Nógrádi Népújság, 1961. január (17. évfolyam, 4-8. szám)
1961-01-28 / 8. szám
4 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1961. január 28. A GICCS, SZELLEMI SELEJT KÉPZŐMŰVÉSZEINK MAPPÁJÍKÓL Az elmúlt év decemberében épületesnek szánt vita zajlott le a „Tarjáni Acél” hasábjain a giccsről, a giccsek terjesztésének kérdéséről. Az újságíró mellett szót kapott a vitában Kökény Gyula is. A vita erről a témáról egészséges, de az említett esetben úgy érződött, hogy elterelődött a vita lényegéről, mert nem K. Gy. ellen kell küzdeni, hanem egy hamis és káros életszemlélet és ezzel járó bárgyúság — a giccs ellen. A giccs iskolapéldája annak, hogy láthatólag a legteljesebben távol áll a politikától, s az ártatlan szemlélőt a hazug illúziók, az utópisztikus világszemlélet mérgével fertőzi meg. Ha. pedig ilyen hazug világszemlélet rejtőzik egy-egy giccs mögött, miben jelentkezik, hogyan ismerjük fel, miben van káros volta? Ezekre kell feleletet adni, mert ma még nem várhatjuk, hogy a közönség széles rétegei ebben a kérdésben tisztán lássanak, hogy képesek legyenek a giccs megjelenését minden esetben felismerni. A meghatározás még szakmabelinek is sokszor nehéz, mert nem lehet minden rossz képet a giccs vádjával sújtani, mivel nem elsősorban a festői mesterség kezdetlegessége, vagy a szakmai tudás seké- lyes volta jellemzi. A giccset a hozzáértő is inkább megérzi, látva a képet jellemző hamis szemléletet, a felszínes, hazug, valótlan világ banális tolmácsolását. Jellemzői mindenestre az olcsö Érzelem- keltés, a művészi mondanivaló teljes hiánya, a valóság hazug megjelenítése, a kispolgári érzelgősség, képmutatás, ahol a tartalmi tökéletlenség hiányát a forma áltökélye pótolja. Egy ilyen kép felkerül a szoba falára, s ott egy egész életen keresztül „sugározza” magából a hazug világszemléletet. Ami pedig az élet igazságait hazug módon, elferdítve közvetíti, az félrevezető, emberellenes, tehát haladásellenes is. A giccs csak a be- idegzett képzetekre kíván hatni, tartalom helyett annak látszatát, eredetiség helyett közhelyeket közvetít. Visszaél a művészet eredeti hivatásával. Ezek az „alkotások” legtöbbször egy-egy hivatásos művész által alkotott remekmű tematikájával azonosak. A giccs természetesen minden műfajban jelentkező élős- di, szinte divatba küzdi magát egy-egy területen, mint a járványos, fertőző betegségek. Táptalaja a képzőművészeti kultúrában való járatlanság és hiszékenység. Sokszor a giccs formai divatját remekművek indítják el. Természetesen a remekműveknél jelenlevő motívumok az ügyetlen másolásoknál nem találhatók meg teljes értékükben, elvesztik eleven emberi asszociációikat, értékeiket, de a remekművek külső jegyeivel kerül a piacra, mint szellemi selejt. Télen az orgonacsendéletek, nyáron a Jégbüfé jelenleg is hamisgyöngyöket csillogtató „Téli táj” förmedvényeihez hasonló — porcukorhóval, rózsaszín felhővel, hol bőgő szarvassal, hol e nélkül lép be a jóhiszemű emberek divatjába. Falun még a „Jézus az Olajfák-hegyén” c. nászajándék tartja a legerősebben magát, Krisztusból bohócot csinálva — még a nem vallásos embert is megbotránkoztatva égi fényességével és tekintetének kétességével. Van, aki a kis cicákat (de angora!), gombolyaggal, cigánylányt, vagy cipőjét kötő, de ülepét mutogató — pornográf — ballerinák „birtokába kerülnek”, kibiggyesztve a falra azzal, hogy olajképet vásároltak! Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy a képző- művészeti kultúra a legnehezebben megszerezhető és A KEPZÖMÜVESZETI alkotás hatása lassúbb, mint minden más művészeté. Ezért a megyében is mind gyakrabban rendezett kiállítások a hiányt pótolni szeretnék mind szélesebb körben. Küzdelmünk pedig azért folyik, hogy kevesebben legyenek azok, akiket a giccs megfertőzött, mert így könnyebben találják meg az utat a művészethez. Mégis miben jelentkezik az igazi műalkotás njagasabb- rendűsége? Jellemzi a mély, emberi tartalom. Igazságot képvisel, a valóság mély ösz- szefüggéseit tárja fel, formai rendjén keresztül felkészültséget, etikai és szellemi magatartást közvetít, s így érzelmeket, indulatokat vált ki, sőt, mi több, cselekvésre késztet! A mű ilyen szempontból organikus, egyetemes emberi tartalmat hordoz, magas esztétikumot nyújt. Gondoljunk csak Munkácsy: „Siralomház” c. művére. Itt a mondanivaló és a megjelenítés egészséges egyensúlya vált ki gondolatokat a szemlélőben, — mert műalkotás! A giccs viszont egy valótlan világ közvetítésének, hamis illúzióknak, üres, tartalmatlan életszemléletét hordozza. Ezért küzdünk ellene. A hamis ábránd rózsaszín — világa nem a realitásé. Mint ahogy hófehér paripán nem jön a királyfi egyik lányért sem, — s ezt tudja mindenki —, úgy tudnia kell azt is, hogy a giccsben megjelenített valótlan tájak, pornográf, üres anekdoták konvencionális illusztrációi is hazugságot jelentenek, valótlanságot tükröznek. (Persze kinek kell ma egy király?) Miután károsan hat kulturális forradalmunkra, ezért a ponyvaregény sorsára kell, hogy jusson! Mert azt szabad, és kell égetni (hasznosabb a zúzda), mert a giccs minden formáját száműzni kell az emberi kultúra területéről — ez az emberi humanitás védelmét jelenti! Államunk rendeletekkel szobályozta a képeladást, s ezt a Képcsarnokra bízta, mely csak szakbizottság által felülvizsgált és jóváhagyott műveket terjeszt, kedvezményes fizetési feltételekkel, hogy a dolgozók hozzájuthassanak színvonalas műalkotásokhoz. Csak rendeletekkel persze nem számolhatók fel e káros kultúrszemetek, mert ma még közületeinfenél sem értelmezik kultúrforradalmunk célkitűzéseit egyértelműen. A Jégbüfé és a zagyvapálfalvi cukrászda vezetőinek természetesen a törvényerejű rendeleteket, ha nem is tartják magukra kötelező érvényűnek, azt azért mégis tudniuk kell, hogy az állam pénzének törvénytelen úton való fel- használása mit jelent. Közü- letek csak a Képzőművészeti Alapon keresztül vásárolhatnák, atkik pedig nem ezt tették, olvassák el a 12. tvr. rendeletet és sürgősen szedjék le a förmedvényeket, az álkultúrát csillogtató „műveket”, s törvényes úton vonják felelősségre azokat, akik nem a rendeletek szellemében jártak el és pocsékolták hamis gyöngyökért a nép pénzét! Ezt a nép törvénye követeli s ennék most már szerezzenek érvényt az állam kulturális, s ha kell, büntető szervei is! Jó lenne, ha ezt az ügyet a Népi Ellenőrzés is felülvizsgálná. Az emberek ma már érzik, s ilyenek naponta mind többen vannak, hogy a giccs káros, nem kultúrember lakásába illő holmi. Nincs messze az idő, amikor a giccsgyártók magukra maradnak „alkotásaikkal” együtt, s maguk is színvonalas alkotásokkal cserélik ki saját bárgyú csinálmányáikat. Természetesen a giccs minden művészeti ágban érezteti hatását, minden művészeti ágnak van színvonalon aluli, ordenáré változata, így az irodalomban és a zenében is fellelhető. Helyes is lenne, ha megyénkben a művészeti ágak hivatásos képviselői és a nagy tömegek közös küzdelemben harcolnának — e sajtó hasábjain is — a művészetek tisztaságáért, a nép kulturális felemeléséért. Ezért pedig úgy érzem, küzdeni kell. Czinke Ferenc Bajcsik József: ÖNTÖK Az újszerű műsorpolitikáért Pártunk és kormányunk kultúrpolitikája nemcsak az ismeretterjesztő tevékenységnek, hanem a műkedvelő színjátszásnak is megmutatta a követendő utat és megszabta a tennivalókat. A Népművelési Tanácsadó ezeknek az irányelveknek megfelelően úgynevezett „Szemléltető Tárában” a szervezeteknek, intézményeknek, művelődési otthonoknak, iskoláknak rendelkezésére áll nemcsak tanáccsal, hanem bőséges és folyton gyarapodó műsor, színmű, bábjáték és táncjáték gyűjteményével. A tanácsadó rövid működése óta a megye területén már igen sok esetben nyújtott segítséget. A beérkező igényléseket a művelődési irányelvek szem előtt tartáBrigádvizsgálatot terveznek a párt munkásosztályra vonatkozó határozatának megvalósításáról Salgótarjánban A napokban az állandó bizottságok elnökei tanácskoztak Salgótarjánban a párt Iskola-üzlet Marosvásárhelyen Néhány héttel ezelőtt érdekes kísérletet vezettek be Marosvásárhelyen. A város egyik élelmiszerüzletét iskolaüzletté alakították át. Az iskola-üzletet naponta látogatják az iskola tanárai, s ellenőrzik a tanulók előrehaladását. Az üzletvezető segítségével rendezett gyakori bemutatók is elősegítik, hogy az iskola-üzlet rendszeresen túlteljesítse eladási tervét és változatlan népszerűségnek örvendjen a vásárlók körében. munkásosztályra vonatkozó határozatának megvalósításáról. Itt felosztották egymás között a különféle szakterületet az állandó bizottságok vezetői és elhatározták: brigádvizsgálatban nézik meg az üzemegészségügy, kereskedelem helyzetét, valamint a munkásosztály szórakozási, művelődési lehetőségét. Az állandó bizottságok jelentéseiket februárban a városi tanács végrehajtó bizottságához juttatják el felülvizsgálás céljából. sával felülvizsgálja abból a szempontból, hogy megfelelnek-e tartalmukban, vagy nem. Ha igen, küldi az igénylőknek a kért anyagot. Ha nem, úgy mai szellemű, hasonló terjedelmű darabot küld a kellő indokolással. A Tanácsadó meggyőző rá- neveléssel harcol a régi rendszer örökségeként meglevő, még mindig „népszerű” hatásvadászó operettek, betyárdrámák, népszínművek, giccsek forgalma ellen. Ennek hatása máris jelentkezik abban, hogy az igénylők már „mai tárgyú” műveket kémek, s hiányuk esetén kiválasztásukat, pótlásukat is a Tanácsadóra bízzák, amit igyekszik is az teljesíteni. Somoskőújfalu színjátszói például a „Hajna- lodik” c. mű előadásával is segítették a szocialista gondolkodásmód kialakítását. Ha a Tanácsadó a kívánt művel nem rendelkezik, útmutatást nyújt a beszerzési forrás megnevezésével. A Nógrádi Népművelés egyébként ismerteti majd az ajánlható színművek címeit, tartalmi és tárgyi kellékeit, amelyeknek betanulása és előadása a művelődéspolitika követelményeinek megfelel. Tóth Zoltán jOOOGGOGGOGOOOOGOOOGO lOGOGGGOOOOGOGOOOOOOOOOOOOOGOOOOOO oooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo ESTI ŐRJÁRAT Lámpafénynél a szuhahutai iskolában Szín: mátrai táj. Idő: januári est. Csönd és barna homály. Mint mély tengerbe, ebbe merülnek a házak. Síkos hajlatokon keresget előbbre a láb, s fényt kutat egyre a szem, csak erre ritka madár a fény. De íme... hunyorog mégis valami... Nézzük csak: kinek szolgál a világ? A halk koppantásra halk tessékelés a felelet, s a bátortalan petrólámpa mellől ifjú ember emelkedik fogadni a vendéget, a kései vándort. — Kukucska Zoltán vagyok. — Tessék beljebb a terembe. — Igen, az iskola- igazgató. S mert érzi maga is, hogy túlzottan fiatalnak tűnik, szinte mentegetőzve magyaráz: — Nyolc éve végeztem a képzőt Egerben, s ősz óta tanítok itt. A feleségemmel bent élünk Szukán. Szuhahuta kétszáz lelkes, picinyke település a Galyatető lábánál. Negyvenkét iskoláskorúval foglalkozik a két nevelő, túl a tanítási időn is, de helyesebben kétszáz ember tanul itt. Valamikor a szuhahutai nép látása alig ért túl a település, az ölelő erdők határán. Százados tudatlanság, az igénytelenség uniformisa szürkített eseménytelenné mindent. A nagyvilág eseményektől áramló zaja nem tört idáig, a hegyek hangfogóján. Fenn, a Gálya-magasban az élet elevenje pazar luxusban kavargóit. Itt lenn szinte a teremtéskori ősi világ kövesült meg, életben, agyakban. A tudást vágyó szándék végső állomásig jutott a népiskolai padnál. S ami ezen túl volt, már a csillagok messzeségének tűnt. — Pedig szorgalmas és tanulékony emberek a szu- haiak — bizonygatja meggyőződéssel a tanító. Azok voltak mindig... Jószánáé- kúak és józan szóra hajlók. Babonáknak, vallási túlbuz- galmaknak nem voltak el- kábultjai sohasem. Az iskolanaplóban sorakozó nevek mellett csupa érdemes bejegyzés, és erre nagyon büszke az igazgató. Nem a jegyekre, hanem az osztályzat mércéjével értékelt tudásra büszke. — A napokban iskolalátogatót kaptam, és nem vallottam szégyent a munkámmal. Az a jó, hogy mégcsak nem is kell különösebben ösztökélni a gyerekeket. Az ismeretgyűjtés vágya hibátlan kis motor bennük, s mindennel szívesen foglalkoznak, ami körölöttük van. A szput- nyikok útját éppúgy figyelmükkel követik, mint az élet világformáló eseményeit. Ismerik Kongó, vagy Algéria törekvéseit, hazánk alakító szándékait, jártasak, tájékozottak már egyre többen a politika, a tudomány, technika, a művészetek világában. De így vannak ma már a felnőttek is. Ennek a terem falai között is szemléletes bizonyságai vannak. És milyen megható törekvései életük tartalommal való telítésének! A terem végében szárnyas deszkafalat tár szét a tanító, s azt mutatja, ami mögötte rejlik: — Látják, színpadunk épült. S csakugyan, a fal mögött deszka-emelvény, mert a tanterem esténként néha előadó helyiséggé válik. A nevelői katedrának hátat fordítanak a padok, a szemek a színpad pódiumát figyelik. — Ezelőtt misézni jártak ide a papok — mondja a tanító. — Itt voltak az áhitatok, de a telepesek inkább szórakozni és okosodni kívánnak, vallásoktatásra sem erőltették a gyerekeket. így született a határozat. A va- lósulás pedig úgy, hogy a múlt év nyarán, amikor budapesti vendégek látogattak ide színjátszókkal, táncosokkal. zenészekkel, a telep lakói szabadtéri alkalmatosságot hevenyésztek. Emlékezetes lett a nap, gondolatot lob- bantó, s az esemény után iskolai színpaddá ácsolódott az anyag, hogy legyen helye a téli időtöltő foglalkozásoknak is, — Kéthetenként politikai beszélgetéseket tartunk itt most, s az a tervem, hogy tanyai népfőiskolát indítok. Hogy lesz-e hallgatósága az ismeretnyújtó tanfolyamnak, amiatt Kukucska Zoltán egy pillanatig sem kétségeskedik. — Hallatlanul nagy itt a készség minden iránt, amiről régen csak hírből ha hallottak. Van tennivalója a tanítónak. Akik nappal a.z erdőgazdaságnál, üzemekben, bányákban dolgoznak, este szívesen látogatnak ide szereptanulásra. Ma már színjátszó csoportunk is van, egyfelvonásos darabokat tanulunk, és ismeretlen dolog, hogy valaki elmaradjon a foglalkozásokról. Tizenöt fiatal és idősebb asszony, ember, leány és legény abban leli időnkénti gyönyörűségét, hogy másokat gyönyörködtessen. A színjátszók most például a Csodálatos Vargáné című kis darabot és Karinthy Frigyes vidám egyfelvonásosát próbálják gondűzőnek, csak a fény lenne már több errefelé is. A fény nem is olyan el érhetetlen messzeségben van a falutól. Ha légvonalban mérik, hétszáz méternél sem többre. Mindössze 39 póznán múlik, hogy Galyatetőtől idáig érkezzen az áram. Arra is gondoltak már, maguk teremtenek villamosságot a patak vizével, de a járhatóbb út a meredek felé mutat, onnan kell lecsalni a fényt az iskolába, amelyet a szülők közössége tett otthonossá szőttes függönyökkel, virágmintás tányérokkal. Ide kell lehívogatni a fényt, s apró hajlékok falai közé, nyitott könyvek gondolatérlelő betűi fölé. Kétszáz lélek vágya hívja a magaslat sugarát, hogy bevilágítsa a homályt, hogy másabbá legyen minden. A telepnek húsz KISZ-fia- tálja van. Az ifjúság szövetsége is a régi homály ellen kötött jó szövetséget itt, tanulni és közös munkával formálni a sorsot. S a most növekedők igénye a tudásra tágítani akarja a látás eddigi határát. Átlátni a hegyeken, ki a világba, a teljesebb ismeretek felé. A lámpás lobogó nyelve mellől is sejdítik már, hogy tőlük is vezet út odáig, s ez a sejtés tölti meg szép vágyakkal, reménnyel a szívet, hogy mindenben közös akarással előbbre haladnak. Barna Tibor
