Nógrádi Népújság, 1960. december (16. évfolyam, 97-104-1. szám)
1960-12-21 / 102. szám
4 NÖGRÄDI NÉPÚJSÁG 1960. december 21. Amikor apámat a gondokkal teli világ éveiben, 1933-ban temetőbe kísértük, nem voltam egészen tízesztendős. Még a fájó eseményt is alig eszméltem, inkább a köröttünk sűrűbbé váló gondot. A kis műhely — amely olyan aprócska volt, hogy ma már lebontásra vár a növekedő városban — özvegyi jogon anyámra maradt. Az öreg bank- li mellé, a csirízes aljú háromlábú székre segédlegény ült, mikor milyen becsületű, s ahogy a becsület diktálta, jutott nekünk, ami jutott. Anyám nehezen birta ezt a segéddel való bánást, örökös alkut, egy napon bezárta a műhelyt és tűzőnőnek állt egy cipőfelsőrész készítőhöz. Ezek a főnökök, akikhez szegődni lehetett, maguk is nyomorult emberek voltak, mint szolgálóik. Nehezen jött a bér, ' soványan csurrant a fizetés és ebédelni a rövid munkaszünetekben, hígételű kifőzésekbe siettünk, vagy „sátoros” ünnepeken Kelemenné „magasabb” rangú étkezdéjébe. Így köszöntött ránk az a bizonyos Leánderes karácsony, amely immár negyedszázada van mögöttem az időben. Szenet nekünk akkoriban csak vasutas keresztapám, anyám bátyjának jó szíve juttatott, amit lehetett, őt mázsát a kis szobának, de vagy a tüzelő volt hotelen, vagy az öreg tűzhelyben lehetett a hiba, s a kéményre is gyanakodhattunk. de azt tudom, soha életünkben nem fagyoskodtunk annyit, mint azon a bizonyos télen. A folytonos didergést csak dermesztőbbé tette a szegénység, amely ott terpedt fejünk felett karácsonytájon is. A főnöknek nyakán maradt a felsőrész, a kisebb suszterek maguk is úgy voltak: legalább annak ára maradjon meg ünnepre, a nagyobb cégnek meg ráért későbbre is a rendelés. Karácsony ünnepe jött. S ami nálunk kedves szokás volt, a fenyődíszítés, ezen a télen elmaradt. Gubbadtunk a nyirkos lakásban, reménytelen reménynyel, ha jönne mégis valami földi csoda valahonnan a karácsony világból. Estébe hajlott már minden, s ha lestük az ablakon a szomszédos fényeket, ott és amott is lobogtak már a gyertyák, a fenyőlombok zöldjében. S akkor... akkor váratlanul mégis bekopogott a csoda. Apró és nagyon- nagyon vékonyka, ritkás szakálla ember, vörhenyes arcú kis zsidóember, anyám akkori gazdája jött be. Öt pengőt az asztalra tett. öt pengőt!... Jakab Sámuelnek — mert ez volt a neve, amíg sorszámmá nem keresztelték szegény boldogtalant is valamelyik szörnyű életvesztőben — 13 gyermeke volt. Neki sem jutott semmi-valami a földi javakból, neki sem volt bőség a „magyarok” karácsonya, de pénzhez jutott mégis valahogyan, s hozta, amit tudott. — Nuh, itt vari. Barnáné — ejtette furcsa akcentussal a szavakat. S mert magát is menteni akarta valahogy, azért a roppant szegénységért, hozzádobta vidámkodón: Ez tán csak elég lesz!?.. Bezártak már a boltok, csak némelyik ajtaján bújhatott be sietve az elkésett lélek. A fenyők rég elfogytak, már az előző napon. Anyám, a kedves, gondolkodott, na- gyon-nagyon szomorúan. Aztán f ölfény- lett benne valami. Kenyeret vett a boltostól, tíz deka zsírt, tíz deka szaloncukrot. Volt nekünk akkortájt egy télben, nyárban egyként zöldellő kedves le- ánderfánk. Nyárban ott hímezte levei mellé halványrózsás virágait a ház előtt, télen a szobában zöldelltek az erős levéldárdák. Azt húztuk a szoba közepére, azt ékesítettük fagyos újakkal, arra cicomáztuk a szekrényből előszer- zett régi díszeket, cukrokat, s lassanként szintglyan lett az öreg \ leánder, mint egy igazi karácsonyfa. Aztán elkészült a vacsora is. Teát ittunk citromosán, s melléje a konyha platján pirosra kapott kenyeret zsírral, jó bőven kenve. Mert, ha karácsony, hát legyen karácsony ez az esi. S mert dermesztett a fagy a szobában, lábunkat a hamuhüllóba és sütőlyukba dugtuk — úgy melegedtünk. Barna Tibor Év végére véglegesen üzembehelyezik a kékestetői relé-állomást Felavatták a sziráki művelődési házat Erkel Ferencnek a nagy magyar zeneszerző születésének évfordulója keretében került sor vasárnap Szirákon az Erkel Ferencről elnevezett művelődési ház avatására. A művelődési házat egy régi épületből alakították át és noha még nem fejeződtek be az átalakítási munkálatok, de már kibontakozik, hogy a szirákiaknak egy nagyon szép művelődési házuk lesz, ahol kellemesen szórakozhatnak, tanulhatnak. A művelődési ház átalakításainak költségei körülbelül 110 ezer forintot tesznek ki. Az avatóünnepség a falu, de mondhatnánk a megye jelentős eseményévé is vált. Az ünnepségre elmentek a megyei tanács képviseletében a megyei művelődési osztály dolgozói, Kmetyi Ferenc az osztály megbízott vezetőjével az élen, aki az avatóünnepség szónoka is volt. Beszédében méltatta Erkel Ferenc munkásságát, és mint mondotta Erkel Ferenc születésének 150. évfordulója az egész magyar nép ünnepe. Kmetyi Ferenc elvtárs a továbbiakban részletesen szólott a zeneszerző életéről, majd ünnepélyesen átadta a művelődési házat a község dolgozóinak. A művelődési ház megnyitása alkalmából nagyon tartalmas, színvonalas műsorral kedveskedtek, elsősorban a nagybátonyi zeneiskola, a salgótarjáni zeneiskola, á pedagógus énnekkar, valamint a sziráki Erkel Ferenc énekkar. A műsorból kiemelkedett Szűts Fái, a Nagybátonyi Zeneiskola igazgatójának művészi élményt nyújtó gordonkajátéka. Nagy élményt nyújtott Borsányi Mátyás fuvolajátéka is. Mindezek mellett azonban méltó helyet foglaltak a műsorban Kelemen Imre, a Nagybátonyi Zeneiskola igazgató helyettese, aki zongorán működött közre, Füzes Zsigmond és Horváth Ernő hegedűjátékával, valamint Oravecz Etelka zongorakíséretével. A sziráki közönség nagy tapssal jutalmazta a falubeli Pázmány Tibor fellépését. A zenenövendék zongorajátéka valóban azt mutatta, hogy nagy akarással tanul és szép volt, hogy hazajött bemutatni tudományát falujába. Külön kell szólni a pedagógus, valamint a helyi Erkel Ferenc énekkarok felléptéről. A pedagógus énekkar Virág László karnagy vezetésével a tőle megszokott finom technikáját mutatta be előadásában. Nagyon jó volt műsorának megválasztása is. A sziráki énekkarnál azt érezhette a hallgató, hogy nem megfelelően finomította előadását és A Szakszervezetek Megyei Tanácsának rendezésében került sor szombaton • este arra a magyarnóta estre, amelynek keretében Rétháti Kövér Ferenc magyarnóta szövegíró művei is bemutatásra kerültek. A magyarnóta est iránt igen nagy érdeklődés nyilvánult meg a salgótarjáni közönség részéről, hiszen a József Attila Művelődési Ház nagytermét szinültig töltötték. A közönség nagyon hálásan köszöntötte a város népdalköltőjét és nem is érdemtelenül, hiszen egynéhány műve — különösen Vörös Sári tolmácsolásában — magas művésziességre vall. Mindezek mellett azonban érdemes megemlíteni, hogy a magyarnótának is figyelemmel kell kísérni a falun végbement nagy változást és a falut, a mezei munkát ebből a nézőszögből kell bemutatni. Az előadás során megismerkedtünk még olyan magyarnóta énekessel, mint kissé nyers volt. Mindenesetre dicséretre méltó, hogy rövid szereplésük ideje alatt ilyen élményt tudtak nyújtani. Minden bizonnyal a további szorgalmas tanulás még érlelni fogja művészetüket. Az énekkar vezetőjének: Szentes Fe- rencnének a munkája ezt ígéri. Mindenesetre talán nem érdektelen megjegyezni — mivel ezzel a műsorral más községekben is szerepelnek a művészek —, hogy fel kéne oldani könnyebb zeneszámokkal. Természetesen a népi muzsikánál maradva. repléséről. Valóban, a hírnevének megfelelően szerepelt a műsor első részében. A második részben már nem nyújtott olyan nagy művészi élményt, különösen amikor Rétháti Kövér Ferenc „Tar- jánban. Tarjánban” című dalát adta elő. Az előadásban nagyfokú készületlenség mutatkozott, s ez egy művésztől annyit jelent, mint a közönség lebecsülése. Helyesebb lett volna, ha ezt a műsorszámot meghagyják Kovács Irén magyarnóta énekesnek, aki a műsorban bebizonyította jó felkészültségét. A magyarnóta est egyébként azt bizonyította, hogy Salgótarjánban sokan kedvelik ezt a műfajt és érdemes időközönként megismételni. S helyes lesz, ha — az ezt a műsort is kisérő — Botos Bandi és népizenekara ennek megfelelően, tudatosan készül ilyen hangversenyeken való fellépésre. Ezen az eStén való szereplésük felkészültségüket---------------------------------------Ma gyamófa est Salgótarjánban Nyíri Erzsébet, aki nemrég tért haza berlini vendégszeés rátermettségüket bizonyította. az új relé-torony Á két szomszéd megye: Nógrád és Heves megye tanácsainak kezdeményezésére tavasszal kezdték meg az ország legmagasabb pontján az ezer méternél magasabb Kékestetőn az új televíziós relé-állomás építését. A két megye tanácsa közel egymillió forinttal járult hozzá az állomás megépítéséhez, a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium pedig a teljes műszaki berendezést biztosította. A tanácsok által vállalt műszaki és szolgálati épületek a határidőnél előbb elkészültek, a relé üzembehelyezését is rekord idő alatt oldották meg a posta szakemberei. Júliusban még földön feküdt a hatvan méternél magasabb adótorony, augusztus húszadikán és az azt követő olimpia napjaiban azonban már megkezdte kísérleti adásait az új relé-állomás. Azóta is sikeresen folynak a hétvégi: szombati, vasárnapi kísérleti adások, miközben a végleges üzembehelyezés műszaki feladatain dolgoznak a posta műszerészei. A végleges üzembehelyezéssel kapcsolatos szerelési munkák most már befejezéshez közelednek, s az év végére átadják rendeltetésének hazánk legmagasabban fekvő televíziós reléállomását. A televízió szilveszteri és az új év minden műsorát már folyamatosan továbbítja az új relétorony, amely a hegyekkel árnyékolt északi országrész valamennyi helységében lehetővé teszi a jó televíziós vételt. Nógrád és Heves megye néhány helységében máris megkezdték a vevőantennák átirányítását, illetve kicserélését. Horváth elvtárs, a Posta Vezérigazgatósága osztályvezetője a Nógrádi Népújság olvasóinak tájékoztatására elmondotta, hogy a tervek és a szerelési munkák jelenlegi állásából minden valószínűség szerint a fentebb jelzett határidőnél előbb, már karácsonyra üzembehelyezik véglegesen a kékesi relé-állomást, de ha esetleges műszaki akadályok jönnének is Hazafelé Kocsi, kocsit ér a tereskei Kossuth Termelőszövetkezet határában. A szövetkezeti gazdák munka után jönnek hazafelé. A kulturális pártmunka kérdései közbe, az év vége előtt minden körülmények között átadják rendeltetésének az állomást. Ettől kezdve a televízió minden műsorát továbbítja a kékesi adó Nógrád, Borsod és Heves legtávolabbi helységeibe is. Az MSZMP Nógrád megyei Bizottsága Agit.-Prop. Osztályának kiadásában megjelent az osztály „A kulturális pártmunka kérdései” című kiadványa. A mintegy 60 oldalas füzetben a kulturális problémáról és egyéb a párt művelődéspolitikáját elősegítő kérdésekről olvashatnak az érdekelt pártmunkások, művelődési szakemberek és tömegszervezeti vezetők. A szécsényi művelődési T assan újjávarázsolódik 11 a szécsényi járási művelődési otthon. Kívülről is, belülről is olyan csinos ruhába öltöztették, hogy akik rég jártak Szécsényben, rá sem ismernek a kopottas művelődési házra. De vajon milyen ennek a csinos művelődési otthonnak az élete? Hogyan tanulnak, nevelődnek, szórakoznak és művelődnek a szécsényiek rendbehozott otthonukban? A járási kultúrotthonban számos művészeti csoport és szakkör működik. A művészeti csoportok foglalkoztatnak a nagyszámú műkedvelő csoport mellett a különböző szakágakban csakugyan tehetséges és jártas dolgozókat, különösen fiatalokat. A színjátszó csoportban például mély tartalmú, az emberek nevelését nagyban elősegítő kisebb-nagyobb darabok betanulásával foglalkoznak. A táncszakkörben művészileg elmélyült munka folyik. A szakkör vezetője Varga József, aki nemrégiben Budapesten a Vasas együttesében tanult, nagy hozzáértéssel irányítja a tánckultúra szabályainak megfelelően a népi táncot szerető fiatalokat. Nemcsak a neve népi a táncnak. Tartalmában is népi, a nép régi szokásait megörökítő motívumokból áll minden egyes betanult táncjáték. Erdemény továbbá, hogy előnyösen megváltozott a művelődési otthon kultúrmun- kásainak az összetétele. Ebben a népi tánccsoportban is 100 százalékban fizikai munkások vannak. Pedig sok és nehéz problémát kell leküzdeniük. Mindenekelőtt meg kell birkózniok a három műszakos munkabeosztásból adódó gondokkal. Nehéz ugyanis — éppen a három műszakból adódóan — megfelelő időpontot megállapítani a táncpróbákhoz. De ezek a lelkes, a kultúráért szomjazó fiatalok szívesen vállalnak minden áldozatot saját művelődésük és dolgozó társaik szórakozva nevelése érdekében. Feladatának tartja a járási művelődési ház, hogy a nagyüzemi mezőgazdaság útjára térő termelőszövetkezeti parasztságot szakmailag is nevelje. Tevékenykedik például e cél érdekében egy mező- gazdasági szakkör. Ennék mintegy hatezer forint értékű felszerelését időszakos használatra , a Rákóczi Termelőszövetkezetnek adták át, hogy ott helyben a gyakorlatot a szakelmélettel összekötve gyarapíthassák szaktudásukat a tsz-beliek. Természetesen a művelődési ház irányítása mellett történt ez a tevékenység is. Emellett az ismeretterjesztő előadások jó része is feladatául tűzte a parasztemberek szakmai tudásának bővítését, gondolkodás- módjának formálását. Dicséretes tény az is, hogy az ismeretterjesztési munkából tevékenyen kiveszik részüket a pedagógusok. A nevelők nagy része vállal előadásokat, átérezve az emberék nevelésének, tudata formálásának fontosságát. házban í1 rdemes megvizsgálni, hogy ebben a művelődési otthonban hogyan találják meg a lehetőséget a különböző rétegek és korosztályok szórakozásukra, illetve műveltségük gyarapítására. Jó dolog, hogy saját klubszobát rendeztek be az úttörők részére, amelyben előadások, úttörő foglalkozások zajlanak le, gondoskodva a legfiatalabbak kulturális neveléséről. Csak a könytárt lehetne még több ifjúsági könyvvel frissíteni. A KISZ-szobában a tánccsoport osztozik a KISZ- fiatalökkal. Itt szórakoznak, tanulnak, nevelődnek a kisze- sek. A művészeti szobában — ahol a képzőművészethez kedvet és tehetséget érző fiatal és idősebb emberek képzik magukat — gyakran tartanak megbeszéléseket is a művészeti munkával foglalkozó dolgozók részére. De foglalkoznak az utánpótlás gondolatával is, a barkácsoló szakkörben fiatal emberkék dolgoznak a szerszámokkal, játékokat készítenek, meglehet néhányan közülük igazi művészei lesznek a ma még játékos szórakozásnak nézett munkának. Hasznos dolog az is, hogy a Nőtanács a művelődési ház segítségével rendszeresen foglalkozik az asz- szonyok nevelésével. Ök is gondot fordítanak a termelőszövetkezeti parasztasszonyok szakmai nevelésére, de emellett természetesen ismereteik bővítését is nagyban elősegítik. Nincsen hiba a szécsényi művelődési ház vezetőségének leleményességében sem. A kultúrház vezetői rendezvényeik megtartására rendszeresen igénybe vesznek más helyiségeket is, így például a központi iskolában, a háziipari szövetkezet dísztermében rendszeresen tartanak előadásokat. Jó a kapcsolatuk a különféle tömegszervezetekkel, tanácsi és egyéb szervekkel. E sokféle segítségre szüksége is van a művelődési háznak. Így tud még sokoldalúbb, tartalmasabb nevelést és szórakozást biztosítani a helyelieknek. D befejezéshez közeleg a művelődési ház renoválása, már csak kívül van egy-két kisebb munka. Mindenesetre helytelenítendő tény, hogy éppen most, a téli szezonban kezdtek hozzá rendbehozni a művelődési házat. A termelőszövetkezeti parasztokból álló Szécsény községben ilyenkor, ősszel és télen van legtöbb idő arra, hogy kultúrálódja- nák az emberek. Jobban meg kellett volna szervezni ezt a nagy renoválást, hogy az ilyen, egyébként fontos munka semmi esetre se lehessen gátlója egy nagy község kulturális igényei kielégítésének. A művelődési otthon vezetői pedig nagyobb gondot fordíthatnának a helyesebb műsorpolitika kialakítására. Ne operettek betanulásával forgácsolják szét erejüket, hanem tartalmasabb, igényesebb darabokat tanítsanak be a színjátszócsoportnak. Így lesz még eredményesebb, még nagyobb hatású a művelődési otthon embert nevelő, formáló és szórakoztató tevékenysége. ü. M. A televízió szilveszteri és újévi műsorát már folyamatosan továbbítja az úi relé-torony
