Nógrádi Népújság, 1961. február (17. évfolyam, 9-16. szám)
1961-02-08 / 11. szám
1961. február 8. NÓGRÁDI NÉPÜJSÁG 5 A falu számvetése Somoskőújfaluban szabad az út a további lehetőségekhez Éppen egy esztendeje annak, hogy utoljára jártam Somoskőújfaluban, s belátogattam a fiatal termelő- szövetkezet, a Napsugár Tsz otthonába is. Előző őszön kezdte meg életét a szövetkezet, s nem emlegetett különösebb kezdeti panaszokat senki. Hogyan is említhetett volna, amikor az az ötvenöt ember, aki a közös gazdálkodásra vállalkozott, már az első hónapoktól teljes munkaegység értéknek is beillő előleget kapott. Ügy éreztük, egy kicsit túlzottan vérmes reményeket táplálnak ezek a gazdák, csak a mának élnek, s felélik a holnapi kosztot, mint az éhes ember, aki terített asztal mellé szabadul. Az aggodalmat az táplálta, a bőkezű előlegeknek lesz-e majd gazdasági esztendő zártával fedezete, jut-e majd elegendő pénz a szükséges beruházásokra, a közös vagyon növelésére, szövetkezeti fejlesztésre? Bizony, az aggodalom nem volt alaptalan — ezt most már a szövetkezetiek kezdik belátni —, annak ellenére, hogy a Somoskőújfalui Napsugár Termelőszövetkezetnek igazán semmi panasza nincs így sem, sőt a környék legeredményesebbjei között vannak, tizenöt hónap munkájával az első zárszámadás idején. Csakhogy ezek az eredmények a gazdaságnak nem mindenben olyan területéről kerültek ki, ahonnan legszívesebben látnánk. A termelőszövetkezet fő jövedelmi forrásának egy részét — ahogy azt a zár- számadási beszámoló is megállapítja —, a segédüzemek árbevétele biztosította. Ilyen „ segéd” főjövedelmi forrást jelentett a bognár üzem, a fuvarozás. Ez a bevételek megoszlásából is pontosan kitűnik. Amíg a növénytermesztés hozama 319 ezer, a hízó és növendékállatok értékesítési hozama 106, addig a segédüzemek bevétele egymagában 473 ezer forint. így érthető aztán, hogy a termelőszövetkezet — az eredmények bizonysága szerint — jóval kevesebbet gondolt a tulajdonképpeni mezőgazdálkodással. Azt mondja például a beszámoló: a szövetkezet a tervezett 10 ezer 581 munkaegység helyett 12 ezer 296 munkaegységet használt fel, egyik termelési ágnál túllépve a tervezettett, másiknál amögött maradva. Az 1715 többletmunkaegységből 1419- et „egyéb” címen hasznosítottak a gazdák. Azt véljük, közel járunk a valósághoz, ha az általánosító fedőnév alatt azt gyanítjuk, hogy itt a munka könnyebb végét fogták meg. Mert növény- ápolásnál aligha volt munkaegységtöbblet, hiszen az öt holdas kertészetből nem valósultak meg a tervek. A kalászosok egy része reményen alul fizetett, s csak részben lehet az időjárás terhére írni, hogy ezen a téren nem, vagy csak alig érték el a tervet, hiszen a talajnak annyira fontos szerves- trágyázást sem végezték el egészében. Az állattenyésztés terén már kedvezőbb képet nyerhetünk a szövetkezet munkájáról. Állami hitel segítségével már az indulás első hónapjaiban sikerült a jószágok részére közös istállót biztosítani rég|i gazdasági épületek átalakításával, s bár ekkor még takarmánygondokkal küzdött a tsz, jó törekvés volt tapasztalható az állomány növelése, szerződéses nevelés, hizlalás terén. Szerződést kötött többek között 12 bikaborjúra, 30 darab hízómarhára, az eredetileg tervezett 30 hízottsertés helyett 51 darabra, s hússzolgáltató kötelességét maradéktalanul és időben teljesítette a termelőszövetkezet. Ennek jó haszna lett, mert nagyüzemi felár ciháén több, mint 100 ezer forinttal gyarapodott a közös vagyon. Az is tény, hogy a Napsugár Tsz a hiteltörlesztésnek is becsületesen eleget tett, esedékes tartozás nincs, s a termelési eredmények méltánylásaként a kölcsönök egy részének, 64 ezer forintnak a megfizetését elengedte az állam. Jelenleg 239 juha, 29 tehene, kocaállománya, 56 malaca van a kis, mindössze 199 hold szántóval bíró szövetkezetnek s ha a növénytermesztés az első közös esztendőben nem is hozott megfelelően jó eredményeket, az állattenyésztésben és „egyéb” téren nagyjából meglelte a számítását. A szügyi VII. Pártkongresszus Termelőszövetkezet tavaly nem teljesítette áruértékesítési tervét. Mintegy 300 ezer forinttal adott kevesebb árut az államnak, mint ahogy azt annak idején tervezte. Különösen az állattenyésztésben mutatkozik kiesés. Nem sikerült kiala- kítaniok az esztendő végére tervezett tehénlétszámot, s így kevesebb lett a betervezett. értékesítésre kerülő tejmennyiség is. De kevesebb hízottmarhát is értékesítettek a tervezettnél. Ezenkívül a növénytermesztés és a melléküzemágak sem hozták meg I. A cserháti községek közül sem nagyságával, sem kicsinységével nem tűnik ki Felsőtold. Ugyanolyan piciny, néhány száz lelket számláló helység mint a szomszédos községek. A legutóbbi népszámlálás adatai szerint a faluban 373 ember lakik, s műveli az erdőségektől, kopár hegyoldalaktól kicsinyre zsugorított határt. A Szuha-patak partján épült, piciny község házai komoly ablak-szemeikkel bámulnak a hegytetők felé, amelyek elállják a kilátást, Hegyek, völgyek, zúgó erdők az itteni emberek birodalma. Szép vidék ez. Nemcsak a helybeliek, hanem az erre megforduló idegenek is bizonyítják. Az emberek igyekvők. Szorgalmuk csodálatos eredmények elérésére képes. Nem sok szántóföld található a kicsiny falu határában. Egy emberre még három hold sem jut. Éppen ezért mindig meggondoltan, józan paraszti ésszel, leleményességgel kellett az ittenieknek dolgozniok, hogy előteremtsék a földből mindazt, ami életük folytatásához, megélhetésük biztosításához szükséges volt. Merészek voltak a felsőtoldiak ősei, amikor a XVIII. században megvetették lábukat ezen a helyen, és elhatározták, falut építenek a patak partján. A túlzottan vérmes remény azonban éppen a növénytermesztésben mutatkozó kiesések miatt nem vált valóra, a tervezett 51 forint 10 filléres munkaegységrészesedést ugyan nem sikerült elérni, de a 41 forint 85 filléres eredmény sem megvetendő. Az ennél nagyobb részesedés azonban egyáltalán nem elérhetetlen. Az első esztendőben már sok jó tapasztalatot szereztek a gazdák, s az új gazdasági évben . sokmindent máshogyan próbálnak tenni, mint eddig. Változtatnak a munka- szervezés módján, fokozzák a termelőszövetkezeti fegyelmet, s hogy a növénytermesztés az állat- tenyésztés eredményei mellé zárkózhassék. Az őszibúzát a tervezett 68 holdon idejében elvetette, s három hold területen megteremti a kertészkedés alapjait, ahol uborkát, babot; zöldségfélét termel. A Somoskőújfalui Napsugár Tsz előtt okos gazdálkodással szabad az út a további lehetőségekhez; azt a bevételt, amivel számoltak. Ilyenformán a termelőszövetkezet mintegy 46 ezer forint áruértékesítési kedvezménytől esett el, amelyet ha megkap 1,30 forinttal lett volna nagyobb a munkaegység pénzbeli értéke. Az idei tervben már igen komoly gondot fordítanak az. áruértékesítési terv teljesítésére. A szükséges feltételek biztosítása mellett 42 darabra növelik a tehénlétszámot, s a hozamok növelésével jelentősen több tejet is értéFelépült a piciny falu, s lakói a világtól elzártan, a hegyek között építették a maguk sajátos világát. E kis faluban mindenki ismeri egymást. Az embereket rokoni kötelékek fűzik ösz- sze. Ha volt is valaha ellentét a családok között, az csak a magántulajdonnak volt köszönhető. A vagyon nagysága volt a választóvíz, amely meghatározta, ki hová tartozik. A tulajdonosi gondolkodás tükröződött a helyi viszonyok alakulásán. A felszabadulás után komoly fejlődésnek indult a falu. Uj házak épültek, s az emberek közelebb kerültek a városhoz. Eljutott a villany is a hegyek alján lapuló piciny házakba, s a villannyal együtt áramlik a kultúra is, hogy elfoglalja az évszázados sötétség maradványainak helyét. Az emberek sem maradtak el a megye többi részéhez viszonyítva. Itt, ahol keményebben kellett harcolni a mindennapi kenyér megteremtéséért, az emberek még jobban érezték a kisparaszti gazdálkodás fojtó légkörét, a környező uradalmak szorítását, s egyedüllétüket a természet ellen vívott harcban. Ismerkedtek már itt máskor is a szövetkezés gondolatával, de igazából csak ezelőtt három évvel gondolkoztak erről, amikor néhány bátor ember komoly elhatározása nyomán megszületett a gonJó eredmények a kukorica- termesztésben Kukoricatermesztésünk az elmúlt három év alatt igen sokat fejlődött, a termőterület s az átlagtermés tekintetében is.. 1958-ban 26 325 ka- tasztrális holdon termeltünk kukoricát, s ez a mennyiség 1960-ban több mint 8000 ka- tasztrális holddal növekedett. Jelentős emelkedés mutatkozik az átlagterméseknél is. 1958-ban a megyében átlagosan 13,6 mázsa volt a kukorica átlagtermés. Az elmúlt esztendőben viszont már elérte a 16,2 mázsát. A következő években minden lehetőség megvan arra, hogy ez a szám tovább emelkedjék. Az elmúlt évben a kukorica vetésterületének 75 százalékába hibrid vetőmag került, s az idén már 80 százalékos lesz a hibrid vetőmag aránya. S ha sikerül előbbre jutnunk a talajerő gazdálkodásban, a zab és a tavaszi árpa rovására tovább növekszik a kukorica területe is, mert egységnyi területen lényegesen többet terem, mint a zab, vagy a tavaszi árpa. kesítenek, mint az elmúlt évben. Ezenkívül 48 hízottmarha és 165 hízottsertés értékesítésére kötöttek szerződést az Állatforgalmi Vállalattal. Az idén először baromfitenyésztéssel is foglalkozik a termelőszövetkezet, s mintegy 600 darabot szán értékesítésre. Áruértékesítési tervük teljesítésével a szügyi szövetkezeti gazdák jelentős mértékben hozzájárulnak a városi lakosság élelmiszer ellátásához, s elősegítik saját jövedelmük növekedését is. dolat: alakítsunk termelőszövetkezetet. A több földdel rendelkezők ijedten húzódtak vissza kis házaikba. Rettegve gondoltak arra, mi lesz ha nékik is a közösben -kell dolgozniuk? Miből élnek majd? — Ilyen hangulatban aztán nem csoda, hogy alig talált el a termelőszövetkezetbe 10—15 gazda Szövetkezetüknek találóan adták az Előre nevet. E név meghatározta a perspektívát. Mindig csak előre. Szép célkitűzés ez. Híven tükrözi a falusiak akaratát. Hogyan indult a közös gazdálkodás 1958-ban? Nagyon jól emlékezik erre a faluban mindenki. Még azok is, akik abban az időben még kívül voltak a termelő- szövetkezeten. A szövetkezetét a falu úgynevezett kisemberei alakították. Az alakulásnál még egy állatuk sem volt. Az első év úgy telt el, hogy a kis termelőszövetkezetből hiányzott a tájnak, a helyi szokásoknak megfelelő gazdálkodási ág, az állattenyésztés. Ennek hiányát érezte a kis, néhány taggal gazdálkodó termelőszövetkezet. A falusiak figyelemmel kísérték minden lépésüket. Sokan megjósolták: nem mennek semmire. De korai volt a kicsiny közösség felbomlásáról beszélni. Nem olyan emberekből alakult, akik megijednek a saját árnyékuktól. Az állandó harchoz, a természet elleni küzdelemhez szokott emberek összefogva még többre képesek voltak mint azelőtt. Barna Tibor Növekszik az áruértékesítés a szügyi szövetkezetben ÚJ ÉLET A HEGYEK KÖZÖTT A felsőtoldiak előre lépnek Tavaszra készülnek a gépek A januári enyhe napok után végre megérkezett a tél, s ha nem is vastag hótakaróval, de beborította a határt. A gépállomások gépei lassan beszorulnak a javítóműhelyekbe, hogy a tavaszi munkák előtt a szükséges javításokat elvégezzék rajtuk. Mi a pásztói gépállomásra látogattunk el, megnézni hogyan halad a téli gépjavítás, hogyan készül a megnövekedett feladatok elvégzésére a gépállomás kollektívája. Az új szerelőcsarnokban, ahol egy kicsivel melegebb is lehetne, traktorok fő- és folyó javításán, valamint karbantartásán dolgoznak a szerelők és a gépek traktorosai. Nemcsak erőgépekkel, hanem munkagépekkel is készülnek a tavaszra. Koczka Imre munkatársaival, az egyik Zetor folyó javítását végzi. Nemsokára szükség lesz a vetőgépekre, szorgalmasan javítják a gépállomásiak. Képünkön: Fábri József és Sándor Kálmán szerelők a gumikerekes UT—24-es vetőgépet javítják. Az első év gazdasági eredménye bámulatba ejtette a falusiakat. A kis, munkában összeszokott, életerős közösség nagyszerű eredményt ért el. Azok, akik addig gúnyosan, ironikusan beszéltek a munkaegységről, kezdték tisztelni. Sokszor mondogatták: menjetek azért a vacak munkaegységért vásárolni! Mondjátok a boltban: van száz munkaegységem erre kéret ezt és ezt! Amikor azonban kiderült, hogy a munkaegység az Előre Tsz-ben 64 forintot ér, nemcsak a helybeliek, de még a megye más részein lakók is meglepődtek. Szinte hihetetlen volt első év után az ilyen szép eredmény. Éppen ezért ezt az eredményt sokan igyekeztek kisebbíteni. Azt mondogatták, a felsőtoldiak kiosztottak mindent, a közös alappal nem törődtek. Volt is ebben valami. De néhány év múltán megállapíthatjuk, igazuk volt. A szövetkezet ezzel az intézkedésével elérte azt, hogy gazdái megszerették a szövetkezeti gazdálkodást, s nagyobb munkakedvvel indultak a következő évnek. A munkaegység értéke vonzóvá tette a nagyüzemi gazdálkodást. Kezdtek egyre többen érdeklődni az új. gazdálkodási forma iránt. Nyugodtan mondhatjuk: helyesen cselekedtek a felsőtoldiak, amikor a munkaegység részesedés emelésével így politizáltak. Bár minden egyes termelőszövetkezetünk megtehetné azt, hogy az első évben bőven juttasson a munkaegységre. Ha ezt megtehetnék, kedvet adnának a tulajdonosi beállítottságú, még mindig szívesen visszakacsintgató gazdáknak a további évekre. Mert hiába a parasztember gondolkodás módja nem egykönnyen változik, s nem lesz a termelőszövetkezeti gazda egyszeriben szocialista emberré. Hogy ez sikerüljön állandóan harcolni kell a múlt maradványai ellen, amelyek tudatunkban kísértenek, s ki kell mutatnunk a gazdasági életben is ügyünk igazát. Hiába beszélünk a nagyüzemi gazdálkodás fölényéről, ha gyengébb terméseredményeket érünk el mint a kisparaszti gazdálkodás ért el. így szavunk falra hányt borsó, pusztába kiáltott szó lesz. A mi agitációnk a nagyüzemi gazdálkodás mellett akkor jó, ha a gazdálkodás eredményesebb mint a kisparaszti gazdálkodás volt. Ha több búzát, burgonyát, kukoricát, szarvasmarhát, hízottsertést állítunk elő mint eddig. Az ilyen agitáció az eredményes, ez meggyőzőbb minden szép szónál. De ez sem érne semmit, ha csak az első évben sikerülne többet termelni, s a második és harmadik évben pedig visszaesés lenne a gazdálkodásban. Ez még jobban elkeserítené az új utat választott termelőszövetkezeti gazdát. Úgy érezné, hogy becsapták. Amikor a régi gazdálkodási formát felcserélte, azt mondták néki, a nagyüzemi gazdálkodás biztosítja a termelés állandó növekedését, az életszínvonal állandó emelését. Nem szabad ellentétet teremteni a szavak és tettek között. Ha azt mondtuk, hogy a termelékenységet állandóan emeljük, akkor ne nyugodjunk bele a termelékenység csökkenésébe. (Folytatjuk) Kata János
