Nógrádi Népújság, 1961. január (17. évfolyam, 4-8. szám)

1961-01-28 / 8. szám

1961. január 28. noobadi ■tp«r?sA<$ 5 Helyesen választottak Balogh Imre tervez ’ALOGH IMRÉVEL nem mostan találkoztam elő­ször. Nemrégiben egy pász­tói szövetkezeti gazdánál jár­tunk, s ott találtuk őt is. Fe­kete félkabátban ült az asz­tal mellett, s iszogatták a po­harakban aranyló bort. — Én nem pásztói vagyok — mondta akkor magyarázat­képpen. —■' Régi jó barátok vagyunk, erre jártam, gon­doltam benézek. Van miről beszélgetnünk... — mosolyo- dott el —, mert én is most írtam alá a belépési nyilat­kozatot. Nemrégen aztán úgy adó­dott, hogy Taron akadt dol­gom. Gondoltam megkeresem Balogh Imrét, folytatnánk a beszélgetést, amit Pásztón ab­bahagytunk. Sötét este volt már, a községi tanács abla­kai azonban világosak voltak. A földrendezők dolgoztak bent, ők világosítottak fel, merre találom Balogh Imre házát. Benn a tágas tiszta 'kony­hában Balogh Imre tett-vett, mert az asszony a lányához utazott. A korábbi ismeret­ségünkre emlékezve kezdtük a beszédet. Hogy miről? Hát tud a gazdaember másról be­szélni most, mint arról a nagy-nagy változásról, átala­kulásról, amely ott forrong az emberek belsejében. Mert hogy új módon él, azt már eldöntötte Balogh Imre is az­zal: aláírta a szövetkezeti be­lépési nyilatkozatot. Bizony volt jó pár olyan nap, hogy hiába mentek hoz­zá az agitátorok. Beszélgetett velük barátságosan, szívélye­sen, ahogy illik. Balogh Imre olyan ember, aki szereti vé­leményét kicserélni mások­kal, mert azt tartja, abból mindig csak tanulhat az em­ber. így volt ez most is, ami­kor azonban az aláírásra ke­rült volna a sor, így zárta le a vitát: — Még gondolkodom! r Gondolkodott is ELEGET. A sok értelmes, okos szó csak nem hagyott nyugtot neki. Igazuk van az agitátoroknak, ismerte el ma­gában nem egyszer. Mit is mondott egy alkalommal az a nagyon komoly, hozzáértő elvtárs, ahogy javában vitat­koztak? — Balogh bácsi! — mond­ta. — Magának úgy gondo­lom nem kell tovább magya­rázni a nagy táblák, a gé­pek előnyét, a szakemberek munkáját. — S ahogy látta, Balogh Imre helyeslőén bó­lint, feltette a kérdést is: — Hát akkor mire vár? így beszélgettek. Sorra vet­ték, mi jó a termelőszövet­kezetben, melyek azok a dol­gok, amelyre vigyázni kell majd, éppen a szövetkezeti gazdák érdekében, s Balogh Imre aláírt. — Azóta már meg volt az első közgyűlésünk is — ma­gyarázta Balogh Imre. — Az elnökünk Balogh Miklós lett. Fiatal ugyan, de úgy látjuk, jóravaló, tapasztalt ember, megállja majd a helyét. Jó vezetője lesz a Május 1 Ter­melőszövetkezetnek, merthogy ezt a nevet választottuk ... Engem az ellenőrző bizottság­ba választottak... Ez nem jelent olyan lekötöttséget, mintha a vezetőségnek lennék tagja, de a felelősség az leg­alább olyan... Azt mondja Balogh Imre, alig van mostanában olyan este, hogy ne ülnénk össze megbeszélni az indulás gond­jait. — Ügy beszéltük meg leg­utóbb, hogy a közösbe vitt ál­latok, felszerelések értékéből nem vonunk le semmit a kö­zös alapba, hanem holdan­ként 200 forintot fizetünk be. Én a 12 hold föld után 2400 forintot, de hát valamiből csak meg kell indulnunk. Á ■^Z ÁLLATOK ÖSSZE­VONÁSA, elhelyezése, takar­mányozása mind-mind meg­annyi gondot jelentenek ma még a fiatal termelőszövet­kezetnek. — Nem is igen tudjuk egyelőre közösbe vinni az állatokat, — mondja Balogh Imre. — Nincs megfelelő fé­rőhelyünk. Egy nagyobb is­tálló volna, de rendbe kell hozni azt is belülről. Ügy gondoltuk, ezt megcsinálnánk mi magunk, így is kevesebb lesz a tartozásunk. Később úgy is építeni keli megfelelő, rendes gazdasági épületeket... Így beszélgettünk a közös­ség dolgairól, mert Balogh Imre úgy sorolta őket, s úgy ismerte valamennyit, mintha az ő udvarán belül lennének. — Emlékszik? — szólalt meg elgondolkozva néhány perc után — én Pásztón is csak azt mondtam, és most sem tudók mást mondani, szakember meg gép nélkül nem is tudom elképzelni a nagyüzemet. M ezőgazdászunk még nincs, de ahogy hallom, rövid idő múlva jön valami fiatal, hozzáértő ember... Könyvelőnk az már lenne kettő is. Az egyiket elküld­tük iskolára. Tanuljon, szük­ségünk lesz rá. Mert ha már összeálltunk, becsületes hí­rünk legyen, olyan, amelyet munkánk után érdemiünk meg. Most persze még csak tervekről beszélünk, arról, hogy kertészkedni szeret­nénk ... Megjutalmazták a legjobb munkái végző ifjú irakiorosokai Baráti összejövetelre jöttek össze a KISZ megyei bizott­ságán azdk a traktorvezetők, akik az elmúlt év során a legjobb eredményeket érték el. Havas Péter elvtárs, a KISZ megyei titkárának rö­vid értékelése után Szomszéd József elvtárs, a Gépállomá­sok Megyei Igazgatóságának vezetője 3800 forint jutalmat és egyéb tárgyjutalmakat adott át a fiatal traktorosok­nak. A versenyben a legjobb eredményt Budai László, az Erdőkürti Gépállomás trak­torosa érte el, aki 274 mű­szak alatt 1364 normálholdat munkált meg. Varga István, a Szécsényi Gépállomás ifjú traktorosa a második lett a versenyben. A varsányi Dó­zsa Termelőszövetkezet tagja és munkájával igen elégedet­tek a szövetkezetiek. Novem­ber végén még a negyedik helyen állt, de igyekezett ki­használni a munkára alkal­mas időt, december utolsó tíz napjában is 54 holdon végezte el a mélyszántást. A harmadik, negyedik és az ötödik helyezettek Végh Im­re, Vonók László és Saját József lett. Végh Imre és Vonok László a kistérényei, Saját József pedig az Érsek­vadkerti Gépállomás dolgo­zója. Végh Imre teljesítmé­nye 1385, Vonók Lászlóé 1091, Saját Józsefé pedig 965 nor­málhold. A versenyben résztvevő 75 ifjú traktoros az elmúlt év során 51630 normálholdnyi munkát végzett. Ez 17,5 szá­zaléka a megye valamennyi traktorosa évi teljesítményé­nek. A fiatalok mintegy 242 500 forintnyi anyagot is megtakarítottak. Jól dolgoz­tak még, s jó eredményt ér­tek el még a versenyben Sándor József, a pásztói, Szép István, a szécsényi, Horváth Ágoston, a karancs- keszi, Sáffár József II., a berceli, Szlobodnyik Pál, az erdőkürti és Gyuricza Vil­mos, a tolmácsi gépállomás ifjú traktorosai. — A Zagyva partján... szólt közbe egy fiatalasszony, áki időközben jött a konyhá­ba. Lánya, vagy menye lehet Balogh Imrének. Mert lehetőségek VANNAK bőven Taron is, a fiatal termelőszövetkezet előtt. Csak okosan fel kell hasz­nálni ezeket, s a szövetkezet felvirágoztatása, a szövetke­zeti gazdák boldogulása nem marad el. Vincze Istvánná Borsosberényben élnek a lehetőségekkel A Borsosberényi Állami Gazdaság a korábbi éveket tekintve, több okból kifolyó­lag a gyengébben dolgozó ál­lami gazdaságok között sze­repelt. Most fokozatosan ja­vuló eredményekkel küzdi fel magát azon gazdaságok közé, amelyek kihasználva a nagyüzemben rejlő nagyszerű lehetőségeket igen komoly eredményeket érnek el. A gazdaság 187 holdon termelt tavaszi árpájá­ban 19,40 mázsa átlag­termést ért el, de 25 faol­1960-BAN 1960 MÄZSA HÜS ÉRTÉKESÍTÉS dón IDŐSZERŰ TENNIVALÓK VVVV VWW V v- V V V WWW VV W V W V ww V wvv wv Idejében végezzük el a fatisztogatási munkákat a gyümölcsösben A gyümölcsfákat, illetve ezek termését károsító különféle ál­lati kártevők és gombabetegségek elleni eredményes védekezés alapja a mechanikus védekezési munkák időben és szakszerűen történő elvégzése. E munkák el­végzésével nemcsak a kártevőket irtjuk és gyérítjük, hanem a vegyszeres védekezés eredményes­ségét is nagymértékben elősegít­jük. A mechanikai védekezési munkák jelentőségét bizonyítja, hogy a 18018/1951. F. M. számú rendelet az egész ország terüle­tére kötelezően előírja a fatisz­togatási munkák február 28-ig tör­ténő elvégzését. A fatisztogatási munkákat lombhullástól kezdve végezhetjük, fagymentes napokon egész télen át. Nem szabad azonban ezt a munkát a télvégi és koratavaszi időszakra halasztani, mert egy­részt télen a szükséges munka­erő is jobban rendelkezésre áll, másrészt a mechanikai munkák elhalasztásával az a veszély áll­hat elő, hogy gyors kitavaszodás esetén a munkák végzése miatt megkésik a rügyfakadás előtti permetezés. A téli fatisztogatási munkák során — amennyiben még nem történt meg — le kell szedni a fákról a nyár végén, ősz elején felrakott hernyófogó gyűrűket. A leszedett hernyóenyv-gyűrűket elégetéssel azonnal meg kell sem­misíteni. A gyümölcsfa koronából vágjuk le a különféle kártevőktől erősen fertőzött, beteg, elszáradt, vagy megsérült ágakat, gallyakat. Egyúttal végezzük el a korona- ritkitást is. A korona ritkítására azért van szükség, mert sűrű ko­rona (megfelelő napfény, levegő stb. hiányában) rendkívül kedvez egyes kártevők és gombabeteg­ségek elszaporodásának és egy­úttal akadályozza a szakszerű per­metezés elvégzését is. El kell tá­volítani a fákról a fattyúhajtá­sokat és tősarjakat is. Az ágak, gallyak, hajtások levágásánál ügyelni kell, hogy csonkok ne maradjanak vissza a vágás után, tehát mindig simára kell vágni, így a vágás okozta sebek köny- nyebben gyógyulnak be. Le kell szedni a fákról a téli hernyófészkeket, lepketojásokat, le nem hullott levélcsomókat, gyü­mölcsmúmiákat. A fák törzsét is meg kell tisztítani az elváló ké­regtől, pajzstetves rétegtől, mohá­tól, zuzmótól. A fatörzs tisztítá­sát kaparóvassal és drótkefével lehet végezni. Az egészen fiatal fáknál drótkefe helyett erős sú­rolókefét használjunk. A fatisz­togatás során összegyűlt ágakat, gallyakat, hulladékot és kaparé- kot elégetéssel semmisítjük meg. A kaparékot mélyen el is lehet ásni. A fatisztogatás során keletkezett, vagy egyéb okok folytán a fán lévő sebeket fasebkátránnyal, vagy oltóviasszal be kell kenni. az átlagtermés 31 mázsa volt. Az állattenyésztésben is jó eredmények jelzik a gazdaság egyre javuló munkáját. 1586 mázsa hús helyett 1960 má­zsát állított elő a gazdaság, melynek jelentős része ex­portra ment. Tejtermelési tervét éppen egy hónappal előbb teljesítette, mint ahogy azt tervezték. De több gyap­jút, juhhúst és egyéb állati terméket állítottak elő az el­múlt évben, mint ahogy azt tervezték. Az új gazdasági év tervei pedig még nagyobb eredmé­nyeket sejtetnek. Kenyérgabonából példá­ul 10 százalékkal maga­sabb termést terveznek, mint 1960-ban volt. A kukorica és a cukorrépa termőterületének emelése mellett jelentősen növelik a holdankénti átlagtermést is. Az idén elkezdik egy 300 ka- tasztrális holdas gyümöl­csös telepítését. Az állatte­nyésztésben ugyancsak na­gyobb feladatokat tűztek maguk elé az állami gazda­ság dolgozói. A terv szerint 1961-ben 606 mázsával több húst állítanak elő. mint az elmúlt évben. Beállítanak egy 100 darab­ból álló fehér hússertés ko­catörzset, amely tovább nö­veli az előállított húsmennyi-- séget. De ezen túlmenően ki­váló tenyészállatokkal segí­tik, hogy a termelőszövet­kezetekben is mielőbo kiala­kítsák a jól jövedelmező ál-! lattenyésztési ágakat. Az 1960-as évhez viszonyítva az idén több mint 300 literrel emelik egyedenként a tejter­melést, amely összességében 56 000 liter többlet tejet ered­ményez majd. S mindezen feladatok meg­valósítása nemcsak terv ma­rad, mert megvalósításukhoz megvannak a reális feltéte­lek, amelyek már az elmúlt esztendő eredményességéhez is hozzájárultak. Feltétlenül meg kell említeni az állami gazdaság vezetését, a szak­mai és politikai vezetést egy­aránt. amely az elmúlt esz­tendőben sokat erősödött, szi­lárdult. A helyesen és következe­tesen alkalmazott agro és zootechnikai eljárá­sok vezettek el azokhoz az eredményekhez, ame­lyek a gazdaság elmúlt esztendei eredményes munkáját jelzik. A gazdaság a kisérleti parcellák mellett az idén már 260 holdon nagy termőképes­ségű külföldi búzafajtákat Is termel. Az 1,300 000 forintos nyereség, amely az elmúlt esztendő után mutatkozik, annak is köszönhető, hogy a gazdaságban igen fontos feladatnak tekintették a műszaki fejlesztést, a gépi kapacitás teljes kihasználá­sát. Az elmúlt esztendőben például az állami gazda­ság 2 millió forintot for­dított külöböző gépi be­ruházásokra. Itt kell megemlíteni, hogy az állattenyésztés, az állatte­nyésztői munka eredményes­ségét segítették elő azok a beruházások, amelyeket meg­felelő férőhelyek előállítása érdekében eszközöltek, s amelyet a gazdaság_ a tervezettnek mintegy hétsze­resére emelt. Amikor a gazdaság elmúlt esztendei eredményéről, s a jövő terveiről beszélünk, fel­tétlenül meg kell említeni azokat az intézkedéseket is, melyeket a gazdaság vezetői a dolgozók élet és munkakö­rülményeinek javítása érde­kében tettek. s tesznek az elkövetkezendő időben, ép­pen a kitűzött magasabb ter­melési feladatok érdekében. A műszaki fejlesztés mellett megfelelő lépése­ket tesznek az elkövetke­zendő időben is a dolgo­zók szakmai képzésére, hiszen ez az egyik lépés ahhoz, hogy kialakítsák a Borsosberényi Állami Gazdaságban is az állan­dó törzsgárdát, amelynek munkájára, hozzá­értésére minden esetben szá­mítani lehet. Emellett termé­szetesen van még tennivaló a dolgozók szociális körül­ményeinek javításában is. Az elmúlt esztendőben például 9 dolgozónak biztosítottak meg­felelő lakást oly módon, hogy a korábbi években el­hanyagolt épületeket lak­hatóvá tettek. Mert a tervek megvalósítása, a helyes szak­mai irányítás mellett végső soron a dolgozókon múlik, akik annál jobban kiveszik részüket a munkából, minél nagyobb mértékben gondos­kodnak róluk a gazdaság ve­zetői. 0000<K>0<K><>0<K><>0<X><>00<>0<><><><>0<>0<0<><><><><>0<>0<>0<><><>0<><>0<K><X><><>0<H>CKK><>0-Or><><><><>Oe<><><K><><><X><><><><><><><>CK>0<v Konzílium egy tehén felett Dr. Balázs Károly állatorvos a Rezgő nevű beteg tehenet vizsgálja. A palotási Május 1. Ter­melőszövetkezet istállójábari találkoztam dr. Szabó Géze állatorvossal, aki három köz­ség beteg állatainak gondjá\ viseli. A sártengertől körül­vett termelőszövetkezeti ma­jort félcipőben megközelíteni szinte lehetetlen. Éppen ezért az állatorvos is gumicsizmái hord, mint a termelőszövet­kezeti gazdák. Most is égi komoly megbetegedés miatt van itt a fiatal orvos. Az istállóban emberek gyü­lekeznek. hiszen lehet, hogi, segíteni kell. A beteg állat. — egy tehén — ott búslako­dik a jászol előtt. Sehogy sem találja helyét. Az állat­orvos odamegy, a tehenei már ismeri, hiszen hetek ótc kezeli. — Néhány héttel elhúzó­dott az ellés — mondja a fia­tal állatorvos. Most mát nincs mit tenni, megpróbá­lom elvetélteim. Az elléi megindítására már néhány módszert megpróbáltam, si­kertelenek voltak. Feltételez­hető, hogy a borjú már nem él. Közben megérkezik Varga Pál, a termelőszövetkezet el­nöke is, aki üdvözli az állat­orvost. Dr. Szabó Géza az íllatgondozókkal beszélget Régen ismeri már ezt a ter­melőszövetkezetet. A szeme ?.lőtt nőtt az állatállomány s vezették be a fejlett állatte­nyésztési módszereket. Az ál­latokat nézegetve, az orvos megjegyzi: — Néhány éve ismerem a termelőszövetkezetet, ponto­sabban 1955 óta. Nem egy esetben éjszaka is át kellett- jönnöm Héhalomból, főleg i akkor, ha valami kompliká- i dóval járt az ellés. Bár itt- évek óta nem fordult elő kü- t lönösebb komplikáció. Ez a- mostani szinte példátlan. A három község közül me- i lyikben akadt a legtöbb mun- t Icája? — kérdezem az állat- t orvost, aki egy kis gondol­- kodás után így felelt: Ii — A legtöbb időt az elmúlt f évben az egyházasdengelegi termelőszövetkezetben töltöt­• tem. Ott - jó állattenyésztési ; brigádvezető volt, aki min­den kis hibát, rendellenessé­- get időben jelzett. S nekem 1 menni kellett. Melyik termelőszövetkezetet t szereti a legjobban? — kér- 3 dezem. Nehezen tud felelni dr. Szabó Géza. Nem akarja- megbántani a vendéglátókat,- de nem akar rosszat mondani r a többi termelőszövetkezetről- sem. s — Oda szeretek járni, ahol 'j gondosan kezelik az állato­- kát, ahol törődnek azokkal.- Ide Palotásra szívesen járok. i mert itt van a legszebb állat­állomány. Lehet azt monda- i ni, nagyüzemi állattenyésztés- folyik a Május 1. Termelő­- szövetkezetben. A tehénállo- mány létszáma is meghalad­■ ja a százat. A két éven felüli • szarvasmarhák száma pedig ? megközelíti a 200 darabot. 3 Az állatorvos gyakran az- órájára néz, s látszik rajta,- vár valakit. Amikor nyílik f az istállóajtó, mindig odanéz. Később tudtam meg, hogy dr. i Balázs Károlyt, a sziráki ál­■ latorvost várja, akivel szeret- 1 né megbeszélni, mit lehetne t tenni a beteg állattal. A szi­ráki állatorvos nem sokáig váratott magára. Mosolyogva lépett az istállóba, régi isme­rősként üdvözölte a szövet­kezet elnökét és az istállóban található szövetkezeti gazdá­kat. A nagy csizmás, kucsmás állatorvos barátságosan kezet ráz fiatal kollégájával. magyarázta, hogyan lehet fel ismerni ezt a rendkívül rit kán előforduló betegséget. Ezután a két orvos tanács kozni kezd. Nem lehet mái segíteni, a borjú nem él s < tehenet sem lehet megmenté ni. Ez volt a véleménye dr Szabó Gézának is előzőleg <. most, hogy idősebb kollégá­ja szájából hallja e szava­kat, megnyugszik. ­Dr. Balázs Károly elvégez­— Nézzük meg akkor az; a tehenet, — hívja dr. Szabi Gézát. Gyorsan előkerül c hallgató s máris megkezdő­dött a vizsgálat. Tüzeteser átvizsgálja a beteg állatot, . a tapasztalt orvos meggyőző désével mondja; méhcsavaro- dása van a tehénnek. S kér dr. Szabó Gézát, vizsgálja meg ő is a tehenet, s meg­ve munkáját, indul vissza, hiszen sok helyen várják. Dr. Szabó Géza is készül menni, csak még néhány szót vált a szövetkezet elnökével. Men­niük kell, hívja őket a köte­lesség, s esőben, sárban, fújó metsző szélben menniük kell, mert a beteg állat is várja a segítő omost. Kata János

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom