Nógrádi Népújság, 1960. szeptember (16. évfolyam, 72-78. szám)

1960-09-07 / 72. szám

Irányelvek oktatási rendszerünk továbbfej lesztésér e Oktaktási rendszerünk a felszabadulás óta állandóan fejlődött és jelentős eredmé­nyeket ért el. A gyors társa­dalmi haladás azonban szük­ségessé teszi, hogy jobban készítsük fel ifjúságunkat az életre, a szocialista építés gazdasági és kulturális fel­adatainak megoldására. Ama iskolába kerülő fiatalokat úgy kell nevelni, tanítani, hogy az iskolából kilépve (10—12 év múlva), meg tud­janak felelni a felépült szo­cialista társadalom igényei­nek. Ezért határozott úgy a párt VII. kongresszusa, hogy I. 1 Tegyük szorosabbá -*-* iskoláink kapcsolatát az élettel, a gyakorlattal, a termeléssel. Minden iskola­típusban elő kell készíteni a tanulókat a termelőmunká­ban való részvételre. Ezért — az általános iskola nyújt­son műszaki-gyakorlati (poli­technikai) képzést, növelje a gyakorlati foglalkozások szá­mát; — a gimnáziumok oktatási rendszerét úgy fejlesszük, hogy az elméleti oktatás mel­lett, szakirányú műszaki-gya­korlati (politechnikai) képzés­sel lehetővé tegyük a tanu­lók számára szakmai előkép­zettség megszerzését is; — olyan szakközépiskolá­kat létesítsünk, amelyek kö- zépfokú általános műveltsé­get és szakképzést nyújtanak; — felsőoktatási intézmé­nyeink neveljenek a nép­gazdaság, a tudomány és a kultúra különböző területei számára olyan kiválóan kép­zett szakembereket, akik megismerik a választott szak elméleti alapjait és gyakor­lati alkalmazásának legjobb formáit. O Emeljük az általános- " és szakmai műveltség színvonalát. Ezért J — a tanterveket az u/ oktatás minden fokán tegyük korszerűbbé. A korsze­rű tananyagot úgy kell ösz- szeállítani, hogy — kapjanak benne helyet a természettudományok újabb eredményei, a társadalomtu­dományok mai kérdései, to­vábbá bizonyos technikai is­meretek: — biztosítson rendszeres kap­csolatot a gyakorlattal; nyújt­son tájékozódást a termelés alapjaiban: — szolgálja a szocialista világnézet kialakítását. Ij 1 — Szüntessük meg a tanulók túlterhelését. „ \ A tankötelezettség korhatárát a jelenlegi 15-ik életévről a 16-ik élet­évre kell felemelni. Akik 14, illetve 15 éves korukig sem végzik el az általános iskola 8. osztályát, azok 16 éves ko­rukig az általános iskolában kötelesek tanulmányaikat foly­tatni. Azok pedig, akik a tan­kötelezettség korhatára előtt elvégezték az általános iskola 8. osztályát, de középfokú tan­intézetben vagy iparitanuló­iskolában szervezett oktatás­ban nem vesznek részt, és napi 4 óránál kevesebbet dol­goznak, 16 éves korukig to­vábbképző iskolákat kötele­sek látogatni. J \ A nappali tagozatok mellett jelentősen fej­leszteni kell a dolgozók esti és levelező oktatását, hogy minél többen szerezzék meg a középfokú általános és szakmai műveltséget. p 1 Mind a pedagógus- képzésben, mind pe­dig a továbbképzés­ben helyezzenek nagyobb súlyt a pedagógiai, didaktikai ismeretekre. A tanításban legyen nagyobb tere a szem­léltető oktatásnak. Pedagó­gusaink az oktatás és a ne­velés jobb módszereivel ér­jék el, hogy a tanulók teljes aktivitással vegyenek részt az órákon, a tananyagot meg­értsék és alkalmazni tudják. Meg kell valósítani J / az egész oktatásügy egységes irányítását. A Művelődésügyi Miniszté­„köznevelésünk fejlesztése gondosan előkészített iskola- reformot tesz szükségessé”. Az a társadalmi bizottság, amely a kormány megbízásá­ból az iskolareform előkészí­tésén munkálkodik, viszo­nyaink gondos elemzése alap­ján, a hazai és külföldi ta­pasztalatok kellő figyelembe­vételével, a fejlesztés alap­elveit és legfőbb célkitűzé­seit a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­sága és a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány hozzájárulásával nyilvános vitára bocsátja. letét. Az egyes szakminiszté­riumok (országos főhatóságok) feladata, hogy közreműködje­nek a különböző szakiskolák szakmai tananyagának ösz- szeállításában, irányítsák a szakfelügyeletet, szervezzék a tanulók üzemi, szakmai gya­korlatát. Q Az oktató-nevelő munka tervszerűen szolgálja a szocialista világ­nézet és erkölcs kialakítását: Neveljünk igaz hazafiakat, akik forrón szeretik hazán­kat, odaadással szolgálják a szocializmust, a népek test­vériségének ügyét, építik és védik a nép államát. rium feladata valamennyi alsó-, közép- és felsőfokú ok­tatási intézmény oktató-ne­velő munkájának elvi, peda­gógiai irányítása. A megyei, a megyei jogú városi műve­lődésügyi, illetve a budapesti tanácsok Oktatási osztályainak hatáskörébe kell utalni terü­letük valamennyi alsó- és középfokú tanintézetének közvetlen irányítását, felügye­Olyan tanulóközösségek ki­alakítására kell törekedni, ahol a szocialista erkölcs követel­ményei a tanulók munkájá­ban, magatartásában, egymás közötti kapcsolatában mindin­kább érvényre jutnak. Neveljen az iskola erős, ed­zett ifjúságot és alakítsa ki az egészséges életmód meg­felelő szokásait; fejlessze a szép szeretetét és megbecsü­lését a mindennapi életben, a munkában és a művészet­ben egyaránt. II. E célkitűzéseknek megfele­lően iskolarendszerünk a kö­vetkezőképpen alakul: Alsófokú oktatás A Magyar Népköztársaság iskolarendszerének alapja to­vábbra is a 6 éves korban kezdődő, nyolcosztályos köte­lező általános iskola. Fokozatosan minden általá­nos iskolában be kell vezetni a gyakorlati-műszaki (poli­technikai) oktatást. Az általános iskola általá­nos alapműveltséget nyújtó iskola. Emellett elméletben és gyakorlatban megismerte­ti a termelőmunka elemeit, előkészíti a tanulókat a tár­sadalmilag hasznos munka végzésére, megalapozza a szo­cialista erkölcsi nevelést. Az új ipartelepek kialaku­lását és a mezőgazdaság szo­cialista átszervezését alapul véve, úgy kell fejleszteni az iskolahálózatot, hogy a kis települések felsőtagozati ta­nulói számára még több köz­ponti (ún. körzeti) iskolát hozzunk létre. Ezzel is előse­gítjük, hogy valamennyi fel­sőtagozatú tanuló szakrend­szerű oktatásban részesüljön. Az a közvetlen célunk, hogy az általános iskolát végzett ifjúság túlnyomó többsége valamilyen formában tovább­tanuljon. A tananyag össze­állításánál arra kell töreked­ni, hogy szilárd alapokat adjon a továbbtanuláshoz. Űj tantermek építésével fo­kozatosan csökkentjük, majd teljesen megszüntetjük isko­láinkban a kettős váltást. Iparitanuló­iskolák Az ipari-, mezőgazdasági-, kereskedelmi- (stb.) tanulóis­kolák feladata a szakmunkás- képzés. Ezekben az intézmé­nyekben a tanulmányi időt, az általános műveltségi és szakmai igényeknek megfele­lően, fokozatosan 3 évre emel­jük, és meghatározzuk azo­kat a feltételeket (különböze­ti, illetve felvételi vizsgák rendszerét), amelyek teljesí­tésével az iparitanuló-iskolát végzett fiatalok továbbtanul­hatnak valamely középfokú iskola felsőbb osztályaiban, illetve — előkészítő tanfolyam után —, felsőipari stb. isko­lán. Középfokú oktatás Középfokú oktatási intéz­ményeink feladata, hogy kö­zépfokú általános műveltség mellett — az iskolatípustól függően — szakmai képzést, illetve előképzést nyújtsanak. Ennek megfelelően közép­iskoláink nagyobb részét szak­irányú iskolatípussá alakít­juk. I* Szakközépiskolák. A termelés és a társadalom fejlődésével évről évre több olyan általánosan is művelt, jól képzett szakemberre van szükség, aki képes alkalmaz­ni a korszerű termelési eljá­rásokat, tudja kezelni a mo­dem gépeket, áttekintése van a termelés egy-egy ágában, s ezért a népgazdaság változó igényei szerint aránylag gyor­san mozgósítható újabb és újabb feladatokra, továbbá bizonyos irányító posztokon is helytáll. Ezért szakoktatá­sunkat magasabb színvonal­ra kell emelni. Olyan ipari, mezőgazdasági, kereskedelmi és közgazdasági szakközépiskolákat kell szer­vezni, amelyek célja az, hogy középfokú általános és szak­mai műveltséget adjanak. Ezekben az iskolákban a ta­nulmányi idő négy év. A ta­nulók érettségit és szakvizs­gát tesznek. Az iskola elvég­zése után szakmájukban el­helyezkednek, egy-két évi gyakorlati munka után felső­ipari (mezőgazdasági stb.) is­kolára, illetve egyetemre je­lentkezhetnek. A szakközépiskolákat a je­lenlegi gimnáziumok és tech­nikumok egy részéből kell kiépíteni: 1965-ig kisebb mér­tékben, 1970-ig teljes rend­szerükben. A szakközépiskolákat üzem­hez, intézményhez kapcsol­juk. Ezek biztosítsák a tanu­lók szakirányú elméleti és gyakorlati oktatásának sze­mélyi és tárgyi feltételeit, továbbá nyári szakmai gya­korlatukat. 2 ‘■J* Gimnáziumok. A gimnáziumok célja, hogy az elméleti képzéssel egyide­jűleg olyan szakirányú poli­technikai képzést nyújtsanak, amely megrövidíti egy szak­mában a szakmunkásképzett­ség megszerzéséhez az érett­ségi után szükséges időt. A gimnázium tanulmányi ideje 4 év. A tanulók a hét öt napján az iskolában tanul­nak, egy napon pedig az is­kolával együttműködő ipari, mezőgazdasági stb. üzemben termelőmunkát végeznek. A nyári szünidőben további 2— 3 hetes termelési gyakorlaton vesznek részt. A tanulók érettségi után képzettségük­nek megfelelően elhelyezked­hetnek, illetve egyetemi, fő­iskolai továbbtanulásra je­lentkezhetnek. Az üzemi termelési nappal összekapcsolt (úgynevezett 5+1-es) oktatást 1965-ig va­lamennyi gimnáziumban meg kell valósítani. A dolgozók iskolái Az általános és szakmai műveltség emelésében mind nagyobb feladatok várnak a dolgozók iskoláira. Arra tö­rekszünk, hogy a dolgozók munkájuk megszakítása nél­kül minél nagyobb számban szerezzék meg a középfokú általános és szakmai művelt­séget. Ezért az igényeknek megfelelően valamennyi isko­latípus mellett létre kell hoz­ni, illetve tovább kell fejlesz­teni a dolgozók esti, levelező oktatási intézményeit. Bizto­sítani kell annak lehetőségét, hogy a dolgozók megfelelő különbözeti, illetve felvételi vizsgák letétele után bármely iskolatípus bármely osztályá­ba léphessenek. A dolgozók iskoláinak tan­anyagát és oktatási módsze­reit a felnőttek oktatása sa­játos követelményeinek meg­felelően kell átalakítani. Elsősorban a dolgozók isko­láinak eddig is legjobban be­vált formáit, az üzemi isko­lákat fejlesszük a nagy ipari üzemekben, tsz-ekben és' ál­lami gazdaságokban. Ahol csak lehet, szervezzenek a váltott műszakban dolgozók munkabeosztásához alkalmaz­kodó műszakváltós osztályo­kat. A mezőgazdaságban a dolgozók iskoláinak tanítási idejét a mezőgazdasági mun­ka idényjellegének megfele­lően alakítsák ki. Felsőipari (mezőgazdasági, közgazdasági stb.) iskolák A modem termelés mind az iparban, mind a mezőgaz­daságban egyre több, magas színvonalon képzett középká­dert igényel. Ilyenek a tech­nikusképzés jelenlegi formá­jával, tartalmával és módsze­reivel nem képezhetők ki. Ezért a technikusok, illetve a különböző szakágakban más-más néven nevezett, de lényegében e fogalom körébe tartozó irányító középkáderek képzését, felsőfokú oktatási jelleggel, középiskolai érett­ségihez, illetve megfelelő fel­vételi vizsga letételéhez kell kötni. A felvétel feltétele szakmunkásképzettség, egy­két évi termelési gyakorlat. A felsőipari (stb.) iskolán végzett tanulmányokat egye­temi továbbtanulás esetén be kell számítani. A felsőipari (stb.) iskolák hálózatát a je­lenlegi technikumok egy ré­széből 1970-ig kell fokozato­san kiépíteni. Egyetemek, főiskolák A felsőoktatási reform cél­ja, hogy a gyakorlati élettel szoros kapcsolatban, maga­sabb színvonalon valósuljon meg a kommunista szakem­berképzés. Ezért “I — szorosabbra kell fűzni a felsőoktatás­nak a gyakorlattal, a termelő- munkával való kapcsolatát. A felvételnél részesüljenek előnyben azok a jelentkezők, akik legalább egy évig már dolgoztak. Fokozatosan meg kell valósítani, hogy az érett­ségizettek legalább egyévi munka után kerüljenek főis­kolákra, egyetemekre. A képzési idő 5, illetve 6 évéből legalább 10 hónap üzemi, iskolai, klinikai, bíró­sági (stb.) szakmai gyakorlat legyen, amely a hallgatókat leendő hivatásukra készíti elő, és képzésük szerves ré­szét alkotja. A diplomater­vek és a szakdolgozatok té­máit lehetőleg a gyakorlati problémák köréből válasszák. Az egyetemi és főiskolai hallgatók tanulmányaik befe­jezése után egy-két évi köte­lező szakmai gyakorlaton ve­gyenek részt fizetéses állás­ban. Ennek idejét csökkente­ni lehet azoknál a hallgatók­nál, akik felvételüket meg­előzően már bizonyos időt munkában töltöttek. A tanszékek fokozottabban kapcsolódjanak be a társada­lom, a népgazdaság előtt álló tudományos és gyakorlati fel­adatok megoldásába. A felső- oktatási intézmények építse­nek ki szoros kapcsolatot üzemekkel, termelőszövetke­zetekkel, kutatóintézetekkel stb. A jövőben elsősorban olyan oktatókat alkalmazzunk, akik­nek van szakmai gyakorla­tuk; azok számára pedig, akik még ilyennel nem rendelkez­nek, teremtsük meg a lehe­tőséget a szakmai gyakorlat megszerzésére. O Biztosítsuk a magas színvonalú és minden tekintetben korszerű oktatást. Ennek feltétele az oktatás tudományos jellege és a hall­gatók választott szakmája gyakorlati követelményei kö­zötti összhang megteremtése. Ezért 1965-ig új tanterveket és programokat kell készíte­ni. Növeljük az intézményen kívüli szakmai gyakorlatok és az intézményekben tartott gyakorlati foglalkozások szá­mát. Javítsuk a világnézeti ne­velőmunkát. A marxizmus— lenin izmus oktatása szerve­sen kapcsolódjék a szocializ­mus építése és a szakoktatás problémáihoz. A szaktárgya­kat marxista—leninista szel­lemben oktassák. Fejlesztésre szorulnak a felsőoktatási intézmények ok­tató-nevelő munkájának mód­szerei. Behatóan kell foglal­kozni a felsőoktatás nevelés- elméleti, neveléslélektani problémáival és ki kell dol­gozni a felsőoktatás módszer­tanát. Intézményeinket — az elé­jük állított növekvő követel­ményeknek megfelelően — korszerű oktatási eszközök­kel, laboratóriumi és műhely- felszerelésekkel, valamint ok­tatási és kollégiumi épületek­kel kell ellátni. Felsőoktatási intézményeink fordítsanak nagy gondot a szakemberek továbbképzésé­re és ennek keretében a spe­cializálódásra. A továbbkép­zésben az egyetemek és a fő­iskolák központi szerepet töltsenek be. Ki kell dolgozni a tudomá­nyos utánpótlás perspektivi­kus tervét és biztosítani kell annak személyi, szervezeti és anyagi feltételeit. Q Szakemberképzésünk rendszerében biztosít­sunk a jelenleginél sokkal nagyobb lehetőséget a terme­lésben dolgozók képzésére. Újra létre kell hozni és szé­leskörűen fejleszteni kell fel­sőoktatási intézményeinkben az esti tagozatokat. A levele­ző hallgatók tanulmányi munkáját a felsőoktatási in­tézményekben szervezett év­közi kötelező foglalkozások­kal és vidéki konzultációs központok felállításával se­gítsék. A termelőmunkát végzők, betöltött munkakörüktől füg­getlenül, egyre nagyobb szám­ban nyerjenek felvételt az esti és levelező tagozatokra. A felsőoktatási intéz- * ményekbe felveendő hallgatók létszámát népgaz­daságunk szakember-igénye alapján kell megtervezni. A műszaki és agrár felső- oktatási intézmények — kü­lönös figyelemmel a vegy­iparra, a gépgyártásra, a hír­adástechnikára, az atomener­gia békés felhasználására, a nagyüzemi mezőgazdaságra — képezzenek elegendő szá­mú szakembert. Népgazdasá­gunk megköveteli, hogy új mérnökeink korszerű szak- képzettsége technológiai, gaz­dasági és termelés-szervezési ismeretekkel bővüljön. A pedagógusképző intézmé­nyekben a hallgatólétszámot jelentősen emelni kell, hogy egyrészt a fennálló pedagó­gushiányt minél előbb felszá­molhassuk, másrészt politech- nikailag képzett pedagógusok meefelelő számban álljanak rendelkezésre. III. A nevelők és a neveléstudomány feladatai Nevelőink túlnyomó több­sége szereti hivatását, becsü­lettel dolgozik; a kulturális forradalomban elért eredmé­nyeinkben az ő munkájuknak jelentős része van. Népünk nagyra becsüli a hivatásukat szerető pedagógusokat. Iskolarendszerünk reform­jának megvalósításában a pe­dagógusok szerepe rendkívül fontos. Nem kis részük máris tanúbizonyságát adta az új iránti fogékonyságának, ami­kor úttörő munkát vállalt az iskolák szervezeti és tar­talmi átalakítására irányuló kísérletekben. Nevelőink világnézeti fejlő­dése meggyorsult, egy része marxistává vált. Ezt a fejlő­dést tovább kell erősíteni, mi­vel csak így tudnak mar­xista módon tanítani, szocia­lista szellemben nevelni. Az alapvető politikai és pe­dagógiai kérdések tisztázásá­val erősítsük a tantestületek egységét. A pedagógusoktól politikai-világnézeti kérdések­ben is világos állásfoglalást várunk. Fontos feladatok várnak nevelőinkre pedagógiai, lélek­tani ismereteik kiegészítésé­ben, nevelési és oktatási mód­szereik állandó fejlesztésében. A nevelőképző intézmények tanulmányi anyagában, a képzés módszereiben és szer­vezeti rendjében végre kell hajtani minden olyan szüksé­ges változtatást, amely a leendő pedagógusok jobb fel­készítését eredményezi az új feladatokra. Hasonlóképpen kell eljárni a pedagógusok továbbképzését illetően is. Szocialista közoktatás- ügyünk napirenden levő kér­déseinek megoldásából a ne­veléstudomány művelőire is jelentős feladatok várnak. A neveléstudományi kutatások tematikája, témaválasztása terjedjen ki azokra a kérdé­sekre, amelyek közoktatási feladataink homlokterében állnak, különösen az iskola és az élet, az oktatás és a termelőmunka, az elmélet és a gyakorlat összekapcsolása által felvetett kérdésekre, a nevelés és az oktatás társa­dalmi és módszertani prob­lémáira. a világnézeti, er­kölcsi és közösségi nevelés témáira. IV. Oktatási rendszerünk továbbfejlesztése az egész társadalom ügye A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak az oktatásügy reformjá­val foglalkozó ülése is nagy nyomatékkai hangsúlyozta, hogy oktatásügyünket csak abban az esetben tudjuk si­kerrel továbbfejleszteni, ha a pedagógusok, a tömegszerve­zetek, a szülői munkaközös­ségek s az egész társadalom összefog feladataink megvaló­sítására. Határozatban szólí­totta fel valamennyi pártszer­vezetet, hogy az oktatásügy továbbfejlesztését tekintsék elsőrendű feladatuknak. A magyar forradalmi munkás­paraszt kormány pedig köte­lességévé teszi az érintett állami, tanácsi szerveknek, (Folytatása a 3. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom