Nógrádi Népújság, 1960. június (16. évfolyam, 44-52. szám)

1960-06-11 / 47. szám

NÖöRADI NSpUJBÄS 1960. június 11. 2 A pártoktatás előkészítésének kérdéseiről P ártunk propagandamun­kájában igen jelentős helyet foglal el a párt oktatás különböző tanfolya­main folyó oktatás-nevelés. A párttagság tekintélyes része és mintegy 3—4000 pártonkí- vüli alapozza meg, vagy nö­veli tovább marxista—leninis­ta tudását megyénkben is ezeken a tanfolyamokon. S most, amikor egy újabb eredményes pártoktatási év van mögöttünk, hozzákezdünk a jövő oktatási év előkészíté­séhez. Az eredményes előké­szítő munka egyik alapvető feltétele annak, hogy a párt- oktatás sikerrel töltse be fel­adatát. Az 1960—61-es pártoktatási év előkészítésében egyik leg­fontosabb feladatunk, hogy meghatározzuk annak tar­talmi, ideológiai célkitűzéseit. Propagandamunkánk tartal­mát továbbra is a párt előtt álló feladatok szabják meg, mindenekelőtt a párt VII. kongresszusának anyaga. Ál­talánosságban úgy lehetne megfogalmazni, hogy a jövő oktatási évnek is központi feladata a VII. kongresszus anyagának magyarázása, melyben benne van a szo­cializmus építése meggyorsí­tásának propagálása. De ez így ténylegesen általános. Be­lőle az alapvető kérdéseket kell megkeresni, e nagy cél­kitűzés feladatát apróbb ré­szekre kell bontani, mely kér­dések úgymondva izgal­massá, romantikusabbá teszik pártoktatásunkat. Vannak-e ilyen kérdések? Nem túlzás, ha azt mondjuk: igen nagy számban. Nem ilyen kérdések-e például, hogy a mezőgazdaságban hogy old­juk meg a sertésproblémát? Hogy alakul majd a termelő- szövetkezeteink termelése? Hogyan vannak összefüggés­ben az átmeneti intézkedések a szocializmus építésével, a tsz alapszabályzattal? Ismere­tes ugyanis, hogy a háztáji­ban több állatállományt lehet tartani, mint ahogy azt az alapszabály előírja. Vagy a következő ilyen kérdés: ho­gyan lehet nálunk ma már beszélni a lenini hármas jel­szóról, az osztályviszonyokról? stb. Az iparban a többtermelés következtében több nyers­anyagot is használtunk feiL Pártoktatásunknak magya­rázni kell, mi a szerepe az anyagtakarékosságnak, az ex­port termékek minőségi javí­tásának, túlteljesíthető-e a betervezett beruházás? Ugyancsak nagy érdeklődést válthat ki annak a kérdésnek a magyarázása, hogy mit je­lent a szocializmus alapjai­nak lerakása és a szocializ mus felépítése, illetve van-e különbség a kettő között. A nemzetközi élet kérdé­seinek magyarázata is teheti vonzóvá, eredmé­nyessé pártoktatásun­kat. Itt is megtalálhatók az olyan kérdések, amelyek ér­deklik a dolgozók széles tö megeit. Hogyan lehetséges az átmenet a kapitalizmusból a szocializmusba: háborúval, vagy háború nélkül? Vagy ho­gyan kell az olyan burzsoá nézetet szétzúzni, amely azt állítja, hogy a két rendszer közeledik egymáshoz, amelv nézet szerint a kapitalizmus népiesedik, a szocializmus pe­dig liberálódik. Vagy az a burzsoá nézet, amely ugyan­csak azt állítja, hogy az im­perializmus csak saját terüle­tének megvédéséért harcol. Lehetne még az ilyen és ehhez hasonló kérdéseket so­rolni, melyek magyarázása a pártoktatás feladata, mely kérdések az élettel szoros kapcsolatban lévők, s az em­berek széles tömegét érintő aktuális jellegűek. Az 1960— 61-es pártoktatási év témát' kájának összeállítása ezeknek a kérdéseknek a magyarázá­sához megadja a lehetőséget. Az előkészítésnél tehát alap­szervezeteink mindezeket a tartalmi kérdéseket vegyék figyelembe, hogy azok a párt­tagok és pártonkívüliek, akik a pártoktatásban részt vesz­nek, a képzettségüknek meg­felelő oktatási formára legye­nek beosztva. A megvitatásra kerülő témák fontossága azonban nem vezethet egyol­dalúan a számszerű növelés hajszolásához. Nem jelent­heti viszont azt ser előkészítő munkát — a pro­pagandisták és a hallgatók kiválasztást — a spontanitás- ra bízzuk, mellőzve és elha­nyagolva a politikai felvilá­gosító munkát. Az előkészítő munka idő­szakában alapszervezeteink, mint a pártoktatás teljes jogú gazdái a következő formákat vegyék figyelembe: továbbra is megmarad az „,Időszerű kérdések” tanfolyama, mint a legszélesebb, a legnagyobb tömegeket átfogó oktatási for­ma. Ezen az oktatási formán ta­nításra kerülnek a nemzetközi helyzet általános elvi, elmé­leti és időszerű kérdései, nép­gazdaságunk helyzete, a val­lás kérdése, a hazafiság és a proletámemzetköziség, vala­mint a mezőgazdasággal fog­lalkozó tananyag: az üzem- szervezésről, jövedelemelosz­tásról, munkaszervezésről. Ezek azok a tananyagok, me- yek előfizetés útján megren­delhetők a hallgatók részére, melynek árát a későbbiek so­rán közölni fogjuk. A köz­pont által megadott tananya­gok nem jelentik azt, hogy ezen témák mellett nem le­het más, úgynevezett megyei jellegű anyagot a tematikába beiktatni, vagy nem lehet az egyes témákat a területnek megfelelően differenciálni. A következő oktatási forma a marxizmus—leninizmus I. évfolyama, melynek temati­kája hasonló az elmúlt évi­hez. A második évfolyamon tanításra kerül a szocializmus építésének időszerű kérdései hazánkban. A szakosított tanfolyamok ugyancsak megmaradnak az új oktatási évben kisebb mó­dosítással. A Magyar Mun­kásmozgalom kétéves tanfo­lyam lesz, a Politikai Gazda­ságtan és a Filozófia tovább­ra is hároméves, a Nemzet­közi Munkásmozgalom két­éves lesz, mely tanfolyamon lehet második évfolyamot ak­kor is indítani, ha az illető hallgató az I. évfolyamot nem végezte el. Külön kell szólni és jelen­tőségét kell aláhúzni a gaz­daságpolitikai tanfolyamok­nak, mint annak ipari tago­zatát, mint mezőgazdasági ta­gozatát. Az eddigiektől elté­rően ennek az oktatási for­mának mind a két tagozatát számszerűségében kell nö­velni — mondja ki a Politi­kai Bizottság határozata. — Legyen ez az oktatási fortr.a a szakosított tanfolyamok között számszerűségében a legnagyobb. E tanfolyam je­lentőségét aláhúzza, hogy a szocializmus építésével kap­csolatos gazdaságpolitikai kér­déseket az itt tanuló vezetők megfelelően elsajátítsák és ezt gyakorlati munkájukban hasznosítsák. A mikor alapszervezeteink elkezdik a propagan­disták, majd a hall­gatók kiválasztását, az itt említett tartalmi kérdéseket és az itt megjelölt szervezeti formákat vegyék alapul és így kezdjenek hozzá a már hagyományossá vált pártok­tatási év előkészítéséhez. A propagandisták és a hallgatók megfelelő kiválogatása meg­teremti az alapot ahhoz, hogy a pártoktatás hatékonyan se­gítse elő pártunk politikájá­nak megismertetését, megérté­sét és végrehajtását. f Hegedűs László Ha a kommunisták összefognak Köszönet a segítségért Köszönetét mondunk mind­azoknak az elvtársaknak, akik a IV. Megyei Ifjúsági Talál­kozó előkészítésében és le­bonyolításában részt vettek. Tisztában vagyunk azzal, hogy a találkozó sikeres megren­dezése a KISZ aktivisták, ifjúgárdisták, a salgótarjáni rendezőgárda, a kereskedelem, a népművelés, pedagógusok, a sajtó, a rendőrség dolgozói és más elvtársak lelkes, támogató munkája nélkül lehetetlen lett volna. KISZ MEGYEI BIZOTTSÁG Ha egy község a közös gaz­dálkodás útjára lép, alapvető változás történik az életében. Az eddig ezer felé bomló falu egységes lesz, kialakul a kö­zös akarat, a cselekvési egy­ség. Ezt azonban elő is kell segíteni és ebben a munká­ban három felelősségteljes kö­vetkezetes munka hárul, első­sorban a párt alapszervezetére, a kommunistákra. Ha meg­felelően, gondosan dolgoznak e nagy feladat végrehajtásáért, komoly eredményt hoz, amely nemcsupán a párttagság éle­tére van nagy jelentőséggel, hanem komoly gazdasági ki­hatással az egész községre. Ha pedig az emberek lát­ják, hogy a pártszervezet tevékenysége során gazda­sági sikereket érnek el, rendre ott fognak állni a pártszervezet mellett és végrehajtják a pártszer­vezet által meghatározott tennivalókat. Lehet ilyen formában dol­gozni, annak példájára sze­retnénk elmondani csupán dióhéjban is a Varsány köz­ségben történteket. Egyszerű történet, de nagyon tanulsá­gos, megmutatja, hogy a párt- szervezet motorja lehet a falu egysége kialakításának. Var­sány községben ezelőtt két alapszervezet volt. Egyik a fa­lusi alapszervezet, a másik a már meglevő termelőszövet­kezeti alapszervezet. Mondani sem kell, a párttagok ilyen­formában való kettészakítása gyengítette a pártszervezetek munkáját. Ez annál is inkább hátrányos, mert ebben az idő­ben felütötte a faluban a fejét egyes embereknek a munkához való rossz viszo­nya következtében egyre szé­lesedő elégedetlenség. Ez az elégedetlenség már-már azzal fenyegette a termelőszövetke­zeti munkát, hogy nem indul meg. Igen kedvező volt a Köz­ponti Bizottságnak az a hatá­rozata, hogy a termelőszövet­kezeti községekben össze kell vonni az alapszervezeteket. Varsány községben ennek a jelentőségét idejében felismer­te a pártvezetőség, de azért ezt sem egyszerűen rendel­kezés útján hajtotta végre, ha­nem közös értekezletre hívta össze a kommunistákat, akik előtt ismertették a pártszer­vezetek összevonásának jelen­tőségét. A párttagok ennek következtében megértették az összefogás jelentőségét, maguk sürgették a végrehajtást. Ek­kor közösen választották meg párttitkárnak Tóth Ferenc elv­társat, aki egyébként falubeli ember és köztiszteletben áll. Az összevont alápszervezet- nek az volt az első feladata, hogy a meglevő elégedetlen­séget leszerelje, megmagyaráz­za a falu dolgozóinak, hogy milyen helytelen nézeteket vallanak. Párttagsági ülésen vitatták meg a munka rész­leteit. Itt kialakították a kö­zös véleményt, amelynek so­rán egység alakult ki abban, hogy az elégedetlenség a ter­melőszövetkezet rovására megy. A párttagsági ülésen mindenki megkapta feladatát. A tanácselnök, a tsz-elnök, a párttitkár, de maga a párt­tagság is. Ennek nyomán meg­indult a felvilágosítás, a tsz munkájának megindításáért. A felvilágosító munka réteg- szerint folyt. A tanácselnöknek a ta­nácstagok között kellett a munkát végezni, a tanács­tagoknak pedig körzeteik­ben családról családra. A tsz-elnöknek a munkacsa­pat-vezetők között, a mun­kacsapatvezetőknek pedig a munkacsapat tagjai kö­zött. De külön nyújtottak felvilá­gosítást az asszonyokhoz. Mindezek mellett a párttitkár pártnapot tartott, ahol majd az egész falu felnőtt, munka­képes tagja részt vett. Nem marad a faluban egyetlen ember sem, akihez nem jutott el — és meggyőző erővel —, hogy minden ember érdeké­ben egységet kell alkotni a munka eredményes végrehaj­tásáért. Fáradtságos munka volt, de gyümölcsöző. Határozottan fel­lendült a munka, nem maradt senki, aki kivonta volna ma­gát a közös munkából, Megszűnt a széthúzás, az ágálkodók elcsendesedtek, nem egy belátta — és er­ről a nyilvánosság előtt hangot adott —, hogy hi­bát követtek el, amikor arra agitáltak, hogy ne induljon meg a közös munka. A pártszervezetnek győzelme volt ez és tekintélyt adott a párttagságnak. A következők­ben nem volt nehéz a falut összehívni és bevonni min­denkit abba a nagy tanács­kozásba, amelynek keretében a tsz-terveket tárgyalták meg: Miután a tárgyaláson részt vett a falu többsége, a ter­vek végrehajtását magukra nézve kötelezőnek tartották: Ahogyan a varsányi elvtársak tájékoztattak, nagyon széles­körű volt ez a vita és még- inkább megerősítette az egysé­get, javította a munkamorált, amelynek nyomán a termelő- szövetkezet már 110 forint előleget oszt a tagoknak: Eredményesen folyik a mun­ka Varsány községben, és ez a munka már feljogosít arra, hogy hírül adjuk: gyümölcsö­ző lesz az idei tevékenység Varsány községben, amely nagyban annak tulajdonítható, hogy a párt-alapszervezet fe­lelősségének tudatában állt a falu vezetésének az élére. Ami hozzátartozik még a Megyei Ifjúsági Találkozóhoz Újra és újra felzúgó taps köszönti a felvonulókat. Tapssal köszönti a fiatalo­kat a két, találkozónkra ellá­togatott latin-amerikai fiatal is. A ikét fiatalember is, Q. Rivera, a rokonszenves barna kubai fiú, a Kubai Szocialista Ifjúsági Szervezet Miért nem teljesült a vállalás? titkára és a földrengéssújtotta Chile egyik fia, Valdes Pat­ricio. Van dolga a tolmács­nak, hogy feleljen kérdésére, mert Riverát minden érdekli, mindent tudni szeretne fia­taljainkról. Csodálatosan szép ez a gyűlés — mondja kér­désemre Rivera. Ez a legna­gyobb tömegtüntetés, amit Budapesten kívül valaha is láttam. Nem győzöm dicsérni a fiatalok egyöntetűségét, szervezettségét. — önöknél is rendeznek ilyen béketalálkozókat? — kérdem. —Nem — komorodik el kissé a homloka —, nálunk nem lehet. Nálunk azelőtt bábkormány uralkodott, amely az amerikaiaktól füg­gött és katonai erővel nyo­mott el minden megmozdu­lást. Most pedig forradalom van. — És az Önök ifjúsága ak­kor mivel ad kifejezést béke­vágyának? — Azzal, hogy harcol ha­zája függetlenségéért. Higgye el, nincs ebben ellentmondás. Nekünk azért kell fegyverrel küzdeni, hogy megvalósíthas­suk a békét, az amerikaiakkal szemben. — Mikor utazik vissza ha­zájába? — Körülbelül egy évet töl­tök itt, aztán hazautazom. Fájó szívvel fogok elmenni, mert nagyon megszerettem ezt az országot. — Mit fog csinálni hazá­jában? — Még egy jó pár évig nem lesz vége a forradalom­nak, úgyhogy nem lesz prob­léma, mihez kezdjek. Foly­tatni fogom munkámat és én is bekapcsolódom a független­ségi harcba. Bár a mi orszá­gunk kicsi, lesz rajta hely, hogy odatemessük az ameri­kaiakat. Rivera búcsúzóul be­írta nevét noteszomba és gyors vonásokkal aláírta: „Éljen Fidel Castro!” Olbrich Éva Nem akarok hinni a sze­memnek, az előttem álló szá­moknak. A mágiák kora már lejárt, szigorú realitások löd­nek oldalba mindannyiunkát minduntalan; és mégsem. Mégis a számok győznek és potrohos, gúnyos kérdőjel vil­lan fel bennem! Miért nem teljesítette a Zománcipari Mű­vek salgótarjáni gyáregysége az első negyedévben vállalt anyagtakarékossági tervét, il­letve ebből csak egy tételt ki­ragadva, a kúpoló kemencék kihozatali tervét? A gyári versenyfelelős, Baj- csik József tanácstalanul tárja szét karját, majd mégis meg­ered a nyelve: — A kúpolóba adagolt vas és a félkészraktárban jelent­kező kihozatal közti állomá­sok — nagyrészt a tisztító­műhely — helytelen admi­nisztrálása okozza (?) a ki­hozatali veszteséget. Pontatla­nok a mérlegek. Érdemes elgondolkodni ezen, viszont ettől súlyosabb okok idézték elő azt, hogy az első negyedévben jelentkező veszteség — a vállalással szemben — nagyobb, mint maga az éves vállalás ösz- szege. — Baj volt itt a selejtér- télc-számolással is. Jó lenne, ha az egységsúlyok tekinteté­ben is segítenének az illeté­kes műszakiak — mondja Baj- csik elvtárs —, mert ha vas­tagabb az öntvény, azt is egy- ségsűllyal számolják. És itt már veszteség jelentkezik. A haj a tisztítóban van. Kétségtelen, hogy a tisz­títóműhely jelenlegi teherbírá­sával nehezen győzi az ön­töde termelését továbbítani a Zökkenő nélkül. Csépán La­jos, a tisztítóműhelyek üzem­vezetője a gépesítés fokát ki­fogásolja. — A jelenlegi gépekkel nem tudom megoldani a meg­növekedett feladatokat — mondja. Szerelnek már há­rom darab új lengyel fúvó­gépet, amelyek működésétől lényeges javulást várnak. Miért csak most, vetődik fel a kérdés. A nagyobb felada­tokat látni kellett volna már előbb is És erre készülni is kellett volna... A kúpolók kihozatalának eredményessége minden öntö­dében komoly gond. Évek óta bajlódnak vele itt a gyárban is. Sikeresen, sikertelenül. Annakidején, amikor az éves vállalásukat készítették, fel­vetődött a kihozatal növelésé­nek feltételként való szere­peltetése. Nagy vita bontako­zott ki, a műszakiak ellenez­ték. Többen mellette foglal­tak állást és sokan érezték, hogy ez kell, mert az öntöde munkájának ez a lényege. Persik Lajos, az öntöde üzemmérnöke, Lipták János üzemvezető és még mások is tiltakoztak ez ellen, ismerve az öntöde műszaki hiányos­ságait. A tiltakozást azonban, úgy gondolom, mással kellett volna felváltani. Szükséges lett volna egy alapos operatív műszaki intézkedés terve, amely a feladatok és vállalá­sok lényegének Ismeretében meghatározta volna a mű­szaki feltételek megteremté­sét. Enélkül a vállalás már az első negyedévben súlyosan visszaütött. — Sajnos, a beérkező anya­got nem tudjuk mérlegelni, szállítólevél alapján gazdál­kodunk — mondja Persik La­jos. Érvek, érvek után követ­keznek, amelyek a vállalás helytelenségét bizonyítják, miközben arra kellene inkább szót vesztegetni, hogy bizony a műszakiak súlyos mulasz­tást követtek el, mert ismer­ték az adottságokat és még­sem tettek idejében hathatós intézkedéseket e nagyjelentő­ségű vállalás érdekében. — Mérni kell mindent pon­tosan — erősködik Persik kohómérnök és ebben igaza van. Egy hídmérleg és két darab öt tonna teherbírású adagoló mérleg az udvaron hever már jóideje. Ügylát­szik, elégedettek a jelenlegi pontatlan mérlegekkel is (?). Viszont az idén már nincs beruházási keret a mérlegek beépítéséhez. Ezek a tények, sajnos, szo­morú képet rajzolnak. Szerve­zetlenségre, a műszaki fegye­lem hiányára utalnak. Monos­tori Ottó mérnök alig három hete került a gyárba Diós­győrből. ö így vélekedik: — Amit már ismerek itt — mondja kesernyés hangon kissé azt alig tudom mi­hez hasonlítani. Sok műszaki feltétel hiányzik, amelyeket sürgősen ki kell javítanunk. Ehhez járul a szervezetlenség, amiből az adódik, hogy az anyaggazdálkodás még jelen­leg is csapnivaló. Ez súlyos vád, de Monos­tori elvtárs még folytatja: — Sajnos, amikor készítet­ték a vállalásokat, a vállalat részben még nem ismerte az új gyártmányok terveit. Ne­héz volt a vállalás és később, mikor változtak a gyártmá­nyok és az új technológia több gyártmányalkatrésznél nagyobb anyagmennyiséget követelt, beütött a baj. Per­sze, megfontolt és gyors mű­szaki intézkedéssel még ak­kor is csökkenteni lehetett volna a hibát... Nehéz elszakítani a beszéd fonalát, mert bőven dől itt mindenkiből a szó. A szavak mellett azonban lassan-lassan egyre növekszik azoknak a tetteknek a száma, amelyek hivatottak megszüntetni a ko­rábbi nemtörődömségből ke­letkezett műszaki hiányossá­gokat. Monostori elvtárs nem ígér gyors változást, hónapok megfeszített munkája szüksé­ges ahhoz, hogy egyes embe­rek felelőtlenségéből, közöm­bösségéből származó hibákat szigorú üzemszervezéssel, a műszaki feltételek biztosításá­val eredményekké változtas­sák. Tanulságos ez az eset a tűzhelygyáriak részére és re­mélhető, hogy a tanulság le­vonásával egyidőben mindent megtesznek azért, hogy ha­sonló bajok ne következzenek be. Megszívlelhetik azok a vállalatok is, ahol esetleg öl­hetett kézzel várják a válla­lások teljesülését. Pádár András

Next

/
Oldalképek
Tartalom