Nógrádi Népújság, 1960. szeptember (16. évfolyam, 72-78. szám)

1960-09-07 / 72. szám

1960. szeptember 7. st oast Adi hipQjras 3 Irányelvek oktatási rendszerünk továbbfejlesztésére Csaknem egymillió devizaforint megtakarítás évente a nemesacélhuzal gyártásánál Salgótarjánban IMPORTANYAGOT TAKARÍTANAK MEG AZ ÚJÍTÁS­SAL (Folytatás a 2. oldalról) hogy nagy felelősséggel fog­lalkozzanak vele. Üzemeinktől azt várjuk, biztosítsák a tanulók rend­szeres üzemi foglalkoztatá­sát, bocsássák a képzés szol­gálatára legjobb szakmunká­saikat, ösztönözzék dolgozóin­kat a továbbtanulásra és tá­mogassák is őket. Jöjjön lét­re az iskolák és az üzemek között szervezett kapcsolat, hogy a tanulóifjúság megis- merkedhessék az üzem és a munkások életével, barátsá­got kössön az ifjúmunkások­kal, részt vállaljon az üzem kulturális életéből. A tantestületeknek az isko­lai nevelőmunka továbbfej­lesztésében első segítőtársa, szövetségese az ifjúság köré­ben a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség és a Ma­gyar Úttörők Szövetsége. A Kommunista Ifjúsági Szövetséget arra kérjük, hogy — tagjai kommunista neve­lésén túl — vállaljon részt az ifjúság világnézeti, er­kölcsi, politikai egységének kialakításában azáltal, hogy szervezi, irányítja az ifjú­(Folytatás az 1. oldalról) — Megbecsült ember lett a bányász és ezután már em­bernek számított. A nehéz és mondhatnám . a legnehezebb fizikai munkát egyre inkább a gépek vállalják az ember helyett. Ezt bizonyítják a számok is, hiszen 1950-ben 113 millió forintot fordítottunk gépesí­tésre és jelenleg közel 500 millió forint jut erre. Ebben az évben már 103 rakodógép, és 257 fúrógép könnyíti meg bányászaink munkáját. Ezután Mrázik elvtárs a bányaváros születéséről, jubi­leumáról beszélt: — Tíz éve, hogy lerak­tuk e szép és egyre fej­lődő város alapkövét és ma már sok-sok bányász- család lakik itt a legmo­dernebb lakásokban. Él és fejlődik ez a város. És azok az emberek, akiket a múltban emberszámba sem vettek, ma már egyre igé­nyesebbek önmagukkal szem­Bensöséges ünnepség szín­helye volt vasárnap Zagyva- pálfalva bányatelep. A X. bányásznap ünnepségének programjában avatták jel azt az emlékművet, amelyet a bányatelep lakói jórészt társadalmi munkában az 1919-es Tanácsköztársaság mártírjainak emlékére állí- lítottak. Ezen a napon avat­ták az 1919-es vöröskatonák tveterán zászlaját is. Délelőtt 10 óra volt. Kürt­szó, díszjel hívta fel a fi­gyelmet az ünnepség kezde­tére. Felcsendültek a „Föl vörösök proletárok” című in­duló akkordjai, s a munkás­őr kezében magasra emelke­dett az új zászló, amelyet az 1919-es vöröskatonák és fia­tal, egyenruhás úttörők övez­tek körül. Felsorakoztak az új emlékmű mellé, ahol he­lyet foglaltak az 1919-es hős vöröskatonák, a mártí­rok hozzátartozói. Ott volt az elnökségben Hatvani Miklós elvtárs özvegye, ott volt Molnár Miklós Barna ve­terán harcos, meg a töb­biek. Ott volt az a 38 elv­társ, akik 1919-ben fegyver­rel a kézben védték a prole­tárhatalmat. Eljöttek az ün­nepségre a szénmedence ve­terán dalosai, és eljött erre az ünnepségre Pothornik József elvtárs, a Központi Bizottság tagja, a szénbányá­szati tröszt igazgatója, cseh­szlovák vendégek, s számta­ság tanórán kívüli életét és mozgósítja őket a szocialista építésre, a szocialista társada­lom feladataira való jobb felkészülésre. Segítse a ta­nulóknak az üzemben, a ter­melőszövetkezetben és más munkahelyen végzett ter­melőmunkáját. A tanulóifjú­ságot még szélesebb körben vonja be társadalmi munka­feladatok végzésébe. Vállaljon kezdeményező szerepet a ta­nulók szocialista közösséggé formálásában. A pedagógusszakszervezet, a szülői munkaközösségek, a Magyar Nők Országos Ta­nácsa még aktívabb segítsége nélkülözhetetlen az iskolák nevelési feladatainak jó el­végzéséhez, az iskolai és a szülői nevelés összhangjának megteremtéséhez. Váljék az ifjúság nevelése, oktatása valóban az egész társadalom ügyévé. Budapest, 19bu. szept. 4. A MAGYAR FORRADALMI MUNKÁS-PARASZT KOR­MÁNY ÁLTAL MEGBÍZOTT ISKOLAI REFORMBIZOTT­SÁG. ben is és így nevelik már az új generációkat, a gyer­mekeket. Mrázik elvtárs beszéde után a csehszlovák bányászkül­döttség nevében Andrej Kvaszna elvtárs üdvözölte a gyűlés résztvevőit, a bányá­szokat. Az üdvözlés után Toldi Ferenc elvtárs, jutalma­kat, kitüntetéseket ad át a munkában élenjáró dolgozóknak. Csikortás Gábor Kiváló Bá­nyász Érdemrendet, Maka- licza József Szolgálati Ér­demrendet, Juhász Lajos negyvenéves jubileumi ki­tüntetést kap. Az ünnepi gyűlés után újra forgalmas lesz az étel­és italsátrak környéke. Sokan vásárolnak. A nagybátonyi bányaüzem dolgozói vendégül látják a nagylóci termelőszö­vetkezet negyven tagját, aki­ket meghívtak »a bányásznapi ünnepségre. A bányászok és a ter­melőszövetkezeti parasz­— Szénre értek Mátranová- kon, az új szárazvölgyi lejtős­akna építésénél. Az új akna szénvagyona megközelíti az egy millió tonngt, s legalább 15 évre biztosítja a bányász­kodást. Tavaly, a kongresszusi munkaverseny kezdetekor, műszaki újító csoport ala­kult a Salgótarjáni Acéláru­gyárban azzal a céllal, hogy segítse a műszaki intézkedési tervek beruházásnélküli meg­valósítását és a második öt­éves terv sikeres előkészíté­sét, műszaki megalapozását. A technikusokból álló csoport Váraljai László főtechnikus irányításával nagyszerű ered­ményeket ért el. így pél­dául a gyár vasöntödéjében nagyobb mennyiségű, szi- liciummal ötvözött hő­álló csöveket állítottak elő. A huzalműben ugyanis gyár­tás közben úgynevezett mele­gítő kemencéken húzzák ke­resztül a különböző vastag­ságú huzalokat. A kemen­cékben egyenként négy-négy hőhasznosító berendezés van, tok a közös ebéd után együtt szórakoznak. Ebéd után befut a bánya­városi klubház elé a Salgó­tarjáni Állami Áruház mozgó divatbemutató autója és rö­vid, néhány perc múlva a legdivatosabb őszi modellek­ben gyönyörködhetnek a je­lenlévők. Délután a sportpályán ün­nepi sportműsor, labdarúgó mérkőzés szórakoztatja az ér­deklődőket. Sokan itt, sokan a klubházban szórakoznak. A tömeg ellepi a bányaváros utcáit és a hangszórókból újra felcsendülnek a tánc­dalok. A bányavárosi klub­ház kerthelyiségében a köz­kedvelt Ritmus-tánczenekar biztosítja a talpalávalót. Szórakozik a város apraja- nagyja. Nem gondolnak a bányák mélyére, de mind­annyian, akik itt most jól érzik magukat, holnap újra ott lesznek, hogy kezükbe ragadják a fejtőkalapácsot, vagy helytálljanak bárhol a munkában. Ezek az emberek ilyenek. — A X. bányásznap emlé­kére meleghangú levélben mondtak köszönetét a kistere- nyei iskolások a bányászszak­szervezet trösztbizottságának, a nyári balatoni üdültetés le­hetővé tételéért. s ezeken a hőálló csöveken keresztül áramoltatják a gáz­tüzelésből nyert magas hőt. Ez az eljárás az acélhuzal nemesítésének egyik legfon­tosabb munkafolyamata. A hőálló csöveket eddig külföldről szerezték be, de a krómmal és nikkellel ötvö­zött importcsövek élettartama sem volt hosszabb fél évnél. Ezért félévenként egy-egy ke­mencében kétszáz csövet kel­lett kicserélni. A műszaki újítócsoport által a gyárban előállított hőálló csövek vas­tagabbak, mint a külföldön vásároltak, s így a hőhasznosító beren­dezések hatásfoka is je­lentősen növekedett. A hazai csövek beszerelése­kor a kemence nyílását is át­alakították. A szúrólángok nem érhetik közvetlenül a berendezést s így a hőálló csöveknek az élettartamát is jelentősen meghosszabbítot­ták. Az első kísérleti beren­dezés több mint nyolc hó­napig működött a legkisebb zavar nélkül. Az első kísér­letek tapasztalatai alapján egy másik kemencében is sa­ját gyártmányú hőálló csöve­ket szereltek be, s a külföld­ről hozott csövek hathónapos idejét itt is túlszárnyalták a minden eddiginél tökéle­tesebb hőhatásfok biztosítása mellett. A nagy sikert hozott újí­tást a huzalmű valamennyi kemencéjénél alkalmazzák, de előbb a raktárban levő külföldi csövek utolsó darab­ját szerelik majd be a hő­hasznosító berendezésekbe, hogy a raktári elfekvő kész­letüket felhasználják. Idén azonban már nem rendeltek import hőálló csöveket Salgótarjánba. Az eddigi tapasztalatok alapján évente csaknem egymillió devizaforintot takarítanak meg a mű­szaki csoport újításával a Salgótarjáni Acélárugyár­ban. Eddig mindössze két ke­mencénél alkalmazott saját gyártmányú hőálló csövek hétszázezer forint megtakarí­tást hoztak egy év alatt az acélárugyár számára. Megvásárolhatók a bányász lakások eddig 300 bányász vásárolt lakást A már korábban megje­lent kormányrendelet értei" mében a Nógrádi Szénbá­nyászati Tröszt területén is eladásra kerülnek a régi bá­nyász lakások. A bányász­lakások iránt már eddig is igen nagy az érdeklődés, el­sősorban azokon a telepeken ahol külön udvaros, illetve kertes bányászlakások van­nak, mint például Kistere- nyén, Saigon, Kotyházán és Nagybátony bányatelepein. Ezeken a telepeken a dolgo­zók nagyrészben már szer­ződést kötöttek az Országos Takarékpénztárral a lakások megvételére. A kormányzat kedvezményes áron adja a dolgozók részére a lakásokat. Ha valaki például készpénz­zel kívánja a lakást megvá­sárolni, azonnal 25 százalékos kedvezményben részesül. Az a bányász, aki részletre vá­sárolja a lakást, 25 év alatt téríti meg annak vételárát. Szénmedencénk területén a bányászok élnek a kormány- mmjtotta kedvezménnvel, s edd-- kb. 300 dolgozó vásá­rolta me^ elsősorban azt a lekást, amelyben korábban is lakott. Születésének évfordulóját is ünnepelte NAGYBÁTOMY Tanácsköztársasági emlékművet, veterán zászlót avattak Zagyvapálfalván lan ünneplő bányász és hoz­zátartozó. Ünnepi beszédet Csincsík István elvtárs, a járási pártbizottság munka­társa mondott. Ünnepségek a megyében Ünnepi nagygyűlések, ben­sőséges ünnepségek zajlottak le vasárnap szerte a megyé­ben. A X. bányásznapon a megye 15 bányászlakta tele­pülésén tartottak ünnepsége­ket. Gazdag, színpompás volt ez az ünnepség mindenütt — Salgótól Nagybátonyig, Mát- ranováktól Felsőpetényig. Mátranovákon például már szombaton este kezdetét vette a bányásznapi ünnepség. Tér­zene szórakoztatta a faluban és a bányatelepeken lakó bá­nyászokat. A ménkesi bányászok Róna­bányán rendezték meg ün­nepségüket. Szombaton a hála és kegyelet jeléül megkoszo­rúzták a szovjet hősök em­Hírek a bányákból Az ünnepség keretében számtalan koszorút helyez­tek el a mártírok emlékmű­vének talapzatára a hála és kegyelet jeléül. lékművét, s tíz díszlövéssel jelezték az ünnpeség kezde­tét. A rónai bányászok Sai­gon rendezték meg a X. bá­nyásznap ünnepségeit. A ze­nés ébresztő után nagygyű­lésen vettek részt, ahol So­moskői Lajos Árpád elvtárs, országgyűlési képviselő, a bánya igazgatója méltatta a X. bányásznapot. Kisterenyén Nádasdi András elvtárs, Mi- zserfán Bemard Rudolf elv­társ, Karancslapujtőn Törjük János elvtárs, Kazáron Simon ■Ábel, Rákóczi-telepen Gyürky Béla, Bárnán dr. Bartha Ró­bert, Somlyón Kovács József, Sereden Fenyvesi József, Po- gonyban pedig Orosz János elvtársak mondtak ünnepi be­szédet. Nagy érdeklődéssel hallgatták Nagybátony bányavárosban Mrázik János elvtárs bányásznapi előadását. A jövő bányászai, vájárjai az ünneplő bányászok között. Dolgozó parasztok is részt vettek a X. bányásznap ün­nepségein. A lucfalvai termelőszövetkezet tagjai a nagy­bátonyi bányászokat látogatták meg. Az ünnepségek tarka színfoltja a vásár, a különböző szó­rakozási lehetőség volt. Hatvani Mik lós elvtár özvegye zagyvapálval vi veterái zászló zász ióanyája a ünnepségen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom