Nógrádi Népújság, 1960. november (16. évfolyam, 88-96. szám)

1960-11-09 / 90. szám

1960. november 9. nógrádi nIpüjsAs 7 Szüntessük meg az engedély nélküli bnrjúvágásokat! Komoly gondot okqz ter­melőszövetkezeteinkben biz­tosítani a közös állatállo­mány részére a férőhelyet. A nemrégen alakult szövet­kezeti községekben még hi­ányzanak a nagyüzemi istál­lók, amelyek létrehozásán a legtöbb helyen szorgalmasan fáradoznak a szövetkezet gaz­dái. Kellenek is ezek a nagy­üzemi istállók, hiszen alap- feltételei a szarvasmarha­tenyésztés továbbfejlesztésé­nek. Ismeretes, a Nógrád me­gyei szarvasmarha ország­szerte jó hírnévnek örvend, s hízómarháinkért szívesen el­jönnek állami gazdaságaink­ba, termelőszövetkezeteinkbe a nyugati szarvasmarha ke­reskedők is. Nem egy ter­melőszövetkezetünk tűzte ki gazdálkodása fő irányvona­lának a szarvasmarha tenyész­tését. A szarvasmarha-állo­mány gyors növelése érde­kében dolgoznak az építő bri­gádok, amelyek az istálló­kat építik, a növénytermelési brigádok, amelyek a takar­mány biztosításáról gondos­kodnak, az állattenyésztési szakemberek, akik közvetle­nül segítik ezt a munkát, egyszóval: a mezőgazdaság összes dolgozói. Régebbi, jól gazdálkodó ter­melőszövetkezeteinkben, mint a nógrádiban, nagyorosziban és a nógrádgárdonyiban, a tehénállomány növelésével párhuzamosan nőtt a sertés- állomány is, hiszen a fehér­hússertések sok fölözött te­jet igényelnek. Az utóbbi idő­ben egyre szívesebben fog­lalkoznak a termelőszövet­kezetek a jövedelmező szarvasmarha-hizlalással. A tervek teljesítése egyre több szarvasmarhát igényel, S hogy e terveket teljesíteni tudjuk, a falu népének na­gyobb megbecsülést kell ta­núsítani a szarvasmarha-te­nyésztés iránt. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy egy tehén évente csak egy szaporulatot hoz, nem úgy, mint a sertés, amelynél az évi szaporulat elérheti a 10—15-öt is. Éppen ezért gondosan kell vigyáz­nunk növendékmarháinkra. Nem engedhetjük meg ma­gunknak azt a helytelen gya­korlatot, amely az utóbbi időben egyre jobban elter­jedt, hogy minden egyes la­kodalomra, keresztelőre szarvasmarhát vágjanak. Egyes emberek már odáig mentek, hogy nem is tekin­tették lakodalomnak azt, amelyben ne vágtak volna le legalább egy borjút. De sok helyen nemcsak lakodal­mak alkalmából, hanem más alkalommal is szívesen folya­modtak a borjúvágáshoz, nem törődve azzal, hogy ezzel csökkentik a szarvasmarha­állomány létszámát. A salgó­tarjáni járásban Homoktere- nyén, Karancskesziben, So­moskőújfaluban, a pásztói járásban Erdőkürtön, de so­rolhatnánk a többi járás köz­ségeit is, nagyon elszaporod­tak az engedély nélküli bor­júvágások. A legtöbb helyen erről tud­nak a tanácsok is, s nem tesz­nek erélyes intézkedéseket. Bűnüldöző szerveink sem áll­nak hivatásuk magaslatán, s nem büntetik súlyosan az engedély nélküli borjúvágá­sokat. Sajnos vannak olyan vezető beosztású emberek is, akik mindent megmozgatnak annak érdekében, hogy meg­kapják a borjú levágásához az engedélyt. Ha ez a helyi tanácsoknál nem megy, el­mennek a legfelsőbb szerve­kig is kérelmükkel, ahol na­gyon helyesen, visszautasít­ják. Szarvasmarha-álomá- nyunk továbbfejlesztése ér­dekében ezt kellene tenniük a helyi tanácsoknak is, és a törvényt kijátszók ellen pe­dig a törvény szigorával kel­lene fellépniük. Legyen cé­lunk a jövőben az, hogy ne­veljünk fel minden borjút, ha nem alkalmas a továbbte- nyésztésre, később jó lesz hízó alapanyagnak. Csak tár­sadalmi összefogással, vala­mint a törvények pontos be­tartásával és betartatásával vethetünk véget a növendék­marhák felelőtlen öldöklésé­nek. Ez érdeke a falu né­pének is, de érdeke a nép­gazdaságnak is. Mi társadalmi munkában segítünk, de segítsenek nekünk is Előre bocsátom, nincsenek túl­zott kérelmeink, csupán a Fe- renc-telepen, a Táncsics utcában egy járdáról van szó. Van ugyan járda, de csak addig, ameddig az utca is ki van kövezve. Az utca felső részén ma is közép­kori állapotok uralkodnak, — ahogy mondani szokás, főleg ha egy kis eső esik. Ilyenkor esés­mentesen nem nagyon lehet le­jönni a hegyről. Az utcában la­kók megcsinálnák már társadal­mi munkában is, csak vezető, szervező és anyag kellene, de sürgősen, még a tél beállta előtt. Valahogy nagyon vontatottan megy az ilyen munka városunk­ban. Itt van például a Táncsics utca kezdeténél levő tér is. A múlt télen serény munka folyt itt, ásták-fúrták a talajt, de mi­re eljött a tavasz, — amikor is a jó idő inkább kedvezett az ilyen munkáknak —, abbama­radt az egész. Ma így úgy néz ki, mintha ásatások folynának a téren. Esős időben keresztül menni itt, egyenlő a lehetetlen­séggel. Most az a kérdésünk, va­jon ha beáll a hideg idő, ismét hozzákezdenek a parkosításhoz? Tudjuk, hogy milyen nehézsé­gekbe ütközik egy-egy ilyen jár­da elkészítése, vagy a tér par­kosítása, elrendezése, de mégis kell találni valami megoldást, hogy a hegyen lakók is kultú­ráltan tudjanak közlekedni. , MAROSI LÁSZLÓ Salgótarján, Táncsics u. 70. szám ŰJ ÉPÍTŐANYAG NYITOTT RENDSZERŰ MARHAISTÁLLÓKHOZ Az NDK premnitzi „Fried­rich Engels ’ műselyemgyárá- nak kénsavgyárában egy ké­mikus-kollektíva új építő­anyagot: kísérletezett ki a fa­lusi építkezésekhez. Az új építőanyag piritpörkből ké­szül, amelyhez gipszet, vizet és valmelyes kavicsot vegyí­tenek. Az eddig nagy meny- nyiségben veszendőbe ment piritpörkből cement felhasz­nálása nélkül mindenekelőtt jó falelemeket lehet készíteni nyitott rendszerű marhaistál- iókhoz. Ä nógrádi termeiőssővetkeset jó példája Nógrád község termelőszö­vetkezetét látogattuk meg a múltkorában. Ez a kis terü­leten gazdálkodó közös gaz­daság 1952-ben alakult és azóta szinte csodának szá­mító eredményeket ért el a gazdálkodás különböző terü­letein. Mindenki előtt isme­retes, hogy a nógrádi he­gyes-dombos vidék közel sem hoz olyan terméseredménye­ket, mint például az alföldi lőszös táj. Mégis a nógrá­di mezőgazdasági termelőszö­vetkezet 38 szorgalmas tag­ja kitartó munkával és hoz­záértéssel olyan eredménye­ket produkált, amelyek di­cséretére válnának egy sok­kal nagyobb területen gaz­dálkodó alföldi termelőszövet­kezetnek is. Nézzük meg ezeket az ered­ményeket, elsősorban a szö­vetkezet tagjainak keresetén keresztül, ami talán legin­kább foglalkoztat minden még kívülálló, de a szövet­kezetekben dolgozó paraszt- embert is. Amikor négyes­ben a szövetkezet irodájá­ban beszélgettünk, Jakabovics Pál elnökhelyettes imigyen kezdte: — Vannak szép eredmé­nyeink. Elmondhatjuk, hogy községünkben tettekkel bi­zonygatjuk a termelőszövet­kezeti gazdálkodás fölényét, mert olyan eredményekkel, amilyeneket ebben az év­ben is elértünk, nem di­csekedhet egy nógrádi egyé­ni gazda sem. Messze ma­gunk mögött hagytuk az egyéniek terméseredményeit, hisz például a tervezett 13 mázsás búzatermés helyett 15,40 mázsás átlagtermést ér­tünk el az egyéni 8 mázsás átlagterméssel szemben. Ta­vaszi árpából a tervezeti 13 mázsa helyett 15 mázsás átlagtermésünk lett. Már most nyugodtan mondhatjuk, hogy jóval túlszárnyaljuk a ter­vezett 47 forintos munka­egységet, hisz minden ter­ményből a tervezett mennyi­séget meghaladó eredménye­ket értünk el. Egy kicsit elcsodálkoztunk a szép eredményeken és azon nyomban arról érdeklődtünk, hogy milyen módszerekkel érték őket el. A három öre­gedő, de jó kedélyű termelő­szövetkezeti tag, büszke te­kintettel mondta el először, hogy az ő közös gazdasá­guk nagy szorgalommal igyek­szik hozzásegíteni a nagy or­szágos célkitűzésnek a meg­valósításához, amely szerint nagymértékben kell növel­nünk az ország húsellátását. A hibridkukorica-program megvalósítása mellett ők is ezt tartják egyik legfonto­sabb feladatuknak. Ennek ér­dekében mindent megtesz­nek az állatállomány fejlesz­tésének területén. Ezt bizo­nyítja az a tény is, hogy e viszonylag kevés földön gazdálkodó termelőszövetke­zetnek már 67 szarvasmarhá­ja van, melyek közül 29 fejőstehén. Most is 70 da­rab sertés lakja az új ser­tésólat és fiaztatót. Ezek kö­zül 50 darab leszerződött hízó, 50 darab 106 kilogram­mos sertést már leadtak az államnak. Ezenkívül van a szövetkezetnek 300 birkája és sok baromfija. Ilyen állatállomány mellett nyugodtan beszélhet a szö­vetkezet állattenyésztési bri­gádvezetője Erdei Lajos ar­ról a nagyszerű szervestrá- gyázási tervről, amely szerint a szövetkezet minden föld­területét három évenként is­tállótrágyázzák. S a saját Zetorral végzett gépi munka és műtrágya mellett ez a nyitja a nagy terméseredmé­nyeknek. S ha tovább me­gyünk, a szövetkezeti dol­gozók keresetének is. Hogyan beszél erről az ötvenkilenc éves, tapasztalt Koreny Ko­vács András: — Én, négy holddal lép­tem a szövetkezetbe. Mit kezdtem volna a négy örökr lőtt holdacskával? Lovam sem volt, szekerem se. Beléptem a szövetkezetbe. Nem csalód­tam. Három és fél évig fo- gatoskodtam. Most raktáros vagyok. A pénzen és a többi apróságon kívül kerestem minden esztendőben 30—32 mázsa gabonát. Amikor ki­számítottam, hogy egy esz­tendőben mennyi volt a havi átlagkeresetem, rájöttem, hogy 1800—2000 forint. Ilyen ke­resetből meg lehet élni... S amíg az öreg Koreny nagy igyekezettel és lelkese­déssel beszél a szövetkezeti gazdálkodásról, előnyeiről, Ja­kabovics Pál megjegyzi: — Jól keresnek tagjaink, de mégis Erdei Lajos család­jának tavalyi keresete okoz­ta a legnagyob meglepetést. Tőle kérdezzék meg, hogyan találta meg a számítását a Kockázatos baseball-játszma ... Az AP hírügynökség ma egy hete a következőket je­lentette: 1450 amerikai ten­gerész gyalogos, „hétvégi lá­togatására”, a guantanamoi- öbölbe érkezett, hogy — egy­hónapos tengeri hadgyakorla­tok után —, „a támaszpont baseball- és golfpályáin elszó- rakozzék”. Guantanamo tudvalévőén az Egyesült Államok hadi­tengerészeti támaszpontja — Kuba délnyugati partvidékén. Másszóval: az amerikai ten­gerészgyalogosok — amerikai támaszponton pihenték ki a hadgyakorlat fáradalmait. Eb­ben tehát nem is lenne sem­mi különös. Mégis, a tenge­részgyalogosok guantanamoi „baseball-játszmájának” fel­tűnően nagy nemzetközi visszhangja támadt. A játszma ugyanis igen magas tétért folyik. Az ame­rikai sajtó adatai szerint nem kevesebb, mint évi kétezer miilói dollárról van szó. Hoz­závetőlegesen ennyi, kétmil­liárd dollár a Latin-Amerika természeti kincseinek kiakná­zásában érdekelt amerikai monopóliumok évi tiszta jö­vedelme. Márpedig a vezető lapok legtöbbje úgy véli, hogy mindez veszélybe kerül, ha Washington nem használ fel minden eszközt a „kubai fertőzés” lokalizálására. Most, az amerikai elnökvá­lasztási hadjárat tetőpontján, az érdekelt társaságok ke­gyeiért versengő elnökjelöl­tek — Kennedy és Nixon — egymást túllicitálva fogadkoz- nalk,, hogy minden áron meg­védik az Egyesült Államokat a „Kuba felől fenyegető ag­ressziótól”. A Pentagon tá­bornokai pedig a Karibi-ten­ger térségében végrehajtott katonai intézkedések soroza­tával iparkodnak alátámasz­tani, hogy az elnökjelöltek nem a levegőbe beszélnek... Az amerikai tröszt-sajtó hideglelős lapjelentéseit ol­vasva, az embernek szinte már az a benyomása támad, hogy Kuba, a hatmilliós kis szigetország készül megtá­madni a tőkés világ legerő­sebb katonai hatalmát — a százhetven milliós Egyesült Államokat. És ha hitelt le­szövetkezetben. Nem kellett őt sokáig biz­tatni. Elmondotta, hogy néhány évvel ezelőtt egészségi okok­ból költözött Debrecen mel­lől Nógrádba. Leszegődött a nógrádi legeltetési bizottság­hoz és harmadmagával meg is kereste a havi 1800 forin­tot. Ez azonban kevésnek bi­zonyult a héttagú családnál. Erdei Lajos tehát elhatároz­ta, változtat életén, belép a termelőszövetkezetbe. S most így beszél megváltozott éle­téről: — A Béke Tsz-ben is hár­man dolgozunk. Jó munkám jutalmául állattenyésztési bri­gádvezető lettem. Tavaly, mint állatgondozó és fejő, feleségemmel és legnagyob- bik fiammal megkerestük a 115,40 mázsa gabonát és 48 ezer forintot a többi része­sedésen kívül. Nem lehet össze sem hasonlítani mos­tani nyugodt életemet a múl­téval. Itt csak egy probléma lehet: dolgozni kell. A mun­ka viszont öröm ott, ahol értelmét, hasznát látja az ember. Nálunk ez így van. Ezt bizonyítja id. Srám And­rás esete is, aki szeptem bér elsején 1485 forintot vitt haza munkaegység-előlegként, 99 augusztusi munkaegység után. Ennyit tett ki a 15 forintos munkaegység-előleg, amelyet szövetkezetünk min­den hónapban rendszeresen fizet. így vélekedtek együttesen is, amikor hozzátették; — Mi, kis területen meg­mutattuk már eddig is, hogy érdemes szövetkezni, mert csak nagy táblákon, közös erő­feszítéssel lehet komoly ered­ményeket elérni. Ezt elisme­rik már a nógrádi egyéniek is. Kondacs Pál hét adni az amerikai sajtó­nak, a Karibi-tengeren lebo­nyolított egyhónapos hadgya­korlat csupán arra szolgál, hogy elriassza Fidel Castro kormányát „agresszív szándé­kaitól”. A tengerészgyalogo­sok vasárnapi kiruccanása pedig mindössze „emlékezte­tő”, volt arra, hogy Guanta­namo amerikai támaszpont volt és az is marad. Ezúttál azonban az „emlé­keztető” alighanem inkább azoknak a latin-amerikai or­szágoknak szól, amelyekben —, mint a New York Mirror megállapítja november 3-i számában — „forrongó, nyug­talan és éhező milliók most nem a szürke szakállú Uncle Samfoen, hanem a fekete sza­kállú Fidel Castróban látják a szabadság jelképét”. Kuba népének ugyanis az amerikai tengerészgyalogosok kirándulásai egyáltalán nem jelentenek újdonságot. Az el­múlt hat évtized folyamán az amerikai tengerészgyalogo­sok minden esetben megje­lentek, ha Kuba népének olyan „agresszív” gondolatai támadtak, hogy végre vala- hára maga élvezze munká­jának gyümölcseit, maga le­gyen az ura festőién szép és mesés, gazdag szigetországá­nak. Az amerikai cukortrösztök, amelyek a közelmúltig kizá­rólagos magángyarmatuknak tökintették Kubát, elég sűrűn úgy találták, hogy az ország „függetlenségét” veszély fe­nyegeti. A századfordulótól 1933-ig háromszor szállták meg Kubát az amerikai ten­gerészgyalogosok, — történe­tesen mindhárom esetben né­pi forradalom fenyegette a cukortrösztök jóvoltából ural­kodó diktátorokat. Igaz ugyan, hogy 1934-ben Roosevelt el­nök „jószomszédsági politiká­ja” jegyében semmisnek mondták ki a Platt-féle pro- tóktorátusi törvényt, de cse­rében új szerződésben bizto­sították a guantanamoi hadi­tengerészeti támaszpont meg­tartását. Ettől fogva a közvetlen ka­tonai intervenció jogát, a „cukorpóráz” és Batista dik­tátor együttesen helyettesítet­ték. 1959. január elsejéig Ku­bában vastörvény volt, hogy amikor a New York-i érték­tőzsdén leszállították a cukor árát, a kubai nép még ösz- szébb húzta a nadrágszíját. Ez volt az a „cukorpóráz”, amely talán még az ameri­kai tengerészgyalogosoknál is megbízhatóbban működött. Fidel Castro szabadságharco­sainak győzelméig nem volt olyan kubai kormány, amely akárcsak 24 óráig is hatal­mon maradhatott volna az amerikai cukortrösztök aka­rata ellenére. Batista zsarnoki rendszere és a cukorpóráz már a múl­té. Az előbbit megdöntötte a latin-amerikai történelem legmélyebbre szántó népi forradalma, az utóbbit át­vágta a szocialista világ ten­gereken átnyúló segítő keze. Washington tehát ismét a tengerészgyalogosokhoz folya­modik. És nemcsak a tenge­részgyalogosokhoz ... Más jelentések arról szá­molnak be, hogy — a tenge­részgyalogosok „hétvégi ki­rándulásával” egyidejűleg — újabb és újabb fegyver- és élelmiszerszállítmányokat kül­denek a Panama-csatorna tér­ségéből Guatemalába. A leg­korszerűbb amerikai fegyve­rekkel felszerelt zsoldosok száma itt már meghaladja a háromezret. Az előjelek tehát vészjós­lóan emlékeztetnek az 1954. évi guatemalai „akcióra”, amikor az United Fruit ame­rikai gyümölcströszt zsoldos serege rátört a kis amerikai „Banán Köztársaságra”, mert az Arbenz-kormány földre­formra merészelt gondolni. A Pentagon tábornokai most is szinte toporzékolnak a türelmetlenségtől, hogy rá­vethessék magukat a bátran dacoló Kubára. Sűrűn emlé­keztetnek rá, hogy hat esz­tendővel ezelőtt milyen rö­vid úton leszámoltak Guate­malával ... Csakhogy ma már nem 1954-et, hanem 1960-at írunk. Washington sem feledkezhet meg róla, hogy éppen ez a hat esztendő volt az „erőpo­litika” visszájára fordulásá­nak időszaka, s hogy a szo­cialista világ hatalma ma már az amerikai imperializmus hajdani „hátsó” udvarában” is megbízható védelmet nyújt a szabadságáért küzdő Kubá­nak. Erre emlékeztetett Hrus­csov szovjet miniszterelnök legutóbbi nyilatkozatában is, és komoly figyelmeztetése aligha fog célt téveszteni. Rövidesen eloszlik majd, az amerikai elnökválasztási had­járat petárdáinak rosszillatú füstje s az Egyesült Államok új elnökének józanul szembe kell néznie a nemzetközi erő­viszonyok realitásaival. A mai világhelyzetben pedig egyetlen felelős államférfi sem feledkezhet meg arról, hogy megszűnt, végleg a múlté a büntetlen imperia­lista hadműveletek korszaka. Ezen a törvényszerűségen még az amerikai tengerész- gyalogosok „baseball-hadmű- velete” sem változtathat. FIGYELEM! A Szécsényi Ruházati és Szolgáltató KTSZ. órásrészlege új helyiségbe költö­zött. A fényképész mellett. Szécsény, Rá­kóczi u. 90 sz. alatt. 563. m&ponéa. IGAIANDI kesevuvíz

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom