Nógrádi Népújság, 1960. augusztus (16. évfolyam, 65-70. szám)

1960-08-27 / 69. szám

2 NÓGRÁDI NIPOJIAS ** %'SteO. 'Augusztus 27. A biztonságos termelésről a taggyűlések előtt... Sok esetben talán túlzottan megszokottnak hangzik veze­tők és dolgozók részéről, ha a termelési értekezleteken, szakszervezeti, vagy párttag­gyűléseken arról hallanak, hogy „a termelési terveket úgy kell teljesíteni, hogy a baleseteket elkerüljük és a kitermelt szénhez a lehetősé­gekhez mérten vér ne tapad­jon”. Hogy ez így van és hogy az üzemünknél is megszo­kottá, természetessé vált, an­nak tudható be, hogy a dol­gozók tudják és látják: való­ban, ebben az országban min­den a legfőbb érték — az em­ber — érdekében történik. Az a tény, hogy üzemünk­nél évről évre csökken a százezer műszakra eső balese­tek arányszáma, azt mutatja, hogy egyre nagyobb összeget használunk fel a bizton­ságos termelés érdekében, és egyre többet teszünk oktatáson. felvilágosító munkán keresztül is an­nak érdekében, hogy ke­vesebb legyen üzemünk­nél a baleset. A balesetek százalékos ará­nyának csökkentése és a két­ségtelenül elért eredmények tudata kissé elkápráztatja azokat a műszaki beosztás­ban dolgozó középkádereket, akiknek nap mint nap egy­re többet kellene tenni a biztonságos termelés érdeké­ben. Ügy gondolom, hogy he­lyes, ha ezt a megnyugvást, ezt az eredményekben való fürdőzést egy kis statisztikai elemzéssel — mely, gondo­lom, hideg zuhanyként is megfelel — felszámoljuk. Bányaüzem neve: 1958. 1. félév 1959. 1. félév 1960. I. félév (100 ezer műszakra eső baleseti arány fél­évenként százalékban kifejezve) Salgó-Kóna 45,2 29,8 28,­Zagyva 61,5 58,7 39,2 Kazár 38,7 18,8 30,2 Ez a statisztika figyelmez­egyidejűleg tervet tét. Megmutatja, hogy ha bár üzemünknél — mint ahogy a számok mutatják — vi­szonylag szépen csökken a balesetek arányszáma, mégis azt kell látni, hogy a ha­sonló geológiai és egyéb adottságokkal dolgozó üze­meknél (persze, a tröszt több olyan üzeménél, ahol még nehezebbek a geológiai viszonyok) lényegesen kedve­zőbb a 100 ezer műszakra eső baleseti arány. A statisztika ilyen irányú vizsgálata — éppen úgy, mint minden baleset — el kell, hogy gonzdolkoztasson és ösztönözzön az ok kere­sésére, felderítésére, kö­vetkeztetések levonására és intézkedések megtéte­lére. Joggal lehetne feltenni a kérdést: „miért” alacsonyabb akár a kazári, akár a rónai bányaüzemnél 15—20 száza­lékkal félévenként a balese­tek aránya, hiszen a Zagyvái Bányaüzemnél is ugyanannyi, vagy még több pénzügyi fe­dezet van biztosítva a kor­szerű termelésre, a nehéz fi­zikai munkák megkönnyíté­sére, a balesetek megelőzé­sére? Az 1960-as első félévi bal­eseti lapokat vizsgálva a leg­több baleseti lapon azt a megjegyzést látni: „a balese­tért a dolgozó felelős”. Nos, nem akarom azt állítani, hogy az esetek jelentős részénél valóban nem a dolgozók fe­lelősek, hiszen tudják azt, hogy a munkahelyen és a bányában fej védő sisakban kell dolgozni — mégis elég gyakran előfordul —, főleg a délutáni, vagy az éjszakai műszakban, amikor nem tar­tanak a bányarendészet ellen­őrzésétől, hogy a védősisakot vagy a szerszámosládában, vagy az ácsólatokra, szögre felakasztva tartják. Persze, lehetne több ilyen és ehhez hasonló hibát a dolgozók ro­vására is felemlíteni, mégis nem ezt teszem, mert ezekért a hibákért is elsősorban azok az aknászok és főaknászok fe­lelősek, akik ha látják is eze­ket a hibákat, sok esetben nem akarják észrevenni. Miért van ez a felelőtlen­ség, ez a könnyelműség? Azért, mert a műszaki középkáde­reink egy része csak a termelést tartja szem előtt és nem gondol arra, hogy terveinket úgy kell teljesíteni, hogy a balese­teket elkerüljük. Mert hiszen nálunk a szén termelésének és általá­ban mindennek, amit ebben az országban termelünk, an­nak érdekében kell történni, hogy az embernek jó le­gyen. Elég gyakran találkozunk olyan nézetekkel, főleg ami­kor a bányarendészet intézke­déseket követel, hogy „minek ez a túlzott óvatosság”, vagy gyakran elhangzanak olyan hangok is, hogy „ha ő volna aknász, vajon ennyi előírást be tudna-e tartani és ezzel teljesí­teni? Sajnos, hosszan lehetne fel­sorolni az olyan hibákat, amelyek mind azt bizonyít­ják, hogy a munkát nem megfele­lően szervezik és ennek következtében nincs meg­felelően öszekapcsolva a dolgozók féltése, óvása az ország, a népgazdaság ér­dekével. Amikor tehát a biztonságos termelésről beszélünk, nem egyszerűen csak műszaki kér­désről, gazdasági kérdésről van szó, hanem fontos poli­tikai feladat teljesítéséről is. Ha pedig ez így áll, akkor le kell vonni a következteté­seket. Először: fel kell számolni azt a nézetet, hogy mond­hatni minden esetben „a dol­gozó” felelős a balesetért. Másodszor: ki kell dolgozni azokat a megelőző intézkedé­seket, amelyek csökkenthetik a baleseteket. Helyes volna, ha az aknászok minden mű­szak végén arról is beszámol­hatnának, hogy milyen in­tézkedéseket tettek üzemré­szükben a balesetek megelő­zésére. Ennek alapján na­gyobb lehetőség volna az el­lenőrzésre és a jutalmazás­ra is. Az eddig elmondottak csak úgy lehetnek eredményesek, ha az intézkedéseket a párt részéről üzemünknél is meg­felelő politikai munka tá­masztja alá. Ugyanis meg kell értetni a mű­szaki beosztásban dolgo­zókkal, hogy itt nemcsak a műszaki feladatkör be­töltéséről, a tervek tejesí­téséről van szó, hanem ennél jóval többről, lelki- ismeretbeli ügyről is. Amellett, hogy felelnek a ter­vek teljesítéséért, a minőség megjavításáért, a sok-sok anyagért, — gondolniuk kell elsősorban arra, hogy a leg­drágább, a legfőbb érték, az ember biztonságáért is felel­niük, számolniuk kell. A párt és a szakszervezet eddig is segítséget nyújtott az eredmények elérésében, de úgy gondolom, hogy az ed­digieknél is többet kell tenni. Segíteni kell az üzem vezető­ségét, az építő bírálattal, és azzal, hogy a kommunistákat és a dolgozók széles rétegét serkentsék arra, hogy az előírásokat, a rendelkezé­seket is példamutatóan tartsák be. Segíteni kell abban is a pártnak, hogy a szakszerve­zet sokkal határozottabban álljon hivatása magaslatára a biztonságos termelés érdeké­ben és ha szükséges, a szak- szervezet elnöke, illetve a szakszervezet elnöksége éljen a törvényes jogával. Dr. Barta Róbert Megyénket ketten képviselik az országos műszaki értekezleten A Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa országos ér­tekezletet rendez a napokban a műszaki aktivacsoport ve­zetők részére. Az értekezleten megyénket ketten képviselik. Itt arról tanácskoznak majd, hogyan segíthetnek a műszaki cso­portok a termelőszövetkeze­teknek a különböző építkezé­sekben a társadalmi munka megszervezésében, különféle létesítmények tervezésében, bekötő utak, stb. létesítésé­ben. Tanácskozni készül a Megyei Népfronf Bizottság A Megyei Népfront Bizott­ság szeptemberben tartja ese­dékes ülését. Az ülésen a termelőszövet­kezeti községek különféle problémáiról tanácskoznak. A tanácskozás anyagát a kü­lön e célból megbízott bri­gád méri fel és terjeszti a bizottság elé megvitatásra. Népszerű az ifjúsági akadémia Tavaly a szécsényi járás­ban csak Nógrádmegyeren volt a fiatalok részére ifjúsá­gi akadémia keretében elő­adássorozat. Érdekes előadá­sain sokan vettek részt még az idősebbek közül is, egyre jobban megszerették. A tapasztalatok alapján a járási KISZ bizottság a most kezdődő oktatási évben to­vábbi négy községben: Nagy- lócon, Karancsságon, Ludány- halásziban és Szécsényben szervezi meg a népszerű if­júsági akadémia rendszeres előadásait. MESTERSÉGES KÖDDEL VÉDIK A NÖVÉNYZETET A szovjet tudósok arra a következetetésre jutottak, hogy a növényeket mestersé­ges köd segítségével lehet legjobban megvédeni a kárte­vőktől. A növényi kártevők elpusz­títására eddig a vegyi olda­tokkal való permetezést al­kalmazzák mindenfelé. Per­metezéskor azonban a növé­nyek egy részét nem éri a preparátum, s a kártevők mégis csak sok veszteséget okoznak. A szovjet tudósok egy csoportjának nemrég si­került eredeti módszert ki­dolgoznia. Lényege a követ­kező: a vegyi oldatokból mesterséges ködöt fejleszte­nek, amely hatalmas terüle­ten egyenletesen belepi a nö­vényeket. A tapasztalatok bi­zonyítják hogy az ilyen mes­terséges köddel eredménye­sen fertőtleníthetők a mezők és a szőlőskertek. Salgótarján város területén szeptember elsejére befejező­dik az 1960 61-es pártoktatá­si év előkészületeinek szer­vezeti része. Az új oktatási évben a város területén mint­egy 300 propagandista vezeti és irányítja majd a politikai foglalkozásokat. Salgótarján járás területén a bányász pártszervezetek augusztus havi taggyűlésein napirenden szerepel a bánya­üzemek munkavédelmi hely­zete. A taggyűlés segítségével a szénmedencében nagy lé­pést szeretnének előretenni a biztonságos termelés megja­vítása és a balesetek csökken­tése terén. * Megyénk területén szep­tember közepéig befejeződnek az oktatási előkészületek. A rétsági és a pásztói járások­ban már végrehajtó bizottsá­gi ülésen tárgyalták meg az 1960—61-es pártoktatási év feladatait. Rétságon teljes egészében, Pásztón pedig ki­sebb változtatásokkal hagyta jóvá a kidolgozott oktatási tervet a végrehajtó bizottság. * Az ú j nártoktatási év pro­pagandistái részére Salgótar­jánban a megyeszékhelyen ké szer tíznapos propagan­dista továbbképző tanfolyamit szerveznek. A tanfolyam cél­ja, hogy a propagandisták lá- trkörét szélesítse, tapasztala­tait bővítse. Ennek érdeké­ben a tanfolyam résztvevői előadásokat hallanak majd ez emberek egymás mellett élé­sének szabályairól, arról, hogy milyen feladataik vannak a pártszervezeteknek a kulturá­lis élet irányításában, a part szövetségi politikájának idő­szerű kérdéseiről, a vallásos világnézet elleni harc prob­lémáiról és feladatairól, arról, hogy a néptömegeknek és sze­mélyiségeknek milyen szere­pük van a történelemben és napjainkban a szocialista jövő formálásában, de ezenkívül értékes előadást hallanak még a burzsoá nációnál zmus es a szocialista hazafiságról. Az első propagandista továbbkép­ző tanfolyam augusztus 29-én veszi kezdetét. A salgótajáni járási párt- bizottság egy hattagú brigá­dot alakított, hogy alaposan megvizsgálják és elemezzék a karancskeszii egységes párt­vezetőség munkáját. A bri­gád az egységes pártvezető­ség munkájának tanulmányo­zása után jelentést készít a járási párt végrehajtó bizott­ság elé. A párt végrehajtó bizottság ezt a jelentést augusztus 31-én a helyszínen, Karancskesziben vitatja majd meg, hogy ezzel segítséget adjon a karancskeszii egysé­ges pártvezetőség és a járás területén működő hasonló pártszervek munkájának meg­javításához. Kányáson nemrégen ülésre jöttek össze a bányász párt- szervezetek titkárai és az üze­mi ötletbizottságok elnökei. A közösen megtartott anké­ten a résztvevők megtekint­hették a kányási üzem életé­ből készült rajzos és írásos dokumentációs kiállítást is, amely sok jó tapasztalattal szolgált a szénmedence többi bányaüzemeiben folyó mun­kák megjavításához. n kitűzött feladatok végrehajtásáért Hogyan készítik elő a taggyűléseket Magyarnándorban? Magyarnándorban a terme­lőszövetkezet pártalapszerve- zete a hónap végén párttag- gyűlést tart, de az előkészü­leti munkákat már jóval előbb megkezdték. A pártszervezet vezetősége pártvezetőségi ülé­sen beszélte meg a napirendi pontokat, amelyet majd ja­vasolnak a pártszervezet leg­felsőbb fórumának, a taggyű­lésnek. A megbeszélés értel­mében a pártvezetőség java­solja a kommunistáknak, be­széljék meg, hogyan pótolja a termelőszövetkezet a 103 ezer forint értékű termés- kiesést, hogy ez az érték ne hiányozzék a termelőszövet­kezeti gazdák jövedelméből: A pártvezetőség úgy határo­zott: a napirendi pontokat a termelőszövetkezet' elnöke, — aki február óta párttag — terjeszti a párttaggyűlés elé, a felkészüléshez azonban minden segítséget megadnak néki. Mindkét napirendi pont igen fontos probléma a Rá­kóczi Termelőszövetkezetben OOGOOOOGGOOOGOGOOOOOGOGOGOGOOGGOOGOOOGOOGOGOOOOGOOOOQ OGGGGGGGG Nyár van és este 7 óra. A lucfalvi általá­nos iskola igazgatóját, Szlifka Jánosnét még sem találjuk otthon. Most is az iskolában van. A nyolcadik osz­tályra készíti elő jel­nőtt tanítványait. Jó néhányan tanulnak itt a felnőttek közül. Mert van mit pótolni. Oly­kor még a betűvetést is — noha egyre rit­kábban. — Sok, vagy nehéz itt a munka? — Sok is, és nehéz is. Sok, mert embe­rekkel foglalkozunk és ebből sohasem le­het elég. Nehéz is, mert a falu lakosságá­nak nagy része szlo­vák anyanyelvű, na­gyon sokan csak cigá­nyul tudnak, de van­nak, akik csak magya­rul. — Nagyon nehéz az első osztályt vezető pe­dagógusnak a munká­ja. Év elején a gyer­mekek még egymás szavát sem értik. Mi­kor magyar nyelvtudá­sukról akarunk meg­győződni, és mondjuk: Egy tanítónő nyara állj föl! — akkor a szlovák anyanyelvűek szinte a mennyekig másznának, mert mind­ebből esetleg annyit értettek, hogy ,,föl”. Karácsonyra általában összehangolódnak. Ak­kor aztán jöhet a ko­moly tanítás és tanu­lás. Ez sem kis dolog, mert két nyelven fo­lyik: szlovákul, meg magyarul. A gyerme­kek szívesen tanulnak magyarul, de nagyon jól — országosan jól - oktatják a szlovák nyelvre is őket. — Társadalmi munká­val épült szép kéttan- termes iskolánkban folyik a tanítás, hat pedagógussal. — És a pedagógus ta­nul-e? — Felesleges kérdés. .Bár ilyet az kérdez, aki tudja, hogy kell tanulnunk és tanulunk is. Most gyakorlati ok­tatásra készülök, egy háromnapos igazgatói tanfolyam alapján. Időm egyébként nyá­ron van a szakmai to­vábbképzésre. — És szórakozás? Ar­ra jut-e idő a szünet­ben? — Persze. Nekem a tanulás sem munka. Az olvasás pedig fel­üdülés. Az a legkedve­sebb , szórakozásom. Emellett természetesen moziba járok, rádió­zom. Még többet mond­jak? Néhány napra Szlo­vákiában voltam tár­saskiránduláson. — A munkám? Az már most kezdődik. A nyáron alapozzuk meg a tanév munkáját. Most fogják tatarozni az iskolát — ami szük­ségmegoldásként ter­ményraktár —, ezzel is lesz dolog. Készülünk az augusztus 20-i ün­nepségekre szlovák né­pi énekekkel, táncok­kal. — Lelkes kiszeseink vannak, segítettek a termelőszövetkezetnek, most pedig mi segí­tünk nekik. Vendég- szereplésen volt nálunk a galgagutai szlovák népi együttes. Az ő példájukra buzdultak fel az itteni fiatalok, és ők is készülnek eh­hez hasonló műsorral vendégszereplésekre. Jó együttes alakul így ki, amire mi is támaszkod­hatunk. A pedagógusok kö­zött készítjük elő az alakuló értekezletet és készülünk a pótbeirat­kozásokra. — És a családja? Az ő számukra marad ideje? — Igen. Van egy négyéves kisfiam, aki­vel leginkább a nyáron tudok foglalkozni. A férjem pedig tanul. Munkánkban kölcsönö­sen segítjük egymást. Én azt hiszem, megy is majd az a munka, amit megértő emberek között, segítő kezekkel végeznek. Mi is segí­tünk, kívánsággal csak: Jó munkát, előbb pe­dig kellemes pihenést és szórakozást! Alapos előkészületet, felkészü­lést kíván tehát, hogy a kom­munisták hasznos javaslatot adhassanak a termelőszövet­kezet közgyűlésének, mert a párttaggyűlés után, szeptem­ber elején a termelőszövet­kezet közgyűlése foglalko­zik ezekkel a kérdésekkel. A párttaggyűlések megszer­vezésében jó módszert alakí­tott ki a magyarnándori ter­melőszövetkezeti pártszerve­zet. A vezetőség minden tag­gyűlés előtt megbeszeli, milyen fontos kérdésben hozzanak döntést a kom­munisták. A vezetőségi ülésen megbeszélt napi­rendi pontokat, valamint a párttaggyűlés időpont­ját, aztán a pártcsoprt- vezetők, a bizalmiak ad­ják tovább a párttagok­nak. Itt van például ez a párt­taggyűlés, amelyre most ké­szül az alapszervezet, amely igen fontos kérdéseket tár­gyal meg. A pártcsoport ve­zetők, bizalmiak ezekben a napokban elbeszélgetnek cso­portjuk valamennyi tagjával, időben felkészítik őket a tag­gyűlésre, mert hasznos javas­latok, elképzelések csak így születnek és a kommunisták csak így segíthetnek a meg­oldásban. A pártszervezetnek három pártcsoportja van. A pártcso- port-vezetők igyekeznek el­látni a rájuk háruló fel­adatot, Nemcsak a gazda­sági ügyeket intézik felelős­ségteljesen. Ezeken a gazda­sági feladatokon túl igen fontos szerepük van abban, hogyan hajtják végre a pártszervezetek­ben a kitűzött feladato­kat, hogyan folytatják a párttagok körében a fel- világosító munkát. Mun­kájukat el sem lehet kép­zelni a párttagok meg­ismerése nélkül, mert ne­velni csak olyan embe­reket lehet — s ez is feladatuk a pártcsoport- bizalmiaknak —, akiket alaposan ismernek. Ehhez pedig az szükséges, hogy sokat tartózkodjanak a párttagok között, beszélgesse­nek el velük, s fokozottab­ban vonják be őket is a párt­munkába. Volt idő, amikor a pártcsoportbizalmiak mind- lassű Katalin ezeket a feladatokat nem vé­gezték el megelégedésre. A pártvezetőség azonban időben felfigyelt erre. Pártvezetőségi, majd párttaggyűlésen beszél­ték meg a pártcsoport-vezetők munkáját. Az építő bírálat, valamint a hasznos, okos ja­vaslatok nyomán, azóta rend­kívül sokat változott mun­kájuk. Különösen Nagy János- né az, aki lelkiismeretesen dolgozik, nem él vissza a párttagság bizalmával. Cso­portjához jórészt az alap­szervezet asszonytagjai tartoz­nak. Egy-egy párttaggyűlésen a csoportjához tartozó asszo­nyokkal nemcsak a taggyűlés időpontját közli, hogy ponto­san megjelenjenek, hanem el­beszélget velük a taggyűlés napirendi pontjairól, meghall­gatja problémáikat és azokra igyekszik választ, megoldást találni. Az ő munkájának is köszönhető, hogy az alapszer­vezet asszonytagai rendszeres látogatói a taggyűléseknek, hozzászólásaikkal, okos javas­lataikkal nem egyszer adtak már segítséget a pártvezető­ségnek a felmerülő problé­mák megoldásához. A pártvezetőség tagjai vi­lágosan látják, hogy ez a munkastílus még mindig nem tökéletes. Arra törekszenek, hogy ezt a módszert mind­inkább megfelelőbbé tegyék, tökéletesítsék. Azt már el­érték, hogy a pártszervezet tagjai időben értesülnek a taggyűlés időpontjáról és leg­többször a taggyűlések napi­rendi pontjáról is. Ez az utóbbi azonban még nem rendszeres. A munka tökéletesítése érdekében szükséges, hogy a pártvezetőség többet foglalkozzon a pártcsoport bizalmiakkal, jobban fel­készítse őket egy-egy tag­gyűlés előtt is, hogyan foglalkozzanak a pártta­gokkal. Mert a pártalapszervezet igen fontos munkát végez Magyar- nándorban is. Amellett, hogy végrehajtja a felsőbb párt- szervezetek határozatait, meg­szervezi és ellenőrzi a párt­tagok munkáját, mozgósítja a termelőszövetkezeti gazdá­kat a mezőgazdasági termelés növelésére, neveli őket a kö­zös tulajdon növelésére, vé­delmére is. És ebben a mun­kában igen sokat segítenek a pártcsoportvezetők, a párt­aktívák. A pártélet híreiből

Next

/
Oldalképek
Tartalom