Nógrádi Népújság, 1960. szeptember (16. évfolyam, 72-78. szám)
1960-09-07 / 72. szám
4 KOBRÁD! N1P0J1ÁS 1960. szeptember 7. A termelés pártellenőrsése fontos feladat a termelőszövetkezetben is Tereskei tapasztalatokból Sajáttervezésű ruhákats is gyárt a kézműipar A Salgótarjáni Kézműipari Vállalat nemcsak a tervteljesítésben ér el jó eredményeket, hanem az öntevékenységben is. Jelenti ez azt, hogy egyre merészebben, magabiztosabban nyúl a vállalat kollektívája a tervező munkához is. Alig néhány hónapja született meg a kézmű első „bébije”, egy valóságos bébiruha. A vállalatnál nyert tájékoztatás szerint egy hete már megkezdték a sajáttervezésű ruha szabási munkáit. Ebből a modellből 100 darabot készítenek még az év hátralévő részében. A tervező kollektíva nem ült babéraira az első eredmény után, s íme, megszületett a második bébi, amely szintén megnyerte az illetékesek tetszését, s amiből a IV. negyedévben már készítenek. A tervezők már a januári központi ruhabemutatóra is terveznek. Bakfis- ruhák tervezésére kaptak megbízást. Az eddigiek azt bizonyítják, hogy ez is sikeres lesz. Eltelt a nyári szünidő A tanév végeztével én is Dej- táron dolgoztam. Emlékezetes marad számomra ez a nyár, a közös munka, és a fáradhatatlan munkatársak. Nagyon jó volt itt dolgozni. Gyorsan teltek a napok, és elmúlt a vakáció. A fizikai munka mellett bőven jutott idő a szórakozásra is. Könyvtárunk van, állandó televízió és még sportolási lehetőség is. A könyvtárból főleg a kötelező olvasmányokat vettem ki. Ezekből már az új tanév tananyagával ismerkedtem. Teplánszki Ilona Ez már más élet... Szép nap volt az a vasárnap. A nyárutói napfény még melegen ragyogta be a házakat, az embereket, mindent. Sorra nyíltak az ablakok és a kapukon ünneplő ruhás emberek léptek ki az éledő utcára. Mindenkinek jó kedve volt. Ünnepeltek. Az ünnep hangulata átjárta az embereket. S ez az ünnep is, mint annyi más, nálunk nem kiméjt, hideg, hivatalos; mindenben érezni az érzelmek, az öröm hullámzását. Ügy hozzá tartozik mát az életünkhöz ez az öröm, mint a mindennapi életünkhöz a kenyér. Vizsgáltam az arcokat. Az élet szántását arcán viselő emberét, a bevásárló asszonyét, a játszó gyermekét. Kié ilyen, kié olyan. Azonban minden arcon ott ült a közös öröm, az élet öröme. A gondokat még ünnep idején sem tudjuk teljesen elfelejteni, de ilyenkor oly önfeledten hullunk a felhangzó dallamok ritmusába, oly messzire ragadja képzeletünket a zene, amely felfokozza az érzelmek hullámzását. Érezzük, hogy egy szorgalmasan dolgozó társadalomhoz tartozunk, kötöttségeink vannak; holnap munkába megyünk, te oda, én ide... Mindezt tudjuk, s mégis szányalunk valahová fel a magasba. ... Együtt az ünneplő tömeg és a halk zajongásba egyszerre csak belezúgott egy dallam, amely szinte belemarkolt az emberek leikébe és emlékeztetett. Felhangzott egy himnusz, a bányászok himnusza: „Szerencse fel, szerencse le, Ilyen a bányász élete __” Me gremegett a lélek és megjelentek lelki szemünk előtt a pislákoló bányászlámpák, hallottuk a főte recsegését: omlik a szén és felrikolt a gőzsíp, mert... „... Bányásznak halni szép halál.. S egyszerre csend lett Szinte elfeledtem, hogy körülöttem emberek állnak. Emlékező emberek. Gondolkodó emberek. Ez olyan csend volt, amely egy-egy esemény után hirtelen meglepi az embert és a korábbi benyomásokból pár pillanatig még nem ocsúdik fel. Fülemben még zúgtak a3 utolsó akkordok: „... Ilyen a bányász élete.” — Nem! A bányász élete más, — hasított belém az emlékezés. Minden ezt bizonyítja körülöttem. A neonfényes bányák, a gépek robajától hangos munkahelyek, az égre magasodó házak százai, a villanymozdony sípja mindez a mást jelenti. És még mennyi minden, ami ezt a mást jelenti. Csillesorok vonultak el lelki szemeim előtt, szénkombájnok vájják éles fogukat a fekete gyémántba és az ember, a bányász uralja a szelíd szörnyeket. És mégis hiányzik valami. Oly más ez az élet, gazdagabb, s még gazdagabb lesz, ha a lélek palléro- zottságára is nagyobb gondjuk lesz sokuknak. Az igény itt is jelentkezik. Ez a nehezebb munka. Az évszázados keservekben gyötrődő bányásznemzedék leszármazottai, a mostani apák még darabosak, nyersek. Azonban ezek a leszármazottak már igénylik, követelik gyermekeik számára a szépet, a nemeset. Az igények valósággá válnak és a tárnák népe is egyre pallérozottabb lesz. Pádár András 3acobi ncujijoperettje a ^Dénpié &zutkáz műsorán Ha a kezdet nehéz is, mindig és mindent az elején kell kezdeni. A tereskei Kossuth Termelőszövetkezet is most küszködik a kezdet ezernyi nehézségeivel, problémáival. A rétsági járás vezetőitől szerzett tájékoztatás alapján látogattam el a tereskei Kossuth Termelőszövetkezetbe, mivel erről a szövetkezetről olyan vélemény alakult ki, hogy itt kezd szépen kialakulni a termelőszövetkezeti élet és az erdmények is a legjobbak közé tartoznak a rétsági járásban. Az információ után személyesen is meggyőződhettem, hogy a tereskei termelőszövetkezet valóban nagyszerű eredményeket ért el az első gazdasági évben. Bár még az őszi betakarítás előtt állnak, de az aratás eredményeinek összegezésével már következtetni lehet az itt folyó munka sikeréről. A gazdasági eredményeikben valóban akad sok dicsérni való, de még nem súrolják a lehetőségek a felső határt. No és a kezdeti eredményeket maradandóvá is kell tenni, hogy egy termelő- szövetkezetről példásan lehessen beszélni. FONTOS FELADAT AZ eredmények megszi- LARDITASA Mint minden termelőszövetkezetben, itt is a pártszervezet lenne hivatva a termelőszövetkezet politikai és gazdasági megszilárdításának sokoldalú közreműködésével. A tereskei termelőszövetkezetben azonban még nincs önálló pártszervezet. A kezdeti lépéseket már megtették, hiszen a Központi Bizottság Útmutatása alapján az arra erdemesek közül már többet felvettek a pártba. Boskó Gusztáv, Tóth Károly, Mák- kai Gusztáv, Földi Ferencné es Petényi Sándorné is ebben az évben került a párt tagjai sorába. És most újabban már Boskó László termelőszövetkezeti tag is kérte felvételét a pártszervezettől, s minden bizonnyal hamarosan az ő felvételét is jóváhagyja a tagság. De ezzel az újabb tagfölvétellel is mindössze 12 termelőszövetkezeti tag vallhatná magát a párthoz tartozónak. És ha ehhez hozzátesszük, hogy a termelőszövetkezetnek kétszázon felüli létszáma van, akkor már érzékelhetjük, hogy egy ilyen 12 főből álló termelőszövetkezeti párttagság milyen nagy feladat előtt áll. A párttagságnak ugyanis azon túlmenően, hogy feladata irányítani a termelőszövetkezet politikai hangulatát, tájékoztatnia kell a tagságot a legfontosabb politikai eseményekről, a termelőszövetkezeteket érintő párt- és kormányhatározatokról, a párttagok segítségével, példamutatásával el kell érni, hogy ezek a párt- és kormányhatározatok meg is valósuljanak. Mindezeken túl azonban meg kell valósítani a termelés pártellenőrzését is. A párttagok olyan szervezett alakulatára van tehát szükség, amely képes összeegyeztetni a lehetőséget és a szükségletet, az egyéni érdeket a közösségi érdekkel, a közösségi érdeket a nemzetgazdasági érdekkel. SEGÍTŐ szandekü próbálkozások A tereskei termelőszövetkezetben azonban ezt még szervezett formában nem tudják megvalósítani. Egyes párttagok ugvan szorgalmaznák a termelés pártellenőrzését. Az alulról jövő jelzések alapján szeretnék összhangba hozni a termelőszövetkezeti tagság és a vezetés véleményét, azonban ez nem mindig sikerül. Makrai Gusztáv elvtárs próbálkozik egyengetni a termelőszövetkezeti tagság által kifogásolt dolgokat, de bármennyire jogosak is a termelőszövetkezeti tagságtól érkezett jelzések, a hibák egy- személyben történő tolmácsolása után az elnök a kifogásokat olyan szavak kíséretében veszi tudomásul, hogy: „Te Guszti öcsém, látom, te akarsz lenni az elnök.” Pedig Makrai Gusztáv elvtárstól távol *áll még annak a gondolata is, hogy elnöki funkcióra törekedjen. Kizárólag a párttagságból adódó feladatait teljesíti, amikor a termelőszövetkezet tagsága részéről felmerülő problémákat — és tegyük hozzá — jogos problémákat tolmácsolja. A HIBÁKRA FIGYELMEZTETNI KÖTELESSÉG Mert egy párttagnak igenis kötelessége megmondani és tudomására hozni a vezetésnek minden olyan problémát, amely a termelőszövetkezeti egységet veszélyezteti, kötelessége harcolni az ellen, ami a termelőszövetkezet gazdasági működésére káros lehet. Előfordult, hogy a termelőszövetkezet elnöke is, mezőgazdásza is más-más intézkedést adott ki. Az egyik azt mondta: arassunk! A másik, hogy: még ne arassunk! Az egyik, hogy: meg kell kezdeni a behordást! A másik, hogy: még nem lehet megkezdeni a behordást! Az elnök azt mondta: arasson mindenki, ahol akar! A mezőgazdász, hogy: mindenkinek egy csoportban kell aratnia, mert máskép szétfolyik az erő! Az ilyen és hasonló véleménykülönbségeket a tagság is észreveszi, s a vezetés ilyen határozatlansága kedvezőtlen hatással van rájuk. De kedvezőtlen annak a ténye is, hogy egy-egy ilyen eldöntetlen vita végett értékes órák százai eshetnek ki a termelésből. Az ilyen dolgok tehát amellett, hogy okot szolgáltatnak a termelőszövetkezeti tagság egységéFiatal tanítónőkkel beszélgetni kedves és kellemes dolog, s most a tanítási év első napjaiban időszerű is, mert az ünnepélyes tanévnyitók után komoly munka indul, s nem mindegy az, hogy fiatal nevelőink hogyan végzik feladatukat, vizsgák idején maguk is hogyan adnak majd számot a munkáról, a szorgalomról. Ha van még ilyen értékelési tárgy a bizonyítványokban, ebben az évben minden tanító kis füzetébe azt szeretné beírni: szorgalomból kiváló. Mert rengeteg szorgalom és türelem kell ahhoz, hogy az apró emberpalántákat betűre nevelhessük. Az A, a B, a C rejtelmes krix-kraxai nehezen érthetők, a pedagógus sok türelmére van szükség. Sok nevelő éppen arra hivatkozik, hogy Makarenko is pofoncsapta a tanítványát, ám Maka- renkónak ez az emberi elgyengülése kivételes helyzetben rendkívül kivételes alkalom volt. Éppen erről volt szó két helyen is. Hasznoson és Jobbágyiban. hogy a jelen pedagógusai az új iskolaév kezdetén hogyan látják feladatukat, milyen értelmét tekintik a munkának? Hasznoson Berkó Borbálával beszélnek megbontására, a termelőszövetkezet részére gazda- sagilag is hátrányosak. A PARTONKIVÜLIEK is VEGYNEK RESZT AZ EL- LENÖRZÉSBEN Nos, az ilyen hibák megszüntetését nagyon jól lehet szolgálni a pártellenőrzéssel. Annak természetesen a lehető legszélesebbkörűnek kell lennie. Helyes, ha bevonják ebbe az ellenőrzésbe a pár- tonkívüli termelőszövetkezeti tagokat is, mert a hibák fölszámolása, azok megszüntetése az egész termelőszövetkezeti tagság ügye. Mivel azonban a termelőszövetkezetnek jelenleg nincs önálló pártszervezete, így bármenynyire szükséges is lenne, nem tűzhették még nalrendre a termelőszövetkezet elnökének beszámoltatását, nem tudták beszámoltatni eddig a munkák folyásáról a szakvezetést, a brgádok vezetőit sem. udig is, amíg létszámban elérik azt, hogy önálló pártszervezetet alakítsanak, helyes lenne, ha a meglévő termelőszövetkezeti párttagokból pártcsoportot, vagy pártcsoportokat alakitanának és ezeknek a pártcsoportoknak ülésén találnák meg a hivatalos fórumát a beszámoltatásnak, a termelőszövetkezetben felmerült problémák megvitatásának. Mert egy ilyen nagylétszámú termelőszövetkezeti tagságnak sem, de a termelőszövetkezet egyetlen vezetőjének sem válik előnyére, ha a felismert hibákat burjánozni hagyják és nem tesznek lépéseket azonnal azok jóindulatú megszüntetésére. Ezeknek ismerete még föltétlenül hozzá tartozik az eredmények számbavételéhez. Mert egy ilyen nagy gazdasági egységben, mint a tereskei termelőszövetkezet, csak a dolgok tárgyilagos megítélésével lehet elérni tartós eredményeket. Orosz Béla Az Állami Déryné Színház megkezdte szezonját és ebben az esztendőben több újdonságot ígér az előadások látogatóinak. Szeptember 4 és 9-e között Karancslapujtőn, Homokterenyén, Kazáron, Szuhán, Nagy- bátonyban és Nemtiben az „Érdekházasság” című darab kerül közönség elé, ezt pedig szeptember 10-től 15-ig Rach- manov: „Viharos alkonyat” című színműve követi, amelynek Etesen, Somoskőújfaluban, Érsekvadkerten, Balassagyarmaton és a Petőfi bányatelepen lesznek előadásai. Különös érdeklődésre tarthat számot Jacobi: Leány vásár című nagyoperettje, amely A Nógrád megyei Moziúze- mi Vállalat 1960 évben is több kultúrotthonban lévő filmszínházat hozatott rendbe, tataroztatott. Most az elmúlt napokban pedig több mint százezer forint értékben a nagyoroszi, nógrádi, diósjenői, sziráki, mátraverebélyi, mátraszőllősi, kazári, kallói kultúrotthonokban működő filmszínházakannakidején világsikert aratott s amely szeptember 24- től október 6-ig szerepel a színház műsorán. A darab ez alatt számos helyen közönség elé kerül. Szórakozni tudunk a „Balatoni csetepaté”, a „Zsákutca”, „Fehér akác” előadásain, mert körülbelül ezek a darabok teszik az év műsorát, amelyeket a Déryné Színház a Nógrád megyei közönséggel ebben az esztendőben meg kíván ismertetni. nak biztosított függönyöket. A felsoroltakon kívül két állandó jellegű filmszínház is: a balassagyarmati és a kisterenyei filmszínház is új függönyöket kapott. A felsorolással a sort nem zárhatjuk le, mivel még tervbe van véve több filmszínház függönyökkel való ellátása. SZÉPET ÉS JÓT AKARNAK TANÍTANI gettünk. 0 már „öreg” tanítónő, mert 6. esztendeje neveli az apróságokat. A 24 éves tanító „nénike” a gyakorló évet Ecszgen kezdte, utána került Hasznosra s azt mondja: — Ha még egyszer kezdeném, akkor is tanító lennék. Ez pedig öntudatos kötelességvállalás a pálya mellett. Berkó Borbála a balassagyarmati tanítóképzőben végzett, s most az alsó tagozatban énekelni tanítja kis emberkéinket. Ebben az évben 37 emberke ismerkedik meg a kottával, a dalok szépségével a tanító „néni” okos irányításával. A jövő évben azonban községet cserél. Mátrake- resztesre megy. Ennek a cserének a gyermeki tudás érzi majd kárát, de sokkal mélyebben kellene belenézni egy ember életébe, mint egy riport engedi, hogy megkeressük a miértet, miért hagyja itt a községet? Azt azonban most is erősíti: — Jó munkát akarok végezni, „gyermekeimet” minden szépre megtanítani. Ez a célom, szándékom. Jobbágyiban is fiatal tanítónő kezdte meg az oktatást ebben az esztendőben, éppen a mostani iskolakezdés idején. A neve: Löffler Irén. Éveinek száma 18. Budapestről jött, érettségi vizsgával s majd csak ezután lesz hivatásos pedagógus, de minden készsége megvan, hogy az legyen, hogy jó nevelő legyen, — az iskola igazgatója legalább is így mondja. Löffler tanító „néni” életének a mosta- tani 18-ból sok szomorú és nehéz éve van. így beszél a dolgokról: — Apámat csak 16 éves koromban ismertem meg, itt él Salgótarjánban. Anyám nevelt addig, hogy elvégezhettem a közgazdasági érettségit. Van egy 14 éves húgom, anyám egy pesti üzemben dolgozik és ő is tanítónő szeretett volna lenni, de a nagypapa azt mondta, hogy a családunkban nem nevelünk kisasszonyt. Pedig nagyon jó tanuló volt. — így aztán, — mondja családja sorsát a kis tanítónéni, — anyám már 12 éves korában üoeggyárban dolgozott, cseléd volt s s még most is megy a gyári munka mellett takarítani, hogy engem segíthessen. Aztán magáról beszél a 18 éves tanítónő: — Én ezt a pályát nem foglalkozásnak, hanem hivatásnak tekintem, s azért jöttem ide, mert rokonaim is itt élnek, boldogan vagyok ebben a megyében. Szeretném a „gyermekeimet” minden szépre, jóra és hasznosra megtanítani s ha már anyám nem lehetett tanítónő, hát szeretném, hogy én legyek az, — és azt szeretném, hogy még több lehessek, mert a főiskola levelező tanfolyamán a tanárképzőbe felvételt kérek vagy magyar-történelem, vagy földrajz-biológia, vagy pedig magyar-orosz szakra. — Mivel tölti idejét egy pesti kislány — falun? — Táncolni eddig sem nagyon jártam, csak színházba és moziba. Itt, amióta megérkeztem, moziba mentem néhányszor és legkedvesebb szórakozásom a könyv, no meg a televízió. — Mik a további elgondolásai? — Említettem már: szeretném minél több szépre és jóra tanítani a kis embereket. Hogy szebb és jobb legyen az életük, mint az enyém volt... Az új iskolaév kezdetén fiatal pedagógusaink is teljes szívvel láttak munkához s az eredmények biztosan nem maradnak el. BARNA TIBOR Csinosodnak a kultúrotthonokban lévő filmszínházak Sorozás az Ipoly-partján Az őrhalmi és dejtárí fiatalokat színes ruhába öltözött leányok, fiatalasszonyok kísérték el a sorozásra Balassagyarmatra. Vidám nótaszóval vonultak végig a városon a kiegészítő parancsnokság tisztjeivel együtt, akik örömmel vették, hogy a fiatalok lelkesen, józanon, nem duhajkodva készülnek a katonai életre. Csupa vidám, mosolygó arc: az örhalmi fiatalok sorozásra mennek.
