Nógrádi Népújság, 1960. október (16. évfolyam, 79-87. szám)
1960-10-22 / 85. szám
4 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1960. október 22. Alkotó vitában • • üzemekben, az iskola műhelyeiben. Legtöbbjüknél igen nagy az érdeklődés a pedagógiai munka iránt. Már most lehetőséget kell nyújtanunk ahhoz, hogy az iskola nevelési tárgyú értekezletein, ankét] ain résztvehessendk, javaslataikkal segítsék a pedagógiai munkát és ők is bővítsék a neveléshez szükséges módszereiket, ismereteiket. A szülök között végzendő pedagógiai propagandamunka számára jó lehetőséget biztosít a szülők iskolája és a nyilvános tanítási nap. Ezeknek programját és módszereit is most, a viták alkalmából tanulmányozni kell, és vitatni, hiszen ki tud ehhez leghasznosabb tanácsot adni, mint maga a pedagógus. Az élettel való jobb kapcsolat valamennyi pedagógus számára nélkülözhetetlenné teszi az iskolán kívüli munkát. Ennek arányos elosztása fontos feladata minden tantestületnek. És most az irányelvek vitáján, ha erről vitatkozunk, akkor mi az oktatási rendszerünk továbbfejlesztését jól szolgáljuk. A másik igen fontos kérdés a tanulók túlterhelésének megszüntetése. Ennek érdekében a vita során megvizsgálhatjuk minden iskolában, hogy egyes nevelők részéről nem áll-e fenn túlzott szaktárgyi követelmény? Nincs-e túlzott mennyiségű házifeladat? S ami oly sok nevelő figyelmét elkerüli, vizsgáljuk meg a tanulók szákköri és iskolán kívüli elfoglaltságát. A szakköri vezetőknek, úttörő vezetőknek, osztályfőnököknek és igazgatóknak közösen kell a problémát meg- vizsgálniok és szigorúan betartani az utasításokat. Az egyik iskolánál a megyében kiderült, hogy több tanuló — amellett, hogy két szakkörnek is tagja —, részt vesz a MÁTYÁS LEVENTE: r* Invokáció Szállj, fehér madár! szárnyad lengesse meg a fák kövér leveleit; kacagó, jó mezők kalászán pihenjen meg röptöd! A levegőt rezgesse meg szárnyaid csapása; legyen végtelen tengeren fodrot idéző lehelet; lássanak meg hosszú kémények sűrűn kiáramló füstjén keresztül; hangod hallják meg gépek ütemes kattogása közben; tudják meg, hogy szállnod kell! Rettegés népének összecsomósodott vagy, hisz’ az ember, ha barna, fehér vagy sárga képben áll előtted, keserű verejték, fojtó vér ül arcán Van Gogh elhervadt napraforgójától, Akropolisz romján áthatolva, Kamcsatka tűzhányója felett, a Rio Negróig szállj fehér madár! Téged akarnak zörgő papírok, éhes vásznak, borzolt idegek felzaklatta húrok; várnak hű szeretők szétszakított napjai; adj nekik erőt forradáshoz! Add, hogy szárnyaid lengette lég gyógyító írként hatoljon megrendült agyakba, s az alkonyatok mélázó nyugalma ne vízióként tűnjék kiszáradni induló szemek előtt! Szállj, fehér madár! Adj erőt milliók kezének, kik odúkba búvá vájnak kincseket, és kormot hordanak zsebükben; adj védtelen egy embernek nagy kalapácsot, mik szívet és kart kovácsolnak. Mert magad is látod: a Kongó kicsapott, s Afrika bosszúálló hőjét lágy kertté varázsolja; látod te is: érted rohannak tűzbe, tengerbe, eszeveszett csövek öldöklő förgetegébe milliók; látod. Látnod kell! Téged vár a világ! % Mindörökké békében... Népdalokat gyűjtenek a magyarnándori fiatalok A Magyarnándori Állami Gazdaság KISZ-szervezetének 30 tagú vegyes énekkara, amely a Salgótarjáni Dalostalálkozón is nagy taps közepette mutatkozott be, nemrégén a Rádió műsorában lépett fel. Magyarnándorban ugyanis nagy hagyományai vannak a népművészetnek. Több szép dal maradt hátra, amelynek nyilvános bemutatása a magyarnándori fiatalokat illeti. S a magyarnánsportköri munkában, énekkarban és jár zeneiskolába is. Így bizony a számukra oly fontos és a közösségi nevelés szempontjából nélkülözhetetlen úttörő munkára már nem marad idejük. Meg kell ezt vitatni, hogy mit tegyünk ennek megszüntetéséért. Most van az ideje alaposan beszélni arról, hogy pedagógusaink a tanítási órákat megfelelően használják-e ki. Ugyanis ezen a téren nem egyszer hangzottak el panaszok arra vonatkozóan, hogy az anyag ismertetéséhez, visz- szakérdezéséhez 45 perc kevés. Ha most megvitatjuk, hogy vég ered menyben a pedagógusnak, akinek 45 perc nem elég, annak a 70 perc sem lesz elég, előre tudunk haladni ennek a problémának a leküzdésére. Nagyon sok pedagógus elmondja, hogy ha minden percet kihasználnak, akkor elég a 45 perc az anyag átadásához és visszakérdezéséhez. Természetesen a jobb nautikához elképzelhetetlen az önképzés. A tanítási órák jó előkészítése, szemléletessé tétele és enél- kül bizony nem fogunk eredményeket elérni. Nem ismeretlenek a fenti kérdések egyetlen nevelő számára sem. De nem szükségtelen felhívni a figyelmet az irányelvekből adódó olyan problémákra, amelyeknek megoldásához máris hozzáláthatunk. Ha valamikor, akkor most nagy szükség van az alkotó vitákra, a tapasztalatok kicserélésére, hiszen a munka dolgozó népünk életének megváltoztatását segíti elő, elősegíti az emberek gondolkodásának helyes kifejlődését és ezzel a pedagógus hazáját, népét szolgálja. Ennél nem lehet szebb feladat a pedagógus számára. Fenyvesi József dóri KISZ-fiatalok ezalka- lommal nagy sikerrel mutatkoztak be az éter hullámain keresztül is. A 30 tagú vegyes .énekkar újabb népdalgyűjtéshez kezdett, hogy egy csokorra való összegyűjtése után felkészüljön egy újabb bemutatkozásra, s ezzel ápolják és megismertessék a magyarnándori hagyományos népművészet szépségeit. Tovább nő a szerződéses zöldségfélék vetésterülete A dolgozók széles tömegeinek vitája után a tantestületekben, a pedagógusok körében folyik az oktatási rendszerünk továbbfejlesztésének irányelveiről szóló vita. Végeredményben az irányelvek vitái most ott folynak, ahol az irányelvekben meghatározott feladatok oroszlánrészét kell majd megvalósítani. A társadalom oktatási rendszerünk továbbfejlesztésében rendkívül sokat vár a pedagógusoktól. És mondjuk meg, joggal várja. Amikor a pedagógusaink vitatják az oktatási rendszerünk továbbfejlesztésének irányelveit, azzal a büszke tudattal vitatkozhatnak, hogy a felszabadulás óta eltelt időben már olyan feladatokat hajtottak végre, amelyet a magyar nép történetében még soha nem tapasztaltak népünk nevelésénél, műveltségi színvonalának emelésénél. Nincs tehát arról szó, hogy most azt kéne vitatni: változtassuk meg oktatási rendszerünket. Erről nincs szó, de arról szó van, hogy oktatási rendszerünket tovább kell fejleszteni, mert nekünk, akik a szocializmust építjük, olyan embereket kell nevelnünk, akik a szocializmusban otthonosan, céltudatosan, magabiztosan élnek, dolgoznak. Ebben a (munkában a szülők, de egész társadalmunk a pedagógusoktól nagyon sokat vár. S nem is lehet megtisz- telőbb feladat egy igazi pedagógus számára, mint élvezni ezt a bizalmat, dolgozni azért, hogy eltűnjön a múltnak utolsó nyoma is. A viták már folynak. Községenként más-más oldalról vitatják pedagógusaink az irányelvet. A tapasztalat azonban azt mutatja, bármilyen oldalról is közelítenek az irányelvhez, mindenütt azonos a cél: az ifjú nemzedék nevelésének javítása. Ezek mellett azonban meg kell jegyezni, hogy a viták akkor fogják a munkát elő« segíteni, ha arra minden nevelő megfelelően felkészül. Alaposan kell ismerni az irányelvet. Mert ez hosszú időre megszabja feladatainkat és akkor lesz igazán eredményes a munkánk, ha a végrehajtáshoz azonnal hozzákezdünk. A Palotás községben megtartott vitán nem mondható el, hogy széles ismerettel rendelkeztek a pedagógusok az irányelveket illetően, mert ahelyett, hogy kibontakozott volna a holnap tennivalója, a pedagógusok anyagi helyzetének kérdésével merült ki minden. Ezt sem érdektelen vitatni, de hiszen pont a pedagógusok tudhatják legjobban, hogy kormányunk ezen már segített és nem zárta még le ezt az ügyet. Természetesen a népgazdaság kereteinek megfelelően és időben. Az irányelvek hosszú időre megszabják feladatainkat és akkor lesz eredményes, ha a végrehajtásán már most dolgozunk. Az már minden pedagógus előtt közismert, hogy milyen fontos a gyermek nevelésében a munkára nevelés. Az iskola és az élet kapcsolatának megteremtése érdekében vitatkoznunk kell azon, hogy minél több munkás-pedagógus találkozók legyenek. Szükséges, hogy az üzemek munkásai ismerjék az iskolát és a pedagógus is ismerje az üzemek életét. Sok üzemi munkás foglalkozik már gyermekekkel az „Elegáns, ízléses öltözködés!“ Készíttesse ruháit a Balassagyarmati Szabók KT Szövetkezetében. Férfi és női mértékutáni munkák! Hozott anyagból is vállalunk! VALÓDI ÉS MÜBÖR- kabÁtok ! VALAMINT MOTOROS BÖRÖLTÖZETEK KÉSZÍTÉSE! (543) GALCSIK JÁNOSEK a legboldogabb új lakástulajdonosnak számítanak a városban. Ez a munkáscsalád mostanáig szoba-konyhás lakásban szűkösködött, egyetlen szobában a mozgékony anya, a három műszakban dolgozó apa, az iskolás Anna és Piroska és öcsi a lépkedés tudományával most ismerkedő kis csöppség. Az új lakáskulcs azonban eleinte az öröm mellett anyagi gondokat is jelent. Három szobát szépen berendezni nem könnyű ott, ahol csak egy kereső van. A gyermekeké megtelt hamar apró holmijaikkal, itt tanulnak és alszanak a nagylányok. A nappaliban is megvan már a szép bútor, hálószobát is régen vettek. Csak hát annyi minden kell mégis, csillár, szép függöny, szőnyeg és ezernyi apróság. Emellett persze egy- öttagú családnak enni, öltözködni és apróbb kiadásokat fedezgetni. A kislányok iskolában vannak, amikor felkeressük Gal- csik mamát. A csendes szavú, takarékos munkásasszony éppen gombócokat formál a lágy, hófehér krumplistésztából, mellette a kisketrecben az élet ismeretlen oldalaival ismerkedik öcsi, a legkisebb Galcsik gyermek. Most éppen azon igyekszik, hogyan tudna kiesni ketrecéből. Mivel ez sehogy sem sikerül — hiszen a gondos anyuka elővigyázatosabb, fél szeme mindig a gyermeken van —, öcsi bánatában lehasal a ketrec aljába és fejecskéjét próbálja kidugni a rácson. Sokkal gömbölyűbb azonban annál, mintsem könnyen sikerülne az ilyen csibész ötlet. Az asszony közben azt sorolja, hogyan is lehet beosztani egyetlen fizetést. Csak lisztből 14 kiló kell egy hónapban, gyümölcs meg any- nyi fogy, hogy azt nem is lehet összeszámolni, szeretik a geyrmekek. Egészségesek is igazán, leszámítva azokat az elkerülhetetlen gyermekbetegségeket. Az apa kedvéért hetente kétszer húst is főz. Nem is olyan drága, sőt, határozottan kifizető dolog húst venni ilyen nagy családnak. ÖCSI, A KIS VASGYŰRÓ még egyelőre külön koszton él. Naponta neki is még kell a kétféle főzelék és persze mindig friss tejecske, kávé, kakaó. Míg Gálcsikné beszél, szemmel tartom a konyhát. Az ablak ragyog, tükörképében egy gondos háziasszony friss kezenyomáyal. A heverő alól kikandikál a kislányok piros kord szegedi papucsa. Az éléskamra tömve befőttel, lekvárral. A takarékosság művésze még disznót is hizA gazdasági év végefelé időszerű a számvetés. Milyen eredméyeket hozott az elmúlt esztendő és a tapasztalatok milyen újabb teendőkre irányítják a figyelmet. Különösen vonatkozik ez a szerződéses termelésre, amely bátran mondhatjuk nemcsak a hazai fogyasztók, az ipar nyersanyagellátása szempontjából, hanem a népgazdaság deviza bevétele miatt is fontos terület. A földművesszövetkezeti rendszer már országszerte megkezdte a szerződések kötését. így megyénkben is megindult ez a munka. Az elmúlt gazdasági évben és az elkövetkezőben is a termelőszövetkezetekkel a MÉK, az egyéni gazdákkal pedig a földművesszövetkezetek állapodnak meg. lal. Mindezt egyetlen átlag- keresetből. — Mióta bérházba költöztünk — referál Gálcsikné — rokoni, ismerősi pártfogást kellett kémünk a hízócskánk- ra. Az a helyzet, hogy évközben, ami kell egy malacnak, fel sem vesszük. Viszont a téli hónapokban nagyot könnyít rajtunk. Ilyenkor kevesebb kell élelemre, köny- nyebben tudunk félretenni másra. Ilyenkor gyűjtünk nagyobb dolgokra. BESZÉLGETÉSÜNKET megzavarja a rádióegyetem közvetítése. Gálcsikné — úgy látom — sóvárgó szemmel kapcsolja ki a rádiót. Egyébként nem értenénk egymás szavát. Az asszonyka szükségesnek látja elmondani: — Tudja, három gyermektől nem könnyű elszakadni. Háromfelé húzzák a szoknyámat. így a rádió nekünk a színház, az iskola, szórakozásunk. Meg persze a könyv. Muszáj is tanulni, mert a gyermekeknek segíteni kell. És a mi VI. eleminkkel nem nagyon tudnánk. Nagyon sokat segít nekünk a rádió. Szól is egész nap, hiszen minden érdekel: a rádióegyetem, a színházközvetítés, a különböző előadások és — csillan fel a szeme — a zene, A szerződés mint ismeretes jelentős eredményekkel, előnyökkel jár a termelőre. A termelőszövetkezetek a tavalyihoz viszonyítva az idén is megkapják a vetőmag, a műtrágya, a növényvédőszer, a gépi szántás és a művelési előleg helyett a kamatátalány térítést. Az egyéni gazdák mindezeket a szerződéssel járó előnyöket természetben vehetik igénybe. Az elmúlt gazdasági, évben a zöldségféléknél a szerződéses termelést 3537 holdra terjesztették ki. Az idei tervek szerint ez a terület 5180 holdra nőtt. örvendetesen növekedett a termelőszövetkezetek érdeklődése a szerződéses növények iránt. Az összterület nagyrészét a közös gazdaságok kötötték le a tánczene, a népi muzsika, a könnyűzene ... egyszóval minden. Szavunkat félbeszakítja a férj, aki most ér haza. Moslékot vitt a Forgács utcába, a disznónak. így hordják hetente többször is az ételmaradékot. Most délután megy a gyárba, de holnap már éjszakás. Megnősült egy szaktársuk — magyarázza — és most felváltva helyettesítik. Jól választotta meg az időpontot a gyerek, — nevet huncutul a szeme —, most éppen éjszakás lenne. Első dolga a kézmosás és aztán a boldog háromszoros apa ölébe ülteti ficánkoló fiacskáját. Közben szeme simogató pillantással öleli át ebédet készítő feleségét. Felteszem — a heverőn levő meséskönyv adta az ötletet — a mesebeli három kívánság kérdést. Mintha várnák rég, megfontoltan felelik a választ: — Szeretnénk napközibe adni a gyermekeket... Aztán jó lenne egy mosógép, hiszen naponta kell mosni. És mindezek érdekében szép lenne míg csak élünk a békés, nyugodt boldpgság. ÉS MINDKETTEN a napilapot nézzük, a nagy címeket a Népszabadságban. Igaz, hogy ott leszerelésnek írják, de a szavak nem számítanak. Galcsikék három gyermekükkel szeretnének mindörökké békében élni. UJLAKY MÁRIA Megszűnik-e Pató Pál házatája? Mintha csak a versbeli Pató Pál úr portájára lépnénk be, úgy érzem magam, mikor a pásztói járási könyvtár düledezőfélben lévő helyiségébe lépek. Elriasztó külsejéről senki sem gondolná, hogy belül könyvek ezrei várják a szépre, hasznosra éhező fiatalokat és felnőtteket. Ha nem főútvonal mellett lenne, inkább egy elátkozott fogadónak gondolnám. Vajon mi az oka, hogy még- jelenleg is ebben az épületben székel a járás könyvtár központja és itt kapott nagyon szűk helyet a helyi kölcsönző szolgálat is? Több oka van ennek és ezek az okok hosszú évekre nyúlnak vissza. Nagyon rosszindulatú lennék, ha azt mondanám, hogy a lehetőségekkel, adottságokkal gazdálkodó vezetők nem tartják szükségesnek ennek a régi gondnak megoldását. Azonban, ha jól megvizsgálom e kérdést, a tanácsi szervek ennek ellenére mulasztást követtek el. A közöny, amely évek óta megnyilvánul e kulturális intézmény iránt, eredményként megszülte a repedezett falakat, a becsöpögő tetőzetet, tönkrement könyvek sokaságát. Annakidején szükségmegoldásnak mondták a könyvtár magánkézen levő házban való elhelyezését. A hibák forrása itt is kereshető. Köztudomású, milyen rendelkezések szabályozzák az ilyen épületek gondozását. A rendeleteknek és rendelkezéseknek nem használták ki a lehetőségeit és nem szorgalmazták az épület rendbehozását. Ha biztosítottak volna egy megfelelő épületet, vajon kellene-e rettegnie a könyvtár vezetőjének esős időben azért, hogy egy éjszaka hány könyv megy tönkre, mert a mennyezet olyan, mint a rosta. A könyvtár dolgozói kénytelenek a könyvhalmokat egyik helyről a másikra hurcolni, igyekeznek találni egy kevés száraz helyet és odahalmozzák védelem céljából a könyveket. Szólni kell arról is, hogy nem tudja betölteni funkcióját teljes egészében ez a könyvtár. A helyi olvasók többsége a fiatalságból kerül ki — bár szép számmal vannak felnőttek is —, azonban sokan azért nem járnak el a könyvtárba, mert megkívánják egy olvasóterem létét. Ez Pásztón nevetségesnek tűnik. Talán akadnak olyanok, akik e sorok olvasásakor azt mondják, hogy legközelebb már toronyórát kívánnak az emberek láncostól. Sajnálom ezeket, mert nem tudják felmérni a könyvtár szerepét, művelődési feladataink megoldásában. A sok nehézség ellenére is érdekes, de ez a könyvtár, munkáját ítélve, a második a megyében. Ez pedig a könyvtár lelkes, lelkiismeretes dolgozóinak köszönhető. Ha az ott dolgozó három ember nem tekintené egyik legbelsőbb ügyének az ottani munkát, az áldatlan állapotok ellensúlyozását, vajon betenné-e egyetlen ember a lábát abba az épületbe? A napokban hallottam a hírt, hogy talán még ebben az évben új épületet kap a könyvtár. Nem akartam hinni e hírnek, azonban illetékes személyek megerősítették ezt. Csupán annyi lenne ehhez hozzáfűzni valóm, hogy végre valahára talán megindulhat egy egészséges folyamat, amelynek a kezdete már adott és talán az új könyvtár melegágya lehet a művelődési munka sokoldalú kibontakozásának Pásztón. — pádár —
