Nógrádi Népújság, 1960. július (16. évfolyam, 53-61. szám)

1960-07-16 / 57. szám

2 NÓGRÁDI NlPÜJBA» 1960. július 16. A Központi Bizottságnak az építőipar örvendetes az a tény, hogy Salgótarján és környékének jobb zöldségellátása érdeké­ben súlyos összegből új zöld­ségraktárt építenek a külső pályaudvar alatt. Ennek a raktárnak építése magával hozta azt a tényt is, hogy ide rendes nyomtávú vasút­vonalat kell építeni az áru gyorsabb és jobb szállítása érdekében. No de ha már a zöldségraktár új vasútvonalat kap, ebből egy elágazással meg lehet — és meg is old­ják az új TÜZEP-telep ki­szolgálását is, a tolató moz­dony az áruval megrakott vagonokat a telepre tudja be­tolni. Az új zöldségraktár és a Tüzép-telep ellátása, kiszol­gálása tehát új vasút építé­sét tette szükségessé. A vo­nal építéséhez már hozzálát­tak — véleményünk szerint, sajnos, ésszerűtlenül. A ki­térő váltót a nagyon forgal­mas fővonalra építik, a két telep kiszolgálását — bár a bejárati jelzőn belül, annak is átépítésével — így tudják majd ellátni. Ez, vélemé­nyünk szerint, az eddig is le­terhelt fővonalon, ha hirte­len nem is, de később fel­tétlen forgalmi akadályokat idéz majd elő — vagy a vo­natok menetrendszerinti köz­lekedésénél, vagy a két te­KISZ-AKTI V A AZ ACÉLÁRUGYÁRBAN A párt Központi Bizottsá­ga a közelmúltban vizsgálta a Salgótarjáni Acélárugyár fiatal dolgozóinak helyzetét, nevelési kérdéseit. A vizsgá­lat eredményéről írásban ér­tesítették a gyári KISZ bi­zottságot. Ebben megállapítá­saik mellett irányt is szab­tak az ifjúsági mozgalom to­vábbfejlesztéséhez, a gyári fiatalok nevelési, művelődési problémáihoz. A gyár KISZ bizottsága a párt- és szakszervezeti aktí­vákat, s mintegy 250 ifjúság] aktívát hívott meg 14-én dél­után a gyári művelődési ott­hon színháztermében tartott értekezletére. Az ismertetés után lelkes és építő hozzászó­lások alapján határozat szü­letett, amely jelentős felada­tok végrehajtását tűzi ki cé­lul a jövőre, mind a fiatalok, mind felnőtt dolgozó társaik részére. lep kiszolgálásánál. Nem lenne ettől jobb megoldás? Véleményünk szerint igen! Ügy tudjuk, hogy már a külső pályaudvar illetékesei is szóvátették, mi is megpró­báljuk jobb belátásra bírni az illetékeseket. Egy új ki­térő beépítése 150 ezer fo­rint! El lehetne kerülni ezt a kiadást, teljesen függetlení­teni lehetne a zöldségraktár és a TÜZÉP-telep kiszolgálá­sát úgy, hogy a már meg­lévő csonka vágányt hosszab­bítanák meg, — ezt kapcsol­nák be a raktárhoz és a te­lephez. Kétségtelen, ez azzal járna, hogy a fővonalat a jelenlegi nyomvonalról odébb kellene „tolni” az amúgyis meglévő vasúti híd balolda­lára, a meglévő, eddig hasz­nálatlan baloldali nyomvo­nalra. Ezzel a megoldással teljesen függetlenítenék a zöldségraktár és TÜZÉP-telep kiszolgálását a fővonaltól, nem kellene előreláthatólag nem is egyszer a bejárati jelzőnél akár személy-, te­her-, vagy irányvonatot ácso- rogtatni. Mert ha ez holnap még nem is, de holnapután feltétlen bekövetkezik. Javaslatunk lehet, hogy nem szakszerű, de elgondol­kodtató. S ha az illetékesek ésszerűnek tartják, akkor ta­lán még idejében szóltunk-.. S. L. (Tudósítónktól.) ~ A Forgách-bányatelepi út­törők kéthetes nagytáborban voltak Mátrafüreden. Június 25-én indultak teherautón és autóbuszon. Vidám hangulat­ban láttunk a tábor felépíté­séhez a festői Kőporos tisztá­son. A jó levegőjű Mátrában, igen finom koszt mellett vi­dáman teltek a napok. Még a napokig tartó eső sem ke­serítette el gyermekeimet. Jó­kedvű daluk ekkor is mesz- sze szállt a sátrakból. Programunk igen gazdag, nevelőhatású volt. Megmász- tuk a Kékest, jártunk Gyön­gyösön, megtekintettük a Mátra-múzeumot, láttuk az ország legrégibb könyvtárát. Mátyás király egyik Corviná­ja is ebben a könyvtárban található. Nagyon tanulságos volt gyermekeink számára az a vándorkiállítás, amelyet a felszabadulás 15. évforduló­jára rendeztek, s ez éppen Gyöngyösön volt. Gyerme­keink egy kiállításon megis­merték a Mátra élő világát is. Az együttélés szabályai érdekében... Rendeltetésétől eltérően ezen a napon bírósági tár­gyalóterem lett a Salgótar­jáni Tűzhelygyár művelődési otthona. Több mint kétszáz dolgozó előtt a gyár társa­dalmi bírósága tárgyalta Tóth Kálmán zománcozói dolgozó fegyelmi ügyét. Tóth Kálmán munkatársai közül kerültek ki a társadalmi bí­róság tagjai: az elnök és az ülnökök. A vádlók maguk a dolgozók, a tanúk is Tóth Kálmán munkatársai köréből kerültek ki. Vádolják Tóth Kálmánt, ezt a még nagyon is fiatal, alig 20 esztendős fiatalembert. És a vád többrendbeli. Munkáját rosszul végzi, munkatársaival összefér­hetetlen, a női dolgozók­kal szemben ocsmány, meg nem engedhető, sértő szavakat használ; munka­társait munkájukban aka­dályozza, engedély nélkül magánmunkálatokat vé­gez az üzemben, lopást követett el, illetve kísé­relt meg. Kemény a társadalmi bíró­ság elnökének, Márton János elvtársnak minden szava, amikor Tóth Kálmánnal is­merteti az ellene felsorakoz­tatott vádakat. Tóth Kálmán megtörtnek látszik, a vádat megérti, de csak részben is­meri el bűnösségét. Elismeri, hogy dolgozó társaival szem­ben goromba, a női dolgozók­kal drasztikusan beszél. Be­ismeri, hogy öltözőszekrényé­ben nyerstálcákat, légpisz­tolyt találtak, hogy hamutar­tót engedély nélkül akart az üzem területéről kivinni. De mindjárt mentséget, enyhítő körülményt is keres magának. Betegségére, idegességére hi­vatkozik, ezért durva, gorom­ba dolgozó társaival szemben. És jelentkeznek a tanúk. Molnár Klára, Lórik Gyula, Bőrösök Mária, meg a töb­biek, egymás után mondják el Tóth Kálmán hibáit — cselekményeit. Kiderül, hogy munkatársai igyekeztek ne­velni a vádlottat, az azonban eddig nem járt eredménnyel. Ha jó szóval is, de rámutat­tak a vádlott hibáira, ő azon­nal durván, meg nem enged­hető hangnemben válaszolt. Ha arra kérték: változtasson magatartásán — fenyegetés volt a válasz. Pedig nagyon is megértőek voltak Tóth Kálmánnal szemben munka­társai. Kutatták, keresték annak az okát: miért viselke­dik így Tóth Kálmán. Sokan betegségének tudták be, má­sok izgágaságában látták ed­dig is a hibát. És a munkatársak megér­tését, jó szándékát Tóth Kálmán visszautasította, sőt dolgozó társait is igyekezett munkájukban gátolni. Elvette munkaeszközüket, fel- rúgdosta az anyagot, — s olyan légkört teremtett maga körül, ami már elviselhetet­lenné vált a többiek számára. Lopott. Milyen nagy vád ez is, csakúgy, mint az, hogy műszak alatt saját részére tálcákat, hamutartókat készí­tett — a társadalmi tulajdont károsította meg! Mindezeket szemébe mondják a tanúk Tóth Kálmánnak. Szavukból azonban a segíteni akarás is kicsendül. Bár kemény, szi­gorú ítéletet kémek a társa­dalmi bíróságtól, de ott van szavukban: olyan legyen ez az ítélet, amely lehetővé te­szi Tóth Kálmánnak, hogy ott a gyárban, a dolgozó tár­sai szemeláttára, azok segít­ségével javítsa ki hibáját, s fiatalemberhez méltóan tud­jon a jövőben élni. A társadalmi bíróság meg­hozta az ítéletét. Javasolta a feladatairól szóló határozata nyomán Megnyílt előttünk a nagyobb lehetőség Vállalatunk valamennyi fi­zikai és szellemi dolgozója örömmel vette tudomásul az MSZMP Központi Bizottsá­gának az építőipar fejleszté­sével kapcsolatos határoza­tát. Már előzőleg, az ötéves terv irányszámainak is­meretében, valamint a 15 éves lakásfejlesztési terv ismeretében éreztük, hogy az építőipar területén va­laminek történnie kell, mert a jelenlegi szervezetben és rendszerben a célkitűzése­ket a vállalatnál megala­pozva számításba venni nem lehet. Véleményünk szerint a ha­tározat nagyon szükséges és időszerű, mert az építőipar fejlesztése már eddig is napi­renden volt, de a gyakorlat­ban megyénkben is az építő­ipar egy helyben topogott. Még mindig valamennyi létesítményt a hagyományos munkamódszerekkel vitele- zünk ki, úgyszintén minden esetben harcolni kell a hala­dóbb munkamódszerek beve­zetésért. Általában a tervező intézeteknél elterjedt az a szemlélet, hogy a lakóépüle­tek és ipari létesítmények előregyártása drágább és költségesebb módszer, mint a hagyományos, monolitikus rendszerben történő, kivite­lezés, amiért is egyetlen lé­tesítményt sem akarnak elő- regyártásra tervezni. Vélemé­nyünk szerint ez a szemlélet helytelen, mert az előregyár- tás fokozottabb bevezetése termelékenyebb és gazdasá­gosabb módszer, amiért ér­demes azzal foglalkozni. Az előregyártást, különösen lakóépületek kivitelezésénél, szükséges minél előbb nálunk is bevezetni. Megyénkben a vízválasztói erőmű kazán­salakja olcsó és aránylag jó­minőségű falazati adalék­anyagot biztosít. Kutatóinté­zeteink közel tíz évé vizsgál­ják már ezt az anyagot és végleges álláspontot még ma sem tudtak foglalni. Ügy érezzük, hogy a Központi Bi­zottság határozata ezen ügyet véglegesen lezárja, aminek következményeképpen mielőbb megkezdhetjük Salgótarjánban és kör­nyékén a kazánsalak ada­lékanyagos középblokkos építési módszer beveze­tését, ami már a szom­szédos baráti országok­ban jól bevált módszer. Szintén nagy örömmel vesszük tudomásul a határo­zat azon részét, amely 1961. január 1-től fokozatosan gyár gazdasági vezetésének: a MT. 112. %-a 1. és 3. pontja értelmében fegyelmi vétségben bűnösnek mondja ki, s ezért azt javasolja, hogy a gyár igazgatója Tóth Kálmánt a MT. 112. §-a 2. pont c. bekezdés alap­ján a jelenlegi zománco­zói segédégetői 6 forint 50 filléres órabéri állásából 6 hónapi időtartamra a lemezmegmunkáló üzem­be 5 forint 20 filléres órabéri segédmunkási munkakörbe helyezze át. A gyár igazgatója a társadal­mi bíróság ítéletét magáévá tette, s gondoskodott annak végrehajtásáról. Tanulságos, nagyon is ta­nulságos volt ez a társadal­mi bírósági tárgyalás. A gyár dolgozói, munkatársai vonták felelősségre Tóth Kálmánt, ezt a magáról megfeledkezett fiatalembert. Hibái feltárása után elismerte bűnösségét, s most azon a sor, hogy még- egyszer fogják meg munka­társai Tóth Kálmán kezét — vezessék, irányítsák, nevel­jék őt. De szükség van arra is, hogy Tóth Kálmán önma­gában végezzen vizsgálatot. Gyűrje le gyengeségét, becsülje dolgozó társait, vegye figyelembe és al­kalmazza a társadalmi együttélés írott és íratlan szabályait. S ha ez bekövetkezik, megér­te a fáradságot, jó munkát végzett a tűzhelygyár társa­dalmi bírósága. — So — eietbe lépteti a fixáras vál­lalkozási rendszert, egyelőre a típustervek alapjan Készülő létesítményekben. Ezen mód­szer vegrenajtasának, véle­ményünk szerint, elsőrendű íeltetele, hogy a tervezes jó­val előzze meg a kivitelezés időszakát. Sajnos, ez eddig nem volt tapasztalható. A be­ruházók es építtetők örül­tek, ha a munkák kezdese- nek időszakára tudtak néhol részlegesen is kiviteli műszaki terveket produkálni. Sok esetben, különösen a fonto­sabb létesítményeknél, a ter­vezés együtt naiad a kivite­lezéssel, de volt ra mar eset, hogy a kivitelezés megelőzte a tervezést is- Aitaiaban az elmúlt gyakorlat azt bizo­nyltja, hogy a tervezés ideje igen hosszú és vontatott. Csupán példának említjük meg a salgótarjáni megyei kórnáz tervezését, ami tu­domásunk szerint már har­madik éve készül, de még mindig a tervezési munka elején járnák. Úgy gondol­juk, nogy igen nagy volna a közösségi méltatlankodás, ha a kivitelezés is olyan nosszu időt venne igénybe, mint a tervezés. Sorolhatnánk azon­ban ezt a tényt több uyen létesítménynél is. Mi csupán azt kérjük, hogy a gyors, korszerű kivite­lezés alapfeltételeit tel­jesítsék és pedig jóval a kivitelezés megkezdése előtt adják át a terve­ket A baráti országokban, de különösen a Szovjetunióban jól bevált gyakorlat, hogy a népgazdaságilag kivánt léte­sítmény terveit és költségve­tését fix áron, jóval a kivi­telezés előtt átadják az építő­vállalatnak és annak módjá­ban van idő szempontjából olyan gazdasági és technoló­giai előkészítésre, ami bizto­sítja a létesítmény határidő előtti és a fix árnál olcsób­ban történő kivitelezését. Ter­mészetesen a gyors és gazda­ságos munka anyagi előnyeit a kivitelező vállalat vala­mennyi dolgozója élvezi. Többek között mi is igen fontosnak tartjuk az építő­ipari gépesítésnek nagymér­tékű fokozását. Az is bizo­nyos, hogy vállalatunk jelen­legi gépesítése mellett az öt­éves tervben rárótt feladato­kat nem tudja elvégezni. Szükséges tehát az építő­ipari géppark gyors nö­velése, természetesen az ésszerűségi követelmé­nyek határáig. Ezzel kapcsolatosan prob­léma azonban a gépek gaz­dasági adminisztrációja. Ügyanis az új gépek, ezen belül különösen mozgó gé­peink értékleírása (amortizá­ciója) három év. Mindenki tudja, hogy ezek a komo­lyabb gépek ezen határidőnél lényegesen tovább tartanák és használhatók. Ennek elle­nére ezen megszabott idő alatt a gép teljes értékét le kell írnunk, ami feltétlenül drága megállapítás a haszná­lati idő alatt. Ez az admi­nisztratív módszer a munka­helyi műszaki vezetőket való­sággal visszatartja és el­ijeszti az új és korszerű gé­pek használatától, mert jól­lehet, hogy a jól gépesített munka magas termelékenysé­get ér el, azonban a veze­tése alatt álló munka nem lesz gazdaságos, mert a gép költsége hatalmas kiadást je­lent. Véleményünk szerint ez a módszer csupán relatív eredményeket mutat ki, amiért is feltétlenül szükséges ezen adminisztrációnak a nor­mális folyamatoknak megfelelő korrigálása. Bízunk abban, hogy a fel­sorolt és még ezenkívül is fennálló problémák, illetve azoknak nagy része a terme­lés területén a Központi Bi­zottság határozatának betar­tásával megoldódik, és az előírt időben az építőipar megyénkben is minden eset­ben teljesíteni tudja felada­tait. amit valamennyi dol­gozó szem előtt tart és azt teljes erejével elősegíti- Wolszky Géza, a megyei Építőipari Vállalat műszaki osztályának vezetője Elindultak a jó úton Az év első hónapjaiban kedvezőtlen helyzet alakult ki a Nógrádkövesdi Állami Gazdaságban. A pártszerve­zet és a gazdasági vezetés együttműködése meglazult, felütötte fejét a személyeske­dés, az alaptalan vádaskodás — egyszóval: eltértek a párt irányvonalától, a VII. kong­resszus határozataitól. Erről írtunk lapunk ez év április 27. számában. Azóta megindult a változás útján ez a gazdaság is. Párt­taggyűlések, vezetőségi ülé­sek, maga a járási pártbizott­ság is behatóan foglalkoztak a kialakult helyzettel. Feltár­ták az okokat és a járási pártbizottság komoly fel­adatokat szabott meg a gaz­daság kommunistái számára. Az eltelt másfél-két hónap során a gazdaság politikai és gazdasági élete igazolja, hogy az ottani elvtársak komolyan vették a figyelmeztetést, igyekeznek kijavítani hibáju­kat. Ezt igazolja például az, hogv a nyári munkákban mutatkozó lemaradást néhány hét alatt behozták, jó minő­ségben kijavították a gépe­ket és már az aratásban is figyelemre méltó sikereket értek el. Javult a gazdaság­ban a munkafegyelem is. Ma már mindinkább tapasztalha­tó, hogy a dolgozók a gazda­ság érdekeit tartják szem előtt, jobban kihasználják a munkaidőt, lelkiismereteseb­ben látják el tennivalóikat. Egyre több javaslat és hatá­rozott intézkedés is segíti a munka meg javulását. A jú­nius 25-én tartott gazdaság­vezetői értekezlet például komoly intézkedéseket hozott a legfontosabb és legsürgő­sebb kérdésekben, amelyek végrehajtását ellenőrzik. Az ilyen és ehhez hasonló eredmények azért jöhettek létre, mert a pártszervezet és a gazdasági vezetés mind szorosabban együtt működik. A pártvezetöség támogatja a gazdasági vezetést a helyes intézkedések végrehajtásában. A gazdasági vezetés pedig jobban igényli a pártszerve­zet politikai tevékenységét, politikai munkáját, a gazda­ság előtt álló feladatok meg­oldásában. Nem kis részben annak is betudható a Nógrád­kövesdi Állami Gazdaság ja­vuló vezetési színvonala, hogy mindjobban megértik: csak egységes vezetéssel, a hibák bátor feltárásával és a dolgozókra való bátor tá­maszkodással érhetnek el eredményeket. Erre pedig nagy szükség is van. Hiszen a gazdaság előtt nem kisebb cél áll, mint az, hogy ebben az év­ben már nyereséges legyen. Eddig minden évben veszte­séges volt a gazdaság, most viszont az évi tervezett nye­reség összege meghaladja a 200 ezer forintot. Nem állíthatjuk azt, hogy teljes fordulat történt, de a kommunistáik, általában a vezetők és a dolgozók elin­dultak azon az úton, amely­nek végeredménye egy erős, egységes, jól dolgozó gazda­ság kialakulása lesz. A mun­kában, a mindennapi életben kovácsolódik majd ki az az elvi álláspont, a párt politi­kájának teljesen megfelelő munka, amely bizony az év elején még hiányzott ebben a gazdaságban és amely nél­kül eredményesen dolgozni lehetetlen. A Nógrádkövesdi Állami Gazdaságban értettek a jó szóból, a járási pártbi­zottság határozatából, és az eadigi jelek szerint tetteik­kel is igazolják: elvetik a hibákat, s egyre erőteljeseb­ben a helyes úton járnak. Tanácskozott a törzsgárda a Salgótarjáni Üveggyárban Az elmúlt vasárnap első íz­ben tartottak megbeszélést a Salgótarjáni Üveggyár törzs­gárdájának tagjai. A mintegy 350 dolgozó előtt Papp Gyu­la elvtárs, a gyár igazgatója tartott rövid ünnepi beszé­det. Ismertette az első félévi eredményeket és a gyárra váró további feladatokat. Külön kérte a törzsgárda tagjait a gyár többi dolgozói­nak és főleg az ifjúságnak a nevelésére, a velük való fog­lalkozásra. A vitában mintegy har­mincán szólaltak fel. A törzs­gárda tagjai elsősorban a ter­melés és a termelékenység emelésének, a selejt csökken­tésének feladataival foglal­koztak. Számos javaslatot tet­tek a munka jobb megszer­vezésére, a dolgozókra való bátrabb támaszkodásra. A tanácskozás tapasztalatai alapján a jövőben is tartanak ilyen megbeszéléseket, ame­lyeken főleg az emberek ne­velésével és annak módszerei­vel kívánnak majd foglalkoz­ni. Szép, feledhetetlen volt az a két hét A második héten jó idő köszöntött ránk. Esténként messze világított tábortüzünk. Ezek a tábortüzek igen al­kalmasnak bizonyultak arra, hogy más vidékről jött úttö­rőkkel kössünk barátságot. Esténként megjelentek tábor­tüzünknél a jászberényi, a gödöllői és a péceli úttörők. Különösen jó kapcsolat ala­kult ki a péceli úttörőkkel. Ok késő este érkeztek a szomszédos táborhelyre, s csapatunk egy emberként se­gítette őket a táborépítés ne­héz munkájában. Ám nem­csak munkában, tábortűznél találkoztunk, hanem labdarú­gó-mérkőzést, számháborút is vívtunk egymással. És ami­kor 9-én délben elkezdtük bontani a tábort, váratlanul megjelent a péceli csapat, hogy most ők segítenek ne­künk. Köszönetét mondunk mindenkinek, aki segítsé­günkre volt a táborozásnál. IFJ. RAVASZ DEZSŐ táborvezető TALÁN MÉG IDEJÉBEN SZÜLÜNK... Több ésszerűséget az új vasút építésénél

Next

/
Oldalképek
Tartalom