Nógrádi Népújság, 1960. november (16. évfolyam, 88-96. szám)
1960-11-09 / 90. szám
6 NÖGRÄDI N8PÜJ8A6 1960. november 9. A kányáslak panasza Hányás bányatelep fiatal település. Ahogy ez már lenni szokott, az ilyen fészekrakásnak nagyon sok előnye van. Ugyanis magán hordja a mai felfogás minden jó vonását — egészséges lakóházakat, szép iskolát, boltot, tágas utcákat s ehhez hasonló jó dolgokat. Magán hordja azonban az új megtelepedésével járó visszásságokat is. Az természetes dolog, ahová a munkásemberek letelepednek dolgozni, oda elkíséri őket az életnek egy olyan munkaága, amely azért van, hogy a tényleges termelő munkát végző emberek életét kellemesebbé tegyék. Ilyen például: a kereskedelem, a vendéglátó és egyéb kulturális tevékenység. Ezeket az intézményeket a dolgozók szívesen veszik, megfizetik, örömmel fogadják mindig, amíg nem látják, hogy amazok helyzetükkel visszaélve becsapják őket. Mi történt hát Kányáson? Létesítettek Kányás bányatelepen egy kultúrházat. Nem nagy az egész. Jelentéktelen, ideiglenes megoldás, de mégis van a telep lakói igényelték. Itt bonyolítják le a kulturális megmozdulásokat. (Filmvetítés, televízió vetítés, táncmulatság, stb.) A klub három szobából áll, amely szépen berendezett, majd egy nagyobb termecské- ből színpaddal, és egy italmérésből. Tudni kell, hogy ezt az intézményt a dolgozók teljes egészében magukénak tudják, mert közismert, hogy a nyereségrészesedést fordították létesítésére, amely kb 40 ezer forint volt. Emellett a telep lakóinak fáradtságába került a környékének rendezése, a belső csinosítás. Ezeket a munkákat társadalmi tevékenységben végezték el. Ezért okozott nagy megdöbbenést a dolgozók körében — igaz, ez már régebben történt — hogy váratlanul kihirdették: a klubot csak az látogathatja, aki a 10 forintos tagsági díjat megfizeti — közben a klubtagság megváltására nem szólítottak fel mindenkit. A televíziót pedig az látogathatja, aki a 2 forintos belépődíjat megváltotta. Egvszóval: elkészítették a kultúrházat, de oda nem mehettek. A telep egyik dolgozója magából kikelve mondta el: szabad idejének nagy részét töltötte el a kultúrotthonnál végzett munkával, de amikor szórakozni akart menni, egyszerűen ráförmedtek és követelődztek. Miért fordulhatott ez az eset elő? Csak néhány emberrel kell beszélni, s máris árad a panasz. A művelődési háznak még annak idején megválasztották rend- jén-módján a vezetőségét. Akkor a kányá- siak minden rétegét képviselte ez a vezetőség. Kovács Lajos tanító-igazgató így sorolja fel a neveket: ott volt Hatvani, Baranyai, Jáger, Kovács, Kuti, Csépe, Demus, Lőrincz, Mátyus, mint gondnok, ilyen öszszetétellel dolgoztak. És rendbe is tettek egynéhány feladatot. Az ő idejükben kapta a jelenlegi formát a művelődési ház mind kívül, mind belül. Azonban ellentét keletkezett a vezetőség között. Két csoportra szakadtak: Hatvani csoportjára és ha jól érzékelhető, Kovács csoportjára. Hatvaniék azt mondták: a könyveket csak azok használhatják, akik tagjai a klubnak és fizetnek, és még ehhez hasonló dolgokat. Egyszóval: erősen anyagi jövedelem- forrássá akarták tenni a művelődési házat. Annyira fajult a dolog, hogy a vezetőség széjjel bomlott és újat választottak. Bekerült a vezetőségbe Csohány Ferenc, a jelenlegi főaknász, de rövidesen ő is hátat fordított. Hogy, hogy nem lemondott és jelenleg nem nyilatkozik miért. Hovatovább az történt, hogy a művelődési ház vezetéséből annak, aki Hatvanival, Mátyussal, az italmérés vezetőjével és Lőrinczel nem ért egyet, el kell távoznia. Hogy miért, az jelen pillanatban ismeretlen. Mindenesetre a tények azt mutatják: kiváltak. Maradt tehát három ember: Hatvani, Mátyus és Lőrincz. A telep lakóit azonban bőszítik a művelődési ház körül történt dolgok. Mert azt látják: a könyvek a szekrényben porosodnak, a nagy lemezjátszós rádió a raktárban, a dolgozók nem tudnak hozzájutni. Bőszíti a dolgozókat, hogy az, aki tevékenykedni akar, egyszerűen elmarják onnét. A jelenlegi vezetők pedig nem elégítik ki a dolgozók igényeit. Nem győződhettünk meg, de egyöntetűen mondják a telep lakói: mulatságok idején Mátyusék saját ételeiket szolgálják fel és jogtalan jövedelemre tesznek szert. Hatvani, Lőrincz, Mátyus, ők hárman mindenütt. Italmérő Mátyus, de Hatvani is mindig ott van. A mozijegy kezelője Lőrinczné. A kiszeseket például kiszorítják a művelődési házból, nincs ott helyük. így özönlik a panasz. Itt 37 jfipip h°gy a szakszervezet ill ÜL 1UCJC, alaposan vizsgálja meg a kányásiak panaszát. Mindenesetre nagyon furcsa, hogy a pártszervezetek, mind a telepi mind az üzemi tud erről a dologról, maguk a párttitkár elvtársak nyilatkoztak róla elitélőleg, tud a helyi szakszervezet is, az üzemvezetés is, mégsem szüntették meg, pedig a dolgozók azt várják. De azt is várják, hogy művelődésük ügyét művelődési bizottság végezze, legyen a művelődési háznak a dolgozók által megválasztott vezetősége, mert ezzel minden felesleges vita, esetleg jogtalan gyanusítga- tások elkerülhetők lesznek. Kányáson a dolgozók munka után jól akarják magukat érezni. És ez a kívánságuk jogos és nagyon szerény is. Új kereskedelmi formákkal, gépesítéssel biztosítják a dolgozók jobb ellátását A kereskedelmi vállalatok az évi tervteljesítés biztosítása mellett egyre fokozottabban készülnek a következő évre, a második ötéves terv első évére. Már ez évben is egyre többet tesznek azért, hogy a következő évben még jobb munkát tudjanak végezni. A megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat vezetősége gondot fordít a boltok választékos áruellátására, illetve az igények teljes kielégítésére. Az elmúlt háromnegyed évben több árusítással egybekötött kiállítást rendeztek, hogy a dolgozók megismerjék a legválasztékosabb és legújabb áruféleségeket. Rendeztek konzervhónapot, édesség hónapot, valamint gyümölcs-bor kóstoló hetet számos helyen. A dolgozókkal való törődést tanúsítja az is például, hogy Salgótarján területén büféket állítottak fel, megnagyobbították a Tanácsköztársaság téri 201-es sz. csemege árudát — ahol bevezették a presszókávé főzést, cukrász- sütemény árusítást is — valamint Balassagyarmaton megnagyobbították és korszerűsítették a 135-ös számú élelmiszer-csemege boltot és a 139-es számú húsboltot. Dicséret illeti azon kezdeményezésüket, hogy a salgótarjáni Stromfeld Aurél Gépipari Technikumban bevezették a diákok részére a tej árusítást, valamint a nagybá- tonyi bányavárosi iskolába a mozgóárusítást. Jelentős eredményt ért el a vállalat a balassagyarmati Palóc Vásáron és a bányásznapon is. A vállalat egymásután nyitja meg új önkiszolgáló boltjait is. Eddig 12 önkiszolgáló bolt működik és előreláthatólag még ebben az évben 9—10 önkiszolgáló boltot nyitnak meg. Bobál Gyula OCOOOOOOOOOOOOGOGGOOOOOOOOGOGOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOGeGGOOOGGOGOGOOGOGOGOOOOOOOOOOOÍ A képzőművészeti nevelés feladatairól 1. RÉSZ Egyre többször esik szó a dolgozók között a képzőművészetről. Igénylik a képző- művészeti alkotásokat. Rézkarcot, akvarellt, olajfestményt már egyre többen vásárolnak lakásuk csinosítására, kellemesebbé tételére. Hogy aztán valóban művészi értékű alkotást vásárolnak-e, vagy sem, azt nagyon kevesen tudják, hisz kevés a képzőművészethez értő, kulturált ízléssel és látással rendelkező ember. Sőt több esetben az általuk megvásárolt kép közönséges vásári giccs, tömegcikk, amit jó üzleti érzékkel bíró giccsfestők, vagy „kisiparosok” terjesztenek szerte az országban. De nemcsak ilyen giccster- jesztők vannak, akik nagy tételekben kereskednek úgynevezett „valódi olajfestményekkel”. amiknek művészi értékük nincs, sőt az emberek ízlését rombolják. Vannak helyi giccselők is, akik egyébként üzemek, vállalatok dolgozói és a könnyű pénz- szerzési lehetőségtől vezérelve saját ízléstelenségeiket terjesztik néhány száz, 4—5 00 forintos potom áron. A legnagyobb kereslet a cipőt- húzó balerina, a szarvasbő- gés, a pucérkeblű idétlen cigánylány. a dilettáns orgona csendéletek, a gombolyaggal játszó angóracicák, a csiricsáré őszi tájak és az álromantikus téli tájak iránt mutatkozik meg. Ez az elferdített ízlés a múlt kispolgárainak világszemléletét, életfelfogását tükrözi. A mi társadalmunktól idegen ez a szemlélet. Az eltelt tizenöt év alatt az új társadalom, új gazdasági élet és új kultúra érdekében sokat tettünk, amely nemcsak formájában, hanem tartalmában is magasabbrendű lesz, amely a fizikai és szellemi dolgozókat kiemeli a múlt seké- lyes, felszínes kultúrájának posványából. Nem véletlen az, hogy a párt művelődéspolitikai irányelveiben jelentős helyet foglal el a tömegek képzőművészeti nevelése, mint so- ronkövetkező feladat. Minél kultúráltabb egy ember, annál tökéletesebben tudja saját munkáját is elvégezni, jobban megérti az összefüggéseket az életben. Mind gazdasági, mind politikai és kul- túrális tényezőket dialektikus összefüggésében látja. Boldogabban él, több szépséget és több élvezetet talál az életben. Az ismeretszerzés alapja a tanulás, a művelődés. Ehhez pedig minden embernek lehetőséget biztosít pártunk és kormányunk. De nemcsak jogunk van tanulni és művelődni, hanem kötelességünk is ez önmagunk és a társadalom érdekében. A képzőművészetnek a tömegekre ható nevelő, alakító szerepét ma már senki el nem vitathatja. Tudvalevő, hogy a művészet magasfokú érzelmi és tudatos szellemi és fizikai tevékenység, amely társadalmi valóságot tükröz. A művészet tehát, a műalkotások által (kép. szobor, épület stb.) az ember érzés és tudatvilágára hat, azt alakítja és formálja. Ezt a nagy formáló és alakító szerepet minden társadalom a saját részére igyekezett felhasználni. Például a középkorban a feudalizmus, s vallásos ideológiák művészete, szinte az első pillanattól kezdve, a társadalmi elnyomás, az uralkodó, az egyházi és világi hatalom érdekeit szolgálta. A mi társadalmunk formájában és tartalmában is magasabbrendű az eddigi társadalmaktól, tehát az új, egyre változó viszonyoknak megfelelő művészet mellett megfelelő közízlést és művészetszemléletet kell kialakítani. Miért fontos ez? Minél magasabbfokú a közízlés és a tömegek művészeti szemlélete, annál jobban tudják megérteni a műalkotásokat, s ezek mondanivalóját. Fejlett esztétikával meg tudják különböztetni a műalkotást a közönséges giccs- től, vagy a szakmailag elég jó, de művészi érték nélküli munkáktól. Itt is érvényesül az a mondás, hogy csak a buta embert lehet könnyen becsapni, az okosat nehezen. A fejlett közízlés igényesebb műalkotásokat kíván. Tehát a művészet hat a közízlésre, ez pedig visz- szahat a művészetre. Minél magasabb fokú lesz a közízlés, annál magasabbrendű lesz művészetünk, és viszont. A művészet nevelő szerepe, hatása azonban más területen is megmutatkozik. A képzőművészetet élvező, értő ember fejlettebb esztétikai érzékkel bir, fejletteb a forma és színlátása is. Ennek a tudásnak saját szakterületén (az esztergapadnál, az íróasztalnál, gépek konstruálásánál stb.) is nagy hasznát tudja venni. Ízlésesebben öltözködik, lakását is körültekintő ízléssel tudja berendezni. Nem vásárol össze minden „tetszetős” csiricsáré holmit. Tehát a felszínesség helyébe a tartalmasság, a lényegtelenség helyébe a lényegesség lép. Ez kihat egész világszemléletére és életfelfogására. Vagyis az ösztönös érzékelés helyébe a tudatos emberi magatartás lép. A képzőművészeti nevelés és ismeretterjesztés tehát társadalmi feladat, amit elsősorban az illetékes szerveknek kell elindítani, hogy tömeg- mozgalommá váljon. Különösen az ifjúság körében kell' ennek nagy jelentőséget tulajdonítani. Ok lesznek a jövő szakemberei, az ö szemléletük alakítása a legjobb talaj. Meg kell tanítani az embereket látni és gondolkodni: ez a fő cél. A képzőművészeti szakköri tevékenységet is ilyen módon kell értelmezni. A gyakorlati munka (rajzolás, festés, szobrászat) is ismeretszerzés elsősorban, nem pedig művésznevelés. A művésznevelés fórumai a képző és iparművészeti gimnázium és a főiskola. A szakkörökön belül és a szakkörökön kívüli ismeret- terjesztésnek sem csak egy művészeti ággal (pl: festészet) kell foglalkozni, hanem a társművészetekkel is (szobrászat, építőművészet, iparművészet, zene, irodalom stb.). Ezeknek kölcsönhatása van egymásra és csak akkor tudjuk igazán megérteni, ha marxista módon összefüggésében vizsgáljuk jelentőségüket, saját koruk társadalmi viszonyai mellett. Tehát igen gondos és alapos munkát igényel a tömegek művészetszemléletének alakítása. Ehhez elsősorban az kell, hogy az illetékesek legyenek az élenjárók az ismeretek elsajátításában és megvalósításában. Valamint biztosítani kell a megfelelő képzett szakembereket, az ismeretterjesztő anyagokat, eszközöket és megszervezni az előadások közönségét. (Folytatjuk) Pataki József A jövő évben még nagyobb ütemben kívánják az önki- szolgáló boltok hálózatát fejleszteni. A vállalat a negyedik negyedévi csúcsforgalomra bőséges áruválasztékkal készül fel, hogy a vásárlók igényeit kielégíthesse. A jó áruforgalmi munka mellett a vállalat vezetősége törődik a dolgozók szociális körülményeinek rendezésével is. Bizonyítja ezt az, hogy a régi kereskedelmi formával működő üzletekben igyekeznek kiküszöbölni a szociális hiányosságokat, valamint az új kereskedelmi formára való áttérésnél mär biztosítják mindazokat a szociális létesítményeket, amelyek eddig hiányoztak a boltokból. Ezen túlmenően a lehetőségek határain belül új, korszerű gépekkel látják el az üzlethálózatot. Eddig többek között 5 (mirelit) hűtőpultot, 2 hűtő vitrint, 25 hűtőgépet és 12 automata pénztárgépet állítottak be. Négy gombatermesztési központ alakult megyénkben Mint országszerte sok helyen, megyénkben is ismerkednek a gombatermesztéssel. A gombatermesztés előkészítő munkálatai lassú ütemben haladtak, de a termelő- szövetkezetek segítségével és odaadó munkával sikerült négy termelési központot létrehozni. Az egyes számú központ Nagybátonyban van, míg a második számút a Zagyvarónai Erőmű KISZ-fiataljai létesítették Köböli Barnabás KISZ-fiatal vezetésével és Szaniszló András mérnök irányításával. A harmadik termesztési központ a megyei kórház kertészetében alakult, ahol Hegedűs István a korszerű ládástermesztést vezeti be. A negyedik központ Bag- lyasalján Zsohár Ferenc kertészetében lesz. A termelési központok szeptember 28-án kezdték el a gombatelepek előkészítését. Mivel gombatermesztési szakember mindössze egy van, hogy a telepek előkészítésénél a szakszerűséget biztosítsák, ez az egyetlen képzett szakember naponként másmás telepnek nyújt segítséget mindaddig, míg a telepek kezelői kellő tapasztalatokat szereznek a gombatermesztés hasznos, szép munkájában. A telepek létesítéséhez nagymennyiségű lótrágya szükséges. Ennek biztosításához nagy segítséget ad a megyei kórház, a Ponyi-pusz- tai kertészet lóistállója, a maconkai Megértés, valamint a Karancskeszi Március 15 Tsz. A karancskeszi termelőszövetkezet nagymennyiségű lótrágyát ajánlott fel a zagyvarónai telep létesítéséhez, örvendetes, hogy a felsorolt szervek azonnal megértették e nagyszerű kezdeményezés jelentőségét, és önzetlen segítségükkel lehetővé teszik, hogy a telepek az új év küszöbén, friss, ízletes, és tápláló csiperke gombát adjanak a dolgozók asztalára. Molnár Gyula \% a húzó apmicirta ^tkhpa^ikdeSmß; ■rr jr SERTESÍELAlASi SZESZílDOT hat «* Álltéi fttr^eeítsei Veíllalaítal
