Nógrádi Népújság, 1960. július (16. évfolyam, 53-61. szám)
1960-07-30 / 61. szám
2 NÖGRÄDI NtPÜJBAG 19601 július 30. A cserhát Murányi kommunisták és a termelőszövetkezetek f^ierhátsurány nemrégi- ben termelőszövetkezeti község lett. Tágas határában két termelőszövetkezet dolgozik, két termelőszövetkezetben formálják, alakítják új életüket a község dolgozó parasztjai. E változással egyszerre megnövekedett a párt- szervezet gondja. Munkájuk nagyobb fontosságot nyert, mert a község kommunistái azt tűzték ki célul maguk elé, hogy azt a segítséget, amelyet a szervezés idején nyújtottak a dolgozó parasztoknak, most a termelőszövetkezetek erősödésében, megszilárdításában gyümölcsözte- tik. A pártszervezet igen komoly segítséget adott a dolgozó parasztoknak az átszervezés idején. A meggyőző, felvilágosító szavakon túl az olyan kommunisták érveltek a legmeggyőzőbben a termelőszövetkezet, a nagyüzemi gazdálkodás mellett, mint Veres Gergely, meg Hajdú János, akik az elsők között írták alá a termelőszövetkezeti belépési nyilatkozatot. Veres Gergely azóta is szorgalmasan dolgozik a Szabadság Termelőszövetkezetben. Foga- tos és az aratásban feleségével, meg a fiával volt olyan nap, hogy hat munkaegységet is elértek. Hajdú János ugyancsak szorgalmas, jó gazdája a termelőszövetkezetnek. A pártszervezet, hogy Cserhátsurány termelőszövetkezeti község lett, termelőszövetkezeti pártszervezetté alakult, mert így nagyobb, hathatósabb segítséget adnák a területileg és számbelileg egyaránt megnövekedett Szabadságnak és az újonnan alakult Petőfi Termelő- szövetkezetnek. Fontos feladatuknak tartották a kommunisták a felvilágosító, politikai munka továbbvitelét a termelőszövetkezetekben. Gyakran beszélgettek a termelőszövetkezeti tagokkal arról, hogy helyesen választottak, amikor aláírták a szövetkezeti belépési nyilatkozatot, mert az egyedüli járható utat a nagyüzem jelenti az ő számukra is. S ahogy oszladoztak a kétségek, az aggályok, úgy nőtt a párt tekintélye az újdonsült termelőszövetkezeti gazdák körében. Egyre többen kérték felvételüket a pártba. Mióta Cserhátsurány termelőszövetkezeti község lett, 10 szövetkezeti gazdát vettek föl párttagnak, olyan tekintélyes középparasztokat is, mint Cserháti András, meg Katolin József. Párttag lett a Szabadság Termelőszövetkezet négy asz- szony tagja is. Kosik József - né, Déska Mária, Oravecz Margit és Tolnai Mária. Lelkiismeretesen, jól dolgoznak a termelőszövetkezetben, s hogy felvételüket kérték a pártba, a kommunisták egyhangúlag határoztak, hogy közöttük a helyük. Fiatal mérnökök és technikusok tanácskozása Csütörtökön délelőtt a szénmedence 1945. óta végzett mérnökei és technikusai tanácskoztak a bányász kultúr- otthonban. A vita feltárta, hogy a 15- év alatt végzett 92 mérnök és 243 technikus, akik a szénmedencében a trösztnél dolgoznak, általában rátalált a neki legmegfelelőbb munka- körülményekre, munkáját becsületesen, igyekezettel végzi el. E megbecsülést érdemlő fiatal műszakiak gyorsabb fejlődését és hatékonyabb munkáját azonban gátolják szórványosan előforduló külső akadályok. Ilyen az, hogy a régi mérnökök nem minden esetben adnak megfelelő támogatást a szakmai munkához, az egyetem padjaiból éppen hogy kikerült fiataloknak. Ennek oka az állásféltés és a polgári gondolkodásból eredő tudásbeli ön- célúság. Hiba van azonban egyes fiatal műszakiak szemléletében is, mert némelyek még nedves pecséttel diplomájukon, vezető állást és főként nem is az ezzel járó munkát, felelősséget, hanem a nagy fizetést várják el. Az ilyenek rontják a becsületes, törekvő műszakiak hitelét. S ha pár hónapi üzemi gyakorlat után nem teljesülnek ezek az egyéni célkitűzések, belefásulnak, elvesztik ambíciójukat, megcsalva érzik magukat. A fiatal Révfalvi János főmérnök, Jambrich Pál, Nagy Oszkár, Kovács József felszólalásaikban maguk ítélték el az ilyen felfogást és vallották, hogy „a szerénységgel, szorgalommal végzett munkában mindenki jobban megtalálja a rátermettségének megfelelő beosztást, mint könyökléssel, törtetéssel”. Pothörnik József trösztigazgató is hozzászólt a vitához és a fiatal műszakiak felelősségére hivatkozott, amely kötelezi őket a munkásosztályhoz való hűségre. A tanácskozás tanulságaként említette, hogy a továbbképzés, az elvtársi kapcsolat fejlődése nagy mértékben meghatározza majd a második ötéves terv sikeres, időbeni teljesítését. A pártszervezet igyeke- zett megoldást találni a két termelőszövetkezet gazdasági problémáira is. A pártszervezet és a termelőszövetkezetek között igen jó a kapcsolat. A termelőszövetkezeti közgyűléseken, vezetőségi üléseken nemcsak a kommunista termelőszövetkezeti tagok jelennek meg, hanem képviselteti magát csaknem teljes egészében a pártvezetőség is. Hogy megismerjék a termelőszövetkezet belső életét, a gazdálkodásuk során felmerülő problémákat, a pártvezetőség úgy határozott, felelősöket jelölnek ki maguk közül a két termelő- szövetkezetért. Ezek a felelősök aztán nemcsak a közgyűléseken, vezetőségi üléseken vesznek részt, hanem ha idejük engedi, — mert valamennyien elfoglalt, felelős beosztásban dolgozó elvtársak — többnyire a termelő- szövetkezetben tartózkodnak; szövetkezeti gazdákkal beszélgetnek, hogy még közelebb kerüljenek egymáshoz. Ezért látni gyakran Bogdán elvtársat, a pártszervezet titkárát a Szabadság Termelőszövetkezetben, míg Bobák és Istva- novszki elvtársak a Petőfi Termelőszövetkezetbe látogatnak el. A pártvezetőségi tagok aztán vezetőségi üléseken számolnak be arról a tapasztalatokról, amelyeket a termelőszövetkezetekben szereztek, s így időben segítséget tudnak adni a felmerülő problémákra. Így sikerült például megoldandók nemrégiben mindkét termelöszövtekezet- ben a raktár kérdését, s mire a cséplés elkezdődött, már ez nem okozott gondot egyik termelőszövetkezetnél sem. A cserhátsurányi kommu- nisták azonban , korántsem elégedettek eddig végzett munkájukkal. Tovább folytatják felvilágosító munkájukat a termelőszövetkezeti gazdák körében, hogy a még aggályoskodók, kételkedők teljesen meggyőződjenek a nagvüzemi gazdálkodás helyességéről. Mert a termelőszövetkezeti gazdák formálásával együtt erősödik, izmosodik a termelőszövetkezet is. Egy kicsit jobban ... A Vasötvözetgyár eredményeiről A Magyar Vasötvözetgyár — amely az ország és megyénk egyik fontos üzeme — az elmúlt évek során szép példáját adta a munkaverseny erejének. Ez a gyárunk a különböző versenyszakaszokban nem egyszer jó példával járt elől. Jelenleg is mi a helyzet? Az ez évre szóló verseny- feladatban a tervezett költségek 2,5 százalékos csökkentése szerepel, amely mintegy két és félmillió forintnak felel meg. Ez a megtakarítás elsősorban alapanyagokból, segéd- és üzemanyagokból tevődik össze. A gyár azonban már az első félévben 2,1 millió forintnál is nagyobb eredményt ért el, az egész évre vonatkozó önköltségcsökkentési felajánlást egy fél év alatt több mint 84 százalékra teljesítette. Az egy órára jutó termelési érték 5,5 százalékos emelésének is jóval több mint a felét már elérték. A mennyiségi túlteljesítést illetően több mint másfélszer magasabb eredményt mutatnak fel a fél év alatt, mint amit egész évre célul kitűztek. Sőt, a 45 és 90 százalékos ferroszilicium gyártásánál jelentősen kevesebb villamosenergiát használnak fel, mint az világviszonylatban szokásos. Külön kell szólni arról az eredményről, amelyet egy óra, illetve egy nap alatt az egyes kemencékből kitermelt termékek meny- nyiségének növelésében elértek. Az utóbbi két és fél év alatt valamennyi gyártmánynál jelentősen, általában 15 százalékkal növekedett a kemen- ce-kihozatal mértéke. Ez a mutató viszonylag a legtisztábban utal a gyár termelékenységére, a kemencék ki- használtsági fokára. Ezeket az eredményeket annak ellenére érték el, hogy már tavaly és az idén is, jelentős kísérleteket hajtottak végre a IV-es számú kohóban. Sőt esetenként az energiaellátás sem volt folyamatos, a III-as kohó nagyjavításnak eitolodasa is kedvezőtlenül hatott a termelésre. Az eredmények okait kutatva elsősorban olyan fontos műszaki intézkedésekre kell utalni, mint az öntőlapos eljárás, a kokillába való öntés, vagy a kemencék hosszúperió- dusú járatása. Mindezek a műszaki intézkedések jelentős hatással voltak és vannak a gyár jövedelmezőségére. A dolgozók lelkesedése és lendülete viszont az a forrás volt, amiből mindig táplálkozhatott a V asötvozeigyár vezetusege, számíthatott a dolgozók versenyző kedvére, magasszintű aktivitására. A gyár vezetői és dolgozói munkájának következtében létrejött eredmények mellett és azokkal együtt látni kell egy sor olyan tényezőt és tartalékot, amelyek jobb kihasználása a jövőben továbD lendítheti a gyár munkáját, fejlődését. Elsősorban példának vehetjük, hogy az - 1958. január 1- én végrehajtott árrendezés során és azt követően a Vasötvözetgyár veszteséges vállalatból egycsapásra nyereséges gyárrá változott. Amíg az árrendezés előtt a gyár költségszintje 130 százalék körül mozgott (vagyis 100 forint értékű új terméket 130 forintos költséggel állítottak elő) addig az árrendezés után a költségszint 90 százalékra szorult. Ez tehát azt jelenti, hogy a gyár önköltségében mintegy 40 százalékos változás történt, amely újabb tartalékok feltárásának lehetőségét rejti magában. Jellemző, hogy a múlt évben a tervezett költségszintet a gyár több mint 5 százalékkal leszorította. Ennek ellenére azonban a gyár vezetőinek ajánlására a minisztérium — különösebb vizsgálat nélkül — 1960-ra már fellazította a költségszintet. A „ tavaly elért eredményhez viszonyítva az egész évre közel négy, az első félévre pedig több mint három százalékos lazítást engedélyezett. Levél egy ifjú titánhoz Közös erővel a víz ellen A szokatlanul nagy esőzések következtében megáradt az Ipoly vize, az eddig békésen folydogáló folyó kilépett medréből. Ipolytarnócon hétfőn az egész község összefogására szükség volt, fogatok sokasága hordta a földet, gátat építettek, hogy megakadályozzák a medréből kilépett víz pusztítását. Estébe nyúló, megfeszített munka után a község megmozdulása Figyelem! Figyelem! Liba, kacsa-nevelők A víziszárnyasok tépése, kopasztása most van folyamatban. Az eladásra Szánt tollat minőség szerint minden mennyiségben helyszínen átveszik, és fizetik a Balassagyarmati Földművesszövetkezet felvásárlói. Ajánljuk felvételre toll- féleségeinket, jó pénzt kapunk érte! (396) sikerrel járt, sikerült megmenteni a Béke Termelőszövetkezet kertészetét és a víz által fenyegetett takarmány jelentős részét. Nógrádszakalban ugyancsak veszélybe került a takarmány és a termelőszövetkezeti gazdák szorgalmával learatott keresztekbe rakott gabona is. A szövetkezeti gazdák azonban nem hagyták magukat. Fáradtságot nem kímélve dolgoztak, mentették mintegy 50 holdról a takarmányt és a gabonakereszteket. Ludányhalásziban az Iskolát fenyegette a víz. Teherautók, fogatok hordták a földet, a község dolgozói megerősítették a körgátakat, és a szécsényi munkásőrök segítségével sikerült elhárítaniok az iskolát fenyegető veszélyt. A mentési munkálatokat Kanyó Béla a járási pártbizottság titkára és Bodnár József a járási tanács elnöke irányította. A jelentések szerint a hét közepén a víz már jelentős mértékben apadt és az említett községekét nem fenyegeti veszély. A/l egmondom szóban mi ■L“-*- vagy: üresfejű. félrenevelt, huligán. S megmondom így írásban is neked, meg még itt-ott lézengő néhány társadnak: okulj belőle! A türelemnek is van határa, fiatalember és ha téged nem neveltek meg tiszteletreméltó szüleid, majd megtanít a közösségi élet törvénye. Nem ment fel gyors észjárásod és a kitűnő öt kollokvium sem. Erről beszélgettünk már többször, még egyetemi tanulmányaid idején. És ha elkápráztattad sokoldalú tájékozottságoddal a közvetlen környezetedet, tanáraidat, szüléidét, akik közös erővel ültettek a csodabogár piedesztáljára, engem és még sokat nem nyűgözött le ez a zsenialitás. Nem, mert Hegel és Nietzse, Engels és Bebel, Curie és Schrödinger tanításai és elmélete, munkássága, mint lexikonban, kritikátlanul halmozódott ismeretei között. Mert egyformán képes vagy előadást tartani zenéről, irodalomról, a sugárzásokról és agrotechnikáról, kémiáról és vallásról, s magad sem próbálsz e tudás birtokában túljutni a mechanikus szajkózáson, — én nem mondom azt hogy szédítő az unvierzitásod. Sőt éppen azért állítom, hogy üresfejű kókler vagy csupán, mert nem vagy képes józan álláspontra helyezkedni. Ezt bizonyítja egész eddigi életed, évek óta botrányos magatartásod és cini kus nyegleséged. Ezért tanácsoltak el 1957-ben az egyetem bölcsészkaráról is és ezért nem lesz itt ember belőled soha ezzel a mentalitással. Te bebizonyítottad az ellenforradalom szükségszerűségét is a lukácsgyörgyí filozófia kritikátlan terjesztésével és utána a marxizmus klasszikusait mutattad be, hogy forradalmiságod igazold. De ott már ezek után nem volt talajod. Azóta lézengesz s megjátszod az aranyifjút elkábított szüleid együgyű- sége révén. Dicsekedsz azzal, hogy orvos apád és orvos anyád példáján te nem lehetsz más, csak szintén orvos, mert mostani gondtalan tobzódásodat is ez a kereseti forrás képes finanszírozni. Három év óta évenként jelentkezel és átkozod a rendszert, mert nem vesznek fel az orvosi egyetemre, zsebedben öt kollokviummal, amit a bölcsészeién szereztél. Azt mondod, hogy te tíz évig is kibírod a várást, hiszen családod eltart, ruház, te pedig az irodai állásod utáni másfélezer forintból úgy, ahogy győzöd a rumgőzös éjszakázást és a vagányos kirándulások kiadásait. Azt semmibe veszed, hogy tanulhattál, a társadalom anyagi áldozatot ho- z°tt érted, sem azt, hogy szüleid jövedelme nem az égből pottyan, s hogy jól éltek, te pedig dőzsölsz, ahhoz valami hozzájárulása van a dolgozó emberi közösségnek. Arra nem gondolsz, hogy sokak verítéke van a te nagyképűen szórt százasaidban s egyszer keservesen döbbensz majd rá, hogy felelőtlenül elodáztad a rád is szabott társadalmi kötelezettséget, amely a te esetedben fokozott, hangsúlyosabb. TTát nem, te nem leszel itt császár! Bárhogy ajnároz is rokonságod, bárhogy istenítenek is parókahant társaid bárhogy is tudsz két-három havonként újra megint más munkahelyen az általad gúnyosan jelzett ősz- szeköttetéseid révén elhelyez kedni,— már mégis nagyon magad vagy. A hansági mocsaraknál, a váci cementmüépitkezes- nél, a Hortobágyon, az aratóbrigádokban szerte az ország ban és az alkotás fiatalokat hevítő számtalan romantikus területén serényen dolgozó becsületes fiatalok tíz- és tízezrei a példaképek! Az átkozott présrendszerben agyoncsigázott és megrokkant embermilliók, a ma maguknak végzett munka megfiatalító, erőt adó értelmes lendületében kilöknek téged he- regubódból! Nem kellenek az élősködők és még a levegőt sem fertőzze nálunk az olyan fiatal, aki a legemberibb orvosi hivatást is csak ver senypályának, profi-ringnek tartaná. J^eményen kellett a fejedhez vágnom a szót, mert éles eszed nem termett a mi társadalmunknak még semmit, de semmit és ostoba gőgödben azt képzeled: téged minekünk szolgálnunk kell. Ha elhiszed, hogy nincs igazad ebben, még megfordulhatsz. Bizonyítsd be tetteiddel megvetésedet, eddigi hiábavaló életeddel szemben. — De szánj rá néhány évet, hogy teljesen igazold a most még belédhelyezett bizalmát: Segíteni — többedmagammal, — kész vagyok. KONDOROSI JÁNOS Az önköltségre vonatkozó felajánlás első félévi teljesítése azt mutatja, hogy erre a lazításra a gyárnak nincs szüksége. A kérdés másik oldala az, hogy sem a gyárban, sem a minisztérium illetékes igazgatóságán nem történt próbálkozás, vagy intézkedés arra vonatkozólag, hogy másíélév után lemérjék a termelői árrendezés hatását és egy tényleges, a realitásokon alapuld költségszintet és más mutatókat szabjanak meg a gyár számára. Bizonyságul álljon itt: ebben a gyárban a villamosenergia felhasználása döntő súllyal szerepel a költségek között. Azonban, ha minden kWó felhasznált villamosenergiánál csak egy filléres megtakarítást érnek el ez már évente egymillió forint értékű tiszta jövedelmet jelent. Hasonló jelentős megtakarítások jelentkeznek egyéb alapanyagoknál is, amelyek, a céltudatos munka mellett a nagy tartalékokat is jelziík. A költségszint lazulására vonatkozó intézkedés, valamint az éves felajánlás, pedig már azután készültek el, illetve történtek meg, amikor az első negyedév kimagaslóan jó eredményei után nyilvánvaló volt, hogy ez a gyárunk rendkívül nagy tartalékokkal és lehetőségekkel rendelkezik. Nem kétséges, hogy a II. félévben az energiafogyasztás csúcsidőszakában ismét lesznek gondjai a vasötvözetgyárnak, de itt két kedvező tényező játszik közre komoly súllyal. Az egyik az, hogy augusztus végétől már teljes kapacitással dolgozik majd az újjáépített III- as kohó. A másik pedig — és ezt elsősorban az I. félév tapasztalatai bizonyítják — hogy a csúcsidei energiakorlátozás hatásának csökkentésére is komoly tartalékok vannak még a gyárban. Nem tartottuk feladatunknak, hogy minden oldalról és a legrészletesebb elemzés alapján kimutassuü a Vasötvözetgyár eredményeit, elérésük okait, gyári vagy gyáron kívüli eredőit. A tapasztalatok azonban arra hívják fel a figyelmet, hogy mind a gyárban, mind a KGM vas- Konaszati igazgatóságán — és elsősorban ennél a szervnél — vegyék fontolóra és vizsgálják meg, milyen lehetőségeket és tartalékokat rejt magában még ez a gyár. Elsőrendű népgazdasági érdek, hogy ezeket a tartalékokat minél előbb bevonják a terv- gazdálkodásba, amely nemcsak az országnak és a gyárnak jelent komoly megtakarítást, de az életszínvonal alakulására is hatással van. Ezek a helyi lehetőségek — ameny- nyiben bátran kiaknázásra kerülnek — járulnak majd elsősorban hozzá, hogy ötéves tervünket minden vonatkozásban túlteljesítsék. Ennek a gyárnak a kollektívája — munkások, mérnökök, művezetők — már sok elismerést érdemeltek ki. De úgy gondoljuk, hogy a vas- ötvözetgyáriak mind közös ügyünket, mind saját érdekeiket jobban szolgálják, ha célkitűzéseik reálisabbak, jobban a tényleges adottságokon nyugvóak lesznek. Ha a műszaki fejlesztés eredményei, a lelkes kollektíva munkakedve jobban párosul a feladatok bátrabb vállalásával, a mind magasabb célkitűzések elérésére való törekvéssel, akkor a vasötvözetgyáriak még több megbecsülést szerezhetnek maguknak. Mint Kádár elvtárs mondotta sztálinvárosi beszédében, ha itt is „egy kicsit jobban, lendületesebben dolgoznak”, reálisabb lesz a versenyszellem, bátrabban tárják fel a lehetőségeket, akkor ügyünk még gyorsabban, még kedvezőbben halad előre. B. Gy.
