Nógrádi Népújság, 1960. október (16. évfolyam, 79-87. szám)

1960-10-29 / 87. szám

/ • 1 AZ MSZMP NÓGRAD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÄCS LAPJA ^r^wiaiil.nn lilllWW XVI. ÉVFOLYAM, 87. SZÁM. ARA: IM PILLÉI! _______1960. OKTÓBER 29. Mé g magasabb szinten! Életünk egyik igen fontos szakasza esik ezekre a napokra és az elkövetkezendő hetekre. Két hónap választ el bennünket a hároméves terv befejezésétől és ezzel együtt a második ötéves terv megindulásától. Eb­ből következően két, de igen egységes munkát kell megoldani: egyfelől biztosíta­ni a hároméves terv, illetve az ezévi ter­vek teljesítését minden vonatkozásban és mutatóban, másfelől felkészülni az 1961-65- ös tervidőszak feladatainak megoldására. Ami a hároméves terv célkitűzéseinek teljesítését illeti, bátran állíthatjuk, hogy az előzetes számítások szerint megyénk dolgozóinak nincs szégyenkezni valójuk, si­keresen teljesítették azokat a feladatokat, amelyeket ez a terv Nógrád megyére há­rított. Az éves operatív tervek teljesítésé­nek tanulsága szerint az ipar termelése mintegy 15—17 százalékkal, a termelékeny­ség mintegy 9—10 százalékkal növekedett. Különösen örvendetes, hogy a termelés nö­vekedése 50—55 százalékban a termelé­kenység és 45—50 százalékban a létszám növekedéséből származik. A hároméves tervidőszakra esik az ipar szerkezeti átala­kítása megyei tennivalóinak végrehajtása is. Különösen 1959 második felében alakultak ki számos gyárunkban azok a profilok, amelyek napjainkban már ugrásszerű emel­kedést biztosítanak. A mezőgazdaságban a termelés 10—12 százalékos növekedése szintén biztosított, kedvező az eltolódás a belterjesség felé. Ugyanakkor a mezőgaz­daság szocialista szektorának aránya ma már meghaladja a 70 százalékot. Az élet- színvonal országosan tervezett emelkedésé­nek túlteljesítése tükröződik megyénkben is. Jelenleg például mintegy 7—7,5 száza­lékkal magasabbak az átlagkeresetek, 26 százalékkal növekedett a kiskereskedelem forgalma, számos új kulturális intézmény szolgálja a népjólétet. A hároméves terv időszakában a párt helyes politikája, dolgozó népünk áldozatos munkája, a vezetők és a dolgozók között állandóan erősödő kapcsolat nyomán közelebb kerültünk a szocializmus alapjai­nak lerakásához, a szocialista építő munka ütemének meggyorsításához. A sikereik el­érésének másik és rendkívül döntő jelentőr ségű tényezője az a baráti segítség, amelyet a Szovjetunió és a többi népi demokratikus országok nyújtottak hazán,fcnak az ellenfor­radalom leverésében, országunk politikai, gazdasági és kulturális életének konszoli­dálásában és ezt a segítséget nap, mint nap érezzük megyénk életében is. A hároméves terv teljesítése, az ebben a tervidőszakban elért eredmények azon­ban csupán kiindulási pontot jelentenek egy újabb, még magasabb szint eléréséhez, amelyet elsősorban a második ötéves terv keretében valósítunk meg. Ahhoz, hogy sikerre vigyük e terv célkitűzéseit is, egy sor olyan problémát kell megoldani, le­küzdeni, amelyek kedvezőtlenül hátráltat­ják a gyorsabb ütemű fejlődést. Alapjaiban egészségesen fejlődő népgaz­daságunk további erősítése feltétlenül szükségessé teszi, hogy egész munkánk még magasabbszínvonalú, körültekintőbb legyen. Elsősorban arról kelil szólnunk, hogy az életszínvonal növekedését megfe­lelő mértékben kövesse a termelés, a ter­melékenység emelkedése, az önköltség csökkenése, a műszaki előrehaladás. A mezőgazdaság használja ki jobban le­hetőségeit, egyre több terméket, élelmiszert adjon az országnak. A megyénk fejleszté­sére fordított anyagi eszközök felhaszná­lása sem mindig a leggondosabb és cél­tudatosabb. Kétségtelen, hogy 1960-ban Nógrád megye beruházási tevékenysége rendkívül sokat javult. De még ma is meg­található a felületesség, a népgazdasági érdekek háttérbe szorítása, a jó együttmű­ködés hiánya, új létesítmények teljes ki­használásának elmaradása. A termelési, anyagi jellegű gondok mel­lett és azokkal együtt természetesen szá­mos olyan szemléletbeli dolog is jelentke­zik, amelyek leküzdése maga után vonja, hogy további akadályokat gördítsünk el a haladás útjából. Ha csak az olyan helyte­len szemléletekre utalunk, mint a népgaz­dasági, valamint az egyéni és vállalati ér­dekek mesterséges szétválasztása, szembe­állítása, vagy az újtól, a felelősségtől va­ló tartózkodás, félelem, a kapcsolat a dol­gozókkal, illetve az ezzel összefüggő prob­lémák, mind-mind helytelen szemléletből fakadnak. Elég csak arra utalni, hogy számos eset­ben a gazdasági mutatók laza megtervezé­se, a beruházási igények indokolatlan nö­velése nem szorgalmas, előrelátó munkát eredményezett, hanem az elbizakodottság­hoz, a megnyugváshoz vezetett. Az ilyen légkörben pedig feltétlenül csökken a poli­tikai felelősségérzet, a párt és a kormány határozatainak végrehajtásában való kö­vetkezetesség és szenvedélyesség. Több ve­zetőnél feléledtek a régi, hibás gazdaság- politikai szemléletek, illetve megerősödtek azok maradványai. Ebből következőleg nem éltek megfelelően a kapott és egyre nö­vekvő önállósággal, nem elemezték tudo­mányosan vállalatuk, üzemük életét, fej­lődését, elmaradtak az élettől, a dolgozók alkotó lendületétől. Számtalan példa igazolja ennek valódi­ságát. Többek között például még ma sem sikerült legyőzni a mennyiségi szemléletet. Megyénkben például mindössze csak két üzem tett vállalást a termelékenység növe­lésére, vagy egyéb gazdaságossági mutatók kedvezőbb kialakítására, a többi a mennyi­ségi terv túlteljesítését helyezte indokolat­lanul előtérbe. Nem tűrhető tovább az a helyzet sem, ahogyan a létszámgazdálko­dás folyik. A II. negyedévben például me­gyénk iparában a létszám a tervezettnél és a tavalyi tényszámnál is magasabb volt. Ennek káros hatása pedig nyilvánva­ló és a tanulságok levonását feltétlenül meg kell tennie minden gazdasági vezető­nek. Állandóan vissza és visszatérő prob­léma a munkafegyelem helyzete. Már egy éve szóvátették illetékes szervek, hogy megyénk a legrosszabbak között van az egész országban. Változás azonban azóta sincs. Egy sor bányaüzemünknél a munkaidő­nek alig 50—60 százalékát töltik produk­tív munkával, számos gyárban a gépek a műszak vége előtt már egy órával nem dolgoznak. Különösein rossz a munkaidő ki­használása az építőiparban. Ehhez a kér­déshez kapcsolódik, hogy ebben az évben a táppénzes létszámból eredően annyi ér­ték esik ki a termelésből, mint amennyi a Vasötvözetgyár egy évi termelési értéke. Ugyanakkor állandóan növekedik a baleset miatt kiesett munkanapok száma, nő a balesetek súlyossága, a halálos balesetek száma. Külön szóvá kell tegyük a munkanor­mák helyzetét. Gazadsági vezetőink nem éltek azokkal a lehetőségekkel, amelyeket erre vonatkozólag a kormány számukra biz- tosítoitt. A számos helyen elavult, laza nor­mák következménye, hogy a rendelkezésre ál­ló kapacitás mögött elmarad a termelés nö­vekedése, a gépek nincsenek kihasználva, a gyártási összidö-szükségletet nem mérik fel tudományosan, műszakilag megalapo­zottan és a technológiai fegyelem is elma­radott. Ezekből a tényekből következnek a konk­rét feladatok is. Mindenekelőtt biztosítani kell a termelékenység gyors emelését, ahol szükséges a mennyiségi tervek túltelj síté- sét, a fegyelem mindenirányú szilárdítását, a gondos, takarékos anyaggazdálkodást és a munkaverseny céltudatos irányítását a minden üzemben sajátos és legfontosabb feladatok megoldására. Ezzel egyidejűleg el kell végezni a felkészülést, a folyamatos átmenetet 1961-re. Biztosítani kell a helyes műszaki intézkedési tervek elkészítését, az egészséges fejlődést elősegítő munkanor­mák kialakítását, a megalapozott beruházá­si tevékenységet, a lehetőségek reális fel­mérését, kidolgozását. Az előttünk álló feladatok végrehajtásá­nak elsőrendű követelménye a vezetés színvonalának állandó emelése. Minden gazdasági és műszaki vezető világosan lás­sa: elsőrendű politikai kérdések ezek a tennivalók, amelyek magasabb felelősség- érzetet, fegyelmet követelnek. Ebben a munkában — csakúgy; mint eddig — a legteljesebb mértékben támaszkodhatnak a dolgozókra. Sőt csak akkor vihetik sikerre ezeket a tennivalókat, ha biztosítják a legszélesebb körű társadalmi ellenőrzést, meghallgatják és hasznosítják a munkások javaslatait, véleményét. Vezetőink túlnyo­mó többsége a hároméves terv időszakában megállta a helyét, igyekeztek elismerésre méltó munkát végezni. Az új, nagyobb feladatok azonban megkövetelik, hogy ne maradjanak el a tömegektől, vegyék fi­gyelembe a dolgozók megnövekedett ön­tudatát, teljes hűséggel szolgálják a párt politikáját, amely kifejezi a dolgozó nép kívánságát, akaratát. Azok a nagyszerű eredmények, amelyek a hároméves tervet jelzik, biztos alapot nyújtanak ahhoz, hogy még magasabb szinten induljanak neki a hazánk, népünk további felvirágoztatását szolgáló második ötéves tervnek. Nagy méreteket ölt a baromfitenyésztés a pásztói járás termelőszövetkezeteinél 3000 FÉRŐHELYES CSIBENEVELŐT ÉPÍTENEK ECSEGEN A pásztói járás termelőszö- szövetkezeteiben már az idén is sokat fejlődött az állatte­nyésztés, s a tervük az, hogy a továbbiakban is nagy gon­dot fordítanak a jól jövedel­mező üzemágra. S ahogy a jelek mutatják, a baromfite­nyésztés is erőteljesen fejlő­désnek indul. Az ecsegi Bé­ke Termelőszövetkezetben a következő esztendőben egy 3000 férőhelyes csi­benevelőt építenek, mert azt tervezik, hogy hoz­zálátnak a baromfitenyésztés­hez, hisz nem egy termelő- szövetkezet példája bizonyít­ja, hogy a szakszerű, gondos baromfitartás igen jó jöve­delmet jelent a termelőszö­vetkezetnek. A csécsei Madách és Hé- halomban az Üj Élet Ter­melőszövetkezet 500—500 fé­rőhelyes baromfiól létesítését tervezi a következő eszten­dőben. Céljuk ugyanaz, mint az ecsegi szövetkezeti gazdáknak: a baromíitartás- sal is növelni a termelőszö­vetkezeti gazdák jövedelmét. Ugyancsak ilyen gondo­lat foglalkoztatja a kis- bágyoni Petőfi és a szarvasgedei Haladás Termelőszövetkezetet is. mert itt is megragadnak minden alkalmat, hogy to­vább növeljék a nagyüzemi gazdaság, a termelőszövetke­zet jövedelmezőségét. De a fent említett termelőszövet­kezeteken kívül a járás több termelőszövetkezete — jó­részt olyanok, amelyek ed­dig nem foglalkoztak barom­fitartással — tervezik, hogy már a következő évben meg­kezdik, s a továbbiakban egyre nagyobb mértéket ölt a baromfitenyésztés. Eddig ugyanis kevés volt azon ter­melőszövetkezetek száma a járásban, amelyek az állatte­nyésztés egyéb ágainak fej­lesztése mellett baromfite­nyésztéssel is foglalkoztak. A számítások szerint A rétsági járásban a ked­vezőtlen időjárás, valamint a munka szervezettlensége kö­vetkeztében a termelőszövet­kezetek megkéstek a kenyér- gabona vetésével. A tolmá- csi Szabadság Termelőszövet­kezetben a két vetőgép mun­kája mellett is mintegy tíz nap szükséges ahhoz, hogy végezzenek a kenyérgabona vetésével. A romhányi II. Rákóczi Termelőszövetkezet­ben ugyancsak szükség van még néhány napra, hogy vé­Tanácskozott a napokban a Magyar Hidrológiai Tár­saság salgótarjáni helyi cso­portja. A tanácskozáson megbeszélték a műszaki szakemberekből álló csoport tagjai Salgótarján legfonto­sabb vízügyi problémáinak megoldását. A csoport tagjai társadalmi munkában készítenek terveket újabb víznyerőhelyek, a következő években 13 200 férőhely biztosítja a járásban a baromfite­nyésztés megindítását, illetve továbbfejlesztését, még az idén a járás termelő- szövetkezeteiben 4270-et tesz ki a baromfi törzsállomány. gezzenek a vetéssel. A járás termelőszövetkeze­ti elnökei a hét közepén rö­vid . megbeszélésre jöttek ösz- sze, ahol megszabták azokat a legfontosabb feladatokat, amelyek szükségesek a ve­tési munkálatok meggyorsítá­sa érdekében. Az egyik leg­fontosabb problémaként me­rült ’ fel a kukorica szerve­zett, gyors betakarítása, hi­szen jónéhány termelőszövet­kezetben a kenyérgabonát ku­korica után vetik. tárolómedencék fejlesz­tésére és létesítésére, va­lamint a szennyvizek levezetésére, a halállományt veszélyeztető kátrányos fenol tartalmú vi­zek elvezetésére. A helyi hidrológiai csoport elhatározta, hogy november 31-ig összegyűjtik a legfonto­sabb adatokat és elképzelé­seket a fent említett felada­tok megoldása érdekében. Salgótarján vízügyi problémáinak megoldásán dolgozik a helyi hidrológiai csoport Meggyorsítják a vetési munkák ütemét a rétsági járásban Közérdekű javaslattételek a tanácsok állandó bizottságainak tevékenységében A III. negyedévben a taná­csok állandó bizottságai is­mét jelentősen hozzájárultak a dolgozók közügyeinek inté­zéséhez. A negyedévben mint­egy 776 esetben tartottak kö­zös megbeszélést és ezeken az üléseken közérdekű javas­latokat 153 esetben tettek. Ezek mellett 224 esetben vet­tek részt különböző intézmé­nyeknél vizsgálatokban. Igen jelentős az a tevékenység, amelyet a megyei állandó bi­zottságok a szeptember 30-i me­gyei tanácsülés előkészítésé­vel kapcsolatban végeztek. A tanácsülés a termelőszövetke­zetek politikai és gazdasági helyzetéről, valamint, a to­vábbi feladatairól tárgyalt. Az áílnadó bizottságok ez­zel kapcsolatban megvizs­gáltak több termelőszö­vetkezetet gazdasági, pénzügyi, egészségügyi tekintetben. Kiterjedt a vizsgálat a köz­ségi tanácsok és termelőszö- vetketezek kapcsolatára. A mezőgazdasági állandó bízott-1 ság közvetlen szakfeladatokat vizsgált, mint például a nö­vényápolás, terménybetakarí­tás, az egészségügyi állandó bizottság, tsz-tagok egészség- ügyi és szociális helyzetét. Megállapítható, hogy a ter­melőszövetkezetek szívesen vették az állandó bizottságok vizsgálatait és több helyütt kérték a gyakoribb látoga­tást. Jó volt a városi állandó bizottságok tevékenysége 13. Balassagyarmaton a műveltV dési állandó bizottság 12 esetben tartott vizsgálatot, amelyben többek között megvizsgálták a politech­nikai oktatás előfeltételeit, bekapcsolódtak az iskolai reform irányelveiből adó­dó helyi feladatok meg­oldásának elősegítésébe. Emellett igen hasznos volt a kereskedelmi állandó bi­zottság tevékenysége is, amely a város lakosságának áruel­látását vizsgálta. Salgótar­jánban az állandó bizottsá­gok munkája abban tűnt ki, hogy mind műszaki, mind egyéb más területen nagy segítséget adtak a város 15 éves távlati fejlesztési ter­vének kidolgozásához. A járási állandó bizottsá­gok tevékenysége közül ki­emelkedik a rétsági járási tanács mezőgazdasági állandó bizottsága, amely legutóbb a termelőszövet­kezetek társadalmi tulaj­don védelmével foglal­kozott. Megállapítható, hogy az ál­landó bizottságok a III. ne­gyedévben is ’ értek el ered­ményeket, ezek mellett azon­ban kifogásolható, hogy a községi állandó " bizottságok munkája megrekedt. ÓVODÁBAN Anyuka, apuka munkába ment. Annyi baj legyen. A leendő anyukák máris „kismamát játszanak". A daj- kálásban nincsen hiány, sőt még mesét is tudnak mon­dani a gyönyörűszép nagyba báknak. Elkészült a finom ebéd. Előbb persze gondosan kezet mos­nak, aztán szép, egyenes tartással, fegyelmezetten kana­lazzák a húsleveskét. Övónéni szívesen oszt másod­szor is a játákban kifáradt, jóétvágyú embsrkékntk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom