teljes részletesség­gel megvitatták. így az egész tervezési munka alaposabbá vált, s elkerül­ték azokat a régebbi hibá­kat, amelyek akadályozták a tervek teljesítését. A tervkészítésnek ezt az új módszerét első ízben alkal­mazták. Valószínűleg sok még a javítani való rajta, főként ami a MÉK hatáskörébe tar­tozó tervszámokat illeti. E té­ren még kisebb a tapaszta­lat, azonban a tervkészítésnek ez a módja reálisabb alapok­ra helyezte az egész mun­kát, szervezettebben tud­ják lebonyolítani a szö­vetkezetek terményeinek felvásárlását, értékesítését. A tervfeladatok alapján ké­szített üzemi részlegterveket most termelési tanácskozáso­kon ismertetik a dolgozók­kal. Megbeszélik ezeket a most folyó tagértekezleteken, közgyűléseken a szövetkezeti tagokkal is. Ez a módszer biztosítékot nyújt arra, hogy a jövő esztendőben a köz- és küldöttgyűléseken még na­gyobb eredményről, fejlődés­ről adhassanak számot föld­művesszövetkezeteink. lastakarmány biztosítása mellett a kukoricából várják a legnagyobb tömegű abrak­mennyiséget. A Március 15. Termelőszövetkezet 70 ka- tasztrális holdon, a Petőfi pe­dig 50 holdon termel kuko­ricát. A vetéshez szükséges előkészületeket, a műtrágya­szórást, a szántást mindkét termelőszövetkezetben meg­kezdték a napokban. Nagy gondot fordítanak Cereden a növekvő állatlét­szám elhelyezésére is. A Pe­tőfi Termelőszövetkezetben az idén teljes egészében befejezést nyert az 50 férőhelyes szarvasmarha istálló, amelyet az elmúlt esztendőben kezdtek épí­teni. A termelőszövetke­zet mintegy 20 ezer fo­rintot fordított az istálló építésére saját erőből. s, ha elkészül, biztosítva lesz a férőhely a növendékállatok­nak. Építenek a szövetkezet­ben egy sertésfiaztatót is, amelyhez mintegy 15 ezer fo­rint saját erővel járul hozzá a termelőszövetkezet. A Március 15. Termelőszövet­kezetben az idén egy raktárt építenek. Tavasz a kerfészefben Napról napra közeledik a tavasz. A kellemes időjárás kedvez a mezőgazdasági munkáknak. Nagy a készülődés mindenfelé. Képünkön: a Pásztói Állami Gazdaság ker­tészetében a melegágyakat készítik elő a palánták nevelé­séhez a kertészet dolgozói. .........................................................Illllllllllllllllll.......Illllllllllllllil............................................................................................Illll......Ilülllllllllll...Illlllllllllllllllllll..................................... Jó l dolgoznak a szátoki asszonyok ÉRTESÍTJÜK a fogyasztó közönséget, hogy VADASKERTI KISVENDÉGLŐNKET teljesen újjáalakított formában újra MEGNYITOTTUK. Kellemes környezetben kifogástalan ételek és italok állandóan rendel­kezésre állanak. Nyitvatartási idő hétfő kivételével mindennap 10 órától 24 óráig. (81) Rózsatöveket, bokor- és futóvál­tozatban, huszonnégy fajtában, gyönyörű színárnyalatokban, ta­vaszi ültetésre ajánl: Szálkái Já­nos rőzsakertészete, Budapest, VI., Dalszínház u. 10. Szállítás postán, utánvét mellett. Kérjen ajánlatot. (75) ágiik. — JÉÜL. k A növendékállatok falánkul habzsolják az eléjük öntött szecskát. ÁTOKRA mindig szí­vesen megyek, mióta meg­alakult az Aranykalász Ter­melőszövetkezet. Itt mindig hall az ember olyasmit, ami azt bizonyítja, változik, ala­kul, jó irányban fejlődik az emberek gondolkodásmódja. Egyre inkább kezdik érezni, hogy a közös gondja .mind­nyájuk gondja, a közös bol­dogulása mindnyájuk boldo­gulása. Nem kis feladat áll a falu­siak előtt. Virágzó nagyüze­mi gazdaságot kell teremte­niük azon a talajon, ahol korábban a kisparaszti gaz­dálkodás eresztett mély gyö­kereket. E gyökerek elszakítá- sa nem volt könnyű. Az em­berek nem egykönnyen értik meg, hogy a miénk, valóban a miénk, minden egyes em­beré. Zavarja a -közös mun­ka kibontakozását az a tény is, hogy a férfiak jó része elhelyezíkedett valahol a fa­lutól távol az iparban, min­den szakképzettség nélkül és hozzák a faluba a valóság­nak meg nem felelő híreket. Az egyik, aki segédmunkás­ként dolgozik egy üzemben, arról beszél a kocsmában a faluban maradt, becsületesen dolgozó szövetkezeti gazdák­nak, hogy mire vártok, miért nem jöttök az üzembe? Meg­keresnétek havonta a 2000 forintot is. Az ilyen beszéd aztán szöget üt a szövetkezeti gazda fejében, s kezdi bán­ni, miért is maradt munka­egységért dolgozni a szövet­kezetben. Pedig ha tudnák, hogy ezek a nagyhangú me- sélgetők csak mesélnek, ak­kor nem zavarná gondolatu­kat egy percig sem az ilyen felelőtlen beszéd. Nagyon érdekes jelenség tapasztalható Szátokon. Itt az asszonyok nagyobb kedv­vel dolgoznák a közös felvi­rágoztatásán, mint egyes fér­fiak. Sok helyen éppen az asszonyok szoktak a legéle­sebben fellépni a közös gaz­dálkodás gondolata ellen, s itt ez nem tapasztalható. Az asszonyok a múltban is sokat dolgoztak a mezőgazdaság­ban. Nem egy helyen a fér­finak, hogy a kevéske föld­ből megélhessenek, dolgozni kellett járni, s helyette az asszony művelte a földet a gyerekekkel együtt. Éppen ezért nem volt furcsa a múlt év tavaszán, hogy az asszo­nyok is megfogták az eke szarvát s nem egy esetben több munkát végeztek, mint a férfiak. T * ALALKOZTAM Száto­kon olyan talpraesett fiatal- asszonnyal is, aki a termelő- szövetkezet megalakulása után néhány hétre már ar­ról beszélt, ideje lenne most már az asszonyokat is be­vonni a község politikai éle­tének formálásába. Világosan látta ennek mi a kerékkötő­je. Megmondta nyíltan, Szá­tokon az asszonyokat a. po­litikai élettől a vallásosság tartja vissza. Nem mernek szembeszállni az évszázados sötétséget megőrizni kívánó vallással, még akkor sem, ha gondolatukat már tisztít­ja az új idők világossága. Ha ez így is volt eddig, most már teljes egészében nem mondható el ez a jelenre is. Szakadozik már a lánc, amely az embereket a temp­lomhoz kötötte, s egyre töb­ben szábadulnak ki az egy­ház varázsköréből. Az a fia­talasszony, akit említettem, ma már tagja a pártnak, s szívvel-lélökkel harcol a párt ügyének igazáért. Bátor cse­lekedetéért nem ítélik el a falusi asszonyök, sőt, töb­ben követték őt a pártba való belépésben. Néhány hónapig nem jár­tam Szátokon. Csak néha hallottam egy-egy rövid hírt arról, hogyan élnek a száto- kiak, s arról, hogy követke­zetesen harcolnak a szövet­kezet felvirágoztatásán. Most, hogy újra betévedtem a kis faluba, nem volt véletlen. Hallottam a járási székhe­lyen, Rétságon, hogy bár sok a szátokiaknál a nehézség, azért becsületesen dolgoznak a közös felvirágoztatásán. Fő­leg az asszonyok azok, akik nem riadnak vissza a nehéz­ségektől. A szövetkezet irodájában emljigjtem, hogy azokkal az Asszonyokkal szeretnék beszélni, akik a növendék- rmarhák gondozását vállalták, egyből felcsillant a jelenle­vők szeme. — Becsületes, derék, szor­galmas asszonyok, megérdem­lik, hogy írjanak róluk — mondták. \ ^ SZÖVETKEZET major­jában könnyen rájuk akad­tam. Éppen befejezték az itatást s a másnap reggeli szecska előkészítésén fára­doztak. Az egyik asszony idő­sebb, a másik fiatalabb. Az idősebbet Vigyinszki Péter- nének, a fiatalabbat Szúnyog Lászlónénak hívják. — December 4-től gondoz­zuk a 46 növendékmarhát — mondja Vigyinszki néni —, majd hozzáteszi — nagyon szívesen csináljuk. Értünk hozzá. Szeretjük az állato­kat. Otthon is ezt csináltuk. Mi például 13 holdon gazdál­kodtunk, s mivel a férjem beteges, én szántottam, ve­tettem, hogy legyen a nyolc­tagú családnak kenyere. Tisztelettel néztem végig a sok munkát végzett asszo­nyon, majd eszembe jutott, hány és hány ilyen sorsú asszony van falun. A fiatal- asszonnyal nem is nagyon tudtam beszélni. A takar- mányozóban serénykedett. Hiába, a falusi asszonyok nem szívesen beszélnek ak­kor, amikor a nyilvánosság elé kerül, amit mondanak. Én mégis azt mon­dom, hogy Szúnyog Lászlóné beszélt, legalábbis a mun­kája beszélt. Beszélt arról, hogy Szátokon az asszonyok becsületesen megállják helyü­ket a munkában, beszélt ar­ról, hogyha mindenki úgy dolgozik, mint ő, . nemsokára valóban virágzó tsz lesz a szátoki Aranykalász Terme­lőszövetkezet. Kata János

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom