Nógrádi Népújság, 1960. július (16. évfolyam, 53-61. szám)
1960-07-16 / 57. szám
1960. július 16. NOSRADI NlPÜJSAS 3 A tervvita tanulságai Nógrádiján írta: ]akab Sándor, a Nógrád megyei Pártbizottság első titkára A hároméves tervben némileg csökkent az üteme annak az állami erőből megkezdett példátlan arányú lakásépítkezésnek, amely 1957Egyre magasabbra emelkednek már Salgótarjánban a Szénbányászati Tröszt új épületének falai is. Vanya Gyula brigádvezető irányításával öt kőműves és hét kőművesipari tanuló 0szor- galmaskodik a segédmunkások támogatásával, hogy minél eredményesebben hajtsák végre a Az elvégzett és elvégzendő feladatairól tárgyalt a Vöröskereszt megyei szervezete. Szoó elvtársnő, a megyei Vöröskereszt titkára tartott beszámolót, amelyben értékelte a tisztasági mozgalmat, majd a szakbizottságok tér vékenységéről szólott. Szoó elvtársnő megállapította, hogy a tisztasági versenymozgalom keretében eddig a legjobb eredményt a rétsági járás érte el, a városok közötti versenyben pedig Salgótarján város. Beszámolt a továbbiakban a mintaüzem mozgalom alakulásáról is. Itt külön megemlékezett az acélárugyári Vöröskereszt szervezet munkájáról, amely az üzem területén a tisztasági mozgalom keretében igen szép eredményt ért el. Ezután a Vöröskereszt szervezetek alakulásáról szólott. Elmondotta, hogy a meglévő Vöröskereszt szervezeteket megerősítik. Most folynak a taggyűlések, amelyek közül kiemelkedett Pásztó, Balassagyarmat és Mihályger- ge, ahol igen eredményesen tevékenykedtek. Feladatként állította a Vöröskereszt szervezetek elé, hogy soraikat kibővítsék úi tagokkal. Eddig már az első félév során mintegy 1250 új tag lépett a Vöröskereszt tagságának soraiba. A félévben nyolc egészségügyi csoportot szerveztek. Van 96 egészségügyi állomás, ben tízezer korszerű lakáshoz juttatta a bányászokat. A hároméves terv végére 2900-zal növekszik az országban a bányászlakáKözponti Bizottság határozatát. A szakképzett építőipari dolgozók mellett itt vannak már a jövő szakemberei is. Az egyik ilyen ifjú „kőműves” a kis Barta Jóska, aki Egyházasgergéről jött Salgótarjánba három hónappal ezelőtt, hogy elsajátíthassa az építőipari mesterséget. és 39 elsősegélyhely. Megoldják, hogy a bérházakban úgynevezett egészségőrök legyenek. Külön tanfolyamokat indítanak az egészségőrök kiképzésére. Eredményesen tevékenykedtek a termelőszövetkezetben lévő egészségügyi felelősök beállításán is. Eddig 46 tszgyűltek össze Salgótarjánban a járás ipari, elsősorban bányaüzemeinek mozgalmi és gazdasági vezetői. A járási pártbizottság rendezésében arról vitatkoztak: hogyan segíthetik elő a patronáló üzemek a szem- veszteségnélküli, az időbeni és gyors betakarítást. Ezen az értekezleten számtalan hasznos javaslat született, s a bányászok vállalták is az aratási munkát. Úgy döntöttek, hogy azokban a termelő- szövetkezetekben, amelyekben bányászfeleségek is tagok, bányász arató-brigádokat szerveznek, a feleségekkel együtt. Ezért a munkáért a bányászok is munkaegységet, sőt prémiumot is kapnak, amelyet a termelőszövetkezet sok száma. Nagyrészük már fel is épült. A hároméves terv viszonylagos lassúbb ütemű fejlődése után a második ötéves terv idején ismét nagyarányú állami lakásépítkezések kezdődnek a bányavidéken: 8500 bányászlakás építését irányozta elő a terv, körülbelül másfélmiliárd forintos beruházással. Átlagosan tehát hazánkban évente 1700-zal növekszik a bányászlakások száma. A második ötéves tervben épülő nyolcezerötszáz bányászlakásból háromszázötvenet kapnak a nógrádi bányászok, s ebből negyvennyolc lakást Salgótarjánban, 302-őt pedig a már várossá fejlődő Nagybá- tonyban építenek fel- A Salgótarján környéki bányászkodás ugyanis a következő években egyre délebbre. Nagybátony körzetébe húzódik, ezért a nehézipari beruházások zömét is erre a vidékre csoportosítják. Salgótarjánban csupán a régi társadalmi rendből megmaradt és már lakhatatlanná vált barakk és padláslakások felszámolása miatt építenek bányászlakásokat. A Nógrádi Szénbányászati Tröszt, beruházási osztályán már kidolgozták a második ötéves tervben épülő új bányászlakások kivitelezésének ütemét. Az eddigi szokásoktól eltérően a lakásépítkezések megkezdés“ előtt a, lakóházak vízellátását biztosítják. A tröszt mintegy kétmilliós költségen vízkutatásokat végeztet. Az ötéves terv első évében ötven lakás készül el Nagy- bátonyban, s ezek földszintjén a bányászcsaládok ellátása érdekében helyiipari üzemeket létesítenek. Itt kap helyet a Patyolat kirendeltsége, a férfi és női ruhaszabóság és egy műszerészüzem. A következőkben negyvenkét férőhelyes óvoda épül, majd az ötéves terv utolsó évében a jelenlegi tizenhat tantermes iskola szomszédságában újabb nyolctantermes iskola építését kezdik meg, amely csak 1965. után készül el. A második ötéves terv végére a tíz éve épülő Nagybátony hivatalosan is a város rangjára emelkedik. ben működik egészségügyi felelős. Azonkívül figyelemmel kísérik, hogy a tsz-ekben lévő öregek miként élnek és részükre a megfelelő segítséget megadják. A titkári beszámolót széleskörű vita kisérte, amelynek során igen sok hasznos javaslat hangzott el, az egészfizet meg az aratóknak. Elhangzott olyan javaslat is, melynek értelmében több patronáló üzem nem tart igényt a munkaegységre, azt a termelőszövetkezet megerősítéséhez hagyják. Az így megmaradt munkaegység értékét a tsz fel nem osztható alapjához könyvelik el. A keddi megbeszélés után szerdán az üzemek vezetői már felkeresték a patronált termelőszövetkezeteket, ahol az aratás idejére szocialista szerződést kötöttek. Ebben a szerződésiben az üzemek leszögezték: hol, mikor, milyen létszámmal és mennyi területet aratnak le, s megállapodtak a fizetés módjában is. A szerződések megkötése mellett azonban már a munka is megindult. A ZagyvaA z 1960-as év a második ötéves terv előkészítésének esztendeje. Ezt az előkészítést szolgálta a Nógrád megyei üzemekben is a vállalatok ötéves terv javaslatainak vitája. A megyei pártbizottság kezdeményező szerepet játszott ebben a munkában, de elsősorban az elvi irányításra helyeztünk súlyt, arra ösztönöztük a gazdasági és mozgalmi vezetőket, hogy a helyi tartalékok maximális feltárásával és mozgósításával segítsék elő a tervezés során, hogy a VII. pártkongresszus irányelveiben meghatározott termelési és életszínvonal-emelési mutatók felső határát mindjobban megközelítsük, s ahol a népgazdaság érdekei ezt indokolják. meghaladjuk. A gyakorlati szervezést és lebonyolítást a gazdasági vezetőkre és a szakszervezetekre bíztuk, ők voltak a vita gazdái, a pártszervezetek pedig a különböző kezdeményezések összehangolásával, politikai felvilágosító munkával járultak hozzá, hogy minél nagyobb tömeget, minél nagyobb erőt sorakoztassunk fel az ötéves terv elkészítésére. Nógrád megyében mintegy 15 000—18 000-en vettek részt a vitában — köztük 8000 bányász —, s a különböző értekezleteken, tanácskozásokon rengeteg hasznos észrevételt, javaslatot tettek. A Salgótarjáni Üvegevárban elhangzott 50 nagyobb horderejű javaslatból 19-et már be is építették a tervbe. A Salgótarjáni Acélárugyár aktívaértekezletén született ötletek többségét ugyancsak hasznosították a terv elkészítésénél. Sorolhatnánk még tovább a példákat, amelyek bizonyítják, hogy a tervjavaslatok vitájával nagy lépést teszünk előre az üzemi demokrácia fejlesztésében is. V oltak persze zökkenők is. Akadták párt- és gazdasági vezetők, akik úgy vélekedtek, hom^ a terv még nincs jóváhagyva, bizonytalan, s ezért ellenezték, hogy az irányszámokat a dolgozók széles rétegeivel vitassuk meg A hiba már a minisztériumoknál kezdődött. Sajnos, nem követelték meg az irányításuk alá tartozó gazdasági vezetőktől, hogy a tervjavaslat előkészítésébe bevonják az üzemek fizikai, műszaki, adminisztratív dolgozóit. De a tömegek alkotó- készségének lebecsülése olyan formában i jelentkezett, hogy eeves igen gazdaságos, keresett gyártmányok tervét any- nyira alacsonynak tervezték a második ötéves terv végére, hogy a munkások, műszakiak már most megmondták, jelentősen túl fogják azt teljesíteni. A vita legfőbb tanulsága, hogy a munkások megértették a v II. pártkongresszus szellemet. Nemcsak a vitában való aktív részvételük, hanem még inkább javaslataik igazolják a kongresszusnak azt a megállapítását, hogy a szocializmus építésének üteme pálfalvi Bányagépgyár küldöttei például a sóshartyáni termelőszövetkezettel kötötték meg a szerződést: háromszor harmincas létszámmal segítik a termelőszövetkezet aratási munkáját. A kisterenyei bányászok szerdán reggel már munkához is láttak. Ezen a délelőttön 45, délután pedig 64 bányász segítette a szemveszteségnélküli aratás elvégzését. De ahogyan érik a gabona, olyan ütemben adják a további segítséget is bányaüzemeink dolgozói. örvendetes jelenség ez bányászaink részéről, örvendetes azért is, mert megfogadták: a termelőszövetkezetek patronálása semmi esetre sem mehet az üzem tervének teljesítése rovására. meggyorsítható. Az utóbbi években a munkásokban nagyon egészséges népgazdasági szemlélet fejlődött ki. Nem ütöttek meg követelőző hangot, hanem a termelés, a termelékenység növelésének meglevő tartalékait keresték. Különösen a szénbányászatban, de más iparágakban is nagyon sok javaslatot adtak a munka jobb szervezésére, a vezetés megjavítására. A Vasötvözetgyárban például a kohászok kiszámolták, menynyivel olcsóbban állíthatnak elő ötvözetet apró koksszal, kvarcittal. Az is kitűnt a vitából, hogy a munkások tudni akarják, hová fordítjuk a megtermelt értéket, mennyire gazdálkodunk helyesen. Az az általános vélemény alakult ki, hogy maradjunk lehetőségeinken belül, de ha jobban támaszkodunk a tömegekre. milliókkal növelhetjük beruházásainkat. Szinte minden üzemnek megmutattuk öt évre előre a evár kibontakozó képét, termelésének, termelékenységének várható alakulását. Különösen hasznos volt ez a szénbányászatban, ahol a műszakiak között a mennyiségi termelés bizonyos korlátozása miatt némi bizonytalanság kapott lábra. Most, amikor az ötéves tervből megtudták, hogy a szénbányászat meny- nyiségi termelése is nő, de a fejlődést nem elsősorban a tonnák mennyiségének gyors növekedése jelzi, hanem a bányák gépesítése, a korszerű fejtési módok alkalmazása. a perspektíva megragadta fantáziájukat és nagy lelkesedéssel készítették ötéves tervüket. A lezajlott vita hű ké- " pet adott a vezetés egyes gyengéiről is. Kitűnt, hogy a gazdasági vezetők még most sem mentesek a korábbi években meghonosodott mennyiségi szemlélettől. Több helyütt a tervkészítésnél csak a termelés mennyiségét vették alapul, nem foglalkoztak a termelékenység és különösen a létszám tervezésével. Több vállalatnál, ahol jelenleg elég magas a selejt, nem fordítanak elég figyelmet a készülő tervben ennek csökkentésére, a minőség javítására. Jellemző volt az is, hogy az előírt termelési, termelékenységi mutatókat a megadott beruházási keret indokolatlan túltervezésével készítették el. Sok helyütt erősen tartja magát az, a felfogás, hogy csak központi beruházással akarnak, vagy tudnak termelést növelni, illetve bizonyos feladatokat megoldani. Valahogy úgy gondolkoznak: ennyit kapok, ennyit adok. Szólni kell az előrelátás hiányáról is. Amikor a munkások meghallották, hogy üzemükben milyen gépesítést terveznek, jogosan szóvá tették az itt-ott már jelentkező problémát, hogy mi lesz a szakmunkások sorsa. A Salgótarjáni Üveggyárban például többen kifogásolták, miért nem foglalkozik a terv- javaslat az automatizálással felszabduló szakmunkások elhelyezésével és azok munkabérének problémáival. Bár nyugtalanságra nincs és nem is lesz ok, bizonyos, hogy nagyobb előrelátással kell e kérdéseket rendezni, s a jövőben többet kell foglalkozni a műszaki fejlesztés társadalmi hatásával, összefüggéseivel, a beruházásók műszaki és személyi előkészítésével, az általános tervező munkával és a tervjavaslatok felülbírálásával. A második ötéves terv- javaslatból egyértelműen kitűnik, hogy a termelékenység emelkedésének fő eszköze a műszaki színvonal emelése. Nagyon pozitív dolog, hogy e területen megszűnt a közömbösség és az értetlenség. A salgótarjáni üzemek elavult, korszerűtlen technikája szinte parancsoló- lag követeli meg a fokozott foglalkozást a műszaki fejlesztéssel. A Salgótarjáni Acélárugyárban például a kézi és gépi megmunkálásra fordított idő aránya még mindig 60:40, a Salgótarjáni Tűzhelygyárban még rosszabb, ott 70:30 az arány. Ezekben az üzemekben most nagyarányú rekonstrukciót hajtanak végre és így magas termelékenységű, korszerű technológiával dolgozó gyáraink lesznek. Az üveggyárban például az automatával gyártott öblös üvegből 1965-re a jelenleginek több, mint kétszeresét gyártják, a zöldüveg-gyár- tást az ötéves terv végére majdnem 100 százalékosan automatával végzik. De a műszaki fejlesztés egyéb mutatói a fajlagos szódafelhasználás, vagy a fajlagos kalóriafelhasználás, az automatikus nyersanyagadagolás is nagy fejlődésen megy keresztül. Az acélgyár technológiai tervének elkészítésekor abból az általános elvből indultak 'ki, hogy minél kisebb ráfordítással közelítsék meg a világszínvonalat, javítsák a gyártmányok minőségét, élettartamát, gazdaságosságát. Több variációt készítettek el, s ezzel lehetőség nyílik arra is, hogy az iparágon belül összehasonlítást végezzenek, melyik vállalat, milyen gyártmányt tud a leggazdaságosabban legyártani. A szénbányászatban a gépesítésnél lesz nagyarányú előrehaladás. A géppel felrakott szén aránya megkétszereződik, ugyanúgy a fémtámmal biztosított frontfejtések homlokhossza is. Megfelelően emelkedik a különböző bányagépek, szén- gyalú, fejtőgépek száma és teljesítménye is. Több üzemben tapasztalni azonban, hogy a gépesítésből származó termelékenységet nem tudományosan, hanem „kapásból” tervezték. Az egyik tanácsi kezelésben levő téglagyárnál magasabb termelékenységű prés- és vágógépet terveztek, de nem vették figyelembe, hogy ennek megfelelő szárító- és kemencekapacitás is szükséges. Tudunk olyan esetekről is, hogy az új gépek üzemeltetésének határidejét nem megfelelően állapították meg, s ha így hagyják, a gép már ott lesz, de az építés elmaradása miatt nem tudják üzemeltetni. Sók üzemben idegenkednek a két műszakban való munkától, holott ez nagy lehetőséget nyújt a termelékenység növelésére. Nem tervezték be a meglevő gépek maximális kihasználását sem. A nógrád- kövesdi kőbánya berceli üzemében az egy munkásra eső termelési érték már 1961-ben eléri az 1965-re tervezett szintet. Az üzem megfelelően gépesített és úgy gondolják, ez az állapot gátolja a további haladást, holott munkaszervezéssel és más módon még további fejlődést lehetne elérni. Nem számoltak eléggé a gazdasági vezetők a termelékenység emelésének olyan tartalékaival, mint a munkaidő jobb kihasználása, a munkafegyelem megjavítása, holott megyénkben az igazolt és igazolatlan hiányzások aránya rosszabb az átlagosnál, pedig az átlagon is sokat lehetne javítani. A dolgozók sók javaslatot tettek a munkaidő jobb kihasználására, a jobb munkaszervezésre, az előkészítés, az anyagellátás javítására. Ezek megszívlelé- sével a termelékenységet nagymértékben lehet növelni. fc^áég egy fél év van hát- ra a második ötéves terv indulásáig. Addig is, amíg népgazdaságunk második ötéves tervét a kormány, az országgyűlés jóváhagyja és a minisztériumok, az üzemek rendelkezésére bocsátja, szükséges, hogy helyesen használjuk fel a még hátralevő időt. A megyei pártvégrehajtóbizottság levélben fordul az iparban dolgozó kommunistákhoz, munkásök- hoz, műszakiakhoz, felhívja őket a még meglevő mulasztások megszüntetésére. Majd közvetlenül a terv indulása előtt újból a munkások elé terjesztjük a részleteiben kidolgozott munkaprogramot, hogy újból segítségüket kérjük most már a terv teljesítéséhez. (Megjelent a Népszabadság július 14-i számában.) Épül a tröszt új székháza Es Varga Ilona segédmunkás, aki malterral látja el az ifjú „szakemb ereket”. A közegészségügy fejlesztéséről tanácskozott a Vöröskereszt megyei szervezete ségügy javítására. A bányászok is segítenek as aratásban Szerződést kötnek az üzemek és termelőszövetkezetek Kedd délelőtt értekezletre As országos akció keretében 350 bányászlakás épül megyénkben a második ötéves tervben A brigád legfiatalabb tagjai az állványon.
