Nógrádi Népújság, 1960. szeptember (16. évfolyam, 72-78. szám)

1960-09-07 / 72. szám

1960. szeptember 7.

■0SRAB1 MPtJJiA»

5

Tennivalók az új szövetkezetekben

Úgy pillanatra szeretnék “ visszatekinteni a múltra, termelőszövetkezeti mozgalmunk göröngyös útjára, amely 1956 előtt bizony próbára tette a vezetőket. Sok szövetkezeti vezető elhullt, vagy kimerült, de a legtöbbjük a harcokban megedződött. Az elmúlt években a párt és a kormány helyes politikája segítségével termelőszövetkezeti mozgalmunk előrelépett, felfrissült. Elmondhatjuk: olyan szükség van a jó szövetkezeti Vezetőkre, mint az éhezőnek egy falat kenyérre. Több szövetkezet alakult, a régiek pedig nagyra fejlődték.

A mi szövetkezetünkben, a dejfári József Attilában, a télen hétszeresére nőtt a gazdaság területe, a ‘tagság létszáma pedig megtízszereződött. Sokkal több dolga, nagyobb felelőssége van az elnöknek is. A kis szövetkezetben szemmel tudott ‘tartani mindernd. Most más a helyzet. A nagy szövetkezetben mindenhez értő brigádveze- töket kell nevelnünk, ami persze nem megy máról holnapra. Nálunk például öt növénytermesztési brigád

van. A ,jrégieket” és az „újakat” egyaránt bevontuk a vezetésbe. Az azóta eltelt pár hónap alatt eldőlt: ki a jó vezető. Azök a brigádvezetők, akik miint tanácstagok dolgoztak azelőtt, vagy pedig politikai iskolát, szemináriumot végeztek — már most is jobban megállják a helyüket, mint azok, akik nem képezték magukat kellőképpen sem politikailag, sem szakmailag.

Sok középparaszt lett vezetővé: elnökké, igazgatósági taggá, vagy brigádvezetővé az elmúlt időszakban. Ezeket még nem is olyan régen a maguk szűk mezsgyéje, kisgazdaságuk problémája érdekelte. Most, hogy a közösség ügyét szolgálják, a helyzet egyszer-egyszer úgy hozza, hogy szembe kerülnek volt középparaszti társaikkal. Az az egyik legfontosabb feladatunk, hogy ezeket az embereket neveljük, politikailag oktassuk és helytállásra buzdítsuk. Szükség van helytállásukra, mert az elnök nem képes arra, hogy helyettük a munkát elvégezze, a tennivalók ugyanis jócskán megnövekedtek. Ha

már mindenütt meglesznek a kiváló brigádvezetők, agro- nómusok, akik jól ismerik feladatukat, akkor biztos, hogy kevesebb dolga lesz az elnöknek.

A nagyüzmei gazdaságo- kát azért hoztuk létre, hogy tervgazdálkodást folytassunk, azt termeljünk, amire az országnak szüksége van. Csak így tud egészségesen fejlődni a népgazdaság. Különösen fontos, hogy minél több élelmet adjunk a városnak, köz- fogyasztásra. Gondoljunk csak arra, mit mondanak azok az ipari munkások, akik segítettek nekünk a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztésében, akik falura jöttek, hogy meggyőzzék a parasztokat a közös gazdálkodás helyességéről, ha nem adunk több árut, a közértben meg a hentesnél nem lesz elegendő hús, szalonna és virsli. Ezért nagyon fontos a sertéstenyésztés fejlesztése. Sajnos, van olyan termelőszövetkezet, ahol évek óta nem tenyésztenek egyetlen egy sertést se és ezt elnézték a megyei és járási szervek. Most már minden szövetkezet tudja, mennyi kocát kell tartania, hány sertést kell hízóba állítania.

Beszélni szeretnék még arról hogyan foglalkozzunk a szövetkezetben a nőkkel, a szövetkezeti útra tért parasztasszonyokkal, lányokkal. Nagy szerepük van, a közös gazdaságban ők, a nők végzik általában az egyik legnagyobb termelési munkát, a kapálást. Ha visszanézünk a

múlt évekre, míg termelő- szövetkezetünk kisebb volt, a nőkkel lehetett kollektíván, „bandában” is dolgozni. Most persze arra volt szükség, hogy a kapásterületet felbontsuk és kiosszuk részükre. Sok egyéni paraszt csak most lépett be a termelőszövetkezetbe és ezek így végzik el legszívesebben a nöVényápolást. Persze vannak olyan női tsz-tagok is, akik tíz év óta már összeszoktak, ezekkel munkacsapatban is lehet dolgozni. Ennek az előnye, hogy gyorsan olyan munkára is alkalmazhatjuk őket, ami az adott helyzetben a legsürgősebb. Szeretném minden szövetkezeti elnöknek a lelkére kötni: ne feledkezzünk meg az asszonyokról, vonjuk be őket a vezetőségbe, ellenőrző bizottságba és a fegyelmi bizottságba is. Voltak idők, amikor szövetkezetünkben komoly küzdelmet kellett indítani az iszákosság ellen és itt a határozatok meghozatalában, a nők álltak az élen.

/gondoljunk arra is,

^ hogy a dolgozó nőnek sok a munkája, nemcsak a mezőn dolgozik, de rendben tartja a családot, s a gyermeknevelés is az ő vállát nyomja. Hozzunk létre megfelelő óvodákat és napközi otthonokat, s ha ez sikerül, nyugodtabban dolgozhatnak asszonyaink is, s ez mind a családnak, mind a közösségnek hasznára lesz.

Tóth István

Dejtár, József Attila Tsz elnöke

Legfontosabb teendő a cséplés után

Bár az időjárás egy cseppet sem kedvez a mezőgazda- sági munkáknak, s a nyári zivatarok és záporok nem egyszer megzavarják a cséplőcsapat tagjait, a munka mégis folyik, s napról napra szaporodik azon községek száma, melyben a cséplés befejezést nyert. A legfontosabb feladat, hogy a cséplés befejeztével a traktorok a talajmunka azonnali elvégzéséhez kezdjenek. Igen nagy jelentősége van ennek, mert az esetben, ha a gépek átállítása sikeresen történik, a mélyszántások

túlnyomó részét a gépállomások augusztustól októberig el tudják végezni. Okulni kell a korábbi évek tapasztalatain, s ezzel akadályozzuk meg, hogy a mélyszántást a november, decemberi hónapokra húzzuk, amikor igen sok az esőzés, s ki vagyunk téve a korai lefagyásnak is.

Ez persze nemcsak a gépállomásokon múlik. S általában az a tapasztalat, ahol a tsz úgy szervezi a munkát, hogy a betakarítást előmozdítsa, ott az őszi munkák idejében befejeződnek.

Befej esés előtt a gazdasági év as erdőgazdaságnál

Még nyár van, az erdők haragos zöld színű lombbal csalogatják a hőség elől menekülő enyhe árnyat keresőket, de már érződik a völgyek mélyén, főleg kora reggel, hogy nem messze az észrevétlenül előlopakodó ősz. Az ősz kezdetével, amikor ezerszínű ruhát ölt az erdő, kezdődik az új év az erdőgazdaságok életében.

Nemsok idő, alig néhány hét van hátra az idei évből. A Cserhát kedves, romantikus erdőinek „gazdái” a Cserháti Állami Erdőgazdaság vezetői bizakodva várják az új évet. Nem csalódnak az ideiben sem, hiszen annyi szép emlék fűződik ehhez.

Esőben, sárban, fagyos téli szélben 21 fűrészgép zúgott a sűrű erdők mélyén megkönnyítve az emberek, a favágó emberek fáradtságos munkáját.

Igen, a gépesítés.* Valamikor arra a parasztemberre, aki nehezebb kezű volt azt mondták, menj az erdőre,

mert oda való vagy! Ma már megváltozott az élet itt is. Az erdő nem az ügyetlen emberek gyűjtőhelye ma

már.

Egyre több képzett favágót, erdei munkást igényel, s nem is akármilyen munkásokat.

Az emberek munkáját megkönnyítő gépek kezeléséhez érteni kell. A gépesítés terjedésével egyre több szakmunkásra van szükség. A favágók kezdik elsajátítani a fűrészgépek kezelését. Az idén 18-an mennek a sárvári motorfűrész tanfolyamra. Kell a gépekhez értő ember az erdőgazdaságnál is, mert az idén alakult erdőgazdasági gépállomás egyre több gépet kap. Jellemző a gépállomás kollektívájának tervszerű, jól szervezett munkájára, hogy a szállítógépek szállítási terveiket már a múlt hónapban teljesítették, pedig nem kis mennyiségű fát kellett elszállítani a tíznél kevesebb gépnek. Az éves terv a közelítő és szállító gépek részére 12 ezer köbméter fa elszállítását írja elő.

A szeptemberben végzett szállítások már terven felül történnek.

De nemcsak a szállítás terén volt az idén tervtúlteljesítés. A gazdaság dolgozói túlteljesítették a gépi termelési tervet is. A tíz csehszlovák és tizenegy szovjet fűrészgépnek idén 13 ezer köbméter fát kellett volna kitermelni a tervek szerint. A favágók megmutatták, hogy többre képesek. Hatezerötszáz köbméterrel teljesítették túl a tervet. Dicsérendő, szép munka volt. Elismerést érdemelnek a derék favágók és jól dolgozó erdészetek.

Az új ötéves tervben tovább növekednek dúslombú erdőink, s még könnyebb lesz az erdei emberek munkája is.

A jelenlegi 35—40 százalékos gépesítéssel szemben öt év múlva 60—70 százalékos lesz a gépesítés a termelésben. Lassan a múlté a rengeteg fáradtságot, verejtéket

igénylő favágó munka.

De az idei jó eredmények mellett mással is dicsekedhet az erdőgazdaság. A gazdaság vezetői, dolgozói közelebb kerültek a falu dolgozó népéhez. A zöldkalapos erdészek fáradtságot nem ismerve magyarázták a falu dolgozó parasztjainak a nagyüzemi gazdálkodás előnyeit. Az erdészek munkája nem volt hiábavaló. Azokban a községekben, ahol ők is dolgoznak, a dolgozó parasztok már az új úton járnak. A legtöbbet talán Cser- hátsurányban segítettek az erdőgazdaság kommunistái és pártonkívüli dolgozói. A szervezés befejezése után sem hagyták cserben a cser- hátsurányi termelőszövetkezeteket.

A gazdaság gépállomásán javítják a termelő- szövetkezetek gépeit, s ha kell, géppel is kisegítik az általuk patronált termelőszövetkezeteket. Joggal büszkék ilyenformán az erdőgazdaság vezetői, dolgozói az idei évre, hiszen nemcsak idei terveiket teljesítették túl, hanem eredményesen hozzájárultak a falu új arculatának kialakításához is. Az idei derék munka után bátrabban vállalhatják a jövő nagy feladatait s mire elérkezik ezer pompával a gyönyörű ősz, vidáman kezdhetik az új gazdasági évet.

Falusi képek

Megkezdődött a sarjú betakarítása termelőszövetkezeteinkben. Képünkön: a mátravere bélyi Máricus 15. Termelő- szövetkezet asszonyai láthatók takarmánygyűjtés közben.

Sikerül az első év

D,

E GYÖNYÖRŰ a hajnal, a kora reggel a hegyek között. A hűvös völgyek mélyén kis patakocskák csörgedeznek, s az augusztus végi rétek ritka ködfátyolba bur- kolódzva ásítoznak. A fűszálakon az éj folyamán leszállt harmatcseppek, mint drága gyöngyök csillognak-villognak a felkelő nap első sugaraiban. Az őszt sejtető völgyben szeszélyesen kanyarog az út Mátraszele felé. A völgyben elterülő földek, harmatos rétek, magasszárú kukoricák a mátraszelei Béke Termelő- szövetkezet tulajdona. Még nincs élet a mezőn, mert alig kelt fel a nap, s a harmattól úgy sem lehetne dolgozni a földeken.

Annál nagyobb a sürgésforgás a szövetkezet istállója körül, ahol egész szekértábor állomásozik. Készülnek a fo- gatosok. Közöttük Kazinczi P. József elnökhelyettes intézkedik.

— Nyolc kocsi hordani megy — s máris sorolja, kiknek a fogatai.

— Van még kint vagy száz csomó rozs és búza — mondja az elnökhelyettes.

— Nyolcvan sincs az — szói közbe az egyik gazda. S ezekután egy kis vita kerekedik, amelyből kitűnik, hogy ismeri itt a szövetkezet ügyeit még a legegyszerűbb tag is.

— Árpa is van még kint száz csomó — sorolja tovább Kazinczi P. József.

— Az megvan vagy százhúsz — hangzik az előbbi hang. Ezt a párbeszédet még augusztus 20-a előtt lestük el a szövetkezet központjában

reggel hat órakor. Ügy látszik a múlt évben alakult termelőszövetkezet gazdái kezdik megszokni a közös munkát.

— Belejön ebbe az ember — hallom az egyik gazdától.

— Ki irányítja a közös munkákat, ki osztja el a fogatokat? — kérdezem.

— A legtöbbször az elnök, meg én — hangzik a határozott válasz.

K,

“■KIS ZEBKÖNYV kerül elő az elnökhelyettes zsebéből, amelyből sok mindent megtudhat az ember, s ezek az adatok hitelesek, hiszen az elnökhelyettes egyúttal brigádvezető is, neki igazán ismerni kell, mi történik a mezőn, milyenek voltak a termésátlagok.

— Mire megjelenik az újságban ez a cikk, — mondja nevetve Kazinczi P. József —, addigra befejezzük a cséplést. Érdemes lenne megnézni a cséplőbrigádot. Csupa idős ember és mégis megy a munka. 192 kh gabona termését kell elcsépelniük. Ezek az idős emberek fáradságot nem ismerve dolgoztak, hogy időre végezzünk.

Ahogy végig jöttünk, a határ jó részén láthattuk, hogy nem kell szégyenkezniük a mátraszeleieknek a kapásnövényekkel sem, pedig az is több volt mint 50 hold. Az aki nem ismeri a termelőszövetkezetet és a mátraszélei határt, az kevesli ezeket a számokat. Pedig nem kevesek. Sok a hegy- és a bányaomlás ezen a vidéken. A föld mélye tele van lyukakkal. Ma itt omlik be a hegy oldala, holnap ott. Egy-egy ilyen

beomlás során újabb terület válik terméketlenné. Jelenleg a termelőszövetkezet 470 holdon gazdálkodik. Ez a terület nemhogy növekedne, hanem állandóan csökken.

Ha már ez így van, akkor hogyan tervezik a jövőt? Mi képezi a gazdálkodás fő irányát?

— Ügy tervezzük, hogy nekünk az állattenyésztést kell fejlesztenünk, de emellett a gyümölcstermelés is jövedelmező lenne.

— Az idei év egy-két szebb eredményét jó lenne, ha megemlítenék — kérem a szövetkezetieket.

— Két és negyed holdon termeltük a mákot. Holdanként 2,25 mázsa termett. Érdemes volt termelni. Ugyanilyen területen termelünk hagymát, most szedik az asz- szonyok. Még nem tudjuk mennyi lesz az átlagtermés, de hogy szép a hagyma, az biztos. Érdemes meghallgatni a gabona terméseredményeket is. Tavaszi árpát 50 holdon termeltünk, s már látjuk az eredményt, 500 mázsa termett ezen a területen, tehát 10 mázsa holdanként. Amikor a község dolgozó parasztsága egyénileg gazdálkodott, egy holdon sohasem termett ebben a faluban 10 mázsa tavaszi árpa holdanként. Nem csap be az őszi búza sem. Ügy terveztük, hogy 620 mázsa termésünk lesz és már eddig több, mint 640 mázsát csépeltünk.

ELMONDOTTAKBÓL kitűnik, hogy a mátraszelei Béke Termelőszövetkezet már az első évben beváltja a hozzáfűzött reményeket. A munkaegység részesedés 42,50 forint lesz. Előlegként 15 forintot fizetnek munkaegységenként. Megtalálják számításukat az olyan tagok, mint Bata Jánosné, aki már több mint 240' munkaegységet teljesített, vagy Handó Sándor, aki 72 éves létére már 260 munkaegységet mondhat magáénak. Rajtuk kívül Salamon István állatgondozó 190, Handó Sz. Jánosné 110 és Varga Lajosné 90 munkaegységet teljesített, hogy csak a legismertebb tagokat említsük.

A munkakedv növekedésével együtt nő a közös vagyon is. Tavaly 21 szarvas- marhájuk volt, az idén már 35 van. Jut belőle még hizlalásra is 12 darab. A jövő már az állattenyésztésé lesz. Több hízottmarhát és sertést kívánnak eladni, mint eddig a község bármikor.

M

lf±ÁR EMLÍTETTEM, hogy a bányászkodás miatt sok kár éri a mátraszelei mezőgazdasági területet. A szövetkezet vezetői elmondják, hogy a bánya fúrásokat végeztetett az őszi árpában és az őszi búzában, 7500 forint kárt okoztak ezzel a közös gazdaságnak. Sajnos, ez a pénz nem a kar befolyni a tsz bankszámlájára, pedig szükségük lenne rá.

Láthatjuk, a festői vidéken gazdálkodó termelőszövetkezetnek megvannak a maga gondjai is. Hogy a jövőben mit lesz érdemes termélniök, azt röviden az egyik termelőszövetkezeti gazda így határozta meg: „Ha a tagság hozzáállása jó a közös munkákhoz, akkor mindent.” Nagyon igazat mondott ez a szövetkezeti gazda. Hogy a tagság hozzáállásával se legyen baj, sokat tehet a vezetőség, a munkaszervezetek további szilárdítása, valamint az idei év eredményes lezárása.

Kata János

Még be sem fejeződött a cséplés, máris újabb nagy feladatok előtt állnak gépállomásaink, termelőszövetkezeteink. Megycszerte végzik a nyári mélyszántásokat, gépekkel és lovaskocsikkal hordják a földekre az istállótrágyát, s szinte minden termelőszövetkezetben megkezdődött és befejezést nyert a bíborhere vetése is. Képünkön: a Kis- terenyei Gépállomás egyik traktora látható, amelyet munkába indulás előtt még egyszer ellenőriznek.

27 vagon gabona a nógrádszakáli Haladásban

A nógrádszakáli Haladás Termelőszövetkezet • bőséges földmennyiséggel rendelkezik. A termelőszövetkezet 120 tagjára 1300 hold föld megművelésének gondja hárul. Ez azt jelenti, hogy egy-egy tagra több mint 10 hold esik. A nógrádszakáliak Kuszanyica Ferenc termelőszövetkezeti elnök irányításával sikeresen és eredményesen oldották meg a feladatokat. Az aratás idején 260 hold gabonát takarítottak be és gabonatermésük igen bőségesnek mondható, mert a 260 holdról

mintegy 27 vagon gabona került le.

Az aratás dandárjában a termelőszövetkezeti tagok kivétel nélkül jól megállták helyüket, de talán az elsők között lehet említeni a nagy szorgalomban, a sikeres munkában Tóth Andrásné, Burján Gyuláné, Szuper Pálné és Márton Sándorné termelőszövetkezeti tagokat. Az ő szorgalmas mnukájuk is hozzájárult ahhoz, hogy a termelő- szövetkezet szeptember 6-ra, keddre befejezte a cséplési munkálatokat is.