Nógrádi Népújság, 1961. március (17. évfolyam, 17-25. szám)

1961-03-01 / 17. szám

2 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1961. március 1. Áz Ifjúság a szocializmusért mozgalom a Salgótarjáni Acélárugyárban A Magyar Kommunista If­júsági Szövetség Központi Bizottságának határozata alapján újra be keli indítani az „Ifjúság a szocializmusért” mozgalmat 1961—1965 közötti években. Hazánkban a most beindult második ötéves terv megvaló­sításához szükséges az, hogy a fiatalok is kommunista kö­zösségben dolgozva munkál­kodjanak, tanuljanak, spor-- toljanak, kultúrálódjanak és szórakozzanak. Ezen a terüle­ten a Salgótarjáni Acéláru­gyár KISZ szervezete előbb­re kíván lépni és részese akar lenni a kitűzött terv határidő előtti megvalósítá­sának. A gyár nagyüzemi KISZ bizottsága a felhívás elhangzása után a mozgalom beindí­tására, szervezésére azon­nal kibővített bizottsági ülést hívott össze, és fog­lalkozott a helyi adottsá­gokkal, lehetőségekkel. Az üzem területén mint­egy 1200 fiatal dolgozik. E létszámból 400 vidéki. A mozgalom célja az, hogy necsak a KISZ tagságra, ha­nem az üzemben dolgozó ösz- szes fiatalra kiterjedjen, egy­ben segítse a kommunista közösségek és az „együtt” jel­szó mielőbbi megvalósítását. Az eddig eltelt idő azt mu­tatja, hogy a KISZ alapszer­vezetek munkájuk nagyrészé- ben a próbamozgalom szer­vezésével foglalkoznak. Mos­tanáig a mozgalomba beszer­veztek 424 fiatalt. E számnál megállni nem lehet, a hátra­lévő egy hónapban még igen körültekintő, alapos szervező- munkára van szükség, hogy e jelenlegi létszámot a lehe­tő legmagasabbra emelje a KISZ szervezet. Az eddigi idő azt mutatja, hogy a leg­jobb szervezést a központosí­tott irodák KISZ alapszerve­zete végezte. Meg kell je­gyezni, hogy e fenti alapszer­vezet a munka folyamán operatív bizottságot hozott létre, mely 3 tagból tevődik össze. Az operatív bizottság nagyban elősegítette az alap­szervezet vezetőségének és a csoportbizalmiaknak a mun­káját. így következett be az, hogy itt mutatkozott a legkö­rültekintőbb, a legátfo­góbb munka. Itt százan jelentkeztek az Ifjúság a szocializmusért mozga­lomba. A TMK alapszervezete a gyár egyik legnagyobb üzemrészénél dolgozik, ahol mintegy 180—200 fiatal dol­gozik, közülük a KISZ tagok száma, mintegy 80. Ennél az alapszervezetnél nem a leg­körültekintőbben foglalkoztak ezidáig a mozgalomba való szervezéssel, bizonyítja azt az is, hogy jelenleg csupán 50 a jelentkezők száma. Nyilvánvaló, hogy a nagy­üzemi KISZ bizottság és az alapszervezetek munkája ez­idáig igen hullámzó, csak egyes helyeken hozta meg a várt eredményt, az alapszer­vezetek munkája. így a jövő­ben azokon a helyeken, ahol nem. volt kielégítő az eddigi munka, a nagyüzemi KISZ bizottság reszortfelelőse és az alapszervezetek instruk­torai nagyobb segítséget kell, hogy adjanak. A nagyüzemi KISZ bi­zottság á jelenlegi idő­szakban a termelési bri­gádokban a társadalmi VADLÓBÓL VÁDLOTT Minden önuralmára szüksé­ge van az embernek, hogy szó nélkül végighallgassa ezt a bírósági tárgyalást. Minden­ki nyugalmat erőltet magára — s ettől Ruskóné vérszemet kap. Arcokat vág, megjegyzé­seket tesz a tanúk vallomá­sára. Érthető: a tanúk, ami­kor a bíróság előtt elmond­ják a tényeket, őt vádolják. Ruskó Ferencet, a magánvád­lót és feleségét, aki ugyan hivatalosan csak tanúként szerepel a perben, de tulaj­donképpen ő a fővádlott. Ö és nem az az újságíró, aki a vádlottak padján ül és aki — ellentétben Ruskóval és fe­leségével — becsületes em­ber. Az igazat írta. Aztán belép a koronatanú. Bucsánszlci Lászlónénak hív­ják. és Ruskóné édesanyja. Töpörödött öregasszonynak, 70 évesnek látszik, pedig csak 50 esztendős. Róla szólt a cikk. ő volt. akit veje — lá­nyával egyetértésben — ütött és vert. és akitől az utolsó fillérig elvették keresetét, de enni ritkán adtak neki. Ö volt az. akit télvíz idején el­zavartak a lakásból és aki egészen addig, amíg szörnyű helyzetét, lánya és veje gaz­ságát a Nógrádi Népújság fel nem tárta, a vasúti váróte­remben vagy annak a ház­nak a padlásfeljárójában húz­ta meg magát, ahol lányának és vejének összkomfortos la­kása volt. Ö volt az, aki mindazt a gazságot elszenved­te. amely ökölbeszorítja a ke' zet. Az anya vall. És azt mondja: „Én a történtek el­lenére is szeretem a gyerme­kemet!■' Ruskóné szája gúnyos mo­solyra rándul — más min­denkinek könny szivárog a szeme sarkából. Bucsánszki néni öt gyermeket szült, né­gyet elvitt a régi, keserves élet. Ez az egy maradt meg. Ez a kegyetlen és szívtelen! És mégis szereti. Hiszen nincs rajta kívül senkije a vilá­gon.. .. Ruskónét azonban mindez nem érdekli. Tudja’ ő nagyon jól, hogy nincs olyan parag­rafus, amellyel kényszeríteni lehet a gyermeket anyja be­fogadására. Már régebben odavágta: „Ha nem tetszik, menjen szociális otthonba!" És azon is csak vigyorog, hogy anyját Polonkai Antalék befogadták. Pedig ők heted- magúkkal élnek — Ruskóék pedig ketten vannak. Polon- kaiékban több emberség van egy idegen, idős, beteg asz- szony iránt, mint Ruskóné- ban a saját édesanyja iránt. És jönnek a tanúk, maguk is idős, nehezen élő asszo­nyok. Tíz-húsz forinttal tá­mogatták Bucsánszki nénit, hogy ennivalót tudjon venni magának, pedig Bucsánszki néni el tudná tartani ma­gát. Keresett is, de azt a lánya és veje elvették, majd amikor kilökték a saját la­kásából, a munkaeszközeit tar­tották vissza. És ez az elvetemült fiatal- asszony továbbra is gúnyo­san nevet, megjegyzéseket tesz — a tanácsvezető bírónőnek ki kell utasítania a tárgyaló­teremből. Aztán a bíróság ítéletet hir­det. Ügy ítél, ahogy az em­berek igazságérzete megköve­teli. akik már régen ítéletet mondtak Ruskóné és férje magatartása felett. Az újság­írót az ellene emelt vád alól felmenti: amit írt: igaz, a valóság a tárgyaláson bebi­zonyosodott. És aztán az ügyész kér szót. Kéri. hogy az iratokat tegyék át az ügyészséghez, hogy hamis vád bűntettével eljárást indíthas­son Ruskó Ferenc ellen, aki nem átallott a vádlottak pad­jára ültetni egy becsületes embert, hogy saját gazságát takargassa. Pintér István (Megjelent a Népszabadság febr. 28-i számában.) munkában az eddigi gya­korlattól eltérően lénye­gesen több fiatalt kíván foglalkoztatni. A termelési brigádokban fő­leg a vidéki fiatalok számát kell növelni, mivel e tekin­tetben nem kielégítő az ered­mény. Emellett az eddig csak hol halódó, hol éledező szak­ma ifjú mestere versenymoz­galmat újjá kell szervezni és a nagyüzemi KISZ bizottság határozata alapján a legrö­videbb időn belül be kell in­dítani. A harmadik és negyedik követelmény minél sikere­sebb letétele érdekében a nagyüzemi végrehajtó bi­zottság kultúr, sport és le­ányfelelőse március 1-ig olyan programot dolgoz ki, amelyek lehetővé teszik e területen a próbák minél előbbi megkez­dését. Ezért a nagyüzemi KISZ bizottság olyan elhatá­rozásra jutott, hogy több olyan túrát fog szervezni a közeli helyekre, ahol szelle­mi öttusa, számháború, és egyéb játékokat rendez, an­nak érdekében, hogy a pró­bákat minél több leány ma radék nélkül teljesítse. A jelenlegi időszak is azt mutatja, hogy alapszerveze­teink sokat tesznek a négy feladat megvalósítása érde­kében. Ismerkedési esteket, mozilátogatást, filmankéto- kat, szellemi öttusa versenye­ket és zenés lottókat szervez­nek. Igen sok olyan fiatal van, akik a próbakövetelmé­nyek közül máris kettőt tel­jesítettek. KARANCSKESZI ISKOLÁSOK MŰSORA A TELEVÍZIÓBAN Jelentős eseményre készü­lődnek a karancskeszi kisis­kolások, akik az elmúlt nyá­ron, a csillebérci táborozás idején bábjátszó tudomá­nyukkal szereztek elismerést nemcsak társaik, de az or­szágoshírű szakemberek kö­rében is. A negyedik osztályos gyer­mekek a Magyar Televízió meghívására ma, szerdán reggel Budapestre utaztak, ahol csütörtökön délután 6 órakor a kisdobosok műsorá­ban szerepelnek a kamera előtt. A kilenctagú iskolai báb- együttes Hárskúti Anna ne­velőnő irányításával a Piros­ka és a farkas bábjátékot mutatja be. A GYERMEKNAPON TARTJÁK AZ ÜTTÖItÖ SEREGSZEMLE JÁRÁSI BEMUTATÓIT A megye úttörő csapatai többhetes előkészületek után megkezdték a seregszemlén szereplő műsorok betanulását. A megyében 167 csapat vesz részt a sport és kultu­rális rendezvényeken, amelyet a seregszemle keretében tar­tanak meg. Összesen mintegy 15 ezer fiatal kapcsolódik be a kulturális és sportmunká­ba. A seregszemle járási be­mutatóit a Gyermeknapon tartják a járási székhelyen. A csapatszinti bemutatók már megkezdődtek. a termelőszövetkezeti munkáról Találkoztak a háztartásbeli lányok Eredményesen folyik a pártoktatás Balassagyarmaton A közel négy hónappal ez­előtt beindult szervezett párt­oktatás az egész város terü­letén ütemterv szerint, ered­ményesen folyik. Az alap- és középfokú pártoktatás 32 tan­folyamán összesen 558 hall­gató (255 párttag és 303 pár- tonkívüli) sajátítja el a filo­zófia, a politikai gazdaságtan alapvető tanításait, a marxiz­mus—leninizmus legfontosabb kérdéseit, valamint az idő­szerű bel- és külpolitikai jel­legű tudnivalókat. A „Marxizmus—leninizmus alapjai” tanfolyamokon már befejezték az osztályokkal és az osztályharccal kapcsolatos témakör feldolgozását, s je­lenleg a lenini államelmélet és a proletárdiktatúra kérdés­komplexumát tanulmányoz­zák. Az „Időszerű kérdések” tan­folyamok hallgatói feltűnő ak­tivitást tanúsítottak a mező- gazdaság szocialista átszerve­zésével kapcsolatos anyagrész megvitatása során. Sokan kö­zülük személyesen részt vet­tek az Érsekvadkert és Bér­céi községekben folytatott termelőszövetkezeti szervezési munkában, s gyakorlati tevé­kenységükben sikeresen alkal­mazták a vonatkozó elméleti téziseket. Számos konkrét pél­dáját lehetne sorolni annak, hogyan nyert kifejezést az el­mélet és a gyakorlat elszakít­hatatlan egysége. Jelenleg a vallás és az egyház lényegé­vel, szerepével ismerkednek. A propagandista konferen­ciákat kivétel nélkül megtar­tották és beváltották a hoz­zájuk fűzött előzetes remé­nyeket: eredményesen szolgál­ták a szemináriumvezető elv­társak sokoldalú, alapos fel­készítését. Pbzitívumként ér­tékelhető, hogy a megjelenés többnyire 90 százalék körül mozog. A hallgatók megjelenése szemináriumonként, illetve alapszervezetenként eléggé rapszódikus. Az átlagos arány­szám eléri a 70 százalékot, ami az előző évhez viszonyít­va nem jelent előrehaladást. Az SZTK-nál, a Kiegészítő Parancsnokságnál, a Föld­mérési Hivatalnál és a Sütő­ipari Vállalatnál a legjobb a megjelenési százalék, csak el­vétve akad 1—2 igazolt tá­voliét. Viszont a Kórháznál, A litkei falusi lányok éle­tében szokatlan esemény tör­tént a múlt hét péntekén. Soha nem fordult még elő, hogy az ő községük vendégül lásson más falu lakóiból fia­tal lányokat. Még az is ritka dolog, hogy itt, a községen belül baráti találkozóra ösz- szejöjjenek a fiatal kiszes vagy kiszen kívüli lányok. Most meg az Ipoly-völgye községeinek parasztlányai ad­tak itt randevút egymásnak. A vendéglátó litkeiek gyö­nyörű rendet csináltak a kul- túrházban, maguk hozta ab­roszokkal terítették le az asz­talokat, még csipkéfüggönyö- ket is szereztek az ablakok­ra. Az ünneplőbe öltöztetett nagyteremben mintegy 70 kislány, zömé­ben háztartásbeli, sehol sem dolgozó kiszes, vagy kiszen kívüli jött ide barátkozni. A lányok úgy döntöttek, igyekeznek ezt a rendkívüli találkozót olyan tartalmassá tenni, hogy ezzel a maguk módján, ők is hozzájáru’has­sanak az országépítő nagy tervekhez. Meghívták például ünnepi találkozásuk előadójá­nak Cseh Adolfot, a járási mezőgazdasági osztály veze­tőjét, aki a falun végbemenő nagy átlakulásról beszélt. És arról is, mit tehetnek ők, a 16, 18, 20 éves kislányok a nagy átalakulás elősegítésére. Utána sorban szólaltak fel a fiatal lányok, hogy mondja­nak valamit saját elképzelé­sükről. Különösen a ludány- halásziak voltak nagyon ak­tívak, egyrészük már tagja is a termelőszövetkezetnek, így saját tapasztalatuk ered­ményességével tudtak a termelőszövetkezetről be­szélni. De hallatták hangjukat a lit­keiek és más községbeliek is, beszéltek, magyaráztak a lá­nyok termelőszövetkezetbeni életéről, boldogulásáról. Vendégek is jöttek a szokat­lan, az országban eddig egye­dülálló körzeti lánytalálkozó­ra, a KISZ Központi Bizott­ságtól is. A vendégek: Bolyós József, a KISZ Központi Bi­zottság Parasztifjúsági Osztá­lyának képviselője és Vincze Agnes, a szervezési osztályról hosszasan elbeszélgettek a lá­nyokkal. A lányok már érzik, hogy nem kielégítő az a lég­kör, amelyben ők élnek, nem jövő egy lány szá­mára, ha csak háztartás­beli. A lányoknak falun is be kell kapcsolódniok a munkába és erre igen jó lehetőség a minden községben működő termelőszövetkezeti munka. Elgondolkoztatta ugyan a lányokat a termelőszövetke­zet életéről, a dolgos munkás életről történő beszélgetés, mégsem döntött még min­denki úgy, hogy azonnal be­lép a termelőszövetkezetbe. De azt már elhatározták, min­den erejükkel segítik a ter­melőszövetkezet munkáját, miközben ismerkednek az ott folyó élettel, a dolgozók mun­kakörülményeivel. Indítvá­nyozták, hogy a már tsz-ben dolgozó lá­nyok szervezzenek KISZ leánybvigádokat és verse­nyezzenek más tsz-ek fia­tal jaival­Sokan aláhúzták a szakképzés fontosságát, a szakmai tanu­lás egyre nagyobb szerepet tölt be a fiatalok tanulnivá- gyásában is. A termelőszövetkezeten kí­vülállók pedig arról beszél­gettek: jó lenne a legfon­tosabb és legsürgősebb nyári munkák idején szervezetté tenni termelőszövetkezeti munkájukat, kívülálló család­tagként, vagy patronálóként résztvenni a fontos munkák elvégzésében. Késő délutánig beszélgettek ilyen fontos kér­désekről a fiatal lányok, majd levetítették számukra a Bécs- ben találkoztunk VIT-filmet és a Három szomszéd című játékfilmet. Az esti órákban pedig a falu és a környező községek kiszes ifjait látták vendégül. U. M. N, EM VOLT KÖNNYŰ DOLGA tizenkét évvel ezelőtt a Vörös Csillag Traktorgyár gépformázójának, amikor egyik napról a má­sikra a Földművelésügyi Minisztériumba he­lyezték át. Méghozzá olyan megbízatással, hogy minél előbb ismerkedjék meg az akkor bontakozó nagyüzemi szocialista mezőgazda­ság legfontosabb célkitűzéseivel, a feladatok­kal, melyek a hozzá hasonló kommunistákra vártak a nagy átalakítás e kezdeti nehéz sza­kaszán. Surányi Pál még akkor egészen fia­tal munkás volt, teli lelkesedéssel, nem is­mert maga előtt áttörhetetlen gátat. Kérte is magát hamarosan a gyakorlati munka alko­tásokra serkentő szabad területére. Közelebb került ugyan a szenvedélyes har­cokkal teli frontvonalhoz, amikor az Állami Gazdaságok Szolnok megyei Központjában kapott munkakört, de a már szaktudással is beoltott nyughatatlan ember még sűrűbb problémák közé vágyott. Ekkor már fűtötte a hivatásérzet, hogy a lehető legaktívabb munkása legyen a történelmi feladat végre­hajtásának. Háromhónapos elnökképző isko­lát végzett, gyakorlati munkát vállalt az ak­kor már országos hírű barcsi Vörös Csillag Termelőszövetkezetben a jelenlegi földműve­lésügyi miniszter mellett, végül tsz-elnöknek választották meg Somogybán. Itt évekig — s az ellenforradalom viharában is — dolgo­zott, most már nekifeszült mellel a mozgalom megszerettetéséért, erősítéséért. Most meg az egységes falusi pártszervezet titkára Diósjenőn, a csaknem háromezer hol­das termelőszövetkezeti községben. Még mi­előtt a változást jelző táblát kitették a falu szélére, sok mindent kellett Surányi Pálnak éjszakáznia, emberekkel, szemléletekkel meg­küzdenie. Tavalyr nyáron jelent itt meg egy aktatáskával a hona alatt, tájékozódás céljá­ból s három hétig nem látta őt a fővárosban élő családja. Mert egy fél nap alatt meggyő­ződött: itt nincs késlekedésre idő egy perc sem. Az akkori tsz belső bajokkal küzdött. A fegyelmezetlenség, a széthúzás, az intri­kák, sőt a közös tulajdon iránt egyesekben megnyilvánuló közömbösség gyors intézke­dést követelt. Ilyen példa egyáltalán nem jó agitációs érv a még egyénileg dolgozó parasz­tok előtt akkor, amikor az egész község szo­cialista átszervezése a cél. És Surányi Pál, az edzett kommunista, jól fogott a munkához. A párttagoknak beszélt először a felelősségről, a példamutatásról, a nyílt fellépés jelentőségéről és az előttük álló cél eredményeinek nagyszerűségéről. Az őszinte, pártatlan és fáradhatatlan irányítás lassan-lassan érlelte első gyümölcseit. A köz­ség lakóinak egyre táguló köre eszmélt rá, hogy ez a szerény fővárosi munkás jobban szívügyének tartja azt, ami az ő ügyük, az ő jövőjük javát jelenti. Egyéni magatartása például szolgált az emberek, vezetők és ve­zetettek között. A férj és édesapa csak rit­kán találkozott családjával, mégis elutasí­totta a felkínált lakást, hogy leköltöztethesse hozzátartozóit, mert azt a lakást régebben már egy pedagógus házaspárnak ígérték. Em­berek kicsinek tűnő problémáit, gondjait tü­relmesen, időt nem kímélően intézte, oldo- gatta. Nem ígért senkinek felelőtlenül sem­mit, de mikor egy téli estére mozgósították a falu lakosságát, az egyik országgyűlési képviselő beszámolójának meghallgatására s a képviselő megbetegedett, azonnal tudott intézkedni. Telefonon kereste meg a megyei pártbizottság első titkárát s hívta meg a két órával későbbre hirdetett gyűlés megtartá­sára. Másnap 80 dolgozó paraszt írta alá a belépési nyilatkozatot. M '~*OST MÁR NEM is akar tovább menni. Itt telepszik le, hamarosan hozzá költözik a család s a volt traktorgyári munkás falusi párttitkárként ma már az egységes termelő­szövetkezeti tagság, abban kommunisták és nem kommunisták erejére támaszkodva, hoz­záfoghat az igazi, a virágzó jövő építéséhez, ahogy ő kifejezte: — Ha regényt kezdenék írni s a mai nap volna annak első lapja, ezt a címet adhat­nám: „Pályám kezdetén.” Kondorosi János az ÉMÁSZ-nál, a Városi Ta­nácsnál, a Vendéglátó Kiren­deltségnél és a MÁV Fűtő­háznál még. sok a javítani való, a hallgatók alig 60 szá­zaléka vesz csak részt rend­szeresen a foglalkozásokon. Minden törekvés arra irá­nyul az elkövetkező hónapok­ban, hogy a feltárt hiányos­ságok megszüntetésével még eredményesebbé, még hatéko­nyabbá tegyük az 1960/61. évi szervezett pártoktatásti A párttitkár.

Next

/
Oldalképek
Tartalom