Nógrádi Népújság, 1960. július (16. évfolyam, 53-61. szám)

1960-07-20 / 58. szám

1960. július 20, NOSRADI NÉPÜJ8AG 5 Segítsük a szabadtartásos szarvasmarhahizlalás kialakítását Időre végeznek az aratással a karancskesziek I Qrszágszerte egyre na­fe'“* gyobb az érdeklődés a szabadtartásos szarvasmarha tenyésztés iránt. Ezt bizonyít­ja az is, hogy egyre több ta­pasztalatcserét rendeznek a termelőszövetkezeti vezetők részére, ahol a résztvevők megismerkedhetnek a szabad­tartásos szarvasmarha istál­lók üzemelésével. Ilyen ta­pasztalatcserén vettek részt a múlt hónap közepén Tisza- sűlyön megyénk termelőszö­vetkezeti állattenyésztői. A tapasztalatcserén meg­ismerkedtek a nógrádiak a ■szabadtartásos szarvasmarha istállók építésével, üzemel­tetésével. Felvetődik a kérdés, miért térünk rá a szabadtar­tásos szarvasmarha - tenyész­tésre? Mindenekelőtt azért, mert a szabad levegőn, napfény­ben tartott marha egészsége­sebb, szervezete ellenállóbb. folyatása rendszeresebb, fo­gamzása biztosabb, és a sza­bad mozgás következtében el- lése könnyebb. Mindezek kö­vetkeztében tovább tartható tenyésztésben. Az is igaz, hogy a szarvasmarha fejlő­déséhez és tejtermeléséhez a szabadtartásos istállókban sem használ több takarmányt, mint a zárt istállókban, s a növendókállatok súlygyarapo­dása, illetve a tehenek tej és zsír termelése a tél5 ’-'^ben sem csökken. A tehenek, s a növendékek a leghidegebb téli napokban is szívesen tar­tózkodnak a szabad kifutók­ban. A másik fontos tényező, arpei" n szabadtartásos szarvasmarha tenyésztés mel­lett szól, a férőhely biztosi-, tás. A szabadtartásos istállók énítési költsége ielentősen ki­sebb a zárt istállókénál, üze­meltetésük kevesebb és köny- nyebb emberi munkát igé­nyel. Ez az utóbbi nem elhanya­golható tény. Megyénk ter­melőszövetkezetei férőhely hiánnyal küzdenek. Az erő­■-«pBSEsoaBmmmm szarvasmarha tenyésztésnek, már akkor is üdvözölni kel­lene. Ezért meglepő, hogy egyes helyeken szinte ellen­ségesen beszélnek ezekről a szabadtartásos istállókról. Sajnos mezőgazdász szájá­ból hallottam az elmúlt he­tekben, hogy amikor június elején egy kicsit hűvösebb volt az idő, a szarvasmarhák fáztak a nyitott istállóban. Az olyan szakember, aki ilyet állít, keveset ért a szarvas: marhához, hiszen a szarvas­marha még a téli hidegben sem fázik meg, ha biztosítjuk részére a fedett helyet. Gokan azért idegenked- ** nek a szerfás istállók­tól, mert ezek nem olyan hosszú életűek, mint a kő­ből, téglából építhetők. Eb­ben igazuk van. De lehet a szerfás istállót is úgy építeni, hogy annak élettartama meg­növekedjék. Nem feltétlen szükséges az oszlopokat be­ásni a földbe, lehet az alá betontartókat is építeni. így a gerendák élettartama meg­hosszabbodik. A berceli Vö­rös Csillag, a tolmács! Sza­badság Termelőszövetkeze­tekben még az idén elkészül a szabadtartásos szarvasmarha istálló. A legtöbb helyen a szövetkezeti gazdák vállalják, saját erőből, hogy ugyan azért a kölségért zárt istál­lót építenek. Ez a törekvés, egyrészt dicsérendő, másrészt el kell ítélnünk. A szerfás istállók építésével az a cé­lunk, hogy megismertessük, elterjesszük a szabadtartásos szarvasmarha tenyésztést. Ha minden szerfás istállót át­építünk zárt istállóvá, nem érjük el célunkat. Célunk a szarvasmarha tenyésztés ol­csóbbá tétele. Ezt kell segí­teni a szövetkezeti vezetők­nek, a termelőszövetkezetek kommunistáinak. Nem kell sajnálni a fáradtságot, meg kell magyarázni, ha kell száz­szor is a termelőszövetkezeti gazdáknak, hogy ez egy új valami, hogy a szabadtartá­sos szarvasmarha tenyésztés jelentős lépés előre, s világ- viszonylatban is ez az irány­zat. Nemcsak a szocialista országokban, hanem kapita­lista országok nagyüzemi gazdaságaiban is erre térnek át. "[Válunk ez azért is fon- tos, mert szarvasmar­ha tenyésztő megye vagyunk. Nemcsak országszerte, hanem külföldön is ismertek a nóg­rádi szarvasmarhák. A sza­badtartásos szarvasmarha te­nyésztés olcsóbb, mint a régi, ezért ugyanazon költséggé) több szarvasmarha tartható, ? egyben nagyobb jövedelem biztosítható. Ezért kell méginkább köz­üggyé tenni a szerfás építke­zések meggyorsítását, hiszen nagyüzemi gazdálkodás kor­szerű állattenyésztés nélkül elképzelhetetlen, s meggyőző­désünk, hogy a szabadtar- tásosan nevelt szarvasmarha ú.Tabb elismerést hoz majd a nógrádi termelőszövetkezetek­nek. (k. J.) 180 ezer hektáron termesztenek kukoricát ebben az évben Lengyelországban A Lengyel Népköztársaság­ban ebben az évben 180 ezer hektáron termesztenek kuko­ricát. ami több mint három­szorosa az 1959. évi mennyi­ségnek. Az egyéni paraszto­kat, az állami gazdaságokat sen felfejlődött termelőszövet- 1 és a termelőszövetkezeteket kezetek zárt istállóval való ellátása, óriási terhet ró az államra, meg az új közösség­re is. Ha csak ez az egy elő­nye lenne a szabadtartásos elsősorban a múlt évi kitűnő kukorica terméseredmények késztették a fokozott kuko­ricatermésre. A vetőmag je­lentős részét a Szovjetuniótól sóid A pataki hústömeg A pataki Kossuth Termelő- szövetkezetben 62 darab szarvasmarhát hizlalnak. S azoknak, akik gondozzák eze­ket a. gyönyörű állatokat, leg­főbb feladatuk, hogy kövér, puhahúsú, súlyos állatokká varázsolják a ma még ficán­kolókedvű harapnivalókat­Mindezt onnan tudom, hogy a napokban arra jár­tam és fölkerestem Vodnák Józsefet, Busái Ferencet. Bodó Anzelmet, és Nagy Lász­lót, akik gondos munkával ápolják a termelőszövetkezet­nek ezt a 62 darabból álló vagyontérő tulajdonát. Ma­gam is ott voltam és végig is számoltam a hosszú sorok­ban egymás mellett kérődző gyönyörű állatokat. Egyikük- másikuk már most is eléri a 400 kilogrammot, de a leg­többjük 300 kilogramm körüli súlyban van. Arról tájékoztattak aztán a gondos kezelők, hogy naponta átlagban egy kilogrammos súlygyarapodást érnek el a hízóállatoknál. A terv sze­rint novemberben adják át mind a 62 darabot a keres­kedelemnek és addig dara­bonként még legalább 150 kilogrammot szeretnének mindegyikre rárakni. Busái Feri bácsi kivezette aztán az istállóajtóba a ked­vencüket, a Csákót, amely már a legutóbbi mérlegelés­nél 7 mázsa 80 kilogrammot nyomott. Azt állította, hogy novemberre 10 mázsa körül lesz. Ez a gyönyörű állat ugyanis nem ad semmit a divatra, nem törődik a kar­csúsággal és olyan jóízűen tud lakmározni, hogy minden bizonnyal tíz mázsa fölé emeli a súlyát, mielőtt a vágóhídra kerülne. S tíz mázsás termetével a Csákó már igencsak jó pénzt hoz a közös konyhára. Búcsúzásul sok sikert és jó munkát kívántunk a súly­gyarapító brigádnak. O. B. és Magyarországtól vásárolta Lengyelország. Ezek az or­szágok 750 silózógépet és 150 kukoricakombájnt szállítottak Lengyelországnak. Kuznyecov: A Szovietunic küldötte a Biztonsági Tanács ülése előtt megbeszélést foly­tatott Hammarskj ölddel, az ENSZ főtitkárával. Róma: Az olasz Keresz­ténydemokrata Párt vezető­sége — az AP római jelen­tése szerint — hétfőn egy­hangúlag jóváhagyta Fernan­do Tambroni fasisztákra tá­maszkodó kormányának le­váltását. Tambroni előrelát­hatólag kedden mond le. Az elmúlt évi szeptemberi napokban kovácsolódott eggyé Karancskeszi községnek az a termelőszövetkezeti közössége, amely első termését aratja ezen a nyáron. A munka szorgalmas volt, az emberek nem fukarkodtak sem az erejükkel, sem az órákkal, napokkal, így most, ha felmérik azt az 1007 hol­das határt, 419 holdas halá- szos területet, amelyet 146 fő művel, bizakodók a kilátások. A tsz elnökét keressük, de az éppen a községi pártszer­vezetben tanácskozik a leg­fontosabb teendőkről és Zsidai Béla, a növénytermelési bri­gád vezetője kísér odáig, mert ő — úgy mondja — nem akar a legilletékesebbek nél­kül szólani. Pedig nyugodtan mondhatná a nézetét, hiszen nemcsak a vezetőknek, de minden gazdának tulajdona ez a gazdaság. Ám, ha nem, hát nem. Legyen az akarata szerint. A pártszervezeti szobában éppen végéhez ért a tanács­kozás, s az elnök mindjárt a legilletékesebb szakembernek: Raskó Kálmánnak, az idős, tapasztalt mezőgazdásznak ad­ja át a szót, vélekedjék az eddigi munkáról, a várható eredményekről, hogyan is lát­ja a termelőszövetkezet hely­zetét? Egy esztendő munkája után nem könnyű jóslatokba bo­csátkoznia még egy olyan gya­korlott és tapasztalt ember­nek sem, mint az itteni agro- nómus. Mégis megkíséreljük értékelni a láthatókat, a vár­hatókat, s ezek a láthatók és várhatók biztató Ígéretei an­nak, hogy a karancskeszi gaz dák meg tudják teremteni jövendőjük alapjait. Az aratás a hónap első har­madában kezdődött meg a tavaszi árpaföldön, s a kom­bájn mellett a kéziaratók is becsülettel helytálltak a fel­adatok végzésében. A jelenlegi helyzet azt Ígé­ri, hogy a gépállomás két kombájnja a kéziaratók igye­kezetével a tervezett időre, a hónap végére végez az ara­tással, tehát nincs veszélyben a termés. A borsót régen csé­peli a tsz, a kombájnárpából már az elmúlt hét közepe tá­ján mintegy 100 métermázsa volt szérűn. — Tervünket — vélekedik a mezőgazdász — már ebben az esztendőben, még a nehéz adottságok ellenére is túltel­jesítjük. Tavaszárpából pél­dául 8 mázsa volt a terv, de most már legalább 10-re számítunk. A 9 mázsa búza­átlag helyett, úgy nézzük 10 Fiatalok a határban [rPiUantükéjpek ] Busái Feri bácsi és a Csákó. Széparcú, karcsú leány haj­lik a gabonarendek fölé sar­lójával, s nagy igyekezettel szedi a markot, nehogy le­maradjon kaszásától. Az eső­vel fenyegető felhők között már kisütött a nap az endre- falvi határban- Vasárnap reg­gel van. Fiatal kiszesek arat­nak. Egyik táblát az endre- falvi fiatalok, másikat a nagylóciak vágják. A nagy- lóciak segíteni jöttek, jövő vasárnap meg Hollókőre men­nek, mert falujukban még nincs termelőszövetkezet. — Jövő ilyenkor nem me­gyünk a szomszéd faluba aratni, mert már nálunk is lesz tsz — mondja az egyik fiatalember. — Akkorra már Szeles Edit is belejön a marokszedésbe — vágja oda nevetve Fiikor Mária. — Hogy-hogy? — kérdem — hát érti ő ezt a munkát most is. — Nem nagyon — válaszol a széparcú, karcsú lány — még soha nem csináltam. De te sem — replikáz visz- ,s?a az előbbinek. — Ugyan­is., ő fodrász Szécsényben, én meg könyvelő vagyok a hol­lókői termelőszövetkezetben. — Na és nem volt meggon- "dolatlanság erre a sem köny­velőnek, sem fodrásznak nem szokott munkára vállalkozni? — kérdezem tovább. — Tetszik tudni, meg­mondják a többiek, mit kell tennünk, s ha én most nem segítek itt, jövő vasárnap nem jönnének a fiúk és lá­nyok Hollókőre segíteni az én téeszembe. — Meg aztán — folytatja a most is fehér, fodrászkö­penyes, huncutszemű Marika — sok pénzre van nekünk szükségünk a KISZ-ben. Egerbe akarunk kirándulni, klubhelyiségünket szeretnénk új bútorokkal berendezni, az olvasótermet felszerelni. Sok a kiadásunk. Nem is tudom, mit mond­jak ezeknek a fiúknak, lá­nyoknak, akik hajnali fél­négy óta aratnak itt, s ajkuk­ról olyan természetesen hang­zik a közös gondot spontán kifejező „az én téeszembe”, „sok a kiadásunk nagyon”. Csak eszembe jut egy-két ifjúsági promblémákat tár­gyaló vita, amelyeken min­dig elhangzott, hogy keres­sük a fiatalok pozitív, máso­kat is ösztönző vonásait, ír­junk ezekről sokat. Én nem kerestem, s a vitázóknak már nyugodtan mondhatom: ne ke­ressék ők sem. nyissák ki a szemüket és fülüket, itt zaj­lik előttünk fiataljaink na­gyon is optimista, nagyon is alkotó élete, amely a jövőt építi és azt mondja a jö­vőre: igen. mázsát aratunk, s ha a kalá­szosok mellett az egyéb gaz­dasági ágakat is értékeljük, nem lehet okunk panaszra. Az állattenyésztésben, a te­henészetnél 10,4-des fejési át­laga van a termelőszövet­kezetnek, a kapásokat 156 em­ber munkálta rendszeresen és nagy szorgalommal, akiket segített egy 40 főnyi KISZ- brigád, az állami gazdaság­ból pedig egy 30 főnyi mun­kacsoport is. A növényápolók sorában különösen elismerésre méltóan dolgozott a termelőszövetke­zetből Nagy János és Mátyás József. Mindkettő 16 holdat kapált meg, s 12 munkásőr szintén példás, követésre mél­tó szorgalommal vonzotta ma­ga után a kapásokat. A termelőszövetkezet borsó­tarlóit már javában szántják, s a kalászosok aratásával is folyamatosan halad a szán­tási munka, hogy az őszi ve­téseknek minél puhább, jobb ágyat készítsenek a karancs­keszi gazdák, s ezzel még szebb reményekkel formálhas­sák jövendő terveiket. (br.) Termelőszövetkezeteink életéből Aratnak a mátraverebélyi Március 15. Termelőszövetkezet­ben. A márkházai Úttörő Termelőszövetkezet egy traktort és egy 3 tonnás légfékes pótkocsit vásárolt. Garami Bélaj tsz traktoros a géppel a termés betakarítására készül. S mikor a búzatábla végén megláttuk a tangóharmoni­kát, aminek hangjai mellett mennek majd haza Endrefal- váról a nagylóci fiatalok, — már nem is csodálkoztam, hogy a nógrádszakáli határ­ban arató fiatalok között megint csak romantikus él­ménnyel találkozom. A fiatal tanítónő előtt ala­csony, szőke fiatalember vágja a rendet, de jó öleset. Barkaszi Gyula, az itteni Ha­ladás termelőszövetkezet fia­tal agronómusa- Most ugyan e mai munkában „csupán” KISZ-tag itt. Szerény és elő­ször nehezen, de a körémse- reglő csupa-erő fiatalok biz­tató közbeszólásai és kaca­gása közt egyre feszteleneb- bül beszél magáról, munká­járól. — Beregdarócon, Szabolcs­ban élnek a szüleim, öt- venhétben Balassagyarmatra vonultam be katonának, az idén leszereltem s itt marad­tam. — Nem valami kislány van a dologban? — kérdem — ugyanis ismerek hasonló tör­ténetet, a magamét is. — Hát bizony velem is ez történt. Katonáskodásom ne­gyedik hónapjában megismer­tem itt egy kislányt, s ő megszerettette velem ezt a vidéket. — Meg saját magát is — kacag közbe egy dundi lány. — Móron végeztem el a technikumot — beszél tovább az agronómus, de megint közbeszól valaki: — Mégsem szereted a bort, nekem kellett volna ott ta­nulnom — ez meg a 19 éves Meggyes Feri, a szécsényi OTP alkalmazottja. — A kislány tavaly érett­ségizett, most volt postase­gédtiszti tanfolyamon, s már én úgy látom, végképpen itt­maradok. Mindjárt kérdek tőle egy­két, a szövetkezetre vonatkozó adatot, így tudom meg, hogy 43 forint munkaegységet ter­veztek s húszat fizetnek elő­legként. — Jó téesz ez, s engem már megszerettek. Ezt mindannyian hangos szóval bizonyítják: „Hiszen már három éve ismerjük, olyan, mintha itt született volna”. És Futó Pál üveggyári me­legítő, aki az éjszakás mű­szakból idejött aratni, vagy Endrefalván a nagyon mo­solygós, kis Kőfalvi Lívia, a postai telefonközpontos, Fü- löp Julianna, a földműves- szövetkezti bolt kiszolgálója, Deák Pál, a tűzhelygyári dol­gozó és mindannyian — itt, ahol a községek határán át­cseng daluk és kacagásuk, itt ők dokumentumfilmre való élő példái, boldog, magabiz­tos jövőnknek, egy szívvel dobogó erős ifjúságunknak. Kondorosi János

Next

/
Oldalképek
Tartalom