Nógrádi Népújság, 1960. június (16. évfolyam, 44-52. szám)
1960-06-04 / 45. szám
4 NÖGRÄD1 népújság 1960. június 4. Úttörőket avattak Salgótarjánban Vasárnap délelőtt ünnepélyes külsőségek között kisdobosokat és úttörőket avattak Salgótarjánban a Tanácsköztársaság téren. Az ünnepségen resztvettek városunk dolgozói mellett néphadseregünk és a munkásőrség képviselői is Képünkön: az első boldog pillanat, felkötik a nyakkendőt Kitüntetések a Pedagógus ]\ap alkalmából g-XDoexDOoooooGooú-xD^^ Az oktatásügy kiváló dolgozója: Kmetty Kálmán Balassagyarmat, Pálvölgyi Antalné Balassagyarmat, Szabó Ferenc Nemti, Nagy Rezső Balassagyarmat, Varga Margit Katalin-puszta, Rakonczai Antal Nagyoroszi. A Szocialista Kultúráért kitüntetést: Csókás József Nógrádme- gyer, Szüts Pál Nagybátony, kapják. Miniszteri dicsérő oklevelet: Radics Győző Szécsény, Rácz Gyuláné Salgótarján, Tóth Gyula Nádújfalu kapnak. CSIKASZ ISTVÁN: Pedagógus sors - régen A napokban került véletlenül kezembe ez a levél. Itt adom közre hűen minden szavát. Tanulságul. Emlékeztetőül egy régi zord téli tragédiát. Most, amikor a tavasz utolján az egész országban — nemcsak a gyermekek, de a felnőttek is — a pedagógusokat ünnepük nagy szeretettel. A levél szövege a következő: „Méltóságos Kormány-Főtanácsos Úr! Alulírott — nyugdíjas állami tanító — azon alázatos kérelemmel járulok Méltóságodhoz, hogy — miként évek óta — a szeretet ünnepére ingyen csille szénnel méltóz- tatna megajándékozni. Mint 9 kiskorú és keresetképtelen gyermek állásnélküli atyja a havi 42 aranykorona nyugdíj mellett a legnagyobb nyomor közepette várom a karácsonyt. Nemcsak az élelemről kellene gondoskodnom, de a fűtőanyagról is. Éhezve és dideregve várja egy 11 családtagú nyugdíjas az emberi szívek melegét — Kojnok Nándor § Oantumeniy ei en clej eu köJzSnűk Bizton reméljük Méltóságod jótéteményét, amelyért hálaként 11 szenvedő ajak fog imát rebegni. Zagyvapálfalva, 1924. dec. 7. Méltóságod kész szolgája: Mocsári József nyug. áll. tanító.” Megdöbbentő, félelmetes világ és sors tárul elénk, még akkor is, ha a kérvény írója már eleve a hatásosságra törekedett, még akkor is, ha kissé túlzott — mert a „jószívű”, de precíz bányai bürokrácia kiderítette, hogy nem 9, hanem csak hat gyermeke van. Biztos, hogy nem mindegyik nyugdíjas pedagógusnak kellett ilyen levelet megírnia, lehet, hogy nem volt általános jelenség a nyomorgó pedagógus, de ez az írás mégis jellemző dokumentuma a letűnt kornak. Mert az emberi méltóság hiányának, az ember mélységes megalázottságának tudata és vállalása hangzik ki belőle — és ez a jellemző. Mert lehettek tanítók, pedagógusok, akik elfordultak a néptől, lenézték azt, a templomban külön helyet követeltek és hogy süvegeljék őket az egyszerű emberek — az is lehet, hogy soknak anyagi helyzete is kielégítő, sőt, jó volt. Nem tagadhatták le azonban azt. ha nem is beszéltek róla — hogy a pedagógusok helye abban a társadalomban az elnyomottak között volt alapjában véve. Kiszolgáltatottság, létbizonytalanság, meg- alázottság — ez jellemezte helyzetüket végső soron. Sok tanfelügyelőnek, papnak kijárt a kézcsók még a tanítótól is sokáig, meg az „alázatos szolgája”, „hű szolgája”, „kész szolgája” mindazoknak, akik biztos pozíciókban, kedélyesen „bátyámozták”, „öcsé- mezték” egymást. Nem volt közöttük helye a tanítónak, az urak között a szellemi ki- zsákmányoltnak. Még azoknak sem, akik nagyon is igyekeztek hűségesen szolgálni rendszerüket. Mindezt végiggondolva, nem lehet nem leírni, milyen nagy dolog, hogy ma mar egyenes gerincű lehet a pedagógus is, ebben az országban. Sem agyunk, sem szivünk nem rettegi az állásta- lanságot és a kilátástalan jövőt. Arcunkat nem égeti emberi méltóságunk megalázásának szégyene. Munkánkat számontartják, becsülik, öntudatos, bízó emberek lehetünk. Nem minden pedagógus boldog még ma sem és nem mindegyik élete gondtalan, de hogy a mi társadalmunk mindent megtesz azért, hogy a Mocsári Józsefek tragédiája meg ne ismétlődjék — az biztos. Fellebbentem ma bársony függönyét évek kapujának, öreg ajtaját nyitom ma az én régi iskolámnak, s újra, mint elsős kisdiák, mint azok a kis sírva-bátrak, tanítónéni, csendesen köszönök. Ö, messze mindez... mint lábnyom a porban, s mint kréta nyoma fekete táblán — s ha megtalálnám, tán háborogna szívem mindazt látván tanítónéni, ami volt. Mert nagy, szétrongyolt ruhában járt a gyermek, s tanult-vagy-nem-tanult, mert inkább betegnek otthon maradt az őszre, hogy ne keljen szegénynek 3 kilométert tocskolnia az ólmos őszi esőben. Mert csak szipogtunk ősztől tavaszig. S a szégyenletes .nyomor-akcióra emlékszik-e, tanitónéni...? Jött a csarnokból minden reggel az álmos, meleg tej, s négy-öt összeharapdált pléhbögrében itta az egész iskola: mert szegénységi bizonyítvány kellett annak, kinek nem volt mit otthon innia! Tanítónéni, keserű emléket én nem akartam...! Mert mégis édes volt a tej, s mi mégis bátor kacajjal rontottunk a napra a fülledt iskolából, ha jött a nyár! Előttünk nemzedékek, hosszú emberöltő tanulta meg ott az Á-betűt, s nem volt közöttük költő, ki szív szerint, ki ész szerint is megköszönte volna az önfeláldozást, a művet, mely minden kéz nyomán gazdag terméssel ért meg: a rengeteg, sok Ä-betűt, meg számot, mit hosszú éveken át rótt tanítónénink áldott jó keze...! Most, mint kisdiák mondom én ezt a verset, s már minden rosszat elfeledtet velem a hős, munkás jelen, mert azóta is sok-sok osztály megtöltötte már azt a termet, hol félős izgalommal írtuk le elsőként az Á-t. Egy betűből azóta szó és mondat termett, s a mondatokból: áll a vers!... S az idők felett a kisdiákból lett felnőtt, aki ma így felelt. Ó, messze mindez... mint kréta nyoma fekete táblán — Tanítónénim...! Gyermekkorom...! de jó is lenne ha megtalálnám... ^OOOOGGOGOOGOOOOGGOOGOOOOGGGGOGJOOGOOOOL' O O Q Nyílt levél tanáromhoz Tisztelt Tanár Úr! Köszönteni és köszönni szeretnék a mai napon, amikor nevelőinket ünnepeljük. Köszönteni és köszönni, hogy mindenki megismerje az ifjúság nevelőjét, a pedagógust. A tanár egyszemélyben atya, pszichológus és végül, de nem utolsó sorban maga a nevelő, ön is az, kedves Tanár Űr! Atyáskodik felettünk, ha valami bánatunk van, ha lelki egyensúlyunk felborul, és bevezet minket a tudomány rejtelmeibe. Tudását teljes egészében adja át nekünk, problémáinkra, kérdéseinkre készségesen válaszol, vitás kérdéseinkben segít eldönteni az igazságot. Mi, diákok tudjuk, hogy az igazságos osztályozás igen nehéz, hiszen a nevelőnek sok mindent kell figyelembe vennie. Tanár úr azonban nagyon igazságos,' s ez számunkra nagyon jó, mert érezzük, hogy nincs különbség diák és diák között. Nem a hangulat embere, ha gondjai vannak, akkor is vidám s életkedve ránk is hatással van. Nem kíméli saját magát, ha kell, családjától is elrabolja szabad idejét, feláldozza értünk. Fáradságos, de igen szép hivatás pedagógusnak lenni. A pedagógusnap alkalmából szeretettel gratulálok, köszönetét mondok mindazért, amit értünk tesznek, megbecsülésemet, s forró hálámat fejezem ki. Kívánom, hogy még sok-sok diákot vezessen át az iskolapadtól az ELET-be. CSÍK ANNA Százházas lakodalom Bárnán — ősbemutatót- tartat"!" az Állami Déryné Színház — CZÉP FELADATRA vál- ^ lalkozott az Állami Déryné Színház, amikor magyarországi első előadásaként műsorára tűzte Simon Magda romániai magyar írónő „Százházas lakodalom” című paraszti témájú színművét. Jelentős a vállalkozás több szempontból is. Elsősorban azért, mert az írónő a parasztság társadalmi problémáit feszegeti, másodszor, hogy a Déryné Színház újabban egyre több bátor vállalkozást tesz egy-egy új, eredeti mű sikerrevitele érdekében. örülünk annak is, hogy Simon Magda műve a megyék közül ide került elsők között. A darab egy nyírségi kis falubarf játszódik s a konfliktus egy leánykérés körül bontakozik. Szilágyi Imre tsz elnök Piroska lányát megszereti idős Rácz Károly gazdaember fia s a fiatalok házasságot akarnak. Idős Rácz annakidején Szilágyi feleségének udvarolt, de a vagyonosodás érdekében mégis mást vett el s mindkét család élete boldogtalan lett. Részben ez képezi azt a konfliktust, ami a fiatalok boldolgsága elé akadályt gördít, — de főként az, hogy idős Rácz. a makacs nyakú ember nem képes kilépni régi életéből, csökönyösen ragaszkodik saját földjéhez s amikor Szilágyi, a tsz elnöke a közös gazdálkodást ajánlja, úgy nyilatkozik meg paraszti gőgjében: ha nem lehettem első, jó leszek utolsónak. Ügy tűnik, a fiatalok boldogsága megsemmisül, de az ifjú Rácz-gyerek kitör az apai béklyóból s kijelenti, otthagyja a szülői földet és a szövetkezetiek közé áll. Az események, történések kissé kusza szálai vésülis a megegyezés állomásán találkoznak, bár sok helyen nem a cselekmény természetes sodra a vivő erő, hanem az írói elképzelés. Van néhány természetellenes helyzete a darabnak, amiket a néző nem érezhet igaznak, — ez bizonyára abból ered, hogy az erdélyi írónő, — aki egyébként sok jeles tulajdonsággal rendelkezik. — nem eléggé ismerője fejlődésünk jelenlegi állapotának. Néha azt érezzük: lemaradt néhány évet a magyar mező- gazdasági viszonyoktól s eldöntetlen kérdés egy kissé az is, hogy idős Rácz zsákmányoló nagygazda volt-e vagy szorgoskodó középgazda. Mert Szilágyiók azt vágják a szemébe, hogy lányuk csak cselédnek kellene a földre. rjICSÉRETES a darab szép nyelvezete, az érzékletes képek sokasága s a szándék, ami felé az írónő törekszik. Az, hogy minél több hívet toborozzon a termelőszövetkezeti mozgalom oldalára. Ennek az érdekében ítéli el tz ósdit, az avultat. Ismételnünk kell: az Állami Déryné Színház dicséretes feladatra vállalkozott a „Százházas lakodalom” műsorra jegyzésével s az előadási együttes mindent megtett a darab népszerűsítése, sikere érdekében. Talán az kifogásolható. hogy a paraszti élet ábrázolása néhol népszínmű ízűvé válik s ezzel a darab gyengébb, támadhatóbb pontjai méginkább hangsúlyossá válnak. Az együttes összteljesítménye ennek ellenére is dicséretes. Különösen szép és mélyen. komolyan élt alakítást kaptunk a kislányt, Piroskát formázó Kondra Iréntől. Megragadó volt, érzelmeket mozgató s érzelmeinek apró villanásaival tette sokszínűvé játékát. Partnere. Deák B. Ferenc nevét a „Kölyök” című filmben ismerhette meg először n közönség. Ez a fiatal színész. ha túljut a forrás évein. komoly tartalmú művész- szó érhet. Erről adott Ígéretet most ifiú Rácz Károly alakjának színpadi megmintázásával is. Idős Rácz Károly gazdafiguráját Fenyvesi Balázs ízes beszéde, az indulatok őszintesége tette hitelessé. Helyén volt mindvégig s talán egyetlen szereplője az elő- , adásnak, aki a hajdúsági és nyírségi nyelvet legjobban használni tudta. Felesége, Balogh Ilona egyszerűségével nyerte meg a nézőket. Szilágyi Imre formálója Szép Zoltán, úgy érezzük ezúttal alatta maradt önmaga képességeinek. Beszéde sok helyütt monotonnak érződött, a szavak mögül hiányzott a fűtőanyag s az indulat pillanataiban nem tudott magas hőfokig jutni. A feleséget alakító Sallai Kornélia annál inkább tetszett. Az érzelmek teljes skálájában biztonsággal játszott, a szerep kívánta célfelé törekvést pontosan követte, az előadás egyik legjobb erőssége volt. A szomszédasszony alakjában Siménfalvi Ida kellemes színfoltja az igényes produkciónak. amelyet Kertész László rendező elgondolásai vittek a megérdemelt sikerhez. A bámai előadással kapcsolatosan nem akarunk ün- neprontók lenni, de meg kell említenünk: jó lenne, ha a jövőben a helyi rendezőség, a művelődési ház igazgatója több gondot fordítanának a nézőtéri fegyelemre, hogy a szünetekben későn érkezők ne zavarhassák azok figyelmét, akik a színpad történéseit akarják követni s nem a nézőtéri hangoskodók szavát, akik — sajnos, ez alkalommal gyakran elnyomták a művészek hangját. jyj AR ELEVE helytelen iTJ" az is, hogy a művelődési otthon és a kocsma egy épületben tanyázik, ahonnan minduntalan bántó zajok érkeznek. Éppen ezért meg kell kérdeznünk a községi tanácstól, nézetük szerint megfér-e eCT,’ütt a művelődés helye és az italbolt? Ha úgy vélik, hogy nem, akkor tenni kell róla, hogy ne így legyen. Barna Tibor
