Nógrádi Népújság, 1960. november (16. évfolyam, 88-96. szám)
1960-11-09 / 90. szám
1960. november 9. NÓGRÁDI NtPÜJSAS s Vajon így politikus? Érthetetlen módon viselkednek a szécsényi II. Rákóczi Termelő- szövetkezet vezetői. Az idén, hogy az egész község dolgozó parasztsága termelőszövetkezetbe tömörült, úgy határoztak, hogy meg- termett kenyérgabonájukból^ egy szemet sem értékesítenek, hanem mindet kiosztják a tagoknak. A szövetkezet vezetői még magyarázatot is találnak erre az egyáltalán nem dicsérendő cselekedetre. Ügy magyarázzák, hogy ez politikailag indokolt. Meg kell nyerni a szövetkezeti gazdákat tartósan a nagyüzemi gazdálkodásnak. Szerintük úgy lesznek biztos támaszai a szövetkezetnek, ha előlegbe is, meg a zárszámadáskor is bőven kapnak gabonát, kukoricát, árpát és egyéb termény féleséget. Részben igazuk van, arra azonban nem gondolnak, hogy ezzel hamis vágányra terelik az egész nagyüzemi gazdálkodást. Ismeretes, termelőszövetkezeteink azért alakulnak országszerte, hogy több és jobb minőségű árut adjanak a népgadaságnak, mint amit eddig adtak a bizonytalanul termelő egyéni gazdaságok. Érthetetlen, hogy az olyan termelőszövetkezetben, mint a szécsényi, ahol több mint 450 holdon termeltek az idén is gabonáé, egy deka gabonával se járuljanak hozzá az ország kenyér- ellátásához. Elfelejtik azt, hogy a munkás paraszt szövetségben kötelezettségeik is vannak. Nemcsak kérni kell a munkásosztálytól, hanem a kapott gépek, s iparcikkek helyébe valamit a termelőszövetkezetnek is adni kellene. A szövetkezet vezetői úgy gondolják, nem lenne politikus, ha nem adnák ki a tagoknak az összes búzatermésüket. Pedig az sem poiltikus, hogy nem adnak egy szemet sem a közellátásnak, mert nem igaz, hogy a szécsényi szövetkezeti parasztság nem értené meg azt, hogy a szükségletüket meghaladó kenyérgabona hiányzik az állam- háztartásból és sokkal biztosabb a munkásosztály és a városi lakosság ellátása szeihpontjából, ha ezt a felesleget nem ők őrizgetik kis magtáraikban, hanem a Terményforgalmi Vállalatnál gyűjtik össze, ahonnan biztosítják a lakosság ellátását. Juhtörzset kapott a szátoki és a pusztaberki termelőszövetkezet Nagy hagyománya van Szátokon a juhtenyésztésnek. A község régebben, amikor még egyénileg gazdálkodtak a helyi dolgozó parasztok, akkor is jó juhtenyésztő község hírében állt. Ennek ellenére az idén alakult Aranykalász Termelőszövetkezetnek még nem volt juhtörzsállo- mánya. Ezen segítettek az elmúlt napokban, és 150 darabból álló juhtörzset kapott a termelőszövetkezet. A férőhelyet ideiglenesen sikerült biztosítani, míg az állandó juhhodály elkészül. A száto- kiakkal egyidőben kapott 150 darabból álló juhtörzset a pusztaberki Ezüstkalász Termelőszövetkezet is, ahol a férőhelyet szintén saját erőből biztosították. 138 malaccal nőtt a sertésállomány A héhalmi Űj Élet Termelőszövetkezet gazdái az idén kezdték el a közös nagyüzemi gazdálkodást. A növény- termelés területén elért jó eredményeikkel párhuzamosan, az állattenyésztés eredményeivel sem szégyenkezhetnek. Annak ellenére, hogy az idén a nagyüzemi állattenyésztés megteremtése volt a cél, 18 hízottmarhát értékesítettek, amely segítette áruértékesítési tervük teljesítését. A szarvasmarhák mellett 37 hízottsertést is értékesítettek. Az idén beállított sertéstörzsállomány 138 darab malaccal szaporodott, miután az első 20 anyakoca október elején fialt. Az egy kocára eső átlagos szaporulat 7 malac volt. Erős lánctalpas traktorok nyomán hasítja az eke a * nógrádi dimbes- IgpL,... dombos földeket, * * s egyre szaporo- dik az elvégzett őszi mélyszántás. Ilii A jövedelmezőség növelése a szövetkezeti gazdák érdeke A tsz tagság jövedelmének emeléséről szóló vita zárócikke Az ankét, amelyet a me- gyei tanács mezőgazdasági osztálya, és szerkesztőségünk október elején rendezett, . igen tanulságos volt. A témához — hogyan biztosíthatjuk a termelőszövetkezeti tagság jövedelmének állandó emelését — termelőszövetkezeti elnökök, mező- gazdasági szakemberek szóltak hozzá, s többségük helyesen látja azokat a kérdéseket, amelyek fontos tényezői a jövedelmezőség emelésének. Arra sajnos nincs mód, hogy az ankéton elhangzott valamennyi véleményt részletesen kommentáljuk, azonban van néhány dolog, amelyet a felmerült vitás kérdések tisztázása érdekében szeretnénk elmondani. Abban a hozzászólók valamennyien egyetértettek, hogy egyik legfontosabb feladat termelőszövetkezeteinkben — éppen a biztos jövedelem, a tagok jólétének állandó emelése érdekében — a nagyüzemi állattenyésztés alapjainak megteremtése. Az érsekvadkerti Dimitrov Termelő- szövetkezet elnöke nagyon helyesen mondta: ha az állattenyésztés biztos alapokon nyugszik, megnyugtató módon megoldódik a talajerővisszapótlás, s így lehetővé válik a növénytermesztés hozamainak fokozatos növelése is. A hízóállatok, az állati hozamok pedig akkor is biztos jövedelmi forrást jelentenek a termelőszövetkezetben, ha a növénytermesztésben a kedvezőtlen időjárás következtében terméskiesés mutatkozik. Kiss elvtárs vitaindító előadásában a gazdaságos állattenyésztésről szólt. A hízóba állított sertések hízla- lási idejének megrövidítése, a jövedelem fokozása mellett közelebb viszi a termelőszövetkezetet ahhoz is, hogy mielőbb jól gazdálkodó, nagytömegű, olcsó árut termelő nagyüzemi gazdaságok legyenek, melyekre biztosan számíthat államunk. Az állattenyésztés fejlesztése természetesen nem jelenti azt, hogy a növénytermesztésben ne alkalmazzuk azokat a jól bevált módszereket, amelyek révén a legnagyobb jövedelmet érheti el a termelőszövetkezet. Jelentős eredmény már akkor is — s ehhez nem kell különösebb beruházás —, ha elsősorban azokat a növényféleségeket termelik, amelyek a helyi adottságoknak legjobban megfelelnek. A rétsági járás termelőszövetkezetei — Perecz László, a járási tanács mezőgazdasági osztályának vezetője mondotta el — a szükséges gabonamennyiség termesztése mellett már a következő évben nagyobb méretekben megkezdik a borsó, a szántóföldi uborka, a málna, egyszóval azon konzervgyári növények termelését, amelyek a helyi adottságoknak megfelelnek, amelyek igen jó jövedelmet jelentettek akkor, amikor a termelőszövetkezeti gazdák még egyénileg dolgoztak. Bállá István, az őrhalmi Hazafias Népfront Termelőszövetkezet elnöke saját példájukkal bizonyította ennek helyességét. A termelőszövetkezetben a hagyományos burgonyatermelés biztosítja az 50 forinton felüli munkaegységet, s a havonkénti 25 forintos munkaegység előleget. íyiindezen tervek megva- lósítása, végső soron pedig a jól jövedelmező, sok árut termelő nagyüzemi gazdaságok kialakítása el sem képzelhető a tervszerűség, a munka helyes megszervezése nélkül. A hozzászólók jelentős része bizonyította, hogy azokban a termelőszövetkezetekben érték el már a kezdet kezdetén is biztató eredményeket, ahol a megalakulás után egyik legfontosabb As első közös év tapasztalatai ISógrádmar colon 11. RÉSZ Ezekután a zavaró körülmények után nem csoda, ha vontatottabban indul a betakarítási munka. Azok a gazdák, akik évközben szorgalmasan dolgoztak a közös munkán, most érthetetlen módon, amikor a gazdagon jelentkező termést kellett volna betakarítani, húzódoztak a közös munkától. A vezetőség nem ért egyet az idén általában kialakult premizálással, mégis a betakarítási munkák idejére a nagyobb veszteségék elkerülése érdekében kénytelen volt ehhez folyamodni. A burgonya kiásásánál holdanként 3 mázsa burgonya, a kukorica letörésénél holdanként 70 kilogramm kukorica illeti meg sí betakarítást végző szövetkezeti gazdát a munkaegységen felül. Nem helyes az ilyen premizálás, tudják jól a szövetkezet vezetői, de kényszerűségből ehhez kellett nyúlni. A legutóbbi közgyűlésen a tagság elfogadta, hogy a betakarítást vessék ki tagokra, s így felelőssé lehet tenni azokat, akik elmaradnak a munkákkal. Ez a módszer bevált, s most már minden család azon fáradozik, hogy minél hamarább befejeződjék a betakarítás. Ha már kora tavasszal kiosztották volna tagokra a kapásnövények területét és helyesen, a terven felül termelt növényféleségek szerint állapították volna meg a premizálást, akkor nem lett volna gond kapálás idején sem a munkák végzése, s ugyanakkor nem okozott volna gondot a betakarítás megszervezése sem. A szövetkezet vezetői, akik az idén jól megállták helyüket, saját károkon tanulnak, s az idei év tapasztalatai alapján jövőre másként szervezik a munkát, amelynek alapján csak a terven felül termelt kapásnövényeknél premizálnak. A premizálást a gabonafélék termelésére nem óhajtják bevezetni. Hogyan készítik elő a jövő évi jó gabonatermést a nóg- rádmarcali szövetkezeti gazdák? Az idei ősz időjárása sem a legkedvezőbb. Gyakran zavarta eső a vetési munkákat, s így nem is csoda, hogy a vetőmag nem kerül teljes egészében optimális vetési időben a földbe. Október végére a búza több mint 30 százalékát vetették el, s ahogy az idő engedi, rövidesen végeznek a vetéssel. Szerencsére, jó munkaszervezéssel időben megtörtént az őszi kalászosok talajelőkészítése, ahol vetni szeretnének, mindenütt befejeződött a betakarítás, pedig az őszi vetések egy része a jelenlegi háztáji területekre esik. Mozgósították a szövetkezeti gazdákat, hogy háztáji földjeikről minél előbb takarítsák be a termést, hogy ez ne zavarja az idei vetést. A szövetkezeti gazdák hallgattak a jó szóra és most már csak az időtől függ, hogy meg lesznek-e rövid időn belül a vetési munkák. Jó a vezetés — jó lesz IdOTi- ■ a szövetkezet is Kétségtelen, hogy a jövőben jó szövetkezet lesz a nógrádmarcali Aranykalász Termelőszövetkezet. Erre minden lehetőségük megvan. A vezetőség tagjai a tsz előtt álló fontosabb kérdések megoldásában egyetértenék, s hogy jó elgondolásaik vannak a munkákat illetően, azt mi sem bizonyítja szebben, mint az a tény, hogy a közgyűlés elfogadja határozataikat. A vezetőség a legfontosabb soronkövetkező munkáknál helyesen vette fel a kapcsolatot a szövetkezet gazdáival, s elfogadható érvekkel bizonyította igazát. A vezetés nagy segítsége a helyi tanács. Nincs olyan vezetőségi ülés, vagy közgyűlés, ahol a községi tanács elnöke részt ne venne, s javaslataival ne segítene a munkák megoldásában. A községi tanácselnök naponta többször is megjelenik a szövetkezet központjában, vagy kinn a mezőn, ahol a szövetkezeti gazdák dolgoznak és így mintegy nyitott könyvben tud olvasni a szövetkezet életében. A vezetés idei hiányosságának tulajdonítható, hogy nem jól szervezték meg a munkaszervezeti egységeket. Ez természetesen a munkafegyelem időnkénti megla- zulásához vezetett. A két brigádvezető agyon volt terhelve munkával, még azt a munkát is nekik kellett elvégezni, amit más termelő- szövetkezetekben a munka- csapatvezetők végeznek. Hibát követett el a vezetőség a háztáji földek kiosztásánál is. Mindenki egyformán 1 kh földet kapott, nem véve gondosan figyelembe, mit ír elő az alapszabály. Az idei tapasztalatokon okulva jövőre már az idén végzett munka lesz az alapja a kiadott háztáji föld nagyságának. A jövő gazdasági év elé bizakodva néz a vezetőség. Hiszen az idei parcellás gazdálkodás ellenére sem sokat csalódtak számításaikban, aki egész évben becsületesen dolgozott, mint egyéni gazda korában, annak meglesz a kenyere. Kukorica és árpa a falusiak elbeszélése alapján eny- nyi még soha nem termett a faluban, mint az idén. A mintegy 25 vagonos kukoricatermés biztosítja a jövő évi állathizlalási tervek teljesítését. A jövő gazdasági évben az állattenyésztés hozza majd a fő jövedelmet a termelőszövetkezetnek. Hatvan növendékmarhát már meg is vettek, amelyből a jövő évi szarvasmarha hízóalapot biztosítják, és a meglevő 30 koca szaporulata biztosítja majd a sertés hízó- alapanyagot. A nagyüzemi gazdálkodás alapjainak megteremtése Feltárva az idei gazdasági év eredményeit és hiányosságait, feltétlen szükséges, hogy beszéljünk a gépállomás munkájáról is. Az idei viszonylag jó eredményekben benne van a gépállomás jó munkája, amikor kérték a segítséget, a traktorosok mindig készen álltak arra, és nem az ő hibájuk, hanem a parcellás gazdálkodásé, hogy nem minden esetben tudták használni a gépet. Most ősszel hogy kialakították a nagyüzemi táblákat, most már bátrabban mozoghatna.k, a gépek, s könnyebb a tervezés. Nagyon zavarja a szövetkezet munkáját, hogy az idei terv szerint vásárolandó gépeket egy nagyüzemi szecskavágó kivételével még nem kapták meg. Pedig a bank megadta a fedezeti igazolást, a szövetkezet biztosította a megfelelő saját erőt is. Ha ilyen nemtörődöm módon kezelik az új termelőszövetkezetek gépellátását, akkor nehéz lesz a nagyüzemi mezőgzadaság megteremtése. Pedig Nógrádmarcalon a napokban most ez a legfőbb feladat. Nemsokára befejeződik két darab 50 férőhelyes szerfás növendékmar- ha-istálló téliesítése. Az egyik istállót teljesen saját erőből, a másikat pedig részben saját erőből építették. Ezenkívül készül a 10 vagonos ku- koricagóré és a 30 férőhelyes sertésfiaztató is. A százölkúti tanyán saját erőből felépítettek egy pásztorlakást és egy romos épületből átalakítottak egy juhhodályt, valamint készítettek egy nyári karámot. Szépen alakul, formálódik a szövetkezet majorja. Terv szerint folyik a jövedelmező növénytermelés kialakítása is. Az idén áprilisban 5,5 hold epret telepítettek, amely 10 ezer forintot jövedelmezett. Az idén telepített epret 10 kh-ra egészítik ki. S emellett telepítenek 10 kh málnát is. A kezdeti nehézségekkel küzdő Aranykalász Termelő- szövetkezet az idei gazdasági év tapasztalatait figyelembe véve indul a következő gazdasági év munkáira. A szövetkezeti gazdák szorgalma a vezetés szakszerűsége és erélyessége a biztosíték arra, hogy a jövő gazdasági év már jobb lesz, mint az idei, a nógrádmarcali szövetkezeti gazdák nyugodtan felvehetik a versenyt a járás többi termelőszövetkezetével és hisz- szük, hogy a versenyben nem maradnának alul. (Vége.) Kata János feladatnák tekintették a munkaszervezeti egységek létrehozását. Cseh Adolf, a szécsényi járás mezőgazdasági osztályának vezetője javasolta — s ezzel teljes mértékben egyet értünk —, hogy a brigádokat, a munkacsapatokat felelőssé kell tenni egy-egy terület megmunkálásáért. S ha ez megtörtént, a brigádokon, a munkacsapatokon belül helyes felosztani a területei egyénekre, akik aztán ezen a területen becsületesen dolgoznak, s felelősek a terméshozamok fokozatos emeléséért is. Ha ez megvalósul, lehetőségük nyílik a szövetkezet vezetőinek, az elnöknek, a mezőgazdásznak az irányítás, az ellenőrzés módszereinek tökéletesítésére, arra, hogy ne csak a mát lássák maguk előtt, hanem a reális lehetőségeket figyelembe véve biztosan tervezzék a holnapot, a következő éveket is. 'Természetesen a jövedel- mezőség állandó fokozása végső soron azokon múlik, akikért mindez történik: a szövetkezeti gazdákon. A termelőszövetkezet vezetősége akkor dolgozik helyesen, ha az irányításnak olyan módszerét alakítja ki, hogy a szövetkezeti tagok érzik, nem alkalmazottjai, hanem gazdái a szövetkezetnek, véleményükre, a korábbi években szerzett tapasztalataikra számítanak. S ha a szövetkezeti demokrácia betartása, a tagok véleményének figyelembe vétele mellett megfelelő anyagi ösztönzést is megvalósítottak a szövetkezetben, az eredmény nem marad el. Az idei premizálási rendszert vizsgálgatva azonban — s ebben az ankét valamennyi résztvevője megegyezett — megállapítható, ez nem ösztönözte a szövetkezeti gazdákat arra, hogy minden erejükkel a terméshozamok állandó növelésén fáradozzanak. Az anyagi érdekeltség növelésével végső soron az a cél, hogy termelőszövetkezeteinkben növekedjék a termelés, az állattenyésztés és a növénytermesztés bevétele, ily módon többet fordíthassanak a termelés további bővítésére. A szövetkezeti gazdáknak érizniök kell, hogy a közösség érdekében végzett erőfeszítéseik mindannyiuk érdeke, és saját magukat károsítják meg, ha pillanatnyi, önző érdekeiknek engednek. Véleményünk szerint azokban a termelőszövetkezetekben oldották meg helyesen a premizálást, — ezt a módszert helyes a jövőben is követni —, ahol a betervezett termésátlagon felüli termés 25—50 százalékát kapták meg prémiumként a tagok, mert lelkiismeretesen végzett munkájukkal hozzájárultak az átlagtermések növeléséhez, a termelőszövetkezet jövedelmének fokozásához. \7égezetül nem árt szólni ™ arról a kérdésről sem, amelytől igen sok függ a terméshozamok növelését illetően: a szakemberképzésről. Tóth István, a Balassagyarmati Mezőgazdasági Szakiskola igazgatója szólt e kérdés fontosságáról, mert ha e téren nem tudunk rövid idő alatt előbbre jutni, nem oldjuk meg megnyugtató módon a jövedelmezőség növelését sem termelőszövetkezeteinkben. Állami gazdaságaink már tettek lépéseket e téren, termelőszövetkezeteink között azonban csak elvétve akad olyan, ahonnan fiatalokat küldtek ösztöndíjjal tanulni, hogy azok visz- szatérve, otthon hasznosítsák tudásukat. Pedig ez mindenképpen megéri az áldozatot, hiszen az iskoláról visszakerült fiatalok éppen a jövedelem növelése érdekében fejtenek ki áldásos tevékenységet a termelőszövetkezetekben.
