Nógrádi Népújság, 1960. július (16. évfolyam, 53-61. szám)

1960-07-30 / 61. szám

4 NÓGRÁDI NlPtJJHAO 1960. július 30. Ahol a hímzés költeményei születnek Ezt olvashatjuk ' díszes be- i tűkkel táb­lára remekelve Szécsényben az egyik ház homlokzatán: Palóc Háziipari Szövetkezet. Szerény a ház, de a falak között puha melegség várja az embert. Asszonyi kezek gondossága tesz itt meghitté minden szobát. A szőnyegek, párnák, térítők, a vitrinek­ben ékeskedő kendők mintáit szemlélve olyan az érzésünk, mintha a selymekbe, vásznak­ba írt költemények birodal­mában járnánk. Ezeknek a fonalaknak, szí­nes szálakkal írott költemé­nyeknek asszonyok a reme- kesei, akik a palóc tájék leg­nemesebb hagyományait, népművészeti csodáit fogják egybe munkáikon színharmó­niává. A palócföld világa nemcsak drdoalmunkban lett Mikszáth tolla nyomán halhatatlanná, de népművészetével is, amely­nek a szövetkezet keretében ma 228 asszony a mestere, továbbfejlesztője. — A Palóc Háziipari Szö­vetkezet, — mondja Huszanyi- cza Jánosné elnökasszony —, aki 1957-ig maga is a szövő­gépnél ült, — 1951-ben 41 dolgozóval alakult. Ebből a Ms törzsből fejlődött közel 300-as létszámúvá. Jelenleg három részlegünk van, s az itteni központ mellett üzeme működik a szövetkezetnek Nagylócon és Balassagyarma­ton. A palóc asszonyok ihletett ujjai csodákat remekelnek. Mintáik színe, számlálhatat- lan sokasága az egész táj gazdag lelkületűnek tükre. Ezért keresettek a Palóc Há­ziipari Szövetkezet munkái nemcsak hazánkban, de a leg­távolabbi országokban is. A mintás, szőttes párnák, térí­tők Milánóban, Brüsszelben, Amerikában éppoly kelen­dőek, mint itthon, s a szövet­kezet jelenlegi 16 népművé­sze újabb és újabb, hagyo­mányokon alapuló terveken dolgozik. Itt születnek zárólag export céljára —1 a kétszínű, mintás norvég kesztyűk s a Népmű­vészeti Vállalat megbízásá­ból a hímzésekkel gazdagon megrakott, fekete alapú váll- kendők, az úgynevezett stó­lák, amiket különösen a kül­földi nők használnak elősze­retettel estélyi öltözetükhöz. Hogy a Palóc Háziipari Szövetkezet tovább gazdagít­hassa anyagát, az illetékes szervek támogatásával időn­ként pályázatot hirdet, s a legszebb tervek készítését is megkezdi. Az üzem gyorsvetélő gépei szorgosan dolgoznak a fürge asszonykezek parancsára s varázsolják elénk csodálatos mintáikat, amelyek annyi ott­honnak lesznek majd díszévé. A gépi munkák mellett je­lentős szerep jut a szövetke­zet készítményei között a kézi alkotásoknak. Ezen a téren különösen a rimóci asszonyok tettek szép hírnév­re szert találékonyságukkal, ügyességükkel. És készülnek a szőttesek, hímzett darabok mellett a Mváló minőségű penzsaszőneyegek is s bár a szövetkezet az eltelt közel egy évtized alatt egészen ko­moly üzemmé nőtt, az orszá­gos és nemzetközi kereslet­nek még így is nehezen tud eleget tenni. Az évi termelés értéke 4 millió forint, ugyan­akkor a közös vagyon szintén nagyon szépen erősödik, s a dolgozók komoly kereseti le­hetőséghez jutnak tudásukkal, művészetükkel. I Ártlinlf a szövetkezet kul­Julllllln túrtermében. Va­lóságos Ms népművészeti mú­zeum ez a helyiség, ahol min­den az itt dolgozók ízlését, művészi igényességét hirdeti. A Palóc Háziipari Szövet­kezet egvre virágzóbb és mind erőteljesebben fejlődő közös­ség, amely nem akar megál- lani az eddigi eredményeknél, s újabb terveket „szövöget”. Ügy tervezi, hogy a követke­ző esztendőben az üzem szom­szédságában Népművészeti Házat építtet, amelyben a kultúrterem mellett állandó jellegű Mállítási szobát, né­hány szövőgép beállításával pedig kísérletező termet lé­tesítenek, ahol a megye nép­művészei új elgondolásaik első darabjait válthatják valóra. A Palóc Háziipari Szövet­kezet, — bátran mondhatjuk — egyik büszkesége a megyé­nek. Olyan büszkesége,, amely művészkedő embereink alko­tásain keresztül világszerte elismerést szerez. (barna) Petőfi halálának 111-ik évfordulójára Mint minden esztendőben; az idén is emlékezünk Pe­tőfi Sándor testi halálának évfordulójáról. Azért mon­dom testinek, mert hiszen szelleme még él, s örökké halhatatlan marad. Eszméi, míg a szabadságért valahol harcolni kell, örökké aktu­álisak maradnak. A nagy költő 1849 július végén leli halálát a végzetes segesvári ütközetben. Halálának száz százalékig megbízható körülményei a mai napig sem tisztázódtak. Életben utoljára egy orvos látta, aki a sebesülteket kö­tözte. Szerinte fekete pantal­lót, vitorlavászon zubbonyt, pörge kalapot viselt, ő azon­nal felismerte a veszélyt. „Rá kiölték Petőfire — írta később — odamutaték az ese­ményre. ő odamaradt és csak annyit mondott : „po- tomság”. Én rámutaték a bal­szárnyra, ahol Bem, a tábor nők is futott. Petőfi szemét odavető, szó nélkül megfordult és futni kezdett... Utánuk kél Fagylalt! Fagylalt! Milyen finom az a jéghideg kis ku­pac, amelyet a cuk­rász, vagy egy csi­nos cukrászlány nyújt felénk a hő­ség óráiban. Es né­ha még dühöngünk is, ha nincs. Nem tudjuk elképzelni miért, hiszen oly megfoghatatlan, hogy hol készül. Valóban? Zúg a ventillátor, de mégis olyan a műhely, mintha ka­zánok sora fűtené. Egy hosszú asztalon citromhéj-hegy, mel­lette tojáshalmaz. Egy ragyogóan fehér üstben vajszínű fo­lyadék fortyog. Alig lehet mozog­ni a tejeskannáktól, a tele cukroszsákok­tól, s ráadásul gép, gép hátán. Fehér és tiszta minden. Mint valami elvarázsolt kastélyban minden mozog, zúg, a láto­gatót váratlan meg­lepetések érik. Első pillantásra találgat a kíváncsiskodó, vajon hová is csöppent. Fagylaltüzem ez az javából. Csinos, fe­hérköpenyes leány mutatkozik be, Józsa Magda, a Salgótarjá­ni Vendéglátóipari Vállalat fagylaltüze­99Eperfagyi, eperfagyi, hu de finom .. mének vezetője. Sza­badkozik, hogy sok a munka, de ez most így van. Elvégre most van a szezon csúcsforgalma. — Kéthete napon­ta 10—12 mázsa fagylaltot készítünk — mondja és köz­ben megindítja a hűtőborda működé­sét. Szellemes jószág ez a gép, mintha sok s betűt helyez­nének egymás alá, amelyeknek belsejé­ben hideg víz folyik és a forró fagylalt- masszát lehűti, mi­közben az a gördü- leteken lefolyik. — Ebben az üst­ben éppen vanília fagylalt készül — mutat a fortyogó sárgás folyadéktö­megre. Szabatosan, gyorsan elmagyaráz­za kérésemre, hogy miként is készül a fagylalt. — 75 liter tejhez 30 kilogramm cuk­rot teszünk, majd 9 liter tojásfehérjét adunk hozzá. Ezután szűrjük, ízesítjük és lehűtjük az üzletbe való kiszállításhoz... — mondja mosolyog­va és aztán hozzá­teszi. — Próbálja meg bármelyik há­ziasszony, hiszen ez nem nagy adag... Ez tejes fagylalt, de készítünk gyümölcs­fagylaltokat is. Mál­nát, epret. Naponta 7—8 féle fagylaltot. A magyarázat gyors volt, az kétségtelen, de képzeljék csak el, 9 liter tojásfehér­je az megfelel 360 darab tojásnak. Ez egy adag. Kíváncsian várom a kész fagy­laltot és csak akkor lepődöm meg, mikor elém tesznek egy pohár tejhez hason­ló valamit. Kiderül, hogy ez a fagylalt. Ezt az üzletben az­tán szilárdra keve­rik. Körém csoporto­sulnak a kis üzem dolgozói, Antal Ol­ga, Neumann Pálné és izgatottan figye­lik, hogy vajon íz- lik-e. Nagyon finom. Még Gyulai Tibor is megkönnyebbülve önti a cukrot a kö­vetkező adagba és Körösi Istvánná is gyorsabban töltögeti az elmosott eszközö­ket. Sok a munká­juk, hiszen a váro­son kívül a salgó­tarjáni járást is el­látják ízletes fagy­lalttal. Vidámak, jókedvűek. Csupán akkor szontyolodnak el, mikor megkérde­zem, miért kevés a csokoládé fagylalt. — Sajnos, nem te­remthetünk csokolá­désat, ha nem ka­punk elegendő ka­kaóport — mondja a fürge Antal Olga. Es ez bizony nem tőlük függ. És még egyet. Panaszkodtak is. Egyszemélyre mé­retezett öltözőjüket hatan használják. Bizony, ez kellemet­len, de talán lehet változtatni rajta. Anyag érkezik. Édes anyag. Min­denki újra munká­hoz lát, a nagyon rö­vid beszélgetés után. Loccsan a tej, recs- csen a tojáshéj ... készül a fagylalt.. — pádár — ezred dzsidás. „Ebből a gyűrűből csak a lovasok tud­hattak még idejében kijutni. Petőfi gyalog volt. Fedetlen fővel, széteresztett ingnyak­kal, lengő zubbonyban futott. Az orvos visszaemlékezése minden bizonnyal megfelel a valóságnak, mert nem sokkal később Heydte ezredes is ilyen öltözetben látta — csak már holtan. Körülötte szét­szórt iratok voltak vérrel be­mocskolva. Ő így jellemezte a halottat: „Előttem teljesen ismeretlen volt, sovány, ki­csiny, szárazarcú, nagyon ha­tározott kifejezéssel és nagy fekete körszakállal. Nad­rágja fekete pantalló volt. Később... tudakozódtam több felkelő tisztnél ezután a sze­mélyiség után és legtöbbjük úgy vélte, hogy a halott bi­zonyosan Petőfi volt...” De még harminc-negyven évvel a segesvári ütközet után is akadtak emberek, akik valahol látták. Az ek­PETÖFI SÁNDOR: korra már világhírűvé nőtt költőóriást az emberek képze­lete nem tudta holtan lát­ni. Volt, aki egy orosz ólom- bányában hadifogolyként dolgozott vele, mások a Ba- laton-partján, vagy az ország különböző területein talál­koztak vele. Azonban sajnos, nem ezeknek volt igazuk. Petőfi régen halott volt. Egy bizonyos: gondolatai, álmai a szabadságról, a nép jövőjé­ről alkotott elképzelései ma már megvalósultak, vagy megvalósulóban vannak. És ezért érdemes volt élnie. (Illyés Gyula Petőfi-je nyo­mán.) Halálát maga a költő, ma radandó, szép látnoki versek egész sorában próbálta el­képzelni, úgy, ahogy aztán később a valóságban is tör­tént: a szabadságért harcol­va a harcmezén esett el, bá­tor, igaz hazafihoz méltóan. Ezt mondja el: Sors, nyiss ne­kem tért... című megkapóan szép költeményében is. mjiu nekem tézt... Sors, nyiss nekem tért, hadd tehessek Az emberiségért valamit! Ne hamvadjon ki haszon nélkül e Nemes láng, amely úgy hevít. Láng van szívemben, égbül-eredt láng, Fölforraló minden csepp vért. Minden szív-ütésem egy imádság A világ boldogulásáért. Oh vajha nemcsak üres beszéddel, De tettel mondhatnám el ezt! Legyen bár tettemért a díj: egy Új Golgotán egy új kereszt! Meghalni az emberiség javáért! Mily boldog, milyen szép halál! Szebb s boldogítóbb egy hasztalan élet Minden kéjmámorainál. Mondd, sors, oh mondd ki, hogy így halok meg, Ily szentül!... s én elkészítem Saját kezemmel azon keresztfát, Amelyre fölfeszíttetem. Pest, 1846, április 24-30 Határidő előtt elkészül a szuhai új iskola Szuha községben is komoly gondot okoz esztendők őta az iskolás gyermekek elhelyezése. A régi iskolák ma már me- gyeszerte szűknek bizonyul­nak, s a zsúfolt termek a nevelők munkáját is megne­hezítik. Az iskola túlterheltségének enyhítésére ebben az évben Szuhán is új, kéttantermes, nevelői lakással ellátott iskola épül. Az építők a tervek sze­rinti szeptember 15 helyett már augusztus 20-ra, alkot­mányunk ünnepére elvégzik a munkát. ÍÍOOOOOOOOOOOOOGOOOOOGOGOOOOGOOOOOOOOOOOOO0( XDOOOGGOGOOOGGXDOOOOOCDOOOOOOOOOQCDOOOOOOOO' Csehszlovákiában nagy sikere voll- a baiassagyarmaH színjál-szóknak Háromnapos turné kereté­ben a csehszlovákiai Ipolysá­gon és Felsőtúron nagy siker­rel szerepelt a balassagyar­mati központi színjátszó együttes. Az első ünnepi előadás előtt a vendégcsoport nevé­ben Hemerka Gyula köszön­tötte a CSEMADOK képvise­lőit, akik rendkívül nagy ba­ráti szeretettel fogadták a vendégeket s a szereplőket virágokkal halmozták el. Az első előadásra Ipolysá­gon a városi tnaács nagyter­mében került sor, Felsőtúron pedig a művelődési otthon zsúfolt nézőtere tapsolt a sze­replőknek. Az előadásokon részt vettek a párt és a vá-J rosok képviselői s köszönetül két fejezték ki az élvezetesi előadásért. A balassagyarmati színját-i szók előadásainak viszonzása-' ként augusztus második felé­ben Csehszlovákiából magyar- nyelvű színjátszó együtt látogat el a megyébe, — Lo-> vicsek Béla: Húsz év után, című darabját mutatja be,| amely a Benes-rendszer ma-i gyár kisebbségének életét és, a mai CsehszlováMában élő magyarok életét ábrázolja. Megyei úttörők üdültek Kelet-Németországban Kéthetes nagyszerű él­ményben volt része 43 me­gyei úttörőnek az elmúlt he­tekben. Ezek a gyermekek a keletnémet Helbra város vendégei voltak ezen a nyá­ron s a boldog két hétből egy hetet töltöttek a nagy ipari kombinátban. Ottlétük alatt zenekarukkal négy nagysikerű hangversenyt ren­deztek, s a kis úttörő együt­tesnek a hangversenyek nyo­mán olyan jó híre kelt, hogy amikor a második héten a kombinát tengerparti üdü­lőjébe költözött át, a rádió mikrofonja is jelentkezett, hogy felvételeket készítsen, amelynek közvetítésére július 30-án szombaton délután fél! 3-kor kerül sor. Az utolsó Madáchitól Csesztvén Valahogy azt érzi itt az em­ber, amint az emelkedőn ha­lad, hogy egy Mcsit vissza­felé megy a történelemben. Látni már a kúriát... Ott élt Madách! Látni az omlatag falakat a lombos fák ölelésében is, de a kúria lakója néhány esz­tendő múltán immár száz esztendeje nem járt erre. Csak emlékei boronganak, egy öreg fa tövében a lába nyo­mát véljük formálódni a sze­szélyes homokon... Itt élt a dráma hangján beszélő költő több évet, és itt a Madáchok közül so­kan, akiknek nevét a dombos temető kövei örökítik. Valóságos családi temetője ez a valamikor bizony nagy­íj lombú családfának, amelynek Olmre, a költő egyik hajtása ©lett. O Három idős hölgy él a ©kúria középső részében, akik közül az egyik az utolsó Ma­dách: Madách Alice, édes­anyját gondozza. Madách Alice, az utolsó Madách-csal beszélgetünk egy antik szobában, ahol minden bútor szinte történelmi leve­gőt áraszt. ) Kicsoda is Madách Alice, ja családfa ágaiból? j A nagyapa, Károly, a költő ) édestestvére volt, Pál pedig 2 Károly fia, Alice apja. A Madáchok közül ők él­tek ezen a birtokon a cseszt- vei határban, az öreg kúriá­ban s ide jött a költő két- esztendős nyugalomra, a sza­badságharcot kísérő fogság után. — Mit tud mondani a költő ősről az utolsó Madách — Madách Alice? Erről kérdez­zük. öreg fotelben ülünk, fara­gott asztal mellett. Beszélge­ttünk. — Ügy tudom — mondja — Madách Imre a fogság után kéti esztendőt (töltött Csesztvén. Kisebb költeménye­ket írt, s a Tragédia meg­fogalmazásán gondolkodott. Emléktárgya nem igen maradt itt, mert a relikviákat 44- ben, a háború idején szét­szórták. Madách Imre hagya­tékából egy asztal maradt, a bölcső és a hintaszék a Palóc Múzeumba került. A költő nyomait kutatjuk minden kérdésünkkel, s a hitvesét, Fráter Erzsiét, akit hol elmarasztal az irodalom­történet,- hol pedig védelmez. Miként vélekedik erről Ma­dách Alice, a családfa utolsó hajtása? — Erzsinek senki nem ér­tette meg az apró kis örö­meit. A Madách-család rideg, zárkózott volt. Szerintem a Madáchok bűne, hogy Erzsi az lett, ami lett. Ebben a családban az asszony csak akkor szólalhatott meg, ha a nagyapa megszólította. Ebben a környezetben nehéz volt él­ni az asszonyoknak. Nem ítélem el Fráter Erzsit és saj­nálom tragikus sorsát — mert ha a Madáchok ellen kell is szólani, Erzsi tragédiája jórészt a család magatartásá­ból ered. Hogyan él ma az utolsó Madách? — erre keresünk választ az antik szobában, s a nagy család utolsó leszár­mazottjánál, Madách Alicénél. Nem panaszkodik semmit, pedig érezzük, lehetne oka elmondani sok sérelmet. Nem azért, mert az egykori birtok­ból a felszabadulás után mindössze 5 hold maradt, mert az igazságos elosztás mindenkire vonatkozott. Ám a Madách család utolsó név­viselőjét mégis illene jobb kö­rülmények közé juttatni. Madách Alice, aki 5 hold­jával a termelőszövetkezetbe lépett — már csak azért is, 'mert a szövetkezet a költő nevét viseli —, dolgozni már nem igen tud. Épp elég, ha 90 éves anyját gondozni ere­je van. A 71 éves Madách Alice most 260 forint nyug­díjat „élvez”, amiből 35 fo­rint lakbért fizet. Mégsem panaszkodik. Igaz. volt néhány esztendő, amikor a megértő Bölöni György út­ján az Irodalmi Alaptól ka­pott néhány száz forint támo­gatást, ez azonban megszűnt. És mégsem panaszkodik. Valami segítség jön a gyere­kektől: Pestről és Argentí­nából, ahova az egyik fiú M- vándorolt. S a segítségen túl jön majd egy értékes külde­mény, ami nekünk szinte fel­becsülhetetlen: a költő leve­lezésének, kéziratainak egy része a horpácsi kúriában ter­vezett Madách-szoba részére. A család késői utóda min­dent a nemzetnek akar hagyo­mányozni, ami Madách Imre életével kapcsolatos. A helyi nevelő szorgalma nyomán az épület tetőzetét rendbehozták, mert Pásztor Sándor tanító úgy írt a helyzetről, hogy az épület akkori állapota mel­lett szégyell Madáchról taní­tani a gyermekeknek. Ha végre a Madách-szoba berendezésére sor kerül, s a tengerentúli kéziratok is visz- szaérkeznek, az utolsó Madách-lány otthona szűkebb lesz egy szobával. Madách Alicének egy szobája marad. Havi 35 forintért? ... Nem tudom, az illetékesek­nek, akik a kúria sorsát in­tézik, mi a véleményük? Én úgy hiszem, hogy államunk­nak erre a pénzre aligha van szüksége, s úgy érzem, az Irodalmi Alapnak ma is lenne annyi anyagi ereje, hogy leg­alább az előző esztendőkhöz hasonló támogatást biztosítson a könyvkiadások, színpadi előadások bevételéből az utol­só Madáchnak: Madách Alicé­nek. Barna Tibor

Next

/
Oldalképek
Tartalom