Nógrádi Népújság, 1961. január (17. évfolyam, 4-8. szám)

1961-01-21 / 6. szám

4

nógrádi népújság

1961. január 21.

T; Itália tut futára irél

Az ország első színpa dán, a budapesti Nemzet Színházban ma délután ünnepi eseményre gyúlnak ki a fények, s illetődéit művészek állnak a rival da patakzó szivárványában. A nemzet alázato napszámosainak kései unokái, Déryné útjának járói fáradhatatlan vándorlói.

Tízesztendős igehinto vándorlás után ma pihennek meg először azok a mai Dérynék, Kántor- nék, Kelemen Lászlók Sehi Kovácsok, Megyerik és Szentpéterik, akiknek, szószékük falusi színpad Az Állami Déryné Színhá zat, annak kilenc országjáró társulatát, munkáját eredményeit köszöntjük és ünnepeljük.

Egy évtized után van miről számvetést készíteni, hiszen 20 ezer előadás s ki tudná mennyi-menynyi százezer kilométer tapasztalata, sikertelensége és forró sikere, kudarca megtorpanása, újrakezdése van a művészek mögött. Mert nem volt könnyű az út. A kezdeti évek lenézettjei, falusi vándorkomédiásai, nagy elődök sorsának vállalói ma első színpadunkon állanak. — ez illeti mai rangjukat.

Ezt a rangot temérdek fáradozással, tehetséggel dolgozó népünk műveltségének meg nem fáradó munkálásával szerezték Tíz esztendő alatt húszezerszer lobbantottak fényt falusi estek százados homályában a szó kanócával, az érzés sztearinjával. kezdeti első bizonytalan próbálkozások után hamarosan magára talált színház. Megértette merre hívja a cél, amit elérni igaz művészi kötelesség.

Jó fegyvertársakat hívott szövetségesül Thália vándorló népe: Shakes- pearét, Moliérét, Schillert, Machiavellit, Dosztojevszkijt, Goldonit, Katona Józsefet, Szigligetit, Kis- faludyt, Kacsóh Pongrácot, Móricz Zsigmondot, a szó fegyverével mesterien hadakozóhat s a csaták hírei győzelmekről adnak számot.

Ott, ahol még tíz esztendővel ezelőtt is a hazug népszínmű romantika, kispolgári giccs, alantas erkölcsiségű kabaré szedte áldozatait, ma Bánk és Tiborc szavai szárnyalnak, lelkesítenek és nyitnak meg lelkeket a nemes irodalom, a tiszta és igaz művészet befogadására.

Hazánk kilenc megyéjét járja estéről estére a Déryné Színház. Derűt és könnyeket fakaszt, igazságokat hirdet, eseményt, életet visz a falvak csendjébe. — mindig meg-meg- újuló alakban. Bizony, nagy tetteket művelnek. Hogy milyen nagyot, azt ők tudják igazán. Őszi sár, téli fagy, nyári hő útjaik követője, méltók hát, hogy becsüljük őket.

Az Állami Déryné Színház Nógrád megye falvainak is mindenütt szívesen látott vendége. Nem véletlen hát, hogy a mai ünnepségen valamennyi megye nevében Jakab Sándor elvtárs, az MSZMP Nógrád megyei Bizottságának első titkára mond köszönetét a művészeknek a Nemzeti Színház színpadán tíz esztendő élmény es ajándékaiért.

Köszönetét és biztató szavakat útravalóként a további vándor napokra, hogy művészetük jó készségével még hasznosabb „napszámosai” lehessenek népünk művelődésének.

(b. t.)

Mindannyiunk felelőssége

S

zerteágazó, bonyolult feladatok teljesítése indul megyénkben is. A tudatformáló munka szükségét egyre jobban érezzük, amely méltó helyre tart igényt szocializmust építő munkánkban. A nagyszerű holnap ma folyó előkészítésében nagy jelentősége van e tevékenységnek és szükséges, hogy megértéssel, lelkiismeretes, céltudatos munkával találkozzanak az elvek. Könnyű a szavakat leírni, elmondani, azonban, ha a szavak jelölte tartalom elsikkad, mit sem étünk el.

Évek óta folyik nálunk is a kultúrforradalom. Célokat tűrtünk magunk elé, s változatos módszerekkel próbáltuk elérni ezeket. Több-kevesebb sikerrel. Sokszor megtorpantunk az elmúlt évek folyamán, kerestük a megoldás lehetőségeit, s gyakran előfordult, hogy a célkitűzések nem találkoztak mindenki részéről a gyakorlattal. Ez a munka — a tudatformálás, művelődésünk, kultúránk — nem gazdagodott az élet üteméhez mérten, bár az eddigi eredmények miatt nincs szégyenkezni valónk.

Célkitűzéseink, pártunk művelődési politikája a megyei sajátosságokból eredő feladataink követelik, hogy minél előbb megvalósítsuk ezeket, mert jelenleg ennek a munkának az elmulasztása, vagy hiányos formálása kerékkötője további haladásunknak. E kérdéssel kapcsolatban felvetődik a „hogyan?" és „kinek?” a kérdése. Egyszerű lenne erre válaszolni: dialektikusán, mindannyiunknak. Ez a válasz azonban nem fejezi ki részletesen a tartalmat és a módszert.

Hosszú évek gyakorlata — eredményei erősítik, hibái követelik — bizonyítja, hogy a művelődési, kulturális kérdéseket nem lehet elszakítani az élet folyamatától, s másfajta szemüvegen' nézni, mint a politikai, gazdasági kérdéseket. Végeredményben a kulturális munka nem lehet ugródeszkája a pénzszerzésnek, feltűnési lehetőség, hogy ennek révén időlegesen csillogó eredmények jöjjenek létre, mert ilyenformán nem lesz tartós e gazdagabb tartalmat követelő tevékenység. Végre eljutottunk oda, hogy a megyében is kimondtuk, hogy a művelődési munka épp olyan fontos, mint a politikai vagy gazdasági tevékenység. Ennek jelentősége elvitathatatlan, azonban a papírra lefektetett elvek, az elhangzott szavak önmagukban nem szülik meg az eredményeket, ha ezeket nem követi az egyöntetű akaratból fakadó szorgalmas munka. Ez lesz további eredményeink záloga. Vajon túljutunk-e végre azon a szemléleten, amely megyénkben is érvényesül — szerencsére egyre kevesebben vallják —, hogy a művelődési munka többed- rangú kérdés?

E munka kibontakoztatását, megindulását és menetét pártszervezeteink, pártszerveink irányítják. Ha visszatekintünk az elmúlt évekre, láthatjuk; ahol a pártszervezetek már korábban is gondot fordítottak a művelődési munkára, ott túljutottak már a kezdeti stádiumon, sőt, szép eredményekkel büszkélkedhetnek. Ez nagyobbrészt az ipari területen mérhető. Persze azt is kell látni emellett, hogy

Orvos, műszaki és munkásfeleségek találkozója

A salgótarjáni városi Nőtanács rendezésében rétegtalálkozót tartanak orvos, műszaki és munkásfeleségek részére január 27-én Salgótarjánban.

Az asszonyok meghallgatják Csillag József né elvtársnőnek szovjetunióbeli élményeiről szóló beszámolóját, majd elbeszélgetnek a nőket leginkább érintő problémákról.

o legtöbb pártszervezetben ez a munka vagy ki sem bontakozott, fontosságának megfelelően, vagy leszűkült a meglevő adottságok által megvalósítható tevékenységre. Mindennek ellenére megyénkben sok erőt találhatunk a kitűzöttt feladatok megvalósításához. A különböző üzemi művelődési otthonok, a falvakban szárnyukat bontogató művészeti csoportok már alapot adnak ehhez a munkához, csupán az szükséges, hogy a helyi sajátosságok figyelembevételével az éppen legmegfelelőbb módszerek felhasználásával irányítsák e munkát. Jól kell látni azt is, — s érdemes jó néhány párt- szervezetben vitatkozni erről —, hogy eddig nem használták fel az összes meglevő adottságokat. Nem támaszkodtak sok. olyan emberre, akik e területen hasznot tudtak volna hajtani. Pedagógusainkat már sokat bíráltuk és sokszor felróttuk nekik azokat a hibákat is, amelyeket esetleg a vezetés következetlenségéből, a segítség hiánya miatt követtek el a megvalósítás folyamán. Emellett nem használtuk fel munkánkban a kommunista értelmiség egyéb más rétegeit.

Eddigi munkánknak ez csak egyik hiányossága; s olyan, amelyet könnyebb megszüntetni, mint az említett helytelen szemléletet. Változtatni kell a munka vezetésének stílusán, módszerén, s bátran támaszkodni az újért lelkesedő értelmiség rétegeire. Pártunk megyei bizottsága elemző módon megvizsgálta művelődési munkánk helyzetét, s nagyon őszintén feltárta a hiányosságokat, ezek megszüntetésének lehetőségeit. Félreérthetetlen mindenki számára a megyei bizottság határozatából a következő: ....... a kulturális munka irányítása azonos helyet kell, hogy kapjon a pártszervezeteinknél a politikai és gazdasági építőmunka irányításával.”

V

ég

re értsék meg a párt- alapszervezetek vezetői, hogy e munkát nem lehet halogatni, kényelmességből, vagy esetleg hozzá nem értésből. Helyt kell állni, s ha nem rendelkeznek is sokan kultúrpolitikai, vagy módszertani ismeretekkel, törekedjenek arra, hogy minél többet elsajátítsanak ezekből, de ne gátolják káros emberi jellemvonásokból következően e munkát. Segítsenek azok a munkások is, akik már évek óta dolgoznak e területen. Járjanak ki a falvakba, és nyújtsanak e munkában is kezet a falu népének. Itt jelentkezik azoknak az embereknek a felelőssége, akik értenek e munkához. A pártszervezetekben tömörítsék. a kommunista értelmiséget, a hozzáértő és segítségre kész munkásokat, parasztokat e feladatok érdekében, és nagyobb bizalommal forduljanak azok felé, kik most törekszenek még a marxizmus megértésére. A politikai és gazdasági élet megszilárdulása előre lendítette a tudatbeli változások folyamatát, amely most már erősítésre vár. Ehhez szükséges a tudat- formálás meggyorsítása, a művelődési tevékenység magasabb szintre való emelése. Ez a munka bizonyos önvizsgálódással is jár. S az nagyon fontos, hogy megszabaduljunk az önmagunkban is még meglevő és sok esetben jelentkező káros szemléletektől.

A feladatok ismeretében az erők felmérése után az őszinte hittel és akarással megindított munka ért gyümölcsöt terem.

Már működik az egészségügyi állomás a balassagyarmati vasútállomáson

A megye állomásai közül elsőnek a balassagyarmati vasútállomáson létesítettek egészségügyi állomást.

Az egészségügyi állomáson kisebb rosszullétek esetén elsősegélyben, ápolásban tudják részesíteni az utazó közönséget.

A jó kezdeményezést minden bizonnyal bevezetik a megye többi állomásán is.

CSIKASZ ISTVÁN:

KÖNNYEBB EZ ÍGY

Munkás, tanító

s komoly paraszt beszélget. Záporoznak a *

kérdések, jeleletek,

S a kommunista

ember kell, hogy tudja azt. Hogyan vonatkoznak

s miképp a rendeletek. Minden dicséret

erős munkásainké:

Böpült érvre az

érv s cikkre magyarázat,

S Csákányi János

dolgozó paraszt az ú)

És közös barázdán

vethet, arathat, szánthat. „Mert — magyarázták így az üveggyáriak,

Kik félcipőben

rótták a sáros utcái, —

Ti csak egyedül

ballagtok, magányosan.

És nem is az úton,

s nem győzitek a munkát. Csak az út mellett törtettek elmaradva, Külön-külön mind.

és csupa marakodás

Minden lépésnyi

földért. . . ! Hát összefogni Mért nem volna könnyebb? ... Hisz’ így boldog annyi más\

Könnyű legyőzni

nagy célt közös erővel.

S ha összetartunk,

nem lesz nehéz semmi mán Titeket várunk, elvtársaim, barátok,

Munka kell s szorgalom.

a siker rajtatok áll!

Hiszen a munka

nemesit, s ha célunkat Eggyé forradva,

váll a vállhoz érjük el, Könnyebb ez így, mert ^ mindennél boldogítóbb Az, hogyha nagy s közös a diadal, a siker . . . !”

És lassan mozdult

a gazda kérges, izmos Markában a toll,

s a hangos hirdetményben Félóra múlva

hallhatta mindenki ezt:

„Én, Csákányi János,

a közös útra léptem . . . !”

✓

A pásztóiak és a művelődés

Afflirifíl a P“52^ határ- Hill,ölű szélen is azt olvashatja az ember, hogy termelőszövetkezeti községhez érkezett, önkéntelenül fürkészni kezdi a táj arculatát. A változás jegyeit keresi a csavaros utcák között, a szembejövők arcán, beszélgetők szavában.

Mondani sem kell, szinte haszontalan dolog még ez a keresgélés. A táj, az utcák képe a tegnapi határé, tegnapi községé. Az emberek sem másabbak még, mint tegnap, csak a szemek lettek valahogy érdekesen nyugod- tabbak.

Csak ennyi. Ennyi csak, de ez az ennyi terhes töprengések súlyától való szabadulást jelent. A nagy döntés megtörtént. Az első lépés. S hogy már utána vannak a lépést előző aggodalomnak, már mosolyogják is a gyermekes félszet s gyökeret kezd eregetni a bizakodás. És ha csak ennyit is láttatnak már az arcok, egymagában hatalmas eredmény, mert azt jelenti, hogy most már félelem nélkül és mind nagyobbakat lépnek majd előre az emberek, — elérni mielőbb a közös gazdaság ígéreteinek valóra válását.

A szövetkezeti gazdálkodás ígért eredményéhez azonban nem elegendő Csupán az emberek szorgalma, becsületes fáradozása. A paraszti gazdálkodás eddigi ősi éltetője, a földszeretet, ha a 10—15— 20 holdakon meg is termette bizonytalan gyümölcsét. a nagyüzemi gazdálkodáshoz, az eredmény szüntelen növeléséhez egymagában nem elegendő. A föld szeretete mellett a föld tudományos munkálására van szükség s ehhez új ismeretek megtanulására. Avult megszokásoknak fordítunk hátat, s ma talán még furcsán hangzik, de a gazdaemberek megtanulnak gazdálkodni. Ezt szolgálják mező- gazdasági szakiskoláink, mezőgazdasági szakmunkásképző és egyéb, korszerű földművelésre oktató tanfolyamaink s falusi művelődési otthonaink munkájának gerincét is ez adja. Az ismeretterjesztő előadások keretében ismerkedünk a vidék talajösszetételével, éghajlati viszonyaival, kínálkozó lehetőségeivel. Művelődési otthonainknak tehát soha nem volt olyan fontos jelentősége, mint napjainkban. A szakismeretek megszerzése és alkalmazása mázsákat eredményez s ezek a mázsák, a mérhetők és oszthatók azok, amik az eddiginél jóval szebb körülmények közé segítik parasztságunkat ' és véglegesen, minden fenntartás nélkül a korszerű közös gazdálkodás híveivé teszik a ma még aggodalmaskodókat is.

Hogyan tudja ma Pásztó község sikerrel biztosítani szövetkezeti parasztságának, szakmai művelődésének fokozódó igényét? Tud-e szórakozási és kulturálódási lehetőséget nyújtani, amikor a 8 ezernél is jóval több lelket számláló helynek e célra nincs megfelelő otthona. Erre kerestünk választ.

— Sajnos, a járási székhely jelenlegi kulturálódási lehetősége — hangzik a községi tanácselnök, Zeke István válasza, — egyáltalán nem kielégítő. A művelődési ház építése évek óta vajúdó problémája a községnek s jelenleg is azzal a lehetőséggel élhetünk csak, amit a 100—120 személyt befogadó földművesszövetkezeti kultúrotthon nyújt. Érthető tehát, hogy színház csak nyári hónapokban látogat hozzánk. A mozihelyiség alkalmas ugyan előadások tartására, de az épületnek nincsenek öltöző helyiségei.

Űj művelődési otthont építeni nem kis dolog, — egymilliónál is jóval többe kerül, de szó volt itt a probléma egyszerűbb megoldásáról. Arról nevezetesen, hogy azt a kastélyt kellene művelődési otthonná formálni, amelyet központjának megépüléséig a gépállomás használt.

Nem okozott különösebb anyagi terhet ez a vállalkozás, ha a községfejlesztés keretében rendelkezésre álló összegből erre a célra szán valamit a tanács. Az sem valószínű, hogy a közös gazdálkodásra szövetkezett községben megfelelő szervezéssel ne akadtak volna társadalmi munkásai a közös célnak.

A községi tanács elnöke állítja ugyan, hogy Pásztón ilyesmire nem lehet számítani, példának a járdaépítést említi, de mi azt fogadjuk el inkább valóságnak, hogy a szervezés dolgában lehet a hiba. Alig hihető, hogy akár a gépállomás, az állami gazdaság, akár a termelőszövetkezet hátat fordítana a hívó szónak, ne adott volna fogatot, szállító eszközt a munkálathoz, s a KISZ-fiatálokkal még solcan ne áldoztak volna néhány órát szabadidejükből arra, hogy önmaguknak építkezzenek. Egészén bizonyos, hogy a községfejlesztési dolgok között is talált volna megvalósításában hanyagolha- tóbbat, hogy teljes figyelmével ezt a munkálatot biztosíthassa.

Csakhogy a tanácsi vezetők úgy okoskodtak, ha a kastélyban otthont kap a művelődési, kulturális munka, jóidőre lemondhatnak az új, a község központjában, a jelenlegi TÜZÉP-telep helyébe tervezett otthonról. Jobb lesz hát, ha a kastélyt a budapesi Finommechanikai Vállalatnak engedik át, — így szólt a döntés. Csakhogy mindeddig sem a budapesti üzem, sem a másik aspiráns, a balassagyarmati Betonelemgyártó Vállalat nem jelentkezett az épületért. így adódott aztán, hogy a hatalmas kastély jó félesztendeje gazda nélkül, használatlanul áll s a tanács még yna sem tudja, mit kezdjen tulajdonával, amelyen sok helyütt bizony nagyon boldogan kapnának.

Az idő egyre telik, de mert az évi községfejlesztési terv csupán halmazállapotban van, még most sem késő újból fontolóra venni a dolgot, újra megmérni a reális lehetőségeket, nehogy úgy legyen, hogy a pásztói vezetők túzokot akarjanak fogni művelődési otthon alakjában, s még a verebet is elszalasszák. Mert akkor már valóban csak az a távoli reményük marad meg, hogy az ötéves terv második szakaszában lehet megnyugtatóan rendezni az eleven problémát. Rendezése pedig, — akárhogy kerülgetjük a kását — azonnali döntést kíván.

Termelőszövetkezeteink a kezdeti gondok megoldására nagyon helyesen sok helyütt ideiglenes megoldásokhoz folyamodnak, amikor gazdasági épületeiket emelik. Ügy hisz- szük hát, Pásztón sem kelle-