Nógrádi Népújság, 1961. február (17. évfolyam, 9-16. szám)
1961-02-08 / 11. szám
1961. február 8. NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 3 Mi nem! Mi sem! Akkor ki? Minden vita annyit ér, amennyi haszon származik belőle. Ha viszont a vitatkozó felek egymást hibáztatják, sosem fognak közös álláspontra jutni. így van ez a salgótarjáni új vásártéri lakótelep házainak esetében is. Az Állami Építőipari Vállalat nagy igyekezettel elkészített modern lakásainál alig néhány év múlva, sok helyen néhány hónap múlva olyan hiányosságok jelentkeznek, amelyek bosszantják a lakókat, kellemetlenségeket okoznak és jó, ha egy-egy hibát sikerül nagy üggyel- bajjal kijavíttatni. Vajon mi az oka, hogy a 76-os bérház rossz lefolyói miatt átnedvesednek a falak; a hibabejelentő könyv szerint két esetben feltört a csőből a pincében a szennyvíz s jónéhány esetben, mikor valahol be- fűtöttek, egy másik helyen jött ki a füst a füstnyílásokon. Vagy vegyük például a 99-es bérház esetét. Hetente legalább egyszer feljön a pincében a szennyvíz. Ilyenkor csak gumicsizmákkal lehet közlekedni, s a lépcsőházakban, lakásokban széthordott szenny tűrhetetlen bűzt okoz. S emellett egészségtelen, terjeszti a betegséget. Jártak már a házmesternél a legkülönfélébb illetékesek, azonban még senki sem segített. Ilyenkor az Ingatlankezelő Vállalat emberei öt-hatórás küzdelem után elvezetik a szennyvizet, de többet nem tudnak tenni. Ebben a házban például jó- néhány erkély vaskorlátját rozsdás drótokkal erősítették meg a lezuhanás ellen. (Nagyszerű technológia.) Itt fordult elő jónéhányszor, hogy fűtés esetén néhány lakásban még az elektromos kapcsolódobozok is füstöltek. A legsúlyosabb viszont az, hogy a III. lépcsőházban a pincelejáratnál nincs lépcsőkorlát és eddig három kisgyermek zuhant le a lépcsőről. A szerencsés véletlennek köszönhették, hogy nem vesztették életüket. A legtöbb helyen hiányzanak az ablakvédőrácsok, a vaskorlátot borító karfák, s még lenetne sorolni a hibákat. Vajon mit szólnának azok az emberek, akik készítették — illetve nem készítették el rendesen — ezeket a lakásokat, ha nekik kellene bosz- szankodni a hibák miatt? Az Építőipari Vállalat elzárkózik a hibák kijavításától, csupán az ígéretekig jutnak el. Az Ingatlankezelő Vállalat is elzárkózik sok hiba kijavításától, mert szerintük nem rájuk tartozik. E vita már jóideje tart a „szakemberek” között s csak a lakók látják kárát. Sokkal több gondot kívánnak a lakások, az ott lakók; s tegyenek végre pontot a hibák kijavítása illetékességének eldöntésére. Várjuk a hibák sürgős kijavítását és erről meggyőződünk. Sokan dicsérik a Salgótarjáni Faipari és Bútorkészítő KTSZ munkáit. A szövetkezet most egy ideig modern gyógyszertárberendezéseket készített, de rövidesen újra áttérnek a bútorok készítésére. A szövetkezet dolgozói készítették a salgótarjáni új városrész gyógyszertárának berendezését is. Az új berendezést, — amely 240 ezer forint értékű — február végére teljesen felszerelik. Hasonló modern berendezést készítettek a pásztói gyógyszertár részére is. Bene Péter es Pfeiffer János a pult egyik részletet csiszolják. Varga Gyula és Lehoczki Géza már illesztik a fiókokat és az utolsó üzembeli simításokat végzik. Ipari tanulók vendégszereplése Kazáron Több mint 100 újítási javaslatot nyújtott he Vágvölgyi József ÚJÍTÓK TANÁCSKOZÁSA A VASÖTVÖZETGYÄRBAN Újítási tanácskozást tartottak szombaton a Vasötvözet- gyárban. Amint a tanácskozás megállapította, a gyár kollektívája a múlt évben 151 javaslatot nyújtott be, amelyből 82-t elfogadtak, 72 pedig bevezetésre is került. Az elért gazdasági eredmény meghaladja a 600 ezer forintot és több mint 45 000 forint újítási díjat fizettek ki. Számos újítási javaslat eredménye csak ezévben jelentkezik majd. Vágvölgyi József hegesztő, aki már több mint 100 darab javaslatot nyújtott be, egyik fontos javaslatával például ezévben járul majd hozzá a kemencék biztonságosabb működtetéséhez. Ez a javaslata előreláthatólag több mint 400 000 forintos megtakarítást jelent majd. A tanácskozáson 14 újítót részesítettek pénzjutalomban. A felszólalók nagy érdeklődéssel fogadták az ezévi újítási feladattervet is, többen javasolták, hogy a szocialista brigádok nagyobb eredménnyel foglalkozzanak az újítási mozgalommal. A javaslat alapján a brigádok ígéretet tettek arra, hogy a feladattervből egy-egy témát kidolgoznak és azt be is vezetik. Igazságosan—emberség esen A könnyelműséggel párosult ésszerűtlenség jó pár vállalatunk munkaerőgazdálkodásában okoz zavarokat és komoly gondot mostanában. Persze, úgy is szükséges a kérdést felvetni, hogy embereknek, dolgozóknak jelent kellemetlenséget, napokig, esetleg hetekig tartó bizonytalanságot. egyes esetekben megélhetési problémát a kézhez vett felmondó levél. Az elmúlt években, különösen 1960-ban sok helyen a felsőbb szervek időben történt felhívásai ellenére meggondolatlanul emelték a munkerő létszámot. Tették ezt annak ellenére, hogy ismeretes volt a második ötéves terv lényeges beruházások nélküli termelékenység emelkedésére vonatkozó célkitűzése. A nép- gazdasági tervezés egy egész esztendőt szánt e célkitűzés megfelelő előkészületeire. Ezalatt kellett volna a megfelelő műszaki felmérések alapján intézkedéseket tenni a gépi kapacitások fokozottabb növelésére, a munkafolyamatok magasabb színvonalú megszervezésére. Mindezekkel párhuzamosan lépcsőzetesen sor kerülhetett volna a munkaerők átcsoportosítására a megyében is vállalaton belül, vállalatok között, illetve az ipar és a nagyüzemi mező- gazdaság között. Azok a vállalatok, amelyeknek vezetői egy síkra tudták hozni a nép- gazdasági és helyi érdekeket, ahol a látókör nem szűkült le a mában, ahol az átmeneti kényelmesség nem volt szimpatikusabb a problémák elvi leküzdésénél, — ott most nincsenek bajok. De a felelőtlenség, az emberek tömegeivel való mechanikus bánásmód most sűrítetten hat vissza néhány helyen. S akik eddig elhanyagolták a felelős• A MŰM 211-es számú ipari- tanuló-intézetének műkedvelő csoportja február 4-én esztrád- műsorral vendégszerepeit Kazáron. A művelődési házat zsúfolásig megtöltött kazáriak nagy tetszésnyilvánítással jutalmazták az ipari tanulók színvonalas műsorát. A kultúrcsoport legközelebbi fellépésére február 24-én a salgótarjáni művelődési házban kerül sor. Kétmillió forintot takarítanak megg ebben az évben Zagyvapálfalván (Tudósítónktól) A Szakszervezetek Megyei Tanácsa Elnöksége közzétette az 1961. évi munkaverseny feladataira vonatkozó irányelveket. Az irányelvek egyik pontja megállapítja, hogy az 1961-es év, az ötéves terv első esztendeje az eddigieknél is nagyobb feladatokat állít megyénk dolgozói elé. A gyár Zagyvapálfalvi Üveg1961. évi termelési terve nyolcmillió négyzetméter táblaüveg legyártása, ebből 350 000 négyzetméter kerül exportszállításra. Az egy főre eső termelési értéknek ebben az évben az 1960. évhez viszonyítva 33 százalékkal kell növekednie, az önköltségnek pedig közel hat százalékkal kell csökkennie. A feladatok tehát nagyok és a gyár vezetőinek és dolgozóinak mindent el kell követniük, hogy ezeket a szép feladatokat maradéktalanul valóra is váltsák. Ennek érdekében a gépüzemi dolgozók kezdeményezésére nagyszabású munka- versenymozgalom bontakozott ki a gyárban. A pártszervezet, a szakszervezet és az igazgatóság a dolgozók javaslatára aktívaülést hívott össze és itt rögzítették a különböző felajánlásokat. A gázgenerátor vállalták, hogy dolgozói a szénfelhasználást másfél százalékkal csökkentik, ami 11 500 mázsa szénnek felel meg, 300 000 forint értékben. A gyárban a nettó üvegtermelés mennyiségét és az önköltség alakulását nagyban befolyásolja a vágási selejt nagysága. A vágóműhely dolgozói éppen ezért azt a felajánlást tették, hogy az 1960. évi 9,54 százalékos vágási veszteséget kilenc százalékra csökkentik le, ezáltal közel 40 000 négyzetméter táblaüveget adnak terven felül, amelynek értéke 400 000 forintot tesz ki. A táblaüveg becsomagolásához jelentős mennyiségű fenyőfűrészáru szükséges, amely — azonkívül, hogy importáru — fontos tényező az üveg önköltségében. A ládagyártó üzem dolgozói vállalták, hogy 35 százalékban használt deszkából gyártják a ládákat és ezzel egymillió százezer forintos megtakarítást érnek el. A táblaüveg gyártásához szükséges nagymennyiségű különféle anyagot jobb munkaszervezéssel és gépesítéssel az előírt időn belül rakják ki a vasúti kocsikból az anyagkirakás dolgozói. Ennek következtében a kocsiállás- pénznél közel 100 ezer forintos lesz az évi megtakarítás. A gyár műszaki vezetői felmérték a gyár energiafogyasztását és arra a megállapításra jutottak, hogy ezen a téren évi 60 ezer forintos önköltségcsökkentés érhető el. A különböző versenyvállalásokkal felajánlott évi megtakarítási összeg forintértéke tehát több mint 2 millió forintot tesz ki. Ez nagyban hozzá fog járulni a gyár éves tervének maradéktalan teljesítéséhez. A gépüzem dolgozói által kezdeményezett munkaver- senymozgalom nagy visszhangot keltett minden üzemrészben és az elkövetkezendő napokban még újabb üzemrészek dolgozói kívánnak a mozgalomba bekapcsolódni. séget, most fejetlenül kapkodnak, a hibákat újabbakkal tetézik. A Nagybátonyi Szolgáltató Vállalatnál csaknem 50 dolgozó vált feleslegessé, — nagyobb részük szakmunkás. A munkaerőfelesleg tarthatatlansága nyilvánvalóvá vált már a múlt esztendőben. Mégis még január elején sem kezdték el az alapos körültekintést, hogy a mindinkább aktuálissá váló elbocsájtásoknál ismeretes legyen; kik azok a dolgozók, akiknek családjában több kereső van, akiknek otthoni körülményei például zökkenőmentes átmenetet biztosítanak a termelőszövetkezeti munkák végzéséhez, vagy akik elhanyagolt szakmai továbbképzés miatt alkalmatlanná váltak a további munkára s nem utolsó sorban azt, hogy kik a notórius mulasztók, lógósok, a fegyelem meg- bontói. Nem, ilyesmivel nem foglalkoztak. Súlyosabb mulasztás még ennél is az, hogy — bár mindenki suttogott a várható felmondásokról — nem álltak becsületesen a dolgozók elé, hogy megmagyarázzák a tervszerű mun- kaerőgzadál'kodás gazdasági és politikai jelentőségét, az előző lazaságokból következő elbocsátások szükségességét. A párttagok, szakszervezeti aktívák és gazdasági vezetők egyaránt figyelmen kívül hagyták az érvelő felvilágosító szó, az igaz emberi szó erejében rejlő meggyőzés jelentőségét. Ehelyett nyakra- főre küldözték szabadságra a dolgozókat, táplálták az ért- hetetlenséget, a félreértett és félremagyarázott helyzetből eredő bizalmatlanságot. Aztán a tröszt közbelépésére máról holnapra, szinte egyetlen délután adminisztrációs munkája eredményeként felmondtak a félszáz dolgozónak. Lehet-e csodálni, ha az emberek ilyen számokként kezelése, lelketlen rubrikázása következtében többgyermekes apák, a régi törzsgárdához tartozó, sőt a munkáért kitüntetett dolgozók is az elbocsátás sorsára jutottak! Egyáltalán nem érthetetlen az sem, hogy a főmérnök is, a munkaügyi előadó is vonakodik az üzembe, a dolgozók közé menni, saját kijelentésük szerint két hete nem jártak a munkahelyeken. Nem bizony, mert az, emberek becsülik és tisztelik az igazságos munkát, intézkedéseket, de szót emelnek és fellépnek a határozatlan, az utasításokra alapozott, a saját mulasztást felsőbb rendeletekkel indokoló vezetés ellen. Nem volt különb a helyzet a Salgótarjáni Szolgáltató Vállalatnál, a kányási bányaüzemnél és még néhány más vállalatnál sem. A Baglyas- alján foglalkoztatott asztalos szakmunkásokat is az utolsó napokig hitegették, hogy átveszi őket az Ingatlankezelő Vállalat, majd meg azzal, hogy megmaradnak külön beruházó csoportként a bányászat kötelékében. Azután megtörtént a felmondás s belekerültek olyanok, akik a bánya ipari tanulóiként kezdték 10 évvel ezelőtt, sem földjük, sem egyéb megélhetési lehetőségük nincs, a családban nem volt más kereső. Viszont megmaradt olyan, aki közismerten hanyag munkás, többed magával keres, vagy földje révén dolgozhatna a termelőszövetkezetben is. Ká- nyáson a felesleges létszám dupláját bocsátották el azzal az indokolással, hogy „fele úgyis visszasírja magát”. Ügy tűnik, mintha a mi elvtársaink, a kommunista vezetők nem hallották és nem helyeselték volna Kádár elvtársnak a párt VII. kongresz- szusán elmondott zárszavaiban az emberségről, az emberi magatartásról, bánásmódról tett kijelentéseit. Vagy mintha nem adott volna az élet oly gazdag tanulságot éppen a kommunisták számára az igazságos eljárások eredményességét és vak vágányok politikájának kudarcát illetően. Más üzemnél nyolcgyermekes, 12 éve becsületesen dolgozó segédmunkást küldtek el azért, mert cigány. Egyik tanácsi vállalatunktól hat éve egy helyen foglalkoztatott asz- szonyt bocsátottak el s pár hónapja felvett fiatalabbakat meghagytak. Ennek az asz- szonynak nézeteltérése volt nemrégiben a felettesével. S beszélni kell ennek kapcsán az emberségességet semmibe vevő bürokratikus intézkedéseknél még károsabb, elvtelen, előre megfontolt megnyilvánulások szórványos jelenségeiről is. Példák vannak rá, hogy az előző időkben elhangzott bírálatok megtorlásául is felhasználják egyesek a felmondások lehetőségét. Egyszerűén így akarnak szabadulni az úgynevezett „kellemetlen emberektől”. Ahol ilyen esetek igazolást nyertek, hatálytalanítani kellett a felmondást és szigorúan felelősségre vonták a helyzetével visszaélő vezetőt. A protekciózás, a rokoni és ismerősi kapcsolatok, a „te se bántsd a feleségem, én se háborgatom a sógorodat”-téle elvtelen szemlélet élénkülésére is akad példa a komoly és végtelenül nagy megfontolásra igényt tartó átszervezési munkában. Ahol ilyesmi előfordul, nyilván jogos a dolgozók felháborodása és sokszor visszavonhatatlanul elúszik a vezetők becsülete, tekintélye. Anélkül, hogy hangulatot akarna 'bárki kelteni a műszaki és adminisztrációs munkát végző dolgozók, továbbá a kisegítők ellen, a munkaerőfeleslegek, az átcsoportosí- tási lehetőségek vizsgálatánál feltétlenül számba kell venni ezeket a kategóriákat is. Az elméleti és ügyintéző, a kiszolgáló munkafolyamatok is megkövetelik a magasabb fokú szervezettséget, Sőt, nálunk még e tekintetben a legnagyobb az elmaradás. Beszélünk róla esztendők óta, rendeletek látnák napvilágot szinte minden évben, amelyek bizonyos képzettséghez kötnek egy-egy munkakört. A szellemi munka magasabb fokú specializálódásának rohanó korszakában nem elegendő az átlagos jártasság, az évek óta egy nívón stagnáló beskatulyázott általános műveltség. De még nagyon ritkán történt meg, hogy a rendeletek szellemében, illetve az ezeket szülő szükségszerű fejlődés követelményeinek elmulasztása miatt mondották volna fel a látszólagos hitbi- zományként kezelt állásokat. Pedig a képzettség megszerzéséhez idő, anyagi és egyéb (tanulmányi szabadság stb.) lehetőség bőven biztosítva van. Nos, az egyhelyben topogó ügyintéző apparátus is munkaerőfelesleg, rontó tényezője a termelékenység emelésének. S a dolgozók összességét tekintve e felesleg felszámolása is az emberségesség, az igazságosság fogalmához tartozik. Most és a későbbiek során le kell vonni a hibás gyakorlatok konzekvenciáit. És elsősorban a pártszervezeteknek. E kérdésben semmi nem menti a kommunistákat a felelősségtől. Ha akadnak elbizakodott, elkényelmesedett, adminisztratív intézkedésekkel operáló, vagy elvtelen módszereket alkalmazó vezetők, nem alhat el, nem hallgathat a pártszervezet. Egyrészt magyarázza meg nyíltan és őszintén a dolgozók előtt az össz- érdekek összefüggéseit, keresse és mutassa meg a kivezető utat ahhoz, hogy átmenetileg se kerüljön senki bizonytalan helyzetbe. Másrészt lépjen fel erélyesen és követelje meg a sokoldalú, igazságos, emberséges, senki által nem kifogásolható megoldásokat, kényszerítse rá a vezetőket, hogy a szó igaz értelmében „gondolkozzanak és fáradozzanak a köz ügyéért”. Kondorosi János Modern gyógyszertárberendezések készülnek
