Nógrádi Népújság, 1960. augusztus (16. évfolyam, 65-70. szám)

1960-08-24 / 68. szám

i960, augusztus 24. B0SBABI BIP9JSAS 5 A szebb élei reményében ERŐSEBB LETT A BARÁTSÁG A romhányi Prónay-kas- tély kertjében meste­rien rakott szénáskaz­lak állnak a hatalmas fák alatt. Jelezve, az ősi birtoko­kat jogos örökösei, a romhá- byi dolgozó parasztok vették birtokba és ezzel együtt a kertet is, amelyben ezeket a hatalmas kazlakat rakták. Megyeri János bácsi keze munkáját dicsérik a szépen rakott kazlak — mondják a szövetkezetiek. János bácsi már túl van a hetven éven, de olyan fürgén mozgott a kazlak tetején, mintha fele­annyi idős lenne csak, és olyan lelkiismeretesen dolgo­zott, mintha még legalább hetven évig élne. Nem len­nénk igazságosak, ha egyértel­műen kijelentenénk, hogy a mesteri kazlak csak az ő ke­ze munkáját dicsérik. Megye­ri János bácsinak sok jó ta­nítványa található Romhány- ban, akik az illatos szénát a hatalmas kazlakon olyan üre­sen rakták a helyére, hogy nem sok igazítani való volt rajta. — Lesz-e elegendő szálas­takarmány a jószágnak? — kérdeztem Ruzsonyi bácsit, az agronómust. Ruzsonyi László nem sokáig gondolko­dott, a jó gazda magabiztos­ságával felelte: — Tizennyolc vagon réti­szénánk van. Sajnos, jó mi­nőségben sikerült az egész szálastakarmány mennyiséget betakarítanunk. — Megütődve hallom ezt. Hogy hogy sajnos? — kér­dem. — Hát úgy, hogy egyszer sem sikerült megáznia, amíg renden volt. — Miért, talán a takar­mánynak használ, ha meg- ézik? — faggatom tovább Laci bácsit. — Használni nem használ, de a kukoricának, meg a burgonvának, meg a répának használt volna — mondja nevetve. Ügy látszik van humorér­zékük a romhányiaknak, gon­dolom és azonnal megjegy­zem. — Remélem az utóbbi időben nem panaszkodnak, hogv nincs eső. Aki a történelmi leve­gőjű határt járja, azon­nal megállapíthatja, jó ütemben haladtak az idén a növénytermesztési munkák, így aratás után is megálla­pítható, hogy a növényápolá­nek nem jár? (Annushoz): Csak neked?... meg ne­künk? ... meg Uzonyiéknak, Tóthéknak, Szűcséknek, a töb­bieknek jár? ... Hát Ménes Ferencnek miért nem jár? Annus (mérgesen): Mert nincs. Értse meg anyám, hogy nincs!... Hallja, hogy nincs!... Tavaly a rosszban nem kellett, csak most? Hogy hasznot hoz!?... Feri (döbbenten): Annus, te is ellenem vagy? Annus: Nem ellened, csak amellett, hogy irígyled a sze­rencsét, oszt kapzsi lettél. Feri: Hallja, Sipos néném? Sipos néni (békíteni szeret­ne): Ne hallgass rá, bolond az! Annus (kérlelve): Lásd be Feri, hogy hirtelen voltál... Berzenkedtél ok nélkül. Visz- sza kell jönnöd a csoportba. Feri: Azt leshetik!... Ha egész Szovátot nekem adnák, csoportostul!... Sára néni (hosszú hallga­tás után): Most mi lesz? Feri (hetykén): Mi len­ne? ... Lesz valami... Felő­lem ellehetnek ... csoportos­tul... Feléjük se nézek. De te se, Annus! Annus: Mit?... Hát mi közöm nekem? Feri: Az csak, hogy mát­kám vagy. Annus (nyugalommal): Nézd, Feri! Mert te beugrasz a kút­ba, én nem megyek utánad. Otthagytad a csoportot, a te dolgod. Én maradok. Feri (engedékenyen): Nem úgy mondtam én, hogy mán- ls ... mánis hagyd ott... Apádékkal vagy, nem tehe­ted. De az énekre, a kórusba te se menj! si munkákat gondosan, lelki- ismeretesen végezték a szö­vetkezetiek. A későn jött eső ellenére szépen fejlődött a cukorrépa, amelyet hatvan holdon termelnek, bő termést ígér a kukorica is 250 hol­don és a 80 kh területű siló- kukoricára sincs most már panasz. Bár a növényápolási munka már a múlté, mégis érdemes néhány szót szólni erről a nagyszerű munkáról. A termelőszövetkezeti gazdák az idén inkább a főbb hagyo­mányos növények termelésé­re fordították a legnagyobb súlyt. Így azon nem is kell csodálkozni, hogy szép a cu­korrépa, a kukorica, a burgo­nya. Ezek mellett szép ter­mést ígér a 10 kh területű napraforgó is. Egészen meg­lepett, amikor azt hallottam, hogy Romhányban 10 holdon termelik ezt az értékes nö­vényt. Ezt azért mondom, mert az utóbbi időben me­gyénkben alig látni naprafor­gót, pedig merem állítani, jö­vedelmező lenne más termelő- szövetkezetekben is, ha ter­melnék. A szövetkezet vezetőivel való beszélgetés arról győzött meg, jó úton halad a romhányiak szövet­kezete. Amikor megkérdez­tem, hogy a nagyon gondosan elvégzett növényápolási mun­kákért melyik munkacsapa­tok érdemelnek dicséretet, hirtelen meglepődtek. — Kényes kérdés, mert őszintén mondva, mindenki, aki részt vett a munkában, becsületesen dolgozott, — hangzott a válasz —, de azért feltétlen meg kell említeni Varga Jánosné, Kaliczka Ra- faelné, Boda Béláné, Sagyibó Rafaelné, Gödölői Imréné és Konzella Jánosné munkacsa­patát Az említett munkacsa­patok nagyon szép munkát végeztek, teljes létszámmal vettek részt a növényápolás­ban. De rajtuk kívül dicsé­retet érdemel a többi női munkacsapat is, mert volt olyan nap, hogy 150-en is kinn voltak kapálás idején. Ha már dicséretről van szó, nagyon kértek, ne felejt­sem el özv. Mede Istvánná munkacsapatát sem. A szövet­kezet vezetői szerint ez a munkacsapat annak ellenére, hogy tagjai túl vannak a hat­vanéves koron, fáradtságot nem ismerve dolgoztak és je­lentős részt vállaltak abból, hogv a több száz holdnyi ka­pálást időben elvégezze a szövetkezet. Annus (harciasán): Tán megtiltod? Sára néni (félénken kér­lelve): Csak ne marakodja­tok ... Feri: Ügy sincs abba ha­szon. Hogy gyűléseken éne­kelünk? Annus: Nincs ott bajom senkivel... Miért? Feri: Mert... Nehéz azt kimondani, Annus. Annus: Mondjad csak, hadd hallom! Feri: Mert... (Zavartan a fejét tekergeti.) Nem szere­tem, na. Fúrt kerülget az a Béres András. Annus (kibuggyanó neve­téssel): Hát ezért?! (Kis ko­miszkodással.) Hadd kerül­gessen ... majd elfárad. Feri (egyre zavartabban): Féltelek na ... szeretlek. Annus: Óóó!... Bolon­dos! ... Sára néni: Asszonynak ura, mátkának mátka mellett a helye. Feri: Igaz a, Sipos néném! (Annushoz élénkülten): Meg­lásd, elleszünk nélkülük! Megyünk moziba, máma is!... Csuda filmet adnak! Annus (engedve): Micsodát? Feri: Aaa ... (Zavartan.) Azt nem is tudom ... (Nevet­nek.! Annus (nevetve): Nagyon jó lehet! Feri: Megnézzük azértis!... Hadd pukkadjon a csoport... meg az a híres kórus. Jönnek még utánam sírva!... (In­dul.) Na, megyek hozom a bilétát. Annus: Csak hadd azt a bilétát. Sára néni: Menj csak, fiam, ládd, hogy bolondo­zik .,. Ebben az évben szép a Vi­lágos-puszta mellett levő Ló- kos-parti 11 holdas öntözéses kertészet is, amelyet Sisa Já­nosné és Pál Kovács István munkacsapatai gondoznak. A különböző zöldségfélékért, a paprikáért, paradicsomért kö­zel 100 ezer forint bevételt várnak. Nagyon szép a do­hány is, amelyet 10 holdon termelnek. A gondosan meg­munkált dohány Pál Kovács István dohánykertész munka­csapata szorgalmát dicséri. A szépen fejlődött dohányleve­lek törését már napok óta végzik a munkacsapat tagjai. Az aratás sikeres elvégzése után most a cséplés nehéz munkájában serénykednek a szövetkezet gazdái. A gazdag termést adó gabonafélék be­takarítása után nemsokára a kapásnövények következnek. A szövetkezeti gazdák szorgal­mas munkája eredményeként és az utóbbi időben kedvező­re fordult időjárásnak köszön­hető, hogy jó termés lesz kapásnövényekből is. C supa derű, reménykedés a romhányiak élete. Ha még teljesen nem is szokták meg a közösségi éle­tet, ha még van egy-két zök­kenő a közös munkában, ak­kor is él a reménység a II. Rákóczi Ferenc Tsz gazdái­nak szívében, hogy bár az élet, amely még most nagy feladat elé állítja őket: nehéz, de feltétlen szebb, jobb lesz, mint a régi volt. olyan élet lesz, amelyért érdemes szor­galmasan dolgozni. Feri (megy, közben): Szelí­dítse mán meg, Sipos án­gyom! ... (El.) Annus: (nagyot sóhajt, le­veti a kendőt, kabátot, ablak­hoz megy, tűnődve kifelé bá­mul.) Sára néni (hosszú csend után, miközben szakajtóval kifelé tart): Mit törődsz ve­le? .. Hadd járja a bolond­ját... majd észre tér. Annus: Majd!.,. Mikor? Sára néni: Hallgass csak anyádra, senki másra! Asz- szonynak várni kell tudni... várni... Ha azt tud, min­dent tud. (El.) Annus (nagyot sóhajt): Várni... (Néhány másodpercig csend, majd lábdobogás.) Józsi bácsi (hetven év kö­rüli, okosszemű, tömzsi ma­gyar, — be): Jó estét, adjon isten ... Igaz, • csak az orrom­nak köszönök, még annak sem, mert addig se látok. Annus (a hangra visszafor­dul az ablaktól, villanyt gyújt): Józsi bácsi! Józsi bácsi (hangosan, de­rűsen): Érted jöttem, galam­bom! Mi van veled? Annus (csendesen): Semmi! Józsi bácsi: Kezdődnék a próba, oszt sehun nem vagy. Pedig nagy újság van! Hó­nap szerepel a kórus! Hát azért jöttem, el ne maradj! Annus: Nem mehetek, Jó­zsi bácsi... Józsi bácsi: Nem-e? Tán beteg vagjV? Annus: Nincs nekem ba­jom ... csak ... Nem megyek többet a kórusba. Józsi bácsi: Mért? Annus: Nem mehetek, ne kérdje... Józsi bácsi: Bántott valaki? Annus: Feri nem enged. A keszegi kultúrterem nem nagy létesítmény, alkotmá­nyunk ünnepén meg igazán kicsinek bizonyult. Jó pár ember szorongott kinn az aj­tó előtt, s gyönyörködött a szívhez szóló harmonikaszó­ban. Apró, szőke fiúcska ját­szott, szívhezszóló melódiá­kat, s a keszegi termelőszö­vetkezeti gazdák gyönyörköd­ve hallgatták. Egymás után peregtek a műsorszámok. Ke­szegi fiatalok színdarabja váltotta a Csillaghegyi Tég­lagyár kultúr gádájának éne­két. Mert Keszegen augusz­tus 20-án a Csillaghegyi Tég­lagyár dolgozói, fiataljai ta­lálkoztak a keszegi termelő­szövetkezeti gazdákkal. Németh Gyula elvtárssal, a téglagyár párttitkárával, a keszegi Dózsa Termelőszö­vetkezet elnökével, meg a község tanácselnökével be­szélgetünk a kultúrterem sar­kában. Németh elvtárs vitte a szót: — Egy esztendeje patronál­juk a termelőszövetkezetet, s erőnkhöz .mérten igyekeztünk politikai, gazdasági és kultu­rális segítséget adni a ter­melőszövetkezeti gazdáknak... — A betakarítás idején — magyarázta a termelőszövet­kezet elnöke — a téglagyár két gépkocsija segített, hogy időben végezzünk. — Most a kultúrtermet hoz­zuk rendbe közösen — így a tanácselnök. — Már mi meg­egyeztünk Németh elvtárssal — fordult az őszülő téglagyá­Józsi bácsi: Aha... értem. Szívügy. Ha ő nem, te sem. Értem. Annus: Mit csináljak? Józsi bácsi (fejét vakarja, komolyan): Na, bolond do­log ... Oszt éppen most... Annus: Ezt kell tennem, Józsi bácsi... Józsi bácsi: Na, ezt nem hittem, jányom!.. . Éppenség­gel rólad!... Mert aszondom, ne legyen Sain Józsi a ne­vem, ha ott bírnád hagyni azt a danázást... a kórust!... A szováti kórust!... Pedig mi vagyok én ott?... He?!... Nem is pacsirta, mint te... csak olyan mihaszna varjú. Annus (nehezet sóhajt): Könnyű magának, Józsi bá­csi! Nem köti a parancs ... Józsi bácsi: Miféle pa­rancs? He!? ... Parancs? ... Emberparancs, az nem. De a becsület! ... Az nem pa­rancs? ... Az a parancs, ha együtt kezdtük, folytassuk együtt... Annus: Meglesznek nélkü­lem is. Józsi bácsi: Hát lenni, meg. De ha csúfot vallanánk, An­nus, akkor az a szégyen az orcádon is égjen! Annus: Tehetek én róla?... Miért mondja ezt? Józsi bácsi: Azért fiam, hogy ne csak a magad iga­zát, a mi igazunkat is lás­sad !... Eddig megfért mind­kettő együtt, békességben. Most meg szerbbe kerül, mint két ellenség... Nem jól van ez így ... Ezért vagyok itt... Követnek... Annus: Követnek? Józsi bácsi: össze kell bé- kíteni a te igazságod, meg a mi igazságunk ... (Folytatjuk.) ri munkásember felé. — Ügy határoztunk — ma­gyarázta Németh elvtárs, — segítséget adunk ebben is a termelőszövetkezetieknek. Téglát, cserepet juttatunk a kultúrterem bővítéséhez, szé­pítéséhez, természetesen ön­költségi áron és még hozzá­értő kőművest is küldünk ki, hogy időben elkészüljenek. Míg így beszélgettünk, benn már ebédhez terítettek a szorgalmas termelőszövetke­zeti assznyok. A hosszú asz­talnál jókedvű fiatalok, idős termelőszövetkezeti gazdák beszélgetnek. De nem sokáig, mert megjelentek a fürgeke­zű szövetkezeti asszonyok, kezükben az ízletes, párolgó pörkölttel. Ebéd után sör ke­rült az asztalra, s feloldódott, eltűnt az a kicsi feszültség is, Augusztus 20-án, Alkotmá­nyunk Ünnepén került sor a legjobb gépállomási dolgozók kitüntetésére. Végh Károly a Kisterenyei Gépállomás traktorosa, Topol- csilc Ferenc a Tolmácsi Gép­állomás traktorosa és Né­meth István a Szécsényi Gépállomás kovácsa Munka Érdemérem kitüntetést kap­tak Ezenkívül Bódi János az erdőkürti, Saját József az érsekvadkerti, Weiser Fe­renc az erdőkürti, Tóth Fe­renc az érsekvadkerti, Kle- ment István a karancskeszi, Végh Géza a kisterenyei, Ceidrik Gyula a pásztói, Bor­da János a Szécsényi Gépál­lomás dolgozói a Gépállomás Kiváló Dolgozója kitüntetést kapták. A kormánykitüntetéseket a Megyei Tanácson, míg a mi­niszteri kitüntetéseket a já­rási tanácsokon vették át a gépállomási dolgozók. A kitüntetéseket a dolgozók igen megérdemelten kapták, hisz valamennyien régi jó dol­gozói a gépállomásoknak. Az amerikai fehér szövőlepke viszonylag rövid idő alatt terjedt el hazánkban és ma egyik leg­veszedelmesebb rovarkártevőink közé tartozik. Kártétele során a fertőzött fáknak lombját pusz­títja. A szövőlepke elsősorban az eper-, juhar-, szilva-, alma-, körte- és diófákat kedveli, de ha elszaporodik, jelentős károkat okozhat egyéb gyümölcsfákban is, sőt megtámadhatja a szőlőt és a lomblevelű erdei fákat is. Az amerikai szövőlepkének két nemzedéke van. Az első nemze­dék hernyói — az időjárástól füg­gően — május közepétől július elejéig, a második nemzedék hernyói pedig július végétől augusztus, szeptemberig puszíta­nak. A szövőlepke második nem­zedéke mindig veszélyesebb, mert ilyenkor tömegesebben jelennek meg a hernyók. A második nem­zedék kártétele nyomán látha­tunk gyakran teljesen levélnél­küli, úgynevezett „tarrágott” fá­kat. Az idei évben elsősorban háztáji kertekben és útszéli fá­kon észlelhetjük az amerikai szövőlepke fertőzést. Ha csak gyengébb amerikai fehér szövőlepke fertőzésről van szó, az ellene való védekezést mechanikai úton végezzük el. Mi­helyt észrevesszük a fákon az első pókhálós hernyófészkeket, azonnal vágjuk le ezeket kerti ollóval, vagy magasabb helyekről rúdra szerelt hernyózó ollóval. A levágott hernyófészkeket össze kell szedni, majd azonnal el­égetni, nehogy a hernyók szét­szóródjanak, illetve szétmássza­nak és így tovább pusztítsák a fák leveleit. Erősebb fertőzés esetén a mechanikai védekezés helyett vegyszeres védekezéssel pusztítsuk az amerikai fehér szö­vőlepkét. Az amerikai szövőlepke elleni vegyszeres védekezésnél DDT tar­talmú idegméreg permetező- vagy porozószert kell használni. Attól függően, hogy milyen gép áll amely velejárója az ismeret­len emberek találkozásának. Kinn az udvaron már emelkedett volt a hangulat. Tangóharmonika szólt, s a téglagyári fiatalok, a keszegi kiszesek körbe fogódzva da­lolták egymásután a szebb- nél-szebb népdalokat. Isme­retségek, barátságok szület­tek itt, s az embernek az ju­tott eszébe, ahogy nézte a kultúrteremben meghitten beszélgető idősebbeket, az udvaron nótázó fiatalokat, hogy milyen erősek is va­gyunk, mert bízunk egymás­ban, megértjük egymást. S amikor leszállt az éjszaka, ha­zafelé indultak a téglagyári munkások, fiatalok, azzal az érzéssel váltak el egymástól, megint erősebb lett a barát­ságuk, mint eddig volt. Topolcsik elvtárs például már 11 éve dolgozik a gép­állomáson, mint traktorve­zető. Az 1959 évi tervét 117 százalékra teljesítette, az 1960 év első felében 154 szá­zalékos tervteljesítést ért el Munkavégzésével kapcsolat­ban a tsz-e'k a legnagyobb megelégedést fejezik ki. Végh Károly elvtárs hason­ló jó eredményt ért el. Az 1959 éves tervét pl. 191,3 szá­zalékra teljesítette. Weiser Ferenc az Erdő- kürti Gépállomás traktorosa ez év első féléves tervét már május 1-re teljesítette. Hosszú éveken ebben az esz­tendőben is a kapálást és kaszálási munkákban a leg­jobb eredményt ő érte el megyei viszonylatban. A nyári munkák továbbvi­telében, valamint az őszi időszakban is további munka vár ezekre az elvtársakra, melyet minden bizonnyal ki­tűnően fognak elvégezni, hisz érezhetik, hogy eddigi mun­kájukat is kellő megbecsü­lés övezte. rendelkezésünkre, végezhetünk permetezést, vagy porozást. Az elmúlt években szerzett tapaszta­latok azt bizonyítják, hogy a szövőlepke ellen kiváló ered­ménnyel lehet védekezni a 10 szá­zalékos DDT hatóanyagot tartal­mazó Holló 10 olajos emulziós permetezöszerrel. 100 liter per­medéhez szükséges Holló 10 mennyiségét az szabja meg, hogy milyen típusú permetezőgéppel kívánjuk permetezni, továbbá, hogy a hernyók milyen fejlett­ségi állapotban vannak. Ameny- nyiben kis háti cirkulációs gé­pünk van, akkor fiatal hernyók ellen 100 liter vízhez 80 dkg Holló 10-et, idősebb hernyók el­len pedig 100 liter vízhez 1 kg Holló 10-et veszünk. Ha pedig légáramlásos, nagy motoros per­metezőgéppel rendelkezünk, ak­kor a hernyók fejlettségi állapo­tától függően 100 liter vízhez 2— 1 kg Holló 10-et adjunk, tehát 2—4 százalékos permetlevet hasz­náljunk. Ügyelni kell arra, hogy a fákra megfelelő mennyiségű permetlé jusson, mert hiába emel­jük a permetlé töménységét, ha nem sikerül a hernyóhoz juttatni a szükséges hatóanyagot, nem lesz jó eredménye a permetezés­nek. Vigyázzunk arra is, hogy csak lágy vizet eső, vagy patakvfz, lágy kútvíz) használjunk a per­metlé elkészítéséhez. Ha megfe­lelő lágy víz nem áll rendelke­zésünkre, úgy a kemény vizet sződával, vagy fahamuval lehet lágyítani. A kemény vízben ugyanis - lágyítás nélkül - a Holló 10 hatóanyaga nem egyen­letesen oszlik el. Ha megfelelő porozógép áll rendelkezésünkre, úgy porozással is védekezhetünk az amerikai fe­hér szövőlepke ellen. A porozás­hoz 10 százalékos DDT porozó­szert — Hungária Matador, vagy Nikéről D 10 porozószert - hasz­náljunk. Szépen fizet a vizslási Március 21 Tsz gabonája. Jakab István tsz elnök könyvbe jegyzi a cséplési eredményeket OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOÖOOOOOOOOOOOG3OOOOOOOOOO0OOOOOOOOOOOOOOOOOO Kitüntették a legjobb munkát végző géuállomási dolgozókat Irtsuk a szövőlepke második nemzedékét

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom