Nógrádi Népújság, 1960. augusztus (16. évfolyam, 65-70. szám)

1960-08-17 / 66. szám

NÓGRÁDI NtPÜJBA» 11ti: I960, augusztus 17. Elvi következetess » kos volt és simulékony. Nagyon ismerte és jól alkalmazta azokat a meg­tévesztő módszereket, ame­lyekre gyöngébb jellemű em­berek hiúságérzete azonnal reagál. Pontosan ki tudta vá­lasztani a vezetők közül az olyan alanyokat, akik nem szerették, ha kiskirályoskodá- suk miatt mások borsot tör­nek az orruk alá. Akik nem szerették, ha a dolgozók nem­tetszésüknek adtak hangot a közösség vagyonával való fe­lelőtlen gazdálkodásuk miatt. Mert bírálatok hangzottak el ésszerűtlen tervezések miatt, amelyek milliós befektetés után félbemaradt beruházá­sokat eredményeztek. Kriti­zálták azt, hogy a vállalati gépkocsikon magánügyeket is bonyolítottak le, vagy azt, hogy a dolgozók részére til­tott kisebb üzemi szolgálta­tásokat, munkákat egyesek, vezetőállásúak viszont a ma­guk javára hatványozottan vették igénybe. Az ilyen „összeférhetetlen” emberekről aztán alkalmas helyen és adott pillanatban mindig mondott valami el­marasztalót, s így lassan a behálózott vezetők már csak az ő értesüléseire támaszkod­tak, jelentései alapján becsü­letes embereket váltottak le, vagy soroltak lejjebb. Be­futott — mondották többen, nélkülözhetetlen emberré vált. Tevékenysége nyomán burjánzott az opportunizmus és a korrupció. Akik ezt ész­revették és kifogásolták, a vezetőkkel kerültek szembe, megfenyegették, intrikusnak bélyegezték őket. Ezt az ál­datlan állapotot végül az szüntette meg, hogy esztelen gőgjében már azokat is meg­támadta, rágalmazta, akiknek fényében sütkérezett. Még magasabbra vágyva, ezek fe­letteseit próbálta megkörnyé­kezni. Rajtavesztett és bukása igazságos volt. De vajon tanulságos is volt-e egyben? Saját maga­tartásukra levonták-e a he­lyes következtetést azok, aki­ket oly könnyen lehetett em­beri gyöngéiken keresztül be­folyásolni? Azt mondják, csak most látják, milyen vissza­taszítóan elvtelenül cseleked­tek. A törtetéssel szemben a józan tömegek hangját pró­bálták elnyomni, s így meg­rendítették a dolgozók irán­tuk érzett bizalmát. Aki az elvtelen módszereket megtűri a környezetében, maga is e módszerek rabjává válik. Eb­ben a kérdésben nincsenek, nem lehetnek kivételes ese­tek, mert aki magával szem­ben nem tárgyilagos, mások­kal szemben sem lehet az. Ha az ügyesen lavírozó, má­sok hiúságára építő jellem- telen karrieristát nem hagy­ták volna szóhoz jutni, s már az első lépésénél átlátnak rajta, akkor nem évek múl­tán, rengeteg rombolás után ocsúdtak volna fel, s jöttek volna rá, hogy a tömegek józan véleménye mindig fi­gyelemre méltó és hasznosít­ható a vezetők céltudatos te­vékenységében. H asonlóan elvetendő az a szemlélet, amely a ne szólj szám, nem fáj fejem megalkuvók álláspontjára he­lyezkedik. Egyik ismerősöm ilyen magatartására úgy ad magyarázatot, hogy mások ká­rán tanul, nem akarja meg­égetni az újját. Jelszava: op- portunizálódni, vagy „kinyí- ródni”. Ezért, ha látja, hogy raffinált üzemi szarkák lop­ják a nép vagyonát, ha hall­ja vonaton, vagy kocsmában gyalázni társadalmi rendsze­rünket, ha saját meggyőző­dése ellenére olyan cselek­ményekbe sodorja környeze­te, amely erkölcsileg elíté­lendő, hagyja, becsukja sze­mét, bedugja fülét és hall­gat. Csak annyi igaza van, hogy elriasztó példákat is le­het felsorolni olyan embe­rekről, akik „esztelenül a tűzbe vetették magukat”. Mert előfordultak ilyen ese­tek. különösen a személyi kultusz, az elvi kúszáltságok ideién. S hogy ma már csak elvétve lehet ilyesmiről be­szélni, éppen a harcos, meg nem alkuvó emberek kiállá­sának a következménye An nak, hogy sokat tanultak az emberek az elmúlt évek ne­gatív és pozitív eseményei­ből egyaránt. A hibákért, mulasztásokért az is felelős, aki tudván elhallgatja, takar­gatja azokat. És ez a fele­lősség nemcsak párttagok ügye. Hogy elsősorban a kommunisták elvi tisztánlá­tására, iránymutatására van szükség, nem vitatható. De minden becsületes ember köz­reműködése kell a régi hibák maradványainak megszünte­téséhez, itt-ott ma is jelent­kező visszásságok elfojtásá­hoz. Az elvi következetesség így érvényesül hatásosan, mint a fejlődés rugója. Erre is egy példát. Egyik ipari üzemünkben nemrég je­lentős újítás körül bonyoló­dott a helyzet. A dolgozó, aki újított, a leírást üzem­vezetőjének mutatta be elő­ször, hogy véleményét kérje. Az üzemvezető elkérte tőle, mondván, otthon gondosan akarja azt tanulmányozni. Mikor visszaadta a leírást, részletesen kifejtette, hogy az miért nem szakszerű, miért nem valósítható meg, sőt ki­mutatta, hogy egyenesen ká­ros lenne az újítás beveze­tése, mert szakmunkások vál­nának feleslegessé. E magya­rázattal teljesen elvette a ked­vét az újítónak, ő nem is vitte tovább az újítást. Fur­csa volt azonban, hogy a következő héten a dolgozót arról a munkahelyről, ahol évek óta dolgozott, egészen más jellegű, távoleső üzembe helyezték át. Hetek teltek el, mikor egy sörözgető tár­saságban volt munkatársai az ő régebbi elképzeléseiről, kí­sérleteiről, mint már meg­valósuló munkamódszerről beszéltek neki. Utánajárt a dolognak, s megállapította, hogy az üzemvezető az ő újítási javaslatát saját neve alatt juttatta el illetékes hely­re, ahol annak jelentőségét felismerve, gondoskodtak gyors alkalmazásáról. A be­csapott újító azonban hiába reklamált, igazát nem tudta bizonyítani, mert neki írása nem volt már a dologról. A volt munkatársak közül azok, akik nem riadtak vissza a nagyhatalmú üzemvezetőtől sem, bizonyították, hogy ba­rátjuk sokat beszélt előttük újításáról, mutatta kísérlete- teit is Csak a második fel­lebbezési fórumon ismerték el a dolgozó igazát, és ma­rasztalták el a csaló vezetőt. Végül az igazság melletti szi­lárd kitartás meghozta gyü­mölcsét. Ezék az emberek is mond­hatták volna, hogy nem árt­ják magukat mások ügyeibe, nem dobatják ki esetleg ma­gukat munkahelyükről, de nem ezt tették, hanem az ilyen értelmű fenyegetések ellenére is következetesek maradtak elveikhez. A z ilyen és hasonló ese­tek ezrei, a minden­napi élet felbukkanó prob­lémái, az eszmei káoszokban való eligazodás, s a társa­dalom javáért való céltuda­tos munkálkodás gátjainak megszüntetése megkövetelik az elvek mellett való szilárd helytállást, azok konstruktív, alkotó alkalmazását és minél nagyobb tömegeknek ilyen magatartásra való nevelését. * Kondorosi János 10 éve vették állami kezelésbe a gyógyszerellátást­Elsősegélynyújtók a csépléseknél A salgótarjáni járási vörös- kereszt munkájának előteré­ben a tisztasági mozgalom állandó fejlesztése, valamint a cséplések ellenőrzése szere­pel, mint legfontosabb fel­adat. A tiszta udvar, rendes ház mozgalmat járásszerte ma­gukévá tették a községek. Az első értékelés szerint Ka- rancslapujtő dolgozói dicsére­tet érdemelnek az ottani par­kosítási munkálatokért, va­lamint az egyéb tisztasági mozgalom keretében végzett erőfeszítésekért. A cséplések ellenőrzése, a cséplőgépek mellé beállított álandó inspekció mintegy 50 —55 aktívát érint a járásban. Az elsősegélynyújtókból álló aktívák lelkiismeretes mun­kát végeznek. A Nógrád megyei Tanács Gyógyszertári központja szak- szervezeti bizottsága és a Nógrád megyei Gyógyszerész Szakcsoport által a gyógy­szerellátás állami kezelésbe vételének 10. évfordulója al­kalmából augusztus 13-án a Balassagyarmati Palóc Mú­zeum dísztermében gyógy­szerésztörténeti kiállítást ren­deztek. A kiállítást Smetana Ala­dár megyei főgyógyszerész nyitotta meg, majd Tóta Fe­renc elvtárs, a megyei tanács végrehajtó bizottságának el­nökhelyettese tartott ünnepi beszédet. Beszédében méltatta a gyógyszerellátás fejlődését, Nógrád megyei eredményeit. Beszélt a gyógyszerészek kö­rében folyó szocialista mun­kaversenyről, sajátos, felelős­ségteljes munkájukról és az előttük álló feladatokról is. Majd a megyei tanács végre­hajtó bizottsága nevében me­legen köszöntötte a jubileum alkalmából a gyógyszerészet- tel foglalkozó egészségügyi dolgozókat. Ezután dr. Ragattli János, a Békés megyei Tanács Gyógyszertári Központjának főgyógyszerésze tartott ismer­tető előadást „A gyógyszeré­szet 10 éves fejlődése és a jövő feladatai” címmel. Majd átnyújtották a legjobb gyógy­szerész dolgozóknak a 10. év­forduló alkalmából kibocsá­tott kitüntetéseket és jutal­makat. A hivatalos ünnepség után az ünnepeltek az Ipoly- étteremben vettek részt kö­zös ebéden, majd. tánccal egybekötött összejövetelt tar­tottak. Üdülnek a nógrádi gyermekek Az elmúlt iskolai év sike­res befejezése után a jó mun­ka elismeréseképpen nagy számú gyermeküdültetési ak­ció indult. A szakszervezetek, az üzemek és egyéb társadal­mi szervek összefogásával Nógrád megye területéről is számos gyermek került el az ország legszebb üdülőhelyei­re, hogy egy-kéthetes üdülés után testileg megerősödve, szellemileg kipihenve térje­nek vissza. A Szakszervezetek Megyei Tanácsa eddig 5 20 gyermeket üdültetett. Ezen­kívül a Bányászszakszervezet Területi Bizottsága 320 bá­nyász gyermeket küldött a Balaton mellé, Keszthelyre, a Salgótarjáni Acélárugyár pi­áig 220 acélgyári iskolásgyer­mek üdültetésének gondjait vállalta magára. Jelenleg is 180 Nógrád me­gyei iskolás van a Balaton mellett és holnap, csütörtökön indul útra egy újabb 240 fő­ből álló iskolás „gárda” Pá­rádra és Tóalmásra. Megyénkben már az elmúlt években is jelentős eredmé­nyeink voltak az iskolás­gyermekek üdültetésének meg­szervezésében, de az ez évi nyaraltatási akciók minden eddiginél nagyobb méreteket öltöttek. A nyaralási idény hamarosan véget ér, s a gyermekeink újból elfoglalják helyeiket az iskolák padjai­ban. Az alapos, jó pihenés minden bizonnyal jó szolgála­tot tesz majd eredményeik elérésében. rr Erre a kollektívára számítani lehet... Hogyan nyerték el az élüzem címet Kisterenyén? n Nem is akármilyen ered­ménnyel büszkélkedhetnek a kisterenyei bányászok. Azok, akik az elmúlt esztendőben nem tudták teljesíteni élő­irányzataikat, akik lemarad­tak a terv teljesítésében, az ez év első félévének eredmé­nyei alapján a megtisztelő, büszke élüzem cím birtokosai lettek. A bánya két vezető elvtársának tettük fel a kér­dést: Hogyan érték ezt el? Nézzük a válaszokat. Simon Abel elvtárs, a párt- bizottság titkára: — Nagyon sokat segített nékünk a pártbizottság vizs­gálata, határozata, amelyben munkánk javítására tettek ja­vaslatot.. Ezután megváltozott minden. Dolgozóinkkal párt­taggyűléseken, termelési ta­nácskozásokon vitattuk meg a feladatokat, de ma is ál­landóan napirenden van a termelés problémája. Aztán más irányba terelődött az emberekkel való foglalkozás. Véleményünk, de a dolgozók véleménye is az volt: ezzel a kollektívával többre is ké­pesek lehetünk. Bekövetke­zett az is, hogy a gazdaság­vezetés is határozottabb lett. határozottabb intézkedéseket hozott. így dolgozóink is meg­értették miről van szó. Csak egy példát: sokkal aktívab­bak a termelési tanácskozá­sok, a bányászok azokat a problémákat mondják el. amelyek fékezik a termelést. Ma már átlagosan mintegy 150 fővel többen szólnak az üzem problémáihoz, mint ko­rábban. Sokat segítettek a szocialista címért küzdő bri­gádok, Zadravecz Lászlóék, meg a többiek. És végül a műszaki intézkedések helyes­sége, a dolgozók aktivitása azt bizonyították, megvannak az esélyeink, hogy elnyerjük az élüzem címet, még akkor is, ha akadtak egynéhányan, akik azt kezdték bizonygat­ni, hogy mennyiséget növel­ni, minőséget javítani nem lehet egyszerre. Ujj János elvtárs, igazgató: — Minden dolgozó megér­tette, hogy miről van szó. Behozni az elmúlt évi lema­radást, s régi hírnevünkhöz méltóan, ebben az évben az élüzem cím elnyeréséért kell harcolni! Ezért és azért nőtt a dolgozók munkalendülete, munkaintezitása, mert műsza­ki vezetőink is számtalan hasznos intézkedést hajtot­tak végre, s biztosították azt, ami a bányásznak lényeges: munkahely, anyag, ürescsille! így aztán köztudatba vittük, minden lehetőségünk megvan ahhoz, hogy elnyerjük az él­üzem címet. Ez nem maradt eredmény nélkül. Hónapról Egy kiváló tanácstag — a sok közül T¥f cisz István elvtárs kö­'' zel jár már az ötödik X-hez, de ősz haja ellenére sem tűnik 40 évesnél több­nek. A markánsarcú, halk- szavú, előzékeny modorú, szimpat:kus népboltellenőrt nemcsak munkahelyén — a Nógrád megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalatnál — szeretik és tisztelik. Meg­becsülést vívott ki magának az 51. sz. választókerületben — a Hétvezér út és a Trikói utca dolgozói körében — is, ahol 1957 novemberében egy­hangúan jelölték a Városi Tanács tagjává. Az árudavezetőből a közel­múltban ellenőrré előlépett Weisz elvtárs szinte nap mint nap tetteivel bizonyítja, hogy komolyan veszi a tanácsok­ról szóló törvény azon meg­állapítását, mely szerint: „A tanácstagoknak a tanácsokban végzett munkája a választók bizalmán alapuló megtisztelő tevékenység.” Tanácstagságából eredő kö­telezettségeit maradéktalanul, példamutatóan teljesíti. Meg­választása óta egyetlen ta­nácsülésről sem hiányzott igazolatlanul, s hozzászólásai­val tevékenyen elősegíti a közérdekű feladatok megol­dását. Állandó, megbízható tolmácsolója a választópolgá­rok kívánságainak, egészséges kezdeményezéseinek. A tanács határozatait és döntéseit rendszeresen ismer­teti körzetében, melynek la­kóival korántsem „köszönő viszony"-t tart fenn, hanem ismeri egész életüket, ügyes­bajos problémáikat, gondjai­kat és örömeiket egyaránt. Immár harmadik esztendeje annak, hogy — a mindenna­pos találkozásokon és elbe­szélgetéseken túlmenően — negyedévenként pontosan megtartja beütemezett fogadó­óráját és beszámolóját is. E szervezett találkozókon a választók részéről felmerült észrevételeket, javaslatokat és kérelmeket késedelem nél­kül továbbítja a Végrehajtó Bizottság titkárságához. így például következetesen fára­dozik a Hétvezér út megja­vításán, portalanításán, har­col a közvilágítás korszerűsí­téséért, a két utca vízvezeték­hálózatba történő bekapcso­lásáért. Közbenjárására történt in­tézkedés a kerti gyümölcsfák központi permetezésére, kez­deményezése nyomán indult széleskörű társadalmi akció a körzet virágosításáért, par­kosításáért, a tisztasági ver­seny szélesebb körűvé téte­léért. 1957 óta elnöke a kereske­delmi állandó bizottságnak, amely keresve sem lelhetett volna lelkiismeretesebb gaz­dára. Azóta — immár 3 éve — egyetlen A. B. ülés sem maradt el, sőt, több esetben, a szükség szerint, rendkívüli összejövetelekre is sor ke­rült. Indítványára vizsgálták felül a raktárgazdálkodási helyzetet, tárgyalták meg vá­rosunk hús-, tej-, zöldség-, gyümölcs- és tüzelőellátásá­nak problémáit. Az Á. B. ülések szervezésén és vezetésén kívül energiájá­ból a társadalmi ellenőrháló­zattal való állandó törődésre is futja. Szívügyének tartja a társadalmi aktívák munká­jának irányítását és szakmai oktatását. Az „aprómunkából" is de­rekasan kiveszi a részét. A piaci ellenőrzéseknél épp úgy jelen van. mint a vásári vizs­gálatoknál és a helypénzsze- dök szúrópróbaszerű elszá­moltatásánál. TFYeisz elvtárs csak egyike '' az áldozatkészen mun­kálkodó tanácstagok egyre népesebb táborának. Egy a sok közül, de dicséretes ak­tivitása komolyan hozzájárul a tömegkapcsolatok szélesíté­séhez. Példáját kövesse mi­nél több városi tanácstag! GYÜRKY ZOLTÁN Honvédelmi nap az Alkotmány Hsztáletére A Honvédelmi Sportszövet­ség megyei elnöksége, vala­mint a szécsényi MHS járási elnöksége a Ságújfalu és Ka- rancsság közötti réten együt­tesen rendezi meg az Alkot­mány évforduló tiszteletére a honvédelmi napot. A műsorban összetett hon­védelmi verseny megyei dön­tője, terepgyorsasági motor- verseny, a III. műrepülőbe­mutató, léggömbvadászat (lö­vészverseny), repülőmodell bemutató és csoportos ejtő­ernyőugrás szerepel. A honvédelmi napot aug. 21-én tartják. hónapra növeltük eredménye­inket, dolgozóink pedig állan­dóan érdeklődtek: hol tar­tunk, hogy szorít még a cipő, min kell segíteni, változtatni. Ez a titkunk és semmi más. És valóban, ez a két vé­lemény hűen tükrözi a kis­terenyei helyzetet. A megvál­tozott légkört, a megváltozott eredményeket. A megválto­zott légkör, az őszinte hang, a határozott intézkedés na­gyon is tetszett a bányászok­nak, műszaki középkáderek­nek, vezetőknek egyaránt. S amikor a bányászok azt lát­ták, hogy a műszaki vezetés új technológiai eljárásokon dolgozik, hogy hosszú évek után már az elmúlt év utolsó negyedévében például front­fejtések kiképzésén fáradozik — Tordasban például 40—45, Pócsházán 35—40, Csigában 60—65 méteres frontfejtést képeznek ki, hogy jobb le­gyen a termelékenység, a félautomatizálással egyre több improduktív erőt tudnak szénfalhoz telepíteni — fel­tétlen nőtt a munkakedv, a munkalendület is. A műsza­kilag tehát jól megalapozott bányában jók lettek az ered­mények, lényegesen javult a bányászok keresete, hírét sem lehetett látni a korábbi — úgymond’ — letargiának, le- törtségnek, kedvetlenségnek. Bányászt és vezetőt az opti­mizmus jellemezte, és tegyük hozzá, hogy joggal! — Hosszú évekre, ha visz- szatekintünk — mondja Ujj János elvtárs — nem talá­lunk olyan eredményeket, mint most az elmúlt félév­ben. Ez azzal magyarázható, hogy bányászaink, műszaki középkádereink jobban erez­ték a felelősséget a terme­lésért, az önköltség csökken­téséért, a minőség javításá­ért, egyszóval azoknak a mu­tatóknak maradéktalan tel­jesítéséért, amelyek feltétlen és elengedhetetlenül szüksé­gesek az élüzem cím elnye­réséhez. És nézzük ezeket a számo­kat. Míg az 1959-es eszten­dőt csaknem 3400 tonna szén adósságával zárták, addig 1960 eddig esedékes részé­ben több mint 6000 tonna szén hagyta el terven felül a kisterenyei bányákat. Míg tavaly az első félévben — természetesen az év hátra­levő időszakában is — 123 kalóriával volt rosszabb a szén fűtőértéke, mint azt ter­vezték, 1960 azonos idősza­kában már a tervezett érté­ket 85 kalóriával teljesítet­ték túl. Jobban érzékeli a bányászok felelősségét a pa­laszázalék alakulása, amit a tavalyi tényszámhoz viszo­nyává jelenleg 3,11 százalék­kal csökkentettek. Ez is mu­tatja a bányászok felelőssé­gét, azt, hogy javult a mun­kahelyi palaválogatás, moz­galom kezdődött a tisztánter- melésért. Már szólottunk arról, hogy mennyire javult a bányászok mun.kalendülete. Bizonyítsuk is! A tervezett összüzemi tel­jesítményt pedig 140 kilo­grammal szárnyalták túl a versenynek ebben az idősza­kában. Mind ezek a tények azt eredményezték, hogy a kisterenyei bányászok csupán az első félévben 14,13 forint­tal csökkentették egy tonna szén termelési költségét. Ezek az eredmények tehát méltán teszik büszkévé, bol­doggá a kisterenyei bányá­szokat, vezetőket, akik bebi­zonyították az év elejei állí­tást: ez a kollektíva sokkal többre képes! Ezért tehát most arra van szükség, hogy megértsék: az élüzem cím kö­telez! Kötelezi a kisterenyei bányászokat, párttagokat és pártonkívülieket, hogy tovább javítsák munkájukat akár a baleseti gyakoriságnál, akár a még ha elenyészően is je­lentkező vágatkihajtási ter­vük teljesítésénél, avagy ép­pen a gépi rakodás arányai­nak javításában. S ahogy ezt a kisterenyei bányászok és vezetők megfogalmazták: „Minden lehetőség megvan e néhány hiba kiküszöbölé­sére is. s a. kisterenyeiek méltóak lesznek az élüzem címre, régi hírnevükre.” Somogyvári László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom