Nógrádi Népújság, 1960. augusztus (16. évfolyam, 65-70. szám)

1960-08-24 / 68. szám

4 NÖSRADI NlPniBA® 1960. augusztus 24. A céltudatosabb ismeretterjesztő munka érdekében Rövidesen megindul az új oktatási év minden vonatko­zásban. Az illetékes szervek, — a művelődésügyi osztály, a TIT, — már hetek óta dol­goznak az új oktatási év elő­készítésén. A TIT ismeretter­jesztő munkájának előkészíté­se során már szép eredmények születtek. Az ismeretterjesztő munka előkészítése, hasonló­képpen az 1959/60-as népmű­velési évadhoz a művelődés- politikai irányelvek alapján történik. A művelődéspolitikai irány­elvek szellemében az állami és társadalmi szervezetek egyre nagyobb figyelmet szen­telnek az ismeretterjesztés­nek, egyre inkább felismerve annak politikai, világnézeti nevelő és népgazdasági jelen­tőségét. Tehát ismeretterjesz­tő munkánk ma céltudatosab­ban segíti elő a szocialista építés konkrét feladatainak megoldását tartalmában, mint a korábbi években. Az el­múlt évek ismeretterjesztési munkájának gyakorlatát fi­gyelembe véve elmondhatjuk, hogy eredményeink szépek, azonban a jövőben az isme­retterjesztő munkát még fo­kozottabb céltudatossággal kell a közvetlen politikai és gazdasági kérdésekre irányí­tani. A következő évad oktatási munkájáról így nyilatkoznak az illetékesek: Kocsis László, a TIT szak­titkára: A következő oktatási évben a második ötéves terv célki­tűzéseinek segítése, a mező- gazdasági átszervezés soron- levő feladatainak sajátos mó­don való elősegítése fő fel­adataink egyikét képezik, egyidejűleg a világnézeti és palitikai nevelömunka, a szo­cialista hazafiságra való ne­velés és a nacionalizmus el­leni harc képezi munkánk főfeladatait. Különös tekintet­tel leszünk a műszaki, köz- gazdasági és agrártudományi ismeretterjesztésre. — Szakosztályaink már részben elkészítették a követ­kező évad munkaterveit, te­matikáit. Főleg a műszaki is­meretterjesztés fellendülését várjuk. Ennek érdekében a munkásakadémiák előkészíté­sére fordítottuk a legtöbb gondot. Ehhez hasonlóan új bányaszakadémiai anyagot is kidolgoztunk, melyet a bá­nyász szakszervezettel közö­sen, a tavalyihoz hasonlóan, de még nagyobb sikerrel sze­retnének megrendezni a me­dence 10—12 bányatelepén. Közgazdasági szakosztályunk kidolgozta a különböző üzem­gazdaságiam tanfolyamok te­matikáját (általános ipari, építőipari, pénzintézeti, stb.). Ezeken kívül több helyen kí­vánunk még indítani KISZ műszaki akadémiát, dolgozó nők akadémiáját, építészeti és közlekedési akadémiát is. — Teljesen új, aktuális és népszerű tematikát készítet­tünk a vasas akadémiához, az Acélárugyár, Ferro- sziliciumgyár, Zománcipari Művek és a Zagyvapálfalvi Bányagépgyár dolgozói szá­mára. Mindezek mellett sze­repet kapnak még a különbö­ző előadássorozatok: irodalmi, történelmi, művészeti, filozó­fiai, stb. Új színt visz a mun­kákba a nálunk először meg­rendezésre kerülő műszaki rajzolvasó tanfolyam. Tovább folytatjuk és szélesítjük a bejáró dolgozók részére saját községükben megrendezett előadássorozatokat. Falusi dol­gozóink részére a már bevált formák mellett új mezőgaz­dasági akadémiát szervezünk. — Országos viszonylatban is újdonság lesz a filmismere­ti tanfolyamunk, amelynek lényege: hogyan nézzük és miként értékeljük a filmet? Ennek keretében filmtörté­neti. esztétikai és technikai előadásokat tartunk. — Ezeknek a feladatoknak nagyobb részét továbbra is az SZMT-vel fogjuk megol­dani. Együtt beszéljük meg a programot és szerződéseket kötünk. Függetlenül attól, hogy még csak a munkater­vek elkészítésénél tartunk, a vasas szakszervezettel és né­hány bányatelepi művelődési otthonnal már megkötöttük a következő évadi szerződést. Jakubovics Gyula, az SZMT Kultúrnevelési Bizottságának vezetője: — A szakszervezetek is megkezdték már a különböző előadássorozatok és előadások lekötését a TIT-nél. Szeret­nénk továbbra is folytatni a munkás- és bányászakadémiá­kat. Szeretnénk megoldani a következő oktatási évadban az olyan dolgozók politikai képzését is, akik nem vesz­nek részt szervezett párt­vagy KISZ-oktatásban. — Az ismeretterjesztő elő­adásokat úgy szervezik meg a szakszervezeti bizottságok, hogy legalább havonta egy ismeretterjesztő előadást meg­hallgathassanak a dolgozók. Az előadások megtartására a szakszervezeti szervek bevon­ják a helyi előadókat is. Az üzemek szakszervezeti bizott­ságai törekszenek a helyi elő­adógárdák kialakítására, ame­lyeket bevonhatnak az előadó hálózatba. Az első félév, il­letve az 1959—60-as oktatási év ismeretterjesztési tapaszta­latainak alapján a szakszer­vezetek a megfelelő felvilágo­sító munka nyomán tovább kívánják növelni az ismeret- terjesztő munkában az elő­adásokon a fizikai dolgozók részvételének arányát. — Az előadások témáinak megválasztásánál a szakszer­vezetek figyelembe veszik a dolgozók érdeklődését s ugyan­akkor ezt az érdeklődést, igényt az ismeretterjesztő munka céljainak megfelelően irányítják Különös figyelmet szentelnek a fiatalokra, a nőkre, bejáró munkásokra és a szocialista brigádokra. A bélahalmiak követe Az Aladdin lámpáik éles fénykort vonnak az elől ülők köré. A hátsó sorokban a fél­homályban csak a szemek csillamását látni. Felvillan egy-egy arcéi is, valaki a szomszédjához fordul és köz­ben rávetődik a szétszóródó fénysugár. A csúcséi ünnepi tanácsülés kezdetekor elaludt a villany. Aztán előkerültek A HIDEGHENGERMŰ MÁJUS 1-1 PRÓBAÜZEMELTETÉSÉÉRT Több felelősséget r r. ni / / n« az építők részéről MINDEN MEGERŐLTETÉST NEM BÍR az acélárugyár Átalakítás alatt a salgótarjáni Hovemlier 7. Filmszínház Kicsit meglepődve lép a látogató a salgótarjáni No­vember 7. Filmszínház néző­terére. Átalakítás. Igen, át­alakítás. Végre Salgótarjánban is megoldódik a szélesvásznú filmszínház kérdése. Eredeti verzióban láthatja a közön­ség azokat a filmeket, me­lyek eddig nem jutottak el, vagy csak a vászon kéthar­madát betöltve voltak láthatók a filmszínházban. Talán ért­hetetlen is egyes látogatók részéről a vászon elhelyezé­se a nézőtér közepetáján, azonban amikor megérdek­lődtük a kényszerhelyzetet, mégis csak örömmel nyugtáz­tuk, mert hiszen a kivitelező vállalat 1960. december 31-re vállalta a filmszínház átépí­tését. Tehát amennyiben a jelenlegi szerint nem oldották volna meg a vetítést, az át­építés egyet jelentett volna azzal, hogy 1960. december 31-ig le kell zárni a salgótar­jáni November 7. Filmszín­házat. Az átépítés folyik. Amit a tervek bizonyítanak, a széles­vásznú vetítéshez szükséges berendezéssel együtt közel félmillió forintot fordítanak a flimszínházra. Az átépítés után a filmszínház alkalmas lesz szélesvásznú filmek ve­títésére. Az átépítés ütemé­ről egyelőre nem tudunk be­számolni, hisz’ még csak a kezdeti lépések vannak. Azon­ban most szólunk Salgótarján többezer mozilátogatója ne­vében: az egyébként is kis befogadóképességű filmszín­ház az átépítés alatt nem tudja kielégíteni Salgótarján igényeit. Helyes tehát, ha ezt a kivitelező vállalat is szem előtt tartja és a munkálato­kat rövidebb határidőn belül oldja meg. Az átépítés megoldja a filmszínház régi problémáját, a fűtést is A nézőtéren kívül elhelyezendő Heiting-kályha állandó, egyenletes meleget fog biztosítani. A salgótarjáni November 7. Filmszínház át­alakításával megyénk negye­dik szélesvásznú filmszínháza kezdi meg működését. Sok múlik a kivitelező vállalat dolgozóin, hogy milyen ered­ménnyel fejezik be a film­színház átépítési munkálatait, amelyet többezer salgótarjáni mozilátogató kísér figyelem­mel. Minden törekvés ellenére különböző problémák akadá­lyozzák és nehezítik a Sal­gótarjáni Acélárugyár új hi­deghengerművének építési munkáit. A nagycsarnok ala­pozásának földmunkái jól ha­ladnak, azonban a cölöpözési munkák mintegy 65—70 szá­zalékos készültségi foknál idő­legesen megrekedtek. Eddig 150 cölöpöt helyeztek el az építőipari vállalat dolgozói, azonban a további 120 el­helyezése jelenleg még nehéz­ségekbe ütközik. Még a tervezési munkák­nál történt, hogy a Salgó patak nyomvonalát csak a tervek elkészülte után adták meg, s ez a késés jelenleg okoz akadályokat a munka to­vábbfolytatásában. El kellene helyezni a tervek szerint a Salgó patak med­rébe mintegy 40—50 cölöpöt, azonban — tekintettel a nem várt nehézség pénzügyi fe­dezetére — senki sem meri vállalni a döntést a pénz­ügyi kérdésekben. Az acélárugyár illetékesei­nek tájékoztatása szerint az építőipari munkák — bár sok nehézség lassítja a munkát — bizonyos összehangolások hiányában lassan haladnak. Megtörtént az az eset is saj­nos, hogy a Földgép Vállalat helyte­lenül állapította meg az épülő trafóház helyén a föld minőségét, és igy a munka megkezdése alkal­mával derült ki, hogy két osztállyal erősebb a ta­laj, mint gondolták. Jelenleg robbantással segítik elő a föld kitermelését két műszakban. Rövidesen intéz­kednek az acélárugyáriak, hogy a robbantócsoport lehe­tőség szerint három műszak­ban dolgozzon, hogy így gaz­daságosabban használhassa ki a Földgép Vállalat a külön­böző eszközeit. A hideghengermű építésé­ben résztvevő vállalatok egy­re több olyan segítséget igé­nyelnek az acélárugyártól, amelyet csak nagy nehézsé­gek árán tudnak megvalósí­tani. A Dunai Vasmű például csak úgy tudja szállítani a gépöntvényeket, ha az acél­gyáriak mintaasztalos kapaci­tást biztosítanak. Nos, az acélgyáriak 1200 órát biztosítottak, azonban még így is hiányzik 3100 óra. Az ÉM. Fémmunkás Válla­lat csak úgy vállalja a kü­lönböző ablak- és ajtónyílás keretek elkészítését, ha az acélárugyáriak közbejárnak a Vaskohászatnál, hogy a Fém­munkás negyedik negyedéves anyagkeretéből 15 tonna ab- lakfazonvasat biztosítson a harmadik negyedévre. Ezek a gondok azt bizo­nyítják, hogy a tervezésnél valahogy nem nyilvánul meg az a felelősség, amelyet ez az országos létesítmény megkí­vánt. a rég elfelejtett lámpák, s ez a fény oly sivár. Mindenki feszülten figyel. Az ünnepély kezdetén szere­pelt úttörők hátrahúzódtak a széksorok mögé és m-egille- tődve hallgatják a tanácsel­nököt, aki a községről, a kö­zelmúltról beszél. — .. .Az 1960. esztendő az évszázadok óta fennállott sötétségtől szabadított meg minket és munkánk nyomán január 5-én megünnepelhet­tük a fény ünnepét; ma köz­ségünkben 84 közvilágítási lámpa sugározza a fényt és közel kétszáz házban ég a villany... — Ejha! — kiált valaki, mert alig hangzik el az utol­só szótag a tanácselnök aj­kán, szinte parancsszóra fel­gyullad a villany. Mindenki szétnéz, összevillannak a te­kintetek, mintha ezt monda­nák: te is itt vagy... te is eljöttél; melegen, barátiam. Most látni csak az arcokon motoszkáló emlékezést. Már a járási küldött beszél. Barna Pál nevét említi, mikor feláll a második sor­ban egy középmagas, őszülő ember és kilép az asztal elé. Nagy taps kíséretében át­veszi a díszes emléklapot és meghatódva leül. / Jókívánság jókívánságot ér. egy pillanatra mindenki szeretné megkaparintani Pali bácsi kezét. S Barna Pál a tíz éves csécsei tanácstag mosolyog és egy pillanatra újra elvonul előtte az eltelt tíz esztendő. Erős keze van Pali bácsinak. Határozottan, jó ismerős módjára szorítja meg a kezemet. Kérdésemre szabódik és azt hajtogatja, nem szeret ő magáról be­szélni. — Nehéz visszaemlékezni a tíz év előtti dolgokra, bár kevés tíz év egy község éle­tében. S valahogy mi úgy vagyunk, hogy az eltelt tíz év még csak a kezdetet je­lenti ebben az új közigazga­tási formában, amelynek se­gítségével eddig is sokat tet­tünk, de ezután még többet várnak tőlünk... S aztán nem műveltem én olyan nagy dolgokat... Pali bácsi Csécsén tanács­tag, de nem iitt lakik. Béla- halmán, a pásztói állami gazdaság üzemegységében dolgozik és ott kinn ilakik a tanyán. Alig több egy kilo­méternél az út, a település és a község között. Ahhoz azonban elég hosszú, hogy esős, viharos időben nagyon megnehezítse, vagy teljesein lehetetlenné tegye a közle­kedést. Ha jó az idő, gyakran bejár a tanácsra, hiszen ő képviseli azt a tíznél alig több családot, amely ott él kinn a tanyán. Az eltelt tíz év alatt bizony gyakran otthon kellett maradnia, mert nem tudott eljutni a tanácsülésre. A mostoha közlekedési vi­szonyok ösztökélték cseleke­detre, amikor kijárta, hogy a tanyasi iskolásgyerekeket ko­csi szállítsa a községbe, meg vissza. — A bolt is az ő érdeme — szól közbe valaki, mire ő szerényen elmosolyodik és elmondja, hogy a tanyán la­kó tíz-tizenkét családnak ré­gebben sóért, paprikáért is a községbe kellett szaladni. — A földművesszövetkezet idényjellegű boltot nyitott kí­sérletképpen, aztán a forga­lom úgy alakult, hogy a bolt nyitva maradt —magyarázza. Pali bácsi raktáros az üzemegységben. Szeme, esze a közösre vigyáz és már tíz éve minden cselekedete is a benne bízó embereké. Kis­sé szótlan embernek tűnik és még soha sem panaszko­dott senkinek, hogy terhes lenne neki a tanácstag tiszt­ségével járó elfoglaltság. Ki- tiíhtetésnek érzi, hogy eddig minden választáson megbíz­tak benne az emberek és ez azt jelenti, hogy jó munkát végez Pali bácsi. Büszkén tartja kezében az elismerő oklevelet, amit sorra megnéz­nek a közelülők. Az ünnepi ülés végén hab­zik a sör és mindenki be­szélget mindenkivel. Pali bá­csi felemeli söröspoharát és ráköszönt társaira, összekoc­cannak a teli poharak és az összevillanó szemeikben ott rejtőzik az évek jól végzett munkájának öröme. DGGOGOOGOOOOOOOOOOOOOOOOOOGOOÜGOOGOOOGOGOOOGGOOOOGGGGOGOOOGOGGGOOOOGGOGGGGGGOOOGOOGO BARNA TIBOR KATONA JÓZSEF-DÍJAS: cA szét) úti keitek alatt Cfpalusi életkép eíjt/ (elDőnáshan lett a csemetés ... Maguk is nyertek rajta jócskán, más is. Annus (harciasán): Tán ez fáj? Feri: Ez! ... Ha tudni aka­rod. Annus: Tán irígyled? Feri: Irigy li a rosseb!... Megmunkáltátok a hasznot... De nékem ne legyen kétféle igazság! Sára néni: Mi az a kétféle igazság, nyögd mán! Feri: Az, hogy megyek Ká­dárhoz, az elnökhöz, oszt mondom, mi kéne... Cseme­tés kéne, az kéne nekem is, ha ilyen jól hozott. Sára néni: Oszt? Feri (méltatlankodva): Az az oszt, hogy nem adott. Aszondja nincs. Kiadta mind ... Hogy miért nem keltem hamarább? ... Tavaly télen ... Bolondok visszaad­ni, akik kértek!... Na, én megmondtam a magamét! Annus: Mit akarsz? Igaza van! Feri (mérgesen nyakát te­keri): Nyavalya, aki bele­éli... Nem igaz. De meg­mondtam neki: akkor lásson, mikor a hátaközepit, — kvit­tek vagyunk. Nekem kétféle igazság nem kell. Ha egynek jut két-három rész (Sára né­nire pillant, észbekap), nem magukra mondom, hárman dolgozták — de ha másnak jut —, nekem is jusson egy! Sára néni (bizonytalanul): Mit szólt? Feri: Rángatta a vállát, tar­totta a tenyerit: húzzak szőrt belőle. Erre otthagytam. Annus: Igaza van neki, mondom én! Sára néni: Mért lenne? (Ferihez) Jól tetted, hogy ki­pakoltál. Hát Ménes Ferenc­SZEREPLŐK: Annus Feri Józsi bácsi Sára néni (Szín: Falusi szoba. Balol­dalon egyszárnyú, öreg szek­rény, mellette kanapé. Szem­ben véle magasra vetett iker­ágy. éjjeli szekrény. A szoba közepén leterített asztal, néhány szék, a falakon csa­ládi képek, olajnyomatok. A sarokban öntöttvaskályha, — kellemesen világít a félho­mályban. Hátul utcára néző fügoönyös ablak, balra kony­hába vezető ajtó. Idő: téli al­konyat. Mikor a cselekmény indul, ketten vannak a szo­bában: Annus, húszéves, egészséges, szemrevaló lány és Sára néni, ötven év körüli parasztasszony.) Annus (a falon függő tükör előtt ájl, haját fésüli. Köz­ben halkan dúdol): A szováti kertek alatt ej- ja-ja-ja-ja-ja, Folyik a szerelem-patak, ej- ja-ja-ja-ja-ja. Sári néni (A parázsló kály­ha mellett ül, tengerit mor­zsol egy szakajtóba, közben morgolódva): Elkésel, te! Annus (vállát vonja): A szomszédból? (Tovább fésül- ködik.) Sára néni: Mindig te vagy az utolsó!... Annus: Űgyse kezdik idő­ben. (Folytatja a dalt.) ... Aki abból sokat iszik ... Sára néni (csak nem állja szó nélkül a „piperkélést”): Apád rég ott van! Annus (kendőt köt a fejé­re): Megyek mán!... (Kabát­ját veszi, közben kissé ked­vetlenebből dúdol.) Babájától elbúcsúzik, ej-ja- ja-ja-ja-ja... (Kész az öltözködéssel, az ajtó felé indul, amikor): Feri (28 év körüli legény be, komoran): Jóestét! Annus (végre szabadulhat anyja nyűglődésétől, öröm­mel): Szervusz, Feri!... Épp in­dulnék ... Feri (mint fenn): Tedd csak le magad. Ráérsz ... Annus: Mi? Feri: Mostantól fogva rá­érsz. Annus (nevet, csodálkozik): Bolond vagy? ... Elkésünk! Feri (komoran, csökönyö­sen): Mondom: ráérsz Sára néni (aggodalmaskod­va): Mi a baj, fiam? Feri (kelletlenül): Semmi. Annus: Hát akkor ne bo­londulj ... Feri (leül, kis szünet után): Otthagytam a csoportot. Sára néni (Annussal egy­ezerre, ijedten): A csoportot?! Feri: Az egész istenséget. Annus: Ugyan mán! Feri (ingerülten): Ha mon­dom! ... Mondom, na! . Annus: De miért? Feri: Rongy emberekkel nem tartok. Annus: Rongy emberek­kel? ... Mi bajod? Feri (újból ingerülten): Ar­ról van szó, ide hallgass, ■ olyan csoportban, ahun két­féle az igazság, kétfajta rőf- ; fel mérnék, olyan helyen nem szolgálok! Sára néni (izgatottan, tü- rülmetlenül): Mondd, már, ; mi a baj ? Feri (valamivel csendeseb­ben) : Nézze, Sipos néném.. ■ tavaly esztendőben, télen vót az a csoportértekezlet, amin ; feltették: ki vállal a cseme­tés bői, gondozni? Aki vállal, a sorokon veteményezhet. Sára néni: Na oszt? Feri: Na oszt, aszondtam: : fene bajlódik vele, ki tudja, milyen nyár jön, aszályos, . mint két éve, beleölöm a sok napot, oszt semmi... semmi . haszon. Sára néni: Elég bolond voltál! Annus: De milyen! Feri: Ki vót akkor okos? ... : Mi?! Annus: Apám!... Az jegy- - zett három részt. ! Feri (keservesen): Hisz az a fene, hogy tényleg haszon

Next

/
Oldalképek
Tartalom