Nógrádi Népújság, 1961. január (17. évfolyam, 4-8. szám)

1961-01-14 / 4. szám

nógrádi népújság 1961. január 14. Helyesen választottak „Csinálni valamit a közösségben!“ Idős Alapi Sándor nemré­giben még úgy képzelte el öregségéi, mint ahogy apja, nagyapja megöregedett. Mert amikor apja, a kemény mun­kában eltelt évek után mái nem tudott úgy bánni a föld­del, mint ahogy kellett vol­na, azt mondta a fiának: — No, fiam, nekem már elég volt! Most már csináld te tovább. S ő átvette a földet. Dol­gozott benne reggeltől nap­estig. Mert gondozni, bánni kell azzal, ha azt akarja az ember, hogy teremjen. Igaz, meg is volt mindig a család­nak, ami kellett. A termelőszövetkezetekről nem most hallott először. Pásztón már több esztendeje dolgozik a Szabadság Ter­melőszövetkezet, meg idős Alapi Sándor újságolvasó ember is. Várta már, mikor kezdődik el Pásztón a szövet­kezeti szervezés, s mégis ar­ra gondolt, talán megteheti azt, amit annak idején az ap­ja, hogy odaáll majd a fia elé, ha rákerül a sor: — No fiam, én már nem bírom, csináld te tovább! A fia, ifjú Alapi Sándor belépett á termelőszövetke­zetbe Az agitátorok felkeres­ték az apját is, s a portát elhagyva egy újabb belépési nyilatkozatot is vittek ma­gukkal. Idős Alapi Sándor is aláírt. Most még viaskodik önma­gával. Vajon jól választott-e? — Olyan ez, mint az új csizma — mondta, amikor egy délután a termelőszövet­kezetről beszéltünk nála. — Szép is, jó is, de még új, szo­katlan a lábnak, mert az a régihez, a rosszabbhoz, a ki­járthoz szokott. De ahogy megbarátkozunk az újjal, csak látjuk, hogy jobb benne a járás, mint a régiben volt. Idős Alapi Sándorral együtt sok száz pásztói gazda dön­tött úgy, ha még szokatlan is, a termelőszövetkezetet vá­lasztják. A község határában néhány nap múlva hófehér zománcozott tábla jelzi: Pásztó termelőszövetkezeti község. Segítettek nékik a kommunisták, így lett köny- nyebb a döntés, egyébként nehéz napja, órája. Mert nehéz volt, ezt min­denki elismeri. Még novem­ber végén történt, a községi tanács ülésén a tanácstagok állást foglaltak Pásztó mező- gazdaságának átszervezése mellett. Nem évek múlva, hanem most. Már az új gaz­dasági évet a nagyüzemben kezdik a pásztói gazdák. A szervezés megindulását köve­tő hetekben azonban mind­össze 250 katasztrális hold föld tulajdonosai írták alá a termelőszövetkezeti belépési nyilatkozatot. A helyi kom­munisták, az acélgyári elvtár­sak, a kereskedelmi vállalat, az építőipar, az AKÖV agi­tátorai erejüket nem kímél­ve dolgoztak tovább. Nagy türelemmel magyarázták, csaknem minden házban elölről kezdve, falui politi­kánkat, a nagyüzem fölényét. Elmondták, hogy a Szabad­ság Termelőszövetkezet mun­kája bizony még kifogásolni valót hagy maga után, de az 500 fch földről 4 vagon bú­zát adott az államnak, s a község 4000 holdas határából mindössze 20 mázsa jutott erre a célra. Egyik szerdai este történt, 10—14 gazdaember jött ösz- sze. Olyanok, akik még nem tudtak dönteni a szövetkezeti gazdálkodás és a megszokott, apró parcellák között’. Sokáig vitatkoztak. Meghányták-ve- tetté'k a dolgot maguk között, felvilágosítást, tanácsot kér­tek a helyi vezetőktől, agitá­toroktól, mert hát ők is ott voltak. Nem tudom pontosan mennyi idő telt el a beszél­getés, a vita kezdete óta. amikor Tan István döntött. Miután aláírta a termelőszö­vetkezeti belépési nyilatkoza­tot, így szólt a többiekhez: — Elkezdtem... Most az­tán írják alá maguk is mi­nél előbb. — Sokatmondóan tette még hozzá: — Mert ha sokáig várakoznak, még el­késünk a tervékkel. így írták alá az ottlévők csaknem valamennyien. Egyet­len gazda távozott úgy, hogy még gondolkodik. Másnap reggel maga ment a tanácsra aláírni. Az okos, meggyőző szavak erejének ő sem tu­dott ellenállni. Idős Endrész Mihály mondta is az agitáto­roknak: — Köszönjük a türelmü­ket. Nem is érdemeltük meg, hogy így beszéljenek ve­lünk ... Ilyen szépen és ilyen türelmesen. Másnap reggel már falu­hosszat beszélték: — Hallottad? Belépett a Büge is. Most aztán, hogy az em­berek túljutottak a nehezén, telve vannak kérdésekkel, amelyek válaszra várnak. Zeke István, a községi tanács elnöke, Kovács elvtárs, a községi pártbizottság titkára nem győznek válaszolni. Ala­pi Kálmán testvérével együtt lépett be. A testvére beteg. MiKor veheti igénybe az or­vosi kezelést? Erre kért fel­világosítást. Mások arra kí­váncsiak, tudnak-e minden­kinek munkát adni a szövet­kezetben? Farkas László nyolc holdat hozott a közösbe. Nem volt könnyű néki sem a válasz­tás, de tele volt bizakodás­sal a hangja, ahogy mondta: — Ha akarunk, lehet majd itt dolgozni, hiszen jó három ezer hold lesz a birtokunk. Itt van közel Salgótarján, jó piaca lenne a kertészetünk­nek ... Míg Farkas László ezt ma­gyarázta, anyja nagyokat só­hajtott. De amikor fia pilla­natnyi szünetet tartott a be­szédben, nem állta meg szó nélkül: — A borsó is elmenne... — Állattenyésztés, gyü­mölcs, meg szőlő. Ennek van jövője nálunk — így beszélt tovább Farkas László. — Ne­kem is van hat marhám, ami a háztájiban maradhat... — Ügy gondoltuk — sza­kítja félbe a fiát Farkas né­ni —, a két tehenet megtar­tanánk háztájiban ... Mert az első esztendő nem lesz könpyű a • szövetkezetben ... — Majd hirtelen az egyik eltvárs felé fordult, aki el­kísért Farkasnéhoz, s aki na­gyon sok gazdának segített könnyebbé tenni a választást a szervezés ideje alatt: — Azt mondja a Büki szomszéd, hogy a hangosbe­mondó már azt is kiabálta, ki lesz az elnök? Hát hogy lehet ez? — méltatlankodik. — Még nem is volt közgyű­lés... Csak akkor nyugodott meg, amikor elmagyaráztuk, hogy az elnököt a tagok választják majd az első közgyűlésen, s Büki szomszéd állítása nem felel meg a valóságnak. Pe­dig ez az asszony, hogy alá­írták a termelőszövetkezeti belépési nyilatkozatot, jó né­hány éjjel nem aludt, gon­dolkodott, helyesen cseleked- ték-e? — Hát bizony — mondta elgondolkodva Farkas László —, jó elnököt kell választa­nunk, nagyon meg kell gon­dolnunk a dolgot. Olyant, akinek képessége van a nagy­üzem irányítására ... Meg aztán azt sem felejti el, hogy nem cselédek vagyunk, ha­nem olyan jogú tagjai a kö­zösségnek, mint ő, akit mi állítottunk a közösség élére. Rövid szünetet . tartott, majd megszólalt újra. Telt arcán mosoly játszott: — Én már most is mennék dolgozni. Csinálni valamit a közösségben! Január közepén járunk már, Farkas Lászlónak, de a többieknek sem kell sokáig várniuk. Vincze Istvánné ff* .AFRIKA MAI ARCA" Előadás a Központi Ifjúsági Akadémián Afrikáról ma sokat beszél­nek. A KISZ Központi Aka­démiája hallgatóinak szerdán a legilletékesebb, egy afrikai fiatal egészítette ki Afrika mai arcáról szóló ismereteit. Gapfár, a DÍVSZ másodtit­kára Szudánból származik, hazája 1956 előtt angol gyar­mat volt. 1957-ben jött el onnan, így hát jól ismeri az afrikai helyzetet. Nekünk, a szocializmus épí­tőinek és élvezőinek nagyon nehéz még csak elképzelni is Afrika helyzetét. A legtöbb afrikai ország nemrégen még gyarmati iga alatt nyögött. Az országok kincseit a gyar­matosítók vágták zsebre. Jo­gos gazdái előtt pedig nem­csak a felemelkedés útja volt elzárva, hanem saját orszá­gukban még a legelemibb emberi jogokat sem élvezhet­ték. Az afrikai parasztot a gyarmatosítóknak joga van elhurcolni a bányákba, ahol alacsony munkabérért dol­goztatják. A föld a gyarma­tosítók és a nagybirtokosok kezén van, ugyanígy a gyár is. A négerek saját országuk­ban való megkülönböztetésé­nek gazdasági oka is van, a gyáros jóval kevesebbet fizet ugyanazért a munkáért, ha azt néger végzi, mintha fehér ember. Így nagyobb a profit­ja. A néger munkás rendkí­vül kedvezőtlen anyagi hely­zetét mi sem bizonyítja job­ban, mint az az összehason­lítás, hogy míg Amerikában Egészségügyi nöüolgozék problémáiról tárgyalt az orvos-egészségügyi oöbizottság A napokban tartott ülést az orvos egészségügyi nőbizott­ság, amelyen megbeszélték az egészségügy területén dolgozó nők problémáit, életkörülmé­nyeinek javítását és egyéb, a nőkre vonatkozó problémákat.r A nőbizottság számárat munkatervet dolgoztak ki e probléma és általában az egészségügyi nődolgozók kö­rében végzendő politikai, ne­velő- és felvilágosító munka megjavítására. A munkaterv­ben az egészségügyi nődolgo­zók továbbképzéséről, a test­kultúra fejlesztéséről, szak- képzettségük állandó fejlesz­téséről, a munkafegyelem megszilárdításáról, az éven­ként ismétlődő iinnepek (nő­nap, gyermeknap, anyák nap­ja, stb.) lebonyolításáról, va­lamint szervezeti feladatokról volt szó. Tervbe vették, hogy a kö­zeljövőben éppen a nők kö­zött végzendő munka javí­tása érdekében nőbizottságot hoznak létre a megyei kór­házban és a balassagyarmati kórházban. A nőbizottság tag­jai azt is feladatul szabták meg, hogy az új egészségügyi dolgozó nőkkel rendszeresen elbeszélgetnek, hogy az egész­ségügy területén se legyen szervezetlen dolgozó. A nőbi­zottság segíteni kíván azok­nak a nödolgozóknak is, akik valamilyen formában (általá­nos iskolában, középiskolá­ban, politikai, szakmai okta­tásban) tanulnak, mindenek­előtt műszakbeosztásukat a tanulás elősegítése szerint irányítják majd. A nődolgo­zók munkájának könnyítésé­re tervbe vették kétműszakos bölcsőde bevezetését is. egy munkás átlagos havi ke­resete 150—200 dollár, Afri­kában egy bányamunkás egész évi keresete 30-50 dol­lár. Az afrikaiak természetesen megelégelték ezt az állapo­tot. Nemcsak az idegen be­tolakodók ellen harcolnak, hanem jogaikért és megélhe­tésükért is. Ök akarnak urak lenni a saját országukban, a saját nemzeti kultúrájukat akarják fejleszteni. Jelsza­vuk: Afrika az afrikaiaké! A harc régen kezdődött és ma már eredményei is van­nak. 1960-ban, amit Afrika évének is neveznek, 13 afri­kai ország szabadult fel. Ez a szám egyre növekszik. Af­rika jövője a függetlenség! Afrika egyes országaiban el­térőek a kultúrák és a szo­kások és mindegyik ország a sajátjának megfelelően akar élni. De a célkitűzés minde­nütt ugyanaz: szabadnak len­ni, fejleszteni a kultúrát. E cél megvalósítása nagy nehézségekbe ütközik. Afri­ka lakosságának 90 százaléka analfabéta A gyarmati rend­szer miatt az ifjúságnak még lehetősége sincs a művelő­désre. Az afrikai ifjúság­nak kettős feladata van: egy­aránt fel kell venni a har­cot a régi és új gyarmatosí­tók . ellen. Az afrikai nép jól látja, hogy ki támogatja az imperializmus elleni Harcában. A Szovjet­unió az ENSZ 15. ülésszakán a,gyarmati rendszer megszün­tetésére vonatkozó javaslatot terjesztett elő. Gapfár Afrika politikai helyzetének ismertetése után válaszolt az akadémisták kér­déseire. Kérdésemre: „Mi az, amit szeretnek az ő orszá­gukban is”, egyetlen szóval válaszolt: a szocializmust. Majd még magyarázatul hoz­zá tette: „Ez az összes prob­lémák megoldásának kulcs­kérdése.” Kedves Gapfár elvtárs, szívből kívánjuk, hogy országod minél előbb eljusson a szocializmusba. Olbrich Éva Az idén is megisndezik a Magyar-Szovjet Mezőgazdasági Napokat A Magyar—Szovjet Baráti Társaság és a Hazafias Nép­front megyei titkársága közös rendezésében előkészítő bi­zottságot hoztak létre, az idén is megrendezendő Magyar— Szovjet Mezőgazdasági Napok programjának kidolgozására. Az előkészítő bizottság a hét elején megtartotta első ülését, amelyen megbeszélték - az ilyenirányú munkával kapcsolatos tennivalókat. A Magyar—Szovjet Me­zőgazdasági Napok alkal­mából a megye minden községében ankétokat tar­tanak, amelyen a helyi feladatokat beszélik meg és ismertetik a szovjet mezőgazdaság eredmé­nyeit. Néhány helyen úgynevezett kis kiállításokat is terveznek szakkönyvekből. Az előké­szítő bizottság az országos konferenciára küldöttség meg­választását is javasolta. A küldöttségben termelőszövet­kezeti vezetők, ezüstkalászos tanfolyamon résztvevő terme­lőszövetkezeti parasztok, az egy^s mezőgazdasági vállala­tok (Szakemberei, a Mezőgaz­dasági Akadémiák vezetői és az e^yes társadalmi tanfolya­mok > résztvevői vennének részt., A megyei küldöttek az- or­szágos konferencia után a mezőgazdasági napok időtar­tamai alatt beszámolnak köz- , ségükben a konferencia ered­ményeiről, élményeiről. Február végén tartják meg Salgótarjánban a Mezőgazdasági Napok ke­retében a megyei anké- tot. Az ank éton mintegy 300 ter­melőszövetkezeti paraszt, il­letve mé.zőgazdasággal foglal­kozó szakember vesz részt. Űj kezdeményezés, hogy az ankétra riiegfaívtár azokat \az ipari munkásokat is, akik eÍv termelőszövetkezetek szerve­zésében, megerősítésében resztvettek. Művelődnek a kórházi dolgozók A megyei kórházban az ok­tatás meglehetősen intenzív. Pártoktatáson közel 100 kór­házi dolgozó vesz részt. A szakszervezet által szervezeti Egészségügyi Akadémiára ugyancsak mintegy százan jelentkeztek. Elsősorban kö­zépkáderek, orvosok, de az egyes tanfolyamokon a kór­ház gazdasági dolgozói is résztvesznek. Ugyancsak nép­szerű az egyébként kötelező szakmai oktatásban való rész­vétel is. Osztályértekezlete­ken is beszélnek szakmai kérdésekről, a negyedéven­kénti pártnapon pedig az időszerű politikai kérdések­kel foglalkoznak: Pozitívan értékelhető a kór­ház könyvtári munkája is. Örömmel állapítható meg, hogy nagy gondot fordítanak az úgynevezett beteg-könyvtár fejlesztésére. Mintegy 500 da­rab az itteni könyvállomány, amelyben mesés, kalandos, szerelmes, de egyéb hasznos szépirodalmi könyvek vannak. Pillanatnyilag 3 ezer forint értékű a könyvtár, de ebben az esztendőben újabb 3 ezer forinttal gyarapítják a bete­gek részére fenntartott könyv- állományt. A kórház dolgozói közül Habonyi Zoltán és Kormos Ida KISZ-titkár rendszeresen meg is beszélik a betegekkel az olvasott könyvek tartalmát, és javas­latot adnak egy-egy könyv tanulmányozására. Ennek az ismeretterjesztési és könyv­tári munka népszerűsítése mellett olyan eredménye is van, hogy a betegek gyógyí­tása éppen a velük való sok­oldalú foglalkozás következ­tében lényegesen meggyorsul és könnyebbé válik. Természetesen van könyv­tára a kórház egészségügyi dolgozóinak is. Mintegy 50— 100 fő kölcsönöz rendszeresen könyvet az itteni könyvtár­ból. A könyvállomány egy része az orvosok továbbkép­zését elősegítő orvosi szak­könyv, amit 45 orvos, illetve egészségügyi dolgozó tanul­mányoz rendszeresen. Járat­nak külföldi szakfolyóirato­kat is, a 32 folyóiratnak ugyancsak sok az olvasója, tanulmányozója. Ezzel nem merült ki a kór­házban folyó népművelési munka. Hetenkint egy alka­lommal ismeretterjesztő, vagy játékfilmet vetítenek, a bete­gek és kórházi dolgozók ré­szére. Mintegy 40—50 fő a rendszeres látogatója ezeknek a vetítéseknek. Rendeznek al- kalmankint kollektív televí­zió-nézést, illetve rádióhallga­tást is. Gyakran van hangle­mez ismertetési est is, amely­nek keretében az emberek zenei kultúráját igyekeznek tökéletesíteni. A fiatalok érdeklődési köre más irányban is kiterjed. Már több éves baráti kapcsolat fűzi például a KlSZ-szerveze- tet az egyes üzemekhez, így a Tűzhelygyár, Acélárugyár fiataljaihoz, akikkel rendsze­resen találkoznak, kicserélik tapasztalataikat, sőt gyakran együtt szórakoznak. Ami még tennivaló itt, az egészségügyi dolgozók körében: gondosab­ban és tervszerűbben kell­megszervezni a szakmai to­vábbképzést és a .különféle művészeti ágakkal való ismer­kedést. így lehetne még sok­rétűbb a megyei kórház egészségügyi dolgozóinak mű­velődési munkája. ALSÓPETÉNY, a megye egyik legtisztább községe RENDELETTERVEZET A TÁRSADALMI MUNKA JUTALMAZÁSARA A megyei tanácson rende­lettervezetet dolgoznak ki a községfejlcsztésben végzendő társadalmi munkával kap­csolatban. A rendelettervezet célja: oklevél, emlékérem és egyéb jutalom formájában érde­keltté tenni a lakosságot a társadalmi munkában való részvételre, illetve a jól dol­gozó társadalmi munkások eredményeit elismerni, tevé­kenységüket népszerűsítem. A rendelettervezetet kidolgo­zása után a megye községei­ben, valamint a városokban is népszerűsítik. Amikor benyitottam a já­rási pártbizottságra Rútsá­gon, éppen két kipirult arcú nő vitatkozott az egyik párt­munkással. — Nézze Sturman elvtárs, mi már akkor az orvosi ren­delőre, a védőnői és orvosi lakás rendbehozására gondol­tunk, mikor beneveztünk eb­be a versenybe, — mondja az alsópetényi vöröskeresztes tit­kár, Kékesi Józsefné. — Hát annyira biztosak voltak egy évvel ezelőtt a si­kerben? — hangzik a kér­dés. — Mindenesetre számítot­tunk rá és egész esztendőben dolgoztunk azért, hogy az el­sők között legyünk a tiszta­sági versenyben — válaszol Králik Margit védőnő. — Jó, meggyőztek, csak otthon a tanáccsal szemben is ilyen határozottak legye­nek. Azt a járdát majd elké­szítik más pénzből. Ezután tudom csak meg, miről is van szó. Megyeszerte falutisztasági verseny indult tavaly tavaszon a Vöröskereszt szervezésében. A megyei ta­nács ötvenezer forint jutal­mat biztosított a három leg­jobb eredményt elérő kö?ség részére S most Alspetény ti­zenötezer forintot kap ebből az összegből, mint a megye egyik legtisztább községe. Harminc ház felelt meg a „tiszta udvar, rendes ház” követelményeknek. Ezenkívül rendbehozták a vízlevezető ár­kokat, a kiszesek fásították az utcákat, üdezöld gyepsző­nyegeket létesítettek. A házak külső, belső csinosítására nagy gondot fordított a lakos­ság s ebben a munkában a cigányok sem maradtak el. A házak körül sokszínű tarka virágágyakat hoztak létre, sok helyen még az udvart is fölmázolták. Rendszeresen egészségügyi előadásokat tartottak, ame­lyek a betegségek megelőzé­sére, az egészséges életmódra, az étkezés szabályaira, a tisz­tálkodási követelmények be­tartására adtak útmutatást a hallgatóknak. És a pártszervezet, a ta­nács, a vöröskeresztes aktí­vák, az orvos segítő munká­jának meglett az eredménye: most a községfejlesztési alap számlájára befutó tizenötezer forintból olyan hasznos mun-, kólátokat végezhetnek el, amelyek a közegészségügy to­vábbfejlesztését segítik elő. Kondorosi A MEGYEI TANÁCSÜLÉS NAPIRENDJÉN: A MEGYE EGÉSZSÉGÜGYI HELYZETE A megyei tanácsülés márci­usi ülésén legfontosabb napi rendként a megye egészség- ügyi helyzetét tárgyalják meg. A tanácsülés eredményessé tétele érdekében már hozzá­kezdtek á megye egészségügyi szakemberei és az egészség- ügyi állandó bizottságok tag­jai a tanácsülés anyagának feldolgozásához. A tervek szerint mintegy 40-60 egész­ségügyi dolgozó brigádmun­kában méri fel az egyes egész­ségügyi területek problémáit, munkáját és eredményeit és e brigádtagok jelentése alapján állítják majd össze a beszá­molót. Az érintett egészségügyi dolgozók már tanácskoztak a munka megkezdésének mód­szereiről.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom